Olykor egyetlen szó elég arra, hogy egy, akkor határozottnak vélt döntés bizonytalanná váljon.

Jungkook egy pillanatig sem habozott. Egyből felém fordult, s az arcomat megérintve csókolt meg. Az én szívem pedig olyan hevesen kezdett verni, hogy azt hittem, hogy ott és akkor ez lesz az utolsó dolog, amit csinálni fogok. S bár furán hangzik, lehet, hogy azt kívántam, hogy ilyen legyen a vég. Ennyire édes, ennyire gyengéd és finom, mégis feltüzel.

Nem csupán orcáimon nyíltak rózsák. Ha pedig mégis ott bontottak virágot, a gerincem mentén a tüskék jólesően szúrtak a bőrömbe. Fejedelmi kín ez minden szerelmesnek.

A fiatal férfi a kezemre fogott, s miközben puszikat hagyott a szám mellett is, egy-két szót megejtett.

- Gyere. Csak bátran – suttogta, én pedig értve, hogy mit szeretne, az alkarjaimra támaszkodva felemelkedtem, s alig ültem fel, már az ölébe is másztam. Jungkook elmosolyodott, s egyik kezét a derekamra tette. – Úgy... Ügyes vagy, Szépség – morogta.

Nem tudom, hogy jó volt-e, amit csinálok. Teljesen tapasztalatlan vagyok. Nemrég vette el az első csókomat, most pedig... Ő pedig biztosan megélt már mindent, amit csak lehetett. Elvégre Jungkook jól nézett ki, nagy ismeretsége van, s azzal a rossz fiús, ugyanakkor mégis gyengéd kinézetével és személyiségével nincs olyan, akit ne bolondítana magába.

Pontosan ezért bizonytalanodok el. Hiszen én hozzá képest egy kis senki vagyok, aki nem tud az égvilágon semmit. Bár a dicséretek nagyon is jól esnek, attól még nem tudom, hogy komolyan gondolja-e, vagy csak elmegy neki ez az egész és motiválni akar, hogy merészebb legyek. Talán nem tetszik neki..? Lehet, hogy nem is élvezi igazán.

Ezen agyalva el is távolodtam tőle egy cuppanás kíséretében, s elfordítottam a fejem. Ajkaimat harapdáltam, s rá se mertem nézni.

A fiatal férfi minden bizonnyal összezavarodott, olyan hirtelen volt ez az egész. Meg is próbálta velem felvenni a szemkontaktust, ám nem ment neki, hiszen én mindig elkaptam a tekintetemet. Egy ideig próbálkozott csak, s mindössze a szemem sarkából vettem észre, amint a szemöldökét ráncolja. Ideges volt, s már emelte is a kezét, én pedig felkészültem arra, hogy majd maga felé rántja a fejem. Ám nem ez történt.

Lágyan simított végig az arcomon, mire befeszült izmaim elernyedtek, s a vállaimat is leengedtem. Fel sem tűnt, hogy ilyen voltam, egészen addig, amíg ezzel az apró érintéssel le nem nyugtatott. A sok-sok ellentmondó és mocskoló hang pedig egyszerre hallgatott el a fejemben.

Elérte, hogy ismét ránézzek.

- Mi a baj, Szépség? – kérdezte tovább simogatva.

- Én... Csak félek – vallottam be szégyenlősen.

- Mitől? – kuncogott. – Tőlem?

- Nem – ráztam a fejem. – Attól, hogy nem vagyok elég jó... Másokhoz képest – suttogtam.

Jungkook nagyokat pislogva nézett rám, majd mintha valami eszméletlen vicceset mondtam volna, elnevette magát. Szabályszerűen hahotázott, úgy kellett befognom a száját a kezeimmel, nehogy apuék felkeljenek.

- Jimiiiin – nyújtotta el a nevem, miközben mind a két kezét az arcomra tette, s egy finom puszit nyomott a számra. – Ha nem tetszene, akkor szerinted miért akartam megismételni? – döntötte a homlokát az enyémnek, én pedig ebbe belepirultam. Tényleg tetszett neki? – Az emberek túlságosan ráizgulnak ezekbe a csókos dolgokba – sóhajtotta. – Pedig nem kellene – rántotta meg a vállait, mintha tényleg semmiség lenne.

- De ha nem élvezi a másik fél, akkor...

- Akkor vele van a baj – mondta. – Ha valami nem tetszik valakinek, akkor változtasson rajta. Vegye át az irányítást és kész. Ha valaki olyan kurva tapasztaltnak érzi magát, akkor ne lebaszni tudjon, hanem tanítani.

Meglepődtem rajta. Sosem hallottam még ilyen bölcsen beszélni őt. Lehet, hogy idősebb, de néha olyan gyerekesen tud viselkedni, hogy tényleg elcsodálkoztam azon, hogy valami ilyen is el tudja hagyni a száját.

- Mit csinálhatnék akkor másképp? – kérdeztem, s őszinte választ vártam tőle. Jungkook oldalra döntötte a fejét, s úgy mustrált. Közben végig finoman simogatta egyik kezével az arcomat, s feljebb is ült, hogy nagyjából szemtől-szembe legyünk.

- Egy tanácsot tudok adni neked – kezdett bele, én pedig kíváncsian vártam, hogy folytassa. A fiatal férfi közelebb hajolt, s az ajkaimra suttogta a következőket. – Sodródj az árral, mert én baromi jól érzem magam – mondta, s ismét megszüntette köztünk a távolságot.

Az egyetemista bár nem volt követelőző, most egy kicsit hevesebb tempót diktált ajkaival, mint az előbb. Én pedig úgy, ahogy próbáltam tartani, s egész hamar bele is jöttem. Nem is telt bele sok időbe, hogy türelmetlen és kíváncsi kezei levándoroljanak az orcámról. Először derekamat találták meg, nem sokkal később pedig a pizsama felsőm alját is. Óvatosan felemelte az anyagot, s hideg ujjaival megérintette felhevült bőrömet.

Jólesően szusszantam egyet, s a férfi vállaiba markoltam. Annyira jó volt ez a kis hűvös érzés. Valószínűleg rossz a vérkeringése, azért ilyen jeges az érintése, de nekem most tényleg nagyon jól esett.

A hüvelykujjával még perceken át kis köröcskéket rajzolgatott a bőrömre, később viszont elvezette onnan a tappancsát. Helyette mind a két kezét a fenekemre helyezte, s megmarkolva azokat húzott közelebb magához. Engem pedig a víz is levert, mikor megéreztem, hogy miért is csinálta, s még a feltörő nyögést sem tudtam elfojtani magamban. Szerencsére ajkai visszafogták a hangomat.

Jungkook egy cuppanással vált el tőlem egy pillanatra, miközben hevesen vette a levegőt.

- Ha ismét elbizonytalanodnál magadban... Gondolj arra, hogyha nem lenne mellettünk apukádék szobája, nagyon csúnya dolgokat csinálnék veled, Szépség – morogta, mire nagyot nyeltem, s érezhetően megrázkódtam az ezernyi gondolatra, ami egy pillanat töredéke alatt futott át az agyamon.

- Mint például? – remegett a hangom, mire az egyetemista elmosolyodott, s egyik kezét a tarkómra vezette.

- Úgy megdugnálak, ahogy Taehyung sosem tenné – mondta, s ez pedig tökéletesen elég volt, hogy visszarántson a valóságba. Taehyung!

Elkerekedtek a szemeim, s azonnal elcsaptam Jungkook kezét. Le is másztam róla, mire a srác csak pislogni tudott, főleg, hogy még az ágyról is lemásztam. A levegőt hevesen kapkodtam, s próbáltam a lehető legmesszebb kerülni a fiatal férfitól. Ő persze kérdezgetett, hogy mi a probléma és miért ugrottam el ilyen hirtelen, de én egyszerűen válaszadásra se voltam képes. Csupán a fejemet ráztam, s az inhalátoromat felkapva az éjjeliszekrényről a mosdó felé igyekeztem, aminek az ajtaját magamra is zártam.

- Nem, nem, nem, nem! – ismételgettem, mint valami őrült, s a hajamba kaptam. Nem tehettem ezt, nem csalhattam meg ismét őt ugyanazzal a személlyel! Akármennyire is ignorál most, nem érdemli ezt! – Nem lehet, én... Én nem – gyülekeztek a könnyek a szemembe, amiket idegesen töröltem le.

Nem lett volna szabad engednem Jungkooknak. Ő megkérdezte, én mentem bele. Nem ő erőltette magát rám, hanem én mondtam, hogy csinálja. Az egész az én hibám. Annyira egy barom vagyok, egy állat, egy, egy..!

A mentális állapotom sosem volt jó hatással az asztmámra. Amikor az előző iskolámban kikezdtek az osztálytársaim, többször fulladtam be. Sokszor féltem bemenni az iskolába, vagy csak egyedül lenni. Ha a tanórán voltam, visszafogták magukat a tanár miatt, de szünetben, s mindenhol máshol, ahol csak tudtak, bántottak. Egy idő után már akkora rémülettel mentem be az intézménybe, hogy befulladtam. S akkor az inhalátorom sem hatott.

Nem asztmaroham volt, hanem pánikroham. Később persze a heves légzés miatt kialakult a másik is, főleg, mert megijedtem, amiért nem hatott a gyógyszer.

A vécé lehajtott fedelére ültem le, s a lábaimmal szüntelenül dobolva próbáltam valahogy lenyugtatni magam, mielőtt ismét bekövetkezik az a rendkívül rémisztő állapot, amit nem akarok újból átélni.

Nem bírtam sokáig egy helyben maradni, a csaphoz mentem, s az arcomat kezdtem vízzel locsolgatni, miközben azon agyaltam, hogy mit csináljak. A bűntudattal nem tudtam egyszerűen megbarátkozni, s fegyverszünetet kötni. Jogos volt az önmarcangolás, az undor magam irányába, főleg, mikor arra gondoltam, hogy nem csak Jungkook lett izgatott ezektől az elcsattant forró csókocskáktól. Ennek sosem kellett volna megtörténnie. Legalább is soha többet nem. Én pedig mégis...

Két kopogást hallottam az ajtón, mire rémülten hagytam abba mindent, s fordultam az ajtó felé. Meg se mertem szólalni, de még levegőt venni sem akartam.

Egy pár másodperc eltelt, mire egy hang szólalt meg a falap mögül, átszelve, s megtörve a csendet.

- Minden rendben van, Jimin? – kérdezte Jungkook, én pedig azt kívántam, hogy bárcsak ne lenne itt.

- Igen, menj vissza nyugodtan, hyung – mondtam neki, s ismét megmostam az arcom. Megtöröltem egy törölközővel, s kiléptem. A fiatal férfi még mindig ott állt, s felvont szemöldökkel, mellkasa előtt összefont karokkal nézett rám.

- Szóval?

- Ez... Nem lett volna szabad – mondtam neki halkan, s a gyér fények ellenére is láttam, amint elsötétül a tekintete. – Nekem barátom van.

- Aki le sem szar téged – mondta.

- Attól még együtt vagyok vele és nem lenne szabad ezt csinálnom – próbáltam hatni rá, de olyan volt, mint a falra hányt borsó. Abszolút nem is figyelt egyetlen szavamra sem.

- Miért vagy annyira biztos benne, hogy ő olyan kurva jó ember? – kérdezte. – Nem is ismered! Legalább is nem annyira, mint én.

- Kétlem, hogy ilyet tenne – ráztam a fejem.

- Mit? – nevetett fel. – Igazad van, ő valószínűleg nem enyelegne a saját húgával, de sosem tudni, Jimin. Ha ennyire jó embernek akarod hinni őt, akkor tedd. Szarok bele! De az, hogy ilyen naiv vagy lesz a veszted.

- Kösz szépen! – szóltam oda neki.

Ő véletlenül sem próbálja vállalni a felelősséget. Rendben, hogy most nincsenek köszönőviszonyban egymással, de nincs bűntudata azért, mert ilyet csinált valakivel? Tudatosan? Régen a legjobb barátok voltak!

Idegesen mentem vissza a szobába. Jungkook be sem jött, gondolom a kanapén alszik. Jobb is, mert ha ő itt akart volna lenni, akkor én viszem ki a cuccomat. Jól esett volna, ha mondd egy-két kedves szót, de úgy tűnik, hogy belőle az ilyenek kimaradtak, mikor megszületett.

Én pedig alig tudtam aludni. Végig az járt a fejemben, hogy mégis mit tegyek, ha ismét találkozni szeretne velem. El kellene mondanom neki az igazat, de... Tudom, hogy megbántanám, s minden joga meglenne, hogyha utána minden tücsköt-bogarat rám kiabálna, hiszen megérdemelném.

Hajnalban, amikor kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet, nem láttam a kanapén Jungkookot. Gondolom amint valamennyire kitisztult, lelépett. Nem is baj. Majd apuéknak beadok valamit, hogy „Taehyungnak" el kellett mennie, mert ez és ez történt.

Eléggé szétcsúszva másztam vissza a szobámba. A szemeim felduzzadtak a sírástól, mivel többségében azt csináltam. Pedig a könnyek hullatása nem segít a problémáim megoldásán, mégis, jelenleg az volt az egyetlen, ami mutatta, hogy mennyire is bánom azt, amit tettem. Ezek után nem csupán Taehyung szemeibe lesz nehéz néznem, de Jungkookkal is kialakítottam egy újabb konfliktust. Az utóbbi időben pedig folyamatosan együtt voltunk. Ha ismét eltávolodunk, anyuéknak biztosan feltűnik majd.

A telefonomat vettem a kezembe, egyrészt, hogy megnézzem, hogy mennyi az idő, másrészt pedig azért, hogy ráírjak Hanséra, hogy rohadt nagy hülyeséget csináltam és valakivel muszáj beszélnem erről. Viszont, mielőtt bármit is tettem volna, feltűnt, hogy van egy üzenetem, amit még nem olvastam el.

Ha eddig nem voltam teljesen magam alatt a történtek miatt, akkor most teljesen a szakadék szélére kerültem, amikor megláttam, hogy Taehyung tegnap este írt nekem. Én pedig nemhogy nem válaszoltam, meg sem néztem, mert mással voltam elfoglalva. Az üzenetben leírta, hogy rettenetesen sajnálja, hogy így viselkedett és jogosan vagyok rá dühös. Neki is kellett egy kis idő, amíg lenyugodjon és átgondolja a dolgokat, utána pedig csak nem volt pofája elém állni, amiért ennyi időn át figyelmen kívül hagyott.

A szívem szakadt meg, s már-már a rosszullét kerülgetett. Ő kér bocsánatot, amikor én sokkal, ezerszer rosszabb dolgot tettem, mint holmi ignorálás!

Éreztem, amint a torkom összeszorul, s a kezeimben lévő telefon egyszer csak kiesik, egyenest az ágyra. Annyira remegtek a végtagjaim, hogy nem tudtam tovább fogni, s a légzésem is felgyorsult. Az utolsó mondata Taehyungnak az volt, hogy szeretne találkozni velem, szóval, ha nem jelent nekem problémát, akkor hétfőn eljön értem a suliba.

Nem tudtam, hogy mit tegyek. El kell neki mondanom az igazat. Megérdemli, hogy tudja, hogy mekkora egy patkány vagyok. S nem abban reménykedem, hogy ettől megkönnyebbül a lelkem, hanem... Nem is tudom, hogy mit vártam. Megbocsátást? Nem érdemeltem meg. Elszúrtam, én voltam a rossz. A forgatókönyv szerinti főgonosz.

Nagyot nyeltem, s miután nagyjából lenyugtattam magam, ismét a kezembe vettem a telefonomat, s pötyögni kezdtem neki. Nem önthettem ki neki a szívemet üzeneten keresztül, így azt, hogy borzalmas dolgot tettem, kitöröltem.

A legszívesebben eltűntem volna, de tudtam, hogy ezt nem tehetem meg. Egyszerűbb útnak tűnt az, ha én is hozzá hasonlóan ignorálom, viszont... Nem érdemelte ezt. Főleg azok után nem, amiket tettem. Mondjon bármit Jungkook, én nem hiszem, hogy ő valaha is képes lenne hasonlókra.

Végül csak annyit írtam, hogy rendben van, beszéljünk. Ránk fért már. Én pedig... Addigra összeszedem a bátorságomat, s bevallok neki mindent. Jobbat érdemel, mint én. Valaki olyat, aki őszintén tudja szeretni őt. Fájt bevallani, de... Az az ember nem én voltam. Az én szívem nem az övé volt.

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Hello Sütikék!♥️♥️♥️ Köszönöm szépen mindenki türelmét, sajnos összejött egy-két dolog x_x na de csak sikerült összekaparni ezt a részt🥰

Ha valaki kérdezi, hogy miért vagyok ennyi lassú: felnőttem, nincs mindenre időm😂 sajnos🥹 fura belegondolni, hogy érettségi alatt is több időm volt, most pedig.. soha ne nőjjetek fel, nem mindig jó😭😭 maradjatok gyerekek! Én ma felhívtam anyát, hogyha hazamegyek, akkor kakaót akarok inni és meg akarom nézni a kedvenc mesémet🤣

Ha már itt tartunk, nektek mi volt a kedvenc gyerekkori mesétek?🥰 Kezdem én: Anasztázia és a Mulán🥰 később pedig a Narutón csüngtem XD

Na mit gondoltok? Valóban minden Jimin hibája lenne? És mennyire hiteles az, amit Jungkook mondott Taehyunggal kapcsolatban?🤔

HIATUS!!!!

Sajnos ebben a hónapban valószínűleg ez lesz az utolsó shameless rész. Költözés előtt állok, más város stb. Szóval laza 300 kilóméter elébe nézek jelenleg az összes cuccommal🫡 Kívánjatok szerencsét🥹

A hiatus június 10-ig fog tartani maximum, akkor már ismét olvasható lesz a shameless🥰

Köszönöm szépen előre mindenki megértését!!🥰♥️♥️♥️

Hogy vagytok kedveskéim?🥰♥️♥️♥️

See you in the next chapter!

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

➖➖➖
xoxo: SanKook