Nala eltűnt. Ismét. Meg sem kísérlem megkeresni, a legutóbb is két szívroham közepette találtam őt meg, ráadásul sértetlen állapotban. Biztos vagyok benne, most sem lesz semmi baja. Szüksége van magányra, egy kis egyedüllétre, hogy kiszellőztesse a fejét. Éjszakai sétája után visszajön, csakis az után, hogy képes logikusan gondolkodni - és rájön, sohasem csalnám meg.

Hayden nyugtalanul forgolódik a díványon. Hozok neki egy takarót, és ráterítem. Való igaz, a lány még most sem közömbös nekem. Nalá - t azonban jobban szeretem.

Már nem haragszom Hayden - re. Nem azt mondom, megértem, mit miért tett, de mérgem elpárolgott. Belátom, ha továbbra is kerülöm, nem megyek vele semmire. Össze kell tartanunk, pláne így, hogy az életveszély szélén egyensúlyozunk. Felbukkant a Második Jel. És mi még mindig nem tudjuk, hogyan szálljunk szembe az évezredek óta visszatérő problémával - a suttogókkal.

Talán itt az ideje beavatni Dr. Deaten - t. Jóllehet, csak egy veteriánus, mégis ismeretséget ápolt Thalia Hale - lel; a fekete farkassal. Elég jól ismeri a természetfelettit ahhoz, hogy tanácsokkal lásson el minket. Itt az ideje intézkedni, kezünkbe venni a sorsunkat végre, és nem csak sodródni az árral. Mert abból semmi jó nem sülhet ki.

Megvetem a hátam a kanapénak, hátrahajtom a fejem Hayden karjához, majd szépen lassan elnyom az álom.

• • •

Reggel hangos dudálásra leszek figyelmes. Felpattanok, állati hang tört fel torkomból. Mindenem elgémberedett, nem érzem a lábamat, a nyakam egyfolytában görcsöl. A csomót kimasszírozva keltegetem a homlokráncolva szuszogó lányt.

- Hayden. - rázom a vállát gyengéden. - Ideje felkelni, hallod, álomszuszék?

- Egy perc. - nyöszörög, majd kezével eltakarja szemét.

Továbbra sem adom fel, eltökélt vagyok, hogy felébresztem. Csukott szemmel csapkodja a levegőt a karom után kutatva. Ez megmosolyogtat. A régi Hayden - t látom, mindenféle álca, színjáték vagy irányítás nélkül. Nincs benne hátsószándék; ez az a lány, akibe egykor beleszerettem.

Lassan, komótosan feláll, derekát fogja. Kócos fekete haja teljesen eltakarja arcát, ruhái gyűrötten lógnak róla.

- Szükségem lesz egy fésűre, fogkefére és negyed órára. - motyogja, majd az emelet felé veszi az irányt.

- Ismered a járást. Szolgáld ki magad! - kiáltok utána. Nem egyszer aludt nálunk; ebben nincs semmi furcsa.

Kinyitom az ajtót azzal a céllal, hogy behívom a kocsiban várakozó barátomat, de Mason megelőz. Kis híján fellök, olyan hévvel tör utat magának.

- Minden rendben? - nézek rá álmosan. Beletúrok kócos hajamba, ezzel próbálom rendbe hozni rakoncátlan tincseimet.

- Nem, nincs! - dühösen levágja magát a díványra, azután gyorsan felpattan. Idegesen járkál fel - alá a szőnyegen. - Tudod... tudod, hol van Nala?

- Gondolom, Scott - nál. - megvonom a vállam. - Talán Stiles - nál. Eléggé... Hmm, hogy is mondjam? Eléggé, jóban lettek.

- Nem talált! - gúnyosan felnevet.

- Ezt hogy érted? - szalad fel a szemöldököm. Az aggodalom apró szikrája lobban fel fennem.

- Az éjszaka közepén arra keltem, hogy egy mosómedve szemeteseket borogat. - magyarázza. - Anyám kiküldött, seprűvel a kezemben, mondván, kergessem el. Mikor kiléptem a verandára, nem egy állattal találtam szemben magam, hanem egy sárga szemű lánnyal. Rám morgott, futott tovább.

- Nem biztos, hogy Nala volt! - rázom a fejem.

- Tényleg? - hitetlenül felnevet. - A kórházban - mellékesen örülök, hogy rendbe jöttél, haver - találkoztam a barátnőddel. Nem volt bent senki a kórteremben, ezért bementem. Ott voltam pár percet, azután berontott, hadonászott, és wendigóvá változott. Azt hittem, kiharapja a szívemet. Éppen ugrott rám, mikor megjelent Scott, elkapta Nalá - t, és kivonszolta. Ez délután történt, de ők csak este jöttek vissza.

- Mondtam már: barátok! - csapok öklömmel a konyhaasztalra.

- Én azért mégsem nevezném így őket! Az egy dolog, hogy te a bétája vagy, és nemcsak farkas kötelék vonz titeket egymáshoz, hanem a barátságotok is. De Nala? Ugyan, kérlek! Messzemenőleg érdekkapcsolat mindkettőjük részéről. Az alakváltó, aki századok óta nem tudja legyőzni a szörnyeket, és a vérfarkas, aki hősnek képzelve magát Beacon Hills gyámoltalan lakosai védelmére siet. Mindkettejük képes feláldozni az életüket, ebben megegyeznek. De, hogy barátok lennének? Nem, ezt nem állítanám.

Összeszorítom az álkapcsomat. Miért ilyen ellenséges Mason? Nala mindig is forrófejű volt; életében nem találkozott a barátommal, akkor meg nem csodálom, amiért majdnem megtámadta. Megmutatta már nekünk, mekkora védelmezőösztön szorult belé. És a tény, miszerint ne lenne barátság alfám és barátnőm között? Hazugság. Minket egy sokkal erősebb kötelék kapcsol egymáshoz - a természetfeletti. Mason csak féltékeny: egyszer érezte meg, milyen életet élünk, és majdnem megölte városunk lakosságának felét. Persze, ezért nem hibáztathatom, a Rettegés Doktorai hatása alatt állt.

- Visszatérve az előző témához: te követted Nalá - t? Vagy honnan tudod, merre járt? - vonom kérdőre.

- Nehogy már neked álljon feljebb! Ez kész! Nem hiszel nekem? - némi sértettséggel szemében rám néz. - Theó - hoz. Theo Raeken - hez ment!

Kikerekedett szemekkel bámulok legjobb barátomra. Mit keresne Nala a kiméránál? Mason biztosan félreértett valami... A hír hallatán szívem kihagy egy ütemet, azután vadul dörömbölni kezd mellkasomban. Úgy érzem, mintha felfújódna, a szétrobbanáshoz készülődne. Tüdőmben nincs elég hely a levegőnek.

- Mehetünk? - ugrik le az utolsó lépcsőfokról Hayden. - Liam, minden rendben? Eléggé fehérnek tűnsz.

- Persze, jól vagyok! - vágom rá azonnal.

Magamra kapok egy farmernadrágot, valamint egy fehér pólót. Tornacipő, dzseki - kész vagyok.

Tenyeremet nyújtom Mason felé, aki habozva, de végül beledobja a slusszkulcsot. Kirohanom a házból, vállamon a táskámmal. A bejárót Hayden - nek kell becsuknia, én nem foglalkozom ilyen jelentéktelen dolgokkal.

Kiabálnak utánam, megállításommal próbálkoznak, de nem tudnak elkapni. A motort már beindítom, mikor bepattannak hátra. Mason - nek nincs ideje behúzni maga után az ajtót, én már kilövök a felhajtóról.

Halkan beszélgetnek - ezt még észlelem. Azt azonban nem tudnám megmondani, miről.

Ha barátom vezet, húsz perc eljutnunk a gimnáziumig. Ezt az utat hét perc alatt letudom. Kipattanok az autóból, és rohanok az iskola bejáratához. Barátom szintúgy velem tart, Hayden - nek odakiáltja: „Állítsd le a motort, majd zárd le a kocsit!"

Aki az utamba kerül, fellököm. Mason - t sikerül leráznom; ott marad, az áldozatokat próbáltja lábra állítani. Néha szívósabbnak bizonyulnak a kelleténél, ilyenkor úgy cselezek, mintha a lacrosse pályán lennék. A labda jelen estben Nala, amit meg kell szereznem; az ellenfél Theo.

Belököm a duplaszárnyas ajtót. Nem elég nagy a tömeg ahhoz, hogy megakadályozza szívem darabokra törését. Theo a szekrényeknek döntve csókolja szenvedélyesen Nalá - t, kezét mindvégig a fenekén pihenteti. A szájáról a nyakára vándorol, puszit lehelve meleg bőrére. A lány felnevet - ezek szerint érzékeny pontja van a kulcscsontja felett, amit nekem nem volt lehetőségem felfedezni.

Elválnak egymástól. Raeken diadalittas mosollyal néz a szemembe, kihúzza magát. Átöleli az alakváltó derekát, úgy vezeti be a terembe. Nala csak egy futó pillantásra méltat; mikor találkozik a tekintetünk, elkapja fejét, lehajtja, és a padlót pásztázza. Jobban bújik Theó - hoz. Ez a röpke pillanat is elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy lássam a szeméből sütő fájdalmat és megbánást.

Ezek szerint mégsem olyan okos, hogy tudja, nem csalnám meg, még a világ minden kincséért sem. Viszont miért sajnálkozik? Mert erre vetemedett? Ugyan! Ki kényszerítette rá? Senki! Álszent kis picsa. Mégis volt értelme annak, mikor távol akart magától tartani. Mikor lehordta magát a sárga földig, gonosznak titulálva egész lényét... Nehezebb dolga lett volna, de könnyebb élete. Sőt, mindkettőnknek. Mire volt jó feltépni a régi sebeimet?

Megcsaltak. Ismét.

Sarkon fordulok, és elfutok. Az alaksorba vezetnek lépteim, ott a fiúöltözőbe. Bezárkózom, miután megbizonyosodom róla, egyedül vagyok, lekuporodom a földre, hátammal a szekrényajtónak dőlök. Felemelem a térdemet, ráhajtom fejem, és sírni kezdek.

• • •

Két tanórán keresztül bömbölök. Mikor kellőképpen szánalmasnak érzem magam, felállok, hideg vízzel megmosom kipirosodott arcomat és szemeimet. Várok pár percet, míg normálisnak hat képem, azután kilépek a biztonságot jelentő helyiségből.

Az órarendemet fejből tudom, ezért a 233 - as terem felé veszem utamat, lomha léptekkel. Belépek, állom a kérdő tekinteteket, és minden magyarázat nélkül az egyedüli üres padhoz sétálok. Leülök Isaac Lahey mellé.

Ms. Flemmings visszatér az egyenletek felírásához, egy vállrándítással letudva késésemet. Osztott matematika óra van, ami azt jelenti, negyedikesekkel együtt tanulunk. Számukra ez csak ismétlés, mégis jó párnak problémát okoznak a feladatok megoldása.

Mintha csak a jelen kísérteni szeretne, vagy egy groteszk műbe csöppentem volna, előttem pár sorral megpillantom a kiméra sötétszőke haját. Hayden - nel ül.

Előhalászom táskámból a felszerelésemet, a párost mégsem tévesztem szem elől egy pillanatra sem.

- Minden hiába, úgysem kapod rajta őket semmin. - mondja flegmán padtársam. Felé kapom tekintetem, ő azonban nem néz rám, az egyenletet másolja a tábláról.

- Ezt hogy érted? - vonom fel a szemöldökömet.

„Nem fogsz kihozni a sodromból!" - határozom el.

- Nem azt várod, hogy Theo majd elkezdi taperolni az exedet? - nyugodt mozdulatokkal ráteszi a kupakot tollára, utána, mintha csak szívességet tenne, megtisztel azzal, hogy szemembe néz. - Azután boldogan szaladsz Nalá - hoz, hogy újrakezdjétek...

- Nem könyörgöm olyannak, akinek nem vagyok elég jó. - morgom.

- Na, az marha vicces! - gunyorosan felnevet. - Még van képed leszólni a vezéremet azok után, ami tettél? - hitetlenül megrázza a fejét. - És még Theó - t szidjátok.

- Miről beszélsz, Lahey? - csikorgatom a fogam.

- Arról, Dunbar, hogy megcsaltad a testvéremet Hayden - nel, és itt játszod a kiskirályt, amiért Raeken - nel van!

- A testvéredet? - köpöm. - Nem is ismered Nalá - t! Nem tudsz róla semmit! Theó - ról, sőt, még a falkánkról sem!

- Igazad van. - bólint. Önelégült vigyor kúszik szája sarkába. - Éppen ezért beszélgettem Nalá - ékkal, hogy megismerjem csapatomat. Mind örömmel fogadtak, még Derek is... el tudod képzelni, az milyen, hmm? Ráadásképp, elmegyünk vadászni. De nem csak Nalá - val, Malia is jön. - közelebb hajol, hangja fenyegető. - Nekem ne gyere azzal, hogy nem tudok semmit a falkádról. Régebb óta beletartozom, mint te arról csak álmodni mersz!