- Akkor most körbemegyek és mindenkinek adok egyet - magyarázta Kingsley a szerdai óránkon, kezében egy csomó kis fehér papírcetlivel. - Klasszikus könnyűzenei számok szövege lesz rajta. Találjátok meg a párotokat a teremben, az alapján, hogy ki cetlijével egyezik a tiétek. Ha megvan, a feladatotok az, hogy megbeszéljétek, elképzeljétek, akár le is rajzoljátok azokat a dolgokat, érzéseket, amiket a dal kelt bennetek. Óra végéig szeretném, ha közösen be tudnátok adni egy vázlatot a munkátokról. Ha már párban vagytok, hallgathatjátok a zenéteket, de csak fülessel, hogy a többiek is tudjanak tőletek dolgozni. Érthető?

Páran bólintottak a teremben, vagy halkan feleltek. Én a tollammal játszotta az ujjaim között, miközben a fejemet a tenyeremben támasztottam. Nem rajongtam a csoportmunkákért, mert általában sikerült kihúznom a lehető legrosszabb dolgokat. Nem akartam megkérdezni, de felmerült bennem, hogy mi lesz, ha nem ismerem fel a dalszöveget. Bíztam benne, hogy ha ez lesz, legalább a partnerem megtalál majd engem.

- Nagyszerű! - vigyorodott el, megnyújtva ezzel a körszakállát. Szinte láttam rajta, hogy összecsapná a kezét, ahogy mindig csinálja, de mivel az egyik a cetlikkel volt tele, ezért ezt most nem tudta megtenni. Elkezdett körbemenni, és mindenki húzott egyet a kezéből. A lányoknál kezdte, és amerre járt, izgalmas suttogások hangzottak, illetve széles mosolyok, amikor már az elején megtalálták egymást. Mi Zaynnel csak a székünkön hátradőlve figyeltük a professzort, aki éppen a mi asztalunknál állt meg. - Több életkedvet, One Direction! Nem aludtatok az éjjel? - kérdezte felvonva a szemöldökét, én pedig óvatosan Zaynre sandítottam, aki valamikor hajnali egy körül írt nekem, hogy Podrickkal újabb randin voltak túl. Ezúttal késő délután fele mentek ki enni, de az idő legnagyobb részét a Zayn és Liam szobájában töltötték. - Áhá, értem én ezt a nézést! - mutatott rám, majd Zaynre egy széles, elégedett mosollyal. - Na húzzatok szöveget, de ha egymást kapjátok, kérlek vegyétek figyelembe, hogy nyilvános helyen vagyunk, oké? - kacsintott ránk, én pedig majdnem félrenyeltem a saját nyálamat, annyira hirtelen kellett elkezdenem nevetni. A fejemet rázva, vörös fejjel nyúltam a kezéhez, hogy felemeljek egy papírcetlit.

- Úristen, nem erről van szó, professzor úr - nevettem, Kingsley pedig a fél szemöldökét felvonva szkeptikusan nézett rám. - Zaynnek saját randija volt, csak mesélt nekem róla.

- Ja, értem! - bólogatott, miközben Zayn is húzott. - Azért remélem, nem hagysz ki majd próbákat, hogy másokat szédíts! - viccelődött.

- Semmiképp - rázta meg határozottan a fejét a fiú.

- Jól van, akkor - kacagott fel és arrébb állt, hogy Niallnek és Louis-nak is adhasson.

Miközben ő arrébb állt, én félve fordítottam meg a lapot, amin Kingsley kézírásával volt két sor dalszöveg.

𝒲𝒽𝑒𝓃 𝓉𝒽𝑒 𝓌𝑒𝒶𝓉𝒽𝑒𝓇'𝓈 𝓇𝒾𝑔𝒽𝓉, 𝓎𝑜𝓊 𝑔𝑜𝓉 𝓌𝑜𝓂𝑒𝓃

𝒴𝑜𝓊 𝑔𝑜𝓉 𝓌𝑜𝓂𝑒𝓃 𝑜𝓃 𝓎𝑜𝓊𝓇 𝓂𝒾𝓃𝒹

Nagyokat pislogtam és tanácstalanul olvastam a két sort újra, hátha beugrik valami, de nem jött. Nagyot sóhajtva döntöttem hátra a fejemet, és dörzsöltem meg a szemeimet a jobb kezem ujjaival.

- Nézd, az American Pie-t kaptam! - újságolta Zayn felém nézve, és mutatta a cetlijét is.

𝒮𝑜, 𝒷𝓎𝑒-𝒷𝓎𝑒, ℳ𝒾𝓈𝓈 𝒜𝓂𝑒𝓇𝒾𝒸𝒶𝓃 𝒫𝒾𝑒

𝒟𝓇𝑜𝓋𝑒 𝓂𝓎 𝒞𝒽𝑒𝓋𝓎 𝓉𝑜 𝓉𝒽𝑒 𝓁𝑒𝓋𝑒𝑒, 𝒷𝓊𝓉 𝓉𝒽𝑒 𝓁𝑒𝓋𝑒𝑒 𝓌𝒶𝓈 𝒹𝓇𝓎

Ez állt a papíron, én pedig megint átkoztam a szerencsémet. Zaynében konkrétan le volt írva, a szám címe. Az lenne persze a legkínosabb, ha az enyémben is, és még így se ismerném fel. Zayn előrehajolt, hogy elolvassa az enyémet, de csak homlokráncolva nézett rá.

- Te se ismered? - kérdeztem, és a szám sarkát akaratlanul is lebiggyesztettem. Ő még egyszer végigolvasta a szöveget, majd a szemembe nézett, de lemondóan rázta meg a fejét, és tolta ki a székét, hogy felálljon, de az utolsó pillanatban meggondolta magát.

- Vagy várj! - állított meg és újra a szövegemre nézett, majd bizonytalanul kezdett dúdolni egy dallamot. - Nem így van valahogy? - kérdezte, és halkan énekelni is kezdte. - When the weather's right, you got women, you got women on your mind.

- De! - kiáltottam fel, és a lapomra nézve én is elénekeltem azzal a dallammal, amit Zayn adott hozzá. Törtem a fejemet a folytatáson, de az nem akart jönni.

- Have a drink, have a drive, go out and see what you can find - énekelte mellettem Zayn, én pedig csillogó szemekkel néztem rá, ahogy felismertem.

- In the summertime, Mungo Jerrytől! - vigyorodtam el, ahogy megoldottam a rejtvényt. Örömömben még egy cuppanós puszit is nyomtam Zayn arcára, aki a homlokát ráncolva törölte le. - Köszi! - ő csak biccentett egyet, majd továbbállt, hogy megkeresse a párját. Én is felálltam, és az eddig minket figyelő Liamre néztem.

- Akkor mi sem vagyunk párban - húzta el a száját, majd játszani kezdett az ujjai között a cetlijével. Én is csalódottan néztem rá, majd a kezét megállítva olvastam el az ő szövegét.

𝒜𝓃𝒹 𝓉𝒽𝑒𝓂 𝑔𝑜𝑜𝒹 𝑜𝓁' 𝒷𝑜𝓎𝓈 𝓌𝑒𝓇𝑒 𝒹𝓇𝒾𝓃𝓀𝒾𝓃' 𝓌𝒽𝒾𝓈𝓀𝑒𝓎 𝒶𝓃𝒹 𝓇𝓎𝑒

𝒮𝒾𝓃𝑔𝒾𝓃', "𝒯𝒽𝒾𝓈'𝓁𝓁 𝒷𝑒 𝓉𝒽𝑒 𝒹𝒶𝓎 𝓉𝒽𝒶𝓉 ℐ 𝒹𝒾𝑒

𝒯𝒽𝒾𝓈'𝓁𝓁 𝒷𝑒 𝓉𝒽𝑒 𝒹𝒶𝓎 𝓉𝒽𝒶𝓉 ℐ 𝒹𝒾𝑒"

- De hát ez az American Pie! - csaptam Liam vállára, aki biztos lemaradt arról, hogy Zayn rájött, hogy ez az övé. - Zaynnél van a refrén első fele.

- Ó! - csodálkozott el, ahogy a fejét hirtelen Zayn felé fordította. - Szupi! - rándult meg a szája sarka felfelé, de hamar újra komoly tekintettel nézett rám. - Figyelj, Harry, óra után meghívhatlak kávézni? Nagyon kéne beszélnünk - kérte az ajkát beharapva, én pedig azonnal rábólintottam. Napját se tudtam már, mikor beszéltünk Liammel rendesen utoljára.

- Köszönöm - mondta, majd egy mosolyt követően Zayn után indult, én pedig körbenéztem és Niallen akadt meg a szemem.

- Hé, Ni, mid van? - kérdeztem az asztalon át. Ő rám nézett, majd le a cetlijére, mintha csak csekkolni akarta volna, hogy még mindig az van a papíron, ami legutóbb.

- Highway to hell - felelte én pedig csalódott grimaszt vágtam. - Neked?

- In the summertime - válaszoltam, mire neki felderült az arca, és jobb oldalra kezdett mutogatni, és én is arra néztem.

- Hé, Louis! - kiáltott a szőke, és a barna hajú azonnal felé kapta a tekintetét. - Harrynél - magyarázta, és rám mutatott, majd lassan Louis is felém nézett. A tekintetem összeakadt a kék íriszeivel, és hamar mindkettőnk arcára széles mosoly futott, ahogy közelebb léptünk egymáshoz.

- In the summertime, when the weather is hot, you can stretch right up and touch the sky...

- When the weather's right, you got women, you got women on your mind - fejeztem be a dalt, és támaszkodtam egy padnak mellette. - Leülünk? - intettem a kezemmel az előttünk álló két székre és padra. Ő bólintott, és még mindig füligérő szájjal vártuk, hogy a többiek is megtalálják a párjaikat, és kicsit csituljon a teremben lévő káosz.

- Nem helyes a te részed dalszövege - szólalt meg, én pedig értetlenül, de még mindig szélesen mosolyogva néztem rá. Ő közelebb hajolt, és a szédítő vigyora mellett magyarázta el, hogy értette. - Azt mondja, hogy amikor jó idő van, akkor a nőkön jár az eszem. Ez nem helyes, ezen a nyáron csak egyetlen fiún gondolkodtam.

Ahogy az arcomra erős pír ült ki, ő elégedetten dőlt vissza a szék háttámlájára és a füzetéből kivett egy lapot, meg tollat, hogy írhassunk rá.

- Ez a fiú még mindig nem érti, hogy akkor miért is történt, ami történt - húztam el a szám, ő meg rám pillantott, és felsóhajtott.

- Csak adj időt, Harry! Kérlek! - nézett rám és a korábbi mosolyának most csak a halvány nyomát láttam. Én is felsóhajtottam, majd bólogattam neki, mielőtt a padra feküdtem volna, párnának a kezeimet használva. Miközben néhány lány még mindig egymást kereste, kezdett egyre halkulni a terem, és mi se szóltunk többet. Louis arcát néztem, ahogy a többieket nézte, körben a szobában. A vonásait talán most először láttam rendesen kisimultnak hetek óta, ami azt jelentette, hogy eddig végig ez nyomta a lelkét. Sajnáltam őt, mégha nem is ismertem a viselkedése mögött álló okot.

Louis a kezei közt a telefonját tartotta, és a zsebéből előhalászta a fülesét is és az eszközbe dugta. Pár kattintás után a telefonon megfogta a fülhallgató egyik végét és nekem nyújtotta, mire egy apró mosolyért cserébe mindketten beraktuk a fülünkbe. Hamarosan a dal tipikus kezdését hallhattuk a kis hangszórókból.

Becsuktam a szememet, hogy magam előtt lássam a helyet, aminek tökéletes aláfestő zenéje lenne Mungo Jerry dala. Lapos sivatag, egyetlen beláthatatlanul hosszú út, hajba kapó szél és max hangerőn szóló zene. Szinte éreztem ahogy a nap sugarai szúrják a bőröm, és ahogy a szembeszél enyhíti az égető érzést.

- Nekem ez egyértelműen egy amerikai country road - mondta ki Louis hangosan is a gondolataimat, és hogy biztosítsam az egyetértésemről, bólintottam egyet, majd újra kinyitottam a szemem és ránéztem. Szeretetteljesen mosolygott le rám. - Akkor felírhatom? - kérdezte, mire újra megerősítettem, ő pedig felkapta a tollát, hogy lejegyezze. - Oké, nálad mi van még?

- Kabrió - vágtam rá azonnal, és ő is lázasan bólogatni kezdett és már írta is. - A nap közvetlenül ránk tűz, fúj a menetszél, belekap a hajunkba, meg a ruhánkba.

- Ezt most mindet le kell írnom - felelte és az alsó ajkába harapva koncentrált, hogy semmit se hagyjon ki. Kicsit feljebb toltam magam az asztalon, hogy rálássak a papírra, amin szó szerint szerepelt minden, amit mondtam. Ezen elnevettem magam, de mikor Louis rákérdezett, inkább csak a fejemet ráztam magyarázkodás helyett. - Napszemüveg?

- Feltétlen - kezdtem azonnal bólogatni és olyan komolyan néztem rá, hogy ezúttal ő nevette el magát. - De nem ilyen jó sötét szemüvegek, amiben az ember jól néz ki, hanem azok a színes lencséjűek, amiket fesztiválokon is hordanak. - egészítettem ki és ő újra körmölni kezdett. - És kalap.

- Mi? - ráncolta össze a homlokát Louis és megállt egy pillanatra az írással - A kalap kurvára elrontja a képet - mondta, és belepöckölt az enyém karimájába. Mióta visszaadta nekem hétfőn, azóta szinte le sem vettem, egyfolytában rajtam volt, mert azt az érzést keltette bennem, mint még anno a gólyatáborban a napszemüveg. Louis ez által flörtölt velem, és hülye lettem volna otthon hagyni.

- Nem ilyen kalap - ráztam a fejemet. - Szalmakalap!

- Még akkor is... - morgott Louis az orra alatt, mire teljesen felültem, és a két kezemmel eltakartam a szemeit.

- Csukd be a szemed és hallgasd a zenét. Te és én együtt utazunk egy elhagyatott országúton a sivatagban. A kocsiban hangosan szól a zene, fúj a szél és süt a nap. Te rám nézel. Mi van rajtam? - kérdeztem és mikor láttam, hogy Louis elhúzta a száját tudtam, hogy nyert ügyem volt.

- Kalap - motyogott, én pedig éppen levettem volna a kezeimet a szeméről, amikor újra megszólalt. - Várj csak! Épp most kapott bele a szél és lesodorta a fejedről. Uh, viszlát, kalap! Nem, Harry, nem fordulunk vissza érte! - élte bele magát a jelenetbe.

- Haha, nagyon vicces - mondtam szemforgatva és mikor levettem a kezeimet Louis arcáról, akkor a tollért nyúltam és önkényesen felírtam a kalapot is. - Van még valami, amit a szám kelt benned?

- Nevetés - mondta komolyan, a szemembe nézve, én meg elmosolyodtam, és azonnal felírtam. Egy ilyen útnál a nevetés már olyan alapvetőnek tűnt, hogy ha rajtam múlt volna, fel se írtuk volna, viszont tényleg fontos volt.

- Akkor készen vagyunk? - kérdeztem, és a tollat letettem az asztalra.

- Gondolom, igen - válaszolta, és a vázlatunkra nézett. - Ha valami még eszünkbe jut, majd leírjuk - ajánlotta, én pedig beleegyezően bólintottam. - Most van kedved valami mást is hallgatni?

- Aham - bólintottam, és újra az asztal lapjára dőltem, onnan felnézve Louis-ra. Egyet gondolva a térdemet az asztal alatt az övéhez érintettem. Erre egy pillanatra megkereste a tekintetemet a telefonja között és elmosolyodott, mire én is. Csak röviden nézett vissza a mobiljára, de amint zenét váltott, lefektette az asztalra, és velem szemben ő is lefeküdt. Az első versszak után felismertem a What's my age again?-t a blink-182-tól.

- Szeretem a szemeidet - mosolyodott el, ezzel engem is erre bírva. Nagyot sóhajtottam, mert most szívesen összefűztem volna vele az ujjaimat, de nem akartam ennyire egyértelmű jelet, amikor a kapcsolatunk még mindig egy kötélen táncolt.

- Miért mondtad, hogy csak játszottál velem a gólyatáborban, aznap, amikor hazavittél autóval? - váltottam egy komolyabb témára mindenféle figyelmeztetés nélkül. Frusztráltan engedte ki a levegőt és nyelt egyet, mielőtt neki kezdett elmagyarázni.

- Valójában ilyet nem mondtam, és soha nem is történt ilyen - figyelmesen hallgattam, miközben ő nagyon figyelt arra, hogy rendesen válogassa meg a szavait. - Amit akkor mondtam, az mind igaz volt. Zaynnel nem sokkal a tábor előtt beszéltünk arról, hogy ha nem vagyok biztos abban, hogy kihez is vonzódom, akkor valamikor ki kellene kísérleteznem. Kapóra jött a tábor. Azt reméltem, hogy találok majd valakit, aki kapó egy nyári flörtre és kavarásra, de nem kell utána éveken keresztül néznem a képét. Nyilván nem a szakunkról vagy csoportunkból akartam meghódítani valakit, és rád soha nem is úgy gondoltam. Amikor a buszon elejtetted a napszemüvegedet, bevallom elvetted az eszem azzal a farmerba szorított tökéletes seggeddel, ahogy a padlón térdeltél, viszont istenemre mondom, nem akartam semmit. Egyedül meg akartalak ismerni. Haverokat, barátokat szerezni az elkövetkezendő minimum 3 évre. Aztán... aztán ez elég gyorsan változott. Eleinte azt se tudtam, hogy a fiúkhoz vonzódsz. Emlékszel, amikor első este odamentem, hogy a véleményedet kérdezzem Liamről és Zaynről? - kérdezte, és amikor bizonytalanul bólintottam, akkor folytatta. - Azért volt, hogy kiderítsem, hogy állsz ehhez a témához. Mert akkor már számított, hogy mennyi esélyem lenne nálad. Azt hiszem aznap délután, mikor a strandon voltunk, akkor változtattam a véleményemen. Nem akartam többet semmilyen random srácot elcsábítani, hogy felfedezzem magam, már tudtam, mit akartam. Vonzódtam hozzád, nagyon! Az egyetlen dolog, amit el akartam érni az egy csók volt, tőled. Egy első csók, amit aztán megannyi követhet. Nem akartam több kavarást, csak egy kapcsolatot veled, Harry - a szívem dübörgött a mellkasomban, és gyorsabban vettem a levegőt, mégis tökéletes nyugalomban éreztem magam. Louis szemszögéből hallgatni a megismerkedésünket nagyon jó volt, és reméltem, hogy ezúttal tényleg a valóságot tükrözték a szavai. - Második nap, amit a homokpályán csináltunk... szerintem ezt nem kell túlmagyaráznom, egyszerűen...

- Akkor majdnem megcsókoltalak - vallottam be és óvatosan az ajkamba haraptam. Louis meglepődötten nézett rám.

- Te... majdnem... - tátogott, majd mikor megerősítettem, feszülten felsóhajtott. - Mennyi minden történt volna másképp! Én akkor még mindig nem voltam abban biztos, hogy melyik kapura játszol, és nem mertem megtenni.

- És este? - érdeklődtem, de ezzel egyáltalán nem számon akartam kérni, csak kíváncsi voltam rá. Akkor már tudta, hogy meleg voltam, így nem értettem mi tartotta vissza.

- Este kurvára lekaptalak volna, de teljesen szétcsaptad magadat. Nem használhattam ki, hogy szinte nem is voltál tudatodnál!

- Pedig másnap is mindenre emlékeztem, szerintem nem lett volna semmi gáz - morcoskodtam, és a számat is lebiggyesztettem.

- Harry, akkor annyira kivoltál a világtól, amiben élünk, hogy érzelmi támogatásra volt szükséged, nem arra, hogy valaki lesmároljon - magyarázta, és a bal kezével megérintette az alkaromat. - Szerintem a tábor nagyon jó volt úgy, ahogy volt, csak én basztam el a szünetben. Tényleg sajnálom!

- Semmi olyat nem tettél, amit ne lehetne helyrehozni - próbáltam segíteni neki, hogy ne úgy beszéljen erről, mintha már reménytelen lenne a helyzet. Nem volt az.

- Ja... - mondta, és visszahúzta a kezét, majd elnézett rólam, a teremben lévő többi párra, akik vagy még mindig a feladaton gondolkodtak, vagy már ők is teljesen máshol jártak fejben. Bár nem akartam ennyiben hagyni a beszélgetésünket Louis-val, azt se akartam, hogy ezen jobban összevesszünk. Láttam rajta, hogy most nem volt az idő alkalmas arra, hogy komolyabban beszéljünk erről, így hagytam a témát.

- Szóval ez volt az, igaz? - kérdeztem halkan, ezzel újra magamra vonva a figyelmét. A tekintete először az enyémet találta meg, de amikor tovább beszéltem, az ajkaimra csúszott, és figyelte, ahogy mozognak. - A nagy titok, amit Zayn emített nekem. Hogy kedvelsz engem.

- Zayn említette? - ráncolta össze a homlokát, én meg bólintottam.

- Egyik nap, amikor jöttünk suliba mondta nekem, hogy elég rosszul érzi magát egy titok miatt, amit el akart nekem mondani, de mégsem tette, mert a te barátod is és megbíztál benne - meséltem, és szándékosan kihagytam azt a részt, hogy ezek után még hallgatóztam is utánuk.

Louis hümmögött és nagyot sóhajtva nézett mélyen a szemeimbe.

- Elmondtad neki, hogy szombaton... találkoztunk? - kérdezte bizonytalanul, nem tudva, hogy pontosan hogy fogalmazza meg.

- Nem - ráztam meg a fejemet egy picit, csak jelzés értékűen. - És amíg nem rakjuk ezt rendbe, Louis, addig nem is akarok erről beszélni vele, vagy akárkivel. Amíg titkolózni kell miatta, addig semmit sem akarok csinálni - nyomatékosítottam, hogy értse, amíg ő Sky-jal együtt van, addig nem akarom megismételni a szombatit.

- Értem - bólintott. - Azért kérlek még a héten elmondod neki, hogy elmondtam, hogy bejössz? Ennyi időt adott, hogy elmondjam neked, mielőtt ő teszi meg, és ha el akarjuk kerülni a kínos, buktató szituációkat, akkor ez a legkönnyebb.

Ez a legkönnyebb... kinek? Zaynnek ezt elmondani úgy, hogy nem beszélhetek mindenről, nagyon nehéz feladatnak tűnt. Ő ismert már engem rendesen, és ha azt mondom majd, hogy Louis bevallotta nekem, hogy kedvel, én meg visszautasítottam, akkor nagyon hamar át fog látni rajtam. Valamit ki kellett találnom.

- Rendben - egyeztem végül bele, mire Louis sóhajtott és hátradőlt a székben. Én is kicsit felegyenesedtem, és az asztalba kapaszkodva kiropogtattam a gerincemet. Mikor Louis-ra néztem, ő összehúzott szemmel elgondolkodva kémlelte a nyakamat.

- A múltkor... amikor a Rainbow-ban voltál, ki szívta ki a nyakad? - kérdezte gyanakodva, én pedig zavarba jöttem, és gyorsan elnéztem róla, reflexből Zayn felé, aki most is rajzolgatott, közben Liammel könnyen beszélgetve. Gyorsan újra elkaptam a tekintetem, és felemeltem a kalapomat, hogy alatta beletúrjak a hajamba. Louis türelmesen várt, én pedig nem tudtam a szemébe nézni, miközben kimondtam.

- Zayn.

- Kicsoda? - ráncolta a szemöldökét és közelebb hajolt hozzám, hogy jobban hallhassa. Nem tudtam eldönteni, hogy tényleg nem értette, vagy azt hitte, hogy rosszul hallotta.

- Zayn - ismételtem meg kicsit hangosabban, közelebb a füléhez.

- Zayn?! - a szemei hatalmasokra nyíltak, mielőtt egy csöppnyi harag és sértettség bújt meg benne. - Ti... Ti lefeküdtetek?

- Nem - ráztam a fejem újból - Nem történt semmi komoly...

- Az a szívásfolt nekem elég komolynak tűnt - vágott bele a mondatomba, mielőtt befejezhettem volna.

- De nem jelentett semmit sem, oké? - emeltem fel a kezeimet is, hogy higgyen nekem, de hamar egy frusztrált sóhajjal engedtem le mindkettőt. Azt se tudtam miért magyarázkodtam. - Csókolóztunk és kiszívta a nyakam. Ennyi volt. Mindketten kétségbeesetten tovább akartunk lépni. Aztán hazamentünk és bealudtunk. Barátok maradtunk, nagyon jó barátok, és nem változtatott semmit a kapcsolatunkon.

- Aha - motyogta még mindig a homlokát ráncolva Louis, majd gyilkos tekintettel meredt Zayn irányába, aki ezúttal észrevette, hogy figyeljük. Értetlenül nézett Louis-ra, majd kérdő tekintettel rám, mire megráztam a fejem és vállat rántottam.

Kingsley két nagy tapsolással hívta magára a figyelmet ahogy azt szokta, mikor csoport feladatokat ad ki és az óra vége közeledik. Most is mindenki rá figyelt és abbahagyták a munkákat.

- A papírokat legyetek szívesek az asztalomra tenni, és találkozunk hétfőn, srácok! - mosolygott ránk, majd már majdnem elfordult, amikor felemelt mutatóujjal hívta fel újra magára a figyelmet. - El ne felejtsem, a One Direction pénteken fellép Alex bátyjának a bárjában. Aki tud, jöjjön el, ez lesz az első hivatalos fellépés, és sokat készültünk a srácokkal. Mindenkinek további szép napot! - tárta szét a kezeit, majd megfordult és a papírjait kezdte rendezgetni.

- Ezt odaviszem - emelte fel a vázlatunkat Louis, mire bólintottam, és az eredeti helyemre siettem, ahol a táskámat hagytam. Hamar Zayn is utolért, és kezében a füzetével, és ceruzájával állt meg mellettem, hogy elrakja a táskájába.

- Történt valami? - kérdezte sokat sejtően, nekem meg egyből leesett, hogy mire gondol. Itt volt a lehetőség, hogy elmondjam neki Louis vallomását, és kételkedtem benne, hogy ennél lesz-e jobb. Sóhajtva gyorsan körülnéztem, majd minden színészi tudásomat megragadva suttogva kezdtem neki.

- Louis... azt mondta kedvel engem.

Zayn egy megkönnyebbült sóhajt engedett ki az ajkai közül, és nekem is jól esett látni, ahogy minden feszült vonása kisimul, de rögtön utána újra komolyabb arcot vett fel.

- És te... hogy érzel?

- Nem tudom - feleltem őszintén, és arra is rájöttem, hogy nem is kell színészkednem ahogy erről beszélek, sőt, jó volt, hogy meg tudtam beszélni valakivel. - Azt hittem, hogy már jó úton járok a továbblépés felé, de most nagyon össze vagyok zavarodva. Azt hiszem nyitott lennék egy kapcsolatra, de... De ott van Sky, és a háta mögött nem szeretnék semmit csinálni. Nekem fontos lett ő is - vallottam be. Sky nekem is a barátom, és a háta mögött nem kavarhatok a párjával, ez nagyon nem helyes. Hányingerem volt attól, hogy már meg is tettem.

- Harry, te megérdemled, hogy ne csak árnyékban kavarjanak veled - érintette meg a kézfejemet, én pedig a csillogó barna szemeibe néztem. Néha erős gyanúm volt arra, hogy Zayn gondolatolvasó volt, ahogy ezúttal is, de mindig csak azzal magyaráztam végül, hogy már nagyon jól ismert engem. Elmosolyodtam, és egy ölelésbe hívtam, amit azonnal viszonzott is. A torkom összeszorult amiatt, hogy még ennek ellenére is elhallgattam előle azt, hogy nem csak beszélgetés történt közöttünk Louis-val, de egyszerűen képtelen voltam felvállalni azt, hogy Louis velem csalta meg Sky-t. Olyan dolog volt, amire nem voltam büszke, és amit nem akartam megismételni.

Egy torokköszörülés szakított ki minket, és amikor felnéztem, Liam állt előttem.

- Mehetünk? - kérdezte és a fejével az ajtó felé intett. Elengedtem Zaynt, és bólintottam, majd újból a fiú felé fordultam.

- Következő órán találkozunk - biccentettem, majd elindultam kifelé, de az ajtóból visszanézve még láttam, hogy Zayn Louis-hoz csatlakozik, aki merev arckifejezéssel fogadja őt. Újra előre fordultam, és Liam után kiléptem az ajtón. Reméltem, hogy minél hamarabb sikerül rendezniük a félreértéseiket, hogy a fellépésnél már a legjobb formánkban legyünk.

Egy ideges szusszantás vonta a figyelmemet Liamre, aki ujjaival szinte betörte a telefonja képernyőjét, olyan feszülten írt valakinek. Amint elküldte az üzenetet, kilépett az alkalmazásból, és hosszan nyomva a kikapcsológombot leállította a telefonját és zsebre vágta.

- Baj van? - kérdeztem óvatosan, ő pedig a fogait összeszorítva nézett rám, és tisztán látszott rajta, hogy legszívesebben törne-zúzna bármit, ami az útjába került.

- Én... - Liam megpróbálta szavakba önteni a gondolatait, de végül csak idegesen kiáltott fel, hogy legalább ezzel leadja a feszültséget. A kezeit ökölbe szorítva emelte fel az arcához, majd egy újabb kiáltás kíséretében eresztette ki az öklét és ejtette maga mellé a karjait.

- Mi történt? - kérdeztem aggódva, mert Liamet még sose láttam ilyennek. Óvatosan a vállára tettem a kezemet és magam felé fordítottam. Barna szemeiből csak úgy sütött az elkeseredettség. - Tracy-vel van valami? - próbálkoztam, és a feltételezésem bevált, Liam határozottan bólintott. Körülnéztem a viszonylag zsúfolt folyosón, és inkább megragadtam a fiú csuklóját, és kivezettem az épületből, elindulva a legközelebbi kávézó felé. Amikor már az utcán sétáltunk, elengedtem a kezét és újra felé fordultam.

- Tegnap este Zayn és Podrick a mi szobánkba jött fel, miután kajáltak és... hát nem sokat voltam bent, mielőtt elindultam volna Tracey-hez, mégis olyan jó volt ránézni.

- Zaynre? - kérdeztem, és a lélegzetemet is visszatartottam, annyira figyeltem a válaszra.

- Igen - felelte, nekem pedig széles vigyor került az arcomra, de egy levegővételnyi szünet után folytatta is. - Mármint arra, ahogy bánt Podrickkal, ahogy mosolygott rá, vagy megérintette. És őket elnézve... Én rájöttem, hogy én is erre vágyok. Érzelmekre, sokat jelentő érintésekre, apró puszikra, kettesben eltöltött minőségi időre - magyarázta és többször a hajába túrt zavarában. - Tracey-vel nagyon sok időt töltünk együtt, de nagyon keveset beszélgetünk, igazából... szinte csak szexelünk és semmi más.

- És próbáltál ezen változtatni? - kérdeztem óvatosan, és újra egy bólintás volt a válasz rá.

- Tegnap, amikor átmentem hozzá, elhívtam randira - Liam kis szünetet tartott, mielőtt a tenyerét újra ökölbe, a fogait pedig összeszorította volna. - Kinevetett.

- Hogy mi? - kerekedtek el a szemeim és úgy néztem a fiúra, aki most nagyon összetörtnek, és elveszettnek tűnt, hogy kimondta azt, ami nyomasztotta. - Ő kinevetett téged?

- Igen, azt mondta... - Liam újra a hajába túrt, majd úgy vette ki a kezét, hogy teljesen összekócolta a mozdulattal. - Azt mondta, hogy mi nem olyan kapcsolatban vagyunk, és hogy ő nem akar randizni senkivel.

- Basszus - fejeztem ki egyetlen szóval az érzéseimet. Szegény Liamnek az első barátnője nem is rendes barátnő volt.

- Utána még le akart feküdni velem, de elmentem - fejezte be a történetet.

- De akkor hova mentél? Zayn reggel azt mondta hajnalban mentél vissza - kérdeztem hitetlenkedve, ő pedig szégyenlősen a tarkójára simította a kezét. A kávéház elé érve beléptünk, és a sorba beállva vártuk, hogy ránk kerüljön a sor.

- Az utcán voltam - húzta el a száját, jelezve, hogy ő sem volt ezzel elégedett. - Sétáltam a környéken, nem akartam megzavarni semmit a szobában és amúgy is... Nem hiszem, hogy az után, hogy összevesztem a barátnőmmel, mellettük akartam volna lenni.

- Te jó ég, Liam, ugye tudod, hogy bármikor felhívhattál volna, és tudtál volna nálam aludni? Ráadásul beszélhetsz erről Zaynnel is, hiszen ő a szobatársad és bandatársad! Szerintem megoldották volna, hogy máshol legyenek együtt és akkor te aludhattál volna az ágyadban egész éjszaka. Egyedül is lettél volna sokáig - mondtam, majd a pulthoz léptünk, ahol elvitelre rendeltünk nekem egy americanot, Liamnek pedig cappuccinot. Amint fizettünk, csak arrébb léptünk, hogy megvárjuk az italainkat és a többiek is rendelhessenek. A háttérből az Englishman in New York szólt a hangszórókból, majd Liam újra megszólalt.

- Zayn más - mondta, és újra a nyakára simította a kezét, ahogy kereste a szavakat. - Vele nem tudok ilyen dolgokról beszélni. Ráadásul... Amióta elkezdődött a tanév, folyton olyan érzésem volt, hogy kerül engem. Kínosan érzem magam a közelében.

- Beszélnetek kéne - tanácsoltam, majd elvettem a kávéinkat a sráctól, aki nyújtotta nekünk, és miután Liamnek adtam a sajátját, elindultunk visszafelé. - Talán ő is tudna adni neked tanácsokat. Ha olyan kapcsolatban szeretnél lenni, mint amilyenben látod Zaynt, akkor az a legjobb, ha tőle kérsz segítséget.

- Értem, de mégis olyan kínos - vakarta meg a tarkóját és grimaszolt is hozzá.

- A csók miatt kínos? - kérdeztem rá, ő pedig még jobban elhúzta a száját.

- Lehet.

- Akkor beszéljetek arról is! Tudja, hogy az első csókod volt? - Liam megrázta a fejét. - Akkor mondd el neki, hogy az volt, és hogy te emiatt zavarban vagy a közelébe. Beszélj vele őszintén, és meg fogjátok tudni oldani, Liam! Zayn a legjobb ember, akit ismerek. Segíteni fog, hidd el.

- Neked is segített? Tudom, hogy hozzád ment át mindig, amikor nem bent aludt a koliban. Te jól vagy, egyébként? Én megmondtam a gólyatáborban is, hogy Tomlinson egy seggfej. És számíthatsz amúgy rám is, bármi baj van, most csak elvette az eszemet az, hogy barátnőm van. Így belegondolva jobb lett volna inkább veled lennem, bocsánat - nézett rám szomorú szemekkel, én pedig sóhajtva egyet megingattam a fejem.

- Liam, nem baj, ha a saját életedet építed, és azzal foglalkozol. Persze ismerni kell a határokat, mert minket teljesen elhanyagoltál és minden percedet Tracey-vel töltötted, de legalább tapasztalatot szereztél és legközelebb tudsz majd figyelni arra is, hogy egyensúlyban tartsd a barátaiddal és a pároddal töltött időt.

- Igazad van - bólogatott, majd felnézett az egyetemünk épületére, ahova éppen visszaértünk. - Szakítani fogok Tracey-vel, mert ő nem azt a kapcsolatot akarja, amit én keresek. És beszélni fogok Zaynnel is! - biztosított, majd rám mosolygott, amit azonnal viszonoztam is, és együtt léptünk be újra az épületbe.

Haladunk, haladunk... :D