A szezon a kezdésének közeledésével Lando-nak egyre kevesebb ideje lett rám, bár a fiú mindent megtett, hogy jusson rám is elég ideje egészen addig, ameddig a húga vissza nem tért nem akart egyedül hagyni. Így történt, hogy a két Norris testvér szó szerint váltja egymást. Flo hazatért a napokban, bár még nem találkoztunk, Lando pedig teljes mértékben a munkájára koncentrált.

Kicsit idegesen lépdelek az istálló kellemes folyosóján Flo-t keresve. Megbeszéltük, hogy együtt lovagolunk. Nem hazudok rettentően félek a találkozástól. Hiába tudta a lány mi van velem és a bátyjával mégis csak más a szemébe nézni. A gondolataim kegyetlen módon, szokásuk szerint mindenféle hülyeséggel traktálják a fejem, miszerint Flo úgy megutált, mint a sicc. Minden porcikámat kitölti a rettegés, hogy valóban ez történt és valóban mindent tönkretettem az önzőségemmel. Egy pillanatra megtorpanok mielőtt belépek a közösségi tér ajtaján, ahol számításaim szerint Flo tartózkodik. Valószínűleg az a pillanat nem egy röpke pillanat, mert a következő, amire feleszmélek, hogy Flo kilép az ajtón. Szemei kis meglepettségről árulkodnak, majd a következő pillanatban már szorosan öleljük egymást.

- Hogy mennyire, de mennyire hiányoztál - egy pillanatra megszorít, majd elengedjük egymást. - És teljesen kivirultál!

- Mondod te, akinek olyan jó színe lett a napsütötte Amerikában - nevetek fel teljesen őszintén.

Vannak emberek, akik a barátságokat nem gondolják komoly kapcsolatnak. Az igazság pedig az, hogy valójában néha egy barátság sokkal mélyebbre szántóbb, mint egy szerelem. Amikor Flo szemei mosolyogva néznek rám rá kell jönnöm, hogy a Norris család rettentően különleges. Flo nem az a felszínes barát, aki mérges lesz rám, mert én boldog vagyok. Osztozik velem mindenben, akárcsak a bátyja és mindkettő hagyja, hogy szárnyaljak a szabad utamon, ahogy én jól érzem magam.

- De én komolyan mondom Jul - újra megölel, de ez amolyan boldog vagyok miattad ölelés. - Lando jót tett neked.

- Annyira féltem, hogy nem fogsz neki örülni - vallom be őszintén. Beszélni az érzelmeimről valami olyan dolog, amit a pszichológusomnak köszönhetek. Sokáig rettegtem kimondani az érzelmeim, és féltem az embereket nem érdekli majd. De az, hogy olyanokat találtam, akik igazán szeretnek és bármit is mondjak kitartanak megadják a magabiztosságot, hogy a gondolataimat szavak formájába öntsem.

- Miért? - nevet fel Flo és értetlenül néz rám, mikor újra elhúzódik az ölelésemből.

- Mert féltem, hogy azt gondolod, hogy Lando miatt barátkozok csak veled - mondom meg az igazságot. Túl sok ember használt már ki, hogy tudjam ilyenek megtörténnek és mindig nagy fájdalom követi, mikor rájössz.

- Nem is ismerted Lando-t - nevet fel és megindulunk a nyerges felé, hogy elkezdjünk lovagolni.

Be sem áll a szánk egész lovaglás közben, pedig többet is lovagunk. Mindkettőnknek rettentően sok élménye van, amit meg akar osztani a másikkal, így a mai inkább egy lazább nap a lovak számára. Végül aztán elköszönök Flo-tól és a kocsim felé veszem az irányt. Amikor beülök a kocsiba lehunyt szemmel mosolyogva dőlök hátra az ülésben. Már az elmúlt hetek is, de most már kifejezetten azt érzem, hogy boldog vagyok az életemmel. Hiába vesz körbe némaság, a hangok a fejemben nem szólalnak meg, nem érzem a fojtogató érzést az egész testemen. Felszabadultnak érzem magam.

Ez jár egész úton a fejemben és még akkor is, mikor begurulok Lando udvarába. A fiú kivételesen nem vár kint, bár tudja, hogy érkezem. Kopogás nélkül lépek be a házba, ahol azonnal meghallom, hogy valamit a konyhában ügyeskedik. A cipőmből kibújva indulok meg be, hogy köszöntsem a fiút.

- A hajad - simítok végig a szinte kopasz fején. Természetesen láttam élőben, mikor levágta és kicsit talán meg is könnyeztem csodásan göndör fürtjeit két nevetés között.

- Majd visszanő. Szerintem amúgy baromi jól sikerült - ellép tőlem és körbefordul, hogy láthassam valóban le lett vágva mindenhol a haja.

- Eszméletlen vagy - a nevetésem egy csókkal fojtja belém. A csókunk pedig egészen addig tart, ameddig valami el nem kezd sisteregni a hátunk mögött, mire eszméletlen sebességgel válunk szét és Lando odalép a készülő kajához.

- Jelentem, nem égett meg - mozgatja kicsit meg a serpenyőben sülő valamit. - Legalább még ehető lesz.

- Inkább zárd el te konyhatündér, várjuk meg még kihűl és utána együnk - fogom meg a kezét és visszahúzom magamhoz, amint nem fő tovább a kajánk. Lando kezei a derekam köré fonódnak és eszméletlen vigyorral az arcunkon bámuljuk egymást.

- Azért valljuk be, elég menő pasid van, hogy tud főzni - Lando egyik kezét leveszi a derekamról és befeszíti a bicepszét, hogy megmutassa mennyire is pasi. Nevetve nyúlok oda a kezéhez és húzom vissza a derekamra.

- Valljuk be, szerencsénk, hogy nem a főzés a legjobb készséged - kuncogok halkan a tényen, hogy Lando valójában borzalmas szakács és az esetek többségében valamit eléget a konyhában.

- Akkor mi? - hajol le a nyakamhoz. Ajkai súrolják a bőrömet, amit a gerincem mentén végigfut a hideg. Ahogy elhagyják a szavak az ajkát finom nedves csókokkal hinti be a bőröm minden szegletét, amit ott elér.

- Szerintem eléggé kihűlt a kaja - tolom el magamtól, mire kicsit csalódottan néz rám és előveszi a kiskutya szemeit. - Megégett és még hideg is, szerintem együnk most.

- Dehát még csak most készült el, hidd el forró az még - forgatja meg Lando a szemét és egy pillanatra pillantok csak le a kezemen lévő órámra, hogy tudjam mennyi is az idő, de mire feleszmélek Lando újra az arcomhoz nyúl és megcsókol.

Végül aztán nagy nehezen eljutunk a kajáig és az első falat után meg is dicsérem Lando-t, mert valóban nem lett olyan rossz és egészen ehető. Bár az utóbbi időszakban szinte úgy is mondhatnánk, hogy összeköltöztünk ez viszont hamarosan megszakad, mikor megkezdődik a szezon és Lando elindul körbe versenyezni a világot. Legalábbis egy részét a jelenlegi helyzetben. Pár hónappal ezelőtt még meglehetősen kétségbe estem volna a tudattól, hogy lelép a fiú hosszabb időre, de ma már vagyok annyira jól, hogy ez nem ijeszt meg.

Lando ujjai a hajammal játszanak én pedig lehunyt szemmel élvezem ki a pillanatot, amiben mindketten élünk. Amikor az embernek olyan barátja van, aki az életét nagyon is nagy lábon és háromszázzal száguldozva, minden pillanatnak nagy jelentősége van. Kivételesen nem a tv megy valami random sorozattal, hanem a zene szól hangosan a házban ezzel pedig egy másodperc csend sincs körülöttünk, én mégis azt érzem minden tökéletes és harmonikus.

- Ha tudnád mennyire gyönyörű vagy - suttogja Lando a fülembe és egy pillanatig fel se fogom mit mondott, majd mikor leesik kinyitom a szemem. - Így pedig még inkább. Ezek a szemek!

- Tetszenek? - pillantok a fiúra szerelmesen, akinek a szemei ebben a fényviszonyban inkább zöldesek, mint kékek.

- Nem hallottad elégszer? - húz közelebb magához, annyira, hogy orraink szinte összeérnek. - Kicsit telhetetlen vagy - kijelentésére felnevetek és egy puszit nyomok az orrára.

- Annyira örülök, hogy megismertelek Lando - a hangom megkomolyodik, hiszen szeretném, ha érezné a fiú nem üres szavakat fecsegek a levegőbe. Lando egy pillanatre elhúzódik, hogy a telefonjához nyúlva kikapcsolja a zenét. - Lehet ha te nem vagy már nem is élnék.

- Ne mondj ilyet - fordul vissza hozzám és aggódva tekint végig rajtam. - Erős lány vagy te Jul, kibírtad volna, én csak megmutattam, hogy megy ez neked.

- Ezt már nem tudjuk meg, mert itt vagy nekem - Lando visszabújik hozzám egy óvatos csókot nyomva az ajkaimra.

- Itt - suttogja két vággyal töltött csók közt miközben átadjuk magunkat az érzelmeinknek.

Szeretném azt hinni, hogy örökké ilyen lesz. Örökké szerelmes leszek belé még akkor is, ha ő nem tud teljes erőbedobással rám koncentrálni. Szeretném támogatni minden nehéz döntése előtt, amit a karrierje során meg kell tennie. Minden lejtőn alján ott akarok állni, hogy megmondjam neki innen csak fentebb van. Álmaink határa a csillagos ég és ezt mindketten tudjuk. Kettőnk világa ég és föld, mégis egy mennyei paradicsom mikor találkoznak. Lando nem az a fiú, akinek elsőnek gondolnánk. Sokkal több egy egyszerű embernél, ezerszer több lakozik benne, mint amibe bárki bele is mer gondolni. Talán ettől lesz igazán különleges. Azt gondolom, hogy az élet sokszor elvesz tőlünk sok mindent. Elvette a fényem, a boldogságom. Eltűnt a ragyogás, az értelem az életemből és én azt hittem az élet olyan kegyetlen, hogy soha nem is adja vissza, de tévednem kellett. Sokkal többet adott vissza. Amire eddig azt hittem nem lehet világosabb, most már sötétnek tűnik a jelenlegi helyzethez képest. Indokot adott arra, hogy a lovaimon kívül legyen miért felkelnem nap, mint nap és boldognak lennem. Lando Norris az a fiú, aki messze nem tökéletes sokak szemében, mégis ahogy az ujjai finoman simítják végig a bőröm azt gondolom ez hazugság. Nincs nála tökéletesebb ember számomra.

~

Amellett, hogy új rész, a legjobb hírem az eheti versenyhétvége! Mit gondoltok milyen lesz a sprintfutam és az ezzel érkező új formátum?👀

Durva, hogy telik az idő és már a nyár egy részén túl vagyunk, remélem mindenkinek jól telik!

Vasárnap találkozunk legyen csodás hetetek! Addig is igyekszem minden kommentre válaszolni, kicsit lemaradtam velük, ne haragudjatok!

Love u all❤️