Előző nap este Sky már aludt, mire visszaértem a szobánkba, úgyhogy csak csendben lopództam be, tisztálkodtam és bújtam be az ágyba mellé úgy, hogy fel sem ébresztettem. Ennek köszönhető volt az, hogy másnap ő sokkal energikusabban kelt, és már talpig díszben várt rám, hogy menjünk reggelizni, amikor én még csak nyűgösen a szemeimet nyitogattam. Másnapos szerencsére nem voltam, csak a gyomrom volt kicsit rossz, de ilyenkor általában egy reggeli segített.

Miután összeszedtem magam, meg is indultunk, én az ajkaimat harapdálva, mert nem tudtam, hogy összefutunk-e majd Harryvel, Sky pedig folyamatosan faggatva engem a múlt estéről. Egy ideig csak válaszolgattam a kérdéseire, de amikor lent az étkezőben többször is szétnéztem, és nem találtam Harryt, egy bögre frissen lefőtt kávé, egy csésze gőzölgő tea és egy nagy adag tojásrántotta mellett részleteztem is a történteket, Sky pedig csillogó szemekkel hallgatta. Amikor a sztori végére értem, és a történtekkel kapcsolatos minden érzésemet kifejtettem, már mind a ketten tele voltunk, és Sky elismerően paskolta meg az alkarom.

- Remélem tudod, hogy ma is lesz lehetőségetek kettesben lenni - mosolyodott el játékosan, viszont amikor visszahúzta a kezét, kategorikusan kijelentette: - Délelőtt viszont az enyém vagy.

- Mit csinálunk? - kérdeztem kíváncsian, a tenyerembe támasztva az államat.

- Várost nézünk.

Így is tettünk. A reggeli után csak annyira mentünk fel a szobánkba, hogy néhány olyan dolgot, amire napközben szükségünk lehet, azt egy-egy hátizsákba tegyük, és már indultunk is. A recepciónál megint nem találkoztunk Harryvel, ami miatt már kezdett kicsit rossz érzésem támadni, mert mivel nem volt meg a száma, se semmilyen elérhetősége, sőt, még a szobaszáma sem, így nem tudtam őt figyelmeztetni, hogy napközben nem leszünk itt. Persze, ez talán természetes, hogy ha az ember eljön nyaralni, akkor nem a szállodában tölti a napjait, talán ő se volt már bent, de miután tegnap este úgy köszönt el, hogy holnap találkozunk, biztos ő is arra számított, hogy valamikor majd úgyis összefutunk.

- Valami baj van? - kérdezte Sky, mikor kijöttünk az épületből és az üdülőfalu sétálóutcáján kezdtünk sétálni, két oldalunkon üzletek és kiülős vendéglők, bárok soraival. A tekintetünk körbejárta az egész utcát, miközben beszélgettünk.

- Semmi - sóhajtottam. - Csak azon gondolkodtam, hogy ha ma nem futunk össze Harryvel, akkor nem is tudunk találkozni.

- Már miért ne tudnátok? - kérdezte értetlenül Sky, és a kezeit zsebre tette, hogy ne fagyjanak le. - Csak hívd le velünk a wellnessbe, szívesen megismerném én is!

- Nincs meg a száma - feleltem. - Facebookon pedig vagy ezer Harry Smith nevű ember szerepelhet. Nem tudnám sehogy se elérni.

- Azt hittem okosabb ember vagy - nézett rám Sky egy félmosollyal, majd ahogy újra oldalra nézett, elindult az utca egyik széle felé, ahol egy édességbolt kirakatánál állt meg, de a gondolatmenetét azért befejezte. - El tudod érni, ha el akarod, csak meg kell keresned a húgát, vagy a csávót aki kiszolgált benneteket. Ők valószínűleg tudni fogják, hogy ismered őt, és kiadják, hogy melyik szobában lakik, onnan meg már nem nehéz - magyarázta, majd a színes cukrokkal teli kirakatról újra rám nézett. - Bemegyünk? - intett a fejével a bejárat felé, én pedig bólintottam. Ahogy beléptünk az orrunk olyan illatokkal telt meg, amik instant mosolyra késztették az arcizmaimat. Rettentő régen voltam ilyen boltban és már el is felejtettem milyen jó volt. Miközben elábrándoztam, és élveztem a szemem előtt megjelenő színek kavalkádját és a számban összefutó nyálat, észre se vettem, hogy Sky már nem volt mellettem, hanem egy papírzacskóba kezdett olyan gumicukrokat gyűjteni, amiket meg akart kóstolni. Gyorsan mellé léptem én is, egy saját zacskóval.

- Elég rosszul érzem amúgy magam amiatt, hogy ketten jöttünk el nyaralni, mégis olyan sok mindent beáldozol értem - vallottam be neki, ahogy azzal küzdöttem, hogy az összekuszálódott kígyó gumicukrokat próbáltam szétválasztani egy csipesszel. Amikor Sky látta, hogy mivel gyűlt meg a bajom, a saját csipeszével segített nekem, és amikor a két kígyót sikerült szétválasztani, az egyiket én tettem a saját zacskómba, a másikat pedig ő.

- Ne aggódj emiatt, Harry - mondta, és rám mosolygott, mielőtt továbbállt volna a csokival bevont gyümölcsök és magvak felé. - Tegnap olyan jót aludtam, amilyet nem sikerült nyár óta, és végre kipihenten keltem. Emellett, nekem hidd el, hogy nagyon fontos az, hogy rendben legyen a magánéleted. Igazából az van, hogy ha most azt mondanám, hogy ma este mi ketten menjünk le a Lobbyba, mert Harryvel van lehetőségetek otthon is találkozni, azzal teljesen kudarcra ítélném a kettőtök kapcsolatát, mert őszintén, Harry, nem hiszem, hogy otthon megkeresnéd őt, viszont amíg itt vagyunk, addig valamennyire van befolyásom erre. Amit meséltél tegnap estéről, nagyon úgy hangzott, hogy megvan köztetek a kémia, és szerintem ezt nem kellene elvesztegetned. Ráadásul mivel már kiöntötted neki a szívedet Louis-val kapcsolatban, így nem hiszem hogy érné meglepetés, ha azt mondanád, hogy nem komoly kapcsolatot keresel.

Nagyot sóhajtottam, mert igaza volt. Mindenben. Mégsem esett jól magára hagynom, amikor neki köszönhetően jöttem el ide egyáltalán.

- Te mit fogsz csinálni este? - kérdeztem, mire ő lazán vállat vont.

- Megnézek egy filmet vagy nem tudom - felelte, és tovább sétált a boltban, miközben én egy jó kiskutyaként követtem. Néhány befőttes üvegbe töltött összeállítást nézegetett, majd az egyiket le is emelte a polcról. - Hónapok óta gyűlnek netflixen a sorozatok és filmek, amiket meg akarok nézni, de sose volt rá időm. Majd most!

- De tényleg nem baj?

- Harry, fogd be mielőtt leütlek, oké? - nézett rám komolyan, de aztán elmosolyodott. - Gyere, igyunk egy forrócsokit! - ajánlotta, én pedig bólintottam, és a pénztárhoz léptünk, ahol ki tudtak minket szolgálni az itallal és fizetni is tudtunk. Alig pár perccel később már a kinti hidegben melegítettük az ujjainkat a meleg papírpohárral.

- Régen mindig Sophie-val csokiztunk - szólalt meg, mikor mindketten csak illatoztuk az italt, néha-néha belekortyolva, de közben csendben sétálva. Sky-ra néztem, aki csak maga elé nézett az utcára. Nem gyakran szokott a nővéréről mesélni, annak ellenére sem, hogy a két emberből, az egyik voltam, akinek rendesen megnyílt róla. Igazából alig tudtam róla valamit, de rákérdezni szándékosan nem akartam, így nagyon megbecsültem a pillanatokat amikor mégis szóba került. - Doncasterben adventkor esténként mindig kimentünk, és addig ittunk forrócsokit, amíg képesek voltunk mozgatni az ujjainkat. Néha Louis is velünk jött. Ők ketten nagyon jól kijöttek, és Sophie nagyon örült annak, hogy ő lett a barátom - mesélte egy finom mosollyal az ajkain, majd felnézett rám és kicsit erősödött a mosolya, amit gondolkodás nélkül viszonoztam. - Téged is kedvelne.

- Úgy gondolod? - kérdeztem, ő pedig határozottan bólintott. - Köszönöm - mondtam, mert sokat jelentett nekem ez és szerettem volna, ha ezt ő is tudja. Visszafordultunk az utca felé, de amikor pár lépés után se szólaltunk meg, feltettem azt a kérdést, amit ezelőtt nem tettem. - Hiányzik?

- Nagyon - sóhajtott és finoman belekortyolt a forrócsokiba. - Ez lesz az első karácsony nélküle. Félek, hogy egyedül érzem majd magamat, ha csak hármasban leszek a szüleimmel. Amikor velük vagyok, akkor a legnehezebb. Sose volt túl személyes kapcsolatom se anyával, se apával, mégis a gyerekük vagyok, és ha látják rajtam, hogy magam alatt vagyok Sophie miatt, rögtön elkezdenek vigasztalni, meg támaszt nyújtani, ami... kiborít, őszintén. Jobban, minthogy elvesztettem őt, mert tudom, hogy amit anyáék csinálnak, az nem valódi. Sokszor van olyan érzésem, hogy csak eljátsszuk azt, hogy egy család vagyunk. Sophie nélkül nekem már... nincs is családom.

- Nagyon közhelyes leszek, de az én ajtóm nyitva van, bármikor átjöhetsz, ha nem akarsz egyedül lenni - biztosítottam, ő pedig rám mosolygott.

- Mégha közhelyes is, rengeteget jelent - felelte. - Köszönöm.

- Bármikor - vigyorogtam, majd újra visszatereltem a témát egy kicsit. - Egyébként Sophie elbúcsúzott tőled valahogy?

- Én voltam az egyetlen, akinek írt levelet - felelte, majd a poharát megfogta a jobb kezében és azon a csuklóján feltűrte a kabátja ujját. - Illetve ez volt az utolsó ajándékom tőle - mutatott egy mélyvörös karkötőre.

A kezembe vettem a csuklóját, hogy közelebbről is megnézhessem a gömbökké csiszolt ásványkövekből fűzött egyszerű, mégis szép karkötőt. Láttam már, mióta megismertem, nem volt olyan alkalom, hogy enélkül láttam volna. Sokat jelenthetett neki, ezt már korábban is gyanítottam, de most megértettem, hogy miért.

- Gyönyörű - mondtam ámulattal, és újra Sky szemeibe néztem, amik most a karkötőre szegeződtek. Finoman elmosolyodott, majd egy sóhaj kíséretében a kabátja ujját ráhúzta az ékszerrel, és újra két kézzel fogta meg a poharat.

- Vörös kalcedon - magyarázta, én pedig figyelemmel hallgattam. - A levélben leírta, hogy ez a kő erőt és állhatatosságot ad, kitartást a nehézségek legyőzéséhez és a célok eléréséhez. Miattam utánanézett mindennek, hogy ha ő már nem lesz, akkor is higgyek valamiben és ne adjam fel.

- Ez nagyon szép gesztus volt tőle - értettem egyet, ő pedig egy kicsit jobban elmosolyodott, majd szusszantott egyet, amiből leszűrtem, hogy a beszélgetést befejezettnek tekintette. Én is magunk elé néztem, és úgy váltottam témát. - Na és most hova megyünk?

- Pont ebbe a boltba - fogta meg a kezem és húzta magával, miközben én éppen bele akartam kortyolni a forrócsokimba, de szerencsére nem sikerült kiöntenünk. A bejárat előtt egy pillanatra megálltunk, hogy mindkettőnknek elfogyjon az itala, és csak miután kidobtuk a poharakat, azután léptünk be az üzletbe.

...

Mikor a jópár órás sétából visszaértünk, nem számítottam rá, hogy egyből Harrybe botlunk majd. Éppen a recepciónál beszélgetett az ott álló hölggyel, amikor mi Sky-jal nevetve, papírszatyrokkal megpakolva beléptünk a hallba. Ahogy a tekintetünk összeakadt, kicsit furcsán éreztem magam, mintha olcsó plázacica lettem volna, aki előző este rámászott, ma pedig a barátnőjével ment shoppingolni, de a tekintete semmilyen ítélkezést nem tükrözött. Szeretetteljesen mosolyodott el, és én ha akartam volna se tudtam volna visszafogni a sajátomat. Elég volt egyetlen pillantása, az arcizmaim maguktól életre keltek és melegebb színt vettek fel.

- Hahó! - intett felénk, mire kérdés nélkül vettük arra az irányt. Harry eddig a recepciós pultnak támaszkodott, de amikor közelebb értünk hozzá, elrugaszkodott tőle, és Sky felé nyújtotta a kezét, hogy bemutatkozzon. - Szia, Harry vagyok.

- Sky - mosolygott fel rá, és láttam, hogy a tekintete tele volt figyelemmel és derűvel, ahogy a srácra nézett. Mintha már azt tervezte volna, milyen színű pulcsival ajándékozza meg őt karácsonykor.

Miután elengedték egymás kezét, Harry rám nézett, majd közvetlenül ezután Sky is. Hiányzott valami, egy köszöntés, amivel én is üdvözölhetem őt, de fogalmam sem volt, mit kellett volna tennem. Egy kézfogás csak kínos lett volna a tegnapiak után, egy puszi vagy ölelés meg talán túl közvetlen. Csak álltam egyhelyben, magam előtt tartva a kezem, amiben a csomagok lógtak, és összeszorított ajkakkal néztem le inkább a földre, amíg Harry meg nem szólalt.

- Vásárolni voltatok? - kérdezte, és felemeltem a fejem, hogy válaszoljak, de amikor a pillantásomat az arcára emeltem, akkor láttam, hogy a kérdés nem is nekem szólt, hanem Sky-nak.

- Igen, vettünk jó pár dolgot - bólogatott. - Elég jó választék volt boltok és ruhák terén is.

- Igen, ismerem, én is mindig kimegyek körülnézni, amikor itt vagyok - értett egyet Harry és mosolyogva beszélgetett Sky-jal, ami bár először fura volt nekem, de hamar rájöttem, hogy ebben nem volt semmi különös, sőt, örültem annak, ha ők kijöttek egymással.

- Sokat vagy itt? Úgy hallottam te is manchesteri vagy.

- Hála Lucy-nek, igen - intett a pult mögött álló barna, fülig érő hajú lányra, aki a neve hallatára felnézett a monitorból és ránk mosolygott. - Ő szokott meghívni, mert annyira hiányzom neki.

- Hát persze, hogy azért - szúrta közbe egy mosollyal, amit szándékosan a testvérének intézett, de Harry csak röviden elnevette magát és visszafordult felénk.

- Szóval igen, amikor szabin vagyok, általában idejövök, mert nagyon jó a hotel, imádom az itt dolgozókat és nem utolsó a környezet sem - felelte, Sky pedig bólogatott. - De nem akarlak nagyon feltartani titeket, menjetek csak, remélem később még összefutunk - mondta, és először Sky-ra mosolygott, utána a tekintetét az enyémbe fúrta, és óvatosan szerintem mindenféle utalás nélkül megnyalta az ajkát.

Az oldalamba éles fájdalom nyilallt, amikor Sky könyöke találkozott vele. Nem kellett ránéznem ahhoz, hogy tudjam, mire akart utalni, de egyelőre még nem tudtam, hogy jó lenne-e magunkkal hívni. Inkább nem törődve a lánnyal, rámosolyogtam Harryre.

- Én is - feleltem, és a tekintetemmel próbáltam megüzenni mindent, amit hangosan nem mondtam ki. Valójában ha mind a ketten össze akartunk futni, nem kellett sok mindent csinálnunk, ha a Lobbyba lejöttünk, előbb-utóbb úgyis feltűnt volna a másikunk is.

Miközben intettem neki a szabad kezemmel, a másikkal, amikben a csomagokat is tartottam, Sky karját húztam, hogy ne hozzon ennél is kellemetlenebb helyzetbe. Ő eleinte csak morcosan nézett rám, és amikor beálltunk a liftbe, szóvá is tette.

- Miért nem hívtad le a wellnessbe? - kérdezte számonkérően, mert korábban már megbeszéltük, hogy őt nem zavarta volna. Igazából a helyzet az volt, hogy én féltem, hogy valamit elszúrok majd.

- Nem tudom, nem akartam - vallottam be, de mielőtt megszólalhatott volna újra, én folytattam. - Harryvel még nem állunk annyira közel egymáshoz, hogy egymás barátai társaságában hívjam el őt fürdeni vagy ilyesmi. Láttad, hogy még köszönni sem tudtam neki rendesen!

Sky erre csak lenézően nézett rám, de csak megcsóválta a fejét, és kilépett az éppen megérkező lift ajtaján, hogy a szobánk felé vegye az irányt. Én a hajamba túrva követtem őt.

...

Alig fél órával később Sky nem engedte, hogy vele egy liftbe szálljak ahhoz, hogy lemenjünk a wellnessbe, ragaszkodott ahhoz, hogy a lépcsőn menjek, mert sokkal nagyobb eséllyel futhatok össze Harryvel ott. A szemeimet forgatva tettem eleget a kérésének, mert őszintén, lehet, hogy nagyobb esélye volt, de én így se láttam neki elég nagyot. Ki gondolta volna, hogy végül mégis neki lesz igaza?

A flipflop papucsomban viszonylag gyorsan, de inkább szórakozottan vettem a lépcsőfokokat, amikor a velem szemközti lépcsőfordulóban megpillantottam Harryt. Csak egy pillanatra nem figyeltem eléggé és a papucsomban megcsúszott a lábam, egy másodperccel később pedig a lépcsőház padlóján találtam magamat, Harry lábai előtt elfekve. Miközben ő próbálta minél jobban visszafojtani a nevetését, én próbáltam lecsillapítani a hevesen dobogó szívemet, hátraejtettem a fejemet, hogy kicsit lenyugtassam magamat és panaszosan nyögtem fel. Harry előtt komolyan úgy viselkedtem, mint egy idióta és ez kezdett rendesen az agyamra menni.

- Gyere - nyújtotta a kezét, amiről azonnal beugrott a tegnap este. Az ujjaimat a tenyerébe helyeztem, ő pedig felhúzott, és megtartott, amíg vissza nem nyertem az egyensúlyomat. - Máris részeg vagy? - ugratott.

- Csak a látványodtól - sóhajtottam és elvigyorodtam, amit azonnal viszonzott.

- Én vagyok a hibás, sajnálom - emelte fel a kezeit, mintha tényleg bánná, az arca viszont tükörképe lehetett volna az enyémnek a nagy mosolya miatt. - Lementek fürdeni? - kérdezte érdeklődve, én pedig csak bólintottam és a fürdőköpenyem övét kezdtem babrálni.

- Igen - feleltem sután, és megint ott volt, tudtam, hogy hiányzott a szituációból az, hogy magunkkal hívjam, de tényleg nem tudtam pontosan, hogy most hányadán is álltunk. - Én ömm... Sky szerint meg hívhatnálak téged, csak én...

- Nem gáz, Harry - szakított félbe és megrázta a fejét kedvesen mosolyogva. - Valahol tudtam, hogy Louis fontosabb a számodra, bár azt nem értem, miért, de pont azért állítottalak meg tegnap, hogy ne kelljen megbánnod.

Egy pillanatig csak összezavarodottan néztem rá, de gyorsan korrigáltam őt.

- Nem erről van szó - ráztam a fejem határozottan, ő pedig meglepődve nézett rám. - Csak annyi, hogy én - a hajamba túrtam, ahogy a megfelelő szavakat kerestem ehhez a beszélgetéshez - nem tudom, hogy hogy kezeljem még a kapcsolatunkat, akkor pedig még kevésbé, ha valaki más is ott van. Nekem könnyebb lenne, ha először csak ketten ismernénk meg egymást - mondtam és Harry kitágult pupillájába, majd az elnyílt ajkaira néztem.

- Ó - mondta, és az arca szinte azonnal felderült, ami megdobogtatta a szívemet. Nagyon örültem annak, hogy ez őt így feldobta. - Értem - bólogatott.

- Szóval ha van kedved... vacsora után találkozhatnánk megint - ajánlottam fel kicsit félszegen, de a még mindig az arcán virító mosolya elég biztató volt.

- Ezt vegyem egy randinak? - kérdezte vigyorogva, én pedig elnevettem magam.

- Akár.

- Mondjuk kilenckor?

- Nekem tökéletes! - vigyorogtam őrülten, Harry pedig elkapta és felemelte a kézfejemet.

- Akkor kilenckor, Szépfiú! - mondta, és egy leheletfinom puszit nyomott a bőrömre. Én a számba finoman beleharapva figyeltem a mozdulatot, ahogy az elnyílt rózsaszín ajkai hozzám értek, és libabőrt küldtek végig szerte a testemen. A tekintetében huncutság csillant és képtelenség lett volna visszafognom az ösztönös mosolyt, ami kiült az arcomra. Miközben elengedte a kezem, épp elköszönni készültem, de ő belém fojtotta a szót, amikor hirtelen eszébe jutott valami. - Fürdőnadrágban gyere!

- Le akarsz menni a medencékhez? - kérdeztem kíváncsian, és már nyilvánvalónak vettem, hogy ez lesz az esti program, azonban ő a fejét kezdte vigyorogva csóválni. Értetlenül néztem rá.

- Inkább fel.

- Mi?

- Ssssh... - szorította a mutatóujját a számra, és a tekintete elidőzött az elnyílt ajkaimon, de hamar visszataláltak a szemeimhez. - Csak vegyél fürdőnadrágot. A földszinten a liftnél várlak majd. Fürdőköpenyben.

Én bólintottam, és amikor elvette az ujját a számról, én óvatosan megnyaltam az alsó ajkam, ezzel kiváltva Harryből egy huncut mosolyt, de a tekintetét az én szemembe mélyesztette. Egy másodpercig álltunk csak egymással szemben, amikor ő hirtelen közelebb hajolt, és az ajkai az arcomhoz értek egy pillanat erejéig. Én a szememet behunytam, amikor pedig kinyitottam, már csak az árnyéka maradt a helyén, és ő felfelé tartva a lépcsőn küldött nekem egy utolsó mosolyt, amit azonnal viszonoztam, majd én is elindultam az ellenkező irányba.

Sky már a falnak dőlve várt rám, de amint meglátott és felnézett az arcomra, tudta, hogy történt valami. Izgatottan lépett hozzám.

- Nem mondod, hogy tényleg összefutottál vele?! - kérdezte hitetlenkedve, de én csak nevetve bólogattam.

- Este randink lesz.

...

A vacsora alatt képtelenség volt letörölni az arcomról azt az állandó mosolyt, ami megült a szám sarkában. Sky egész végig cukkolt miatta, de nem tudtam ellene mit tenni. Izgatott voltam, részben azért, mert olyan régen volt már igazi randim, részben azért, mert ez Harryvel lesz és részben azért, mert azt se tudtam pontosan, hogy hova megyünk majd.

- Jó így látni téged - mosolyodott el kicsit félredöntött fejjel Sky, miközben mind a ketten egy-egy isteni crème brûlée-t pusztítottunk. Boldog arccal néztem fel rá, és egy újabb kanálnyi adaggal tettem a számba. - Örülök, hogy sikerült megbeszélnetek. Mégha nem is hagytad, hogy rendesen megismerjem Harryt, szerintem nagyon jó, hogy megpróbálod ezt is.

Bólogatni kezdtem, majd a tekintetem a karórámra tévedt, és hirtelen gyorsabban kezdtem mozgatni a kanalat a kis tányérka és a szám között. Sky elnevette magát, de többet nem piszkált, csak ő is gyorsan befejezte, hogy végül együtt mehessünk fel.

Alig negyed órával később Sky-t a szobában hagyva léptem ki az ajtón, hogy egy fürdőnadrágban és fürdőköpenyben induljak el a földszintre. A liftben lévő tükörben még utoljára szemügyre vettem magamat, a kicsit kipirult arcomat és a vállamon pihenő göndör loknijaimat. Egy normális randin valószínűleg sokkal jobban kiöltöztem volna, talán egy ma beszerzett ruhadarabot is magamra vettem volna, most viszont nagyon más lehetőségem nem volt úgy, hogy Harry meghatározta miben legyek. Egy apró félmosollyal fordultam a kijárat felé, amikor a lift megérkezett, de időm már nem volt kilépni, mert Harry amikor meglátta, hogy én vagyok bent, belépett mellém és megnyomta az 5-ös gombot, a legfelső emeletet.

- Hova megyünk? - érdeklődtem, amikor végül velem szembe fordult. Rajta se volt más, csak egy fürdőköpeny, egyedül a haja volt felkötve a tarkójánál. Ő vigyorogva a zsebébe nyúlt, és egy mágneskártyát húzott ki belőle, pont olyat, amilyen az én szobakártyám is volt. - A szobádba? - tételeztem fel a homlokomat ráncolva, neki pedig egy nevetés hagyta el a száját.

- Már az első randin, Harry? - nevetett önfeledten, én pedig a fejemet ingattam rajta. - Annyira talán ne siessünk!

- Mondd, mire kellett volna gondolnom? - tártam szét a kezeimet értetlenül, és még most se volt világos, mit is tervezett. Ő visszafogta a vigyorát egy széles mosolyba, és az orromat megpöckölte a szobakulccsal.

- Mindjárt meglátod - felelte, és kilépett az éppen megérkező lift ajtaján. Szorosan a nyomába szegődtem, és a kivilágított folyosó legvégéig mentünk, ahol az utolsó szoba ajtaja előtt álltunk csak meg. Egy mozdulattal kinyitotta, majd csendben beléptünk az ajtón. A szoba sötétbe borult, egészen addig, amíg Harry a kártyát be nem tette a helyére, hogy a kapcsolóval bekapcsolja az áramkört. Egy pillanat alatt gyulladtak fel a fények, így megvilágítva a belteret.

A szoba, ahova Harry hozott, sokban különbözött a mi szobánktól. Az első ami egyértelműen szembetűnt, az a méretkülönbség volt. Annak ellenére, hogy ez is csak két ember fogadására volt alkalmas, legalább háromszor akkora volt mint a mienk. A falak gyönyörű ezüst-kék színű tapétával voltak feldíszítve, amihez rendkívül jól passzolt az ágynemű anyaga is. A szobában lévő szabad teret ízlésesen kiválasztott kárpitok foglalták el, az ággyal szemben pedig egy nagy plazmatévé foglalt helyet, ami körülbelül másfélszerese volt annak, amit éppen Sky nézett alattam 3 emelettel. Ahogy a tekintetem körbejárta a szobát, végül visszatértem Harryre. Ő kíváncsian mosolyogva figyelte a reakciómat.

- Szép - mondtam, ő pedig elvigyorodott és mellettem ellépve a szoba közepe felé vette az irányt. Pár lépést követően visszafordult felém, a lépteit pedig hátrafelé vette tovább.

- És a lényeget még nem is láttad - mondta, majd ahogy elért a nagy üveg ajtókhoz, amik a teraszra vezettek, széthúzta a függönyt. Én is közelebb lépkedtem, majd a szemeim elkerekedtek, amikor megláttam a teraszhoz képest hatalmas jakuzzi medencét odakint.

- Ez... ezt szabad? - kérdeztem bizonytalanul a pillanatnyi meglepődésem után és Harry csillogó szemeibe néztem.

- Nem - rázta a fejét eszelősen vigyorogva, miközben a kezét az ajtókilincsére tette, hogy kinyithassa. - De benne vagy?

- Benne - vágtam rá, nem kellett kétszer átgondolnom. Az én arcom hamarosan az övé tükörképe lehetett volna, miközben ő egy szempillantás alatt nyitotta ki a teraszra nyíló ajtót, és ki is lépett rajta. Én követtem, de hamar összehúztam magam, amikor megéreztem, hogy milyen hideg volt odakint. Harry szinte azonnal észrevette a mozdulatot, ezért gyorsan a medencéhez sétált és a kezét belelógatta.

- Még nem hűlt ki teljesen, de azonnal bekapcsolom és még melegebb lesz - mondta, és le is guggolt a szabályzókhoz, hogy azoknál kezdjen matatni. Alig pár másodperccel később a víz életre kelt, és hatalmas buborékok bukkantak a vízfelszínre. Harry állított még egy kicsit a gombokon, de egy pillanattal később már felegyenesedett és levette magáról a köpenyt, hogy a medence melletti fogasra tegye. Az egyik lábát feltette a medencébe vezető lépcső első fokára, majd felém nézett és a kezét kinyújtva, és csak az egyik szemöldökét felemelve kihívóan nézett rám, mire elvigyorodtam. Hamar az én köpenyem is követte az övé sorsát, és miközben ő már a medence falának túloldalán várt engem, én megfogtam a kezét, hogy átsegítsen.

- El ne ess! - figyelmeztetett, de a hangja játékosan szólt, és tudtam, hogy egyedül az én bosszantásom miatt mondta. Gúnyosan néztem rá, és kihúztam a kezem ez övéből.

- Nagyon vi... - kezdtem, de az utolsó szót nem sikerült befejeznem, mert amikor már azt hittem, hogy nem lesz több lépcső, egy utolsó kifogott rajtam és elvesztve az egyensúlyomat csobbantam egyet a vízben. Harry nevetésének a hangját még a víz alatt is kristálytisztán hallottam.

Ahogy felemelkedtem a vízből nem néztem rá. Próbáltam a mostmár csuromvizes hajamba elegánsan beletúrni, mintha még lett volna bármilyen méltóságom is Harry előtt, majd leültem vele szemben a medencében kialakított padra. Természetesen nem voltunk így se messze egymástól, a medence elég kicsi volt, de így legalább befért a teraszra.

- Mondanám, hogy ez váratlan volt, de sajnos nem lenne igaz - nevetett még mindig Harry, mire ráemeltem a tekintetem. Az arcáról színtiszta derű sugárzott.

- Szándékosan csináltam - vágtam rá, persze nem azzal a céllal, hogy meggyőzzem, csak a helyzetet próbáltam elviccelni, mintha nem lennék mindig ilyen szerencsétlen, mint most.

- Ebben nem is kételkedtem - rázta a fejét Harry teljesen komolyan, mire most belőlem szakadt ki a nevetés, és mivel már úgyis mindegy volt a hajamnak, hátrahajtottam a fejemet.

A számat is eltátottam, amikor felnézve nem láttam mást, csak a sötét égboltot, tele apró csillagokkal. Most éjszakára kicsit eloszlottak a felhők, így egész sok csillag látszott idefentről, engem pedig elkáprásztatott a látvány. Eddig fel se tűnt, hogy a szabad ég alatt voltunk.

- Tetszik? - kérdezte Harry, és a hangján hallottam az izgatott élt, ami mosolygásra késztetett.

- Gyönyörű - feleltem elámulva, de nem sokkal később visszanéztem Harryre, aki szintén az eget kémlelte. - De hogy is kerültünk ide?

- Amikor a szállodában vagyok, szinte minden alkalommal eljövök ide. Nem szabályos, de mindig sikerül kikönyörögnöm a kulcsot valakitől a recepción, és mivel sose okoztam felfordulást, rendszerré vált - vont vállat és egy nagyot sóhajtott, ahogy vállig lemerült a meleg pezsgőfürdőben. A térde az enyémhez koccant.

- Egyedül szoktál jönni? - kérdeztem és a lábfejemmel piszkálni kezdtem az övét. Ő rám emelte a tekintetét és vigyorogva szállt be a játékomba.

- Általában - válaszolta, majd az ajkait beharapva egy pillanatig csak a szemembe nézett, majd folytatta - Te vagy az első vendég, akit ide csábítottam.

- És nem is volt nehéz dolgod - ingattam meg a fejem játékosan, neki pedig jobban kiszélesedett a mosolya. Kicsit feljebb csúszott az ülőhelyen, így a kulcscsontjai már nem értek a víz alá, és a lábait is elhúzta az enyémtől, hogy a jobbat a bal térdére fektesse. Sokat sejtően pillantott rám.

- Szóval mi is van a tegnapival? - kérdezte egy félmosollyal, szándékosan mélyen a szemeimbe nézve, hogy zavarba hozzon engem. Széles mosoly került az arcomra, de a szemöldökeimet csak felhúztam, mint akinek fogalma sincs, hogy miről volt szó.

- Milyen tegnapival? - kérdeztem vissza, ő pedig szélesen vigyorogva előredőlt és a térdeire könyökölt.

- Tudod, amikor rám másztál, meg ilyenek... - mondta egyszerűen, de a hangjában csábítás csengett és az ismétlés utáni vágy. Én viccből még mindig játszottam a hülyét, mert érdekelt, hogy hova vezet majd el ez a flört.

- Sajnos még mindig nincs meg - biggyesztettem le a számat és a fejemet is megcsóváltam.

- Bemutassam?

- Kérlek!

Ahogy kimondtam, Harry azonnal mozdult. Felkelt a helyéről, és nem kellett két lépésnél többet megtennie, hogy egyenesen velem szemben legyen. A vízből most már köldöktől felfelé mindene kilátszódott, ami rám jelentős hatással volt. Az arcom vörösbe borult, de mivel ő végig a szemembe nézett, én is próbáltam tartani a szemkontaktust. Ő alig pár másodperc alatt kerekedett fölém, és kezeivel a fejem két oldalán a medence falán támaszkodott meg. Az arca közvetlenül az enyém felett helyezkedett el és pillanatról pillanatra egyre közeledett. Ha nem lett volna összefogva, a haja már az arcbőrömet simogatta volna, amit persze egy percig sem bántam volna. Amikor már alig néhány ujjnyi hely volt csak az ajkaink között, hirtelen eszembe jutott valami.

- Ne csináld! - találtam meg a hangom, bár így is meglehetősen rekedt volt. Harry megdermedt felettem, amit jóváhagytam, de nem szólaltam meg újra.

- Ne? - bizonytalanodott el és jött zavarba hirtelen Harry, és egy kicsit el is távolodott, mire csalódottan szusszantottam egyet. Nyilvánvalóan nem értette.

- Csak beszálltam a demonstrációba, de te elbasztad a szereped - magyaráztam, és egy kicsit megingattam a fejemet is. - Ha pontosan akartad volna rekonstruálni a tegnap estit, akkor most azt kellett volna kérdezned, hogy "Miért ne?".

- Talán nem úgy akartam befejezni, ahogy tegnap fejeztük be - mosolyodott el és vonta fel kihívóan az egyik szemöldökét, amikor megértette, hogy még mindig nincs ellenemre az egész, csak elhülyéskedtem a dolgot. Nekem az arcom még melegebb színt vett fel a mondatát követően.

- Nem? - kérdeztem vele incselkedve, és megnyaltam az ajkaimat. Figyeltem, ahogy a tekintete egy pillanatra odaugrott, de utána rögtön megtalálta az enyémet. A szemeiben izgalom csillant. - Akkor hogy?

- Valahogy így - felelte, majd levegőt se volt időm venni, és azonnal a számra hajolt. Idegen érzés volt az ő ajkait érezni az enyémen, új volt a csók, de mindig volt ebben valami izgalmas. Kitapasztalni, hogy minden ember máshogy csókol, máshogy érinti össze a szátokat, és teljesen más a puhasága vagy a formája is. Harry az ajkaival határozottan, mindennemű bizonytalanság nélkül simította az enyéimet.

A szememet behunytam és elengedtem magam. Most nem érdekeltek a körülmények. Magasról leszartam a csillagos égboltot, a körülöttünk pezsgő vizet, meg minden olyan ellenkező gondolatot, ami megszülethetett a tudatomban. Harry és az ajkai mindenről elvonták a figyelmemet és mindenért kárpótoltak. Nem érzelmes csók volt, de nem is szimpla smárolás. Jelentést hordozott magában, valami olyat, ami édes ízt kölcsönzött a csóknak is. A legjobb tudásom szerint csókoltam vissza, mégha nem is nyelves volt. Teljesen belemerültem, és figyelmen kívül hagytam a teret és az időt is, ezért mikor Harry végül elszakadt tőlem, olyan volt, mintha egy mély álomból ébresztettek volna fel.

Hirtelen nyitottam fel a szemeimet, és a tekintetem azonnal találkozott Harryével. A szürke szemeiben szinte lángolt a vágy, de talán még inkább a kíváncsiság. Végül én szólaltam meg először.

- Határozottan jobban tetszik ez a befejezés - tértem vissza az előző témánkhoz, és boldogan figyeltem, ahogy a szemei a széles vigyorától hunyorogni kezdenek.

- Akkor legalább nem vagyok vele egyedül - felelte erre, és bár próbáltam a szemébe nézni, a mozgó ajkai úgy vonzották a tekintetem, mint a csokipuding a gyerekeket.

- Mit szólnál ahhoz, hogy ez ne befejezés legyen? - kérdeztem az egyszerű, de mégis jelentéssel bíró kérdésemet, és most mélyen néztem Harry szemeibe, hogy lássam, érti mire gondolok.

- Miért gondoltam én is ugyanerre? - kérdezte, majd láttam, ahogy a szemei megtalálták az ajkaimat, de mielőtt ő mozdulhatott volna, én tettem meg.

Elrugaszkodtam a medence falától, és az ajkaimmal egyből az övéért nyúltam, hogy minél előbb összeérhessenek, de a testem nem állt meg. A kezeimet a mellkasára tettem, hogy feltoljam és ne támassza tovább a medencét, miközben én magam is talpra álltam. Ő próbálta átkarolni a derekamat, és magához húzni, de én nem erre készültem, hanem határozottan megfogtam a vállainál és megfordítottam, hogy leültessem őt. Épp csak egy másodpercig szakadtak el az ajkaink, mielőtt az ölébe ültem, szorosan átkaroltam a nyakánál és megcsókoltam őt.

Ezúttal nem volt olyan visszafogott a csókunk, mint korábban. Akaratosan nyitottam nagyobbra a száját, hogy a nyelvemet az ajkai közé vezethessem. Ő készségesen hódolt be nekem, és hagyta, hogy a magamévá tegyem a száját. Én domináltam a csókunkban, de minden másban ő irányított. A kezeit először finoman helyezte a törzsem két oldalára, amikor viszont hagyta, hogy úgy csókoljam, ahogy kedvem tartotta, az ő érintései is erősebbek lettek. Percekig csak az oldalamat gyötörte. Volt, hogy erősen mart a csípőmbe, volt hogy a kezét a bordáimhoz vezette és ott simogatott a hüvelykujjával, és volt olyan is, hogy hátravezette a kezeit a lapockáimra, vagy a gerincmenti izmaimra. Ahogy telt az idő, az ujjai minden simítás alkalmával egyre lejjebb ereszkedtek, majd lassan elérték a fürdőnadrágom korcát is. Nem akartam tovább várni, egy kicsit megemelkedtem az ölében és a keze felé toltam magamat, miközben szinte téptem az ajkait. Ő azonnal értett a jelzésből, és belemarkolt a fenekembe, mire belőlem mélyről jövő sóhaj tört fel, és ezek után csak még erőszakosabban vezettem a nyelvemet a szájába, csak még jobban szorítottam az ajkaimat az övéire. Az ujjaimmat a vállizmaiba mélyesztettem, és a múló pillanatokról megfeledkezve úgy csókoltam, mintha az életem múlt volna rajta.

A telefoncsörgést, ami félbeszakította a békés, halk sóhajokkal megtöltött csendet, észre se vettem, amíg Harry határozottan el nem tolt magától. Először értetlenül néztem rá, utána pedig azért, mert a köpenyéért nyúlt, hogy elővegye a telefonját.

- Fel akarod venni? - kérdeztem csalódottan, ő pedig már a mobillal a kezében fordult vissza felém és mosolyogva a hajamba túrta a kezét.

- Már másodjára csörög, valaki nagyon el akar érni - felelte, én pedig csak összezavarodottan néztem rá, mert tényleg nem hallottam az elsőt. Ő mindenesetre fogadta a hívást és a füléhez emelte a telefont, egy mosollyal az arcán.

Vidáman szólt bele a telefonba, és köszönt Lucynek, a húgának, mire én mielőtt kezdtem volna kényelmetlenül érezni magam amiatt, hogy csak ültem egyenesen a combjain, inkább előre dőltem és a nyakába temettem az arcomat. Apró puszikkal, majd nyálas csókokkal hintettem a bőrét, ő pedig azt a tenyerét, amelyikkel nem a mobilt tartotta, a combomra simította, és ott kezdte cirógatni a bőrömet, néha a fürdőgatyám anyaga alá simítva az ujjperceit, de tiszteletben tartva a határokat. Csak akkor eszméltem fel a csókolgatásból, amikor Harry már lerakta a telefont, és a kezét az arcomra simította, hogy egy igazi csókban ismét összeforrhasson a szánk.

- Le kell lépnünk - szakította meg ezzel a mondattal alig pár másodperccel később, mire elégedetlenül nyögtem fel.

- Miért?

- Lucy mondta, hogy hirtelen jött egy pár a recepcióra, hogy szeretnének egy ilyen szobát és ez az egyetlen, amit most nincs kiadva - mondta Harry és egyedül az vigasztalt, hogy az ő hangja is pont úgy csengett, ahogy az enyém.

- Gondolom nem lenne jó, ha így nyitnának be a szobájukba - mondtam, és egy arasznyit közelebb mozdultam Harryhez a combjain, így a fürdőnadrágjaink már összeértek, de mi még éppen nem.

- Szerintem sem - értett egyet vigyorogva Harry, majd finoman egy puszit nyomott az arcomra és elhajolt, hogy ne legyen erős a kísértés arra, hogy felállás helyett újra az ajkaiért nyúljak.

Nagyot sóhajtva tápászkodtam fel és emelkedtem ki a medencéből. A vizes bőrömet a kinti hideg levegő egyből csípni kezdte, és szinte dideregve léptem ki a medencéből, hogy a fürdőköpenyemet egyből magam köré csavarjam. Rettentő sokat ez se segített, de legalább a vízcseppeket felitta az anyag.

Harry követte a példámat, majd amikor már mindketten felvettük a köpenyeket, lekapcsolta a teraszon lévő lámpát. Éppen benyitottam a szobába, amikor velünk szemközt nyílt a bejárati ajtó. Megijedve egyből visszaléptem, és Harry azonnal megragadta a csuklómat, hogy a terasz szélére húzzon engem. A lámpa nélkül odabentről, ahol a villanyt égve hagytuk, nem láttak ki ide, viszont amint ide is kijönnek, elkerülhetetlen lesz a találkozás. Harryre néztem, hogy mi tévők legyünk.

Ő egyáltalán nem foglalkozott velem. A korláton kihajolva nézett a szomszédos teraszra, én pedig mellé álltam, hogy én is odalássak.

- Simán át tudunk mászni - közölte egyszerűen a srác, én viszont a homlokomat ráncoltam. Amikor a lábát feltette az öntöttvas korlát egyik középső fokára, hogy felkapaszkodjon rá, én az alkarjánál fogva tartottam vissza.

- Megőrültél? - kérdeztem kikerekedett szemekkel, és magunk alá néztem. Tudtam magamról, hogy erősebb tériszonyom volt egy átlagos embernél, de ez teljesen kiakasztott. - Vagy 20 méter magasan lehetünk!

- De nézd milyen egyszerű átmászni - mutatott a korlátra és arra, hogy az épület tervezői nem törekedtek arra, hogy rendesen elválasszák egymástól a teraszokat. Könnyen át lehetett volna kapaszkodni, és nem is féltem volna, ha mondjuk 2 méterrel lettünk volna a földszint felett. De így... - Félsz? - kérdezte aggódva a szemeimbe nézve, én pedig eleinte csak viszonoztam a pillantását, de végül aprót bólintottam. - Rendben - mondta, és lábát újra a földre tette. - Maradhatunk itt, csak akkor velük kell szembenéznünk - bökött az állával a két pár felé, akik azóta, hogy beléptek az ajtón már levették a kabátjukat és cipőjüket, és éppen egymás szájában kerestek valamit veszettül.

Gondterhelten ráncoltam a homlokomat. Bár Harry mellett megéltem néhány rémesen kínos szituációt, ez vitte volna a prímet. És elkerülni is lett volna lehetőségem. Újra a korlát felé pillantottam, és az ajkaimat beharapva rágódtam.

- Tudok segíteni - ajánlotta fel Harry, amikor látta vívódásom. - Átmegyek először, és akkor át tudlak segíteni a korláton, fogni a kezed, vagy bármi.

A szemeibe néztem, amik megértéssel, de kalandvággyal tele csillogtak. Nagyot sóhajtottam, majd határozottan bólintottam.

Harry vigyorodott, és szinte pillanatokon belül a korlát másik oldalán volt, több emelet magasan, és lazán kapaszkodott át a másik teraszhoz, hogy ott olyan könnyedén másszon vissza, mint ahogy kimászott. Ahogy a talpai talajt értek, egyből visszafordult hozzám.

Én is az egyik középső vas rúdra tettem a jobb lábamat, majd két oldalt megmarkoltam a legfelső korlátot. Az ajkaimat összeszorítva es a szememet lehunyva vettem egy mély lélegzetet, hogy aztán miközben kifújtam, aközben rugaszkodjak el a talajról. A bal lábamat átlendítettem a korláton, pont, ahogy korábban láttam Harrytől, majd szépen lassan a jobbat is a bal mellé tettem. Amíg a szívem a torkomban dobogott és fokozatosan próbáltam nyugtatni a légzésemet, azalatt óvatos lépésekkel kezdtem araszolni Harry felé, aki már mosolyogva várt engem. Lassan átértem a másik teraszhoz és már csak át kellett másznom a túloldalra. Óvatosan tettem át a fél lábamat, de amikor a másikat is át akartam emelni a korlát felett, a papucsomban megcsúszott a lábam, és egy pillanatra elvesztettem az egyensúlyom, és a terasz felé dőltem. Már láttam magam előtt, hogy a kőre zuhanok, de Harry azonnal elkapott, és segített megtartani a testsúlyomat, hogy rendesen át tudjam emelni a lábamat. Egyedül akkor nyugodtam meg, amikor a két talpam a terasz padlóján volt, én pedig Harry karjaiba dőltem. Pár pillanatra lehunytam a szemem, és próbáltam lenyugtatni, mind az őrülten dobogó szívem, mind a légzésemet.

- Minden rendben - motyogta és a hajamba puszilt. Lassan a saját lábaimra álltam, és vele szembe fordultam.

- Bemehetünk? - kérdeztem és kicsit szorosabbra húztam magamon a köpenyt, mintha az segített volna.

- Nem tudunk - rázta a fejét Harry. - Be van csukva az ajtó, de felhívom Lucyt, hogy engedjen be minket - emelte fel azonnal a mobilját és tárcsázni is kezdte a számot. Én dideregve fújtam ki a levegőt, amiben még a leheletem is látszott.

Harry gyorsan rendezte le a hívást, majd mikor a köpenye zsebébe süllyesztette a balját kinyújtotta felém.

- Gyere - szólalt meg finoman és miután a tenyerébe csúsztattam az enyémet, közelebb húzott, majd amikor leült és a hátát az üvegnek támasztotta, jelzésértékűen megrántotta a kezem, hogy üljek mellé. Miután megtettem, átölelte a vállamat, hogy a fejemet a mellkasára fektessem. Nem sokkal volt melegebb, de egy kicsit azért kompenzált, így belekuckóztam magam az ölelésébe és a homlokomat a nyaki verőeréhez nyomtam.

- Szóval megkérdezhetem, hogy milyen kapcsolatban vagytok pontosan Louis-val? - szólalt meg nekem pedig nevethetnékem támadt, hogy ez most jutott eszébe.

- Bonyolultban, de igazából semmilyenben - sóhajtottam fáradtan, majd mély levegőt vettem Harry férfias illatából.

- És nem is szeretnél? - kérdezte finoman érdeklődve, én pedig kis mozdulatokkal megingattam a fejem.

- Nem igazán arról van szó, hogy nem szeretnék, mármint hogy soha, hanem... ki kell szabadulnom egy kicsit, rá akarom ébreszteni magam, hogy van, amiért nem éri meg ennyit küzdeni, és tudni szeretném, hogy Louis ilyen-e. Nem volt még komoly kapcsolatom, sohasem akartam, de Louis-val sose gondoltam rövidtávra. Csak egyelőre nem tudom, hogy egy barátomként vagy a barátomként szeretném magam mellett tudni.

Harry hallgatott, de a nyaka mozgásából éreztem, hogy bólogatott párat a mondataimat követően. Mielőtt megszólalt volna, én újra folytattam.

- Valójában Sky adott tanácsot, hogy lehet jó lenne, ha mások mellett is kipróbálnám magamat, de én nem keresek semmi komolyat, szóval, nem tudom, te hogy vagy vele, de ha ez neked gondot okoz, akkor inkább ne...

- Nem okoz gondot - rázta meg a fejét, majd amikor megállt, az én fejemre hajtotta. - Szívesen töltenék veled több időt, ha ezzel tudok segíteni. Benne lennék egy ilyen laza kapcsolatban - mondta, mire felemeltem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. A sötétben nehezen láttam őt, de a szemei úgy csillogtak, mint a csillagok az égen. Halványan elmosolyodtam.

- Megpecsételjük? - suttogtam a levegőbe a kérdésem, és látványosan az ajkaira pillantottam, mire ő felnevetett. Értetlenül, de kíváncsian, a szemöldökömet felvonva néztem rá.

- Az előbb szó szerint a ledugtad a nyelvedet a torkomon, most meg ilyen szerény lettél? - ugratott, mire megforgattam a szemem és az arcom lázba borult, az egyetlen szerencsém az volt, hogy ilyen sötétben ezt nem láthatta. - Csak viccelek - vigyorgott, és ez engem is mosolyra bírt.

Óvatosan hajolt közelebb hozzám, és az ajkait finoman illesztette az enyémhez. Könnyű, lágy csók volt ez, amibe nem egyszer mosolyogtunk bele. Csak játszottunk finoman egymás ajkaival, amíg halk, elfojtott nyögések ütötték meg a fülünket és kicsit eltávolodtunk egymástól.

- Te jó ég! - nevetett fel halkan Harry velem egyetemben és mindketten a korábbi szoba irányába néztünk. - Már érthető, hogy miért volt szükségük olyan sürgősen arra a szobára.

- Igen - bólogattam én is halkan nevetve a páron, majd Harry izmos combjára fektettem a kezemet és az arcom visszafordítottam az övé felé. Kuncogva érintettem össze az orrunkat, majd ő éppen felém hajolt egy csókért, amikor a mögöttünk lévő szobában fény gyulladt. Mindketten arra kaptuk a fejünket, és hamar megláttuk Lucy karcsú alakját az ablak felé közeledni. Mire kinyitotta az ajtót, már mindketten az előtt állva vártunk.

- Szóval nem is egyedül voltál - tárta nagyra az ajtót, mi pedig nem hezitáltunk belépni. Igazán csak akkor tűnt fel, hogy milyen hideg is volt odakint, amikor a szobába lépve megcsapott a meleg levegő. - Izgalmas randi volt, mi?

- Az nem kifejezés - vigyorgott Harry és a kezével megpaskolta a nála vagy két fejjel alacsonyabb húga fejebúbját. - Köszi hugi, hogy itt vagy!

- Alap - felelte, én pedig előttük haladva léptem ki a szobából. Mélyet sóhajtottam, és a folyosó falának dőlve vártam meg őket. Lucy azonnal elköszönt tőlünk, Harry pedig várakozóan nézett rám.

- Visszakísérjelek, vagy szeretnél még csinálni valamit? - kérdezte kedvesen. Én a telefonom képernyőjén csekkoltam az időt, majd meglepődve ejtettem vissza. Tízóra is elmúlt.

- Talán most csak kísérj vissza, igazából eléggé elfáradtam - vetettem fel, ő pedig beleegyezően bólintott. - De jól eltelt az idő!

- Tudod, repül az idő, ha jól mulatsz - kacsintott rám, és a kezemet megfogva kezdett végigvezetni a folyosón, majd a lift helyett, a lépcsőn lefelé.

Harry elkísért egészen a szobámig, ahol egy jó hosszú búcsúcsók után engedett csak el. Én az alkalmat kihasználva, hogy most állva csókolóztunk, úgy fontam körbe a nyakát a kezeimmel, hogy az egész testünk összesimult Ő a derekam köré fonta a karjait, és úgy tartotta a hátamat, szorosan.

Végül széles mosollyal az arcunkon köszöntünk el és léptem be a szobánkba, ahol egyedül a tévé világított, viszont Sky már nem volt ébren. Csendben öltöztem át, kapcsoltam ki a készüléket és bújtam be a meleg takaró alá, hogy a még fagyos végtagjaimat is átmelegítsem. Sky nekem háttal feküdt, de ahogy megérezte a mozgolódást az ágyban, félálomban a hátára gördült, és a fejét felém fordította, hogy hunyorogva nézzen rám.

- Milyen volt? - kérdezte félig még az álomvilágban, én pedig csak a elmosolyodtam, ahogy óvatosan felkönyököltem.

- Holnap majd mesélek - nyomtam egy puszit az arcára, de a hangszínemből könnyen következtethetett a randi kimenetelére. Beleegyezően bólogatni kezdett, de amint visszafordult az oldalára, szerintem azonnal vissza is aludt.

Én óvatosan, hogy a mozgolódásommal őt fel ne keltsem, a hátamra fordultam, és mosolyogva néztem fel a plafonra. Végre úgy éreztem, valaki megbecsült engem és nem csak rejtegetni próbált. Harryvel nem csak a négy fal között lehettem együtt, és ez Louis után elég nagy változás volt. A legjobb értelemben.

Na, mi a véleményetek Harryről? Mind a kettőről? Jöhet pozitív és negatív is, kíváncsi vagyok:3