- Matheo miért mehet vissza ha én nem? - kérem haragosan számon anyát, aki most jelentette be, hogy egy pár napra visszautazik Franciaországba.

- Azért, mert Matheo a bátyádnál lesz, én pedig a házat igyekszem eladni, mert ma már a sarokról szalasztott lányoknak is több esze van az ingatlan eladáshoz, mint akinek van papírja - kel ki magából.

- Na de anya - szólal meg Matheo, aki az asztalnál ül és a telefonját nyomkodja. - Nem illik, így beszélni.

- Jaj fogd be - nézek rá dühösen. - Én is menni akarok.

- Azt beszéltük apáddal, hogy nem - feleli anya teljes higgadtsággal, amivel teljes mértékben kiakaszt.

- Apa, mond hogy ez nem igaz - apa Matheo-val szemben ül, és eddig teljes némasággal hallgatta a kiborulásom.

- Valóban az lesz a legjobb, ha Angliában maradsz Julie - apa próbál a szemeivel üzenni, hogy tudja, nem túl kedvező a helyzet, de akkor is így lesz. Tudom, hogy anya döntött ebben is és ezt próbálják betartatni velem.

- Nem vagyok már gyerek - csapok az asztalra idegesen, amitől megvagy a levegő az asztalnál.

- Juliette Océane Morin viselkedj az asztalnál! - emeli fel anya a hangját fenyegetően. - Megbeszéltük, hogy az asztalnál nincs hiszti!

- Leszarom, hogy mik a szabályaid. Elrángattál egy teljesen idegen országba és azt várod úgy éljek, mint előtte! - én is feljebb emelem a hangom és a könnyeim a szemeim kezdik el marni. - Felnőtt vagyok el tudom dönteni mi jó nekem.

- Juliette ne merészeld - kiabál utánam anya, de hidegen hagy a mondanivalója és hangosan becsapom magam után a bejárati ajtót.

Pillanatok leforgása alatt hagyom ott a családom a reggelinél. Futtában felkapom a táskám, melyben a lovas cuccaim vannak. Könnyes szemekkel csapok rá a kormányra. Egyszerűen nem tudom elhinni. Vissza nem mehetek, de képesek rám hagyni a házat napokra. Nevetséges. Pontosan tudom, hogy anya csak azért nem akar visszaengedni, mert a múltkor is órákat sírtam a kádban a képes incidens után. Nem hiszi el, hogy elég erős vagyok visszatérni, pedig az egész után hónapokat éltem ott még.

Egy ideig céltalanul vezetgetek a városban. Megnyugtat és eltereli a figyelmem arról, hogy mennyire becsapva érzem magam. Végül, mikor már a szemeim se annyira kisírtak és kicsit megnyugszom elindulok a lovarda felé. Az elmúlt pár hétben Flo és én határozottan megtaláltuk a közös hangot. A lány elképesztő személyiség, és szinte minden nap együtt ültünk fel és lovagoltuk le a lovainkat. Közben pedig beszélgettünk mindenről, családról, lovas élményekről, kínos szitukról, pasikról, mindenről. Kivéve természetesen egy dolgot. De Flo nem is sejti, hogy ilyesfajta titkot őrzök és nem is fogja sejteni. Flo-val azt a boldog oldalam ismertettem meg, ami rögtön belopja magát az ember szívébe.

- Szia - köszöntésképpen megölel, mikor összefutok vele az öltözőből kifelé jövet. - Képzeld mesélni valóm van.

- Szia - viszonzom a gesztust. Tényleg nagyon megszerettem ezt a lányt, és talán a legkedvesebb dolog benne, hogy elképesztően pozitív.

- Minden oké? - néz rám aggódóan, mikor elenged. - Olyan nyúzottnak tűnsz.

- Csak egy kis családi vita - legyintek, majd, hogy ne ezzel legyen elfoglalva rámosolygok. - Mit szeretnél mesélni?

- Képzeld még a verseny előtt hazautazom egy pár napra, mert mindenki hazajön. Mármint tudod így haza haza. Együtt lesz az egész család, még ha csak pár napig is - sétálunk át a nyergesbe Flo pedig teljesen beleéli magát a történésekbe. Persze ezen nem is csodálkozom, a bátyjai legalábbis az egyik egészen biztosan a világot járja szinte egész évben, a másik pedig el van foglalva a cégével. 

- És ez mikor is lesz pontosan? - magamban elmormolok egy imát, hogy ne essen egybe anyáék utazásával.

- Jövőhét elején - feleli lelkesen, majd mikor meglátja az arcom kicsit alábbhagy az öröme. - Mi a baj?

- Semmi - rázom meg a fejem és Chaos kantárjáért nyúlok. - Anya és az öcsém is akkor utazik Franciaországba, apa pedig üzleti úton lesz. Te se leszel, teljesen egyedül maradok - húzom el a szám. - Ne érts félre nagyon örü...

- Gyere el velem - vág a szavamba hirtelen, amitől teljesen lesokkolódok. - Anyának úgyis meséltem rólad és azt mondta alig várja, hogy megismerhessen. Itt a csodás alkalom. Cisca úgyis imádni fog, Lando-nak meg Oliver-nek úgyis mindegy. Az utóbbi úgyis hozza a barátnőjét, akkor én is viszek valakit.

- Nem is tudom Flo - rázom visszautasítóan a fejem. - Nagyon kedves, de én nem vagyok a családod tagja.

Maga az ajánlat valóban kedves Flo-tól. Nem is hiszem, hogy valaha volt olyan barátom, aki tényleg teljes szívéből hívna magához. A legtöbb meghívás csak arra ment, hogy eggyel több ember legyen a buliban. Bár igaz most hosszú ideig nem akarok bulizni.

- Oliver barátnője se a család tagja - próbál rám hatni, de átlátok rajta.

- Flo. De az, ezt te is tudod, ne próbálj átverni - nevetek fel, de ettől függetlenül Flo nem tántorít az elképzelésétől. - De átgondolom - hagyom rá és elindulok felszerelni a pej heréltet, aki érdeklődve figyel a boxából.

Már a harmadik lovon ülünk és Flo még mindig nem adja fel. Igaz minél inkább mondogatja annál inkább veszem rá én is magam. Sokkal jobb lenne Flo mellett eltölteni azt a pár napot, mint egyedül egy üres és hatalmas házban. Flo felsorol minden jóságot, amit csinálhatnánk náluk és valójában vágyom is egy kis csajos estére. Még ha az idegen helyen lenne is. Otthon lenni kínzás. Túl sok időm van magamban rágódni a múltamon, és így belegondolva nem is értem miért akar anya egyedül hagyni, mikor szerintük nem vagyok beszámítható. Kicsit mellbe csap ez a gondolat. A saját családom nem tart arra késznek, hogy szembenézzek a múltammal. Vagyis anya, mert ő az egyetlen, aki tudja mi is a pontos múltam. Persze kitalált valamit és rávette apát, hogy támogassa az ötlet. Mindent, csak ne mehessek vissza.

- Megvan a tökéletes érvem - mondja miközben megveregeti sárga kancája nyakát, aki kicsit fáradtan nyújtja azt ki. - Ha nem mondasz igent felhívom anyát, hogy hívjon el. Neki csak nem mondanál nemet.

- Flo... - kezdem, bár maga az indok elég gyenge, de valóban nem mernék nemet mondani az anyukájának. Kevés ember van ebben a helyzetben, és ha valaki okosabb ezt ki is használja kegyetlenül. Flo pedig az a fajta okos lány, aki rögtön él a lehetőséggel. Látom, hogy már nyúl is a combján lévő zsebhez, amiben a telefonja pihen. - Jó legyen! Elmegyek, de meg kell beszélnem anyával is.

- Juj alig várom, olyan csajos estét csapunk, hogy csak na - arca teljesen kivirul a hír hallatára és én sem bírom ki mosolygás nélkül. - Készítsd a gáz lovas videóidat, mert este azt fogunk nézni.

- Egyenlőre várd meg, hogy anya is belemenjen - rázom a fejem, bár reménykedek benne, hogy elenged és nem kell egyedül ülnöm egész nap otthon.

Haza egy kicsit félve megyek hiszen mégis elég nagy hévvel jöttem el. Ismerem annyira szüleimet, hogy tudom, apa el fogja nézni, de anya sokkal keményebb dió. Magamban elpróbálom vagy százszor, hogy mit mondok neki, pedig tudom úgyis keresztülhúzza a számításaim és mást fog mondani, mint amiben én reménykedek. Veszek egy nagy levegőt, mintha ha arra készülnék, hogy örökre legyen levegőm a víz alatt, majd belépek.

- Hello - köszönök erőtlenül. Csodás kezdés, ennyit arról, hogy határozott leszek és kiállok amellett, amit akarok.

- Szia - köszön anya vissza a konyhából. Utam oda vezet. Kínzó lassúsággal teszek meg minden lépést, mintha a kivégzésemre készülnék. Mikor belépek megpillantom az étkező asztalnál, ahogy kávéját szorongatva nézi a gépét

- Apáék? - kérdezem halkan majd leülök vele szembe. Anya egy sóhaj után lecsukja a laptopját és mélyen a szemembe néz. Fura érzés, mert anyára nézni olyan, mintha tükörbe néznék.

- Elmentek mindketten vásárolni - hangja rideg. Érzem, hogy nagyon mérges a kiborulásom miatt.

- Ne haragudj anya. Tudom túllőttem a célon, de egyszerűen felidegesített, hogy nem tartasz elég erősnek - kezdem el neki magyarázni. Talán az egyik legnagyobb csalódás, amit az embernek fel kell dolgoznia az az, hogy még a családja se bízik benne.

- Juliette ez nem arról szól, én csak szerettem volna, hogy békében lezárhasd az egészet, és utána térj vissza, mikor már nem fog újra a földhöz csapni - hangja kicsit megenyhül, de tudom, hogy nem nyertem még meg a beszélgetést.

- Tudom nem akarod majd, de Flo meghívott magukhoz, mert ő is elutazik a szüleihez és nem akarja, hogy egyedül legyek és én annyira szeretnék elmenni anya, nem akarok egyedül maradni itthon - nyögöm be hirtelen, amitől anya csak nagyokat pislog. - Pont akkor lenne, mikor ti is oda lesztek. Kérlek szépen.

- Nem is tudom - fura, hogy már nem vagyok kislány mégis engedélyt kérek tőle. - Ez az a Flo, akiről meséltél?

- Nem, egy teljesen másik - forgatom meg a szemem. - Persze, hogy az. Rendes lány, utána eljöhetne hozzánk, akár csak egy vacsorára is.

- És nem zavarnád őket? - anya világéletében ezzel a kérdéssel van megáldva. Soha nem értem miért hívnának, ha zavarok?

- Flo azt mondta nem - felelem és előveszem a legszebb tekintetem, anya pedig megrázza a fejét.

- Legyen, de aztán nekem úgy viselkedj, ahogy illik, nehogy szégyent hozz ránk - mosolyodik el, én pedig felpattanok és megölelem. Mindketten tudjuk, hogy másoknak mennyire apróság is ez, de valahol egy összetört lány világában ez jelent mindent.

~

Remélem mindenki tudja hova fogunk kilyukadni és nincs már sok hátra Lando megjelenéséig. 👀

Elképesztő mennyien olvassátok, remélem tényleg tetszik is nektek. Köszönöm a sok kommentet és csillagot is. ❤️

Csodásak vagytok✨

Love u all❤️❤️