Ahogy a barlang sötétjében haladunk, én a (szokatlanul fiatal) Maddox mögött, alkalmam nyílik farkaslátásommal megcsodálnom széles vállait, még a dzsekin keresztül is izmos hátát. Állítása szerint tizenhét éves, és ha nem lennék részese a természetfeletti „minden lehetséges" - mottóval kezdődő világának, el is hinném. Csakhogy ő egy ártó - bármit is takarjon ez a fogalom; azt hiszem, ezt is nekem kell kiderítenem. 1517. Tizenhét éves. 1517. Azóta vérzik az a valami a sztalagmitok takarásában. 1517... Csak szerintem nem stimmel itt valami?

Akaratom ellenére késztetés érzek gondolataim tovább tereléséhez. Megrázom a fejem, és ismét Maddoxot vizsgálom. Pontosan az a férfi, akit férjéül akar minden gimnazista lány...

„Mi a szentséges anyaszomorító úristen folyik itt?!"

- Szállj ki a fejemből, te puhap... - elharapom a mondatot. Csodálkozva kell konstatálnom, ami eddig egyszer sem sikerült, vagyis, hogy megfelelő pillanatban befogjam a szám, most valami csoda folytán mégis erőt tudtam venni magamon.

- Valaki tanult a leckéből, nahát - nahát. Megleptél, baba! - hergel szándékosan. Egy sztalagmitba megkapaszkodva felém fordul, szürke szemei, ahogy végig kalandoznak testemen, a borzongást hozzák rám. - Pedig első ránézésre betöretlen csődörnek néztél ki!

- Mi? - grimaszolok értetlenül.

- Akinek nem lehet parancsolni. Idő kell a betanításához... a birtoklásához.

Leesett állal meredek rá. Igaz, életemben nem vettem részt dühkezelési tanfolyamokon, most úgy érzem, szükségem lett volna vagy száz ilyen foglalkozásra.

„Semmi gond, Nala, számtalanszor láttad már Scottot, ahogy erőt vesz megán... Dereket... Theot... Liamet." - ahogy eszembe jut a béta, elborul az agyam. Soha nem volt képes kordában tartani magát.

Üvöltve Maddoxnak rontok, karmaim kipattannak, csakhogy mielőtt felületi sérülést is ejthetnék benne, molekuláira bomlik. Nekicsapódom a cseppkőnek, nagyot nyekkenve terülök el a nyirkos sziklán. Hirtelen ismét alakot ölt, de nem tudom megbosszulni szavait. A következő pillanatban egy másik szögből mered rám, a görcsösen vonagló, levegőért kapkodó lányra, akit ismét megleckéztettek.

- Mikor fogod már fel végre, hogy ezzel semmire nem mész? - von kérdőre. Pár másodperc múlva kidagadnak az erek a nyakán, úgy ordibál. - Mi a hétszentségnek jöttél ide, ha nincs benned alázat? Itt kibaszottul az lesz, amit én mondok, megértetted?! Most már nem engedlek el, előbb kellett volna gondolkodnod!

Átszeli a teret, hajamba markolva felránt, és a hasamba térdel. Felnyögök a fájdalomtól, de nem teszek ellene semmit. És íme, lássatok csodát, a nagypofájú Nala Shifter, aki mindenkivel játszott és bántotta az embereket, most saját csapdájába esett! Nem lett más belőle, mint egy gyilkolni való, jóllehet sokat tudó seggfej rongybabája, akivel ahogy kedve tartja, úgy bánik vele. Letépi a karját, hogy visszanövessze - ízelítőt ad; még egy, utolsó esélyt.

Most azonban ez elúszott. Visszalök a földre, bakancsával gyomromba lép, és a legerősebben, ahogy tőle telik, talpát belém törli.

„Az emberiség első lábtörlője, aki komolyan elhitte, többre hivatott, valamint felsőbbrendűbb ennél a létformánál. A kiállításon megtekinthetik, fényképezhetik csupán $5,99 - ért, emléktárgy vásárolható bögrétől kezdve, a kulcstartókon át a pólókig $9,55 - $18,99. A bejáratnál kapott szórólapokat tartsák meg, a hátoldalán lévő kupont felhasználva ugyanis kedvezményesen fogyaszthatnak éttermünkben! És tovább haladva, láthatják Beacon Hills nyomorúságos maradványát, ami a suttogók után maradt..."

Vért köpök magam elé, ahogy megpróbálok a hasamra fordulni. Maddox abbahagyta a kínzásomat, jelen pillanatban egy cseppkőnek dőlve nézi végig szenvedésemet. Karjait keresztbe fonja, lábaival egyetemben, csak vállával támasztja meg teljes testsúlyát. Gyönyörű szemeivel minden mozdulatomat nyomon követi, de mégsem nyújt segítő kezet. Sápadt arcán mindennemű érzelem leolvashatatlan. Barna haja kicsit összekócolódott, íriszeihez illő felsője véremtől foltos. Láthatóan nem izgatja, ha tökéletes megjelenésének illúzióját vörös rombolja, figyelmét nekem szenteli... csak nekem. Ami kezdi felborzolni hátamon a szőrt. Átható nézésétől, illetve a barlangban uralkodó fagyos hőmérséklettől a hideg futkos gerincem mentén.

Felvonja szemöldökét, és lehunja szemeit. Homlokráncolva meredek rá, miközben nyögdécselve megpróbálom feltornászni magam álló helyzetbe.

Maddox erei kidagadnak a nyakán, ahogy koncentrál. Ajkait összepréseli.

A következő pillanatban meleg szellőt érzek arcomon, napsugarakat, amik gyengén, mégis kellően sütnek ahhoz, hogy felmelegítsék megfagyott végtagjaimat. Egy füves réten állunk, burjánzó növényekkel körül. A távolban hegyek magasodnak, azonban messzinek hatnak. Felnézek, és a tiszta kék eget látom. Kezdem azt hinni, valóság, a szabadban vagyunk valahol, mikor a mennyezet hullámozni kezd.

„Szóval csak egy újabb játék." - húzom gúnyos mosolyra a számat.

- Így jobb? - kérdezi semleges hangon.

Kezdetben nem tudom, mire gondol, azután leesik. Fáztam. Erre fel ezt teszi?

Bólintok.

- Tudtommal az ártók nem tudnak ilyet... - vonom fel szemöldökömet.

- Mármint? Az illúzióra célzol? - ismét bólintok. - Hát, nem is! - röhög fel. - Csak mikor Zadimus elvette ap... Akarom mondani, mikor a testvérem elszívta az erőmet, nekem is sikerült valamelyest szereznem az övéből.

- Meg sem próbálkoztál megtartani a sajátodat? - szalad fel a szemöldököm.

- Minek? - kacag fel lesajnálón. - Antone - tól visszaszereztem a képességemet. Arra meg ki gondolt volna, hogy belehal... régi történet. - legyint. - Gondolom, nem is ezért jöttél!

- Hát, tényleg nem... - motyogom.

- Add nekem a nogitsuné - t! - mondja ki hirtelen, mire kikerekedett szemekkel meredek rá.

- Dehogy adom!

- Csak lemásolnám. - korrigálja.

- Akkor sem! Meg vagy húzatva?

Fenyegető léptekkel közelebb sétál, ebből tudom, valamit megint rosszul csináltam. Arcunkat alig választja el tíz centiméter. A fülemhez hajol, belesuttog. Érzem meleg leheletét bőrömön.

- Látom, baba, nem voltam elég világos. - a fülcimpámba harap. - Itt kicseszettül az lesz, ami én mondok!

Valami furcsa érzés kerít hatalmába. Egyszerre szédülök meg, és látok olyan tisztán, ahogy még sohasem. Tompa vagyok és éber egyazon időben.

Maddox testét kék fény járja körül. Valamit tett. Tudom. De csak akkor bizonyosodom meg róla pontosan, mikor suttogva megfenyeget.

- Ha a szép szóból nem értesz, legyen. Te akartad! - felmordul. - Alkut ajánlok... nem is. Arról van szó, hogy a tudtodra adom, miként foglak hát sakkban tartani. Íme a játékszabályok, baba: akárhányszor ellent mondasz, én egy hónappal meggyorsítom az időt.

- Ezt nem teheted! - lököm el magamtól kiabálva.

- Már megtettem. - húzza diadalittas mosolyra a száját. - Most pedig, baba, szopj le!

- Mi a retkes fasz van?! - kelek ki magamból, de nem kapok választ.

A kék fény betölti a békés rétet, aminek emléke egészen biztos, kísérteni fog halálom napjáig.

Lenézek. Megtapogatom, végig húzom kezemet hajamon, és szomorúan konstatálom, ha nem is látszik annyira, tincseim igenis megnőttek.

Elveszítettem két hónapot. Addig ki tudja, mi történt a többiekkel. Talán már darach megejtette a Negyedik Jelet. Éppen ezért kell cselekednem minél hamarabb. És engedelmességre bírnom magam.

- Rendben. Lemásolhatod a nogitsuné - t. - egyezek bele annyi lelkesedéssel, mintha a fogamat húznák.

- Nem - nem, baba. Az a kis lázadozásod előtt volt. - vigyorog. - Most már le is szopsz, és az erődet is felajánlod! Ellenvetés?

Lesütöm a szemem, próbálom türtőztetni magam, ezért elszámolok ötig magamban. Újra és újra. Nyelvembe harapok, nehogy elszólhassam magam.

Odasétálok elé, leguggolok, és kicsatolom az övét.

Az egyedüli, ami fejemben jár, hogy így én is lemásolhatom az ártó képességet.

××××××××××××××××××××××××××××××××××××
Guyzzzz. 🐉
Mindjárt 6k.🔝 El sem tudom mondani, milyen boldog vagyooookkkk!!!
Ja. És nézzétek a kis cukiságot, felül. Nagyon pedo, de illik Maddoxhoz XDDDD
xx ilysfm💞