Az eső halkan kopog a tetőn, miközben az istálló előtt lévő fedett rész alól figyelem ahogy a lószállító kamion begurul az udvarra, majd kis szenvedés árán megfordul és menetirányba áll. Nehéz felfogni, hogy azt a helyet kell itt hagynom, ahol tudtam, életem legfontosabb szereplői a legnagyobb biztonságban vannak. Mi több, számomra is ez a hely maga a biztonság. Egy hosszú nap után, egy veszekedés után, vagy utána. Ennél már csak az szorítja jobban össze a mellkasom, hogy nem csak istállót váltok, hanem egyenesen országot. Valahol próbálom magam azzal vigasztalni, hogy pár hónapja könnyek közt könyörögtem, hogy kezdhessem újra az egészet. És lásd imáim meghallgatták, mikor apa pár hétre rá bejelentette, hogy egy puccos angliai cégnél kapott állást, akik állnak mindent, csak költözzünk oda. Természetesen nem gondoltam komolyan, legalábbis nem ennyire az újrakezdést, emiatt én voltam az egyetlen, aki ellenezte. Na meg persze azért is, mert engem senki se kérdezett meg. Anya azzal nyugtatott, hogy ott minden jobb lesz. Az egyetlen, aki tudja a teljes igazságot. Azon az estén újra kislány voltam, és ő volt az egyetlen bizalmasom, nem tehettem, hogy nem mondom el neki.

Csak akkor eszmélek fel rideg gondolataimból, mikor meghallom az ajtó csukódását. A férfi kicsit összébb húzza magán a kabátját, hogy az eső ne áztassa át a felsőjét, ameddig beér a fedelet nyújtó tető alá.

- Jó estét - lép hozzám, aki eddig a vezető fülkében ügyeskedett. Egy lopott pillantást vetek apa felé, aki nagy bőszen telefonál a késői óra ellenére is.

- Jó estét - felé nyújtom a három ló útlevelét, ő pedig már rutinosan nyitja ki az oltásos oldalnál, hogy ellenőrizze mindene meg van-e a lovaimnak. - A lovak kötőfékén, ahogy kérték a név, a neme, a chip száma, és a kaja adagja szerepel.

- Szeretem mikor ilyenekkel nem kell már bajlódni - mosolyog rám, majd a társa felé nyújtja az útleveleket, aki már le is szedte a futót a kamion mögül és lenyitotta a kamion hátulját. Queen és Chaos egymás után, minden gond nélkül mennek fel a kamionra. Tapasztalt sportlovak révén nem igazán okoz nekik gondot az utazás. Kicsit mégis féltem őket, hiszen ez nem egy rövid út lesz és nem is leszek a közelükben. Természetesen megbízható emberekre vannak ráutalva, bár a mai világban már senki se az, akinek látszik. A kamion hátulja felcsukódik ezzel eltakarva a lovaimat elölem és a futót is újra felcsatolják a fiúk.

Loui nem hasonlít, a másik két lovamra. Még Queen egy kistermetű kanca, Chaos egy normális herélt, addig Lui maga volt a megtestesült erő. Nyerítése betölti az istálló környékét és csak egyre hangosabb lesz, mikor sehonnan nem érkezik számára válasz. Sötét szőre miatt szinte elveszik az éjszakában, ahogy kivezetik a meleg istállóból. A fiatal mén is könnyű szerrel lépked fel az utánfutóra, ahonnan folytatja a nyerítést. A szívem szakad meg érte és ha tehetném levetetném mindhármukat és itt maradnék. De ez nem opció. Eljátszottam a bizalmát a szüleimnek, így a döntés a lovaim sorsa felől már rég nem az enyém.

A hajam vizesen tapad a homlokomra és a tarkómra, miközben a hatalmas fényárban úszó kamiont figyelem. Már nem lepődőm meg, hogy a sírás kerülhet és nem vágyok másra, csak összerogyni és addig sírni, ameddig csak tudok. Túl sokszor éreztem ezt az érzést az elmúlt időszakban.

- Rendben oda fognak érni - lép mellém apa, aki átkarolja a vállam. - Utaztak már sokszor. Számukra ez is csak egy a sok közül, és egy hét és te is velük leszel.

- Loui még nem utazott ennyit - jegyzem meg kicsit keserűen. A fiatal csődör, épp hogy elkezdte a versenyzést egy éve, még nem bátorkodtunk ennyire messzire utazni vele. A másik kettő viszont rutinosnak bizonyult már az ilyenekben. Quenn és Chaos is bejárták a világot és velem együtt rendszeres szereplői voltak a nemzetközi versenyeknek.

- Nos mindent el kell valahol kezdeni - mosolyog rám biztatóan apa. Mosolya nyugodtságot áraszt, ami csak azért lehet, mert a lovaimmal együtt magához láncolt. Mégsem tudok haragudni, mert talán pont így ment meg a pusztulástól.

Egy héttel később Anglia egyik városának külterületén kocsikázom, hogy egy kis kihagyás után újra láthassam a lovaim. Mit nem tudnék adni, hogy ezt Franciaországban tehessem meg. De nem lehet, és ezért csakis magam hibáztathatom. Én voltam, akinek más volt fontos, én voltam, aki mindent elnézett. Tudtam az árát már akkor is, de túlságosan elvakult voltam. A bátyám megkapta a lehetőséget, hogy otthon maradjon, ellenben velem. Nekem nem volt választásom. Csak azzal tudom vigasztalni magam, hogy a lovaim velem vannak és távol vagyok tőle.

A portán, csak egy fényképes igazolványt kértek el, hogy tudják tényleg én vagyok-e. Miután viszont meggyőződik a portás arról, hogy nem valami betörő, vagy lótolvaj vagyok, minden gond nélkül beenged és még rám is mosolyog. Kicsit tényleg megnyugodok, mikor látom, hogy valószínűleg a közelben nincs még egy ilyen lovarda, így a lovaim a legjobb helyen vannak. Kicsit idegenkedve indulok meg, és azonnal meg is pillantom az egyik külső boxsorban Loui-t, mellette pedig Chaos-t. Ezek egészen biztosan a ménboxok, és annyira csak nem akarták külön pakolni őket.

- Sziasztok - lépek oda, először egy rövid simogatásra Loui-hoz, majd tovább Chaos-hoz, aki szinte azonnal hozzám bújik. - Hiányoztál nagyfiú - szívom be a lovak jellegzetes illatát. Hosszasan szeretgetem a két pasit, akik meghatározzák az életem, és élvezem az örömöt, ami az egész testem átjárja.

Soha nem felejtem el azt a napot, amikor először voltam lovak közelébe. Már akkor azonnal magába szippantott az egész és utána nem is tudtam elszakadni. Lehunyom a szemem és újra felidézem magamban azt az eufórikus érzést, mikor megkaptam az első lovam. Majd mikor először ugrottam. Majd mikor először nyertem versenyt. A lovaim, akikbe már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy szerelmes leszek.

- Már nagyon hiányoltak - szólal meg mellettem egy női hang, ami miatt azonnal elhúzódom Chaos-tól és felé kapom a tekintetem. - Bocsánat, nem akartam megzavarni az érzelmes pillanatotokat - felém nyújtja a kezét, és csak most nézem meg jobban magamnak. A hang tulajdonosa egy körülbelül velem egykorú lány, akinek arcán kedves mosoly ül, és haját egy egyszerű fonatba fogva viseli. - Flo Norris.

- Juliette Morin - viszonzom a mosolyát, és csak reménykedek benne, hogy nem az istálló legszámítóbb embere talált meg.

Gyerekként könnyen ment a barátkozás. Az a fajta kislány voltam, akinek mindenki a barátja akart lenni, akibe az összes fiú egyszer szerelmes volt, és aki tanárok nagy kedvence volt. A magabiztosságom soha nem látott határokat feszegetett és egészen addig az estéig ez nem is változott. Aztán pár hónappal ezelőtt minden megváltozott. Az emberek, akire azt hittem ott lesznek nekem mindig idegeneknek tűntek. Senkinél nem éreztem biztonságban a titkom. És aztán azon az estén elkönyveltem magamban, hogy ez örökre titok marad és a sírba viszem majd, anyával együtt.

- Biztos a te cuccaid vannak dobozokban a nyergesben - nevet fel kedvesen és megsimogatja Chaos-t. - Már egy pár napja kerülgetjük őket. Körülbelül a lovakkal együtt érkeztek.

- Oh nem gondoltam volna, hogy a csomagok is ilyen gyorsan átérnek - magyarázkodom, hiszen nem tudom mennyi bosszúságot okozott nekik a két nagy doboz, amiben a három ló cuccai vannak.

- Semmi baj - nevet fel kellemesen. Egyre inkább azt érzem vele kapcsolatban, hogy nem rossz ember. Le kell győznöm a fenntartásaimat. - Gyere megmutatom hol vannak, meg körbe vezetlek. Segítek is kipakolni, ha szeretnéd.

- Megoldom magam is, de azért köszi - mondom miközben a nyerges felé sétálunk. - Nem szeretném az idődet rabolni.

- Jaj én ráérek - legyint nevetgélve. - Mára már befejeztem mindent, amit szerettem volna. Remélem tetszeni fog a hely. Én egyszerűen imádom. Szép is, a társaság is jó, egyszóval tényleg tökéletes hely. A lovaknak is tök jó helyük van, figyelnek rájuk. Biztos a te lovaid is szeretni fogják. Nagyon szépek, bár még csak a boxban láttam őket. Itt is vagyunk - nyit be a nyergesbe, ahol mindenki cuccainak megvan a helye és bár nem tiszta minden, mégis a rendezettség a legelső szó, ami eszembe jut róla.

A dobozaimhoz érve a körmömmel feltépem a ragasztó szalagot és leszedem róluk. Flo leül egy székre, ami mellett több csizma és cipő is sorakozik.

- Azt az infót kaptuk, hogy két nyerged van, így két nyeregtartóra került fel a neved - mutat a falra, ahol meglátom, hogy valóban két tartóra van felírva, hogy J. O. M..

- Köszönöm szépen - emelem ki a francia nyergeim a dobozokból és felteszem a helyükre.

- Mindig is úgy tetszettek ezek a nyergek - sóhajt fel Flo, miközben kiskutya szemekkel néz a nyergeim felé. Valóban az egyik legnagyobb francia márka nyergeit használom és meg kell valljam imádom őket.

- Egyszer odaadom próbára, ha szeretnéd - nézek fel a dobozaimból és kiemelem Loui kantárját és szügyelőjét.

- Oda vannak felírva a neveik - mutat egy sor kantár felé, ahol valóban a lovaim nevei díszelegnek az akasztók felett. Tényleg arra készülnek, hogy nem átutazó vagyok itt. És valójában igazuk is van.

Kipakolok mindent a dobozokból, miközben Flo arról faggat, hogy milyen is Franciaország. Hosszasan ecsetelem neki, hogy mennyire is szerettem ott élni és mennyire sajnálom, hogy már nem. Természetesen azt nem mondom el neki, hogy a poklok poklát hagytam magam mögött, mikor egy napja hivatalosan is átcuccoltunk Anglia ezen részére. Flo-ban kicsit magam látom. A lányt, aki boldog megvan mindene, egészen biztosan olyan családja van, akik támogatják mindenben. Pont, ahogyan engem is. Bármit kiejtek a számon, azonnal foganatja lesz és egy héttel később meg is valósul. El se tudná hinni az ember, hogy ez mekkora biztonságot ad egy fiatal lánynak. Egy valamiben viszont biztos vagyok Flo-val kapcsolatban és abban, hogy ebben nem hasonlít rám. Az ő életét nem árnyékolja be egy óriási hiba, ami arra született, hogy örökké fedve legyen a nyilvánosság elől.

~

Egy érdekes történetnek nézünk elébe, amibe én teljes mértékben beleszerettem az elmúlt hónapok alatt ameddig írtam. Az egész nagyon különleges helyet foglal a szívemben.❤️

Lando még egy kicsit várat ugyan magára, de ami késik nem múlik. Remélem így is tetszeni fog nektek.

Üdvözöllek az új történetemnél, üdvözöllek az új évben🎉

A csodás új borítója a történetnek, pedig szukanyandiii érdeme✨

Love u all✌️❤️