A napok teltek, és az élet nem állt meg azután sem, hogy Louis-val már nem kerestük egymás társaságát. Örültem annak, hogy tiszteletben tartotta a határokat, és egyáltalán nem kényszerített engem olyan helyzetekbe, amikor ketten kellett volna összedolgoznunk, vagy egy helyen lennünk. És ez a tér, amit meghagyott nekem, megadta a lehetőséget arra, hogy kívülről, objektíven is átgondoljam a kapcsolatunkat. Ahogy egyre telt az idő, egyre biztosabb lettem abban, hogy a legjobb döntést hoztam meg azzal, hogy szünetet kértem. Teljesen elfogult voltam mellette, most viszont azt éltem meg, hogy voltak nekem önálló gondolataim is, és az, hogy most senki se befolyásolt, sokkal inkább tett önmagammá. Azt tehettem, amit akartam, végre nem kellett senki előtt titkolóznom, végre tényleg önálló, független döntéseket hoztam.

A srácok a bandából már nem voltak ilyen elégedettek velünk. Persze, megjelentünk a próbákon, és részt is vettünk annyi koncerten, mint korábban, a közösségben mégis megjelent egy jelentősebb méretű lyuk, amit bárki bárhogyan próbálta, nem sikerült eltüntetni. Jelenleg nem hasonlítottunk arra a bandára, aki összeállt a táborban, nem voltunk egyáltalán olyan felhőtlen viszonyban, és nem bolondoztunk annyit, de biztos voltam benne, hogy ez csak ideiglenes állapot lesz. Még mindig tartottam, hogy én nem lemondtam, vagy elutasítottam Louis-t, csupán egy átmeneti időszakig egyedül akartam boldogulni. Éreznem kellett, hogy képes voltam rá.

Viszont pont emiatt voltak pillanatok, amikor nem találtam a helyemet. Eddig ez nem volt probléma, mert állandóan minden szabad percemet Louis mellett töltöttem, azelőtt pedig Zaynnel, most viszont egyik se volt megoldható. Zayn és Liam alkották a tökéletes párkapcsolatot, és bár mindketten egymástól teljesen függetlenül ajánlották, hogy beszélgessünk, ha szükségem van rá, nem gyakran éltem a lehetőséggel. Ők most voltak a kapcsolatuk rózsaszín felhőjében és ebbe egyáltalán nem akartam bezavarni, mégha tudom is, hogy ők egyáltalán nem így fogták volna fel. Liam egyébként is az elmúlt napokban egy kicsit gyengélkedett, hamar elfáradt, és hőemelkedése is volt, így végképp nem akartam elhívni mellőle Zayn-t. Pontosan tudtam, hogy Liamnek szüksége volt a gondoskodására, úgyhogy hagytam, hadd legyenek romantikusan kettesben, akár egy házaspár, betegségben-egészségben.

Akivel az elmúlt időszakban viszont jelentősen megnövekedett a beszélgetéseink száma az Elise volt. November elején osztották be a párokat a decemberi előadáshoz, és már volt pár alkalom, amikor össze is tudtunk ülni párszor. Amikor megtudtam, hogy vele leszünk párban, boldogabb nem is lehettem volna. Sokat gondolkodtam azon, hogy ki lenne a legjobb választás, de ezt leginkább arra értem, hogy teljesen rástresszeltem, hogy Louis-val kerülünk egy párba. Hála Istennek a szerencse ezúttal nekem kedvezett és Elise is legalább annyira örült nekem, mint én neki. Most, hogy mindketten már a dalszerzés fázisban voltunk, ott segítettünk egymásnak, ahol csak tudtunk. Nagyon jól dolgoztunk együtt.

Ezt elmondhatta magáról Niall és Ulrike, illetve valamelyest Zayn és Vera is, nem úgy, mint Liam és Louis. A két srácnak a táborból fennmaradt ellentéteit még most se sikerült teljesen elsimítani, szimplán feledésbe merültek. Most, hogy megtudták, hogy össze kell majd dolgozniuk, egyáltalán nem örültek neki. Amennyire tudtam, eddig egy megbeszélésszerű találkozójuk volt, amin Zayn is részt vett, békítő szerepben. Nekem az volt a benyomásom, hogy ebből soha az életben nem lesz páros munka, és előbb-utóbb valószínűleg rájönnek majd, hogy egyedül dolgozniuk könnyebb lenne, és azt is fogják csinálni.

Ez a részlet viszont már nem rám tartozott, elég volt nekem az is, hogy egy saját dalt szerezzek és tudjak tanácsot adni Elise oboa darabjához is. Mint kiderült, ez egyáltalán nem volt egy egyszerű feladat.

Az a személy, akivel viszont a legtöbb szabadidőmet töltöttem, egyértelműen Sky volt. Mióta végre leültünk, és őszintén kezdtünk egymással beszélni, azóta nem voltak tabuk. Megbíztam benne, talán jobban, mint bárki másban, és csak remélni tudtam, hogy ez kölcsönös volt. Elmondtam neki mindent Louis-ról és a kapcsolatunkról, már aznap amikor beszéltem a fiúval. Ő folyamatosan ott volt mellettem és este át is jött, hogy támogasson. Akkor nagyon nehéz volt meghúzni a határokat, de azzal, hogy legalább ő mellettem állt, már nem tűnt annyira hülyeségnek az, amit csináltam. Most pedig már pont ellenkezőleg, okos döntésnek éreztem.

Majdnem két hét telt el azóta, hogy azon a bizonyos hétfőn szakítottam Louis-val, azóta építettem magamat fel, tégláról téglára, és most érkezett el a hétvége, ahova Sky magával hívott. Pár napja már alig vártam ezt a pillanatot, és ahogy Sky kocsijával megérkeztünk a viszonylag nagy szálloda elé, én ámulva néztem körbe. A lány családja minden évben kapott egy nagyon kedvező ajánlatot, mert van valamilyen tagságuk, és most, hogy Sky engem hozott magával, nem győztem hálálkodni neki.

Miután becsekkoltunk a recepciós pultnál, felmentünk a szobánkba és lepakoltuk az összes cuccunkat. Péntek révén sajnos csak délután tudtunk ideérni, délelőtt még mindkettőnknek órája volt, de ez így is sokkal jobb volt, mintha nem jöttünk volna el. Bár most egy pubos fellépésről lemaradtam, egyáltalán nem bántam. Sky-jal nagyon sokat beszélgettünk, és a barátságunk is virágzott, de a szabadidőnk ennek ellenére nem növekedett meg. Neki nagyon sokat kellett tanulnia, főleg a szorgalmi idő vége felé, így teljesen nem tudott elszabadulni sose. Most viszont ezt szándékosan előre megbeszéltük, hogy minden feladatunkat, teendőnket Manchesterben felejtjük, és csak magunkat hozzuk el egy kis kikapcsolódásra, felfrissülésre.

Sky nagyot sóhajtott, miközben hátradőlt az ágyon és becsukta a szemét. Őt látva elmosolyodtam, és melléugrottam, amibe az egész matrac belerengett és ő is morcosan nyögött fel. A hasamon fekve, az alkarjaimon támaszkodva figyeltem őt, ahogy a homlokán most egy finom ránc jelent meg a mozgolódásomtól.

- Hol kezdjük? - érdeklődtem vigyorogva és egy pillanattal később újra talpon voltam és a táskámat cipzároztam ki.

- Mi? - kérdezte álmosan Sky, én pedig a fejemet csóváltam, miközben az ő táskáját mellé dobtam, az ágyra. Ő fáradtan nézett a mellette landoló tárgyra, majd rám.

- Én a medencére szavazok - folytattam, és ahogy megtaláltam a fürdőnadrágomat a csomagomban, egyből kihúztam azt, és felemeltem, majd újra a lányra néztem. Ő a plafonra emelte a fejét és nagyot nyögött.

- Úgy el tudnék most aludni - mondta, és becsukva a szemét elfektette a fejét az egyik oldalra. Én már majdnem csalódottan néztem rá, amikor hirtelen felült és rám mosolygott. - De menjünk!

Azonnal viszonoztam azt a mosolyt, amit küldött, és percek alatt átöltöztünk, hogy végül a fürdőköpenyünkbe csomagolva sétáljunk le a fürdőkig. Rajta egy lélegzetelállító egyberuhás fürdőruha volt, ami a pálmaleveles mintájával kiemelt mindent, amit egy csinos lányon ki lehetett emelni. Esküszöm, amikor levette a köpenyt, a medencében és az akörül leledző fiúkba egytől-egyig beszorult a szó. Őszintén, kicsit nehezteltem rájuk, mert ilyenkor folyton úgy éreztem, hogy a szép lányokat csak tárgyakként kezelték, ráadásul Sky múltjával együtt ez már egyáltalán nem volt vicces. Azok a fiúk azt se tudták, hogy a lány miken ment már át azért, mert mások is körülbelül csak úgy tekintettek rá, mint ők.

Védelmezőn álltam mellette, közel hozzá, mintha nemcsak barátság lenne köztünk és a jelenlétemmel próbáltam azt sugározni, hogy nem jó ötlet velem packázni, és felejtsék csak el, bármilyen gondolat nyert is teret az elméjükben. Azt akartam, hogy tényleg ki tudjunk kapcsolódni a megszokott életünkből, és biztos voltam benne, hogy ezek a srácok nem segítettek nekünk.

Sky nyugodtan lépkedett a medence felé, én pedig árnyékként követtem. A papucsainkat levéve léptünk a vízbe, majd a bejárattal szemközt lévő pezsgőfürdős padhoz sétáltunk, és kényelmesen hátradőltünk. Sóhajtva csuktam le a szemeimet.

- Tudod, látom, mit csinálsz - szólalt meg halkan mellettem, mire kicsit feljebb ültem és ránéztem. Nem akartam tagadni, tényleg fontos volt nekem, hogy őt legalább most ne érjék mindenféle megjegyzések. - És jól is esik, de az utóbbi években már jól tudtam ezt kezelni. Louis személyisége nagyon sokat dobott azokban az években, amikor együtt voltunk. Valamelyest megtanultam ezt lerázni, úgyhogy néha csak az a rosszabb, ha valaki jobban figyel erre helyettem.

- Sajnálom - mondtam azonnal, de ő kedvesen a fejét rázta.

- Ne tedd - mosolygott, én pedig sóhajtottam egyet. - Nem tudtad, mert nem mondtam.

Bólintottam, hogy megértettem, majd újra kicsit hátrébb dőltem a medence falának, és a kezeimet a feltörekvő buborékok útjába tettem, hogy a levegő az ujjaim között áramoljon felfelé. Nehéz volt egy kapcsolatban megtalálni azt a határt, amit már jobb ha nem léptünk át, mégis valahol a közelében kellett maradni. Persze idő és sok türelem, hogy ezt megtaláljuk, de ha komolyan gondoljuk, akkor előbb-utóbb valahol felfedezzük azt a helyet, ahol a legjobban tudjuk támogatni a másikat.

- Beszéltem egyébként Louis-val - szólalt meg Sky újra, én pedig kíváncsian fordítottam újra rá a figyelmemet. Ő egy félmosolyt küldött felém, majd folytatta. - Már két hete, aznap este amikor mindent elmeséltél, felhívott, hogy szeretne beszélni velem és ezen a héten találkoztunk is. Megbeszéltünk mindent.

- Mindent? - kérdeztem meglepődve. - Akkor ti most rendben vagytok?

- Igen - bólintott és el is mosolyodott. - Hál' Istennek! Mindig ő segített nekem a legtöbbet és most nagyon örülök annak, hogy végsősoron ugyanúgy tekintünk egymásra - folytatta, majd amikor a tekintete az én kérdő pillantásommal találkozott, azonnal megmagyarázta. - Barátként.

- Akkor miért jött veled egyáltalán össze? Ezt még mindig nem értem - tártam szét a karjaimat, Sky pedig megértően bólogatott, és egy sóhajtással nézett oldalra.

- Igen, én se tudtam, de lényegében ez volt az oka az egész felhajtásnak. Mi aznap este nyáron félreértettük egymást - vallotta be, és elhúzta a száját, miközben újra sóhajtott. Nagyon terhelhette őt ez a félreértés, mert az egész testbeszéde azt tükrözte, milyen rosszul érezte magát a történtek miatt. Mintha az egész félreértés miatt ő lett volna a hibás. - Louis akkor, amikor kiborultam neki, és elmeséltem, mi történt a nővéremmel, azt hitte azért kerestem meg, mert régen amikor baj volt, ő volt az első, akit kerestem. Azt hitte, ugyanolyan kapcsolatot kerestem benne, mint amilyenben régen voltunk, és nem akart elutasítani. Azt mondta, hogy félt, hogy teljesen egyedül maradok, ha nem lesz a párom, úgyhogy inkább ki akarta biztosítani, hogy mellettem lehessen és azzá vált. Amikor megkért, hogy legyek újra a barátnője, azt remélte, hogy a tűz, ami kihunyt köztünk az még újralobbanhat és az, ami köztetek fellobbant, az a tanév kezdetével kialudhat. Egy kicsit elszámolta magát.

- Egy kicsit - visszhangoztam erősen hangsúlyozva a szavakat, majd összeszorítottam az ajkaimat és úgy gondolkodtam el a dolgon. - Közben viszont te azt mondtad, a tanév kezdete óta ő máshogy viselkedett és kerülni kezdett téged, az akkor mi volt pontosan?

- Nekem azt mondta, nehéz volt neki egyszerre játszania a barátomat és mutatni azt, hogy nem váltottál ki belőle semmit. Rosszul érezte magát amiatt, hogy a szikrák még mindig a te irányodba pattantak, nem az enyémbe és ezt úgy próbálta kezelni, hogy minél kevesebbszer találkozott velem, nehogy nekem is feltűnjön, hogy nem érez irántam semmit és szakítsak vele - vont vállat Sky, és nekem is kicsit bonyolult magyarázatnak tűnt, de képtelenség volt átlátni Louis logikáján. Megpróbálni meg lehetett, de sikert szerintem senkinek se sikerült még elérnie.

- Szóval azt akarod mondani, hogy nem akart téged egyedül hagyni, és ezért inkább lemondott rólam - állítottam, ő pedig bólintással helyeselt. Akkor lényegében ezt az egészet Louis jószándékból csinálta, csak nem úgy alakult, ahogy tervezte. Bár ez valahol megnyugtatott, mert nem ellenem irányult és igazából ő csak segíteni szeretett volna, valahol viszont még mindig frusztrált, mert amennyire kiismerhetetlen reakciója volt minderre az eseménysorozatra, nem tudom, hogy mi jó várhatott volna még rám, ha mellette maradok.

- Lou sose akart senkinek rosszat - folytatta Sky. - Ez így volt régen is és így van most is. Emiatt nem értettem, miért csinálta ezt, amikor először mondtad el. Ahogy mi láttuk akkor, az tényleg nem vallott a viselkedésére, de az, ahogy ő elmagyarázta a saját szempontját, már sokkal inkább.

- De annyiféleképpen lehetett volna ezt rendbe hozni! - akadtam ki és a tenyeremmel a vízbe csaptam, mert dühített az, hogy a problémamegoldó képessége ennyire a béka segge alatt volt.

- Igazad van, Harry - bólintott és a karomra simította a kezét, hogy kicsit nyugtassa a feszült magatartásomat. - Louis viszont mást látott helyesnek. Ő csak aszerint próbált cselekedni.

- De ezzel teljesen elcseszte az egész kapcsolatunkat - mutattam rá, és emiatt tényleg nagyon is dühös voltam. Ha azon a nyári estén nem csókolja meg Sky-t, nem fekszenek le egymással, és nem jönnek össze, akkor mi valószínűleg már az első napokon egymásra találtunk volna annyira, hogy összejöjjünk. Minden annyira másképp alakulhatott volna még akkor is, ha miután nekem elmondta, hogy kedvelt, Sky-nak elmondta volna, hogy őt viszont nem. Annyi lehetőség lett volna kilépni ebből az egyre nagyobb és egyre bonyolultabb forgatagból, ő mégis megvárta, amíg valaki más cselekedett helyette, ezzel teljesen megingatva azokat a kapcsolatokat, amiket ápolt a neki fontos személyekkel, jelenesetben velem és Sky-jal.

- Azóta beszéltetek? - kérdezte a lány arra a hétfői beszélgetésünkre utalva, amikor szünetre mentünk. Neki elmondtam szinte mindent azonnal, mert szükségem volt valakire, aki meg tudott nyugtatni, hogy helyesen jártam el. Ő mellettem állt, mégha nem is fizikailag, csak telefonon keresztül. Őszintén gondolta, hogy jót tesz majd nekünk a szünet, akkor is, amikor én kétségbeesetten akartam újra felhívni Louis-t, hogy az egészet visszamondjam, és legyek a barátja. Azóta ahogy telt a beszélgetés felett az idő, egyáltalán nem bántam, hogy így döntöttem. Talán ezalatt az idő alatt ő is tud magára időt fordítani, hogy jobban megismerje önmagát.

- Nem - ráztam a fejemet. Talán kellett volna beszélnünk, de lehet még korai lett volna. Nem tudtam, hogy pontosan milyen hosszúnak is kellene lennie egy ilyenfajta szünetnek, de egyelőre nem akartam, hogy vége legyen. Élveztem, hogy önálló voltam, és egy ideig még az is akartam maradni.

- Értem, hogy miért csinálod ezt, de ha egyáltalán nem szóltok egymáshoz, az a srácoknak és a bandának is gondot fog okozni - nézett rám megértőn, én pedig utáltam, hogy ezt mondta, mert tudtam, hogy igaza volt. Nem működhettünk jól a zenekarral, ha közben mi Louis-val próbáltuk elkerülni egymást.

- Tudom, és fogok is - bólogattam egyetértően, majd az ajkamat rágcsálva néztem félénken Sky-ra -, csak egy kicsit később...

A mondatom befejezésére a lány elnevette magát, majd csillogó szemekkel, emelte a tekintetét újra rám és bólintott.

- A te dolgod, Harry, ha úgy érzed még nem tudod, mit szeretnél tőle, akkor szerintem se erőltesd, de lehet, hogy ez előbb-utóbb sok lesz Louis-nak.

- Igen, tudom! - bólintottam rá, és már lassan a fejem fájt attól, hogy mindig rá erőltettem a gondolkodást. Elegem volt az egész kapcsolat témától és jelenleg nem akartam még visszamenni hozzá, de valamivel később igen. Most még ki akartam tapasztalni, hogy mit is szeretnék, mire lenne szükségem, mert amikor vele vagyok, magamról mintha elfeledkeznék.

Sky nem erőltette tovább a témát, inkább az elmúlt napjairól mesélt, és arról, hogy csak azért élte túl őket, mert a hétvége gondolata életben tartotta. Hiába, az orvosi egyetem vizsgaidőszak előtt biztos nem volt egy sétagalopp.

Nem tértünk vissza a témához később sem. Vagy egy órát is elüldögéltünk a pezsgőfürdős részen, beszélgetve mindenről, és nagyon élveztem, hogy annak ellenére, amin a kapcsolatunk keresztülment, most itt tudtunk ülni és kettesben szórakozni. De talán pont azért volt ez lehetséges, mert annyi mindent vészeltünk már át.

Lassan a bőröm a víz alatt már teljesen felázott, és a tenyerem is tele lett ráncokkal, én magam pedig meguntam az egyhelyben üldögélést. Körbenéztem a medencetérben, ahol egyébként nem volt sok vendég, mert ebben az időszakban nem voltak gyakoriak a nyaralások. Ahogy visszafordultam volna Sky felé, a tekintetem egy szauna táblán akadt meg. Fellelkesülve egyből a lányra kaptam a fejem, aki megemelt szemöldökkel figyelt engem.

- Szauna? - kérdeztem vidáman, de a fintor az arcán hamar lehervasztotta a mosolyom.

- Ki nem állhatom a szaunákat - borzongott meg, és ő is a táblára nézett, majd vissza rám. - De én is kimennék már, pihenek, amíg te bent vagy.

- Biztos? - kérdeztem vissza, és újra szétnéztem a fürdőzők között. A korábbi srácok már elmentek, többségében csak nyugdíjasok voltak már bent, mégis bármikor jöhettek mások is, és sokkal nagyobb biztonságban éreztem Sky-t ha én is mellette voltam.

- Igen, Harry, biztos - forgatta meg a szemeit, de azért egy kedves mosollyal nézett rám. - Ne aggódj miattam!

- Oké - bólintottam, és közösen kifelé vettük az utat a medencéből. Én felkaptam egy papucsot, meg a törülközőmet, és egy intés után elindultam a szaunák felé.

A helyiségből, ahova egy szűk folyosón keresztül érkeztem, 5 fülke nyílt: egy finn szauna, két infraszauna egy gőzkabin és egy sószoba. Az irányt egyből a finn felé, a legmelegebb felé, vettem, és ahogy benéztem nem is láttam senkit, úgyhogy óvatosan benyitottam. Miközben beléptem, láttam, hogy mégse leszek egyedül, mert egy férfi feküdt az egyik felső padon, csak pont olyan szögben, hogy kívülről nem látszott. Nem fektettem rá túl sok figyelmet, csak köszöntem és leterítettem a törülközőmet a középső szinten, hogy arra üljek.

A srác viszont felkapta a fejét az érkezésemre és hangomra, így amikor leültem, a tekintetünk találkozott. Mindkettőnkén a felismerés csillant meg.

- Harry? - kérdeztük egyszerre és el is mosolyodtunk. Ő felült, és egy szinttel lejjebb jött, hogy a szeme velem egy magasságban legyen. Én végignéztem rajta, és most nem viselt mást, csupán egy sötétzöld fürdőnadrágot. A kibontott hajából a vállára csöpögött a víz és a mellkasán folyt le, és én a cseppek útját követtem, amíg gyorsan vissza nem tereltem a figyelmem az arcára. A meglepődés ellenére széles mosoly virított az ajkain, amit próbáltam viszonozni amennyire tőlem kitelt.

- Akkor tényleg téged láttalak - mondta, majd ahogy folytatta a szauna bejárata felé intett. - A medencében ültél valakivel nekem háttal, de nem hittem, hogy tényleg te vagy az.

- Igen, ő egy barátom, vele jöttünk ketten, mert volt valami kedvezménye erre a hétvégére, én pedig hülye lettem volna nemet mondani - feleltem mosolyogva, ő pedig bólintott, hogy érti. Kicsit kínos volt egyébként azután találkozni vele, hogy a múltkor egy részeg Louis-t vittem el, aki pár perccel azelőtt kapta őt le, de már annál a találkozásnál kiderült, hogy Harry ezeket a pillanatokat közel sem tartja olyan gáznak, mint amennyire én. Tekintve, hogy pultos ez nem is olyan meglepő, mert valószínűleg nem ez volt az első alkalom, hogy ilyen történt. - És te mi járatban?

- Itt dolgozik a húgom, és ő ajánlotta, hogy most kevesen vannak és jöjjek, ha szeretnék - válaszolta. - A szállodai dolgozók minden évben kapnak pár napi szállást, amit odaadhatnak ismerősöknek, de Lucy általában nekem ajánlja fel, mert nincs olyan, hogy ne éljek vele.

- Akkor egyedül jöttél? - érdeklődtem.

- Igen - bólintott. - De Lucy kapcsán sok itt dolgozót ismerek és nekik nagyon jó és erős közösségük van. Amikor itt vagyok mindig akad valaki, akivel beszélhetek és egyébként is nagyon jó programlehetőségek vannak. Sosem unatkozom.

- Az tök jó - mosolyogtam, majd hirtelen csend telepedett ránk és én lenéztem a fa lécekre, hogy ne érezzem magam olyan kínosan. Harry felől nem érzékeltem, hogy őt túlságosan is feszélyezte volna a helyzet, lazán kezdett új témába.

- A barátod... - kezdte, majd hirtelen elakadt és bizonytalanul folytatta. - Lewis?

- Louis - mosolyogtam, mert eszembe jutott, amikor egyszer kifakadt nekem, hogy mindenki át akarja őt keresztelni, én pedig egy fél napig utána szándékosan s-szel ejtettem a nevét. Gyanítom, hogy soha nem sértődött meg rám annyira, mint akkor.

- Louis. Ő rendben van? - kérdezte.

- Igen, azt hiszem - bólintottam, és próbáltam nem kifejteni jobban a történteket, mert az már biztos kilőtte volna a zavarom tetőfokát. Le akartam zárni a Louis témát, mielőtt nagyon belemerültünk.

- És te? - érdeklődött, én pedig felkaptam a fejemet. - Hogy vagy?

- Most őszintén elég kimerült vagyok az egyetem meg a magánéletem miatt is - vallottam be, ő pedig megértően hallgatott, és várta, hogy ha szeretném, fejtsem ki jobban is. - Egyre több terhet rak rám a közelgő vizsgaidőszak, meg mindenféle megmérettetés, közben pedig otthon se tudok megnyugodni, mert mindig kattog az agyam valamin - feleltem és már belefáradtan sóhajtottam nagyot.

- Nem éri meg olyanba időt fektetni, ami csak gondot okoz - ingatta a fejét Harry, én pedig bármennyire is egyetértettem vele, nem tudtam egyszerűen leállítani. Ez egyáltalán nem így működött. - Valaki fiú van a dologban? - kérdezte, én pedig aprót bólintottam. - Louis?

- Igen - motyogtam az orrom alatt, Harry viszont csak megmosolyogta a viselkedésemet.

- Szerintem aranyos párt alkotnátok - mondta el a véleményét, én pedig elhúztam a számat.

- Kívülről biztos szebbnek látszódna, mint belülről - morogtam, és bár ez elsősorban csak reflexszerű védekezés volt, amit nem gondoltam át, mielőtt kimondtam, valahol mégis igazat kellett adnom magamnak.

- Sajnálom - szólalt meg, én pedig felnéztem rá és megráztam a fejemet. Bíztam benne, hogy előbb-utóbb rendbe jövünk majd, csak kicsit még kellett az a távolság.

- És te hogy vagy? - kérdeztem inkább vissza, hogy eltereljem a témát. Kezdett lassan elegem lenni abból, hogy mindenki elmondta a véleményét a döntésemről és mindenki ki akarta velem javíttatni azt a maga módján. Lassan már elvesztettem azt az akaratot, hogy én tegyek érte, mert egyszerűen körülöttem mindenki azt gondolta, hogy csak akkor lehetek újra boldog, ha összejövök Louis-val. Nem, kurvára nem, és ez az ami az utóbbi időben a legjobban hajtott engem afelé, hogy függetlenedjek mindenkitől. Ez az én életem volt és úgy éltem, ahogy akartam. Mindenkinek be akartam bizonyítani, hogy én igenis boldogulok egyedül is és felállok a padlóról, ahova a két hete történtek küldtek.

Harry sokkal nyitottabban felelt az én kérdésemre és annak ellenére, hogy még nem volt alkalom arra, hogy mi tényleg, rendesen beszélgessünk egymással, most nagyon könnyen ment. Először a melóról kezdett beszélni, de ahogy lassan feloldódtam a társaságában, a téma gyorsan változott, ide-oda csapongtunk, és arról beszélgettünk, amiről éppen akartunk. Pillanatok alatt telt le az a tizenöt perc, amit bent lehetett töltenünk a szaunában. Jó érzéssel léptem ki a lényegesen hűvösebb levegőre, majd a merülő medencéhez léptem és hátranéztem Harryre.

- Jössz te is? - kérdeztem és a jéghideg vízre mutattam.

- Persze - vágta rá, és miközben mögém állt, intett, hogy enyém a terep, nyugodtan ereszkedjek bele először. Én megálltam a létra tetején, majd minél gyorsabban lépcsőztem le a fém léceken, amíg a talpam a medence csempéjéhez nem ért. Gyorsan hátrébb is álltam, hogy az eleve nem nagy vízbe még Harry is be tudjon férni.

A bőrömön szerte a testemen végigfutott a libabőr és a hideg víz a meleg szauna után felhevült szervezetemre elég nagy hatással volt, de szerettem ezt. Utánozhatatlan volt és sose hagytam ki, hogy a 90 fokos szauna után a 16 fokos vízbe merüljek. Imádtam, ahogy a bőrömet mintha ezer kés szurkálta volna, a szívem gyorsan és nagyokat dobogott, a fogaim pedig vacogtak, emellett pedig valahol büszke voltam, hogy olyat csináltam, amit nem mindenki tesz meg. Velem szemben guggoló Harryre néztem, akivel a kis medence miatt a térdünk összeért, de amikor a már liluló szájára néztem, elnevettem magam. Ő is elvigyorodott, majd megszólalnom se kellett, és helyetcseréltünk, hogy a létrán ki tudjak kapaszkodni, ő pedig követett engem.

- Hogy neked milyen jól áll a libabőr! - nézett végig szemérmetlenül a testemen, én pedig vöröslő arccal újra elnevettem magam, majd beálltam egy tus alá és magamra folyattam a vizet.

- Neked meg a lila száj - mutattam rá, majd amikor felemelte a kezét a szájához én nevetve bólintottam. Utána visszafordultam a vízsugár felé és gyorsan megmostam az arcomat, hogy aztán átengedjem Harrynek a zuhanyzót. Ő is gyorsan leöblítette magát, majd a víz alatt a kezével párszor átfésülte a haját és kilépett onnan. Mosolyogva nézett rám, és biccentett a medencetér felé, amikor végzett.

A szaunáktól kiérve szinte azonnal megpillantottam Skyt, aki egy nyugágyban olvasgatott egy könyvet, de mintha megérezte volna, hogy bejöttünk, felemelte a fejét és rám mosolygott, majd tétován Harryre is.

- Én most felmegyek szerintem - szólalt meg mellettem és ránéztem, majd bólintottam. - Azért amíg itt vagyunk, valamit megihatnánk majd még.

- Oké - bólintottam én is, majd figyeltem, ahogy elköszön és a medence recepcióshoz megy, hogy a használt törülközőjét kártyára cserélje. Miközben röviden elbeszélgetett a sráccal, én elindultam Sky-hoz, aki csak kíváncsi tekintettel és felhúzott szemöldökkel nézett rám. Én elfoglaltam a mellette lévő ágyat, és lassan elkezdtem mesélni, hogy honnan ismertem a fiút.

...

Mikor a medencetérből felértünk a szobánkba, a vacsoraidő már elkezdődött. Mi letusoltunk és felöltöztünk, mielőtt lementünk volna. Én magamhoz híven egy félig kigombolt inget vettem fel, Sky pedig egy garbós felsőt magas derekú nadrággal. A pincérek nagyon segítőkészen vezettek minket az asztalunkhoz, ahol letettük a cuccainkat és indultunk is körülnézni, mit vacsorázzunk az este.

Rengeteg finom étel sorakozott az asztalokon és vendégek töltötték fel az asztalok közötti üres helyet. Talán harmadjára értünk vissza Sky-jal az asztalunkhoz, amikor én még mindig rendes mennyiségeket szedtem, az ő tányérján viszont alig volt valami. És még hátra volt a desszert!

- Tudod, gondolkodtam - szólalt meg Sky velem szemben és egy falat salátát tett a szájába. - De kérlek állíts le, ha már túl sokszor szólok bele, csak... ha most Louis-val ilyen se veled, se nélküled kapcsolatban vagytok, akkor esetleg kipróbálhatnád, hogy mással milyen lenne. Így megtudnád, hogy Louis megéri-e azt a küzdelmet, amit vállalsz érte.

A homlokomat ráncoltam a felvetésre. Ez fel se merült bennem, és nem hiszem, hogy valaha felmerült volna. Nekem fontos volt Louis és tényleg hittem, hogy a végén átküzdjük majd magunkat a nehézségeken, úgyhogy eszembe se jutott, hogy közben igazából lehetőségem nyílhat megismerni valakit. A szünetet egyáltalán nem emiatt kértem. Persze ez nem zárta ki azt, hogy Sky ötletét teljesen el kellene vetnem, de valahogy nem éreztem azt, hogy az segítene megoldani bármit, ha én megismernék valakit közelebbről.

- Ne érts félre, nem azt mondom, hogy keress valakit Louis helyett és jöjjetek össze - tisztázta, én pedig lassan bólintottam, majd folytatta. - Csak hogy szerintem ha jön egy lehetőség ne vesd el egyből. Nem vagytok együtt Louis-val. Lehet, hogy kavartatok, lehet, hogy vannak mélyebb érzéseitek egymás iránt, de jelenleg ő nem szólhat bele, mit csinálsz - magyarázta. - Próbáld meg mással is, ne komolyan, ezt szögezd le, de tudd, hogy van más lehetőséged is. Talán ha egy kicsit több időt töltesz más valakivel, akkor rájössz, hogy Louis neked annyira fontos, hogy minden bizonytalansággal együtt is szükséged van rá, és nem félsz majd belekezdeni egy kapcsolatba sem, mert ha nem is lehetsz benne biztos, hogy örökre szól, legalább valameddig igen. Ha pedig jól érzed magad a másik emberrel... Nincs az ujjadon gyűrű, nem vagy elköteleződve...

Csendben hallgattam a magyarázatát, és meg kellett hagynom, hogy igaza volt. Két hete, hogy Louis-val szünetelünk, a helyzetünk viszont nem változott. Ugyanolyan instabil, és bizonytalan, mint akkor volt. Talán tényleg segítene, ha kicsit megfeledkeznék róla, és később tisztább fejjel tekinthetnék a fiúra. Talán tényleg segítene abban, hogy eldőljön, Louis-val alkalmasak vagyunk-e egy kapcsolatra.

- Ha jól sejtem már van is kiszemelted számomra - néztem rá és nem tudtam elrejteni a vigyoromat, mire az ő szájára is pillanatok alatt került fel a mosoly.

- És te is tudod, hogy ki az - válaszolta, én pedig hitetlenkedve megcsóváltam a fejem. Ő oldalra nézett, majd a mosolya kiszélesedett, miközben felvette a szalvétáját, hogy megtörölje a száját. - Hű, a mindenit, de tele lettem! Szerintem megvárlak a szobánkban, de te ne siess, igyál meg nyugodtan egy-két italt a Lobbyban!

Miközben felállt az asztaltól, egyből arra kaptam a fejemet, és kit láttam volna, ha nem a felkötött hajú Harryt, aki a megszokottal ellentétben most a pult külső oldalánál ült egy bárszéken, és a felszolgálóval trécselt. Mire visszanéztem Skyra, ő már indulásra készen, mosolyogva intett nekem és a lábait a lift felé kezdte szedni. Tényleg komolyan gondolta ezt az egészet.

Egy gyors mozdulattal és hosszú sóhajjal én is felálltam, majd a bárpult felé néztem. Harry jót beszélgetett a csapossal, biztos voltam benne, hogy ismerte már korábbról, és nem tudtam, hogy ha odamennék, az mennyire lenne jó vagy rossz ötlet. Bár korábban ő ajánlotta, hogy igyunk meg valamit, most mégis kicsit kínosnak éreztem azt, hogy csak odamenjek mellé.

Összeszorítottam az ajkaimat, majd nem foglalkozva többet a hogyan kérdéssel, egyszerűen csak oda sétáltam hozzájuk. A pultos már messziről kiszúrt, és csak pár bólintással felelt Harry szavaira, hogy ne legyen tiszteletlen se vele, se velem. Ő nyilván nem tudta, hogy Harry miatt megyek oda, és valószínűleg csak azt hihette, hogy egy italt szeretnék kérni. Miközben ő kedvesen mosolygott felém, a fiú is hátrafordult, hogy megnézze ki érkezett feléjük. Már majdnem közvetlenül mögötte voltam, amikor a pillantásunk találkozott és az arca felderült. Egy kő esett le a szívemről, hogy ő minden további nélkül csak örült a társaságomra.

- Helló! - köszöntem mosolyogva neki, majd a kicsit zavarodott pincérnek is biccentettem, aki rögtön viszonozta.

- Szia, gyere ülj le! - paskolta meg a sajátja melletti bárszéket én pedig leültem és a lábaimmal félig befordultam, mert nem akartam teljesen elfordulni Harrytől, de így az alkarommal a pulton tudtam támaszkodni.

- Kérsz valamit? - kérdezte udvariasan a pultos, akinek a kis névtábláján virított a neve: Joe.

Mielőtt viszont felelhettem volna, vagy egyáltalán levegőt vehettem volna, Harry vigyorogva nézett rám, amivel azért kicsit zavarba is hozott.

- Egy negronit? - kérdezte huncut szemekkel, amire nem tudtam nem elnevetni magam. Ő közben le sem vette rólam a szemét, csak a tekintetét járatta végig az ingből kilátszódó mellkasomon. Biztos voltam benne, hogy ha bárki más, akit ennyire ismertem volna csinálja ezt, akkor egyáltalán nem örültem volna neki, de ezt a tekintetet tőle megkapni egészen más volt. Emellett csak szépnek, vonzónak éreztem magam. Harrynek megvolt az a képessége, hogy mindenkivel elhitesse, hogy rohadt jól néz ki.

- Jöhet - feleltem vigyorogva és az egyik oldalt a hajamat a fülem mögé simítottam.

- Írd az én szobámra! - mondta Joe-nak, aki azonnal intézkedett is és az előtte lévő monitoron pötyögni kezdett.

- Köszönöm - mondtam, Harry viszont csak legyintett, mintha semmiség lenne. Nagyon jól esett a gesztus és vele lenni tényleg olyan volt, mint senki mással, annyira figyelmes volt. - Te nem vacsorázol? - kérdeztem, mert nem láttam őt bent se akkor, amikor mi voltunk, és most se oda tartott, pedig alig félóra és vége volt az étkezésnek.

- Mivel egyedül vagyok inkább az alkalmazottakkal együtt eszek, fél órával a rendes vacsora időpontja előtt - felelte. - Szóval már tele vagyok, csak lejöttem beszélgetni még. Te és a barátnőd most végeztetek?

- Igen, Sky felment, mert... rosszul lett a kaja után - próbáltam indokolni valami rettentő gyengén, és nem is jött ki túl jól, mert ezek után Harry aggódva nézett rám.

- Rossz volt az étel?

- Nem, nem erről van szó - ráztam egyből a fejem és éreztem, ahogy kimelegedtem a magyarázkodásba, de valahogy muszáj volt befejeznem. - Talán túl sokat evett. Mindenesetre láttam, hogy te itt vagy, úgyhogy gondoltam élek az ajánlatoddal, hogy igyunk meg valamit.

- Jól tetted - biccentett, majd belekortyolt az előtte lévő sörbe. - Nem volt még alkalmam veled inni, de őszintén kíváncsi vagyok rád, ha pedig arra kerül sor... itt is vannak kanapék - vigyorgott, miközben hátraintett maga mögé.

- Te jó Isten! - temettem a tenyerembe a kezemet, mert ez rettentő kínos volt. Harry hangjából pedig azt se tudtam, hogy ezt csak üres flörtölésből mondta, vagy komolyan gondolta. Ő nevetve érintette meg az alkarom, hogy elemeljem az arcom elől a kezeimet, de még így se néztem rá. Amikor Joe lerakta elém a koktélt, egyből felemeltem és beleittam.

- Nyugi már, vicceltem - mondta Harry, mire megkockáztattam egy pillantást felé. Ő kedvesen mosolygott és végre egy sóhaj kiséretében elengedtem magam. A koktélos poharammal kezdtem játszani.

- Tudod másnap szörnyen rosszul éreztem magamat - vallottam be és a szemébe néztem. Ő megrázta a fejét.

- Rá se ránts, voltak már durvább dolgok is abban a klubban - nyugtatott, de ő nem egészen értette, hogy mire utaltam.

- Nem úgy értem, hanem azért, mert mi előtte flörtöltünk. Utána pedig pillanatok alatt Zayn karjai közé kerültem, pedig nem ez volt tervben. Csak el akartunk végre menni ketten bulizni, mert mindketten egy kemény szerelmi drámán mentünk keresztül és ismerkedni akartunk. Én tök jól is éreztem magam, veled végre azt éreztem, hogy nem csak Louis körül forog a világ, aztán elmentünk, és minket egyszerűen csak az ösztöneink vezéreltek - magyaráztam, és ahogy befejeztem, újra ittam egy kortyot. - Ha kevesebbet ittam volna, valószínűleg sok minden máshogy alakul.

- Akkor se zavarjon, Harry! - tette a vállamra az egyik kezét. - Figyelj, ha neked úgy könnyebb, megbeszélhetjük, hogy az eddig történteket felejtsük el, hogy az összes olyan szituációt, amiben kínosan érezted magad a közelemben, azt hagyjuk magunk mögött - mondta, majd néhány tincsemet, amiket az előbb nem sikerült rendesen hátratűrni, a fülem mögé simította. Több volt ez, mint puszta törődés. A meleg ujjai olyan finoman értek a bőrömhöz, mintha üzenni szeretett volna velük, és most egészen másféle zavar vörösítette el az arcomat. Csendben néztem a szürke szemeibe, amik most komolyan csillogtak. - Szeretnéd? - kérdezte, és a kezét most az ölébe ejtette. Nekem nem kellett sokáig gondolkodnom.

- Nem - válaszoltam halkan, és finoman megráztam a fejem. Ami volt, az megtörtént, és ha ez Harryt tényleg nem zavarta, akkor nem volt szükség arra, hogy elfelejtsük. Hozzátartozott az ismerettségünkhöz az is, hogy a szeme láttára lovagoltam meg Zaynt ruhákon keresztül, az is, hogy a golfpályánál köszönés nélkül menekültem el előle és az is, hogy Louis lesmárolta azért, mert olyan részeg volt, hogy elég volt neki a nevünk és külsőnk hasonlósága. Lehet, hogy ezek kínos voltak, de egyben komikusak is. Nem volt szükség arra, hogy kitöröljük, az ilyenekre amúgy sem lehet rendesen fátylat borítani. Persze, beszélni lehet róla, de kivitelezni sose sikerül.

- Rendben van - nevette el magát Harry, majd felemelte a fél korsó sörét és felém nyújtotta. - Akkor ezt miránk! - én is felemeltem a poharamat és miután összekoccintottuk, a srác hozzátette: - Fenékig!

Elnevettem magam, mert én még alig ittam bele a koktélba, de azért engedelmeskedtem. Harry már éppen rendelt volna még egy kört, amikor közbeszóltam.

- Ezt most én állom! - mondtam, és nem tágítottam mellőle. - 224-es szoba.

Joe azonnal munkához is látott, majd aláírattatta velünk a számlákat az eddigi fogyasztásunkról. Amint ezekkel elkészültünk, ő a pult másik végébe indult, hogy elkészítse az italokat.

- Tényleg, te milyen szakos is vagy egyetemen? - fordult felém újra Harry, ahogy Joe ott hagyott minket.

- Zene - válaszoltam, az ő arcára pedig csodálkozás ült ki.

- És elsőéves? - kérdezte, mire bólintottam. - Akkor te ismered azt a bandát, amiről most mindenki beszél, nem? Azt mondják elég jók és tele van melegekkel. Pár vendégem arról is áradozott, hogy mindenki rohadt dögös.

Felnevettem ezekre a mondatokra, és vigyorogva bólogattam utána.

- Aha, azok mi vagyunk - néztem rá, először a zavart tekintetébe, majd láttam, ahogy a felismerés átsuhant rajta.

- Azok ti vagytok? - hitetlenkedett és vigyorgott velem, miközben bólogattam. - Jó mondjuk megalapozottan mondják, hogy jól néztek ki - szúrta közbe, amivel elérte, hogy újra melegem legyen. - És pontosan kiket takar a "ti"?

- Louis-t, Zaynt, a srácot, akivel múltkor voltam a Rainbowban, Liamet, aki miatt volt ki Zayn aznap este és Niallt, akit esetleg láthattál velem a golfpályán - foglaltam össze.

- Az a szőke, igaz? - kérdezte, én pedig helyeseltem. - Tényleg elég erős csapat - bólogatott elismerőn, majd a szemembe nézett. - És tényleg mindannyian melegek vagytok?

- Nem - nevettem el magam. - Niallnél heteróbb embert nem ismerek.

- Akkor "csak" négyen - feltételezte én pedig bólintottam. Ő megingatta a fejét hitetlenségében. - Szóval péntek esténként miattatok csappan meg a vendégeink száma a klubban?

- Meglehet - nevettem el magam, és elkezdtem érezni, hogy a negroni kezdett rendesen a fejembe szállni. Joe ebben a pillanatban rakta le a következő pohár koktélt elém.

- Ha beszélnék a főnökkel, eljönnétek hozzánk is játszani? - kérdezte.

- Meg kell beszélnem a srácokkal, de biztos benne lennének - bólogattam. És egy apró kortyot ittam az új poharamból. Harry bólintott, és figyelt engem, ahogy az alkohol hatására már sokkal lazább testtartással ültem a székemen és a lobbyban szóló zenére egy picit mozogtam is. Amikor észrevettem, hogy szórakozottan nézett engem, a mutatóujjammal rámutattam. - Te mondtad, hogy fenékig - emlékeztettem.

- Nem is bántam meg. Azért vagyunk itt, hogy szórakozzunk! - felelte, én viszont csak elhúztam a számat és elé toltam a saját poharamat.

- Inkább igyál te is valami erősebbet! - mondtam, és a kezébe is adtam a koktélt, a sörét pedig ideiglenesen elkoboztam és amikor ő beleivott az én koktélomba, én is megkóstoltam az ő italát.

Ezek után seperc alatt oldódott meg a nyelvem és egyszerűen azon kaptam magamat, hogy folyton én beszéltem, Harry pedig sose állított meg. Bár az ő tekintetén is látszott már, hogy nem józan, de talán nekem sikerült jobban felöntenem a garatra. Amikor párszor már egy ültő helyemben is megszédültem, és Harry a karjával kapott el, hogy ne essek le a bárszékről, mindketten jobbnak láttuk, ha inkább keresünk valami sokkal biztosabb bútort.

- Hát nem telt sok időbe, hogy veled is a kanapén kössünk ki - motyogtam, ő pedig elnevette magát, miközben hátradőlt, és az egyik karját a háttámlára fektette.

- Tudom, néha rohadtul ellenállhatatlan vagyok - mosolygott rám huncutan, és én is a szemeibe néztem elgondolkodva, majd alaposabb átgondolás nélkül eredt meg a nyelvem.

- Tudod, Sky, aki most fent vár a szobában, ő két héttel ezelőttig Louis barátnője volt - kezdtem, és megvártam, hogy a fogaskerekek helyre kattanjanak a fejében és összezavarodjon.

- És mióta voltak együtt? - kérdezte homlokráncolva, de látszott rajta, hogy már tartott a választól. Bólogatni kezdtem, hogy pontosan ez az, jófele kapisgált.

- Augusztus közepe óta.

- Akkor... az, amikor hazavitted őt a bártól... - Harry bizonytalanul mesélt, mert nem akart ok nélkül rosszat feltételezni másokról, de ez sajnos feketén-fehéren így volt. - Akkor együtt volt ezzel a lánnyal, Sky-jal... De lesmárolt engem, mert hasonlítottam rád, és a végén te vitted haza, meg úgy viselkedett, mint akinek tetszel?

- Igen - bólintottam sután.

- Akkor ő egy fasz - jelentette ki egyszerűen, és elkezdte határozottan ingatni a fejét. - Felejtsd el őt, Harry! Nem ismerem rendesen, de ezek alapján már nem is akarom. Senkit nem érdemelne meg, téged meg pláne nem.

- Először én is ezt gondoltam, de ez sokkal körülményesebb, tudod? - kérdeztem lemondóan, de amikor láttam, hogy Harry még így is vitatkozna, még egy mondatot hozzátettem. - Az se segít, hogy beleszerettem.

Ahogy vártam, Harryben így már bennakadt a szó és ellágyulva nézett rám. Egy ideig álltam a pillantását, utána viszont elnéztem. Nem volt szükségem arra, hogy sajnáljanak.

- Szereted? - hallottam meg a halk kérdést, amire egy nagyon frusztrált sóhaj szaladt ki az ajkaim közül.

- Nem tudom.

- De az előbb...

- Már azt se tudom, mi a szerelem - szakítottam félbe őt az igazsággal, amit eddig magamnak se tudtam megfogalmazni. Ez volt az oka annak, hogy ennyire bizonytalan voltam. Ez, amit érzek tényleg szerelem lenne? Ez a rengeteg kérdés meg bizalmatlanság, az, hogy térre és időre vágyom, ez tényleg szerelem? Nem tudtam, fogalmam sem volt, és ezért biztos nem érte volna meg kockáztatni egy kapcsolattal. A torkom összeszorult a meg nem fogalmazott gondolatoktól, de már elegem volt. Nem akartam több könnyet vesztegetni valamiért, amiről nem is tudtam pontosan mi. - Csak azt tudom, hogy rohadtul nincs rá szükségem, mert most nagyobb teher, mint amennyi öröm.

Harry elhallgatott, és bár nem ránéztem, a szemem sarkából éreztem, hogy engem figyelt. Én felhúztam a térdeimet, mintha ezzel valami falakat emelhetnénk kettőnk közé. Nem volt tervben az, hogy már ma este kiteregessem az érzéseimet Harrynek, mégis sikerült.

- Egyáltalán nem baj, ha nem tudod, mit érzel - szólalt meg óvatosan Harry, mintha hajszálvékony üvegből lennék, aki egy erősebb hang hatására apró darabokra törik. - Ez teljesen normális. Legyél elnézőbb magaddal!

Felé fordítottam a fejemet és ránéztem. Ezt így senki nem fogalmazta még meg nekem, de jobbat nem is mondhatott volna. Egy hálás mosolyt küldtem felé, amit azonnal viszonzott is. Ebben a pillanatban úgy éreztem, Harry tökéletes. Ő minden szempontból egyszerűen csak a legjobb. Rohadt jól nézett ki, életem leggázabb pillanataiban is ott volt, mégsem ítélt el, nagyon könnyű volt vele szót érteni, és nagyon jól tudta kezelni más emberek érzéseit.

A szürke szemekbe bámulva elkapott egy érzés, ami talán a következő pillanatban már tovasuhant volna, ha nem kapom el idejében. Tudni akartam, milyen lenne vele lenni, randizni, megcsókolni őt. Meg akartam tudni, milyen lenne Harry Smith egy párkapcsolatban.

Lassan a felhúzott lábaimat elfektettem a kanapén, és rájuk térdeltem. Harry egy helyben, nyugodtan ült, de kicsit összezavarodottan nézte, hogy mit készülök tenni. Én a térdeimen közelebb kúsztam hozzá, egészen addig, amíg a combjához nem értek, majd felemeltem a kezemet. Az ajkai elnyíltak, ahogy figyelte, hogy az arca felé közelítettem a tenyeremet, majd halkan sóhajtott, amikor meg is érintettem és végigsimítottam az állkapocscsontján, egészen az álláig, amit kicsit meg is emeltem. Én leültem a sarkaimra és a fejemet lassan az övéhez kezdtem közelíteni. Lassan hajoltam felé, és mikor nem ellenkezett akkor sem, amikor már egyértelmű volt a szándékom, azt hittem nyert ügyem volt.

- Ne csináld! - kérte ekkor halkan, még a suttogásnál is finomabban. Én megálltam a mozdulatban, alig egy ujjnyira a szájától, de nem távolodtam el tőle.

- Miért ne?

- Nem akarom, hogy a felkavart érzéseid miatt csókolj meg, és utána megbánd.

- Nem bánnám meg - tiltakoztam és ha valamiben biztos voltam, akkor ez az volt. Nincs az a forgatókönyv, ahol ezt valaha megbántam volna.

- Ittasak vagyunk - folytatta Harry, mielőtt behozhattam volna azt a három centit, ami még hiányzott. - Teljesen máshogy gondolkodunk most, és én nem akarom, hogy csak valami tárgyként kezelj, amit ha kedved támad kipróbálsz, ha nem, akkor eldobod. Hidd el, soha nem utasítanám vissza a csókodat, ha nem lenne rá okom. Most viszont nem akarom elfecsérelni az elsőt egy részeg kavarásra.

A szavai ezúttal hatottak rám, és csak egy nagy sóhajt engedtem ki az ajkaim közül, amit biztos voltam benne, hogy Harry is érzett a saját ajkain, de ennyi. Leejtettem a kezemet, és újra a kanapén ülve a fejemet a háttámlának döntöttem.

- Álmos vagyok - motyogtam, mire Harry azonnal mozdult, és a hajamba hult tincseimet kisimította a szememből.

- Gyere - szólt, és felállt, hogy a kezét nyújtsa, amit meg is fogtam, és segített talpra állítani. Nem engedte el akkor sem, amikor elindultunk, hanem az ujjainkat összefűzve sétáltunk keresztül a hallon, és nyomta meg nekünk a lifthívó gombot. Amikor az megérkezett és mi beszálltunk, még mindig szorította a kezemet, és amikor én teljes testsúlyommal neki dőltem, mert jól esett hogy volt egy biztos támaszom, akkor se húzta el a kezét, csak szorosabban tartotta, és figyelt, hogy el ne essek. Miután megérkeztünk, végigkísért a folyosón is, és csak a szobám előtt engedte el a kezemet.

- Holnap találkozunk! - mondta, és miközben egy puszit nyomott a halántékomra, végigsimította a lapockámat is. Csukott szemmel élveztem az érintéseket, majd rá mosolyogtam és intettem neki. Ő viszonozta, és elindult újra a lift felé. Egy ideig a távolodó alakját figyeltem, de a fáradtság hamar úrrá lett rajtam újra, így inkább beléptem a szobánkba.