Az elkövetkező hetekben úgy estem bele Lando-ban, mint ember a földön még soha. A fiú teljesen elraboltam a lelkem és minden porcikám. Ennek függvényében egy héttel később az első találkozásunk után közös videóhívásban mondtuk el Flo-nak mi is a helyzet. Nem hazudok, rendesen remegtem és hányingerem volt, hogy mit is szól majd a legjobb barátnőm ehhez az egészhez. Természetesen örült neki, és megígértette velem, hogy nem fogok csak a bátyjával lenni, hanem vele is. Hatalmas kő esett le akkor a szívemről és Flo beleegyezése volt a kulcsa a békességemnek.

A szüleimnek nem voltam ennyire bő beszédű. Az első találkozásunk után egyikük se nézte olyan igazán jó szemmel a kapcsolatomat Lando-val. Anya azért, mert félt, ha igazán közel kerül hozzám kikotyogom a titkunk, apa pedig azt szerette volna, hogy visszatérjek Ethan-hez. Talán, ha tudná mit tett velem nem gondolná ezt, de anya szigorú tekintete megakadályozott abban, hogy ordibálva elmondjam apának az egészet. Hogy hogyan alázott meg, és tett tönkre egy életre.

A nap már lemenőben van mikor a jól ismert úton gurulok végig Lando házához. A szüleim miatt nem igazán találkozunk nálunk, inkább csak én járok hozzá. A fiú a bejárati ajtó keretének támaszkodik, mikor kiszállok az autóból. Mosolyogva nézi, ahogy gyors mozdulatokkal kikapom a cuccaim és fáradt léptekkel haladok felé.

Az elmúlt időszakban egyre inkább azt érzem, hogy a testem és az elmém összefogott ellenem és minden létező pillanatban az eszembe juttatják, hogy nem ebben állapodtunk meg. Lando társaságában ezeket ugyan könnyű szerrel zárom ki, de egyedül lehetetlenség. Marad a kegyetlen sírás a szobámban összegörnyedve, és könyörögve, hogy maradjon ez az egész abba. A szorítások egyre erősebbek a testemen, szinte már összeroppantják a csontjaim és a az elmém az eddiginél is hangosabban kiáltozik. Összeszorul a szívem, ahogy Lando-ra nézek. A hang a fejemben pedig megerősít, hogy igenis jól teszem, hogy ezt érzem. Nem érdemlem meg az a boldogságot, amit ő ad nekem. Nem érdemlek meg semmilyen örömöt, főleg nem egy férfitől.

- Egy igazi úriember vagy, hogy segítesz - adok a szájára egy puszit. Lando becsukja mögöttem az ajtót, és szinte azonnal átjár a ház kellemes melege.

- Bocsi, de én fázós vagyok - segíti le rólam a kabátot és felakasztja a fogasára. - Olyan jól fel vagyok melegedve, most ha ki kellett volna mennem, akkor átfagytam volna.

- Ennyit igazán megtehetnél értem - hangom egyáltalán nem vádló és semmi haragom nincs a fiú felé, amiért ennyire fázós. Egy ölelésért fordulok felé ő pedig széttárja a karjait. Bár a kocsiban is jó idő volt, Lando testének kellemes melegét nem tudja felülmúlni semmi. Arcom a nyakához nyomom és bőre kicsit libabőrős lesz a hideg orrom érintésétől.

A kapcsolatunk egyik pillanatról a másikra alakult úgy, hogy mire feleszméltem már a mindennapjaim szerves részévé vált. Újra és újra előtérbe kerül a gondolat, hogy mennyire borzasztó barátnő lehetek, ő mégis úgy ragaszkodik hozzám, mintha kötelező lenne neki.

- Minden rendben - kérdezi, mikor már hosszú percekig nem vagyok hajlandó elengedni. Nem tudok egyetlen egy szót se kiejteni a torkomon, csak megrázom a fejem. - Mi a baj Jul?

Halk zokogás szakad fel belőlem, mikor eljut a tudatomig a kérdése. Önsajnáltatónak érzem magam, mintha csak kihasználnám őt. Kihasználom, hogy a saját lelkem kis békességhez jusson. Csak jobban kezdek el sírni, mikor arra gondolok mennyivel boldogabb lehetne egy olyan lány mellett, aki nem követett el ilyen hibákat az életében.

- Annyira sajnálom - szipogom miközben távolabb húzódom tőle. - Mostanában minden olyan zavaros.

- De nem tudom mi - Lando értetlenül sóhajt. Azonnal belém hasít a felismerés, hogy neki se lehetett könnyű az elmúlt pár nap. Tudom, hogy sok mindenen megy keresztül Ő is az elmúlt hetekben. - Soha nem mondasz semmit, csak hogy baj van. Fel kéne keresned valami orvost, én nem tudok mit kezdeni veled.

- Mert ennyire egyszerű, nem? - a hangom erőtlen mégis dühös. Bár tudom nem kéne annak lennie, egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Túl sok minden nehezedik a vállaimra, hogy csak úgy elmenjek az egész mellett.

- Igen Julie, ennyire egyszerű - Lando is egy kicsit hátrébb húzódik és kezeivel ingerülten gesztikulál. - Csak te bonyolítod meg ennyire. Mindenkinek vannak problémái, és valamilyen úton módon mindenki el tudja mondani csak te nem. Nekem is vannak gondjaim mégse verem ilyen nagy dobra.

- Gratulálok Lando - rázom meg a fejem hitetlenül és sietve lépdelek fel a lépcsőn a hálóba. Fáj, hogy ennyire egyszerűnek látja. Mintha minden megoldódna azzal, hogy kimondom a történteket.

Lando nem jön utánam bár nem is bánom. Sírva terülök végig a franciaágyon, és próbálom felemészteni az egészet. A szavai beleszúrták a kést, a már amúgy se épp szívembe. Az elmém gúnyosan ismételgeti, hogy igaza volt. Minden apróságban igaza volt és hiába próbálok menekülni, semmi esélyem nincs. Nem érdemlem meg a boldogságot és ő se érdemli meg, hogy így bánjanak vele. De a tudat, hogy mennyire szeretem kikészít.

A hosszas sírásban végül elalszok és mikor felkelek továbbra is egyedül vagyok a szobában. Az óra már elég későt mutat ahhoz, hogy Lando valami mást csináljon alváson kívül. Sajgó fejjel felülök és meredek magam elé. Vajon megéri titkolóznom? Lando nem hülye és így is elég sok mindent tud és egy valamit én is tudok. Megbízom benne. Eszembe jut a rengeteg apróság, amit mind végignézett és nem ítélkezett, sőt, nem is kotyogta el. Nem veszíthetem el ilyen hülyeség miatt.

Egy pillanatra megszédülök, mikor a pilóták reakcióját megszégyenítő sebessége felugrok az ágyról és megindulok lefelé. A nappaliban a tv halkan szól és gyér fényei bevilágítják a teret. Egy pillanatra összeszorul a szívem. Anya csalódni fog bennem, hogy kikotyogom a titkunk. Az egész testem megremeg, és az elmém üvöltözik velem, de most újra figyelmen kívül hagyom. Erre pedig egyetlen indokom van: Lando.

- Lando - a hangom rekedt a sok sírástól és alvástól. Mintha az egész lényem próbálna megakadályozni. - Lando.

- Igen? - a fiú feje egyszer csak felbukkan a kanapén. Látom rajta, hogy nem aludt és a könnyek elkezdi marni a szemem. Ahogy belenézek a szemébe nem tudok másra gondolni csak rá. Szertefoszlik minden kétségem. Ha valaki megmenthet az ő, és szeretnék önző lenni, szeretnék megmenekülni.

- Igazad van - olyan lehetek kívülről, mint egy kislány, aki rosszat álmodott. Neki is szüksége van a biztonságot jelentő karokra, és nekem is. - Kérlek, ne haragudj!

Lando sóhajtva felkel és kikapcsolja a tv-t. Kézen fogva sétálunk csendben fel a lépcsőn. Úgy szorítom a kezét, mintha az egyetlen kapaszkodóm lenne a szakadék szélén. Fent aztán azonnal hozzá bújok és mélyen beszívom számomra kellemes illatát. Percekig csak hallgatunk, de a csend nem kínos. Tudom, hogy ő is gondolkodik, úgy ahogy én is.

Talán meg fogom bánni és átkozni fogom magam, hogy hagytam ennyire mélyen belém láthasson. De most hiszem, hogy az egyetlen, aki megérthet az Ő. Már nem félek attól, hogy el fog ítélni, még csak attól sem, hogy ha megtudja a titkom kidob az éjszaka közepén. Szeretném lerántani a leplemet előtte. Meztelenre vetkőzni a lelkem, ledobni azt a sok piszkos ruhát, ami az elmúlt időszakban a lelkiismeretem viselt.

- Volt egyszer egy barátom - kezdem halkan. Lando nem szólal meg, csak apró köröket kezd el a karomra rajzolni. - Nagyon szerettem. Szerelmes voltam mindenbe, ami hozzá kapcsolódott. Az a tipikus francia gazdag srác volt, akiért minden lány oda volt. Nem hazudok én is, és rettentően különlegesnek éreztem magam, mikor elkezdtünk randizni. Az egész olyan volt, mint egy álom. Hercegnőként hordozott a tenyerén, én pedig mindent eldobtam érte. Szinte nála éltem, a családom, a barátaim, a lovaim teljesen elhanyagoltam. Még csak nem is éreztem bűntudatot, hogy a lovaimat más lovagolja, vagy, hogy kihagyom valamelyik családtag szülinapját - egy pillanatra elhallgatok, de mindketten tudjuk, hogy ez csak a sztori kezdete. A csattantó csak ezután jön. - Egy idő után azonban megváltozott. Többet bulizott, többet volt részeg, de én kitartóan szerettem. Annyi jel volt, hogy nem kellett volna, de én mégis megtettem. Emlékszem azon ritka alkalmak egyike volt, hogy kint voltam a lovardában. Utána nem haza mentem, hanem hozzá. Megszokott dolog volt, rengeteg időt töltöttem nála. Fel kellett volna tűnnie az idegen cipőnek az előszobában. Naiv voltam, mikor térdelve könyörgött nekem, hogy ne haragudjak rá. Haragudnom kellett volna, hiszen megcsalt a legjobb barátnőmmel, de nem tudtam túl sokáig kitartani - Lando izmai alattam megfeszülnek és hallom, hogy a fejem alatt pihenő mellkasában szíve őrülten dübörög. - Egy hónappal később újra összejöttünk és újra nagyon boldog voltam mellette. Megígérte kevesebbet fog bulizni, én pedig, hogy érezze mennyire fontos nekem még több időt voltam vele. Úgy éreztem ez a helyes, hiszen apa üzlettársa lett hála a kapcsolatunknak. Apa nagyon boldog volt akkoriban, mert sok pénzt hozott az együttműködés. De egy csoda se tart örökké - a könnyek lassan kezdenek végig folyni az arcomon és lecsöppenek Lando pólójára. - Folytatódott minden, mint régen. Egyszer nála aludtam, de ő oda volt bulizni. Részeg volt, mikor hazaért és összevesztünk. Nem tudom kiverni a fejemből mocskos szavait, és hogy megütött. Ordítozott velem, majd megragadta a karom és berángatott a hálóba. Kísért minden érintése. Érzem a súlyát a testemen, az alkoholt az orromban. A kezei, amik erősen szorítanak le, még a mai napig odaszögeznek az ágyhoz. Minden olyan élénk, mintha tegnap lett volna. Az egész kegyetlen volt, mégis azt éreztem nekem ez jár. Elhanyagoltam mindent érte, és ezt kapom büntetésül - mikor befejezem a mondatom csend áll be közénk, csak a halk szipogásom hallatszik.

- Miért nem mondtad el bárkinek? - Lando mintha csak most eszmélne fel szorosan magához ölel. - Fel is jelenthetted volna, vagy bármi. Jul, te nem tettél semmi rosszat, és ha még úgy is érezte, akkor se foghatod ezt fel úgy, hogy megérdemelted. Senki nem érdemel ilyet!

- Anya megkért - suttogom. Lando kicsit elhúzódik és felül. Szembe fordít magával és annyira nincs sötét, hogy láthassam az ő szemei is csillognak. - Nem tehettem mást Lando. Nem akartam tönkre tenni apa üzletét.

- Helyette magadat tetted tönkre - simogatja az arcomat. - Jul, ígérj meg valamit nekem. Nem csak most, hanem soha többet nem fogod hagyni, hogy valaki ilyen módon bánjon veled. Nem ezt érdemled, és nem gondolhatod azt, hogy ezt megérdemelted.

Csendben hajolok Landohoz és a nyakához fúrom az arcom. Úgy öleljük egymást a sötétben, mintha életünk utolsó éjszakáját élnénk meg együtt. Soha nem gondoltam, hogy valaha meg fogom osztani a titkom bárkivel is. Nemrég kiröhögtem volna azt, aki azt mondja nekem lesz majd valaki, aki hangosabb lesz minden gondolatomnál. Valaki, akinek a hangja vezet majd a fény felé ahelyett, hogy belökne a sötétbe.

Lando a legváratlanabb helyen a legváratlanabb pillanatban talált meg, de az időzítése tökéletes volt. Ezt pedig talán soha nem fogom tudni meghálálni neki.

~

Már egy ideje tudom, hogy hamarosan elérünk ide és hosszasan agyaltam vajon mit is írjak. Messze talán a legfontosabb rész, főleg ha Julie karakterfejlődését tekintjük. Emellett a legszomorúbb, ezt bátran kijelenthetem.

Megvallom őszintén lehet egy jó hat hónap is eltelt mióta ezt megírtam és még mindig csak ülök és azon agyalok vajon mi lenne a jó írói megjegyzés, de nem jönnek a szavak a gondolataimba. Ez a rész magért beszél.

Legyen csodás a hétvége maradék része!❤️

Love u all❤️