- Azt mondta, itt lesz valahol - nézett ki Niall az autó ablakán, de tekintve hogy odakint vaksötét volt, nem láthatott sokat. - Mit ír a GPS?

- 200 méter múlva jobbra - válaszoltam, és felemeltem a kezemet, hogy mögöttem ülve is lássa, körülbelül hol voltunk. - Elvileg ott még menni kell egyenesen, aztán megérkezünk a célhoz.

- Az jó, mert már elég kényelmetlen így utazni - mondta Alex, aki az autó kicsi térfogata miatt Niall ölében tudott csak helyet foglalni. - Bocsi, Niall, nem a te hibád, csak Louis autója kicsi.

- Igazad van, legközelebb jöhetünk a tiéddel - felelte mellőlem Louis, miközben indexelni kezdett, hogy lekanyarodjunk. A sötét miatt csak az autó fényszóróira támaszkodhattunk, épp ezért túl későn vettük észre, hogy az út amire ráfordultunk, nem volt kibetonozva. Louis már nem tudott időben lefékezni, és az egész autó egy nagyot zöttyent. - Nem azért, Niall, de hova is jövünk egészen pontosan? - kérdezte a szemöldökét ráncolva, kicsit bizalmatlanul Louis.

- Nagyon jó lesz, nyugi már! Igen, pont erre kell jönni, emlékszem! - lelkesedett fel, ahogy figyelte az autó előtt megvilágított földutat. 

- Srácok, lehet, hogy Niall csak egy Isten háta mögötti helyre akar vinni minket, hogy megöljön és eltemessen minket, hogy aztán a One Direction egész hírneve őt illesse - gondolkodott hangosan Liam, aki a hátsó sorban középen ült. 

- Ne már, Liam, hallottad az előbb Harryt, mindjárt ott vagyunk!

- Akkor minél hamarabb ki kell gondolnom az utolsó szavaimat - motyogta az orra alatt Liam, én pedig elnevettem magam rajta. Éreztem, ahogy Louis egy pillanatra rám kapta a pillantását, de azonnal visszanézett az útra, mert az még akkor se volt egészen biztonságos, amikor oda néztél, pláne nem akkor, amikor elvetted róla a tekinteted.

- Nézzétek, az ott mintha egy ház lenne! - mutatott előre Elise, aki Zayn ölében, Louis ülése mögött foglalt helyet.

- Mert az egy ház! - magyarázta Niall idegesen. - Ti tényleg ennyire nem bíztok bennem?

- Nem - érkezett a válasz egyszerre Louis-tól, Liamtől és Alextől, mire vigyorogva csóváltam meg a fejem.

- Niall, vedd már észre, hogy szórakoznak veled - szólalt meg Zayn is, sóhajtva egyet.

- Ebben az autóban mindenki imád téged, Niall, ezért ugratnak - tette hozzá Elise is, és a fiúra mosolygott.

- És nem tudnátok máshogy kifejezni a szereteteteket? - morgolódott.

- Nem.

- Kizárt.

- Így viccesebb - érkeztek a válaszok, amin megint elnevettem magamat. Imádtam ezt a csapatot.

Ahogy haladtunk tovább az úton, tényleg kirajzolódott egy közepes méretű ház a semmi közepén. Egy kisebb dombon állt, és a földút egyenesen odavezetett elé. Ahogy Louis leparkolt, Niall azonnal kinyitotta az ajtót, és miután Alex kipattant az öléből, ő is felállt, és kezében egy csörgő kulcscsomóval az ajtó felé indult. Eközben mi is kiszálltunk, és Liam, Zayn és Elise után én is követni akartam őket, hogy belülről is megnézzük a házat, de Louis ujjai óvatosan a karomra fonódtak, és visszatartottak. Mikor megtorpantam és hátranéztem, a másik keze a derekam köré fonódott és visszarántott.

Az egyensúlyomat elveszítettem, de ő megtartott és egy pillanattal később az autó oldalának szorított. Az arcomra automatikusan került fel a mosoly, és a szívem zakatolni kezdett. Beszívtam az illatát és megnedvesítettem az alsó ajkamat, ahogy vártam, hogy közelebb hajoljon. Már másfél hete játszottuk ezt, minden pillanatban, amikor egyedül maradtunk. Nagyon élveztem ezeket a pillanatokat. Az, hogy Zaynen kívül ezt mindenki előtt titkoltuk, olyan izgalmat ébresztett bennünk, ami még jobban feltüzelt minket. Viszont csókoknál, érintéseknél, és egymáshoz simulásnál, dörgölözésnél több sose történt. Bár készen álltam volna már rá, és szerintem Louis is, annyi tisztelet még volt bennünk Sky iránt, hogy ne vigyük ezt túl messzire.

- Imádom a nevetésed - hintette a szavakat egyenesen az ajkaimra, halkan, úgy, hogy én is alig hallottam. Szélesebb mosolyra húzódott a szám és felemeltem a kezeimet, hogy a nyaka két oldalára helyezve közelebb húzzam magamhoz. 

Imádtam, ahogy az ajkaink egymást érintették, vagy ahogy a nyelveink játszottak egymással. Olyan természetes volt az egész, mintha nem csak az utóbbi hetekben gyakorolták volna minden nap, hanem születésünktől kezdve. Sose tapasztaltam ilyet egyetlen korábbi fiúmmal, és kezdtem azt érezni, hogy soha nem is fogok mással. Louis-val lenni, érezni az illatát, érinteni a bőrét, csókolni a száját, elveszni a karjai közt minden volt, amire valaha vágytam egy kapcsolatban. Bár ez még nem volt hivatalos, de tudtam, hogy előbb-utóbb az lesz. Egyedül várnom kellett.

A derekam köré fonódó karjával most kicsit elhúzott az autótól, és magához szorított. Teljes testünk összesimult, és nem volt titok, hogy mindketten felizgultunk már ennyitől is. Mással lehet, hogy kínosan éreztem volna magamat egy ilyen helyzetben, vagy szégyelltem volna, hogy ennyire nyilvánvaló a vágyam, de amíg az én combomhoz Louis merevedése olyan keményen nyomódott, mint az enyém az övéhez, addig ez egyáltalán nem érdekelt.

Vad csókcsata közben a tenyereit a derekam két oldalára simította, és olyan erősen mart bele, hogy biztos voltam benne, hogy ott maradnak majd az ujjlenyomatai. Válaszul a kicsit lenőtt hajába markoltam erősen, és megszorítottam, mire halkan felmorrant és olyan mélyen kezdett csókolni, mintha a célja szándékosan az lett volna, hogy mélyen az emlékezetembe vésse ezt a pillanatot. Mintha bármi esély lett volna arra, hogy elfelejtsem.

- Louis! - hallottuk meg Zayn visszafojtott kiáltását, mire a szólított a száját elszakította az enyémtől, de hátrébb nem lépett és a kezeit se vette le rólam, ahogy én se róla. Mindketten Zayn felé kaptuk a fejünket, aki minél kevesebb feltűnéssel mutatta, hogy hagyjuk abba. Louis sóhajtott, majd a homlokomra nyomott egy puszit, mielőtt a csomagtartóhoz lépett volna, hogy felnyissa és azt mutassa, ő végig a csomagokkal volt elfoglalva. Én a hajamba túrtam, majd melléléptem és kivéve a saját táskámat és hálózsákomat az ajtó felé fordultam, ahol Niall, Liam, Elise és Alex éppen kiléptek a házból. Zayn figyelmeztetésének köszönhetően esélyük sem volt gyanút fogni.

- Köszi - mondtam halkan, amikor elhaladtam a fiú mellett, mire ő egy halvány félmosolyt festett az ajkaira. 

- Alap - felelte, és ő is elindult a cuccáért.

Belülről a ház még nagyobbnak tűnt. A bejárat egy előtérbe vezetett, ahol egyik oldalon egy hatalmas nappali, a másikon pedig egy konyha és egy fürdőszoba foglalt helyet. Nem volt már igazán berendezve, csak egy régi kanapé és egy öreg fa asztal volt a nappaliban, viszont rengeteg hely volt ahhoz, hogy a földön hálózsákokban tudjunk aludni. Már éppen mentem volna fel az emeletre, amikor Niall visszatért.

- A nagynéném megkért, hogy ne menjünk fel, ha nem muszáj - mondta, miközben a saját dolgait a nappaliba cipelte. - De nincs is rá szükség, mert ez a nappali akkora, hogy tökéletes lesz nekünk! 

Leléptem arról a két lépcsőfokról, ahova korábban felléptem, és őt követve én is ledobtam a cuccaimat a földre. Lassan mindannyian beértünk, és a cuccaink egy kupacban hevertek a szoba egyik sarkában.

- Mindenki rakja ki, mit hozott magával! - vágott bele Niall, és el is kezdte, ahogy egy literes ír whiskeyt tett az asztalra, amit körbeálltunk. 

Sorra kerültek ki a szebbnél szebb üvegek, amiknek a tartalmát ha aznap este elfogyasztunk, valószínűleg alkoholmérgezésben halunk meg mind. Persze, ezeken kívül voltak ott gyümölcslevek, vagy szóda, amikkel tudtuk keverni az italokat, és volt több csomag nasi is, köztük pufi, csipsz és mindenféle sós kekszek.

- Én hoztam még mást is! - emelt fel egy nagyobb darab szatyrot Alex, és mindannyian ránéztünk. Sejtelmesen elvigyorodott, majd egy dobozt húzott ki a szatyorból. Az illusztrációs képen egy vízipipa kapott helyet.

- Istennő! - vágta rá Niall, és azonnal oda is ment, hogy segítsen Alexnek összeszerelni az állványt. 

- Ni, ezeket mi kivihetjük közben a konyhába? - kérdezte Liam, és az asztalon sorakozó sok mindenre mutatott. 

- Persze! Ha gondoljátok pár rágcsát bent hagyhattok, vagy azokat az italokat, amiket szeretnétek inni, de a többit kivihetitek - fordult hátra, de rögtön vissza is fordult, és figyelte, ahogy Alex elővette a tartozékokat.

Én segítettem Liamnek, és pillanatok alatt hordtunk ki mindent a konyhapultra, ezzel felszabadítva a nappali egyetlen asztalát, ahova Zayn és Louis most egy pakli kártyát rakott le. Mi Liammel körbekérdeztünk mindenkit, hogy milyen itallal szeretnének kezdeni, és el is készítettük nekik. Mi mindketten gin cidert ittunk, és a többiek se kezdtek ennél kevesebb alkoholtartalmú italokkal. 

Mikor már mindenki kezébe volt egy-egy műanyag repohár, zenét is kapcsoltunk, és működött a vízipipa, Liammel csatlakoztunk az asztalnál ülő fiúkhoz, míg Elise Niallel és Alexszel ülték körbe az állványt és fújták a füstöt. Mi egy számomra eddig ismeretlen kártyajáték mellett döntöttünk, az ezredes mellett. Egyszerű szabályai voltak, hamar megértettem, de mindig én szereztem a legtöbb pontot, annak ellenére, hogy ebben a játékban pont az volt a cél, hogy minél kevesebb legyen. Épp ezért soha többet nem fogok Louis mellé ülni.

- Nem tehetek róla, te küldöd minden körben a legerősebb lapokat. Én csak próbálok megszabadulni tőle - szabadkozott nevetve, mert tényleg folyton azokkal a lapokkal vágott vissza, amit korábban lepasszoltam neki. De még így is, toronymagasan a legtöbb ponttal, folyton csak nevettem, egy idő után már nem is érdekelt, hogy milyen nagy különbséggel vesztettem, mert ebben a társaságban mindig jól éreztem magamat. 

- Ti nem jöttök ide? - kérdezte Liam Alexéktől, amikor befejeztük a játékot.

- Megyünk mindjárt - felelte a lány, de utána azonnal visszahajolt Niallhez és Elise-hez, mint akik valami nagyon titkosat beszélnek egymással. Ezt inkább rájuk hagytuk, és mindannyian visszanéztünk az asztalra.

- Akkor nem kezdünk el még egyet? - kérdezte Zayn, aki az előző játékot is megnyerte.

- Csak ha Louis-val helyet cserél valaki - kötöttem ki, és rávigyorogtam a mellettem ülőre. 

- Tényleg ennyire elviselhetetlen vagyok? - kérdezte felhúzva a szemöldökét, és ő is széles vigyorgás közepette egy pillanat erejéig megnyalta az alsó ajkát. Egyértelmű utalás volt ez, és kötve hiszem, hogy mosolyoghattam volna ennél szélesebben.

- Ennyire - erősítettem meg.

- Akkor megyek is... - kelt fel a helyéről, én pedig egy pillanat alatt megijedtem, hogy talán megbántottam és most itt akar majd hagyni.

- Ne! - kiáltottam hirtelen és felé nyúltam, de már nem értem el a csuklóját, hogy visszahúzzam magam mellé a padlóra.

- ...tölteni magamnak még egy pohár narancsot - vigyorgott és szemmel láthatóan nagyon tetszett neki a heves reakcióm.

- Ha-ha-ha - imitáltam gúnyos nevetést, mert tényleg megrémültem, hogy komolyan vette. - Remélem megbotlasz a küszöbben és a föld segít majd letörölni a vigyort a túl nagy arcodról - morogtam, és ő elégedetten vigyorgott, amikor gond nélkül lépte át. Bemutattam neki, de ő csak nevetve megvonta a vállát és a konyhába ment. Sóhajtva borzoltam össze a hajamat, majd dobtam hátra.

- Ti most akkor jóban vagytok? - kérdezte Liam kicsit összeráncolt szemöldökkel, én pedig akkor vettem észre, hogy kicsit meg is feledkeztem róluk, hogy ott voltak.

- De még mennyire - dörmögte Zayn mély hangján, én pedig próbáltam neki figyelmeztető pillantásokat küldeni, de ő nem engem nézett.

- Sikerült megbeszélnünk dolgokat - fogalmaztam körülményesen, hogy lehetőleg ne áruljak el vele túl sokat, de ne is hazudjak. Bár úgy gondoltam, pont ebben a társaságban, meg magában Liamben meg lehetett volna bízni, mégis talán jobb volt, ha nem tudtak róla, amíg Sky se tudott róla. - Elég bonyolult most.

- De valami van köztetek - mondta Liam, és a hangjában nem bújt meg feltetelezés, vagy kérdés, határozott kijelentés volt. - Látom rajtad. Az utóbbi időben teljesen megváltoztál, tele vagy energiával, és mindenhez nyitottabban állsz hozzá.Többet mosolyogsz. Most látom, hogy mellette ez felerősödött.

- Mert most ittam - próbálkoztam egy gyenge érvvel, de félbeszakított.

- Ez nem csak a pia - csóválta a fejét a barátom, és nem tudom, hogy válaszoltam volna vagy inkább csendben maradtam volna, de nem is kellett eldöntenem, mert Louis két pohárral a kezében tért vissza. 

- Csináltam neked is - nyújtotta a jobb kezét, én pedig elvettem tőle. - Láttam, hogy a tied is elfogyott, ez Bacardi-kóla.

- Köszönöm - motyogtam, és inkább mélyen az italba néztem, mert képtelen lettem volna viszonozni Liam tekintetét. Louis figyelmessége csak még jobban alátámasztotta azt, amit értelmetlenül tagadni akartam.

- Srácok! - állt fel a szőke srác a helyéről és elindult felénk, mögötte pedig a lányok is szedelődzködtek. - Már akkor mondani akartam, amikor ideértünk, de elfelejtettem, így most mondom, hogy ez itt egy safe place. Mindenki azt csinál, amit akar, arról beszél, amiről akar, és senki se fogja elítélni érte, vagy továbbadni másnak. Ami itt történik, itt is marad, rendben? Ma este csinálhattok bármit, következmények nélkül.

- Ezek az esték mindig veszélyesek - jegyezte meg Louis, és én is bólintottam. Igaza volt, viszont ennek ellenére mégis nagyon sok minden történhetett. Ez tette izgalmassá.

- És most, hogy beiindítsuk a partit - kezdte Niall egy vigyorral az arcán, majd az immár mellette álló Alexre nézett, aki a vízipipáját tartotta -, azt beszéltük, hogy shotgunozni fogunk!

- Oké, az mi? - kérdezte Liam szemöldökráncolva, én viszont már a fejemet fogtam, miközben körbenéztem a mellettem ülőkön. Louis és Zayn.

- Amikor valaki beleszív a vízipipába és a száján keresztül tovább adja a mellette ülőnek - magyarázta Elise, majd Liam és Louis közé leültek mind a hárman: Niall, Elise és Alex. - Ne aggódj, jó buli lesz! Te leszel az utolsó, és végén neked már csak ki kell fújnod a füstöt.

- És a lányokat nem akarjuk kicsit jobban szétszórni? - kérdezte Louis, és úgy tűnt, mintha kicsit feszélyezve lenne amiatt, mert mellettem ült. Amióta ők idejöttek, szerintem kerülte a tekintetemet is.

- Minek? Nekem úgyse fogsz bejönni - oltotta be lazán Alex Louis-t, mire egy igazán szeretetteljes pillantást kapott tőle.

Amíg ők még erről beszéltek, én óvatosan megérintettem Zayn kézfejét, hogy rám figyeljen. Mikor ezt elértem, a szemeimmel Liam felé intettem, szavak nélkül jelezve, hogy talán most jött el az ő pillanata. Ő alig észrevehetően bólintott, mire mosolyogva megszorítottam az ujjait, de alig pár pillanattal később elengedtem, és visszanéztem a többiekre.

- Akkor mehet? Vette a kezébe Niall a csövet, és mikor mindannyiunktól egy bólintást gyűjtött be, jó erősen, mélyen beleszívott. Az első próbálkozásra nem jött össze, mert azonnal ki is köhögte a füstöt, annyira erős volt. Miután le vette az egyik szenet a tetejéről, újra beleszívott, és utána egyből a szőke lányhoz hajolt. Az ajkaikat összeérintették, és próbálták minél jobban átadni a füstöt. Persze, nem sikerült tökéletesen, így amikor elváltak egymástól, egy kicsit szabadon is engedtek, de Elise már hajolt is Alexhez. 

Megnedvesítettem a számat és feszülten vártam, hogy rám kerüljön a sor. Mikor Louis megkapta a füstöt, és felém fordult, egy másodpercre összeakadt a pillantásunk, de a mozdulatban nem állt meg. Felém hajolt, ahogy én is felé, amíg az szánk össze nem ért. Nagyon nehéz volt ellenállni a késztetésnek, hogy elkezdjem mozgatni az ajkaim az övéin, vagy megsimítsam a nyelvét az enyémmel, de kibírtam. Lassan átfújta a levegőt, nem siette el, és óvatosan, ellenállva minden kísértésnek, mindketten becsuktuk a szánkat, hogy a füst ne szivárogjon ki, amikor elválunk. A szemeimet nem nyitottam ki, amíg Zayn felé nem fordultam, mert nem akartam zavarba jönni Louis pillantásától. 

A többiek néma csendben figyelték a füst útját, szájról szájra és meg se mukkantak. Zayn felé hajolni nem volt különleges, vagy izgalmas, csókolóztunk már, úgyhogy nem ez volt az első alkalom, hogy az ajkaink találkoztak, és nem is váltott ki semmit belőlem. Átfújtam a szájába a füstöt, majd hátrébb húzódtam és figyeltem, ahogy Liammel hajoltak egymás felé. Zayn egyetlen folyamatos mozdulattal közeledett, pedig biztos voltam benne, hogy a szíve gyorsabban dobogott, és a hasában pillangók hada bolydult fel. Mégis Liam volt az, aki bizonytalanul, töredezett mozdulattal, kicsit talán meg is ijedve, idegenül érintette a száját Zaynéhez. Meg is értettem, elvégre az első csókja után ez volt a második alkalom, hogy az ajkaik összeértek. Lassan ők is levegőt cseréltek, és miután elhajoltak, Liam a levegőbe fújta a füstöt. Vagy legalábbis azt, ami maradt belőle 7 ember után.

Liam nagyon megilletődöttnek tűnt, és nem nézett senkire, csak a repoharát birizgálta, miközben mindenki tapsolni és ujjongani kezdett. 

- Most vissza! - kiáltotta Alex, és Niall vele egyetértve nyújtotta a csövet Liam kezébe, aki összeszorította a száját egy pillanatra. Azt hittem ki akar majd maradni, hogy tovább nyújtja Zaynnek, hogy kezdje inkább ő, de nem így lett. Egy másodperccel később az ajkai között már ott volt a kupakja, és lassan, minél hosszabban, hogy több füst menjen a szájába, beleszívott. Amint nem tudott többet, Zayn felé fordult, és most egyetlen gyors mozdulattal nyomta a száját az övére. Meglepett a hevessége, főleg az, hogy utána ráérősen fújta Zayn ajkai közé a füstöt. Amikor utána a pakisztáni fiú felém fordult, a szemei tágra nyíltak, ahogy elkapta a pillantásomat. Ő is pont ugyanúgy reagált, mint én. Elnyomtam egy félmosolyt, és egy hirtelen ötlettől vezetve a kezemet is felemeltem, ahogy felé hajoltam. A tenyeremet az arcára tettem, amíg ő átfújta hozzám a levegőt, és közben úgy mozdult, hogy jobban beledőljön a tenyerembe. Nem tudtam, mit akartam ezzel elérni, hogy Liamet, vagy Louis-t akartam inkább féltékennyé tenni, egyszerűen csak tettem, amit az eszem diktált.

Louis felé fordultam, és egy halvány elégedett mosoly táncolt a szám sarkában. Láttam rajta, hogy pontosan tudta, ez már szándékosan az ő szivatásának volt rendelve, ezért egyáltalán nem kapta fel, inkább csak unottan nézett rám és a szemeivel egy “Ez most komoly?” nézést küldött, mielőtt közelebb hajoltunk egymáshoz. 

Ahogy a szánk összeért, éreztem, hogy ez más lesz. Louis az előbbinél mintha nagyobbra nyitotta volna a száját, és azt tapasztotta az enyémhez. Én tudatlanul kezdtem átfújni a szájába a füstöt, amikor ő a semmiből egyszer csak az ajkaim közé nyalt, ezzel nem csak megállítva a folyamatot, de meg is lepve engem. Elszakadtam az ajkaitól, és a füst kettőnk között a levegőbe került.

- Hohohó, ott volt valami! - kiáltott fel Niall fülig érő vigyorral és egyenesen arra a helyre mutatott, ahol az ajkaink egy másodperce még összeértek. - Ti is láttátok? Tommo, te huncut!

Mindenki egyszerre kezdett el mindenttudóan vigyorogni, és bólogatni, nekem teljesen elvörösödött az egész arcom, Louis meg csak nevetett.

- Én azt mondom újra! - szólalt meg Elise, és mindenki együtt kezdett el kántálni, hogy újra.

Elvigyorodtam, ahogy senki se akadt ki, hanem inkább csak támogattak minket, biztattak, hogy lépjünk egymás felé. Olyan volt, mintha nem csak a mi szenvedéseinknek, hanem a saját magukénak is véget akartak volna vetni.

- Ami itt történik, az itt is marad! - kiáltotta be Niall, és mindenki helyeselni kezdett, majd folytatták a kántálást. Louis-ra néztem, akin igazából nem is érződött, hogy zavarban lenne, csak vigyorogva figyelt engem. Várt rám.

Tőlem függött, hogy mit csinálunk, rám bízta a döntést. Én végignéztem a srácokon, majd a Liam által felém nyújtott csőért nyúltam, és a tetejét a számba vettem. Beleszívtam, majd egy visszafogott mosollyal, hogy a füst ne szivárogjon ki az ajkaim közül, és közelebb hajoltam, mire Louis is azonnal mozdult. Körülöttünk a többiek az izgatott várakozásuk alatt egyre hangosabban szurkoltak, és várakozóan kezdtek el kitartani egy hosszú ó-t, sőt, Niall a padlón még dobolt is. 

Amikor összeillesztettük a szánkat, mindenki feléljenzett, és tapsolni is kezdtek. Erős késztetés volt arra, hogy elmosolyodjak, de végül kibírtam, hogy ne tegyem. Most már egyáltalán nem volt olyan célom, hogy Louis-hoz akár egy milliliter térfogatnyi füst is átkerüljön, már nem érdekelt a shotgun. Olyan természetesen kezdtem el csókolni az ajkait, mintha nem ez lett volna az első, hogy közönség előtt csináltam. Louis-t is megleptem vele, észrevettem azt a tizedmásodpercnyi reakcióidőt, amíg kapcsolt, hogy már nem kellett tovább adnia a füstöt Alexnak. Azt időközben az orromon kezdtem kifújni, és a körülményekről megfeledkezve csókoltam Louis-t, aki készségesen működött együtt velem. Épp a csókot készültem elmélyíteni, amikor Alex hangja zavart meg.

- Oké, oké, felfogtuk - mondta, és ahogy elszakítottam a számat a fiúétől, és kinyitottam a szemem, a periférikus látásomból láttam, hogy feltartotta a kezét, hogy jelezze, elég lesz. - Ez már undorítóan édes volt.

Ahogy még mindig nem hajoltam el Louis arcából, az orrunkat és homlokunkat összenyomtam, és őrülten vigyorogtam, amit Louis ugyanúgy viszonzott. Nagyon örültem annak, hogy megtettük ezt a lépést, és a barátaink már tudnak a köztünk kialakult kapcsolatról, még úgy is, hogy a részletekről egyelőre nem faggattak. Ahogy arról sem, hogy mi van Sky-jal. Tiszteletben tartották az ígyis könnyen pengeélen táncoló kapcsolatunkat, és Niall szabályához tartották magukat. Ma este nincs ítélkezés, mindenki azt csinál, amit szeretne.

Louis felemelte a kezét, és a fülem alatt a nyakamra helyezte, míg a hüvelykujja az arcom oldalát simította végig. Közelebb húzta a fejemet egyetlen szájrapuszi erejéig, majd leengedte a kezét, és kicsit hátrébb hajolt, ahogy én is.

- Na jó, akkor ha már így bemelegedtünk - pillantott rám sokatmondóan Elise, majd szélesen elvigyorodott és Niallel összenézett -, szerintem folytassuk.

- Ma bármi megtörténhet - hangsúlyozta Niall -, mert ami itt történik, az itt is marad.

Homlokráncolva figyeltem őket, Elise-t, Niallt és Alexet, akik úgy vigyorogtak, mintha nagyon nagy csínytevésen járt volna az eszük. Mielőtt a rövidhajú lány folytatta volna, hárman összenéztek.

- Egy csókot láthattunk már - tekintett ránk Alex, majd a szemeit Zaynre szegezte. - De úgy tudom, van itt valaki, aki nemrég szakított a barátjával. És valaki, aki nemrég szakított a barátnőjével - nézett a hirtelen megszeppent Liamre, én pedig a szám elé tettem a kezemet, hogy elrejtsem a széles vigyort az arcomon. 

- Én nem akarok játszani! - jelentette ki Zayn a fejét csóválva szinte azonnal.

- De nem jelent semmit.

- Nem lesz következménye.

- Nem érdekel - szögezte le, és felállt, hogy a konyhába menjen. Louis azonnal utána indult volna, de mielőtt felállt volna, megfogtam a kezét és visszahúztam a fenekére.

- Mehetek én? - kérdeztem, mire egyből bólintott, így felálltam, hogy kövessem őt.

Nekem háttal, a konyhapulttal szemben találtam rá, ahol narancslevet töltött magának. Mellé léptem, mire ő egy pillanatra felnézett rám, de ahogy látta, hogy ki vagyok, inkább nem szólalt meg, csak csendben visszarakta a dobozt az asztalra és elkezdte rácsavarni a kupakját. 

- Ez egy nagyon jó lehetőség lenne… - kezdtem, de szinte azonnal félbeszakított.

- Nem számít, nem akarom, hogy így csattanjon el az első igazi csókunk - érvelt határozottan Zayn.

- És mi van akkor, ha ez az egyetlen lehetőséged megcsókolni igazán?

- Akkor valószínűleg semmit se fogok elérni vele. Ha máskor nem kerülnénk olyan helyzetbe, akkor nem hiszem hogy egyetlen csók megváltoztatná a dolgokat - mondta és éreztem, hogy igaza volt, mégsem tudtam csak úgy egyszerűen annyiban hagyni.

- Igazad van - bólintottam, és az ajkam kezdtem rágni, ahogy azon gondolkodtam, hogy mit mondhatnék, amivel rávehetem őt, hogy mégis megtegye -, de emlékszel mit beszéltünk két hete? - kérdeztem, és visszagondoltam a délutánra, amikor átjött, és mindenről tudtunk beszélni. - Liam nem kapott rendes csókot még fiútól, és a tiedtől lehet, hogy csak megijedt. Persze, az is lehet, hogy már tisztázta magában, hogy melyik nemhez vonzódik, de talán még mindig bizonytalan. Ki tudja, hogy reagálna arra, hogyha megcsókolnád? Azt mondtad, te is kíváncsi vagy rá.

- Igen, de… nem ilyen környezetben - húzta el a száját. 

- Lehet, de itt neki is van elég bátorsága megtenni. Szerintem ez az “ami itt történik az itt is marad” mondat rám, és Liamre van a legnagyobb hatással.

- Azt vettem észre - nézett rám az ajkain egy hitetlenkedő félmosollyal.

- A lényeg - tértem vissza a témához -, hogy szerintem ő kíváncsi.

Zayn elgondolkodva hallgatott egy ideig, majd nagy barna szemekkel nézett az enyémbe. 

- Miből gondolod? - kérdezte, és a hangjában pillanatnyi bizonytalanságot hallottam. Most kellett rá mielőbb lecsapnom, hogy rá tudjam venni arra a csókra.

- Nem tiltakozott - kezdtem az egyik legerősebb érvemmel. - Amikor te kijelentetted, hogy nem szeretnéd, nem szólt bele. Nem állt ki se a te oldaladon, se Elise-ékén. Még akkor sem, amikor elmentél. Nem néztem rá, hogy mit gondolhat, de Liamet ismerve nekem olyan érzésem van, hogy elmondta volna, ha nem akart volna benne lenni. Ő csak nem merte felvállalni, hogy szeretné.

- Szerinted tényleg szeretné? 

- Ha nem is biztos, hogy szeretné, ezer százalék, hogy kipróbálná. Nemrég ért véget egy kapcsolata és most jutott el odáig, hogy keresse magát - mondtam, és minden szavamat úgy is gondoltam. Liam most kezdte felfedezni önmagát, mi az, amit szeretne, mi az, amire vágyik. Ki is akar lenni igazán. Zaynt még mindig nem sikerült meggyőznöm, de már közel sem voltam olyan messze tőle, mint amikor beléptem a konyhába. - Figyelj, van vesztenivalód?

- Egy romantikus első csók az első igazi randink végén? 

- Erre nincs is biztosíték, hogy így lesz - feleltem és az alsó ajkamba haraptam. - Csak segítenél neki. Felgyorsítanád a folyamatot, ha végül odavezetne, hogy összejöttök.

Zayn bizonytalanul álldogált, a testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezve, majd vissza. Hüvelykujját az ajkaihoz emelte, és elkezdte a körmét rágni idegességében. Éreztem, hogy már csak egy hajszálon függött az egész. Lenéztem a pultra, és ahogy megláttam a már bontott vodkás üveget, megragadtam, és gyorsan lecsavartam a tetejét. Kérdés nélkül kezdtem Zayn poharába tölteni belőle, amíg már a kicsordulás szélén nem tartott a folyadék vízszintje. Ezután letettem az üveget és Zayn kezébe nyomtam a poharat. 

- Idd meg és tedd meg! - javasoltam neki, elég határozottan ahhoz, hogy ne mondjon nemet, de nem annyira, hogy ellenállást keltsen. Pár pillanatig még nézte a sárga levet, óvatosan bele is szagult, majd kortyolni kezdte. Alig pár korty után egy fintorral szünetet tartott, három korttyal később köhögött is, de végül csak megitta fenékig, és egy csepp nem maradt a pohárban.

- Most pedig - folytattam és elvettem tőle a poharat és az asztalra, a hátam mögé raktam. Visszafordulva megfogtam Zayn arcát két oldalról és kicsit közelebb hajoltam hozzá, hogy szemtől szembe egymás szemébe nézve hallja amit mondok -, csókold ki belőle a szuszt is!

Zayn elmosolyodott, és beleegyezően bólintott. Sarkon fordulva kimentünk a konyhából, a nappaliba pedig beléptünk. 

- Amíg kint voltatok, azt beszéltük, hogy egyáltalán nem kötelező ezt megcsinálni, mindenkinek a saját döntése - mondta Niall, kicsit bűnbánó arccal.

- Nem baj - szólalt meg halkan Zayn. - Tudom, hogy csak poénból találtátok ki, ezért poénból meg is csinálhatom. Harry rávilágított erre - mondott hirtelen egy olyan elfogadhatónak tűnő okot, ami leplezte a valódi beszélgetésünket. - Már ha neked is oké így, Liam.

Szándékosan kérte az engedélyét, a véleményét, biztosan tudtam. Ez volt az utolsó pont, ahol visszafordult volna. Látni akarta, hogy a fiú tényleg kíváncsi-e, tényleg szeretné-e, és a választ azonnal meg is kapta.

- Oké, hát!

Mindenki újra felbuzdulva kezdett mozgolódni, és amíg Zayn visszament Liamhez, én Louis-hoz léptem, és már ültem volna le mellé, amikor ő megszólalt.

- Hé! - hívta fel magára a figyelmet, és amikor ránéztem, ő terpeszbe nyitotta a lábát, és a kezével megpaskolta a földet. - Ide ülj!

Teljesen zavarba jöttem, hogy mindenki végignézte a jelenetünket, és ahogy leültem Louis lábai közé. Az arcom tiszta vörös volt, és senki másra nem mertem nézni, csak a földet bámultam, és olyan feszülten ültem a lábai közt, hogy a gerincem egyenessége egy karóval versenyezhetett volna. Mégis, ahogy Louis utána hozzám ért, és hátulról közelebb csúszott hozzám, hogy a hátam a mellkasához simuljon, majd ahogy a kezeit a hónaljam alatt előre vezette, és az ujjait összekulcsolva helyezte a hasamra, nagyon jól ellazított. Az állát a vállamra tette, majd ahogy a mosolygó arcomat kicsit felé fordítottam, ő egy halk, de annál többet jelentő puszit nyomott rá, ami miatt a hasamba visszaköltözött az ismerős görcs, és a szívem is őrült módjára kezdett dübörögni.

- Srácok, ha ezt folytatjátok, elveszitek Liaméktől a rivaldafényt - vetette a szemünkre Elise, mire egyből mindenki a szóban forgó párosra nézett.

Liam már paprikavörösen üldögélt törökülésben, szemben Zaynnel, aki szokott módon rendkívül jól leplezte az érzéseit. Apró félmosoly derengett a száján, és csak Liamet nézte, csillogó szemekkel. 

- Készen állsz? - kérdezte biztatóan mosolyogva, Liam pedig a korábbi shotgunhoz képest sokkal bizonytalanabbul biccentett egy aprót. 

Amikor Zayn felé kezdett hajolni, ő csak egy kicsit mozdult előre, és csukott szemmel várta a csókot. Nem egészen oldalról láttam őket, de szerintem a szobában mindenki észrevette, ahogy Zayn egy pillanatra megdermedt, mielőtt az ajkait Liamére illesztette volna. Olyan kíváncsi lettem volna, hogy mit gondolhatott abban a másodpercben, de utána, amikor az alsó ajkával először simította végig Liamét, már elvonta más a figyelmemet. Talán harmadik alkalommal csókolta Zayn Liam elnyílt ajkait, lassan, mélyen, érzésekkel telten, amikor végre azok is megmozdultak. Leutánozta a mozdulatot, és tökéletes szinkronba kezdték mozgatni a szájukat. Ahogy Liam is egyre bátrabban viszonozta a csókot, Zayn is felbátorodva merte ellazítani vállait és nyakát. Egy pillanatra elváltak, amíg a sötétebb hajú fiú kicsit pozíciót váltott, és jobb oldalra döntötte a fejét, hogy jobban hozzáférjen Liam szájához. Ő az új érzésre, amit Zayn váltott ki belőle, olyan hangosan felsóhajtott, hogy mi mindannyian ide hallottuk. Az eddig földön nyugvó kezét megemelte, de alig egy arasznyira a földtől megdermedt és leejtette, mielőtt hozzáérhetett volna Zayn arcához, mert tisztán látszott, hogy ez lett volna a célja. Nem tudom, hogy végül azért nem tette-e meg, mert tartott Zayn reakciójától, vagy azért mert eszébe jutott, hogy mi is itt vagyunk, de ez a felismerés hatott az egész viselkedésére is. Lassan visszavett kicsit a csókból, mire egy utolsó, lassú puszival eltávolodtak egymástól.

Hangos ujjongások, és tapsok törtek ki az eredményt látva, és nekem is egy széles vigyor foglalta el keresztbe az arcomat. 

-  Jó voltál - súgta a fülembe Louis, mire kicsit hátrébb döntöttem a fejem, és magamba ittam a mosolyt, amit nekem címzett. - Szerintem én nem tudtam volna rávenni, sose volt még benne ilyen játékokban. Még akkor sem, amikor egy bulin a saját pasiját kellett megcsókolnia. Nagyon nem szereti a nyilvánosságot.

- Tudom, hogyan kell rá hatni - feleltem. - De talán inkább a vodkáé az érdem.

- Na igen, de azt is meg kell itatni vele - válaszolta, és lassan simogatni kezdte a hasamat. Imádtam minden érintését.

- Ki a következő? - kérdezte Alex, kavarásokra éhes tekintettel.

- Te! - mutatott rá Niall. - És én! - mutatott a saját mellkasára. 

- He? - nézett rá kicsit fintorogva a lány, amin muszáj volt felnevetnem.

- Még sose csókolóztam leszbikus lánnyal - magyarázta.

- És miért akarsz? - kérdezte a szemöldökét ráncolva, és teljesen értetlenül állt a helyzethez.

- Poénból! Na, lécci! - könyörgött, és közel húzódott hozzá és csücsöríteni kezdte a száját.

- Te jó ég - motyogta, de megtette, amit a fiú kért, és megcsókolta.

Látványos, de nem túl hosszú csókcsatát nyomtak le, aminek a végén végül Niall húzódott el, és a kezét az állára téve hümmögött.

- Na, mi van? - kérdezte Alex, mire Niall felemelte a tekintetét.

- Csalódás. 

- Horan, én úgy megütlek! - pattant fel egyből a lány, és a markában már ott volt a nevető fiú pólójának a nyaka is, de őt csak nem zavarta.

- Nem azért, csak semmi különbséget nem éreztem, azzal, hogy te nem vonzódsz hozzám, míg más lányok igen - magyarázta, mire Alex is elengedte egy morcos pillantással és visszaült a helyére.

- Talán azok a lányok, akikről azt hitted, vonzódnak hozzád, ők is leszbikusok voltak - vigyorodott el a lány, és magával nagyon elégedetten húzta ki magát, miközben Niall reakcióját várta.

- Hé! - kiáltott fel a szőke, és felháborodottan kihúzta magát. - Igenis vonzó vagyok, azok számára, akiknek a fiúk jönnek be! Harry, Zayn, segítsetek!

- Aha - mondtam, és Zayn is valami hasonló intenzitással válaszolt, amire a teremben mindenki nevetni kezdett. 

- Gonoszak vagytok. Mindannyian - sértődött meg Niall és karba tette a kezeit. Én nem fektettem rá több figyelmet, inkább az ablakhoz induló Zayn felé néztem, és azonnal mozdultam is, hogy utánamenjek, de két izmos kar tartott engem vissza. 

- Mindjárt jövök vissza! - ígértem, amikor oldalra néztem, majd egy puszit adtam Louis szájára, aki így már megengedte, hogy felálljak.

Zayn egy szál cigire gyújtott rá a kitárt ablak mellett. Hűvös október végi levegő áradt be a szobába, de szinte senki észre se vette, mert belülről már más fűtött minket. Én is megtámaszkodtam mellette az ablakon, majd a fiú arcára néztem, aki a tekintetét a kint álló fákra vezette. Az ajkain nagyon boldog mosoly táncolt. 

- Na jó volt? - kérdeztem, és én se tudtam tovább visszafogni a mosolyomat. 

- Ez tényleg egy kérdés volt? - nézett rám Zayn csillogó szemekkel, majd az arcán vigyorral újra a szájához emelte a cigarettát és a füstöt az éjszakába fújta, majd nézte, hogy gomolyog egyre messzebbre. - Az elején biztos voltam benne, hogy hiba volt, és csak még több kínos szituációt fog szülni. Aztán… elkezdett visszacsókolni, és Harry, istenem! Majdnem sírva fakadtam, mert annyira különbözött Podrick csókjától! Tökéletes volt, érted? Mint amikor érzed, hogy hiányzik valami az életedből, de addig nem tudod megfogalmazni, amíg meg nem kapod. Ha rajtam állt volna, szerintem még mindig csókolóznánk, mert teljesen elvonatkoztattam attól, hogy ti mindannyian néztek - Zayn olyan lelkesedéssel számolt be nekem az érzéseiről, mint ahogy még soha nem tapasztaltam. Nyilván ebbe már belehatott az az oldottság is, amit a vodka okozott, de rettentően örültem annak, hogy ez ilyen jól sült el. - Gondolom ő nem így volt vele, mert megszakította.

- Én nem tudom, mit gondolhatott - kezdtem sejtelmesen, mire Zayn rám kapta a tekintetét -, de van valami amit láttam, te viszont nem.

- Éspedig?

- Liam határozottan olyan mozdulatot akart tenni, mintha meg akarna érinteni. Talán beletúrni a hajadba, talán csak az arcodhoz érni, de az is lehet, hogy csak a felkarodat megfogni, de teljesen biztos vagyok benne, hogy valamit akart - hangsúlyoztam, és a barna elkerekedett szemekbe néztem. - De aztán a mozdulat közben megállította a kezét, és leejtette, végül pedig fokozatosan lassítani kezdett a csókon. Szerintem vagy eszébe jutott, hogy mi is itt vagyunk, vagy nem akart átlépni egy határt. Talán kicsit meg is ijedt - gondolkodtam, és megkerestem Liamet, aki most Elise-szel kettesben vizipipázott. Most kicsit felszabadultabbnak tűnt, mint a csókot követően, de ez nem is volt meglepő. Elise közelében szerintem kevés olyan személy volt, aki nem volt felszabadult.

- Harry, nem kellene ilyeneket mondanod - csóválta a fejét, és egy mélyet sóhajtott, én pedig pontosan értettem, miről beszél. A hamis remények a legkegyetlenebbek.

- Csak utálom azt látni, hogy szenvedsz. És én kezdem egyre erősebben érezni Liamen, hogy nyit új dolgok felé. Elsősorban feléd. 

- Ez sem jobb - nevette el magát Zayn, majd egy utolsót szívott a cigibe, és miután elnyomta az ablakpárkányon, kipöckölte az udvarra.

- Mindegy, a lényeg az, hogy szerintem van oka annak, hogy reményt tudunk kelteni benned.

- Vicces, hogy két hete még magadat ostoroztad, amikor elmondtam, hogy végig Liamet szerettem, és nem múlt egy cseppet sem - jegyezte meg, én meg vállat rándítottam, miközben visszaindultunk a szoba közepe felé.

- Akkor még nem láttam, hogy a szakítás ennyire jó irányba változtat majd téged. Sokkal szabadabb vagy.

- Ez így van! - erősített rá Elise is, aki elkapta az utolsó mondataimat. - Podrick biztosan édes fiú volt, de nem ugyanaz voltál mellette, mint akit megismertünk. Most önmagad vagy, és így vagy a legjobb.

Zayn hálásan bólintott, miközben leült hozzájuk, én pedig Louis-hoz léptem, aki már mosolyogva várt engem. 

- Iszunk valamit? - kérdeztem és mikor beleegyezően bólintott, felsegítettem és a konyhába mentünk, hogy kitaláljuk mit szeretnénk. Alig pár perccel később már jöttünk is vissza, kezünkben egy-egy pohár vodkaszódával, és a fal mellé telepedtünk le, ezúttal egymás mellé, de egy tenyérnyi helyet nem hagyva közöttünk. 

Az este eredeti célja az volt, hogy az aznapi nagy szolfézs zárthelyi vizsga után kicsit kiengedjük a gőzt, illetve mivel pont egy hétvégére esett a Halloweennel, összevontuk a kettőt és rendeztünk egy kis házibulit Niall nagynénjéék házában. Ahogy telt az este, ennek tökéletesen megfelelt. Senki egyetlenegyszer sem ejtette ki a száján az egyetem szót, vagy bármit, ami arra emlékeztethetett volna minket. Csak szórakozni jöttünk, és azt is csináltuk. Nem tudtam mennyi volt az idő, szerintem senki nem is figyelte, viszont ahogy az alkohol egyre jobban átvette az irányítást, úgy csúsztam lejjebb a fal mellett is, Louis-nak dőlve. Az egész társasággal egy ideje már nem csináltunk közösen semmit, elklikkesedtünk, viszont így is jól éreztük magunkat. Amióta mi ketten leültünk a fal tövébe, azóta szinte csak kettesben beszélgettünk, illetve ahogy egyre fáradtabbak és oldottabbak lettünk, a végén szinte már csak nevettünk. Nevettünk és csókolóztunk. De még mennyit!

Louis a hátát a falnak vetve a lábát előre kinyújtva, és a jobbat a balon átvetve ült, amíg én a fejemet az izmos combjára hajtva feküdtem a földön. Elmerültem a kék szempárban, amik most vidámságtól és alkoholos mámortól csillogtak, de gyakran a tökéletes mosolya ejtett rabul. 

- Hajolj közelebb - kértem, és az ujjammal is mutattam, mintha valami titkot akarnék mondani. Az ajkaimat beharapva álltam átható tekintetét, majd amikor naivan elhitte, hogy a fülébe akarok súgni neki, és azt közelítette felém, akkor egy nagyon aprót felfele mozdultam, ami miatt összeütköztek az ajkaink, és összekoccantak a fogaink is. Az arcán szélesedett a vigyor, ahogy az enyémen is, majd beleharaptam az alsó ajkába, és incselkedve meghúztam, miközben a fejemet visszaengedtem az ölébe. Neki nem lehetett túl kényelmes ez a póz, viszont nem mutatta jelét, csak játszani kezdett az ajkaimmal, simogatta, harapdálta, néha pedig közéjük nyalt. Imádtam minden kis rezzenését ezeknek a mozdulatoknak, és azt is, hogy ezalatt mind a kettőnknek a füléig ért a mosolya. Az egyik kezemet felvezettem a tarkójára, ahol finoman meg is szorítottam a tincseit, mire ő is a homlokomon a hajtöveimhez tette a kezét és finoman simogatni kezdett, néha belefuttatva az ujjait a tincseim közé.

Kicsit meglepődtem, amikor a bal kezét a hasamra helyezte, és az izmaim befeszültek az érintése nyomán. Bár az ingem elválasztotta a bőrünket egymástól, a kezéből áradó hő hatással volt az egész testemre. Az ajkaimmal határozottabban nyúltam az övéiért, és nem csak puszit hagytam a helyén, hanem rendes csókot. Nem engedtem el a puha párnácskáit, csak egyetlen pillanatra, hogy megtaláljuk a legkényelmesebb szöget, de szinte azonnal táncbahívtam a nyelvét is. Louis készséggel vette fel a ritmust, és viszonozta a csókomat, míg én próbáltam még közelebb és közelebb húzni a fejét az enyémhez.

Lassan teljesen elvadult a csókunk. Szomjaztunk egymásra, az érintésekre, a simításokra. Az én kezem állandóan lekalandozott a nyakára, meg vállára, és a kemény izmaiba markoltam, aztán visszafuttattam az ujjaim a hajába, hogy azt is meghúzzam. Az ő keze a hasamat térképezte fel. Néha felfutott a mellkasomig, eljátszadozott a mélyen kigombolt ingem szélével, párszor az ujjai be is csúsztak alá, néha pedig lejjebb simított az oldalamon, majd a kezét visszavezetve középre a nadrágom korca alá kalandozott el a keze. 

Amikor egyszer szintén az alhasamnál jártak az ujjai, a bal kezemet elvettem a fejéről, és a kézfejét megragadva kicsit mélyebbre húztam, hogy biztosan tudja mit váltottak ki belőlem a csókjai és érintései. Ő ahogy megérezte a nadrágom alatt dudorodó merevedésemet, megszakította a csókot, és a kezét inkább a combomra simította, miközben felegyenesedett. A fejét hátravetette és a falnak támasztotta, hogy levegőhöz jusson. Mozdulatlanul vártam arra, hogy a szemét a szemközti falról újra rám vezesse, és mikor megtette, nekem állt el a lélegzetem. Hihetetlenül szexi volt, ahogy zihálva, a tekintetében felemésztő vággyal nézett le rám, és belegondolni, hogy ezt én értem el, nagy elégedettséggel töltött el.

Az ujjamat újra kinyújtottam, majd behajlítottam, ezzel magamhoz hívva őt, de ő a fejét kezdte rázni, hogy kifejezze a tiltakozását.

- Ez nem jó ötlet, Harry.

- Most csak súgni akartam valamit - szabadkoztam, és ártatlanul rámosolyogtam. Ő kicsit kétkedve nézett rám, de egy sóhajtás után mégis beadta a derekát, és lehajolt, fülét a szám elé helyezve, míg az én vigyorom ördögivé vált. - Kívánlak - súgtam rekedtesen a fülébe a lehető legcsábítóbb, legellenállhatatlanabb hangon, amit csak produkálni tudtam, és mielőtt elhajolhatott volna, a fogaim közé vettem a fülcimpáját. 

Hallottam, ahogy megemelkedett a légzésszáma és semmi esetre se akartam, hogy elhúzódjon tőlem, mégis megtette, sőt a combomról is elvette a kezét, hogy a tenyerével eltakarja a szemeit, és kicsit rendszerezni tudja a gondolatait, én viszont nem segítettem neki. Kicsit mozgolódtam a combjain, majd úgy feküdtem, hogy a jobb kezemmel kényelmesen elérjem az ágyékát. Amint megérezte az érintésemet félmerev farkán, egyből kipattantak a szemei, és az én kezeimre csapott, viszont erőszakkal nem vette el, csak megakadályozni próbált abban, hogy még messzebb menjek.

- Harreh… mit csinálsz velem? - nyögte ki, és biztos voltam benne, hogy eredetileg ez szemrehányó hangnemben volt tervezve, mégis a vágy teljesen elmosta ezt az élét. Megnyaltam az ajkaimat, és élveztem, ahogy a tekintete pontról pontra végigfigyelte a műveletet.

- Csak valami nagyon jót szeretnék - vigyorodtam el, majd elvettem a tenyeremet a nadrágjáról és feltoltam magamat, hogy a szemünk egy magasságba kerüljön. - Gyere utánam! - kértem, majd óvatosan guggolásba toltam magam, és lassan felálltam. Nem tagadom, rendesen megszédültem, ahogy kiegyenesedtem, de amíg meg nem volt a stabil egyensúlyom, addig nem indultam el, és ezért el se estem semmiben. Miközben kisétáltam a szobából, egy pillantást vetettem a többiekre is, akik két csoportban beszélgettek, meg nevettek, de velünk nem igazán törődtek. Úgy léptem ki a küszöbön, mintha csak a konyhába, vagy mosdóba mentem volna, közben pedig egyáltalán nem ez volt a célom. Az ajtófélfa árnyékában megtorpantam, majd a még mindig a fal tövében ülő Louis-nak jeleztem, hogy jöjjön, mielőtt felsiettem a lépcsőn, ahova elvileg fel se kellett volna mennünk. 

Egy teljesen átlátható folyosóra érkeztem, ahonnan három ajtó nyílt, egy dolgozószoba, és két hálószoba. A lakás nem volt használatban, így az ágyak teljesen bevetetlenek voltak, de ez most a legkisebb mértékben sem zavart. Már annak is örültem, hogy legalább voltak. Az egyik szobának az ajtajában álldogálltam, és vártam arra, hogy megjelenjen Louis.

Nem jött. Egyetlen közelebbi hangot nem hallottam, csak Niall nevetését szinte állandóan. Nem értettem, hogy miért nem jött, és legszívesebben beleütöttem volna a falba, vagy még inkább a fejemet a falba, amiért ilyen szemérmetlenül viselkedtem, és még fel is égtem vele. 

Dühösen szusszantottam, amikor eldöntöttem, hogy mégis visszamegyek és nem várok tovább. Már a lábamat emeltem, hogy a lépcsőhöz lépjek, amikor öreg fa nyikorgását hallottam. Óvatos léptek voltak, mégis, a rozoga lépcsők úgy elárulták őt, mint a falécek a tábori mólónál. 

Pár másodperccel később Louis feje jelent meg, és a szemeivel azonnal engem keresett. Én vigyorogva nekidőltem az ajtófélfának, míg a korábbi kétségeim nyomtalanul elmúltak. A kezében két csomagot cipelt, hálózsákokat, én pedig büszkén néztem rá, hogy erre is gondolt. Hálás voltam neki, és ezt minél hamarabb meg is akartam mutatni.

Felém vette az irányt és pár lépés alatt oda is ért, majd se szó, se beszéd ledobta a hálózsákjainkat és az ajtófélfának szorított, a térdét egyből a két combom közé csúsztatva. Elégedetten sóhajtottam fel, amikor a nyelve egyből belülről kezdte feltérképezni a számat, szinte azt se engedve, hogy levegőhöz jussak. Hagytam, hadd tegyen velem azt, amit akart, amíg én a karjaimat fontam a nyaka köré és simultam hozzá a lehető legkészségesebben. Ő nem tartott sokáig a küszöbön, a fenekem alá nyúlva megemelt, és amíg az izmos vállaiba kapaszkodtam, ő az ágy felé indult, majd óvatosan lehelyezve engem rá, fölém mászott. 

Ahogy a két tenyerével a vállaim mellett támaszkodott meg, lehajolt, hogy újra megcsókoljon. Én a kezeimet felvezettem a lapockájához, majd a gerince két oldalán simítottam végig az összes izmát. Lassan még lejjebb vezettem a kezeimet, hogy aztán majd a csípőjét közelebb húzhassam az enyémhez, azonban a farzsebei szokatlan tárgyakkal volt tele, mire megálltam, és kiszakítottam magam a csókból is. Louis azonnal értette a kérdőn felhúzott szemöldekeimet.

- Oké, Hazza, ne érts félre, rendben? - kérte kicsit idegesen, mire rám is egyből rám ragadt az ijedelme. Kérlek, ne rontsd el ezt a pillanatot, Louis! - Nem akarok semmire se utalni, elvárni meg még kevésbé, csak úgy gondoltam jobb mindenre felkészülni… - kezdett egy rohadt hosszú mondatot, én meg már annak a határán voltam, hogy megüssem, amiért nem tért egyből a lényegre. Hátranyúlt a farzsebéhez, és kivette belőle a tárgyakat. - Nem akarom ezt elsietni veled, Harry, és csak akkor akarom, ha te is készen állsz.

Már egyre összezavarodottabban néztem a tenyerére, amin egy doboz síkosító és néhány csomag óvszer foglalt helyet. A kép azonnal összeállt, és vigyorogni kezdtem, majd két kézzel megfogva az arcát lehúztam magamhoz, hogy egy mély csókot nyomhassak az ajkaira. 

- Érezni akarlak téged, Lou - mondtam halkan, a homlokát az enyémnek támasztva és a szemeimet behunyva. - Magamban.

Louis szakadozottan felsóhajtott a megkönnyebbüléstől, majd újra az ajkaim után kapott, hogy az eddiginél is szenvedélyesebben kezdje csókolni. Nem győztem viszonozni, és szinte tehetetlenül feküdtem alatta, amíg ő a fejem mellé tette a kellékeket, miközben a másik kezével pedig befejezte az ingem kigombolását és már a csupasz bőrömet érintette mindenhol a felsőtestemen.

Már a nadrágomat gombolta ki, amikor észheztértem és meg tudtam mozdítani a karomat. Egyből a pólója szegélyéhez nyúltam, és egyből becsúsztattam a tenyeremet alá, hogy a hasfalán simíthassak végig. Ahogy mozogtak a kezeim, a pólóját is egyre feljebb tűrtem, majd ő egy másodpercre megszakítva a csókot végül lehúzta magáról és az ágy mellé, a földre dobta. Én közben a vállaimról ráztam le az ingemet, és mikor mindketten elkészültünk, olyan szenvedéllyel estünk egymásnak, mint talán még soha. Tudtuk, mi fog következni, és már majd meghaltunk, hogy odaérjünk, mégse akartuk annyira elsietni az egészet. Biztos voltam benne, hogy lesznek még majd olyan alkalmak, ahol kétségbeesetten egyből egymásnak esünk, vagy olyanok, ahol pattanásig feszülnek majd az idegeink, olyan lassan kínozzuk majd egymást a gyönyörrel, most viszont az arany középutat akartuk megtalálni. A legtökéletesebb első alkalmat akartuk.

Louis teljesen maga alá gyűrt, és a kezeimet is leszorította egy kézzel, miközben ráérősen csókolta keresztül a mellkasomat. A bőröm már mindenhol libabőrös és tűzforró volt, amikor a már réges rég megkeményedett mellbimbómat a szájába vette. Az este eddigi legnagyobb sóhaja hagyta el a számat, és a teljes testem megfeszült, amikor körbenyalni, és óvatosan szívni kezdte azt. Éreztem, hogy közben egyik kezével már a nadrágom sliccét húzta le, de a figyelmem még mindig a nyelvére és ajkaira központosult. 

Lassan elkezdte lehúzni rólam a farmert, és vele együtt az alsómat, amiben örömmel segítettem neki azzal, hogy felemeltem a csípőmet. A szájából kiengedte a mellbimbómat, és nedves foltokat hagyva indult el az alhasam felé. Elengedte a csuklóimat is, amiket eddig a fejem fölött tartott, majd onnantól kezdve két kézzel húzta le rólam a nadrágomat. Az szabadjára eresztett kezeim először a haja felé vették az irányt, és élvezettel túrtam bele, majd a tarkóján lefelé indultam, hogy az ujjaim a vállát, és lapockáit érinthessék. Az izmai mozogtak, ahogy egyre lejjebb és lejjebb hajolt a merevedésem felé, én pedig minden izomösszehúzódást kisimítottam.

Az utolsó puszit a farkam tövéhez kaptam, viszont egyáltalán nem ért hozzá, és amikor elhajolt, nem tudtam visszafogni azt az elégedetlen nyögést, ami elhagyta a számat.

- Imádlak - kuncogott Louis, és mosolyogva végignézett rajtam. Ez a szó sokáig visszhangzott a fejemben, és ahogy az ő gyönyörű arcát figyeltem, elfogott egy érzés. Nem tudtam megnevezni pontosan, hogy mi volt az, de a hasam már ennyitől görcsbe rándult, és ha nem lettem volna már így is lehetetlenül vörös, akkor valószínűleg most váltam volna azzá. 

Én már teljesen meztelen voltam, Louis-n viszont még mindig ott virított a fekete nadrágja, és őszinén nem tudtam elképzelni, hogy bírhatta ki abban a szűk farmerban. Egyértelműen az én élvezetemet helyezte a sajátja elé, és talán az sem érdekelte volna, ha felrobban belül a vágytól, csak engem figyelt.

Nekem viszont muszáj volt őt is látnom, kényeztetnem, vagy bármi, mert miután a múltkor is csak ő adott nekem, én utoljára rendesen a gólyatáborban érintettem meg, ami óta pedig évek teltek el. Vagy legalábbis én így éreztem.

Ő éppen a sarkán ült, így egy gyors mozdulattal felültem, és amíg a kezeimmel egyből kigomboltam és kicipzároztam a nadrágját, az ő ajkaival kezdtem játszadozni, harapdálni, csókolni őket.

- Harreh… - sóhajtotta a nevemet, amivel szerintem fogalma sem volt, mennyire felizgatott. Az alsója alá vezettem a kezemet, és kézbevettem a merevedését. Lassan simogattam a bőrét, miközben a nyelveinkkel vívtunk harcot, de éreztem, hogy lassan ez is kevés volt. Mind a kettőnk többre vágyott. 

A vállaimat tolva fektetett újra a hátamra, én pedig már reflexből fel is húztam a térdeimet. Ő gyorsan elvált az ajkaimtól, és amikor felállt, levette magáról az őt takaró ruhadarabokat, de utána már mászott is vissza rám. A lábaimat olyan pózban tartottam, hogy a bejáratomhoz tökéletes hozzáférést tudtam biztosítani, de ő nagyon félénken nyúlt hozzám. Párszor végigsimított az egész hosszomon, mielőtt lejjebb vezette a kezét, és miután egy kevés síkosítót eloszlatott az ujjain, az egyikkel elkezdte finoman masszírozni az izomgyűrűmet.

- Szólj, ha valamit nagyon rosszul csinálok - kérte Louis, és a mondat végénél becsúsztatta egy ujját, mire fojtott hangon felnyögtem.

- Képtelenség - ráztam a fejem összeszorított szemekkel. - Minden mozdulatod tökéletes.

- Csak szólj, ha fáj - kötötte az ebet a karóhoz, majd lassan mozgatni kezdte az ujját. 

Ki-be csúsztatta, én pedig nem győztem a felkarjába markolni. Persze, nem volt felhőtlenül jó, mert hónapokkal ezelőtt voltam utoljára fiúval, de tényleg úgy gondoltam, hogy ennél jobban nem is csinálhatta volna. Apránként haladt előre, nem siette el, így nem feszített annyira minden ujja után, mintha egy kevésbé figyelmes srác csinálta volna. Már három ujjal dolgozott rajtam, amikor eltalálta azt a helyet, ami mindent elfelejtetett velem.

Felnyögtem, minden egyes mozdulatnál, amikor egymás után többször is megtalálta a prosztatámat, és a levegőt is sokkal nehezebben vettem. 

- Lou, elég. Te kellesz - szűrtem ki a fogaim közül.

- Biztos vagy benne? - kérdezte, és kék szemeivel aggódva nézett az enyémbe, miközben a másik kezével megsimította az arcomat a hajtöveim mentén.

- Igen, baszki, csak gyere már!  - sürgettem, és ahogy kihúzta az ujjait, rendesen elkezdtem izgulni. Azt akartam, hogy tökéletes legyen. Hogy jobb legyen minden eddigi élményemnél, akkor is, ha ez Louis első alkalma lesz.

Gyorsan görgette fel az óvszert magára, és nyomott egy újabb adag síkosítót a tenyerére, hogy eloszlassa magán. Ő sem akart a végtelenségig totojázni, a vágy hajtotta, és pillanatokon belül elhelyezkedett felettem és megéreztem, ahogy a makkja a fenekemhez nyomódott.

Egy megerősítő bólintásra várt, de amint megkapta, elkezdte belém nyomni magát. Az ajkaimba haraptam, mert nagyon feszített, de mindenképpen ki akartam bírni. Ő azonnal előrehajolt, és a számat kezdte csókolni, hogy kicsit komfortáljon, amíg a fájdalom élvezetté nem alakult. 

Ez a folyamat egyáltalán nem tartott sokáig. Louis tövig bennem volt, és úgy éreztem kezdtem megszokni a méretét, így kicsit helyezkedve, a lábaimat a csípője köré tekerve kicsit meghintáztattam a fenekemet, mire ő a számba nyögött az érzéstől. A sarkamat a fenekébe nyomva jeleztem neki, hogy elkezdhet mozogni, amivel nem is késlekedett. Kicsit elszakadt a számtól, hogy magunk közé nézve figyeljen arra, hogy a legjobb szögben találjon el, miközben először óvatosabb, majd bátrabb lökésekkel hajszolt az élvezet tárt karjai közé.

Hamar ráérzett. Egyszerre tudott csókolni, és mozogni bennem, és nem kellett több pár percnél, hogy megtalálja a prosztatámat is. Onnantól kezdve egyáltalán nem voltam magamnál. Alig kaptam levegőt, a hátam ívbe feszült, és az ágyra szorítottam a fejemet. Amikor ő a feltárt nyakamat is elkezdte csókolni, szívni, már tényleg használhatatlan voltam, és elvesztem a gyönyörök mezején. Louis egyre gyorsított a mozgásán és elérte, hogy minden lökésénél én tudatomon kívül nyögjek fel. 

A kezeim bejárták a felsőtestét, a V-vonalától egészen a kulcscsontjáig mindenhol érintettem, ahol értem. Gyönyörűek voltak az izmai, ahogy egyre gyorsabban és gyorsabban kezdte ostromolni a gyengepontomat. 

- Louis - figyelmeztettem, amikor már-már emberfeletti sebességgel döngetett, én meg már a határaimon voltam. - Érj… Érj hozzám… kérlek!

Azonnal mozdult a kérésemre, és annak eleget téve kezdte először csak masszírozni, majd olyan gyorsan mozgatni a kezét a farkamon, mint ahogy dolgozott bennem hátulról. Az eszemet vesztettem, miközben próbáltam túlélni az elsöprő orgazmus közeledtét.

Az i-re a pontot az tette fel, amikor még előre is hajolt hozzám, hogy újra magáévá tegye a számat. Hangosan, a hangomat meg se próbálva visszafogni élveztem el, és alig pár másodperccel lemaradva mögöttem Louis is. A gyönyör hullámai nagyon lassan enyhültek bennem, és pillanatokig azt se hittem el, hogy ez tényleg megtörtént.

Louis kihúzódott belőlem, és a gumira csomót kötve ledobta a földre, hogy majd másnap dobjuk ki, ne ma foglalkozzunk már vele. Mielőtt visszabújt volna az ágyba, elsétált a szobában eldobott hálózsákokért is, meg a két alsónkért, hogy azért ne kelljen meztelenül belemásznunk. 

Én, amikor magamhoz tértem kicsit életem legjobb orgazmusa után, egy zsepivel töröltem le magamat, majd elvettem Louis-tól az alsómat, és mindketten felhúztuk. A fiú fölém mászott, és boldog mosollyal az ajkain nyomott egy puszit a számra, majd még egyet, és még egyet. Kuncogni kezdtem rajta, és átkaroltam a nyakát, miközben én is elkezdtem össze-vissza csókolni az arcát. Soha nem éreztem magam ilyen elégedetten. Ha volt is mennyország, határozottan nem lehetett ennél jobb, ebben biztos voltam.

- Oké volt? - kérdezte meg végül Louis, amikor mindketten belebújtunk a hálózsákjainkba, és átkarolt engem, miközben én a mellkasán feküdtem. A kérdésre válaszul egy kisebb ütést mértem rá.

- Egy faszt - vágtam rá, és kicsit úgy helyezkedtem, hogy a szemébe tudjak nézni. - Lou, életem legjobb élménye volt!

- Az jó - mosolygott, majd megsimogatta a buksimat, és a hajam végével kezdett játszani. - Mert nekem is.

Én is elmosolyodtam, és a fejemet visszahelyeztem a mellkasára. Ő még sokáig cirógatta a hajamat, néha a fejbőrömet is, miközben nekem fokozatosan lassult a légzésem. A szemeimet lehunytam, és újra eszembe jutott az a pont, amikor az a különös érzés kapott el, mikor Louis csak nézett engem és azt mondta, imád. 

Már meg tudtam nevezni.

Szerelmes voltam Louis Tomlinsonba.

Vélemény, vélemény, vélemény?:D