A szombatom ágyban fekve telt. Nem néztem az órára, amikor felébredtem, se akkor, amikor később felkeltem és a mosdóba mentem. Ebédre egy szendvicset csináltam magamnak, majd ahogy visszamentem a hálómba, visszadőltem és már izzítottam is be a Netflixet. Nem mozdultam ki otthonról, és még a telefonomra sem néztem rá. És ezzel így teljesen elégedett voltam.

Vasárnap már kicsit jobban voltam, összeszedtem magamat, és megbeszéltem Liammel, hogy találkozunk a közeli plázában. Az épület előtt várt meg engem, és közös megegyezés alapján egy Starbucksba mentünk.

- Mennyi az idő? - kérdezte Liam amikor megkaptuk a kávénkat, mire én az órámra néztem.

- Negyed 11 lesz pár perc múlva. Miért? - érdeklődtem.

- Megbeszéltem Tracy-vel, hogy 11-kor találkozunk - vigyorgott, mint a vadalma, én pedig halványan mosolyogva és bólintva értettem meg, hogy miről van szó.

- Akkor ti most együtt vagytok? - kíváncsiskodtam, és figyeltem, hogy Liam mosolya kicsit zavarttá válik és a szabad kezét a tarkójára simítja.

- Még nem, de nagyon alakulunk - a fiú szerény hangja is elárulta, hogy mennyire új ez a helyzet neki, de látszott rajta, hogy tényleg boldog. Sajnáltam Zaynt, hogy annak érdekében, hogy barátok tudjanak maradni, próbálta elfojtani és visszaszorítani az érzéseit, de gondolom ilyen az, ha hetero srácba szeret bele az ember. Vagy az én esetemben Louis-ba, mert én is pont azt csináltam, mint Zayn, azért, hogy barátok tudjunk maradni. Azt még közel sem tudtam, hogy sikerülni fog-e, de mindennel rajta leszek.

Mindenesetre látva, hogy Liam elpirul, amikor csak a lány szóba jön és látva a boldog mosolyt az ajkain, amikor éppen észre se veszi, hogy rá gondol, melegséggel töltött el. A barátom talált magának valakit és szebbé tette a mindennapjait. Ez engem is mosolygásra késztetett.

- Hajrá! - vigyorogtam rá, ő pedig biccentett egyet, majd hátradőlve a kényelmes fotelében a lábát keresztbe téve elgondolkodva nézett rám.

- Louis-val még mindig nem beszéltetek? - kérdezte lemondón, de amikor az arcomra akaratlanul is egy grimasz került, ő azonnal felegyenesedett és a térdeire támaszkodva nézett rám. - Mi történt?

- Semmi, én... - elakadtam. Mit kellett volna mondanom? Hogy hülye voltam, hogy elhittem jelentett neki valamit a kapcsolatunk? Hogy én csak egy eszköz voltam azért, hogy kiderítse vonzódik-e a fiúkhoz? - Én csak félreértettem. Péntek este, amikor látta, hogy egyedül sétálok, felvett és hazavitt. Útközben megbeszéltünk mindent és kiderült, hogy csak... félreértettem - a mondatot szinte már hangtalanul fejeztem be a nagy zavaromban.

- Mert mi történt valójában? - fürkészte az arcomat Liam, pedig próbáltam minden a mélyebb érzéseimet leplezni. Nem akartam olyat mondani neki, amivel jó eséllyel nagyobb ellentétet teremtek Louis és közte, de ezt nagyon megnehezítette nekem. A szavaimat nagyon meg kellett válogatnom és háromszor újragondolnom, mielőtt kiejtettem.

- Louis semmit se gondolt komolyan a táborban, csak szórakozni akart. Akkor jött össze az exbarátnőjével, amikor már nem írt vissza olyan rendszeresen - motyogtam, majd Liam elborult szemeibe nézve kicsit megijedtem. - De minden rendben! Tényleg!

- És ezt majd el is hiszem, Harry! - háborodott fel. - Az a köcsög kihasznált téged a saját "szórakozása" érdekében - mutatott idézőjelet az ujjaival. - Tekintettel se volt a te érzéseidre, Louis egy szívtelen gyökér!

- Liam, nagyfiú vagyok már, el tudom fogadni - mondtam, és ezzel kicsit magamat is győzködtem. Valóban felnőtt voltam már, ideje lett volna úgy is viselkedni. - Ezen kívül jó lenne, ha te is el tudnád ezt fogadni, mert ő a bandatársad - mutattam rá, mire ő a szemet forgatva idegesen emelte fel a kávéját, hogy belekortyoljon. - Túllépek rajta, és később már csak egy emlék lesz, amin mind nevetünk.

- De még így is...

- Liam! - szakítottam félbe határozottan, ő pedig nagyot sóhajtott, miközben az ujjaival megdörzsölte a homlokát.

- Önző seggfej - morogta még utoljára a bajsza alatt, én pedig elmosolyodtam.

- Ez így van - helyeseltem, de amikor újra rám nézett, felemeltem az ujjam, hogy jelezzem, még nem fejeztem be - De a mi seggfejünk!

Liam nagyot sóhajtott, de egy láthatatlan félmosoly tükröződött az arcán, ahogy hátradőlt a fotelében.

...

Miután elköszöntünk egymástól, és Liam a randijára sietett volna, én is a pláza kijárata felé vettem az irányt. Nem terveztem, hogy bárhova is még bemegyek, de mikor éppen egy ruhaüzlet mellett haladtam el, a tekintetem megtalálta a kirakatba állított próbababákra kitett ruhadarabokon, és a fejembe egy új gondolat szökött.

Egy ideje már terveztem, hogy egyszer eljövök majd vásárolni, mert egyre jobban érdekelt, hogy milyen ruhákban járok, és frissíteni akartam a gardróbomat. Sose voltam az a fiú, aki csak random kikap egy nadrágot és egy pólót, és rájuk se nézve megy ki az utcára, de az utóbbi hónapokban sokkal inkább figyeltem az outfitemre, mint korábban.

A szemem az egyik férfi babán lévő öltözékre siklott. Fekete szaggatott farmer és testhez álló fekete felső volt rajta, ami különösen megragadta a figyelmemet és hamarosan azon kaptam magam, ahogy elképzelem, hogy állna rajtam. Úgy éreztem, ha kicsit változtatok magamon, a külsőmön, úgy könnyebben sikerül majd Louis-t is magam mögött hagynom. Ez után a gondolat után hezitálás nélkül léptem be az üzlet bejáratán.

Hatalmas bolt volt, telis tele rengeteg ruhával. Férfivel, nőivel, gyerekkel egyaránt. Úgy éreztem, ha valahol, akkor itt tudok találni egy hozzám passzoló stílust, reális árakkal. Miközben a rádióból Taylor Swift egyik legújabb száma, a Mr. Perfectly Fine hangzott fel, mosolyogva kezdtem keresgélni az állványok és polcok között. Úgy éreztem el tudnám itt tölteni az egész napomat is.

Egymás után emeltem le a ruhadarabokat és tettem a karomon gyülekező egyre nagyobb és nagyobb kupacra. Mindent ki akartam próbálni, ami volt a méretemben. Jól éreztem magam, mégha egyedül is voltam. Talán először voltam felszabadult azóta, hogy Louis ignorált engem a nyáron.

Amikor már hegyekben feküdtek egymás tetején a darabok, amiket fel akartam próbálni, még mindig csak kétféle stílust sikerült összeválogatnom. A próbafülkét keresve egy eladót is megszólítottam, aki nagyot nézett a ruhák mennyiségén, és a segítségét is felajánlotta, de kedvesen visszautasítottam és arra indultam, amerre mutatott. Szerencsére az időpont ellenére nem vásároltak most sokan és bőven jutott szabad fülke is. Egyből elfogaltam az egyik nagyobbat és a kis székre halmoztam mindent.

Mosolyogva tettem a csípőmre a kezem és néztem a velem szemben lévő viszonylag kicsi tükörre. Kifújtam magam, majd elmosolyodtam és a pólóm aljához nyúltam, hogy elkezdjem az öltözködést. A rádióban a Måneskin Vent'anni-jának a kezdő hangjai csendültek fel.

Az első, amit felpróbáltam az a kirakatban látott outfit volt. A V nyakú hosszúujjú póló szépen kiemelte a kulcscsontjaimat, és a karcsú, de izmos alakomat, azonban a nadrág kicsit feszesebb volt rajtam, mint azt először gondoltam.

A fülkében nem voltak jók a fények és a tükörben csak nehezen láttam magamat, így a függönyt elhúzva léptem ki, hogy a kinti nagy tükörben messziről is megnézhessem a ruhákat rajtam. Így máris sokkal jobb lett, mert bár tény, hogy kényelmetlen volt a gatya, de ahogy hátrafordultam, hogy megnézzem milyen onnan, láttam, hogy nagyon jól kiemeli a fenekemet. Persze, még így se volt közel olyan formás, mint Louis-é, de hozzám képest igenis nagyon jó volt.

Megráztam a fejemet. Nem kéne új stílus választasánál is arra gondolnom, aki előidézte ezt. A szemeimbe néztem, és miközben kibontottam a kontyba kötött hajam, azon tűnődtem, hogy ehhez az öltözékhez nagyon jól menne, ha fekete szemceruzával kihúznám a szememet.

Lépteket hallottam, majd amikor az illető belépett a fülkéket összekötő folyosóra, először a tükörből ránézve döbbentem meg, majd a sarkon fordulva szemtől szembe láttam az ő tekintetén is a meglepettséget, de szinte rögtön elmosolyodott. Barackvirágszínűre festett ajkai kicsit kínosan talán, de a füléig futottak, miközben köszönt:

- Szia, Harry!

- Szia - viszonoztam, ő pedig elindult a velem szemben lévő fülkéhez. A lépéseit halk koppanások, és a hosszú, lenge olivazöld nadrágjának suhogása kísérte, majd mikor behúzta a függönyt, a rézvörös hullámos tincsek eltűntek előlem. Visszafogott, halk, de mégis erőteljes sóhajtás szakadt ki a mellkasomból, és én is elindultam a fülkém felé. Bent a homlokomat a falnak döntve legszívesebben csak erősen beleütöttem volna. Persze, hogy most kellett belefutnom Sky-ba... Viszlát felszabadultság, üdv feszültség.

Nem mentem ki többet. Mindent, amit behoztam magammal, azt odabent próbáltam és nézegettem magamon, próbáltam dönteni. Éppen egy oversize sötétzöld pulcsi volt rajtam, amikor egy iPhone tipikus csengőhangját hallottam meg.

- Hé, szia! - köszönt bele kitörő örömmel a szembeszomszédom én pedig ki tudtam találni, hogy ki lehetett az, aki hívta őt. A szememet megforgatva próbáltam figyelmen kívül hagyni a beszélgetést, mert nem csak közöm nem volt hozzá, de nem is akartam, hallani. Kár, hogy mindennek ellenére kíváncsi voltam, és még a légvételemet is visszafogtam, hátha minél többet elkapok a beszélgetésből. - Igen, itt vagyok, te mikor... - Sky nyugodt hangja félbe szakadt, majd csalódottba váltott, de olyan mélyről jövőbe, hogy még nekem is fájt hallani. - Ó. Értem... Nem, nem, semmi baj, menj csak, még úgyis vásárolok - Sky hangja olyan megtörten hangzott, hogy legszívesebben én magam mentem volna át, hogy megöleljem. - Rendben, majd máskor. Szia...

Levettem magamról a hatalmas pulcsit, ami szintén a "nem veszem meg" kupacba került. Az eladónők örülni fognak nekem, ez biztos.

Mikor a nadrágomat is visszavettem, Sky-jal pontosan ugyanabban a pillanatban húztuk el a függönyünket, a tekintetünk összeakadt. A szemében a korábbi vidámságának nyoma sem maradt, szomorúsággal telt meg. Ő lesütötte a szemét és azt a pár szoknyát, amit magával hozott, felkapva próbálta minél gyorsabban elhagyni a helyet, azonban magam sem értem, miért, de utána szóltam.

- Sky!

Megfordult, és fáradtan a szemembe nézett.

- Öh.. Minden rendben? - kérdeztem a lehető legidiótább kérdést, de zavarba jöttem amiatt is, hogy ő most nyilvánvalóan nem volt túl jól és amiatt is, mert nem értettem mit is csinálok pontosan. Miért vigasztalom azt a lányt, aki azzal a fiúval jár, akivel én szeretnék? Azt a lányt, akiért helyben hagyott engem Louis?

- Persze - engedett meg egy álmosolyt, pedig mind a ketten tudtuk, hogy ez nem igaz. És ő is tudta, hogy én tudom. Ezután egyszerűen kisétált helyiségből.

Csalódottan dobtam a ruhákat a kihelyezett kosárba, majd indultam újabb vadászatra, hogy tényleg minél több stílust kipróbálhassak. Időm volt, mint a tenger, ugyanis szerencsére nem aggattak rám feladatokat már az első héten, vagy legalábbis nem olyanokat, amiket már a második hétre el kellett végezni. A halogatás pedig a lételemem volt.

Éppen a hangszórókból szóló Perfectly Imperfect-et dúdolgattam halkan, és válogattam a különböző kockás, elegáns szövetnadrágok között, amikor mögöttem megszólalt valaki.

- Szép hangod van - mondta, én pedig hátrapillantottam. Sky mosolygott rám félénken, de arca arról árulkodott, hogy már meg is bánta, hogy megszólalt. Zavartan elmosolyodtam, majd tréfálkodással próbáltam a feszültséget oldani.

- Ezt gondolhatták a professzorok is, amikor felvettek az egyetemre - ejtettem meg egy halvány mosolyt, mire bátrabban nézett rám. Őszintén nem számítottam rá, hogy még találkozunk itt bent, azt hittem régen elhagyta már nemcsak az üzletet, de a plázát is. De itt volt, szemmel láthatóan vásárolt tovább, pont mint én.

Nem szóltunk többet, csak nézelődtünk tovább, viszont a hangulat nem volt feszélyezett, akkor sem, amikor eltávolodtunk, vagy újra közelebb sodródtunk egymáshoz. Nagyon nem tetszett eredetileg az ötlet, hogy Louis barátnőjével egy boltban vásároljak, de valójában most jöttem rá, hogy milyen előítéletes voltam vele szemben. Eddig próbáltam mindig kerülni vele a kapcsolatot, nem számított, hogy mennyire kedvesen mutatkozott be először, vagy mennyire barátságosan viselkedett mindenkivel, akit ismertem. Alig váltottunk pár szót egymással, mégis most mély szimpátiát éreztem iránta.

Sky nem tehetett arról, hogy Louval nekünk ez nem jött össze, sőt mi több, valószínűleg nem is tudott róla. Én mégis egy kerülendő lánynak könyveltem el magamban, amit most látok be, hogy hiba volt. Nem tehetett arról, hogy olyan gyönyörű volt, hogy mindenki irigykedhetett volna körülötte. Talán tették is már, de még ezt se tudtam, vagy tudtam volna meg, ha nem adok neki esélyt sem. És nem tehetett arról sem, hogy neki sikeresebb volt elcsábítania Louis-t, mint nekem 3 nap alatt. Mégis, ezek alapján bélyegeztem meg őt, jogtalanul. Rosszul éreztem magamat.

Mikor visszatértem a fülkémbe, amit a kicsi forgalomnak köszönhetően nem foglaltak el, a karomon megint magas ruhakupacok halmozódtak. Újra nekiálltam öltözködni, de ezúttal pont, mint az elején, minden új outfittel kiléptem a kis folyosóra, hogy a nagy, messze álló tükörben is megnézhessem magamat. Miután Sky is visszatért próbálni, párszor elkapta, amikor magamat néztem, és többször meg is dicsérte. Máskor, mikor nem hozzám illő ruhákat kaptam fel, akkor csak óvatosan elhúzta a száját, amire én felnevettem és egy "Gondoltam" felelettel léptem vissza, hogy megszabaduljak tőlük.

- Új stílust keresel, Harry? - kérdezte egyszer a lány, amikor éppen egy szövetnadrágban és garbós felsőben illegettem magam a tükörben és vizsgáltam magamat elölről-hátulról. Keskenyebbé tette a csípőmet, és a combomra is simult, szépen kiemelve azt, de valahogy mégse volt az igazi...

- Próbálok - vallottam be, majd ránéztem, aki egy leértékelt könnyű nyári ruhában állt velem szemben. Amint kilépett a fülkéből megdicsértem rajta, mert fantasztikusan nézett ki benne. A zöld nagyon jól ment a haja színéhez.

- Megengeded, hogy segítsek? - csillant fel a szeme és mosolyodott el izgatottan. Bólintottam, és a kérésére azonnal el is mondtam neki a méreteimet. Ha akartam volna, se tudtam volna ellenállni ennek a lelkesedésnek.

Amíg ő oda volt, hogy ruhadarabokat válasszon nekem, én lassanként kihordtam a fülkémben a földön és széken heverő, illetve akasztóra függesztett cuccokat.

- Bocsánat - néztem nagyon bűnbánóan a nyugdíjas éveit közelítő lenőtt festett hajú nőre, aki csak egy grimaszt vágott, jelezve, hogy van miért. Ha kedvesebb lett volna, azt se zártam volna ki, hogy amíg vissza nem ér Sky, addig besegítek neki, de így bánhatja. Üres kézzel mentem vissza a fülkémbe, és amíg a lány nem jött meg, addig csak levettem a rajtam lévő göncöket és oldalra fordulva figyeltem magamat, hogy nem ártana beiratkozni valami egyetemi sportklubba, vagy eljárni futni, esetleg kondiba.

- Itt vagyok! - kiáltotta Sky vidáman, ahogy visszaért, és szinte egyből bedugott a fülkémbe két akasztón lévő ruhadarabot, és várta, hogy elvegyem. Mikor már én fogtam a kezembe a vállfákat, és vettem szemügyre a fehér alapon fekete csíkos inget, és a sötétkék farmert, a lány magyarázni kezdett. - Hoztam egy csomót amúgy, de mindig csak egy outfitet adok majd oda, hogy ne zavarodj össze. Ne aggódj, jól válogattam - nyugtatott. - És minden próba után gyere ki, mert látni szeretném! - figyelmeztetett, én pedig szót fogadtam neki.

Gyorsan belebújtam mind az ingbe, mind a farmerbe, de ahogy a tükörbe néztem, én nem találtam jobbnak a korábban próbált daraboknál. Kíváncsian arra, hogy a lánynak mi lesz erről a véleménye, végül elhúztam a függönyt. Sky éppen a körmét rágva, elgondolkodva nézett a kijárat felé, de mikor észrevett engem, rám kapta a tekintetét. Azonnal szinte már szörnyülködve kezdte ingatni a fejét, miközben ciccegett.

- Harry... - kezdte, és pár lépéssel előttem termett, majd az felsőm gallérjához nyúlt. - Nyugodtan legyél bátrabb, és ne félj megmutatni az embereknek, hogy mit rejt ez az ing! - mondta, majd egyszerűen csak elkezdte kigombolni a ruhadarabot, egészen addig, hogy a gyomromon lévő pillangó-tetoválásom teteje is kilátszott alóla. Mikor végzett, egyszerűen csak megfogta a két karomat, és a tükör felé fordított. Így valóban sokkal jobban tetszett az egész kinézetem. Azzal, hogy kigomboltuk az első 3-4 gombot, nem mutatott belőlem túl sokat, de annál többet dobott az egész megjelenésemen. Vonzónak éreztem magam benne.

- Wow - mondtam, mert hirtelen semmi más nem jutott eszembe, mégse akartam szó nélkül hagyni ezt.

- Na ugye! - vette el a kezeit a karomról, hogy aztán a csípőjére tegye. - Tudtam, hogy rossz helyen keresgélsz. Ez való hozzád!

Én csak bólogattam, majd Sky azonnal adta is a következő két ruhát felpróbálásra. A cuccokat az ő volt fülkéjében rendezte el, hogy csak egy mozdulattal nekem nyomhassa a következőket. Különböző mintás ingeket próbáltam fel, és voltak, amikre először elutasítóan néztem, mikor megláttam, mégis, miután Sky ragaszkodott ahhoz, hogy megpróbáljam, végül felvettem, és akkor már közel sem zavart annyira a minta, mint amikor még a vállfán lógott. Az utolsó darab egy világoskék farmer ing volt, egyszerű fekete nadrággal, de amikor kiléptem a fülkéből, Sky nem volt ott. Mivel a táskáját és a megvásárolandó dolgait még velem szemközt hagyta, ezért gyanítottam, hogy nem lépett le.

- Sky? - próbálkoztam, hátha meghallja, és rögtön érkezett is rá a válasz.

- Jövök, jövök, jövök! - a szavait gyorsan kopogó sarkak hangja kísérte, majd fel is tűnt a folyosó végénél. Kezeit a háta mögött tartva közeledett. - Ez is rohadt jól áll, Harry! - mondta mosolyogva, majd én is újra a nagy tükör felé fordultam. - Csak egyféleképpen lehetne még jobban feldobni.

Kérdőn néztem rá, mire ő vigyorogva húzott elő a háta mögül egy fekete kalapot, és se szó, se beszéd a fejembe nyomta. Én is elnevettem magamat, majd a tükörbe néztem, ahonnan egy egész más srác nézett vissza rám. Én voltam, de egy új változatban. És nagyon tetszett!

- Csíííz! - kiáltotta Sky, miközben a vállamra támaszkodva emelte fel a telefonját, hogy lefotózza a tükörképünket. Miután csináltunk egy jó képet, utána szándékosan jó pár vicces is született. A lány néha alig tudta kellő ideig tartani a felvett arckifejezést, olyannyira nevetett. Amin jobban meglepődtem az az volt, hogy én is remekül éreztem magam vele.

- Elküldöd valakinek? - kérdeztem, mikor befejeztük, mire ő csak a fejét rázta.

- Nem terveztem, csak meg kellett örökíteni a napot, amikor megtaláltad a hozzád illő stílust.

- Ácsi, ki mondta, hogy megveszem? - játszottam az agyam.

- Ha te nem veszed meg, akkor én fogom neked - ellentmondást nem tűrve emelte fel a szemöldökeit, és a mutatóujjával rám mutatott.

- Ajjaj, komoly fenyegetésnek hangzik - vigyorogtam, majd drámaian lassan hátralépkedtem, vissza a fülkémbe és elrántottam a függönyt, mielőtt mind a ketten nevetésben törtünk ki. Miután visszaöltöztem a saját ruháimba, Sky segített nekem elvinni azokat az ingeket, amiket meg akartam venni, mert egyedül elég nehéz lett volna. Ma este mindenképpen beszélnem kellett anyáékkal a pénzről.

Már délután egy is elmúlt, mikor megtömött szatyrokkal hagytuk el a nagy ruhaüzletet.

- Nincs kedved velem ebédelni, Harry? - kérdezte kicsit félénken rámnézve Sky, amikor a bolt előtt toporogtunk.

- Ömm... Valójában én... nem is tudom - ezerrel gondolkodtam azon, mi lenne erre a helyes válasz. Sky rendes lány volt, és abszolút pozitív csalódás mindaz után, amit meggondolatlanul feltételeztem róla. Ennek ellenére ez nem változtatott a tényen, hogy Louis barátnője volt. Nehéz és kínos szituációkat szülne az, ha az után ami történt Louis és köztem a táborban, mi Sky-jal barátokká válnánk. Arról pedig nem is beszélve, hogy egy barát előtt titokban tartani azt, hogy alig pár hete a pasija kiverte nekem, én pedig leszoptam őt, nagyon etikátlannak és gerinctelenségnek tartottam. Ha valakit a barátomnak hívhatok, annak sohasem hazudok.

- Oké, értem, nem gond! - vágta le egyből a reakciómat és kezdett engem megnyugtatni, mielőtt túlmagyaráznám a nyilvánvalóan ál kifogásomat. Bár próbálta nagyon leplezni, mégis biztos voltam benne, hogy rosszul esett neki, amit képtelen voltam elviselni. Épp csak majdnem egy órán keresztül válogatott nekem ruhákat és véleményezte azokat, amiket felpróbáltam, erre én visszautasítom a meghívását. Csak egy ebéd, az ég szerelmére! És még azt se mondhatnám, hogy nem élvezem a társaságát...

- Elmegyek veled - döntöttem, mire tisztán láttam, hogy a szemei felcsillantak, majd elbizonytalanodtak.

- De tényleg? Nem akarom, hogy azt hidd, tartozol bármivel is, örömmel segítettem, most amúgy sem volt dolgom. Szóval ha nem érsz rá, vagy nincs kedved hozzá, én teljesen megértem!

- Sky, szeretnék elmenni veled ebédelni, oké? - mosolyogtam, miután az mindkét szatyrot az egyik kezembe vettem, a vállára simítottam a szabad tenyeremet. Ő viszonozta a mosolyt, és bólintott, majd a kajáldás rész felé vettük az irányt és elkezdtük megvitatni, hogy mit ennénk szívesen.

...

- Louis megígérte, hogy ma eljön velem, de mikor már itt voltam, akkor mondta le - bökte ki Sky, én pedig majdnem félrenyeltem a tésztát, amit éppen ettem. Közös megegyezés alapján végül egy Padthai étterem mellett döntöttünk, és éppen csak egy pár másodperces csönd állt be az evés közben, amikor a lány a semmiből hozta fel a témát. Meglepett a hirtelen bizalmával, mert egyáltalán nem számítottam arra, hogy még feljön a mai telefonbeszélgetésük. Jól esett, hogy Sky magától nyílt meg nekem, és kérdeznem sem kellett, már ha azt a néhány órával ezelőtti "Minden rendben?" kérdésemet nem számítottuk.

- Hogyhogy? - tettem fel a logikus kérdést, miközben Sky már csak turkálta a levesét a kanalával és a könyökére támaszkodva sóhajtott, de nem nézett rám. Nem tudtam, hogy ez azt jelentette-e, hogy megbánta, hogy megszólalt, de reméltem, hogy nem.

- Azt mondta, Zayn hívta, hogy menjen át, mert rosszul van. Azt mondta, hogy szerelmi problémák - mesélte, én pedig bólogatni kezdtem, és elkeseredve gondoltam Liamre és Tracy-re, akik most randiztak, míg Zayn a koliszobában egyedül maradhatott a gondolataival. Reméltem, hogy minden rendben lesz vele. - Tudod, ezt tökre megértem, Zaynnel évek óta jóban vannak, de megbeszéltük, hogy eljövünk a moziba, én csak korábban beugrottam az üzletbe, mert tegnap megtetszett egy ruha, és meg akartam próbálni, de akkor is rosszul esett. Köszönöm, hogy eljöttél velem! Örülök, hogy rendesen is meg ismerhetlek, Harry, eddig sose volt alkalmunk igazán beszélgetni.

- Ugyanígy érzek - bólintottam egy mosollyal, ami nem volt a legőszintébb. Sky a héten többször próbált kisebb beszélgetéseket kezdeményezni, azonban én mindig lezártam őket néhány szóval és emiatt most nagyon szégyelltem magamat. Mindenesetre ő is megajándékozott egy széles mosollyal mielőtt mindketten újra enni kezdtünk volna.

- Szakítás? - szólalt meg alig fél perccel később Sky újra, én pedig a homlokomat ráncolva néztem fel rá. Zöld szemeivel az enyéimbe nézett, és mikor értetlenséget vélt felfedezni benne, pontosított a fogalmazáson. - Egy szakítás miatt akarod megváltoztatni a stílusodat?

Nem feleltem mielőtt lenyeltem volna a számban lévő falatot, ezzel egy kis gondolkodási időt is nyertem magamnak, bár igaz, nem túl sokat. Na most legyél okos, Harry!

- Nem, ömm... - kezdtem, de rájöttem, hogy semmi szükség erről is hazudni neki. - Vagyis afféle, de nem voltunk együtt, vagy ilyesmi... csak nehéz - zártam le, és reméltem, hogy ennyiben is maradhatunk, és nem kérdést készül feltenni Sky a következő levegővételével.

- Sajnálom! A lányok is elég kegyetlenek sokszor - mondta, én pedig egy kínos, extra rövid mosolyt küldtem felé, majd újra vissza tereltem a figyelmemet a tésztára, amit a pálcikáimmal kevergettem össze-vissza.

Nem szoktam az embereknek első találkozásra elmondani, hogy lányok helyett inkább a fiúk érdekelnek, azonban ez most szokatlanul nehéz volt. Sky éppen az előbb avatott bele a magánéletének, és párkapcsolatának egy problémájába, én pedig nem csak titkolóztam, de hazudtam is neki. Nem, ezt nem szeretném. A lány nekem adta a bizalmát, én se fogok félni attól, hogy viszonozzam. Újabb csendes másodpercek után ezúttal én törtem meg a hallgatást.

- Ő egy fiú volt - mondtam halkan, és Sky szemébe nézve vártam a reakcióját. A felismerés lángja után szeretettel telt meg a tekintete, és el is mosolyodott, én pedig halkan kifújtam a benntartott levegőt és megkönnyebbültem.

- Hát igen, a fiúkat már említésre se kell méltatni, hogy lehetnek seggfejek - vigyorgott. - Persze, tisztelet a kivételnek - intett felém, én pedig kihúztam magam ültömben és úgy fogadtam a bókot. - És lányok is..., vagy csak fiúk...?

- Csak fiúk - feleltem a bizonytalan kérdésre, Sky pedig bólintott és szélesen mosolygott, mint aki attól fél, hogy ha nem teszi, akkor rossz következtetés fogok levonni.

- Köszönöm, hogy elmondtad! - mondta komolyan és egy halványabb mosolyra váltott. Én kicsit kipirulva bólintottam neki, majd egy adag tésztát emeltem fel és vettem a számba.

Ő is újra enni kezdett, amikor ismerős dallam csendült fel a pláza hangszóróiból, én pedig nem tudtam visszafojtani a mosolyom, ahogy felismertem a Viva la Vidát.

- Mi az? - kérdezte kíváncsian Sky, amikor felnézett az arcomra, én pedig gyorsan megrágtam és lenyeltem a korábban evett tésztámat.

- Viva la Vida - mutattam a hozzánk legközelebbi hangszóróra, ahova ő is odanézett, majd megmagyaráztam a mosolygásom okát is. - Louis folyton cseszteti szegény Alexet ezzel, mert ő nem bírja ezt a számot. Csak eszembe jutott, hogy vicces lenne, ha ők is itt lennének a plázában és hallanák.

- Ja, értem - bólintott Sky, de hamar komolyabb arcra váltott. - Alex sokat van Louis-val?

Mielőtt válaszoltam volna, megtöröltem egy szalvétával a számat. Pontosan tudtam, hogy mit érez most Sky, pár héttel ezelőtt én is ezen aggódtam, azonban mára már viccesnek tűnt az egész akkori helyzet. Főleg, hogy eszembe se jutott az, ami a valódi problémát jelentette. És Sky most pont ugyanezt csinálja. Alexre gyanakszik, miközben én itt ülök az orra előtt.

- Ne aggódj amiatt! - nyugtattam, de nem úgy tűnt, hogy elég hatásos. - Lehet, hogy úgy látod, hogy sok időt töltenek együtt, de nincs okod féltékenynek lenned. Tényleg! - hangsúlyoztam, de ő a levest befejezve csak hátradőlve motyogott az orra alatt.

- Talán most nincs, de majd lesz.

- Nem Alex miatt - nagyon le akartam zárni ezt a témát, de Sky még mindig kételkedve meredt rám.

- Miért?

Az ajkamba haraptam, ahogy a helyes választ kerestem a kérdésére. Louis a vízparton a megnyugtatásom céljából mondta el, hogy Alex is a saját neme felé vonzódik, és később amikor a lánnyal beszéltem, elég egyenes volt, és nem kertelt, mégis, ez nem az én titkom volt és nem szívesen adtam ki. Sky viszont ok nélkül aggódna ki tudja meddig, ha senki se mondaná el neki a szitut.

- Ő leszbikus - mondtam végül, mire a lányt megcsapta a felismerés, és hamar egy megkönnyebbült sóhajt hallatott.

- Értem - nyugodott meg, és hálásan nézett rám. - Köszi! Louis kicsit megváltozott, mióta elkezdődött a tanév. Kevesebbet találkoztunk egyetemen kívül, kevesebbet beszéltünk, és mikor megismertem Alexet, azt hittem azért, mert tetszik neki. Mellette mindig nevetett, teljesen más volt, de örülök, hogy nem erről van szó.

Csak óvatosan mosolyogva bólintottam egyet, és felemeltem a tálat, hogy kiigyam az utolsó korty levet is és nem mellesleg, hogy egy kicsit eltakarja az arcomat Sky elől. Rettenetesen szégyelltem magam, de képtelen voltam elmondani neki az igazat.

- Megyünk? - kérdezte, amikor visszaraktam a tányért, én pedig bólintottam. Ő kicsúszott a boxból, amiben ültünk, én pedig a tálcámat megfogva indultam utána.

Sose hazudtam barátoknak, most mégis erre kényszerültem.

Jó reggeeelt!

Először is nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre a dolgok alakulásáról, hogy tetszik nektek?

Másodszor: guys, elképesztőek vagytok! A múltkori fejezet után elértük az 1000 megtekintést, és most, a posztolás pillanatában egészen pontosan 1,15K-nál járunk!! Nagyon köszi nektek<33

Legyetek jók!<3