Az éjszaka szinte semmit nem alszok, így kicsit megkönnyebbülök, mikor Flo kitalálja másnap, hogy nézzünk filmet hiszen, ma sincs valami jó idő. Érzem, hogy a testem köszönetet mond, mikor kényelembe helyezem magam az egyik kanapén és elkezdem a filmet nézni. Persze Flo olyat választott, amit már ezerszer láttam, de ha új lenne akkor is képtelen lennék figyelni. Egyszerűen túl sok minden kavarog most bennem. Leginkább Lando és az éjszaka. Látszólag nem említett semmit Flo-nak. Volt már rá alkalma hiszen én később keltem, mint ők. Talán tényleg titokban marad az egész. A gondolataim fortyognak bennem és tovább fojtogatnak. Istenem mennyire jó volna ezt az egészet a hátam mögött hagyni! De nem lehet. Minden okkal történt. Feleslegesen áltatom magam, mert megérdemeltem mindent, amit kaptam. A hibáim, amelyek ilyen árat követeltek.

Észre se veszem, hogy egyre nehezebbek a szemhéjaim és egyre hosszabbakat pislogok. Amilyen nehezen aludtam el az éjszaka most olyan könnyen esek újra álomba. Ezúttal viszont minden sokkal békésebb. Nem álmodom, nem vergődőm kínok közt, csak alszok. Már régóta nem tapasztaltam meg az alvás gondatlan világát. Az álmaim sokszor sokkal kegyetlenebbek, mint a valóság. A valóságban senki se ordítja az arcomba, hogy vétkeztem, ellenben az álmaimban mindig akad valaki, aki emlékezet rá.

Fogalmam sincs mennyi az idő mikor felkelek, de azt érzem igazán kipihentem magam. Körbe nézek és látom, hogy már teljesen más film megy Flo pedig, nagy vigyorral az arcán néz felém.

- Csipkerózsika 1 felkelt - suttogja. Először nem értem miért, majd meglátom, hogy tőlem nem messze Lando alszik. A fiún egyszerű melegítő és valami feliratos rövidujjú van. Haja ugyanolyan kócos, mint az éjszaka, ajkai enyhén elnyílnak egymástól, lábait pedig felhúzza is összegömbölyödve pihen. - Már egy ideje alszik ő is. Fel akartak kelteni, de azt mondta őt nem zavarja, hogy alszol, majd ő is bealudt. Szóval ki is raktalak titeket instára.

- Igazán kedves tőled - dörzsölöm meg a szemem. - A többiek?

- Anya fent van valahol az emeleten, apa elvitte Cisca-t a barátnőjéhez, Oliver pedig szintén a barátnőjével van - magyarázza én pedig bólintok. - Lando pedig szerintem megunta a játékot vagy valami ilyen és lejött filmezni, de bealudt.

- Rossz filmet raktál be - kuncogok. - Valami izgit kellett volna és akkor nem alszunk be.

- Szerintem nektek mindegy mi megy akkor is elalszotok - forgatja meg a szemét Flo.

Lando egy óra múlva kel csak fel, és jól kiröhögjük mindketten, ami miatt sértődöttet kezd el játszani, de Flo gyorsan megmondja neki, hogy már nem hatja az ilyen meg. A nap további része is hasonló hangulatban telik. Filmet nézünk, Lando és Flo sértegetik egymást folyamatosan, jó testvér módjára. Ez legalább kicsit hasonlít az én és a testvéreim kapcsolatára. Sokszor sértegetjük egymást, de vagy anya, vagy apa gyorsan ránk szól és megszünteti a veszekedést. Mivel ezek a legtöbbször az asztalán történnek anya nagyon kiborul. Nem rég én is ezt a szabályt rúgtam fel. Nem veszekszünk, nem emeljük fel a hangunkat az asztalnál. Na és semmi sértegetés, csak csupa szeretet. Most pedig itt vacsorázunk sokkal megfogyatkozottabban, hiszen Flo szülei, maga Flo, Lando és én ülünk csak az asztalnál. A két gyerek pedig ott szól be egymásnak ahol tud, mindenki más pedig nevet rajtuk. Rég voltam ilyen jó hangulatú vacsorán. Talán kicsit tévedtem mikor azt gondoltam hasznomra vállnak az etikett szabályok. Igazából senkit se érdekelnek ezek a szabályok. Újra elfog az irigység, hogy az én családom sokkal karótnyeltebb. De családot nem választunk, hanem kapunk. Én pedig őket kaptam és szeretem mindentől függetlenül.

Másnap reggel Flo búcsúzkodik a szüleitől bár nem olyan sokára megy velük nyaralni, így nem sokára úgy is látja őket. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem fog úgy elköszönni, mintha utoljára látná őket. Én a kocsi ajtaja mellett állok hiszen tőlem elköszöntek már, de Flo még egyszer végig ölel mindenkit. Nem tudom elkerülni Lando tekintetét, aki szigorúan néz rám. Megtartotta a titkomat és ezért tartozom neki. Tönkre tehetett volna mindent, de nem lépte meg. Miközben hosszasan bámulunk egymás szemébe azon gondolkodom mivel tudom ezt majd meghálálni neki.

Fura Flo-val kettesben lenni. Ez alatt a pár nap alatt megszoktam azt a sürgést forgást, ami Flo-t és a családját vette körbe. Gondolataim újra Lando-ra terelődnek. A fiú tekintete beleégett az emlékezetem és nem akar a világért se eltűnni onnan.

- Bírom a családod - jegyzem meg a volán mögött. A visszafelé utat bevállaltam, amúgy is nagy szerelmem a vezetés, mert kikapcsolja az agyam azon részét ahol az összeesküvés elméletek születnek.

- Ők is bírnak téged - nyomkodja Flo a telefonját. - Mielőtt tiltakoznál, beszéltem Lando-val és ő se utál.

- Jézusom miért kérdeztél tőle ilyet? - döbbenek le teljesen, pedig Flo úgy ejtette ki a szavakat, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

- Mert azt mondtad szerinted nem bír, szóval most már azt tudom mondani, hogy Lando maga mondta, hogy nincs semmi baja veled. Te nagyban aludtál, mikor erről beszélgettünk. Mondjuk először kicsit meglepődött, de úgyis gyorsan elfelejti - legyint Flo.

- Vigyáznom kell mit mondok neked, mert a végén mindennek utána jársz - nevetek fel. - Hihetetlen vagy.

- Csak alapos - dob egyet a haján Flo, erre a mozdulatra pedig még jobban felnevetünk. - Tudod beszéltem anyával meg apával - kezdi, mikor abbahagyjuk a nevetést. - És azt mondták szívesen látnak pár hét múlva Horvátországban, mikor nyaralunk. Addig lesz Lando-nak, meg nekünk is versenyünk, de na. Én örülnék.

- Igazából... - egy pillanatig elgondolkodom. A családommal valószínűleg idén ez nem nagyon fog összejönni, így az egyetlen esélyem a pihenésre az ez. Flo ajánlata hirtelenjében lesz nagyon hívogató. - Nagyon szívesen elmegyek.

Kicsit szomorúan állok az ajtó előtt. Visszatér minden a megszokott kerékvágásba, és a nevetéssel teli Norris házat felváltja a csendes otthonom, ahol legfeljebb rövid beszélgetéseket kapunk el és leginkább billentyűk kopogása tölti be a levegőt. Egyszerűen nem tudom megszokni, hogy itt lakunk. Annyira otthontalan attól függetlenül, hogy most már tényleg belaktuk. Mégis számomra olyan, mintha valami ismeretlen házában élnék, az ő bútorain ülnék, az ő hűtőjébe nyúlnék, minden olyan, mintha valaki másé lenne. Várom, hogy egyszer csak átforduljon az egész és úgy jöjjek haza, hogy tényleg azt érzem hazaértem.

Meglepődötten konstatálom, hogy a bejárati ajtó nyitva van, de megnyugszom, mikor meglátom apa cipőjét az előszobában.

- Julie? - kérdezi valahonnan, majd meghallom a tv hangját és rájövök, hogy a nappaliban van. Levetem a cipőm és az előszobában hagyva a bőröndömet indulok meg befelé felé.

- Igen, én vagyok - lépek be a nappaliba, majd hozzá és lehajolok megölelni.

- Nem is tudtam, hogy most jössz - derül fel. - Azt hittem te is csak holnap este jössz, mint anyádék.

- Nem, ez csak egy ilyen kis gyors kiruccanás volt - huppanok le mellé. - Flo családjában nincs sok idő az együttlétre.

- És milyen volt? - karol át és magához húz. Régen voltunk már kettesben, így a lelkemnek rettentően jól esik az apa-lánya pillanat. Az idő nagy részében a munkájával van elfoglalva. Korán megy, későn jön és amikor itthon van akkor is a munkán agyal. Persze soha nem hánytorgatta fel neki, hiszen mégiscsak ő vette a lovaim. Képtelen vagyok haragudni rá.

- Fura - sóhajtom kis gondolkodás után. Valójában fogalmam sincs milyen szavakkal tudnám jellemezni a találkozást. - De igazából élveztem. Aranyos családja van. Meghívtak a nyaralásukra, pár napra Horvátországba.

- És mit mondtál? - kérdezi kicsit meglepődve. Valójában kicsit hasonlóan döbben le, mint én.

- Igent - felelem. Még nem kérdőjeleztem meg a döntésem és remélem nem is fogom. - Kell egy kis kikapcsolódás. Egy kicsit kiszakadni innen.

- Hjaj igen - apa hangja keserű. - Anyád mondta, hogy nem szeretsz itt. Megértem, Franciaország sokkal szebb.

- Csak ott otthon éreztem magam - mondom ki a kegyetlen igazságot. - Ez nem az otthonom... És azt se tudom egyszer az lesz-e.

- Elhiszem, hogy nehéz kicsim - érzem, hogy megért. Megérti, hogy elszakadni nem könnyű a megszokottól. Bele se gondoltam eddig neki milyen érzés lehet. Hosszasan ülünk csendben és figyeljük a tv-t. Legalábbis megy, de nem köti le a gondolataim. Újra és újra az otthon fogalma jár a fejemben. Szinte azt is elfelejtem, hogy nemrég Lando látott az éjszaka közepén a lehető legrosszabb állapotomban.

- Holnap tarthatnák egy apa-lánya napot - szólal meg végül. - Kimegyek veled a lovardába meg minden ilyen. Csak ketten.

Mosoly kúszik az ajkaimra. Újra kislányak érzem magam. Istenem mennyire szeretnék újra gyerek lenni. Mennyivel könnyebb volt minden. Akkor talán a legnagyobb bajom az volt, hogy lehorzsoltam valamim, most pedig olyan sebeim vannak, amelyeket semmilyen gyógyszer nem tud meggyógyítani.

- Az nagyon jó volna - bújok szorosabban hozzá. Ha csak percekig adatik meg, hogy újra gyereknek érezzem magam én szeretném minden pillanatát kihasználni.

~

Élek-e még? Igen. Kicsúsztak a dolgaim a kezemből? Abszolút.

Nagyon régen nem jutott időm egy kicsit magamra, de most már vagyok annyira fáradt, hogy legyen egy kis kikapcsolódásom is. Szerintem ez most egy igazán nehéz időszak mindenkinek, szóval remélem mind jól vagytok. ❤️

Nem hazudok most, hogy belenéztem a téli tesztekbe újra magával ragadott az egész. Rengeteg pótolni valóm akad, hiszen olvasni is csak nagy vonalakban tudtam, vagy inkább sehogy.

Viszont a jó hírem, hogy kijavítottam több részt is a kérdés, hogy mikor olvasnátok. Osszam be minden nap egy vagy töltsem fel mindet egymás után? 👀

Kitartás, mindjárt itt a szezon.😍