Elise-szel az oldalomon ültem a kar egyik legnagyobb előadótermében. A hatalmas légtérben lépcsőzetesen helyezkedtek el a sorok, és vagy több százan is lehettünk a helyiségben. A zeneszak minden évfolyamának kötelező volt felvennie ezt az órát, de biztos voltam benne, hogy olyanok is bejártak ide, akiket csak érdekelt a téma. Éppen ezért nem ült Liam mellettem, hanem inkább a barátnőjével jó pár sorral előttünk fogdosták egymás kezét és suttogtak bizalmasan, többször szájrapuszit váltva. Bár eleinte örültem a fiúnak, hogy végre ő is megtapasztalta az érzést, amit egy biztos pont okozott maga mellett, már nem találtam olyan nagyszerűnek a kapcsolatukat. Liam teljesen elvetette a sulykot, és nem tudta összeegyeztetni, hogy a barátnője mellett a barátaival is kellő időt töltsön. Mindig éppen csak megjelent a próbákon, de utána azonnal sietett el, és nem is láttuk többet másnapig. Emellett messze nem azokat a szívmelengető energiákat árasztották magukból, amiket egy friss párnak kellett volna szerintem. Inkább hányingerem támadt attól, ahogy figyeltem, hogy Liam éppen végigcsókolta Tracey állának vonalát. Ebben persze valószínűleg benne lehetett az a keserűség is, amit Zayn miatt éreztem Liam iránt, de egyáltalán nem érdekelt. Amíg Elise a mellette ülő Colette-tel beszélgetett, én a szemeimmel próbáltam azt sugározni, hogy álljanak le, mielőtt valóban az előttem ülő srác nyakába ürítem a gyomrom tartalmát. Bunkó voltam? Lehet. Érdekelt? Nem. Amíg szavakkal ki nem fejeztem ezeket a gondolatokat, addig senkinek sem volt joga beleszólni mi jár a fejemben.

Zayn hangosan vágta le mellettem a táskáját, és szinte fújtatva kezdett előpakolni a táskájából, mielőtt azt a földre dobta volna. Lezuttyant a lehajtható ülésre és dühösen meredt maga elé, de amikor észrevette ő is az éppen nyálat cserélő párt, akkor egy csúnya fintor mellett intett feléjük.

- Ez most komoly?! - ahelyett, hogy egy pillantásnál többet is rájuk pazarolt volna, egyszerűen felemelte a nagyalakú füzetét és azzal takarta ki a látóteréből a smároló barátunkat. Felém fordította a fejét és a tekintetében láttam, hogy a reggel ellenére nála máris betelt a pohár. Ekkor az előadó terem ajtaja becsapódott, és Louis-t láttam meg egy pár lépcsőt lelépkedve, de megállt már a terem hátuljában, ahonnan a tanár nem csak nehezen hallható volt, de látni se igazán tudtad őt. A pillantása csak egy másodperc erejéig akadt össze az enyémmel, de rögtön elkapta és ott ledobta a padra a táskáját, majd elővette a telefonját, és többet fel sem nézett. Furcsa volt. Ezen az órán mindig Zayn mellett foglalt helyet, akkor is, ha a fiú másik oldalán én ültem. Éppen kérdezni akartam, amikor Zayn válaszolt is a fel nem tett kérdésemre. Lassan már a telepátiát is elsajátítottuk egymás között.

- Összevesztünk - mondta, és láttam, hogy az ujjai idegesen szorítanak a kezében tartott füzetre. Felmorgott, majd indulatból a füzetét az asztallapra csapta, a fejét pedig a kezeibe támasztotta. - Hogy romolhatott el máris ennyire a napom? - a költői kérdés nem nekem, inkább csak dühében szólt. Elise is Zayn felé nézett, amikor a kelleténél hangosabb zajt csapott, és aggódva néztünk vele össze, de ő visszafordult, én pedig Zayn hátát kezdtem fel-alá simogatni.

- Mi történt? - kérdeztem, ő pedig oldalra fordította az arcát.

- Egy ideje nem értünk egyet Louis-val valamiben, de most túl messzire ment. Nem fogok az ő oldalán állni, amikor nem csak a saját életét cseszi el a cselekedeteivel. Semmi értelme tanácsokat adnom neki, ha meg se hallgatja őket - mondta, majd a fejem felett a fiút magát is megkereste, de azonnal elfordult, vissza az asztala felé. - Most szünetre van szükségem - sóhajtott, majd újra előre nézett Liamékre, ahol a srác éppen a szőke lány haját rendezgette, miközben rá mosolygott már-már undorítóan nyálasan. - És egy helyre, ahol aludhatok éjszaka - nézett rám, én pedig azonnal bólintottam.

- Gyere csak! - biztosítottam, ő pedig váratlanul megölelt, mire én finoman simogattam a vállánál.

- Annyira rossz, Harry - panaszkodott szinte suttogva, de mivel a fülem szinte közvetlenül a szája mellett volt, tisztán hallottam őt. - Ma reggel megkérdezett, hogy tudok-e máshol aludni, mert ezúttal ő hívná fel Tracy-t.

A mondatát hallgatva szorítottam az ölelésen, amibe ő készséggel belesimult. Mégha Zayn nem is az az ember volt, aki kimondja, ha valami fáj neki, pontosan tudtam, hogy ez bizony nagyon odavágott.

- Este menjünk el otthonról. Igyunk meg valahol valamit, és lépjünk végre túl rajtuk. Menjünk el pasizni, Zayn! Mit szólsz? - kérdeztem, miközben lassan elengedtem őt, és ő is rendesen visszacsúszott a székére. Bólintott, majd újra óvatos pillantást intézett Louis felé, de ő rá sem hederített. A telefonját nyomkodta, mintha az életét is azon keresztül élné.

- Menjünk! Ránk fér már egy laza este - értett egyet, majd ahogy bejött az előadónk, és lesétált a lépcsőn, lassan az egész teremben elhalt a beszélgetés. Egy pillantást vetettem Zayn még mindig ökölbe szorult ujjaira, majd odanyúltam a sajátjaimmal, hogy megfogjam a kézfejét. Ő kiengedte, majd mikor kicsit rászorítottam biztatásképp, ő viszonozta és egy mosolyt is küldött.

...

- Vera! - kiáltottam, amikor az óra után nem sok emberrel előttem megláttam a platinaszőke fürtöket. Szeplős arcával hátrafordult és kék szemeivel megszeppenten nézett körül egészen addig, amíg meg nem értette, hogy én voltam az, aki szólította. - Később találkozunk! - mondtam még a srácoknak, mielőtt elkezdtem utat törni a lány irányába.

- Szia!

- Szia! - mosolyogtam rá, és ő is viszonozta, de ettől függetlenül még kíváncsian nézett rám. - Meghívhatlak egy kávéra a büfében?

- Igen, persze - pirult el, majd a tömeggel együtt sodródva elindultunk az épület alagsorában kialakított elég kényelmes, és nyugodt büfé felé. Csendben szedtük a lábainkat a lépcsőkön, és legközelebb csak a pult előtt szólaltunk meg, hogy milyen kávét szeretnénk inni. Nem volt nagy szám, a büfés lány csak egy automatán nyomott le nekünk gombot, viszont tökéletes ürügy volt arra, hogy Verát egy beszélgetésbe invitáljam.

Miután kezünkben a tűzforró kávékkal az egyik sarokban kényelmes párnáknak dőlve helyet foglaltunk, Vera mosolyogva, kérdőn nézett rám.

- Hogy vagy? - kérdeztem a legalapvetőbb kérdést, amit nem lehetett elégszer feltenni. Vele amúgy is csak hetek óta nem beszéltem igazán, így most itt volt az ideje.

- Köszi, jól - bólogatott és talán ennyiben is hagyta volna, ha a tekintete nem találkozik az én várakozó szemeimmel. - Kezd egyre nehezebb lenni az egyetem, szerintem a következő zárthelyire szolfézsból talán jobban fel kell majd készülni.

- És milyen a koli? - próbáltam a témát a valódi okra terelni. Félek, hogy Vera esetében az a pár hét, amíg nem beszéltünk rendszeresen, ez soknak számított, és hirtelen zárkózottabb lett előttem. A testtartása és a belőle áradó feszültség is ezt támasztotta alá.

- Jól érzem magam - mosolyodott el őszintén. - A lányok mindig magukkal hívnak, ha mennek valahova, és tényleg úgy érzem, hogy közéjük tartozom. Persze nem szólok bele mindig a beszélgetéseikbe, de ott vagyok és ők is észrevesznek! - a lány valódi lelkesedéssel mesélt az élményeiről, amiket a szobában megélt.

- Ez tök jó - erősítettem meg szintén mosolyogva, de hamar komolyabbra váltottam az arckifejezésemet. - Hallottam, hogy feszültség volt a másik lányszoba és köztetek. Sikerült megoldani? - tettem fel egy olyan kérdést, amire amúgy már magam is tudtam a választ. A múltheti incidens, amikor Petra és Alex szüleit is behívták, végül nyitott maradt. Az intézményvezető, aki berendelte mindkét lány szülőjét, nem foglalt álláspontot, kettejükre bízta, hogy megbeszéljék, ami végül persze sehova se torkollott.

- Őszintén nem tudok róla sokat, mert nem vagyok érintett benne - vont vállat Vera, de azonnal hozzátett még egy mondatot. - Bár ha Alex nem nyomulna annyira, most biztos nem tartanánk itt.

Megdöbbenésemben először nem is értettem, hogy mit mondott, többször vissza kellett játszanom a szavait a fejemben. A szemöldökömet összevonva néztem rá.

- Ha Alex nem nyomulna? Én úgy tudtam, hogy Petra sértegeti - feleltem, mire ő kezdte ráncolni a homlokát, az arcára pedig zavar ült ki.

- Már miért sértegetné Petra csak úgy? - Vera hangja megváltozott, ahogy az egész viselkedése is. Védte a szobatársát, annyira, hogy velem is simán veszekedésbe kezdett volna, hogy az ő hátát óvja.

- Mert leszbikus.

- Te pedig meleg vagy. Téged sérteget? - emelte fel a szemöldökét és bár megvárta a válaszomat, alapból tudta, mit fogok felelni. Ezzel is csak a saját igazát akarta igazolni.

- Nem, de ő...

- Alex napokkal ezelőtt lelökte Petrát a lépcsőn - szólalt meg számonkérő hangon, mire én szinte reflexből vágtam rá a válaszomat.

- Mert Petra folyamatosan beszólt neki a szexualitása miatt! - mutattam rá, ő pedig kifejezetten dühösen nézett rám, amit nem éreztem úgy, hogy megérdemeltem volna. Csak segíteni akartam neki!

- Már megbocsáss, Harry - kezdte, és a mozdulataiból, abból, hogy a kávéját a kis asztalra tette, a táskája pántjait pedig a kezébe vette, az látszott, hogy indulni készül -, de hetekig nem beszéltünk, aztán a semmiből elhívtál kávézni azért, hogy a barátnőmet sértegesd nekem - mutatott rá arra, amit valójában tényleg csináltam, bár én biztosan máshogy fogalmaztam volna meg. - Kösz, kihagyom. Szólj, ha legközelebb az is érdekel, hogy én hogy vagyok és nem csak a véleményemet próbálod majd a sajátodéra formálni a keresztkérdéseiddel - ezzel a mondattal befejezve kapta fel a táskáját és hagyta a háta mögött a kávét, amibe szinte bele se ivott.

- Várj, Vera, én...

- Nem érdekel, Harry! - nézett vissza utoljára, majd intett és kilépett a bejáraton. Én a térdemen könyökölve temettem az arcomat a tenyereimbe, majd pár perccel később a kezemben két kávéval indultam a következő óránkra, hátha oda tudom valakinek adni.

...

- Liamnek azt mondtam, hogy randira megyek - vallotta be nekem Zayn, miközben tőlem sétáltunk a nem messze lévő melegbárba, amiről fiúval már korábban is beszéltük, hogy mennünk kéne. Kicsit izgultam, mert még sose voltam ilyen helyen, de örültem, hogy Zayn velem tartott és nagyon hajtott a kíváncsiság is, ugyanis mindig egy olyan helyre vágytam, ahol elfogadják azt, aki voltam. - Gyerekes vagyok?

A fejemet rázva néztem rá, aki a stílusához híven feketébe öltözött, azonban mégis látszott, hogy kitett magáért. A félhosszú haját hátrazselézte, egyedül egy tincs lógott a szemébe, és így kétségkívül vonzó volt. Ma estére én is fekete inget vettem fel, viszont hozzá egy vakítóan fehér nadrágot választottam. A kalapomat nem hoztam magammal, így a kibontott hajam is nagyobb figyelmet kapott. Reméltem, hogy ez az este eredménnyel is jár, és sikerül már legalább elengednünk a fiúk gondolatát és önfeledten szórakozni, táncolni azzal, aki kapható rá. Tényleg el akartam terelni a figyelmemet, és kipróbálni új dolgokat, hogy valóban érezzem a híres egyetemista érzést, amiről mindenki ódákat szokott zengeni.

- Egyáltalán nem vagy az, szerintem - öntöttem szavakba a gondolataimat. - Természetes, hogy azt próbálod mutatni, hogy nem jelentett sokat neked, csak nehogy visszaüssön ez.

- Hogy ütne vissza? Ennél rosszabb aligha lehetne - morgott az orra alatt, ám én a fejemet csóváltam, hogy milyen kis fantáziája van.

- Többször kér meg, hogy add át neki a szobát? Meg akarja ismerni a fiút, akivel elvileg találkozgatsz? Duplarandira hív titeket és Tracey-t? - talán folytattam is volna, ha nem vág közbe.

- Oké, értem, értem - tette fel a kezét, majd megtorpant ahogy meglátta a bejáratot. A járda kicsit kiszélesedett, és egy lépcső vezetett fel az ajtóhoz, amin keresztül lehetett bejutni a bárba. Körbe kisebb korlátok voltak felállítva, aminek dőlve cigizett pár ember. Sokfélék voltak már itt is. Férfiak magassarkúban és szőrmében, egymás szájába feledkező lányok, és több cigiző fiatal is. Mi Zaynnel elhaladtunk mellettük, mire páran vetettek ránk egy pillantást, de nem szántak nekünk több figyelmet. Egy pillanattal később már belülről vettük szemügyre az épületet.

A hangszóróból dübörgő Troye Sivan remixre sokan táncoltak a helyiség jobb oldalánál, ahol se asztal, se szék nem kapott helyet, ellentétben két hangfallal és egy derékmagasságú színpaddal, ahol éppen egy srác táncolt, valószínűleg máris hullarészegen. Csak pár pillanatig néztük őket, amikor egy vele egykorú másik fiú felpattant mellé és a derekánál fogva húzta magához közel, hogy mély nyelves csókot adjon neki. A tömeg felujjongott, de abba se hagyták a táncolást.

- Sziasztok! - intett a pult mögül egy nálunk legfeljebb 2 évvel idősebb pasi. A mosolya fültől fülig ért, ahogy várt minket, hogy odasétáljunk. Miközben elindultunk, szemügyre vettem őt. Széles mellkasát és vállait egy egyszerű V-nyakú póló fedte, a pultra izmos alkarjain támaszkodott. Hosszú fekete haját két tincs kivételével egy kontyba fogta össze hátul. Ez keretezte a markáns vonalakkal megáldott állát, és járomcsontját. A szempillái lehetetlenül hosszúak voltak, de gyönyörűen kiemelte szürke szemeit. Már attól, hogy megszólított jól éreztem magamat - mégha ez a feladatába is tartozott. - Mit adhatok nektek? - kérdezte, és a tekintetét kettőnk között járatta.

Én léptem először közelebb, így mivel még időm se volt eldönteni, hogy mit szeretnék inni, a legegyszerűbb kérdést tettem fel.

- Nem tudom. Mitek van? - A fiú széles mosollyal nézett rám, a fogsora hibátlan volt. Csak a reakciójából jöttem rá, hogy a kérdésem akár flörtölésnek is elment volna.

- Minden, amire vágyhatsz - felelte, és a szemöldökét kihívóan emelte fel, mire én is kicsit zavaromban, de még inkább izgalmamban elmosolyodtam. Egyszerűen szavakba önteni sem tudtam, milyen jó volt ennyire nyíltan, ennyire melegen beszélgetni valakivel, akinek még a nevét sem tudtam. Ki akartam használni minden percét, tapasztalatot akartam gyűjteni, úgy, hogy közben folyamatosan vigyorogtam és egy pillanatig sem kellett szégyenkeznem amiatt, aki voltam.

- Szerinted mire vágyom? - folytattam belemerülve a viharszürke szemeibe, amik a széles mosolyától és hosszú szempilláitól kicsit takarásba került, viszont így is gyönyörű volt.

- Nézzük csak - emelte el az eddig előttem heverő itallapot a pultról és a kezébe véve fellapozta azt. - Milyen típusú italra gondoltál? Tisztára, vagy kevertre?

- Legyen kevert. Gin alapú - válaszoltam, az ő szemei pedig a mellkasomról újra az itallapra tévedtek.

- Ez esetben a Negroni-t tudom ajánlani neked  - miközben visszanézett rám, végigkövette a nyakam ívét, és a kiengedett fürtjeimet. A szívem hevesen dobogott, miközben a tekintetétől egyszerre éreztem magamat meztelennek és vonzónak. - Gin, Campari és vermut keveréke jéggel és naranccsal. Megiszol belőle kettőt és határozottan kigombolsz még minimum két gombot azon az ingen - mutatott a már így is gyomromig szétnyíló anyagra. A hangjától, ahogy beszélt hozzám, szinte teljesen levert a víz.

- Akkor abból szeretnék egyet - mondtam halkan, szinte lehelve a szavakat, a srác pedig nem győzött vigyorogni, mielőtt Zayn felé fordult volna.

- És neked, Szépség? Miben segíthetek? - érkezett a könnyen félreérthető kérdés, én pedig szintén Zaynre vezettem a tekintetemet.

- Egy Bacardi kólát kérek, kóla nélkül - felelte egyenesen, velem ellentétben elkerülve a flörtöt. A csapos csak bólintott, és nem próbált vele tovább erősködni, ő nyilván nem volt erre nyitott, amit a srác tiszteletben tartott. Nem mindenkinek volt az asztala a szóbeli csábítás.

- Te jártál már itt korábban? - kérdeztem a fiút, amikor a felszolgálónk nekilátott elkészíteni az italainkat.

- Nem még - válaszolta. - Őszintén észrevettem ezt a helyet már akkor is, amikor először jártam Manchesterben körülnézni, hogy hol fogok lakni, viszont sose gondoltam, hogy valaha ide is jönnék. Nem vagyok az a bulizós fajta ember, így ez sose volt tervben. De valójában most örülök, hogy eljöttünk - mosolygott rám, én pedig viszonoztam neki.

- Én is!

Nem figyeltem az időt, hogy hogy telik, miközben a poharam kiürült és Harry - kiderült, hogy őt is így hívják - újat készített nekem, iletve Zayn poharát is újratöltötte. Miközben már a harmadikat fogyasztottam, számonkértem Harryt amiatt, mert nem gombolódott ki az ingem, így ő akkor egyből átnyúlt a pulton, hogy kisegítsen engem. Nem sokat teketóriázott, teljesen végig kigombolta a ruhámat, és viccből a nadrágom slicce felett lévő gombbal is megpróbálkozott, de még volt annyi jelenlétem, hogy leállítsam őt a kutató kezeivel együtt.

- Nem ülünk el? - szólalt meg Zayn, aki eddig csak csendesen itta a rumját, egyedül akkor beszélt, mikor Harry arrébb lépett, hogy kiszolgáljon néhány vendéget. Most sem volt mellettünk, így teljes testtel a fiú felé fordultam.

- Miért? - kérdeztem kíváncsian, de egy kicsit értetlenül is.

- Nem tetszik a pultos - nézett az irányába összehúzott szemekkel és kicsit talán óvatos fintorral is az arcán. Nem tudtam, hogy eddig miért nem szólt, ha így érzett, mindenesetre úgy gondoltam, hogy a mostanra oldódott gátlásai akadályozták benne. Azonnal bólintottam, azt akartam, hogy valóban jól érezze magát.

- Rendben, elmehetünk, de Zayn sokkal könnyebb továbblépni, ha nyitott vagy más emberekre. Nem azt akarom mondani, hogy mindenkivel kezdj ki, de talán amíg felejteni próbálsz, engedd lejjebb az elvárásaidat és ismerkedj csak poénból. Talán így megismerhetsz olyan valakit is, aki később sokkal többet is jelent majd neked, mint Liam.

Zayn kicsit morcosan szállt le a magas székéről, és vette volna az irányt egy sokkal csendesebb hely felé, mire megragadtam a karját.

- Nem hiszem, hogy ott sok emberrel ismerkedhetnénk - ráztam a fejemet, mire Zayn is felsóhajtva értett velem egyet. Ismertem már annyira, hogy tudjam, nem az ellen volt, hogy emberek vegyék körül, vagy ismerkedjen, egyszerűen neki csak könnyebb volt egyedül, vagy igaz barátokkal lennie, és mindig ebbe a komfortzónába akart menekülni, ha nem érezte éppen jól magát. Most viszont nem a komfortzóna miatt voltunk itt, és nem is azért gurult már le a harmadik pohár Bacardi is a torkán. Szórakozni jöttünk. - Gyere táncolni! - intettem a fejemmel, és Sam Smith Diamonds száma közben mi is bekapcsolódtunk a sokféle táncoló közé.

A három meglehetősen tömény koktélom után már egyáltalán nem esett nehezemre táncolni. Hamar találtam rá a ritmusra és kezdtem el ringatni a csípőmet, miközben a táncparkett közepére húztam magammal Zaynt is. Mikor úgy ítéltem meg, hogy kellően bent vagyunk már, szembefordultam vele és egy hatalmas vigyort küldtem neki, ő pedig kicsit félénkebben, de viszonozta. Óvatosan kezdett táncolni, és a sok őrülten riszáló ember között szinte fel se tűnt, hogy ő is mozgott, mégis biztos voltam benne. Én többször a szememet behunyva, a kezeimet lazán az égnek emelve mozogtam, amivel kicsit talán megmutatni akartam, hogy Zayn is nyugodtan elengedheti magát. Azt akartam, hogy lássa, bárhogyan is táncolok, bárhogy nézek ki kívülről, az arcomon széles mosoly foglalt helyet.

Óvatosan leskelődve néztem rá, aki ahogy teltek a percek, egyre oldottabb lett. Ahogy láttam, hogy már ő sem csak a külsejére festi fel a mosolyt, hanem belülről fakad, jobban feloldódtam én is, és hagytam, hogy kicsit az alkohol átvegye az irányítást az eszem felett. Elengedtem az összes gondolatomat és mindig az aktuális szám ritmusára, énekesének hangjára fókuszálva táncoltam, énekeltem és túrtam a göndör fürtjeim közé. Többször éreztem, hogy valaki óvatosan a hátamhoz simul, mire vele együtt táncoltam, míg valamelyikünk arrébb nem állt. Nem volt itt semmi elköteleződés, egyszerű nonverbális flörtölés volt ez, amit bármelyik táncos szórakozóhelyen megtalálhatsz hetero párok között. Az egyetlen különbség itt annyi volt, hogy az emberek a velük azonos neműek társaságát keresték.

Nem tudom, hány szám ment le, vagy hogy hány pasi fordult meg mögöttem, amíg táncoltam. Őszintén nem érdekelt. Legszívesebben Harryt is kihívtam volna a pult mögül, hogy táncoljunk egyet. Talán meg is tettem volna, ha nem hallom meg Zayn tompa hangját, miközben egy srác mögül próbált szabadulni. Sietős léptekkel hagyta el a parkettet, mire én se maradhattam ott. Bocsánatot kérve a mögöttem álló - valójában zavarbaejtően dögös - férfitől én is elhagytam a táncteret. Mikor megláttam, hogy a fiú a kijárat felé veszi az útját, felgyorsítottam a lépteimet, mert aggasztott, hogy úgy készülne lelépni, hogy nekem nem is szólt volna róla. Nem rá vallana. Azonban amikor kinéztem az ajtón utána, láttam, hogy éppen egy cigarettára gyújtott rá, miközben megtorpanva egyik korlátnak dőlt. Fellélegezve gyorsan visszafordultam a pulthoz, majd Harry felé vettem az irányt. Éppen egy kis kiömlött sört törölt fel a konyharuhával, amit később csak lazán csapott a vállára. Felnézve észrevett engem, és rám mosolygott.

- Minden rendben? - kérdezte, mikor fejével az ajtó, azaz Zayn felé intett.

- Igen - bólintottam aprót, és leültem az egyik székre -, csak cigiszünet - válaszoltam, majd óvatosan, feltűnésmentesen félig visszagomboltam az ingemet. Biztos voltam benne, hogy nem csak amiatt volt szüksége, hogy rágyújtson, mert akkor magával hívott volna. Zaynnek magányra volt szüksége, ezért is nem mentem utána.

- Nem vagytok együtt, ugye? - kérdezte, miközben a pultba épített mosogatóban öblített el néhány kést és mérőpoharat. A fejemet ráztam, mire ő bólintott - Erre számítottam, de annyira csendes volt, hogy nem tudtam eldönteni, hogy miattam van-e vagy mindig ilyen.

- Nem ilyen mindig - ráztam a fejem újból és szórakozottan az ujjamat egy a pultra kiömlött másik folyadékba raktam, és vonalakat kezdtem rajzolni bele. Nem tudtam, mit csinálok, egyszerűen csak szükségem volt valamire, ami lefoglalt, miközben beszélgettem. Mikor alkoholt ittam, akkor két véglet volt: vagy maximálisan felpörögtem, vagy szomorúan depresszióztam valahol. A gólyatáborban mind a kettőre akadt példa, de reméltem, hogy ma este csak az első történik majd, mert az határozottan tud vicces lenni, mikor másnap visszaemlékezem. Már amikor sikerül. - Zaynnek csak nem terepe a szóbeli flörtölés. Amennyit én láttam belőle, ő inkább először megismerni akarja az embert, aki megtetszik neki.

- Vele ellentétben te viszont... - kezdte újra a csábítást Harry, és félbe hagyta a mondatot, hogy befejezzem, én hogy próbálok felszedni srácokat. Azonban nem engedtem olyan könnyen az információt, és a szememet becsukva, hatalmas vigyorral kezdtem csóválni a fejemet.

- Megtudod, ha megismersz - feleltem. - Meg akarsz ismerni, Harry?

A fiú lerakta a kezéből az éppen mosogatott tárgyakat, majd gyorsan megtörölte a kezét, és a pultra támaszkodva hajolt hozzám olyan közel, hogy az arcunk között talán egy arasznyi hely, ha maradt.

- Meg akarlak ismerni, Harry - nézett a szemembe, én pedig ahogy viszonoztam a szemkontaktust, szürke íriszei mögött őszinteséget láttam. A komolysága letaglózott, és ha nem néz el rólam, hogy a bejárat felé pillantson, valószínűleg ott helyben lekaptam volna. - Visszajött a haverod - mondta, majd hátrébb dőlt, és visszalépett a mosogatni valókhoz. Én oldalra néztem, ahol Zayn foglalt helyet.

- Minden oké? - kérdeztem, ő pedig bólintott.

- Még egy kör, srácok? - kérdezte Harry a pult mögül egy cinkos mosollyal, majd hozzátette. - Nagyon jó tequilánk van.

Zaynre sandítottam, aki az ajkait összeszorítva biccentett újból, őt követve pedig én is vigyorogva bólintottam. Harry is elmosolyodott és előkészítette nekünk a sót, a citromot és az italt.

- Egyszerre? - kérdezte Zayn, miközben mindketten megnyaltuk a kézfejünket, hogy ráragadjon a só, és abba a kezünkbe vettük a citromot is, míg a másikban a felespohárkát tartottuk.

- Oké - bólintottam. Elkezdtem visszafelé számolni, majd az egynél mindketten lenyaltuk a sót, lehajtottuk az italt és beleharaptunk a citromba. Bár nagyon erős volt az alkohol, a savanyú íz utána tényleg enyhítette az egészet. Vigyorogva néztem Zaynre, aki szintén megeresztett egy széles mosolyt.

- Elugrom a mosdóba - intett a kezével, én pedig bólintottam, de mikor láttam, hogy Harry éppen más kuncsaftokkal volt elfoglalva, inkább úgy döntöttem, hogy vele tartok. Nem sokat beszélgettünk míg mind a ketten elvégeztük a dolgunkat.

- Jól érzed magad? - kérdeztem újból, miközben a csapok előtt álltunk. Az előbb kicsit tartottam tőle, hogy Harry jelenléte miatt bólintott, azonban most ráerősített velem kettesben is.

- Igen. Ne aggódj, jól vagyok, csak az a srác jobban nyomult, mint számítottam rá - utalt vissza a táncpartnerére, aki előtte illegette magát, mielőtt lelépett volna cigizni.

- Akkor jó! - mondtam, miközben megtörölgettem a kezemet a nadrágomba, majd kinyitottam a mosdó ajtaját. - Én nem hiszem, hogy már vissza megyek táncolni, de szívesen beszélgetnék még - megtartottam neki az ajtót, hogy ő is ki tudjon jönni, mielőtt hagytam, hogy becsukódjon. Valójában örömmel ültem volna vissza a pulthoz, de amíg bent voltunk, két lány foglalta el a székeinket.

- Itt? - intett Zayn a bár fala mellett végigfutó kanapéra, ahol senki se ült. Hétköznap este végett nem is volt meglepő, így mindketten csak ledobtuk magunkat oda. Én féloldalasan Zayn felé fordulva terpeszkedtem, és a kezembe vettem az új koktélokat hirdető itallapot, hogy azt forgassam az ujjaim között, míg beszélgettünk.

A részeg eszmecseréknek mindig megvolt a sajátos hangulata. Józanul senkinek nem jutna eszébe veszekedni arról, hogy milyen anyagú az alattunk lévő kanapé huzata, vagy hogy a szöcskéknek van-e agyuk. Mi viszont pontosan ilyen dolgokról vitatkoztunk, és közben szakadtunk a nevetéstől. Bárhogy is néztük, a tequila gyorsan hatott a szervezetünkre.

Az eredetileg egyenes ülésből már félig fekvő helyzetben helyezkedtem el Zayn vállának dőlve. Éppen mind a ketten próbáltunk nem megfulladni a röhögéstől, amikor a gólyatábor második estéjéről nosztalgiáztunk. Elmesélte, hogy amíg rám Niall próbált vigyázni, addig ők Liammel folyamatosan azon nevettek, hogy próbált mindig követni engem és rendbe tenni azt, amit elrontottam.

- El se hiszem, hogy másnap féltékeny voltam azért, mert Liammel aludtál - fogta a fejét, és megtörölgette a már-már könnyes szemeit. - Akkor az volt a legnagyobb problémám.

- Most meg már szinte minden éjjel nálam alszol - nevettem. - Én meg féltékeny voltam Alexre.

Zayn szabályosan felprüszkölt a nevetéstől, amikor meghallotta a mondatomat.

- Mégis miért? - kérdezte és a válla is rázkódott a röhögéstől, mire csak hátracsaptam, hogy hagyja már abba, mert nem tudok pihenni, de természetesen azért én is mosolyogtam. Így visszagondolva tényleg nevetséges volt az egész. - Nem működött a radarod?

- Haha, tényleg vicces - gúnyoskodtam. - Valójában te voltál az egyetlen akiről határozottan tudtam, hogy nem hetero.

- Akkor még nem vagy menthetetlen. Bár ha belegondolunk, hogy én mekkorát koppantam amiatt, mert biztosra vettem, hogy Liam se hetero, akkor talán én vagyok az inkább.

- Baszki, Zayn, miért nem mi jövünk be egymásnak? Sokkal könnyebb dolgunk lenne - panaszkodtam, és éreztem, ahogy mélyen felsóhajtott.

- Az élet nem ilyen egyszerű.

Csend telepedett ránk. A nevetésünk már elhalt, csak a táncparkett felől érkező zene zavarta a dobhártyánkat. Oldalra néztem, a tekintetem Zayn arcát pásztázta, aki amikor észrevette, hogy figyelem, ő is felém fordította a fejét.

Őrült gondolat villant át az agyamon. Zayn szemeibe néztem és amikor megláttam benne ugyanazt a fényt, ami valószínűleg az enyémben is megcsillant, elvesztettem az eszem. Hagytam, hogy a tiltakozó gondolataimmal szemben a testem valósággá változtassa a korábban elképzelt jelenetet.

Egyszerre mozdultunk. Én felemeltem a fejemet a válláról, ő pedig jobban felém fordult, hogy az ajkaink félúton összeérhessenek. Nem gondolkodtunk, nem éreztünk, csak hagytuk, hadd ragadjon magával a sodrás, aminek a vizébe léptünk. A csóknak köze sem volt az óvatossághoz, próbálgatáshoz, vadul faltuk egymás ajkait, kétségbeesetten, mintha az utolsó emberek lennénk a Földön. Kizártunk minden zavaró tényezőt, a zenét, a fényeket, a tömény alkohol szagot és csakis egymás ízére koncentráltunk, és arra a biztonság érzésre, amit már napok, de talán hetek óta éreztünk egymással. Ez nem ígéret, nem is kísérlet volt, csak egy menedék, ahol mindketten azt érezhettük, hogy szükségünk van egymásra.

Zayn kezei a hajamban matattak, míg az én markom a fekete pólóját szorították. Lassan, hogy az ajkaink el ne szakadjanak egymástól feljebb toltam magamat, és először csak a szétterpesztett lábai közé térdeltem a térdemmel, majd meggondoltam magamat és inkább átlendítettem a combja túloldalára, hogy így az ölébe ülhessek. Elégedett morranással jelezte, hogy jól tettem, majd a hajam helyett a hátamra vezette a kezeit és tenyerével a gerincem két oldalán simított fel az izmokon, majd vissza. Én miután a markommal elengedtem a pólóját, azonnal lejjebb vezettem a kezemet, és ott ragadtam meg az anyagot, hogy azt feltűrve a tenyereimet Zayn izmos, meleg hasára simítsam, és karomat feljebb mozdítva tapogassam ki az összes kisebb-nagyobb domborulatot a tökéletesen barna bőre alatt. Ezalatt ő is becsúsztatta a kezét az ingem alá és úgy követte végig a gerincmenti izmaimat.

Halkan a csókunkba nyögtem, amikor megéreztem Zayn meleg tenyerét a farmeromon keresztül a fenekemen. Csak óvatosan markolt bele, mégis akkora hatással volt rám, hogy nem bírtam hang nélkül. Ez volt az a pont, ahol realizáltam, mit is csinálunk, hol is csináljuk és pontosan kivel is csinálom, és ezek felett képtelen voltam csak úgy elsiklani. Belevigyorogtam a csókunkba, ezzel véget is vetettem neki, amit Zayn nem díjazott. Óvatosan az alsó ajkamba harapott, mielőtt csak pár centivel hátrébb húzódott. Én viszont mozdultam vele, mert féltem, hogy ha egymás szemeibe nézünk, elveszik a varázs és nem fogjuk folytatni. Márpedig én akartam. Azt hiszem.

- Mi az? - suttogta az ajkaimra, mert annyi teret se hagytam neki, hogy normálisan beszélhessünk.

- Annyira szánalmasak vagyunk - mondtam, majd láttam, ahogy Zayn megrántotta a vállát.

- És? - kérdezte, de nem várt rá semmilyen választ. Egyből az ajkaimhoz hajolt és olyan mélyen megcsókolt, hogy szinte a nevemet is elfelejtettem.

Ezek után már tényleg nem érdekelt se engem, se őt, hogy mit, hol és kivel csinálunk. Haladtunk az árral, ami egyre beljebb rántott minket.

🤭