Este közösen vacsoráznunk a ház teraszán. Kicsit furán érzem magam, ahogy a család minden tagja együttes erővel készülődik, így én is igyekszem valami normális kinézet varázsolni magamnak, míg Flo szülei lent főznek. Nem vagyok valami nagy divatguru a hétköznapi ruhák terén, ellenben a lovas cuccaim aztán mindenféle világmárka darabjai. A költözésnek hála nagyjából emlékeztem hova raktam a nyári utcai ruháim nagy részét, és így aztán megmentett az egész egy egész napos keresgéléstől.

A választásom a vacsorára egy sötétkék egyberuhára esik. Azt kell mondanom, hogy határozottan az egyik kedvenc ruhám ez a kék, bár inkább a nadrágos típusú lány vagyok. Ahogy elnézem miközben sminkelünk Flo is, hiszen ő egy lenge trikót visel egy farmershorttal. Megelégedve nézek végig magamon a tükörben, mikor elkészülök. Tekintetem a csuklómra csúszik, amelyet úgy érzem szorít valami, de mikor odapillantok nem látok semmit. Minden idegszálammal próbálom tudatosítani magamban, hogy ezt ismét csak én teszem magammal.

- Annyira szép vagy - jegyzi meg Flo mosolyogva, mikor látja, hogy a tükörben méregetem a magam. - Ritkán látlak így.

- Több lovardán kívüli programot kéne összehoznunk - húzom mosolyra enyhén rúzsos ajkaim. - És akkor nem lepődnénk meg egymáson.

- Ezt az ötletet támogatom - derül fel Flo is, majd megindulunk lefelé, ahol aztán egy kicsit várunk még a kajára, de ez elenyésző időtáv. Megnyugtat, hogy már többször is ettem a családdal, így semmi feszes etikettet nem kell betartanom, csak szimplán nőiesnek maradni. Végül leülünk az asztalhoz, ahol aztán kicsit zavarba jövök, mikor Adam, Flo-ék édesapja megkérdezi milyen alkoholt szeretek. Bár szívem a whisky felé húz, mégis egy pohár bor mellett döntök, hiszen az mégiscsak illedelmesebb a kajához. Azt pont annyira fog feloldani, hogy még megmaradjak a józanság határain belül, de már felszabadultabban beszélgessek. Teszek egy ferde pillantást Lando-ra, aki poharába éppen csak egy kis korty bor kerül, hogy illedelmesen koccintsunk egymással. Persze nem vetem meg, fogalmam sincs az ő sportja mit kíván meg tőle.

A vacsora a családhoz illően nagyon jó hangulatban telik, még többet mesélek nekik a családomról, apa és anya munkájáról. Ezek után Adam és Oliver vállaltára terelődik a szó, majd Lando első Forma 1-es évét vesézzük ki. Legalábbis ők, én nem nagyon követem figyelemmel a sportot azon kívül, amit esetleg a rádióban bemondanak hírekben, vagy éppen amit Flo-tól megtudok.

Az idő már meglehetősen későre jár, mikor felkelünk az asztaltól és mindenki elkezd nyugovóra térni. Lemosom a sminkem a ruhám pedig visszahajtom a bőröndbe. Még hallom, hogy mindenki alváshoz készülődik, de egy jó fél óra múlva teljes csendbe burkolódzik a nyaraló. Ez pedig tökéletes táptalajjá válik a fantazmagóriáim számára. Hosszasan forgolódok jobb oldalamról balra, majd a balról jobbra, de egyszerűen képtelen vagyok elaludni. Rettentően aggódom, hogy a még mindig kísértő rémálmaim ma este is megtalálnak és emiatt nem jön álom a szememre. Talán egy jó órát forgolódom, de lehet van az másfél is, mikor feladom és úgy döntök lemegyek kicsit a mólóra a tengert bámulni. Magamra kapok valami kevésbé pizsomásabb ruhát és megindulok lefelé, mikor viszont megpillantom az asztalon hagyott borosüveget kicsit elfog a gyengeség és azt is magammal viszem.

A tenger monoton módon hullámzik majd nekicsapódik a móló lábazatának. Tekintetem hosszasan pihentetem a távolon, egészen messzire, valahol ott ahol az ég és a tenger egymásba olvad, mint két szerelmes. Egyszerűen nem tudok betelni a látvánnyal, ahogy a csillagos ég vízre vetülése fodrozódik előttem. Eláraszt a nyugodtság. Egészen apró korom óta különös vonzalmam van a nagyobb vizekhez, legyen az tenger, vagy óceán. A titokzatosság egyszerűen levesz a lábamról. Soha nem tudtam felfogni, hogy mennyi minden rejtőzik ezekben a vizekben és egy része talán örökre rejtve marad. Pont úgy, mint az én lelkem egy darabja.

Kicsit megfagy az ereimben a vér, mikor meghallom magam mögött a lépteket, de végül el is engedem. Egy gyenge szélfuvallat felkapja a hajam, majd ahogy jön olyan gyorsan távozik is. Az a kevéske bor segít abban, hogy ne érezzem bajnak, hogy valaki áll mögöttem, bár pontosan sejtem ki az. Lando szó nélkül ül le mellém és csendben is marad hosszú percekig. Egyikünk se szól a másikhoz, nézzük a végtelen tengert és belélegezzük a sós levegőt.

- Igazán gyönyörű - jegyzi meg, hangja nem túl erőteljes, de nem is álmos. Ő se aludt még ebben teljes mértékig biztos vagyok.

- Valóban - ahogy kiejtem a szavakat a számon meghúzom a borosüveget. Egy nagy korty után illedelmesen a fiú felé tartom, de az megrázza a fejét. - Ha nem, hát nem.

- Nem értelek - néz rám, először mióta mellém ült. Szemében, akárcsak a tengeren, megcsillan az ég. - Nappal minden rendben van, mármint nem látszik rajtad semmi, majd este mikor magad maradsz teljesen más vagy.

- Vagy csak magam maradnék, mert folyton megtalálsz - szúrom oda kicsit talán mérgesen is. Soha nem hagy nyugodni, és mindig a lehető legrosszabb időpontokban bukkan rám. - De rátapintottál a lényegre. Magam maradok és a gondolataim.

- Miért nem mondod el őket? - teszi fel a kérdést. Nem is olyan régen is ezt tanácsolta nekem, egy sokkal borúsabb éjszakán.

- Mert nincs közöd hozzá - a szavakat csak úgy kiköpöm és nem is gondolok arra, hogy megbánthatom vele, egyszerűen mérges vagyok rá, amiért betört az életembe.

- Nem nekem - hangja gúnyos, mintha én lennék hülye, hogy elsőnek rá asszociáltam. - Flo-nak, vagy bárkinek. Annál, hogy magadat fojtogatod vele minden jobb.

- Talán azért nem mondom el, mert nem tartozik senkire - az éjszaka is melegebb, mint a hangom. Lando csak bólint egyet és nem firtatja tovább a témát. Csak ekkor veszem észre mennyire is feszesek a vállaim, ezért ahogy kifújom a levegőt leengedem őket.

A tenger hullámzása hallatszik csak, de a csend, ami kettőnk közé beállt nem kínos. Inkább az a kellemes fajta csend, amit nagyon is szeretek. Nem tudom mennyi idő telik el így, de nem is igazán érdekel. A fiú szerez nálam egy plusz pontot azzal, hogy elengedi a témát. Már éppen azon gondolkodom, hogy felállok és visszamegyek, mikor újra megszólal.

- Olyan mint te - fülelnem kell, hogy meghalljam a szavait. Talán a bor lassítja le a gondolkodásom, de nem tudom mire gondol.

- Mi? - kérdezek vissza, de ő nem szakítja el a tekintetét a tengerről. Én is a vizet kezdem el figyelni, és ekkor esik le mire gondol.

- Olyan gyönyörű kívülről, de belülről ezeregy titkot rejt, mint te - akaratlanul is mosoly csúszik az ajkaimra. A nevem is ezzel a gondolattal kaptam.

- Tudod anya is pont ezt gondolta, mikor megszülettem és a szemembe nézett - kicsiként mindig elmesélte mennyire is varázslatos kisbaba voltam. Vajon ez a varázslat megtört azzal, hogy én is megtörtem? - Ezért lett a második nevem Océane.

- Océane - Lando szájából a szavak különlegesen hangzanak, mintha nem is az enyém lenne, hanem valami mese varázslatos hercegnőjének neve.

Tekintetünk összeragad és egyszerűen képtelen vagyok elszakítani a szemeim róla. Mint a hercegnő, mikor meglátja a hercegét. A tenger hangjai egyre messzebbről hallatszanak, a fiú teljes egészében kitölti az érzékszerveim. A gondolat, amely eddig mélyen a tudatalattimban rejtőzött most felszínre tör. Talán a bor, talán valami más nem akadályoz meg, nem szól semmi vészjelzés, hogy ez a gondolat nem helyes. Mintha kijátszotta volna a komoly védelmi rendszerem, amit ügyesen felépítettem, és most ezt az esélyét kihasználva a fényre lép. Ennek a gondolatnak adom át magam, és én magam is úgy érzem kilépek a fényre, újra belém költözik az a kellemes érzés, amit idefelé jövet a kocsiúton is megtapasztaltam.

Amikor az ember kevés jót tapasztal az életében, akkor ezek apró kellemes érzések sokkal nagyobbnak hatnak. Pont így ragadom meg ezt az érzést, amikor egyre közelebb hajolunk egymáshoz. Puhák az ajkai, jut elsőnek az eszembe, mikor összeér a szánk. Aztán, mint mindent tovább gondolok. Mi a fenét művelünk? Legalább olyan gyorsan húzódok el tőle, mint amilyen rövid is volt valójában a csókunk. Lando szemei döbbenten bámulnak rám, én pedig azonnal talpra ugrok, magamhoz ragadom a boros üveget és egészen a házig szaladok. Az üveget visszateszem az asztalra és, mint egy szellem lépdelek fel a lépcsőn, ahol aztán magamra csukom a szoba ajtót. Nekitámasztom a homlokom és próbálom rendezni a gondolataim, amik teljes erőbedobással pörögnek a fejemben. Mégis mi volt ez? Ennek egyáltalán nem szabadott volna megtörténnie, és nem is szabad kiderülnie. Flo egy utolsó kurvának gondolna és azt hinné csakis miatta barátkozom vele. Nem veszíthetem el a legjobb barátnőmet! Lando Norris mégis mi a faszt művelsz az életemmel és miért akarod minden áron még jobban tönkre tenni?

~

Nos. Ismét az egyik kedvenc fejezetem. Jó, igazából mindet szeretem, de ennek kifejezetten különleges hangulata van. ❤️

Valamint ötvöztem a kettő gondolatom, és fel is töltöttem többet, valamint tartogattam mára és holnapra is részt.

Remélem elnyeri a tetszéseteket és nem tudom eléggé meghálálni a sok kedves mondatot és öröm volt olvasni ki mit gondol az előttünk álló szezonról. ❤️

Love u all❤️