Ez már tényleg rohadtul sok! Erre... nem számítottam. Nem vagyok készen! Nem tudom megcsinálni. Meg fogunk halni.
Ha lenne valamiféle trükk a tarsolyomban, de... jelen pillanatban képtelen vagyok racionális döntéseket hozni. Egyedül a düh hajt.
Jobb oldalamra pillantok, Derek átvéve anyja örökségét nigrum lupus alakjában fut mellettem, mögötte Isaac átváltozva, kieresztett karmokkal, villódzó szemekkel halad. Balomon Theo gyilkos pillantása a frászt hozza rám, fekete ködje vészjóslóan gomolyog. Parrish teste tűzben lángol, egyik szemén keresztül Kerberosz lát, a másikon ő maga, Jordan.
Ez a láng dolog még veszélyessé vállhat, de nem akarom felhozni a témát. Addig jó, míg Parrish nem tudja. Holnap van június 21. – e, a nyári napforduló. Ami azt jelenti, az újpogány wicca vallásának nyolc nagy ünnepe közül egyet ilyenkor ünnepelnek. A lithát.
A tűz ünnepét.
Fogalmam sincs, milyen gyorsasággal haladhatunk, de Scotték kiáltásaiból ítélve a falkájuk eléggé le van maradva.
Nincs is szükségem lábaim szedésére, mikor lenézek, azt látom, hogy lebegek a föld felett.
Van egy olyan érzésem, a  suttogók solstitium – ig nem fognak előbújni.
– Ti gondoskodjatok Baecon Hills védelméről! – kiáltok hátra a vállam felett. – A többi a mi dolgunk. – mormolom az orrom alatt.
Nem bújnak elő – de én megtalálom őket.
Kezdődjék a hajtóvadászat!
• • •
2016. jún. 20. 22:34.
A napforduló csillagászati kifejezés, mellyel a Nap a Föld egyenlítőjéhez való helyzetét fejezzük ki. A nyári napforduló az a pillanat, mikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól – ezzel az év leghosszabb napját adva. Egyes népszokások szerint már korábban is fontos ünnep volt, Szent Iván éjjeléhez kötik. Az északi féltekén a csillagászati nyár kezdetet jelenti, számos ősi szokás kapcsolódik hozzá.
Ezek szerint a suttogók támadása is.
Tudhattam volna, hogy amilyen nagyzoló, mocskos lények, Zadimus egy sokak által ismert dátumot fog választani a támadásra. Amikor ő maga is naptárakba kerülhet tettével.
Scott parancsomnak megfelelően cselekedett. Felhívta Argentet, aki az összes vadász ismerősével képes volt olyannyira segítőkésznek bizonyulni, hogy elássa a csatabárdot egy kis időre, s a farkasok mellett küzdjön a világért, amit ezidáig ismertek. Stiles a rendőr – főkapitányságot riasztotta, apjával az élen megérkeztek a Sheriff helyettesei, akik kepések voltak kíváncsiságukat félre tenni  a haza szolgálatáért. Kira a bőrjárókat hívta segítségül, viszont a három lány nem jelent meg. Állításuk szerint még a halhatatlanság tudata sem tudja őket rávezetni arra, hogy szembe nézzenek Zadimusszal. Malia Braedent riasztotta, Lydia Meredith – nek szólt.
Egy szó, mint száz, Scotték gondoskodtak a védelemről. Kár, hogy ezzel semmire nem megyünk. Maddox lehet az egyedüli, akinek tarsolyában terv lapulhat a suttogók legyőzésére, de ő nem jött el.
Az öt lény szörnyű, már – már fülsüketítő hangot hallatva jelenik meg a domb túloldalán. Összeszorítom állkapcsomat, nehogy fogaim összekoccanjanak. Ismét végig mérem őket, ezúttal tüzetesebben.
A hatalmas termet eleve riasztónak hat, de a kigyúrt, izmos test mindent elárul. Szőr fedi őket, sötét irha. Szemeik gyűlölettől izzanak, tekintetük lelkembe hatol. Körülbelül akkora méretviszonyok vannak köztünk, mint egy ember és egy macska között. Fogaik élesek, szinte agyaraknak mondhatók. Sebhelyek éktelenkednek arcukon, orruk lapított, azonban széles. Füleik fejük tetején helyezkedik el, azt hiszem, a denevér hallószervéhez hasonlítható a leginkább.
Nem sokat törődöm a többi négy mustrálásával, egyre koncentrálok. Aki ostoba pofáját oldalra fordítva engem vizslat, felméri a képességeimet. Feleslegesen fáradozik mindezzel, Maddox megtanított, hogyan tudom felépíteni a legszilárdabb, legáthatolhatatlanabb elmevédő falat, amivel a suttogók valaha is találkozhattak.
– Ezt a húgomért kapjátok, mocskos állatok! – ordítja Clark, és szétbőgött fejével pisztolyt szegez Lucanra. Leadja az első öt lövést, ezzel megkezdve a csatát.
A rendőröket Argent népe farkasölő ezüstgolyókkal látta el, ezért most nagy figyelmet kell szentelniük annak is, kire lőnek. Kira kardját előkapva Lydiával és Meredithel az oldalán támad. Seprant hátra zuhan a banshee – k sikolyaitól, ekkor a kitsune mellkasára ugrik, s szívébe döfi pengéjét.
Buta gondolat azt hinni, ilyen könnyen végezhetnek a sötét druidával. Társa, Penecius sűrű fogsorát megvillantva siet Seprant védelmére, és közben letépi Meredith fejét. A lány egy utolsó sikolyt megeresztve zuhan a földre. Lydia pánikromot kapva a test mellé esik. Könnyű préda így.
Argent felsegíti a vörös hajút, s közben megállás nélkül tüzelve fedezékbe vezeti a lányt, ahol a fegyveresek zárják körül.
Liam és Scott Moldarkkal vívódnak. Hátulról Malia veti rá magát, de nem tart sokáig a sikere. A kanima mérgét a lány combjába fecskendezi, aki ettől üvöltve a földre esik. Közben a farkasok felesleges karmolásokkal borítják mellkasát – de mintha a suttogó meg sem érezné.
Isaac dühödten felmordul, de visszafogom. Még nem támadhat.
Zadimus, akár csak mi öten rezzenéstelen arccal nézi a vérfürdő kezdetét. Majd, mikor találkozik a tekintetünk, gurgulázó – hörgő hangot kiadva felnevet, és Meredith felé bök fejével. Grimaszba torzul arcom, azután oldalra kell kapnom fejem, ugyanis Lucan Kirát lerázva magáról a fegyveresek egyesült erejének ront, és máris lefejez két ártatlan embert.
– Támadás! – ordítom elborult aggyal a többieknek, akiknek egészen biztosan olyan szintű adrenalin csörgedezik ereiben, mint nekem. Tettvágy. – Olyannak segítsetek, aki rászorul!
– Veled mi lesz? – kiáltja még vissza Derek a domb oldaláról. Theo, Isaac és Jordan egyaránt megállnak, kérdőn nézve a válaszomat várják.
– Hogy velem? – kérdezek vissza fogcsikorgatva. – Van egy kis elintézetlen ügyem Zadimusszal!
Ordítva rohanni kezdek az alakváltószörny felé, aki ugyanígy tesz. Léptei alatt dübörög az utca aszfaltja. A hó latyakosra olvadt, amin meg – megcsúszok, mégsem hagyom magam lelassítani a kedvezőtlen természeti viszonyok miatt.
Karmaimat kieresztve rohanok felé, vörösen izzó szemeimmel próbálom elriasztani őt. Látszólag nem kelt benne nagy félelmet, csak fog vicsorgatva – nevetve engem vizslat, miközben felém robog.
Az első ütést sikerül bevinnem, azonban a többit én kapom. A földre terít anélkül, hogy erőt kéne kifejtenie. Könnyű préda vagyok, a rohadt életbe! Én mondtam Maddoxnak.
Kezeimmel próbálok védekezni az éles karmok ellen, amik húsomba mélyednek, véremet ontják. 
Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen ostoba! Hogy a segítségemre siet, holott sántít és alig lát valamit a feldagadt szemeitől. Hogy az életét képes valaki olyanért kockára tenni, aki mindvégig kihasználta!?
Liam ugrik elém, taszít egy hatalmasat Zadimuson – azonban a lény méretét figyelembe véve mégsem lehet olyan óriási, ha meg sem érzi.
– Tudok róla, hogy találkoztál vele! – hörgi. Liam látszólag annyira idegesíti, hogy egy jól megcélzott karmolással a nyakába tép. A fiú levegő után kapkodva terül el mellettem. Ujjai a vörös havon csúsznak, egészen a kezemig. Mikor megtalálja, erősen megszorítja, nem ereszti. -  Bizonyára frusztráló lehet a tudat, hogy az unokatestvéred mennyi mindennel tisztában van, nem igaz, Puella Malum?
– Te... tessék? – nyögöm lihegve. Ez a vég.
De Zadimus csak rendületlenül folytatja:
– És most végig nézheted, hogyan hal meg a játékszered! – nevet fel mocskos hangját. – való igaz, a kis Liam Dunbart nem érte volna ilyen vég, ha Anton nem hozzá vezet!
„Mi a fasz van? Semmit nem értek!”
Zadimus felemeli kezét, karmát megvillantva fenyeget minket fájdalmas halállal, mikor utolsó cseppig összegyűjtött energiámnak hála sikerül felpattannom, és egy elszánt ordítás kíséretében löknöm egyet mellkasán.
Azonban erre nem számítok. Mikor tenyerem bőréhez ér, halovány kék fény szűrődik ki kezem alól; a másik pillanatban előre esek a latyakos hóba.
Ijedten körbe nézek, a suttogóknak semmi nyoma. Kék hamu száll fel a csillagok felé azt a pontot jelölve, ahol az imént álltak.
– Megmentett minket! – kiáltja valaki a tömegből, és a fáradt nép a halottak ellenére is képes kicsit feloldódni, és kacagni, hiszen túlélték őket.
Legalábbis ők ezt hiszik. Mindannyiuk.
Azt hittem, lesz néhányuk, aki ellenkezni fog – mondjuk Derek vagy Argent –, de ők is ünnepelnek. Talán így akarják megnyugtatni a népet? Ostobaság!
Ez még nem a vége!
Mindenesetre nem rontom el az örömüket. Valamit tettem Zadimusszal és a néggyel, de fogalmam sincs, mi volt az. Egyszerűen... egyszerűen eltűntek. Lehetséges ez?
„Miért is ne? Maddox is ezt tette veled, nem?”
Akkor hova küldhettem őket?
Egy valamiben biztos vagyok. Ez nem a vég volt.
Hanem a folyamatos Baecon hills – i ostromlások kezdő lökete.
Kezemet nyújtom a földön elterülő Liamnek, és felhúzva a hóból az ünneplő tömeg felé vesszük az irányt.