A parton tett látogatásom előtt se tudtam aludni és utána se megy jobban. Hosszasan bámulom a nyaraló fehérre festett plafonját, majd egy gondolat hatására felpattanok az ágyamból és az ablakhoz megyek. Már nincs ott, tehát ő is a házban van. A gondolat, hogy egy tető alatt vagyunk szinte fojtogatja a tokrom és úgy érzem mindjárt elhányom magam. Mégis mit műveltem? Beletúrok a hajamba és kicsit meghúzom, miközben erőszakosan harapdálom a szám. Hogy lehetek ekkora kurva? Mit gondoltam mikor hagytam, hogy megcsókoljon? És ő mit gondolt mikor megcsókolt? A szoba elkezd velem forogni, kénytelen vagyok megtámaszkodni az ablakpárkányban, hogy ne essek el. Lehunyom a szemem és megálljt parancsolok magamnak. Igyekszem csak a légzésemre figyelni. Beszív és kifúj, újra és újra.

Lando nem fogja elmondani senkinek, főleg nem a saját húgának mit tett a legjobb barátnőjével. Innentől kezdve pedig minden rajtam áll. Ügyesen kell játszanom a lapokkal, és figyelni, hogy semmi se derüljön ki. Ennek művészetébe pedig hónapjaim voltak beletanulni és minden egészen eddig problémamentesen ment. Természetesen a fene gondolta volna, hogy Flo hülye tesója teljesen bekavar a szépen felépített világomba. Megígértem anyának valamit és nem fogok kudarcot vallani.

A nyaralás maradék napjaiban teljes mértékben kerültem Lando tekintetét, és ha mégis összetalálkozott volna, akkor azonnal elkaptam abból az irányból a fejem. Minden lehetőség alól kibújtam, hogy esetleg a fiúval kettesben maradjak, bár tett erre kísérletet. Nem volt titok előtte, hogy nem kívánok belőle többet. Azt a hangot, ami pedig könyörgött a fiúért, mint ahogy a dohányos a cigicsikket, elnyomtam. Régebben semmi bajom nem volt azzal, ha egy fiú fut utánam, de aztán az első barátommal minden ilyen szokásom elszállt. Most pedig túl fontos nekem a barátságom Flo-val, hogy feladjam ilyen apróságért. Lando átlépett egy határt minden tekintetben, amit egyikünknek se lett volna szabad. Egyszerűen csak szeretném visszapörgetni az időt egészen odáig, hogy biztonságban legyen a titkom. Bár akkor már egészen a titok megszületéséig is visszatekerhetném.

Angliát kicsit se érzem otthonomnak és nem gondoltam, mikor ideköltöztem, hogy egyszer ennyire örülök, hogy a családi házunk falai fognak körbe. Ugyan fojtogató a ház légköre, de sokkalta kevésbé, mint Flo és tesója közelsége a történtek után. Ahogy körbe nézek a házban semmi se változott az elmúlt pár napban, így otthonomnak továbbra se tudom nevezni. Egy ideig hallgatózom, hogy van-e valaki otthon, de megállapítom, hogy egyes-egyedül vagyok valamilyen indokból. Az idő már nem valami korai, bár kicsit se zavar, hogy a családom oda van. Felmegyek a szobámba, ahol végig dőlök az ágyon és kirakok egy-két képet a nyaralásról, majd elteszem a telefonom jó messzire, hogy ne is láthassam az értesítéseket.

Az ágyamon ülve olvasgatom a könyvespolcon sorba állított könyvek címét. Oda-vissza elolvasom őket, közben pedig a könnyek szép lassan kezdenek végig folyni az arcomon. Miért történik ez velem? Miért van az, hogy mikor már egyenesbe jönne kezdenének jönni a dolgaim minden egy pillanat alatt darabokra hullik. Lando-nak meg kell értenie, hogy nem lehet a közelembe. Én nem az vagyok, akit ő keres. Erősen harapok bele az ajkamba, hogy ne szakadjon fel a torokomból a hangos kiálltás, ami ki kívánkozik belőlem. A vér fémes íze betölti a szám, és egyik kezemmel megszorítom a másik csuklóm. Érzem, ahogyan hevesen dobog a szívem és egy pillanatra azt kívánom bárcsak ne tenné. Lehunyom a szemeim és újra és újra lejátszom a fejemben azt a jelenetet. Megérdemlem, egy kicseszett kurva vagyok. Az egész azért történt, mert megérdemeltem. Elengedem a csuklóm, ami valószínűleg rettentően vörös most. Mit művelek magammal? Kinyitom a szemem és a szoba megfordul velem. Emlékeztetnem kell magam, hogy ne felejtsek el lélegezni. Felálok és úgy, mint aki bármelyik pillanatban összeeshet áttámolygok a fürdőbe. Bele se nézek a tükörbe, úgyis csak elszörnyülködnék a látványon, inkább remegve megmosom az arcom legalább ötször.

Flo persze semmit se tapasztal az elkövetkező hetekben abból mennyire is összeomlottam, és boldogan tervezzük a következő kiruccanásunkat Spanyolországba. Bár ez nem nyaralás hanem egy hosszabb nemzetközi verseny, de végülis nyaralásnak is fel lehet fogni. Apa és anya kicsit húzta a száját, hogy egészen három hetet odaleszek, de végül persze belementek minden gond nélkül. Persze úgyis meglátogatnak majd, de a videók is el lesznek nekik küldve így nem maradnak le semmiről. Mióta elköltöztünk Angliába nem igazán versenyeztem, főleg nem egyszerre mindhárom lóval, így kicsit hiányzik is a versenyek hangulata, de most három hétig szórakoztathatom majd magam Flo-val együtt a napsütötte Spanyolországban. Amikor először felvetettem anyáéknak még nekem is olyan érzésem volt, hogy menekülök valami elől nemhogy nekik. Azt viszont, hogy mi az, ami miatt képtelen vagyok megmaradni egyhelyben még én se tudom. Vagy csak nem akarom tudomásul venni.

- Jul - Flo hangját hallva jövök rá, hogy elmerülve a gondolataimban bámulom a lovaim cuccát, amik a versenyszekrényemben vannak bepakolva. - Minden oké? Nem akarok tolakodó lenni, de Horvátország óta olyan fura vagy. Nem élvezted?

- De nagyon is - mosolygok megnyugtatóan a mellettem álló lányra. - Csak egyszerűen azon gondolkodom milyen lesz oda lenni Spanyolországban három hetet.

- Ezen nem kell ennyit agyalni - nevet fel. - Imádni fogod. Szeretem Angliát, de sokszor annyival jobban tetszenek az ilyen napsütötte országok.

- Én még mindig nem tudtam megszokni Angliát - sóhajtom gondterheltem, amitől a lány arcáról lehervad a mosoly.

- Hiányzik Franciaország? - kérdezi és hallom a hangjában a sajnálatot, amitől összeszorul a torkom.

Soha nem voltam az a típus, aki megosztja a problémáit mindenkivel. Már egészen kicsiként sokat kellett veszekedni velem, hogy elmondja mim is fáj egy-egy elesés után. Ez csak fokozódott, mikor lovagolni kezdtem. Mint a legtöbb lovas, rengetegszert estem már és szinte mind után megmondtam, hogy nem fáj semmim, közben pedig sikítani tudtam volna fájdalomtól. Talán ezért nem esik nehezemre titkolózni. Ugyan ez más fajta fájdalom, de azért mégis kegyetlenül fáj.

- Eléggé - húzom el a szám. - Valahogy semmi se köt ide, még oda rengeteg emlék. Mármint ne érts félre Flo. Nagyon szeretek a barátod lenni, de ez már más.

- Persze megértem, hogy nem könnyű - bólint megértően. - Nekünk is nehéz volt feldolgozni, mikor Oli elköltözött, aztán Lando is, akit alig látunk. Most meg én.

A fiú nevére a gyomrom apróra zsugorodik. Hirtelen újra érezem a sós tenger illatát és élénken villan a szemem elé a fiú közeledő alakja. Ahogy ezekbe belegondolok azonnal el is szégyellem magam. Mennyire kell szar embernek lenni, hogy a legjobb barátnőd bátyjával kavarj? Magamból kiindulva soha nem jelent jót az ilyen. A mai napig nem tudtam megbocsátani Isaac-nek, hogy együtt hancúrozott az akkori legjobb barátnőmmel. Persze túl sokan viselték már ezt a címet, hogy legyen bármiféle jelentése is. Talán már egyfajta rossz ómen ez a jelző, hiszen minden olyan lány, akit így neveztem egyszer csak, hol fájdalmasabb módon, hol könnyebben, eltűnt az életemből.

- De legalább eljönnek Spanyolországba - derült fel a lány arca, mikor belegondolt, hogy a családja meglátogatja. - Még Lando is. Egyik héten pont két verseny közt lesz. Persze nagyon sok csokiba fog nekem kerülni, de végülis megéri. Neked jön a családod? - fel se fogom, hogy újra a közelemben lesz a fiú és újra meg kell mindent tennem, hogy távol maradjak tőle.

- Elméletileg igen. Még a bátyám is hajlandó leutazni - azt már csak magamban teszem hozzá, hogy inkább csak a lányok miatt, de erről Flo-nak nem kell tudnia.

- Akkor lesz egy családi hetünk is - örül meg Flo, én pedig egy mosollyal megerősítem a lányt, aki ennek örömére folytatja lovai cuccainak az elpakolását.

A szívem összeszorul, hogy újra látnom kell Lando-t. Persze sejtettem valahol, hogy az örökkévalóságig nem tudom majd elkerülni a fiút, csak húzni-halasztani tudom ezt az időpontot. Így az egyetlen lehetőségem, hogy többé kevésbé újra szembenézek a ténnyel, hogy nem tudom őt elkerülni és meglehet örökké kísérteni fogja az életemet. Azt viszont nem fogom hagyni, hogy ilyen kis bökkenő megtörje az elhatározásomat. A titkok azért lettek titkok, mert valamilyen oknál fogva nem tartoznak sok emberre. Bármit is tegyen Lando, ezt a sötét apróságot nem fogja kihúzni belőlem.

~

Hát ez nem egy könnyed rész, és igen, ilyen kicsit érzelmileg labilis gondolatokkal teli rész lett a történet fele.

Ugyanakkor ha nincs a kihagyásom körülbelül itt tartanánk, szóval az én lelkem is megnyugszik, hogy kis kitérővel, de úgy haladok, ahogy elterveztem. Rend a lelke mindennek.

Remélem mindenkinek jól telt a hosszú hétvége és kipihentétek magatokat❤️

Love u all❤️