Az Angliában töltött első karácsonyunk meglehetősen fényűzőre sikerült. Egyszerűen nem tudok olyan karácsonyt mondani, amikor ennyire fényárban úszott volna minden a házban. Nem volt olyan hely, ahol nem lett volna valami ünnepi díszítés, így az elejében úgy éreztem magam, mintha valami dekorüzletet fosztottak volna ki a szüleim mielőtt odaértem. Nem az eltúlzott díszítés miatt költözött ünnepi hangulat a szívembe, hanem mert az egész család újra együtt volt. Messze nem volt olyan, mint régen, de legalább hasonlítani akart rá.

Kicsit szégyellem bevallani, hogy nem a családom volt az egyetlen indok, ami miatt a lelkembe melegség költözött. Miután pár napja elköszöntem a fiútól az szinte azonnal felkeresett. Épp csak köszöntem a családomnak, de az értesítés már ott volt, hogy minden létező felületen megkeresett. A lelkére kötöttem, hogy csak akkor vagyok hajlandó vele beszélgetni, ha erről Flo nem fog tudni. Tudom ugyan, hogy nem fogom tudni az örökké valóságig titkolni a legjobb barátnőm előtt, de egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy ez hosszútávú dolog lesz.

Így kezdtünk el szenteste napján beszélgetni, mintha valami karácsonyi ajándék lett volna ez a másiknak. Hamar rá kellett jönnöm, hogy Lando nagyon is sok mindent tud rólam Flo-tól. A lány majdnem minden velem kapcsolatos élményét elmesélte a családjának, amibe a fiú is beletartozik. Ezek ugyan csak felszínes apróságok voltak, de megmosolyogtatott, hogy ezeket a bugyuta dolgokat is megjegyezte.

~

Meredtem bámulom a tükörben a vizes arcomat, ahogy a jéghideg vízcseppek végig folynak rajta és lehullanak a mosdókagylóba. A testemen a hideg érintése miatt végig fut a libabőr és hevesen kapkodom a levegőt. Csak egy álom volt. Egy álom, amiben újra megtörtént. Beharapom az ajkam és próbálom lelökni magamról azt a kegyetlen súlyt, ami rám nehezedik. Mintha a vaskos ujjai a nyakam köré fonódnának és elvennék a lehetőséget, hogy levegőhöz jussak. A mellkasom gyorsan emelkedik és süllyed, de a oxigén nem jut a tüdömbe. Újra megnyitom a csapot és megmosom az arcom hideg vízzel. Meg kell kapaszkodnom, mikor végre úgy érzem kapok levegőt. Megtörlöm az arcom és remegve, zaklatottan megyek vissza a szobámba. A telefonom órája hajnali egyet mutat, mikor a kezembe veszem. Sóhajtva oldom fel és nyitom meg a beszélgetésünket Lando-val.

"Fent vagy?"

"Igen"

"Minden oké? Nem szoktál ilyenkor fent lenni."

"Fel tudsz hívni?"

Csak mikor felvillan a neve jövök rá, hogy mit is kértem tőle. Elfog a szorongás, hogy mégis mit mondjak neki, de aztán rájövök. Már látott és hallott így, semmi meglepő nem lesz számára. Aggódva és kicsit se álmosan szól bele a telefonba, amitől azonnal könnyek szöknek a szemembe. Az elejében csak kérdezget, majd kicsit lejjebb veszi a hangerejét és suttog a telefonba. Hallom és értem a szavait, de nem felelek rá. Csendesen zokogva hallgatom, ahogy hozzám beszél. Egy kis idő után feladja, hogy szóra bírjon, helyette csak csendesen mondogatja, hogy itt van velem. Mennyivel könnyebben tudnék vajon megnyugodni, ha ez valóban így lenne?

A rémálmaim gyakori kísérői az éjszakáimnak, de az utóbbi időben ez egészen lecsökkent a számuk. Túlságosan le voltam foglalva a versenyekkel és az ünneppel és nem foglalkoztam ezekkel az álmokkal. Persze előfordultak, de kicsit se volt időm agyalni rajtuk. Most viszont, hogy a dolgok lelassultak ez már a második este, hogy ezzel az egésszel álmodom.

Úgy kapaszkodom a fiú hangjába, mintha az életem múlna rajta. Valójában úgy érzem tényleg ezen múlik. Csakis az ő hangjára koncentrálok és igyekszem kizárni a saját hangjaim, amik könyörögnek, hogy vessek véget az egésznek. Remegve fekszem az ágyban, pedig a takaróm alatt meg lehet gyulladni. Folyik a víz a testemről, mintha nem csak az elmém vívná meg a saját harcát, hanem minden más részem is. Nem tudom mennyi idő telik el, mikor nagy sokára megnyugszom és álomba merülök.

Másnap reggel minden porcikám fájdalmasan mozdul, mikor kikelek az ágyból. Írok egy hálálkodó üzenetet a Lando-nak, amiért mellettem volt, de nem várok rá választ. Az óra hajnali ötöt mutat, így tudom, hogy ő még nagyban alszik. Hogy elfoglaljam magam végül olvasok, majd kimegyek a lovardába. A lovaim társasága megnyugtat és a friss levegő kiszellőzteti a fejem. Mint egy robot úgy csinálok mindent, hogy egy pillanatra se kalandozzak el. Önmagam árnyékává válok, de ez senkinek nem tűnik fel. Senki nem áll hozzám annyira közel itt, hogy láthassa ezt, vagyis egyetlen egy ember, de ő nincs a közelemben. Flo-val monstanában elkerüljük egymást, így nincs senki, aki kirángatna ebből az állapotból.

Egészen így megy ez szilveszter éjszakáig. Tekintetem végig futtatom az arany színű feszülős felsőn, amit a lábaim ívelt vonalát tökéletesen követő nadrággal egészítek ki. Szemeim, mint a felsőm az arany különböző árnyalataiban úsznak és kék íriszeim, mint valami ékszer, tökéletessé teszik az arcom. Sehol nem látszik a sápadtság, arcom beesettsége és a sötét karikák a szemem alatt. Úgy nézek ki, mint fénykoromban, lassan egy évvel ezelőtt. A megérinthetetlen lány, aki ahol elhalad ott az emberek összesúgnak és megbámulják. Ma már ezek a tekintetek nemhogy növelnék az önbizalmam, de olyan érzéssé váltak, mintha kést szurkálnának a testembe.

A telefonom rezzen egyet és felvillan Flo neve. Felkapom a táskám és leszaladok a lépcsőn. Elköszönök anyákétól és a magassarkúmban és kabátomban lépek ki a Anglia hideg téli levegőjére. Pillanatokon belül a taxiban találom magam Flo mellett és már úton is vagyunk az év utolsó bulijában. Kis izgalom öleli körbe a testem, hiszen megmondani se tudom mikor voltam utoljára bulizni. Flo-val elmeséljük, hogy a családunk tagjai merre töltik az év utolsó éjszakáját. Bár mivel Lando-val napi szintű kapcsolatban vagyok, így nem ér meglepetésként, hogy ő is pár haverjával tölti.

Mikor belépünk a tömegbe jövök rá, mennyire is elszoktam ettől az egésztől. Ennek függvényében, hogy oldjam az egyre eluralkodó szorongásom azonnal inni kezdek. Az arcom egy pillanatra eltorzul, amikor az első pohárba belekortyolok, Flo pedig nevetve teszi le a telefonját.

- Akkor veled kezdem a party-s videók kirakását - nevet fel a lány és látom, hogy máris posztolja a sztorijába.

- Igazán kedves tőled - rázom meg a fejem. Nem kell sok idő, hogy folytassam a tevékenységem és igyak, hiszen az érzés, ahogy felszabadítja a testem és az elmém megbabonáz.

Élvezem, hogy minden gond, ami belengi az életem, apró méretűre zsugorodik. A helyüket felváltja a tompaság és a szabadság. Sokkal könnyebbnek érzem magam, hogy minden szarság eltűnik. Az alkohol az, ami segít újra a régi énemet feléleszteni és minden másodpercbe csak egyre inkább duzzad az egom. Eltűnnek a kezek az oldalamról, a súlyok a mellkasomról és szabad vagyok.

Csak egy pillanatra fogja el a keserűség a lelkem, hogy ahhoz, hogy ezt érezzem rettentően részegnek kell lennem. De ahogy tovább mélyülne ez a gondolatsor gyors megiszom a poharam maradék tartalmát és Flo-val együtt bevetjük magunkat a táncoló tömegbe.

Talán a sok alkohol miatt engedem meg magamnak, hogy Lando a gondolataimba férkőzzön. Az elmúlt heteket végig beszélgettük és meglehetősen megkedveltem a fiút, aki bár rettentően poénos, de belül komoly gondolatokkal rendelkezik. A gondolataimat kitölti, hogy megbeszéltük, miután Flo elutazik találkozunk. Természetesen ez teljesen privát módon kettesben történik, hogy sehova se kerülhessen ki. Kicsit szarul érzem, hogy átvágom a legjobb barátnőmet, de Lando hosszasan bizonygatta nekem nem rég, hogy nem fogja bánni. Végülis nem fog kiderülni semmi és lehet semmi hosszúéletű nem kerekedik az egészből. Lando megígérte, hogy ha mégis arra kerülne a sor, hogy valami érdekesebb dolog sül ki belőlünk elmeséljük Flo-nak. Úgy isten igazából egyikünk se tudja mi az, ami köztünk folyik, de mindketten meglehetősen élvezzük. Bármennyire nem érdemlem meg ezt a fajta örömöt a kísértés túl nagy. Még akkor is, ha tudom, hogy magammal ránthatom a mélységembe a fiút. A kérdés csupán csak az, hogy Lando vajon tudja-e, hogy ha lecsúszok ő is csúszik velem?

~

A mai futam után főleg az első biztonsági autó után nagyon mérges voltam. És akkor még nem is sejtettem mi lesz a végén. Eszméletlen volt, és vegyes érzelmekkel vagyok itt. Sajnos nem feltétlen Lando hétvégéje volt, de lehetett volna rosszabb is.

Ez pedig ma egy kicsit rövidebb talán ilyen átkötő résznek nevezhető fejezet, mielőtt befordulunk a célegyenesbe. Remélem ettől még szeretitek.💖

Köszönök minden visszajelzést, el se hiszitek mennyire boldoggá tesztek.🥺💖

Love u all💖