Másnap reggel együtt reggelizünk apával, ami elképesztően nyugtató hatású. Az egésznek meghitt hangulata van, amit talán annak köszönhet, hogy nincs itt senki más. Persze nagyon szeretem anyát és az öcsémet, de néha jól esik az embernek egy kis nyugalom. Csendben eszünk, de ez nem az a fajta kínos csend. Ez amolyan minőségi csend, amiért néha az emberek ölni tudnának. Apán is látom, hogy tetszik neki az egész kialakult helyzet. Senki se sürög-forog körülöttünk és ettől az egész ház is olyan nyugodt lesz, mint mi ketten. A mai rohanó világban, főleg abban amiben apa él és dolgozik, az ilyen rettentően ritka. Ezért is élvezzük ki minden apró pillanatát.

Kaja után apa elmosogat, még én átöltözöm a lovas cuccaimba. Hajam egy egyszerű copfba kötöm össze, de nem sminkelek semmit. Bár nem áll annyira messze tőlem a dolog, a lovak közt nem igazán szeretek teljesen kicsípve megjelenni. Mosolyogva lépdelek le a lépcsőn és meglátom, hogy apa már az ajtóban vár a kezében három almával.

- Gondoltam meglepem őket - mutatja fel, én pedig még jobban elmosolyodom a gesztusán.

- Biztos nagyon fogják díjazni. Az összes egy haspók - rázom a fejem, de természetes nem haragszok rájuk emiatt.

Apa vezet a lovardába menet, ami igazán nosztalgikus gondolatokkal bombáz meg. Régebben leginkább anya és apa vitt el lovagolni, kivéve persze, mikor a bátyám rájött, hogy van olyan lány, aki bejön neki a lovardában. De többségében ők vittek vagy hoztak el, így a mostani utazásunknak is ilyen gyermeki hangulata van. Szeretnék vissza menni abba a világba.

- Olyan gyorsan telik az idő - halkítja le rádiót, mikor egy új számra váltanak. - Észre se veszem és már nem is velünk élsz.

- Addig még lehet van egy kis idő - jegyzem meg és valójában így is gondolom. Mindketten tudják, hogy mivel a lovaim átkerültek ide, így én is maradok. Ha ők Franciaországban maradtok volna engem se lehetett volna semmi pénzért elrángatni onnan.

- Nem hiszem - jelenti ki apa határozottan. - Ha nem szakítottál volna Ethan-nel, akkor valószínűleg vele élnél és nem velük.

- De szakítottam - mondom ki ridegen. Apa sokat emlegeti, hogy sajnálja a szakításunkat, de természetesen ez nem hat meg.

- Tudom, tudom... - sóhajtja és kicsit úgy hat mintha egy sikertelen kísérletnek könyvelné el.

Amennyire szerettem Ethan-t az elejébe annyira lett a végére borzasztó a kapcsolatunk. A fiú nem az volt, akinek megismertem és sokkal  több fájdalmat okozott egy idő után, mint örömöt. Persze ezekről apa nem tud. Nem tudhat.

- Jobb ez így - könyvelem el és remélem lezártnak tekinti a témát.

Apa kicsit ledöbben mennyire jó helyen is tartjuk a lovainkat. Persze, hogy meglepődik hiszen ő nem jött ki mióta ideköltöztünk és a lovardát anya választotta. Mondjuk biztos vagyok benne, hogy anya megmutatta neki, de hát a képek nem feltétlen adják át a varázsát a helynek.

A lovaim és apa kapcsolata egymással meglehetősen jó, így kicsit látom a lovak szemében az örömöt, hogy velem tart apa is. Számukra egyenlő az ingyen kaja jövetelével, de ezt egyikünk se mondja ki, de mégis mindketten tudjuk. Apa kérésére Loui-val kezdek, aki igazán friss a kis pihenője után. Most már teljesen kiheverte az utazást és meg se látszik, hogy idegen helyen van. Teljesen beleszokott az itteni kerékvágásba. Ennek fényében igazán jól dolgozik és meg kell valljam kicsit örülök is neki, mert így apa is azt látja, hogy a dolgok gördülékenyen mennek a nem titkolt kedvencével. Annyira tetszik neki, hogy még fel is vesz belőle egy keveset.

Már a lesétáltatásnál járok mikor megpillantom Flo-t kifelé sétálni. A lány már messziről mosolyogva integet, amit viszonzok és megállok az ajtónál, hogy megvárjam még odaér. Loui egy nyerítéssel üdvözli a felé közeledő lovat, én pedig megpaskolom izmos nyakát jelezve neki, hogy nem kell túlizgulni a dolgot.

- Már megint korai madár vagy - ér mellém. - Szia!

- Szia! Ma ilyen apás napot tartunk és le akarom tudni még délelőtt a lovaglást - magyarázom Flo-nak. - Este már jönnek anyáék is.

- Beszéltél vele a nyaralásról? - Flo nem tudja leplezni mennyire is várja. Tudom, hogy legalább annyira várja, mint a közelgő közös versenyeinket.

- Igazából igen, de nem mondott semmi konkrétat - vonom meg a vállam. - Úgyis elmegyek, ne aggódj.

- Legfeljebb kicsempészlek - nevet fel, majd felveszi a szárakat. - Úgyis beszélünk még.

Én sétálok még egy kicsit Lui-val, majd befelé veszem az irányt. Apa mosolyogva jön felém, látom rajta, hogy meg van elégedve. Kicsit megnyugszom. Nem nagyon vannak megfelelési kényszereim apa felé, de mégis megnyugtat, hogy azt gondolja, hogy Loui jól alakult. Ameddig ezt gondolja nem veszíthetem a macis csődört.

Apa végig várja a másik két lovam is, sőt még arra is van ideje, hogy Flo-val beszélgessen. A lány azonnal előveszi az illedelmes oldalát és kedélyesen elcseveg apával. Még csak meg sem szakítja azzal, hogy neki is haladni kell, hiszen bőven több lova van mint nekem. A szívem melengeti, hogy Flo mindent megtesz, hogy apa kedvelje. Én nem tettem semmit, hogy az ő családja szeressen engem. Igazából elkövettem életem egyik nagy hibáját az egyik este és csak a bátya jóindulatán múlik, hogy mikor dönti meg a jókislány imidzsem. A tetteim se hagynak nyugodni, de mióta ez az egész megtörtént sokkalta jobban aggaszt, hogy kiderült az egész. Megígértem anyának, hogy titok marad. Nem sok mindent tartok be ilyen szinten, de ezt mindenképpen be szeretném. Szégyellem magam, amiért ilyen voltam. Biztos vagyok benne, hogy anya is szégyelli, hogy ez történt. Az ilyet pedig nem akarja az ember, hogy nyilvánosságra kerüljön. Felelősséggel tartozunk azért, hogy a szépen felépített életünk ne omoljon romokba.

Pár órával később kicsit kimerülten, de mégis jó kedvűen távozok apával az oldalamon a lovardából. Jó érzéssel tölt el, hogy apának nem csak Lui tetszett, hanem Chaos és Queen is. Leginkább csak versenyen látja őket a családom, ahol aztán vagy nagyon jól mennek, vagy elbaszok valamit és ütnek.

- Ez a Flo igazán kedves lány - jegyzi meg apa miközben hazafelé kocsikázunk. - Nagyon szimpatikus.

- Én is szeretem - mosolyodom el Flo-ra gondolva. Mikor pár héttel ezelőtt először találkoztunk nem gondoltam volna, hogy ennyire kedves barátom lesz. De hiába áll közel hozzám mindent nem tudhat ő se.

Flo a kivételt képzi az ilyen esetekben. Sok emberrel barátkoztam már életem során, sok embert engedtem közel magamhoz és mindent egytől-egyig megismertem. Meg tudtam mennyire is alattamos tud lenni valaki, ha érdekből tesz dolgokat. A legszomorúbb, hogy megbízol benne, majd minden titkodat rá bízod. Aztán rájössz, hogy kígyót melengettél a kebleden. A világod kicsit veszít a fényességéből, új barátokat keresel, új titkaid lesznek, és reménykedsz, hogy nem fogsz ugyanabba a csapdába lépni. Feleslegesen. Flo viszont nem tűnik ilyennek, ahogy a családja se. Nem akar tőlem drága szülinapi ajándékokat, vagy utazgatni mindenfelé. Szeretem benne, hogy elég elkötelezett a lovaglás iránt. Mindig szerettem volna egy barátnőt, aki el van a lovak közt és nem csak felhúzza az orrát, hogy már megint a lovak és nem ő.

- Megértem miért vagytok ennyit együtt - folytatja apa ezzel kiszakítva hosszúra nyúlt gondolatmenetemből.

- Igen? - kérdezem vissza, miközben az arcát kezdem el fürkészni. Érdekel, hogy tényleg komolyan gondolja-e.

- Igen. Végre valami értelmes lánnyal barátkozol - a mondatát vehetném sértőnek is, de nem tudom. Túlságosan igaz.

Miután hazaértünk közösen főzünk ebédre, és kint a kertben esszük meg kettesben. Az idő kellemes és nyugodt, kicsit fáj a szívem, hogy hamarosan visszajön anya és az öcsém, és a ház megtelik majd az ő zajukkal. Persze hiányoznának, ha hosszabb távon nem lennének velem, de a lelkem vágyik minden ilyen csendes pillanatra. Apa késő délután megy el anyáékért a reptérre én pedig a lelkemet kielégítve ülök bele egy kád vízbe és teljes csendbe burkolódzom. A meleg víz kellemesen simogatja a bőröm és úgy érzem megkönnyebbülök. Ritka az a pillanat, amikor az égvilágon semmi nem zavar, és a teljes nyugodtság ölel körül. Talán azért, mert mostanában csak fuldoklom a saját gondolataimban.

~

Bár ez a rész ilyen Lando mentes, de megígérem innentől indulnak csak igazán be az események.👀

Addig is mi a véleményetek a 2021-es mezőnyről? Nagyon kíváncsi vagyok ki mit gondol, ki hogy fog működni az új csapatával, vagy az újoncok, hogy fognak szuperálni.

Találkozunk a következő résznél!❤️