Hétfő délután egy próbateremben ötleteltünk, mutattuk meg egymásnak a korábban írt dalainkat, illetve véleményeztük azokat. A srácokon kívül velünk tartott Alex is, aki egyébként saját magát megbízva szervezte nekünk a próbákat, és Elise, akinek állítása szerint nem volt jobb dolga. Egyikünket sem zavart, hogy velünk tartottak, sőt még előnyként is szolgált, amikor Elise csomó olyan javaslatot adott, ami tényleg segített nekünk. Kicsit olyan volt, mintha ő valamilyen tanárunk, vagy mentorunk lenne, míg Alex a menedzserünk. Ahhoz képest, hogy mind a ketten komolyzenét tanulni jöttek, nagyon értettek ehhez is.

A próba végéhez közeledve már mindannyian elfáradtunk, ráadásul nekem nemcsak a zene okozott nehézséget, hanem az álarc is, amelyet viselnem kellett Louis előtt. Azelőtt az ember előtt, akinek reggel elsőként akadt meg a szeme az új, kigombolt ingemen, és közben folyamatosan nagyokat nyelt, amikor a közelébe mentem, vagy kicsit előrehajoltam, hogy felvegyem a táskámat. Valójában rohadt jól esett ezt látni, és még jobban örültem, hogy ezek mellett a ruhák mellett döntöttem. Ezt hagytad ki, haver!

Emiatt egész nap büszkén kihúzva magamat jártam a folyosókon, mégis, ha teljesen őszinte akartam lenni magammal, nem mondhattam, hogy csak én voltam rá hatással. Nagyon zavart, hogy a történtek ellenére, a teljes valóság tudatában még mindig meg-megállapodott a tekintetem Louis-n. Órákon, szünetekben, próbán... Bármikor, amikor történt valami, őrá kaptam a tekintetem. Az ő reakciója érdekelt, az ő szavait akartam hallani, az ő illatát érezni. Persze, ilyenkor mindig magamra dühösen néztem el róla, és legszívesebben fejbe vertem volna magam annyira, hogy még a nevét is elfelejtsem, nem csak azt, amiket együtt csináltunk.

- Minden oké? - kérdezte mellőlem Niall, amikor mindannyian neki láttunk pakolni. Szegény srác, talán ő az egyetlen, aki nem tudott a háttérben folyó dolgokról, pedig megérdemelte volna. Azonban én nem itt akartam ebbe újra belebonyolódni, úgyhogy inkább csak bólintottam.

- Fáradt vagyok, csak ennyi - vallottam be.

- Esetleg éhes? - kérdezte, nekem pedig mosolyra futott a szám és nevetve bólintottam. - Menjünk el kajálni! Srácok, ki jön velünk kajálni? - kérdezte hangosan mindenkitől.

- Én nem érek rá - kezdte Liam, aki éppen néhány papírt rakott bele a mappájába. - A barátnőmmel találkozom.

- Úúú, a barátnőjével - vigyorgott Niall, de elfogadta kifogásként. - Zaynie?

- Én ráérek - vonta meg a vállát, majd összecsukta a kezében lévő kottatartót.

- Szuper! Lányok, ti? - nézett Alex és Elise felé, de mindketten csak a fejüket ingatták.

- A koliban valami gyűlés lesz, amin részt kell vennünk - magyarázta a rövid hajú, a szőke srác pedig csalódottan vette tudomásul.

- Tommo? - kérdezte az utolsó embert, aki a teremben volt, én pedig megfeszülve vártam a válaszát. Lehet bunkóság ilyet mondani, de reméltem, hogy nem jön. Nem tudnám igazán jól érezni magamat, ha ő is ott lenne. Azonban ő is a fejét rázta, viszont mielőtt megszólalhatott volna, az ajtón kopogtattak, majd ki is nyitották. Sky lépett be rajta mosolyogva, és köszönve mindenkinek. Én is elmosolyodtam, főleg amikor láttam, hogy az egyik szoknya volt rajta, amit tegnap vettünk.

- Már nem is kell válaszolnod, mindent értek - mondta csalódottan az ír fiú, és Zaynnel felénk fordult, majd a vállainkra tette a kezét. - Köszönöm, hogy legalább ti a barátaim vagytok!

Nevetve paskoltam meg a vállát, és Sky-ra néztem, aki miután adott egy puszit Louis arcára, engem keresett, majd vigyorogva végignézett rajtam, miközben én kihúztam magam.

- Jól nézel ki, Harry! - érkezett a dicsérete, mire szélesebb lett a mosolyom.

- Köszönöm! Tegnap voltam vásárolni, és nagyon lelkes segítségem akadt - kacsintottam rá, nem törődve azzal, hogy csak hat ember hallgatja rajtunk kívül a beszélgetést. Aki akarja, majd megkérdezi, miről beszéltem.

- Tényleg jól áll - kontrázott rá Elise is, aki már reggel is megdicsérte rajtam.

- Igen, sokkal jobb, mintha a szokásos pólód lenne rajtad - bólogatott Liam is, szintén tetőtől talpig végigmérve, mire kezdtem egyre jobban zavarba jönni.

- Köszi! - nevettem és a kezemet a tarkómra simítottam.

Miután elpakoltunk, lassan elindultunk kifelé a teremből. Először a Sky-Louis páros, őket követte Liam, aki a telefonját immár a füléhez szorítva mosolygott veszettül, majd jöttünk mi, hárman, akik az épület hátsó kijárata felé tartottak, végül pedig a lányok zárták az ajtót, mert őrájuk volt bízva a terem.

Mivel sem Zayn, sem én nem ragaszkodtunk egy kajáldához sem, ahova szerettünk volna menni, ezért meghagytuk a választást a szőkének, aki gondolkodás nélkül ragadta meg az csuklónkat, hogy az egyik irányba kezdjen húzni minket. Alig telt bele pár percbe, máris az egyetemhez legközelebb álló Nando's ajtaján léptünk be.

- Na és mi a helyzet veletek? - kérdezte Niall, miközben a szájába már sültkrumplit tömött. Mi Zaynnel óvatosan összenéztünk, de a szőke hamar újra magára terelte a figyelmet. - Látom, hogy történtek dolgok, például, hogy mindkettőtök kiszemeltjének hirtelen barátnője lett. Szóval hagyjátok a hallgatást, meg azokat az ultratitkos összenézéseket, amiket még egy vak ember is észrevenne és pletykáljatok nekem!

Niall határozottsága és egyenessége mindkettőnket zavarba hozott, nekem még az arcom is kipirult. Óvatosan kortyoltam bele a kólámba, miközben a szemem sarkából láttam, hogy Zayn is mindenével azon van, hogy ne ő kezdjen mesélni. Niall drámaian az égnek emelte a szemét, majd felsóhajtott.

- Ez így hosszú lesz!

...

Több órán keresztül ültünk a Nando's-ban, míg Niallt beavattuk, majd ahogy ő segíteni próbált mindkettőnknek. Mégha először nehéznek is tűnt elmesélni, hogy kihasználva, kicsit talán megalázva is éreztem magam, ez volt a helyes döntés. A bandában ő volt az egyetlen, aki lévén, hogy nem játszott szerves részt ezekben a drámákban, ezért nem is tudott róluk mindent. Ezen kívül Niall az eszeveszett optimizmusával mindig próbálta megmutatni, hogy a pohár félig tele van, és amikor egy ajtó bezáródik, egy másik kinyílik helyette.

Mikor kiléptünk a kijáraton már sokkal megkönnyebbülve éreztem magamat, mint azelőtt. Még egy emberrel lehettem őszinte innentől fogva.

- Én erre megyek - mutatott a saját kolijának irányába, mi pedig Zaynnel bólintottunk, majd amint elköszöntünk, kettesben folytattuk az utunkat Manchester egy főútján.

- Minden rendben? - kérdeztem, mert eddig nem volt vele alkalmam kettesben beszélni, márpedig fontosnak tartottam, hogy ketten bármit meg tudjunk beszélni. Ugyanabban a cipőben jártunk, így azt akartam, hogy ő is teljes mértékben megbízzon bennem, és én is benne. Ezt az állapotot viszont csak úgy lehetett fenntartani, hogy rendszeresen beszélgettünk kettesben is, hogy ápoljuk a kapcsolatunkat.

- Mhm - hümmögött és a járdát nézve bólogatott, ami nem győzött meg teljesen.

- Biztos? Hallottam, hogy a hétvégén Louis átment hozzád, mert kivoltál lelkileg.

- Nem, én mentem át Louis-hoz - javított ki Zayn, amin kicsit összezavarodtam, mert határozottan arra emlékeztem, hogy Sky nem ezt mondta. Ennek ellenére csak megrántottam a vállamat gondolatban, mielőtt a fiú újra kérdezett volna. - Kitől hallottad?

- Sky-tól - mondtam könnyedén, mintha már régóta puszipajtások lettünk volna vele, azonban ahogy számítottam rá, Zayn szemöldöke a magasba szökött, az álla pedig majdnem leesett.

- Sky-tól?

- Tőle.

- De... Hogy és... Mikor? - zavarodott össze szegény srác, én pedig rajta kuncogva adtam választ a kérdéseire.

- Vasárnap voltam vásárolni és összefutottunk egy üzletben. Ő segített nekem ruhákat választani, utána pedig együtt is kajáltunk, mert rájöttem, hogy jófej a csaj. Meg hallottam azt is, hogy Louis-val telefonálnak és később mondta, hogy a te lelkedet kellett ápolnia. De akkor már jól vagy, ugye?

Zayn arcára nézve megmagyarázhatatlan dühöt fedeztem fel, ami azért lepett meg nagyon, mert a fiú kiváló volt az érzelmeinek az elrejtésében. Csak nagyon ritkán engedte le a maszkot, ami takarta, azonban ez az alkalom azoknak az egyike volt. Nem igazán értettem, hogy mi okozhatta, de mielőtt rákérdeztem volna, Zayn rendezte a vonásait, és már nem látszott semmi a korábbi mérgéből. Felém fordult, és bizonytalanul bólintott.

- Igen, volt egy mélypontom a hétvégén, de azt hiszem rendeztem magamban. Tudod, nagyon nehéz az, amikor bejön neked a szobatársad, de te azt látod nap, mint nap, hogy a szekrénye előtt gondolkodik, mit vegyen fel, háromszor átfésüli a haját, beparfümözi magát, aztán feléd fordul, hogy a tökéletes kinézetére mondj véleményt, mielőtt elindul a randijára - panaszolta Zayn, én pedig éreztem, hogy a bordáim alatt a szívem megreped őmiatta. - Aztán hazajön, teljesen felspannolva, míg te egész nap otthon voltál és azon gondolkodtál, mi a baj veled, aztán elkezd mesélni a randijáról, és te nem tudod azt mondani neki, hogy álljon le. Nem tudod, mert látod, hogy ez teszi boldoggá, és te nem tudsz lemondani az ő boldogságáról azért, hogy neked legyen. Mert mindenben őt helyezed előtérbe, és lassan fontosabb neked ő, mint saját magad, de ő ezt észre sem veszi, mert elvakítja a szerelem.

Zayn szinte zihált, mire hadarva és a hangját kicsit megemelve fejezte be azt, ami eddig a szívét nyomta. Szükség volt arra, hogy ez kitörjön belőle, tudom, hogy így sokkal jobb volt, mintha még mindig mélyen magába zárta volna. A vállára simítottam a kezemet, ő pedig idegesen futtatta végig az ujjait a tincsein keresztül, majd a hüvelyk és mutatóujjával közrefogta az orrnyergét és így próbálta megnyugtatni magát.

- Nem tudom, hogy jó ötlet-e most visszamennem a koliba - nézett abba az irányba, amerre különváltak volna az útjaink.

- Gyere át hozzám! - ajánlottam, ő pedig reménykedve nézett rám - Úgyis van két dal, amivel tartozunk egymásnak, nem igaz?

Ő elmosolyodott, és bólintott, majd egy zebrán átkelve az én lakásom felé tartottunk.

...

- Üdv nálam! - intettem körbe a kis garzon lakásomban, ahol még nem laktam elég ideje ahhoz, hogy minden csupa kupi legyen. Szerencsére tegnap este a szennyest is összeszedtem a padlóról, meg kanapéról, így Zayn helyet is foglalhatott. Az eddig hátán lévő gitárt maga mellé tette és a kanapénak támasztotta, míg én a sajátomat az ebédlőasztal oldalához döntöttem. - Kérsz valamit? - kérdeztem, ahogy a kicsi konyha sarokba léptem, hogy egy pohár vizet töltsek magamnak.

- Nem, köszi - felelte és a tokjának a cipzárjához nyúlt, hogy elkezdje kicsomagolni belőle. Én azonban mégis levettem a polcról még egy poharat és megtöltöttem vízzel, majd Zayn előtt lévő kisasztalra tettem. Ha énekelni fogunk, erre szerintem szüksége lesz. Ő egy mosollyal hálálta meg, majd miután ellenőrizte, hogy a húrok még tiszták maradtak, az ujjaival lefogta a fogólapot, és a pengetőjét az egyik középső húrhoz illesztette. Elgondolkodva nézett maga elé, vagy a gitárára, de nem kezdte el.

- Ne gondold túl, Zayn - mondtam, és leültem a hozzám legközelebb eső székre az asztal mellett. - Nem azért vagyok kíváncsi a dalodra, mert valami tökéleteset akarok hallani, hanem te, az érzéseid érdekelnek. Mondd el nekem, hogy mi bánt!

- Rendben, de Harry, azt hiszem, hogy még nem mondtam, hogy Liam nemcsak...

- Shhh... - pisszegtem le. - A dalban, oké?

Zayn összeszorította az ajkait, de bólintott. Újra a gitárjára terelte a figyelmét, majd pengetni, nem sokkal később pedig énekelni kezdett.

I'm broken, do you hear me?
I'm blinded 'cause you are everything I see
I'm dancing alone, I'm praying
That your heart will just turn around

Össze vagyok törve, hallasz engem?
Megvakultam, mert te vagy az egyetlen, akit látok
Egyedül táncolok és imádkozom
Hogy a szíved egyszerűen csak visszaforduljon

And as I walk up to your door
My head turns to face the floor
'Cause I can't look you in the eyes and say

És ahogy felsétálok az ajtódhoz,
A fejem a padlóra fordítom
Mert nem tudom a szemedbe nézve mondani, hogy

When she opens her arms and holds you close tonight
It just won't feel right
'Cause I can love you more than this, yeah
When she lays you down, I might just die inside
It just don't feel right
'Cause I can love you more than this
Can love you more than this

Amikor kitárja a karjait és szorosan tart téged ma éjjel,
Az egyszerűen nem fog helyesnek tűnni
Mert én ennél jobban tudlak szeretni, igen
Amikor lefektet téged, én talán éppen meghaltam itt belül,
Ez egyszerűen nem érződik helyesnek
Mert én ennél jobban tudlak szeretni téged
Jobban tudlak szeretni

A fiú kicsit rekedtesen, és halkan kezdte az elejét, de ahogy egyre jobban belejött, már bátrabban eresztette ki a hangját. A szívéből énekelt, ami engem is magával ragadott. Bár nem volt tökéletes, mivel be se melegítette a hangszálait, én úgy belemerültem, hogy szinte azt éreztem, amit ő érzett, és azt gondoltam, amit ő gondolt.

If I'm louder, would you see me?
Would you lay down in my arms and rescue me?
'Cause we are the same, you save me
When you leave, it's gone again

Ha hangosabb lennék, észrevennél?
Lefeküdnél-e a karjaimba, és megmentenél-e?
Mert ugyanolyanok vagyunk, te mentesz meg,
De amikor itt hagysz, ez az egész elveszik

And then I see you on the street
In her arms, I get weak
My body fails, I'm on my knees, praying

Aztán látlak az utcán,
Az ő karjai közt, és elgyengülök,
A testem cserbenhagy, én pedig a térdeimre esem, imádkozom

When she opens her arms and holds you close tonight
It just won't feel right
'Cause I can love you more than this, yeah
When she lays you down, I might just die inside
It just don't feel right
'Cause I can love you more than this

Amikor kitárja a karjait és szorosan tart téged ma éjjel,
Az egyszerűen nem fog helyesnek tűnni
Mert én ennél jobban tudlak szeretni, igen
Amikor lefektet téged, én talán éppen meghaltam itt belül,
Ez egyszerűen nem érződik helyesnek
Mert én ennél jobban tudlak szeretni téged

I've never had the words to say
But now I'm asking you to stay for a little while inside my arms
And as you close your eyes tonight
I pray that you will see the light
That's shining from the stars above
And you say

Sose találtam a szavakat, amiket ki akartam mondani
De most arra kérlek, hogy maradj még egy kicsit a karjaim közt
És ahogy becsukod a szemedet ma este
Imádkozom azért, hogy meglásd a fényt
Ami a felettünk lévő csillagokból ragyog
És azt mondod

When she opens her arms and holds you close tonight
It just won't feel right
'Cause I can love you more than this, yeah
When she lays you down, I might just die inside
It just don't feel right
'Cause I can love you more than this, yeah
When she opens her arms and holds you close tonight
It just won't feel right
'Cause I can love you more than this, yeah
When she lays you down, I might just die inside
It just don't feel right
'Cause I can love you more than this
Can love you more than this

Amikor kitárja a karjait és szorosan tart téged ma éjjel,
Az egyszerűen nem fog helyesnek tűnni
Mert én ennél jobban tudlak szeretni, igen
Amikor lefektet téged, én talán éppen meghaltam itt belül,
Ez egyszerűen nem érződik helyesnek
Mert én ennél jobban tudlak szeretni téged
Amikor kitárja a karjait és szorosan tart téged ma éjjel,
Az egyszerűen nem fog helyesnek tűnni
Mert én ennél jobban tudlak szeretni, igen
Amikor lefektet téged, én talán éppen meghaltam itt belül,
Ez egyszerűen nem érződik helyesnek
Mert én ennél jobban tudlak szeretni téged
Jobban tudlak szeretni

Ahogy Zayn befejezte a dalt, kicsit kisemmizve éreztem magam, maximálisan üresnek belülről. Minden tiszteletem az övé volt, amiért képes volt egy ilyen dalba tölteni az összes érzését. Szerintem jobb szavakat nem is találhatott volna arra, hogy leírja az érzéseit, de az egész dallam is gyönyörű volt. A kettő együtt egyszerűen lehengerlően őszinte volt.

Zayn várakozóan nézett rám, mire én összekaptam magamat és egy torokköszörülés után meg is szólaltam:

- Szóval jobban tudnád szeretni? - emeltem ki a szót, ami már az első refrénben megragadta a figyelmemet. A fiú lehajtotta a fejét, és úgy bólogatott bizonytalanul.

Hihetetlennek tartottam, hogy valaki ennyi idő alatt képes beleszeretni egy személybe. Ha jól tudom a négy napos tábor után egyszer találkoztak, majd egy egyetemi hét erejéig szobatársak voltak és ennyi. Ez kellett ahhoz, hogy Zayn beleszeressen Liambe, akinek erről halvány gőze sem volt. Az ő helyzetük az adott helyzetben fájdalmasabbnak tűnt, mint az enyém.

- Úgy sajnálom, Zayn! - mondtam, és ahogy jobban belegondoltam, valójában már akkor gyanús lehetett volna ez, amikor kitört belőle az a sok visszafojtott érzés és szó. Már akkor észrevehettem volna, hogy ez nem csak sima crush, hanem annál sokkal mélyebb, sokkal fontosabb érzés. Zayn szerelmes volt.

- Nem kell - mondta, és a szemébe nézve láttam, hogy komolyan is gondolta. - Voltam már szerelmes, valószínűleg leszek is, egyelőre csak azt nem tudom, hogy hogy mondjak le róla, amikor éjjel-nappal vele vagyok.

- Bármikor átjöhetsz hozzám ha kell, és számíthatsz a segítségemre is - biztosítottam, majd körülnéztem az egyterű lakásban, a galériás ágyon, az apró konyhán és az egyetlen kanapén. - Nem lesz kényelmes, de tényleg örülnék, ha segíthetnék.

Zayn bólintott.

- Szintúgy, Harry. Bármikor áthívhatsz, vagy elmehetünk együtt valahova, ha úgy van. Tudod a számom, ha az üzeneteimet éppen nem is nézem, talán ha csörög a telefonom, azt felveszem - hálásan bólintottam, majd Zayn maga mellé téve a gitárját a térdére könyökölt. - Azt ígérted te is megmutatod.

- Igen - bólintottam. - Viszont én már nem...

- Shhh... - pisszegett le pont úgy, ahogy az előbb én őt. - Mondd el a dalban!

Megvakartam a tarkómat, mielőtt a gitáromhoz nyúltam, hogy kivegyem a tokból. Valójában nem egészen olyat akartam mondani, amit a dallal adnék át, de úgy gondoltam, ha utána mondom, az se akkora baj, így mikor már a kezemben volt a gitárom nyaka, felpattantam az étkezőasztalra és az ölembe vettem. A tokom hátuljából kivettem a mappát, amiben a dalaimat tartottam és az utolsó lapokat vettem kézbe, hogy magam mellé teríthessem őket. Szombat este fejeztem be végül a dalt, megtanulni viszont nem tudtam, de már nem is akartam.

She takes your hand, I die a little
I watch your eyes, and I'm in riddles
Why can't you look at me like that?
When you walk by, I try to say it
But then I freeze and never do it
My tongue gets tied, the words get trapped

Ő megfogja a kezed, én egy kicsit meghalok
A szemedbe nézek, és rejtélyek közt vagyok
Miért nem tudsz rám úgy nézni?
Amikor elmész mellettem, mondani próbálom,
De aztán lefagyok, és sose csinálom
A nyelvem megkötve, a szavak csapdában

I hear the beat of my heart getting louder whenever I'm near you

Hallom, hogy a szívem hangosabban dobog, bármikor, amikor a közeledben vagyok

But I see you, with her, slow dancing
Tearing me apart 'cause you don't see
Whenever you kiss her, I'm breaking
Oh, how I wish that was me

De látlak téged, vele lassúzni
Szétszakít engem, hogy te nem látod,
Bármikor amikor megcsókolod, én összetörök
Ó, bárcsak én lennék a helyében

She looks at you the way that I would
Does all the things I know that I could
If only time could just turn back

Úgy néz rád, ahogy én tenném
Olyanokat csinál, amiket én is tudnék
Bár vissza tudna fordulni az idő

'Cause I got three little words that I've always been dying to tell you

Mert van egy szó, amit mindig is el akartam neked mondani

But I see you, with her, slow dancing
Tearing me apart 'cause you don't see
Whenever you kiss her, I'm breaking
Oh, how I wish that was

De látlak téged, vele lassúzni
Szétszakít engem, hogy te nem látod,
Bármikor amikor megcsókolod, én összetörök
Ó, bárcsak én lennék...

Me with my hands on your waist while we dance in the moonlight
I wish it was me that you'll call later on 'cause you wanna say good night

Az, a kezeimmel a derekadon, miközben a holdfényben táncolunk
Bárcsak én lennék az, akit később felhívsz, mert jó éjszakát akarsz kívánni

'Cause I see you, with her, slow dancing
Tearing me apart 'cause you don't see

Mert látlak téged, vele lassúzni
Szétszakít engem, hogy te nem látod

But I see you, with her, slow dancing
Tearing me apart 'cause you don't see
Whenever you kiss her, I'm breaking

De látlak téged, vele lassúzni
Szétszakít engem, hogy te nem látod,
Bármikor amikor megcsókolod, én összetörök

Oh, how I wish that was me

Ó, bárcsak én lennék a helyében

Az utolsó sornál a hangom elcsuklott, és könnyes szemmel vettem észre, hogy a szobában csend lett. A dalnak vége, a hangszálaim nem rezegtek tovább, a gitár nem szólt, én pedig a dal felénél már nem is figyeltem a szövegre, csak sodródtam az árral. Most azonban sokkolódva tértem vissza a valóságba, és pánikszerűen néztem Zaynre. Hatalmasat tévedtem ezzel a dallal kapcsolatban.

Ő egészen a szinte már segítségkérő pillantásomig elgondolkodva figyelt engem az asztalról, viszont azonnal felpattant, amikor látta, hogy baj van.

- Mi történt? - kérdezte, és a gitáromat kivette a remegő kezeim közül, hogy biztonságba helyezze. Nagyot nyeltem, mielőtt válaszoltam.

- A előbb azt akartam mondani, hogy már nem aktuális ez a dal, mert már nem érzek így - mondtam el, de amikor Zayn óvatosan, szeretetteljesen megérintette a térdemet, majd mellettem az asztalnak dőlt, ránéztem és őszintén vallottam be neki azt, amire az imént jöttem rá. - De én még mindig azt akarom, hogy engem szeressen, ne Sky-t! Még mindig azt akarom, hogy velem táncoljon, hogy engem csókoljon meg, hogy engem hívjon fel jó éjszakát kívánni! Azt akarom, hogy én legyek az, akivel foglalkozik, mindannak ellenére, amit bevallott nekem a táborról. Én akarok... Én akarom... Én akarom őt, Zayn, én!

A mondat végére már én magam is bele zavarodtam abba, hogy megfogalmazzam az érzéseimet, de Zayn óvatosan a vállára húzta a fejemet, én meg nem szégyelltem összekenni a pólóját a kibuggyanó könnyeimmel. Erősen kapaszkodtam az izmos karjába, míg ő apró köröket simított a térdemen, és próbált megnyugtatni.

- Értem, Harry. Pontosan értem, miről beszélsz - mondta halkan, olyan nyugodt hangon, mintha ő nem ugyanezt élné át. Mintha csak egy kívül álló személy próbálna segíteni rajtam. Pedig tudtam, hogy nem így van. Zayn egyszerűen csak sokkal erősebb volt nálam. - Szereted őt?

- Nem tudom - suttogtam őszintén. Teljesen elbizonytalanodtam abban, hogy mi is volt a szerelem. Nem csak a határok mosódtak el, a fogalom is a ködbe veszett. Ha ez az volt, akkor én köszönöm szépen, többet nem kérek belőle. - Te hogy tudod ezt elviselni? - kérdeztem, miközben felemeltem a fejemet, hogy a szemébe nézhessek.

- Nem ez az első, hogy szerelmes vagyok, nem ez az első, hogy fáj - mondta halkan, de láttam a szemében, hogy már azok sem szárazok. Kérdeztem volna még erről a titokzatos első szerelemről, de mikor megláttam a mély sebek csillanását a tekintetében, tudtam, hogy nem ez volt a megfelelő pillanat hozzá. Így csak óvatosan a karja alatt átvezettem a karomat, majd kicsit magam felé fordítva a testét, közel húztam egy ölelésre, amiről éreztem, hogy teljes szívéből, mindenféle maszk nélkül viszonzott.

Nem eresztettem le a kezeimet másodpercekkel később sem. Biztonságot nyújtott, hogy a karjai közt lehettem, és nagyon nem akaródzott számomra ebből kiszakadni. Ő is így lehetett vele, mert nem lazított az ölelésén. Pillanatokkal később megéreztem az első, hangtalan könnycseppet az ingem vállánál, én pedig a szememet lehunyva mosolyodtam el.

...

A napok teltek, az egyetemi életünk megállás nélkül zakatolt. Kingsley professzorral már 3 közös különóránk is volt, amelyen Alex és Elise is megjelent, bemutatkozva a banda menedzsere és tanácsadójaként. A mentorunk mosolyogva fogadta ezt, és nem is küldte ki őket a teremből, feltéve ha csendben maradtak. Ennek a feladatnak többé-kevésbé eleget téve foglaltak helyet a sarokban, ahonnan a próbáinkat végignézték. Persze, ezen az órán kívül legalább hetente kétszer összejártunk, így már majdnem egy egész estés műsorunk lett. Alexre várt most a sor, hogy egyeztessen a bátyjával, ugyanis egyre közelebb kerültünk ahhoz, hogy valahol egy koncertet adjunk.

Louis-val szerintem azóta nem voltunk kettesben, hogy hazavitt engem az első péntek este. Nem kerültem őt kifejezetten, egyszerűen csak soha nem sodródtunk össze, vagy ha mégis, valaki ott volt még velünk. Zaynt például többször azon kaptam, hogy mikor úgy tűnt, hogy éppen ketten maradunk hátra, ő is becsatlakozott hozzánk, és vagy velem, vagy Louis-val kezdett beszélni, csak hogy ne nekem kelljen párbeszédet folytatnom vele. Ezért nem tudtam elég hálás lenni neki, és ezt ő is tudta. Bár az érzéseim nem szűntek meg iránta, legalább vissza tudtam őket fojtani, hogy aki csak a felszínt nézi, az ne vegyen észre semmit.

Zayn sokszor járt át hozzám. Eleinte csak egy-egy teára, ha Liam és Tracy a szobájukban töltötték a délutánt, de volt, hogy estékre is, amikor nem akart egyedül maradni azzal a gondolattal, hogy Liam éppen a lány ágyában éjszakázik. Az első pár alkalommal Zayn a kanapémon aludt, amin még megfordulni se tudott szegény, de amikor egyre gyakoribbá vált ez, felajánlottam neki, hogy aludjunk ketten a galériás franciaágyban, mert az pont elég nagy volt kettőnknek, és még forgolódni is volt helye, ha nem tudott elaludni.

Nagyon szorossá vált a kapcsolatunk, ami elsősorban az őszinteségen és bizalmon alapult. Napi szintű ölelésekkel, hosszas lelkizésekkel otthonossá tettük egymás jelenlétét. A lakásom már nem csak Zaynnek jelentett megnyugvást, és biztonságot, hanem amikor ő belépett az ajtón, nekem is. Sokkal jobban is, mintha egyedül lettem volna. A mi kapcsolatunk lassan már nem egyszerűen baráti volt, inkább testvéri, ezért sem volt furcsa, mikor egy-egy éjszaka a másik ölelésében aludtunk el.

Még egy ember volt, aki közelebb került hozzám: Sky. Bármikor, amikor ráért és beugrott hozzánk, az egyetemre, hogy elkísérje Louis-t és minket ebédelni, meglehetősen sokat beszélgettünk. Louis, persze, ezt először egyáltalán nem értette, de Sky elmondta neki, hogy mikor ő lemondta a randijukat Zayn miatt, akkor találkoztunk és töltöttük együtt a napunkat. Azóta a fiú inkább csak feszülten próbált mindig a közelünkben lenni és hallani, hogy miről beszélgetünk. Biztos voltam benne, hogy mindezt azért csinálta, mert nem bízott meg bennem, hogy nem fogom elmondani Sky-nak, hogy mik történtek kettőnk között a gólyatáborban. Ez a feltételezés egyrészt sértett, ugyanis sose szolgáltam rá erre a bizalmatlanságra, másrészt viszont rohadtul megérdemelte volna, hogy őszinte legyek a barátnőjével azok után, hogy én csak egy kis játék voltam a számára.

Azonban ez a nagy óvatosság Louis részéről odavezetett, hogy Sky-jal nem az ilyen közös ebédek alatt beszélgettünk, hanem kávézni, vásárolni mentünk együtt néhány alkalommal, ahol csak kettesben lehettünk. Én már nem vettem semmit az ilyen alkalmakon, ugyanis a szüleim nem nézték jó szemmel azt, hogy mennyit költöttem, viszont nagyon örültem, hogy Sky kíváncsi volt a véleményemre egy-egy ruhadarabról, illetve készséggel felpróbált mindent, amit vittem neki. Az külön büszkeséggel töltött el, amikor az utóbbiakból többet meg is vett végül.

Amikor vele voltam, nem érdekelt, milyen pillantásokkal méregetett Louis, vagy mit gondolhatott. Le akartam szarni a véleményét és jól érezni magam a barátnőjével, mert passzolt annyira a személyiségünk, hogy ezt meg tudjuk tenni. Sky intelligens volt, kedves és imádtam a humorérzékét.

Egyik ebédnél is a fülembe súgott valamit, amin mind a ketten kuncogni kezdtünk, Louis szigorú tekintetének kereszttüzében, amikor a mellettem ülő Zayn a vele szemben éppen helyet foglaló Alexet figyelte.

- Mi történt? - kérdezte a rövid hajú lányt, aki úgy nézett ki, menten felrobban az idegtől. A tálcáját és nagyobb erővel rakta le, ezzel Louis tekintetét is magára vonzva, aki azonnal a homlokát ráncolta.

- Az a ribanc Petra! - sziszegte a fogai között és levágta magát a székre, majd a homlokát a tenyerébe temette. Mellette sorban következtek a szobatársai: Elise, Colette és Bethany. Mivel Alex nem úgy nézett ki, mint aki éppen el fogja magyarázni a helyzetet, ezért mindannyiunk tekintete tovább siklott Elise-re, aki a szőke haját a füle mögé simítva kezdte vázolni a szitut.

- A koliban sose volt titok, hogy Alex kihez is vonzódik, és ez soha nem is jelentett problémát. Egyes egyedül a mellettünk lévő szobában voltak, akik nem tudták ezt elfogadni, találjátok kik laknak ott - mosolyodott el ő is meglehetősen feldúltan, majd diszkréten a mellettünk lévő asztal felé mutatott, ahol négy csoporttársunk ült, nevezetesen: Petra, Ava, Emma és Vera.

- De nem értem - kezdte Niall összezavarodva -, Ava, Emma és Veronica nem őrültek meg, amikor Harry mindenki előtt coming out-olt, akkor ezt most mire föl?

- Elsősorban Petra az, aki problémázik - vette át a szót Bethany. - Tanév eleje óta csinálja ezt, bármikor, amikor a folyosón találkozott Alex-szel, belekötött és sértegette. Többször a közös tusolóban tett nagyon durva homofób megjegyzéseket, amin a többiek csak nevettek. Tegnap este elmentünk koktélozni mi négyen, és amikor visszamentünk, találkoztunk a csipet-csapattal - mondta gúnyosan, majd hagyta, hogy más átvegye tőle a szót.

- Petra kihasználta, hogy a portás már hazament, és hangosan kezdett gúnyolódni Alexen, meg Elise-en is, aki éppen őt támogatta. Alex... begurult és... lelökte Petrát a lépcsőn - fejezte be Colette, óvatosan Alexre pillantva, akinek a kezei ökölbe szorultak a villán és a fogait úgy szorította egymáshoz, hogy a gyémánt is összetört volna alatta.

- És? - kérdezte érdeklődve Niall, miután csekkolta, hogy lányon semmilyen sérülés nem volt látható.

- Nem volt nagy lépcső, de elvileg kificamodott a bokája - felelte Colette. - A szülei megfenyegették a koli igazgatóját egy perrel, és azért, hogy ezt elkerüljék, ma délutánra be kell menniük nekik és a szüleiknek.

- A szüleim - szólalt meg Alex, de szinte még mindig csak a fogain keresztül beszélt - Londonban élnek, és mind a kettejüknek van jobb dolga annál, hogy egy kedd délután feljöjjenek Manchesterbe, csak mert egy hülye picsát lelöktem 3 lépcsőfokról, amikor annál többet is megérdemelt volna. Gimnáziumban sokszor kerültem összetűzésbe lányokkal, és a szüleim havonta jártak be az igazgatóhoz, csakmert "megtéptem a hajukat", vagy "szándékosan kigáncsoltam őket és még nevettem is" - Alex előadásában nagyon nehéz volt kitalálni, hogy ezek valóban így történtek-e, és igazából elég bizonytalan voltam a dologgal kapcsolatban, mert valójában mindkettőt el tudtam képzelni róla. - Azt hittem egyetemen normális lányok lesznek, így megígértem, hogy ennek vége lesz, de alig telt el egy hónap, és megint itt vagyunk - a lány hangjából áradt a gyűlölet, az aurájából pedig a düh. Hirtelen a bal kezével felkapta a kanalát. - Legszívesebben csak kivájnám azt a két szép szemét annak a hercegnőnek - mondta, és a kezével imitálta a mozdulatokat. Louis óvatosan ért hozzá a csuklójához, mire a lány dühösen kiengedte a kezéből a kanalat és kiengedte az ökölbe szorult ujjait.

- És a többiek? - kérdeztem, miközben elgondolkodva néztem Vera finom vonásait és a pirult arcára kiülő szeplőket, miközben körülötte a lányok beszélgettek.

- Ava többször kontráz Petra megjegyzéseire, Emma pedig állandóan felvihog, amikor ott van velük - Elise beszélgetés közben ítélkező szemmel mérte végig a másik asztal társaságát. - Veronica nem ezt érdemelte volna. Sajnálom, hogy el kellett vele cserélnem a helyet, de én már halott lennék, ha abban a szobában akár csak egy órával többet kellett volna tartózkodnom.

Ahogy Elise-t hallottam beszélni erről, eszembe jutott, mikor az első reggel a metrón találkozva panaszkodott rájuk, majd rögtön az után az is, amikor Verával beszélgettem a szobacseréről és Elise-ről. Kíváncsi voltam, hogy az, hogy a lány fura, az Vera saját véleménye volt, vagy már akkor befolyásolva volt általuk. Miközben a többiek tovább beszélgettek, én összepréseltem az ajkaimat.

Aggódtam érte.

Na helló, halló! Hogy vagytok, minden oké veletek?

Nekem kicsit kezd már túlterhelődni a processzorom és félek, hogy nem jut majd elég időm az írásra, meg a tanulásra is, úgyhogy ahogy számolgattam, számítsatok arra, hogy a történetbeli karácsony az márciusban, az adventi időszak meg kicsivel az előtt lesz, de egyszerűen nem tudom megoldani máshogy, mert nem lennék kész a fejezetekkel.

Amúgy remélem nektek is tetszett a fejezet, én és a bétám=húgom ez után hetekig hallgattuk és sírtunk ezeken a számokon, mert most komolyan, mind a kettő olyan tökéletes*-*

Ha valaki nem ismerte őket, kötelező meghallgatni, ez a More than this (Zayné) és az I wish (Harryé) a One Direction-től. Belinkelem nektek az official audio videót is hozzá, hogy könnyebben elérjétek.

És még hozzátenném azt, hogy akik ismerik már kívülről-belülről ezeket a dalokat, azok észrevehették, hogy néhány dolgot módosítottam (pl. a névmásokat), hogy értelmet nyerjen az adott helyzetben. Emiatt sajnos van, hogy nem rímelt már, de mégis úgy gondolom, hogy jobb így. Ez egyébként még később is elő fog fordulni.

Na szép délutánt, srácok!<33