''Beszélget veled valaki bennem,
mikor én hallgatni kívánok.''

Tóth Krisztina

A tanév első napja. A gólyák beosztása.

Ó, Teszlek Süveg, jó barátom, már hiányoltalak.

Ja, nem.

Félreértés ne essék, nekem ugyan semmi bajom vele, de azért nem lettünk puszipajtások. Mint várható volt.

Egy csapat elkényeztetett kis aranyvérű, illetve nem aranyvérű csemete érkezett a Mardekárba, mint mindig, és ugyanúgy ahogy a többi házba is érkeztek.

Az idei első nap, mégiscsak más, mint az eddigi négy. Mert én prefektus vagyok. Nem is hittem, hogy a hatalom ilyen boldogsággal tölti el az embert. Pedig még igazából csak a prefektusi talár a változás.

Scorpius Malfoyt keresem a szemeimmel hirtelen, azonban nem találom. Ha nincs ló, jó a szamár is - alapon szemeimet a prefektuspáromra szegezem. Minden háznak hat prefektusa van. Egy fiú és egy lány az ötödik, a hatodik és a hetedik évfolyamról. Úgyhogy Josh talárját vizslatom, hogy vajon egyezik-e az enyémmel. Elégedetten veszem tudomásul, hogy bizony egyezik.

-Lily Potter! - Kiáltja Mrs. Wood. Ránézek. - Maga kíséri a gólyákat a hálókörletbe. A maga feladata körbevezetni őket, és segíteni nekik az elhelyezkedésben.

-Rendben, tanárnő! - kezdésnek jó lesz. El is indulok és a nagy tömegben, hirtelen fogalmam sincs mit kezdjek. A Nagyterem ajtajában üvölteni kezdek.

-A Mardekár elsőéveseit kérem, hogy jöjjenek ide!

Egykét kisgyerek elém botorkál, de ennyi. Magas alak bukkan fel előttem, a válláig sem érek, csak a mellkasáig. Vadiúj talárt visel, zöld nyakkendőt, és a talárja mellén egy Mardekár címer díszeleg. Fejebb emelve tekintetemet meglátom csinos vágású száját, aztán az átható, szürke szemeit, és a tejszőke enyhén kócos, göndör hajat, ami felfelé nyújtózik.

Nagyot nyelek.

Hát ki más lenne az?

De miért áll itt?

Miért áll itt a fiú, akit a Mardekár ház legszexisebb fiújának tartanak, nem csak a Mardekárosok. Aki a világ egyik legnagyobb tahója. Aki egy mosolyával képes félelmet kelteni másokban.

Aki Rose fiúja.

Látták őket vadul csókolózni a Griffendél toronyba vezető út egyik lépcsőfordulójában, tavaly.

Nem értem, hogy a jókislány Rose, hogy vetemedhetett ilyesmire.

Szóval itt áll.

-Potter. - vigyorog rám mintegy üdvözlésképpen, azzal az átható borotvaéles, csillogó mosolyával.

-Helló, Scorpius! Mondd, mit keresel te itt? Ez az én dolgom.

-Hűtsd le magad, csodabogár! Mrs.Wood küldött ide, hogy bébicsőszködjek rád - gúnyosan rámkacsint.

-Jaj, borzasztóan értékelem az erőfeszítéseidet, Scorpius. - gúnyolódok rajta, az arcától elmosolyodok.

-A nevem különben is Malfoy. - puffog a szőkeség.

-Akkor ideje, hogy megtanuld az enyémet. - kacsintok rá. És csak később jövök rá, mit tettem, mikor mosolya még szélesebbé válik. Ijesztőbbé.

-Még mit nem, nekem ne parancsolgasson egy ötödikes kis fruska! - Azzal maga előtt terelgeti a kb. 15 mardekáros gólyát. Azta, sokkal jobban csinálja, mint én. - Főleg ne, ha az a kis fruska egy Weasley, az meg tényleg a teteje, ha még Potter is!

Szemei gonoszan villannak rám, mikor hátranéz, ugyanis a gólyákkal már majdnem a folyósó végén járnak.

Rohanni kezdek.

-Bezzeg, mikor Rose-zal smároltál a lépcsőfordulóban, akkor nem zavart a Weasley vér! - kiáltok rá, mikor pár lépésnyire vagyok csak lemaradva mögötte.

Olyan gyorsan fordul és áll meg előttem, hogy a mellkasának csapódok. Szorosan lehunyom a szemem, hogy enyhítsem a szégyenem, és hátraugrok. Megszédülve, és valószínüleg kétségbeesetten pillantok rá. Úristen, biztos szánalmasan nézek ki. Próbálok hátratűrni egy vörös hajtincset, ami az arcom elé lóg, de igyekszem nem a fülem mögé, mert akkor hülyén festek.

Pálcája hegye az állam alatti puha bőrbe nyomódik, ahogy rám szegezi, és felfelé biccenti vele a fejem, hogy ránézzek.

Fel sem tűnt, hogy a folyósón csend lett, kiürült. A gólyáink felszisszennek, ahogy meglátják mit csinál Scorpius.

Scorpius 190 centiméter magas, izmos és tekintélyt parancsoló. Tejszőke fürtjei mindig kócosak és göndörek, szürke szemeiben az acélkék vonások, csak a szemei hidegségét fokozzák, vékony, de élénk színű ajkai vannak és hófehér bőre.

Tizennégy hüvelykes, ébenfa pálca, sárkányszívozomhúr maggal. Valamiért meg tudom állapítani az ilyesmit, szóval, érzem.

''Ez a koromfekete fafajta meggyőző külsővel és hírnévvel rendelkezik, valamint kiválóan alkalmas bármiféle harcias varázslatokhoz vagy átváltoztatáshoz. Az ébenfa-pálca azoknak a kezében a legboldogabb, akik fel merik vállalni magukat. Olyan mágusoknál, akik nem másokhoz alkalmazkodnak, saját egyéniségük van, és jól érzik magukat kívülállóként. Ébenfa-pálca tulajdonosokat egyaránt találunk a Főnix Rendjének tagjai és a Halálfalók között is. Meglátásaim szerint ennek a pálcának az ideális párjai a külső nyomásnak nem engedő, hitükhöz erősen ragaszkodó mágusok, akiket nem könnyű eltántorítani céljaiktól.''

Igazából Scorpius tökéletes.

És egy esetlen, 165cm magas, vörös kislány fölé magasodva, pálcáját rászegezve még félelmetes is.

Kicsit megijedtem, de nem akarom, hogy boldog legyen. Egyenesen a szemébe nézek.

-Az a múlté - sziszegi, miközben közelebb hajol hozzám.

-Hát persze, Scorpius! - Mosolygok rá gúnyosan.

Kezemet lassan emelem fel, hátraugrok és pálcámat a mellkasának szegezem.

-Nade Potter, osztálytermen kívül? Nem hittemvolna, hogy ilyen rossz vagy - rosszallóan csóválja a fejét és csettintget a nyelvével.

-Nem tudod mire vagyok képes, nem is ismersz!

Igazán sértő, hogy ennyire lebecsül engem.

-Ms. Potter és Mr. Malfoy! - hallom meg az igazgatóhelyettes hangját.

Ó a francba...

Scorpius gonosz vigyorgásba kezd, és rámkacsint.

-Maguk meg mi a fenét művelnek? Ráadásul gólyák előtt! Felháborító! - puffogja Mr. Thompson.

Meg fogok halni.

-Mi csak egy kis bemutatót akartunk tartani, de aztán Potter hirtelen rám támadt, nem volt a tervben. - hazudja Malfoy, ujjaim görcsösen szorulnak a pálcám köré. Hazug disznó.

-Húsz pont a Mardekártól, fejenként! - mondja.

-Nem igaz! Tanárúr kérem! Hazudik!

-Még tíz pont a Mardekártól Potter nagy szája miatt!

-Shhhh! - csitít Scorpius.

-Hagyjál!

-Egy hét büntetőmunka - jelenti ki kicsit higgadtabban Mr. Thompson.

Scorpius elneveti magát.

-Nahát, Potter, ezt megszívtad!

-Magának is, Mr. Malfoy.

-Mi?! - Felháborodott és meglepett egyszerre egy kis dühvel megspékelve. Jaj, de jó ilyet látni.

Az elsősök nevetni kezdenek, és én is elmosolyodok.

-Méghozzá együtt, hogy egy kicsit összecsiszolódjanak. - Elindul a folyósón.

-Mr. Thompson, kérem! - Kiáltok utána.

-Igen, Potter? - Fordul meg.

-Lehetne, hogy erről apám ne tudjon? - Könyörgő pillantást vetek rá.

-Sajnálom, Ms. Potter, már tud róla - egy együttérző mosoly terül el az arcán. Scorpius feszülten áll mellettem, a gólyák haptákba vágják magukat.