Lando lakásába belépve szokatlan csönd fogad. Szinte egy bomba robbanásának a hangjával ér fel mikor elejtem a kulcsom. Sóhajtva hajolok le érte és két telepakolt zacskóval a kezembe indulok meg a konyha felé, amit azonnal le is teszek a pultra. Halkan, mint egy árny mászkálok a házban, hogy ne törjem az idegen csendességet. A hőszabályzóhoz lépek és bár kint nincs rossz idő, egy-két fokkal melegebbre állítom, mint a jelenlegi helyzete. Kicsit megcsóválom a fejem, mikor látom Lando milyen rendetlenséget hagyott maga után, mikor hetekkel ezelőtt lelépett.

El se hiszen, hogy hetek teltek el mióta utoljára találkoztunk és megkezdődött a szezon. Visszasétálok a konyhába, ahol aztán kipakolok. Amire nincs szükségem a kajához azt elrakom a helyére a többit, pedig kint hagyom hiszen nemsokára úgy is elkezdek főzni. A következő utam a fürdőbe vezet, ahol lekapom magamról a lovas cuccaim, amikbe kicsit beleizzadtam is és valami kényelmesebb, de mégis csinosat veszek fel miután letusoltam.

Mielőtt főzni kezdek még arra is akad időm, hogy kicsit rendet rakjak a lakásban. Mikor Lando megérkezik majd úgyis káosz lesz, amint ráveszi magát, hogy kipakolja a ruháit. Zenét bekapcsolva teszem fel a kajánkat, hiszen a másik, amit biztosra tudok, hogy Lando rettentően éhes lesz szokás szerint.

Az étkető asztalnál nyomkodom a telefonom miközben készül a kaja. Bár nagyon is otthonosan érzem magam Lando-nál, azért itt lenni úgy, hogy ő nincs elég magányos. A tekintetem arra a polcsorra kúszik ahol Lando dolgai pihennek. Sisakok kupák, minden amire büszke. És ott az én képem. Belenézek a képen mosolygó lány tengerkék szemeibe, és felidézem a mondatot, amit Lando azelőtt mondott mielőtt lefotózott. "Szerelmes vagyok a szemeidbe". Lando ezt a mondatot kapcsolatunk során rengetegszer hangoztatta, és minden alkalommal, mikor ez a pár szó elhagyta a száját eszeveszett mosoly csúszott az arcomra. Szerepel még pár közös képünk a polcon, de azok tudom messze nem jelentenek annyit neki, mint az az egy.

Leellenőröm a kaját és utána visszatérek saját magam bámulására. Valójában én is szeretem ezt a képet. Számomra egy új időszakot jelképez, valamit amit messze lehetetlennek gondoltam egy másfél évvel ezelőtt. Felidézem magamban azt a korszakot, amelyben megismertem Lando-t. Ma már csak az emlékeimben él, hiszen a versenypályán kívül nem készült nagyon akkoriban kép rólam. Tükörbe is utáltam nézni nemhogy képeket készítsek. Mennyit fordult a világ azóta! Felkelek és közelebb megyek a képekhez, amiket Lando annyira szeret, hogy kirakott. A fiú meglehetősen modern életet él és az ilyesfajta régies dolgok elég nagynak számítanak számomra.

Mikor a kaja elkészülőben van megterítek, hogy már ezzel se keljen bajlódni és most már tényleg csak a fiút várom. Bár a helyzetre való tekintettel nem találkozhatnánk Lando azt mondta az ő szavaival élve, hogy szarjuk le, más is ezt teszi. Így beszéltük meg, hogy a futam után nála találkozunk. Akkor még nem tudtuk, hogy ez az ünneplés meglehetősen különleges lesz, de szigorúan alkohol mentes, tekintve, hogy Lando továbbra se rajong az alkoholért. 

Az elkészült kaját az asztalra teszem és tudom, hogy a fiú bármelyik percben beállíthat, így pedig a szívem a torkomban dobog. Mikor meghallom a kocsi ajtajának csukódását az udvarban rögtön felpattanok és mire kiérek az udvarba addigra már Lando kivette a csomagjait és elindult befelé. Mosolyogva vetem a karjaiba magam. Lando felnevet, ahogy megöleljük egymást és kicsit meg is emel.

- Megcsináltad - suttogom szerelmesen, miközben a kezeim közé fogom az arcát. - És még csak most kezdődött a szezon!

- Meg - de a szavait épp csak kitudja ejteni, máris egymás ajkaira tapadunk. Ebben a csókban benne van minden. Benne van a sok kegyetlen nehézség, a könnyek, a nevetések, az elsuttogott szeretlekek, az érintések, a vágy. - Együtt csináltuk meg.

- Nem Lando - simítom meg az arcát, ami kicsit kipirult a csókunkban. -Te csináltad meg, te vezettél és én rettentően büszke vagyok rád!

- Oh Jul - húz magához és megölel. A szavak eltörpülnek az érzelmek mellett, amik belengik a levegőt körülöttünk.

Így állunk hosszú percekig. Csendben, egymás karjaiban, boldogan. A tetteink többet mondanak, minden egyes szónál és ez így van jól. Lehunyom a szemem és igyekszem minden porcikámmal magamba szívni ennek a pillanatnak minden érzését. Eloldoztam a láncaim, ellöktem a kezeket, amik hosszú időnk keresztül fojtogattak, csak azért, hogy ezt megélhessem. Büszke vagyok Lando-ra, mert bebizonyította, igenis érdemes rá figyelni. Ugyanakkor büszke vagyok magamra, mert ha ugyan segítséggel is feltudtam kelni és megtudom ezt a pillanatot teljes mértékben élni. Boldog tudok lenni, mert tudom az életem tökéletes. Több, mint tökéletes. Büszke vagyok magamra, mert rájöttem nem csak egy vagyok a sok közül, és kimertem nyitni a számat. Annyi mindenkit löktem el magamtól, hogy aztán Flo-val karöltve Lando boldogságot hozzon nekem.

Flo az a lány, aki tökéletes legjobb barát alapanyag. A nevetések, a komoly beszélgetések, és lehetünk különböző kontinensen is, kitartunk egymás mellett. Ő volt az első lépés a gyógyulásom útján, és felfedett előttem valamit, amire nem is gondoltam. A szerelem, mint olyan minden embernek megadatik ezt már tudom. Menjünk akármin is keresztül, valahol mindenkinek van egy lelkitársa, aki csak rá vár. Flo segített ezt megtalálni és amiatt örökké hálás leszek neki.

Lando Norris. A fiú, aki kibogozta életem összekuszált szálait, majd úgy rendezte, hogy én is átlássak rajta. A fiú, aki kiszínezte azt a fekete fehér világot, amelyben éltem. Amelyben azt hittem élek. Mert az igazság az, hogy most élek igazán. Lando karjaiban, távol a világ minden problémájától, egészségesen és szerelmes. Azt hiszem ezt nevezik életnek az emberek.

~

A tekintetem a lemenő napra szegezem, ahogy az visszaverődik az előttünk hullámzó tenger hullámairól. Pontosan azon a mólón ülök, ahol Lando először megcsókolt. Mintha a természet tudná mi a dolga és újra egy gyenge szélfuvallat felkapja és meglebegteti a hajam. Lando ötlete volt, hogy jöjjünk el kettesben pihenni és hosszas találgatás után ez a helyszín tűnt a legkellemesebbnek. Sokat keresgéltünk különböző egzotikus szigeteket, luxus szállodákat, de valahol tényleg jobb volt visszatérni a kezdetekhez. Valahol adta is magát a dolog, hiszen úgy alakítottuk, hogy pontosan ugyanazon a napon is itt lehessünk.

- Megjöttem - teszi le Lando a gyümölcsökkel teli tányért és elhelyezkedik mellettem. - Boldog majdnem évfordulót - a tányért a hátunk mögé rakva közelebb húzódik.

- Az évfordulónk karácsonykor van, és amúgy is akkor az éjszaka lenne pontosan - jegyzem kicsit csipkelődve, de mégis elnevetem magam a mondatom végére.

- Addigra mást terveztem - suttogja Lando a fülembe, amitől végigfut a hideg a hátamon. Ezt Lando ahogy észreveszi felkuncog és egy puszit nyom az arcomra.

Egy teljes év telt el. De ma már az a lány, aki eljött ide nyaralni, láthatatlan láncokat húzva maga után eltűnt. Vagyis a láncok tűntek el. Minden apró szomorúságom sikerült levetkőznöm és kidobnom a kukába hála Lando-nak. Ott volt velem minden nehézség ellenére. Fogta a kezem, átölelte a derekam, mikor elmeséltem mit éltem meg Flo-nak. Csendesem simogatta a combom az asztalunk alatt, mikor zokogva vallottam be apának mit tettek velem. Talán hosszas idő után éreztem azt, hogy a szüleim nem érettek egyet. Apa mérges volt, anya pedig azt próbálta elhitetni, hogy apa érdeke volt. Szinte beleborzongok, ahogy visszaemlékszem a veszekedésükre és arra, hogy Lando suttogva próbált megnyugtatni.

Ezt követően viszont valóban minden helyrejött. Mindenkinek az életében vannak rosszabb és jobb események egyaránt. Kijut mindenkinek mindenből csak más felosztásban. És bár engem meglehetősen padlóra küldött a rossz időszakom minden könnye megérte. Önmagunk megismerése csak az ilyen traumákon keresztül megy, és minden esemény során levetkőzünk egy réteget és jobban megismerjük magunkat. Már nem bánom, hogy egyedül nem ment, mert olyan emberek segítettek, akik aztán a legfontosabbá váltak az életemben.

Lando-ra pillantok, ahogy egy gyümölcs darabot vesz be a szájába és a lemenő napot figyeli. Nem tudok betelni a látvánnyal, hogy az aranysárga fény megcsillan a bőrén és olyanná teszi, mintha nem is valóságos lenne. A bőrömön a nap melegsége, a fülemben a tenger hullámzása, az orromban a só illata, a szememet a szerelmem kápráztatja. Annyiszor éreztem már azt, hogy ha nem lett volna Lando ezekről a csodákról lemaradok. Apró dolgok, jelentéktelenek, de tudom, hogy igazából minden ember erre éhezik. Arra, hogy ezt érezze. Azt, hogy igazán él.

Kihagyott lehetőségek nem létezhetnek. Ezért kell minden apróságot megragadnunk és magunkba szívnunk. Azért, hogy a világot színesen lássuk, olyannak, amilyen amúgy igazából. Nem számít, hogy azt ki színezte ki és esetleg nem pontosan tartotta be a vonalak határát, vagy összevissza készítette el akárcsak egy gyerek. A lényeg, hogy boldogok legyünk tőle. Én pedig boldog vagyok, hogy az év világom Lando Norris színezte ki.

~

Nem gondoltam, hogy ilyen számomra meglehetősen szomorú napon érünk el ide, de itt van.

Hihetetlen, hogy eljutottunk ide❤️

Love u all❤️