..., mert egy ilyen is kell. 😉
××××××××××××××××××××××××××××××××××××

Ziláltan válunk el egymástól. Megeresztek egy apró mosolyt, mikor látom, a lány mennyire önkívületlen állapotba került az érintésemtől. Kipirult arca, felduzzadt ajkainak látványa minduntalan arra ösztönöznek, mit Nala egy kósza parancsnak szánt gondolatával elkezdett, hozzám nem méltó módon fejezzem be.

„Ti is kedvetekre játszadoztatok velem, most rajtam a sor, hogy törlesszek!"

Nyelvemet bedugom Hayden szájába, és érzéki táncba hívom az övét. Kezeimet fenekére vezetem, míg kezeit nyakam köré kulcsolja, és belemarkolok formás hátsójába. Hatalmasat nyög, minek hangját egy csókkal próbálom tompítani.

- Szerintem... - lihegem. - ...szerintem mennünk kellene.

Kijelentésemre szemei kikerekednek. Mintha sokkolnám az utóbbi mondatommal, azután mégis halvány mosolyféleség jelenik meg arcán, szemei azonban végleg elárulják. Vágytól csillognak íriszei, teste felforrósodott.

Lefejtem nyakamról kezeit; összekulcsolt ujjakkal húzom vissza az ünneplő csapattársaimhoz, ahol a tömeg éljenzéséért majmolják magukat.

Elkapom Mason vállát, majd közelebb hajolva a fülébe suttogok. Kezdetben értetlenül mered rám, azután csak az öltöző felé biccent. Nem foglalkozom arcának tüzetesebb szemügyre vevésével, azonban meg mernék rá esküdni: csalódott.

- Várj meg itt! - mormolom Hayden ajkaira. - Nehogy el merj menni, máskülönben elfenekellek!

Rohanva teszem meg az utat oda - vissza, mire végre ujjaimon pörgethetem barátom kocsijának slusszkulcsát, na, meg persze átváltom ruháimat.

Mindketten bevágódunk az autóba, bekötjük biztonsági öveinket. Egész úton hazafelé kezem Hayden combját simogatja. Ahogy egyre feljebb haladok, úgy szaporázza meg lélegzetvételeit, időközben aprókat nyög. Már intim résznél tartok, a nadrágon keresztül is érzem, mennyire kívánja, hogy végre hozzáérjek. Ajkába harap, úgy tolja el kezemet.

- Ezt... inkább... nálatok... csináljuk. - zihálja, mire elmosolyodom.

„Itt az ideje, hogy szórakozzak kicsit!"

Nyikorogva fékezek le a kocsibehajtón. Idegesen babrálok az övem csatjával, mire végre ki tudom szabadítani magamat az ülés öleléséből. Hayden, persze, mindezen csak jót mosolyog. Majd megkapja!

Kipattanok az autóból, az izgalomtól felpörögve megyek át a lány oldalára, és kirántva onnan magamhoz szorítom. Megcsókolom, és kezemet térdhajlatába téve felkapom az ölembe. Szitkozódva kinyitom az ajtót, mert azért valljuk be, elég nehéz Haydent egy karral tartani.

Amint beérünk a lakásba, ledobom magamról, és nekiesem ajkainak. A falhoz préselem, két kezemmel megtámaszkodok a feje mellett.

„Úgy megbaszom, hogy holnap lábra sem fog tudni állni!"

Ismét ölembe kapom. Ezúttal lábait derekam köré kulcsolja, úgy viszem fel az emeletre. A szobámba beérve a ágyra dobom, és fölé tornyosulok. Pimasz mosollyal az arcomon nézek felduzzadt ajkaira. Megunja a tökölésem, apró ujjaival nadrágom gombjaihoz nyúl, és ügyetlenül elkezdi leráncigálni.

Válaszképp vadul tapadok ajkaira, még bele is harapok. Nyögései egyre hangosabban töltik be a teret, mikor áttérek nyaka kényeztetésére. „G" - pontja megtalálása után szívogatom, harapdálom az érzékeny bőrfelületet. Hayden teste összerándul érintésemre, hajamat markolássza.

- Ideje megszabadulni a felesleges ruhadaraboktól, baby! - morgom, majd egy utolsó csókban részesítem.

Lehúzom sliccét, kibújtatom csőnadrágjából, és a felesleges textilt valahova a hátam mögé hajítom.

Szétfeszítem lábait; szaggatott sóhaj hagyja el száját. Apró puszit nyomok nőiességére, amit már nem hagyhat szó nélkül.

- Ne szórakozz velem, Dunbar! - préseli a szavakat fogai közül.

- Nyugalom, cica. - nevetek fel, és szépen lassan, hadd égjen a vágyban, lehúzom róla a fehérneműjét. - Felül még teljesen fedve vagy. Ez nem tetszik! - ahogy ezt kimondom, megemeli hátát, így jelezve, szabadítsam már meg végre a felsőjétől.

Tarkómnál megragadva lehúz magához. Pólóm szegélyét megmarkolva letépi rólam a ruhadarabot. Csillogó szemekkel végig simít mellkasomon.

- Ne hagyj lógva! - könyörög.

- Soha, baba. - nevetek fel, majd kikapcsolom végre melltartóját is.

Szemeimet legeltetem kerek mellein, mire arcára enyhe pír szökik, és eltakarja kebleit.

- Ne! - szólok rá. Valami olyasmi hagyja el a számat, ami még engem is meglep. - Gyönyörű vagy.

Elveszi kezeit, inkább hajamba vezeti ujjait. Lehajolok melleihez, az egyiket markolászom, a másikat szívom, harapom.

- Liam! - sürget nyögdécselve.

- Ejnye, baby, a java csak most jön!

Visszatérek nőiességéhez, amit kezdetben csak megsimítok. Szépen lassan felszúrom a mutatóujjamat, mire Hayden felsikít. Igazából rohadtul nem érdekel, mit tesz vagy mond, jelen pillanatban merevedő farkam lecsillapításával vagyok elfoglalva. Még két ujjam követi a harmadikat.

Kihúzom belőle, azután belenyalok. Két kézzel tépi hajamat, mikor nyelvem ki - be mozog benne.

- Finom vagy. - nyalom meg szám sarkát, miközben leveszem alsómat.

- Most már... most már jöhet végre? - liheg.

Csak bólintok.

Bepozícionálok, és minden finomság, minden felkészítés nélkül teljes hosszammal belehatolok. Kezdetben nem mozgok, hagyom, szokja a méretemet, azután mikor lábait csípőm köré kulcsolja, elkezdek aprókat lökni, aminek az lesz a vége, hogy teljes beindulásomban be is durvulok. Sikításai, nyögésem hangjai egészen biztosan kiszűrődmek az utcára is. A szomszéd néni örülni fog!

- Kiáltsd a nevem, ha elmentél! - csókolom meg.

- Mi... mindjárt. - nyöszörög.

Lökök rajta párat, mikor torkaszakadtából a nevemet sikítja. Nem húzódok ki, folytatom, míg én is elérem a csúcsot. Ráhajolok kívánatos ajkaira, beharapom, és húzogatni kezdem, ahogy beleélvezek.

Magamunkra húzom a takarót, hátulról átölelem Hayden - t. Mielőtt még elnyomna az állom, hallom, ahogy ezt suttogja:

- Hiányoztál.