Próba szerencse.

Eleinte nem tudtam, hogy mit válaszoljak neki. Viszont mindenképpen meg akartam beszélni vele a tegnap estét. A lehető leghamarabb, ezért is beszéltünk meg egy mai időpontot.

Csak gyorsan felrohantam a szobámba, miután elmondtam anyáéknak, hogy találkozóm lesz, s kissé még tompa fejjel, de készülődni kezdtem. Miközben a fogamat mostam, a szekrényemet pakoltam ki, hogy valami normális göncöt is kiszedjek magamnak. Igaz, sok lehetőségem nem volt. Nadrág, valami póló, s felé egy kötött pulcsi. Egész jó idő volt, ahhoz képes, hogy már a levelek is elkezdték elhagyni a fák ágait.

A zsebembe tettem az asztmapipámat, illetve a tárcámat, majd felhúzva a sportcipőmet útnak is indultam. Igaz, az egyetemista felajánlotta, hogy eljön értem, de én szerettem volna kicsit egyedül lenni és rendezni a gondolataimat. Én mondtam, hogy találkozzunk ma, ráadásul pár óra múlva, viszont abba nem gondoltam bele, hogy nekem ott komolyan beszélnem kell.

Az úton eszembe jutott, szinte filmként játszódott le a szemeim előtt az este történtek. Ahogy mámorosan, mit sem sejtve nevetgélek és állítom, hogy én milyen jó titoktartó vagyok. Tényleg nem vettem észre a jeleket. Nem láttam semmit a szemeim, hogy mennyire csillogott. Igazából kettőig nem láttam, annyira ittas voltam. Még csak el sem löktem magamtól az egyetemistát, pedig... Nem volt helyes. Mi van, ha Jungkook megtudja? Mi van, ha megláttak minket?

Nem tudom, hogy mennyire venné komolyan ezt a testvérek tabu dolgot, tekintve, hogy Taehyung a legjobb barátja, s már annyi mindenben kisegítette őt. A legkevesebb, hogy ezt elnézi neki. Legalább is remélem...

Jézusom, miért beszélek úgy, mintha akkora bűnt követtem volna el? Ő volt az, aki megcsókolt... Ők voltak azok.

Egy pillanatra megtorpantam, ahogy a fogadott bátyámmal is feljöttek az emlékek. Ahogy fogdosott, ahogy irányított... Az illata, a hangja, a forrósága.

Az idő nem volt túl hideg, de túl meleg sem, én mégis úgy kipirultam, hogy legyezni kellett az arcomat. Szerencsére nem voltak annyian azon a részen, bár ismerve az embereket, nem is jöttek volna kérdezősködni.

Mindössze egy mély levegőt vettem, hogy lenyugtassam magam, s közben azt mormoltam, hogy erre még csak gondolnom sem szabad. Ha Taehyunggal hiba volt, amit tettünk, akkor Jungkookkal egyenesen büntetendő lehetne. Basszus, csak a szüleink meg ne tudják, mert akkor hatalmas galiba lesz!

Anyának nem nagyon volt apa után senkije. Akadt egy-két udvarló, de sosem volt hosszú életű kapcsolat. Junhoval viszont más a helyzet. Vele összeköltöztek, jól kijönnek. Amolyan álompárnak tűnnek a szememben. Olyanok az ő szerelmük, amit én is meg akarok tapasztalni később. Ugyan ezt éreztem apunál és Xiuyingnál.

Sokan haraggal tekintenek a szülőkre, akik új kapcsolatot keresnek. Én viszont nyitott voltam feléjük. Tudtam, hogy nem mérgesek egymásra, hogy amúgy jó volt a kapcsolatuk, de a szikra kevésnek bizonyult, hogy a házassági életben is megállják a helyüket. Ők a válásnál az én érdekeimet is nézték. A legkevesebb az lenne tőlem, ha örülnék a boldogságuknak.

Viszont én anya boldogságát egy pillanat alatt romba tudnám dönteni. Ha kiderül, hogy mik történtek köztünk Jungkookkal, akkor minden bizonnyal kiakadna és nem csupán rám nem tudna úgy nézni, ahogy eddig, de Junho is meginná a levét. Mégis milyen lenne már, hogyha elkezdenék kavarni a mostohabátyámmal?

Annyira sikerült elkalandoznom ezen, hogy már csak azt vettem észre, hogy megérkeztem. Az idegességem pedig nem múlt, hiába tudtam, hogy egy nagyon rendes emberrel fogok találkozni. Most csak feszültebb lettem, hiszen tudtam, hogy mi lesz a téma. Én pedig a lehető legjobban megbántam, amiért csak úgy belementem és még siettettem is.  Előbb jobb lett volna Hanséval összefutni, átrágni magamat az összes lehetséges végkimenetelen és úgy belevágni. Vagy eleve nem magamba jönni, hanem hozni magammal azt a hiperaktív extrém srácot. Ám már nem fújhattam visszavonulót.

Taehyung az ajtó fölötti csengőszóra felkapta a fejét, s mikor kiszúrt, integetni kezdett. Én pedig nagyot nyelve indultam a barna szövetkabátban lévő fiatal férfi felé. Nem volt túlságosan elegáns a hely, de azért mégsem úgy kellett volna odaállítanom, mint egy csöves. A mackónadrághoz hasonló valami elég kevés volt ide, s a hatalmas, mintás pulcsim... Na arról ne is beszéljünk. Üvöltött az öltözékemről az, hogy idegesen csak kikaptam valamit és kész. Ahhoz képest pedig rengeteg időt eltöltöttem a szekrényem előtt.

- Szia Jimin – köszönt nekem a férfi, miközben én leültem vele szemben, s akárcsak ő, én is egy halovány mosolyfélét ejtettem. – Még nem rendeltem, gondoltam megvárlak vele.

- Igazán nem kellett volna, hyung – szerénykedtem. Igazából csak inni nem akartam semmit. Akkor biztosan egy hosszabb és tartalmasabb beszélgetésben lesz részem, én pedig szabadulni akartam. Hülyeség volt, hogy ilyen korán le akartam tudni a dolgokat, amikor nem álltam készen rá.

- Minden rendben volt? Hogy aludtál? – érdeklődött, miközben én az itallapot bámultam, s próbáltam azért valamit kiszemelni. Ha már végig rám várt emiatt, akkor illő lenne valami gyors, de finomat megkóstolnom itt.

- Hát... Egész jól – mondtam. Nagyon szűkszavú voltam, de nem tudtam mit tenni. Nagyon zavarban voltam, csoda, hogy a fejem lángra nem kapott. – És te? – pillantottam fel rá, ami nagy hiba volt, mivel így sikerült elcsípnem a tekintetét. Végig engem nézhetett. Nem volt ijesztő, csak az én szűzies és szégyellős énem bújt elő belőlem. Kár volt tagadni, Taehyung jól nézett ki. A kedves arca és mosolya valóban egy jó lelket rejt, én pedig nem voltam vak. Ráadásul meleg vagyok, természetesen feltűnik, ha valaki attraktív.

- Fogjuk rá – rántotta meg a vállait, s az állát a tenyerébe téve támaszkodott meg. – Sokat agyaltam, ezért nehéz volt elaludnom.

- Értem – bólintottam, majd nem sokkal később megköszörültem a torkomat. – Sikerült választanod? – pillantottam fel rá.

- Igen. Te mit kérsz? Leadom őket egybe – mondta, s már el is kezdett szedelőzködni.

- Egy kókuszos forrócsokit. Köszönöm szépen, hyung! – mondtam neki, ő pedig elmosolyodott, s egy kis pillanatra kért.

Amíg ő elment, egy nagy adag levegőt engedtem ki a tüdőmből, s a telefonomat előkapva a zsebemből azonnal írni kezdtem Hansénak. Igaz, szinte csak tőmondatokban próbáltam elmondani, hogy mit csinálok, kivel vagyok éppen és mekkora baromságot műveltem az éjszaka, ami miatt soha többé nem engedhet engem egyedül sehova. Ja, és piálni se engedjen. Na abból egy életre elég is volt.

Arra kaptam fel a fejemet, hogy egy tálcán Taehyung lerakja az asztalra az italainkat. Ő egy limonádét kért, s ha jól láttam, akkor gránátalmadarabkák voltak benne. Hiába átnyaltam az összes lapot a menün, én nem szúrtam ki a limonádékat. Pedig akkor lehet, hogy én is inkább azt kértem volna.

- Mikor lesz dolgozatod? – kérdezett egy teljesen hétköznapi dolgot. Biztos voltam benne, hogy csak oldani akarta a feszültséget, mielőtt elkezdjük a komolyabb részeket boncolgatni.

- Matekból? – kérdeztem vissza, bár válaszát meg sem várva folytattam. – Nem szóltak. Nemrég írtunk, szóval gondolom csak egy pár hét múlva egy új anyagból – ingattam a fejemet a forrócsokimat iszogatva. Ez a kókuszos nem valami finom. El is húztam miatta a számat, miközben a bögrébe pillantva csak megkavartam a barnás löttyöt. Szinte biztos voltam benne, hogy ez csak forralt víz, valami kakaós cucc benne, s egy maréknyi kókusz. Borzalmas volt.

- Értem – bólogatott. – Akkor hamarosan új anyagot fogunk venni – gondolkozott. Igen, csak jelenleg nem Jungkook az egyetlen, akit el szeretnék kerülni. – Ami a tegnap estét illeti...

Nagyot nyeltem, s nagy szemekkel pillantottam fel az egyetemistára. Ő is engem nézett. A szalvétáért nyúltam, ami az asztalon volt kihelyezve, majd megtöröltem a számat, már csupán pótcselekvés miatt is. Nagyon izgultam, féltem, hogy mit fog mondani. Mert el akarom kerülni, de csak mert aggódom, hogy mi lesz vele és Jungkookkal. Valójában Taehyung nagyon rendes és kedvelem őt.

- Igen..? – kérdeztem rá félve. Lehet, hogy ő is azt akarja, amit én? Vagy talán durvább lesz? Megkéri, hogyha lehet, soha ne is találkozzunk? Mi lesz a legjobb barátjával?

Nem volt sok időm agyalni ezen, mert hamar folytatni is kezdte, amibe belekezdett.

- Lehet, hogy furcsán fog hangzani és talán... Nem fogok a legjobb embernek tűnni a szemedben, de... Én szeretném ezt kipróbálni – mondta, mire én teljesen lesokkolódtam. Hogy tessék? Jól értettem. – Tudom, hogy van köztünk pár év, meg nem is erőltetnék semmit, viszont... Te tényleg egy nagyon aranyos és kedves srác vagy – mosolyodott el halványan. – Ne érezd nyomás alatt magad. Ha te nem szeretnéd, akkor természetesen mondhatsz nemet, nem fogok megsértődni – mondta.

- H... Hogy érted? Kipróbálni... – makogtam össze-vissza, pedig elég érthető volt, hogy mit szeretett volna, viszont én konkrét választ akartam, amit meg is kaptam tőle.

- Elmenni együtt kettesben valahova... Randizni – pillantott rám. – Később pedig, ha mind a ketten úgy szeretnénk, akkor egy párkapcsolatban is akár. De ne szaladjunk annyira előre, most csak ismerjük meg jobban egymást – mosolygott. Magabiztos volt, mégsem vágott fel, vagy mutatta magát fölényesnek. Annyira rendes volt, annyira kedves. Megadta nekem a választás lehetőségét. Tényleg igyekezett, hogy ne legyek nyomás alatt.

Túl jó volt hozzám. Egy olyan pasi, akit mindenki magának akar, legyen szó férfiről vagy nőről. A törődése, a jelleme olyan sok nyugtató és pozitív energiát árasztott magából, hogy többé nem éreztem a görcsöt a gyomromban, amivel idejövet is küzdöttem.

Semmiképpen nem akartam ezt a kincset, ezt a ragyogó mosolyt bemocskolni akár egyetlen egy rosszabb pillanattal. Viszont ez nem volt helyes. Nem volt akkora a probléma, mintha Jungkook kért volna erre – bár belőle sosem néznék ki ilyesmit, főleg nem a lágy és gyengéd részét – ám tekintve, hogy a két srác mennyire jóba van... Nem akartam én lenni az indok, amiért ez a kapcsolat megromlik, vagy talán semmissé válik.

- És mi lesz Jungkook-hyunggal? Van ez a testvérek tabuk, izé...

- Ezen én is gondolkodtam, de... Te gyakorlatilag nem vagy a testvére. Csak egy háztartásban éltek. De egyenlőre nem szeretnék neki elmondani semmit. Lehet, hogy semmi sem lesz ebből, ezért lenne jobb ismerkedni. Aztán, ha úgy alakulnak a dolgok, akkor pedig elmondani. Semmiképpen nem kellene titkolózni előtte, az sosem jó – rázta a fejét.

Úgy tűnt, hogy tényleg mindent számításba vett, mielőtt elhívott volna. Nem eldobni akarta a barátságát, csupán kipróbálni valamit. Velem. Valamit, amit még nekem sem volt lehetőségem kipróbálni mással.

Jungkook és Taehyung ég és föld. Nem csak külsőleg, de a személyiségük is teljesen más. Taehyung kedves, szelíd, míg Jungkook a vadóc, aki a saját világában él, a saját szabályai szerint. Még a csókjuk is különbözik. Az egyik tapogatózik, míg a másik erőszakosan magához ragadja, amit akar, s nem ereszti, hacsak ő azt nem akarja.

Tudtam, hogy mire lett volna nagyobb szükségem. Tisztában voltam azzal, hogy melyik a jobb. Ugyanakkor éreztem, hogy mindezek ellenére mást akartam. A józan észnek ellent akart mondani valami. Azt a bizonyos érzelmet nagyon igyekezett elnyomni, s úgy tűnt, rajtam áll, hogy még időben cselekszek-e vagy sem.

Addig kell, amíg még lehet ellene tenni valamit.

- Rendben – mondtam, majd az idősebbre néztem. – Próbáljuk meg – bólintottam aprót. Végül is nincs mit veszítenem. Sőt, még hasznom is lehet belőle, hiszen, ha sikerül beleszeretnem Taehyungba, akkor esély se lesz arra, hogy köztem és Jungkook között valaha is legyen bármi.

Az ölembe hullott egy lehetőség, én pedig hülye lettem volna nem élni vele.

Taehyung mosolya szélesebb lett. Úgy tűnt, hogy tényleg örült a válaszomnak, ami megmelengette a szívemet, s fel sem tűnt, hogy ez a bugyuta somoly az én arcomra is felkerül.

- Most... Nagyon boldoggá tettél – mondta kuncogva. – Amikor megkaptam, hogy felvettek az egyetemre, akkor sem voltam ilyen boldog – mesélte. – Egyébként – köszörülte meg a torkát, majd a forrócsokimra mutatott. – Nem ízlik, igaz? – kérdezte, én pedig elhúzva a számat, kínosan vakargatva a homlokomat bólintottam egyet. – Láttam rajtad – sóhajtott egyet, majd fogta, s elém tolta a limonádéját. – Csak belekóstoltam. Az egész a tied lehet – mondta, de én csak nagyokat pislogva néztem hol az üvegre, hol pedig Taehyungra.

- De... Hyung, ez a tied – mondtam, mire megrázta a fejét.

- Nem kérem. Idd meg nyugodtan – intett a kezével, viszont nekem nem lett volna pofám elvenni az egészet, ha már fizetett érte. S van egy olyan sejtésem, hogy az enyémet is már kiperkálta. Ezért felpillantva, egyenest a pult felé, egy bizonyos tárgyat kerestem. Szerencsére hamar kiszúrtam, ezért egy elégedett mosollyal keltem fel, vettem ki egyet, s sétáltam vissza az asztalunkhoz.

- Igyuk meg ketten akkor. Én nem bírok el ennyivel egyszerre – bontottam fel a papír szívószálat, s tettem bele a limonádéba. Az egyetemista halkan kuncogott rajtam, de megrántva a vállát közelebb hajolt, s a saját szívószálát az ajkai közé véve belekortyolt az italba.

- Ez már most olyan, mint egy randi – mondta, s most rajtam volt a sor, hogy megrántsam a vállaimat.

- Végül is, randi alatt is lehet ismerkedni – ingattam a fejemet. – Viszont ezt semmiképp se vegyük annak. Nem akarok úgy kinézni, mint egy hajléktalan az elsőn – ráztam a fejem, ő pedig elnevette magát.

- Szerintem cuki – mondta.  – Nekem tetszik.

Valóban feloldódtam Taehyung mellett. Nem voltam ideges azért, mert bevallotta nekem a szándékait, s egyenlőre a bűntudat sem mardosott a válaszom miatt. Talán azért, mert valóban a józan ész volt az, ami vezérelt, s még nem engedte, hogy utat törjenek maguknak a valódi érzéseim. Meg a fiatal egyetemista rendes, kedves velem, érdeklődik és eddig tényleg minden tőle telhetőt megtett. Ő is megmondta, hogy csak ismerkedünk, tehát, ha úgy alakulna, akkor ki tudok lépni ebből, mielőtt belemerülnénk, s fájdalmat okoznánk a másiknak.

Végül is... Próbálkozni szabad, nem?

Egész sok időt eltöltöttünk Taehyunggal. Végül a limonádénk elfogyasztása után még maradtunk egy kicsit beszélgetni, később pedig felkerekedtünk, hogy sétáljunk egy kicsit a városba. Meséltünk kicsit magunkról. Így megtudtam, hogy gimiben sok ügynökség találta meg magának az utcán és kérték meg, hogy menjen el egy meghallgatásra. Helyes arca volt, így kitűnt a tömegből. Jungkookkal sokszor fogadtak, hogy aznap hány ajánlatot fog kapni, s aki közelebb állt az eredményhez, azt meghívta a nyertes egy fagyira. Akkoriban nem mertek nagyobb tétben fogadni.

Elmondta, hogy elég híresek voltak mind a ketten a gimiben a lányoknál. Amolyan helyi menőknek számítottak, persze mindenféle terrorizálás miatt. Ők csak jól néztek ki és kész. Taehyung a cuki, Jungkook pedig a rossz fiú. Matekból pedig mind a ketten remekeltek. Szóval a külső nem minden.

Végül, mivel már sötétedett, Taehyung hazavitt kocsival. Nem akarta, hogy buszozzak, vagy sétáljak már ilyenkor. Én pedig elfogadtam a kedves ajánlatot, s miközben halkan szólt a zene a járműben, azon agyaltam, hogy otthon mivel kezdjem a mesélést Hansénak. Be kellett avatnom őt, legalább egy embernek mesélnem kellett a történtekről. Kíváncsi voltam, hogy mit gondol erről az egészről, s hogy szerinte is helyes volt-e, amit tettem.

Amikor leparkoltunk a lakás elé, elköszöntem Taehyungtól. Semmi puszi, mindössze egy féloldalas ölelést adtam, hiszen mást egy kocsiban nem tudtam. Na meg elég ez egyenlőre. Nem akarok sietni sehova. Mindent a maga tempójában.

Megvártam, amíg a fiú elhajt, még integettem is neki, s csak utána fordultam meg, hogy bemenjek a házba, viszont ekkor úgy megijedtem, hogy majdnem a fenekemre estem, ha a tőlem magasabb fiúnak nincsenek elég jó reflexei, s fogja meg a karomat. Nagyokat pislogva néztem egyenest Jungkook szemeibe, s ha eddig nem izgultam, akkor most elkezdtem. A lelkiismeretem halkan már sugdolózni kezdett a fülembe, a magabiztosságom pedig megingott.

- Mi az? Rossz a lelkiismereted, vagy ennyire ijesztő vagyok? – vigyorgott rám. Nemrég érhetett haza, hiszen még rajta volt a bőr motoros cucca. Mondanom se kellett, baromi jól állt neki.

- Az utóbbi – mondtam, miután kicsit sikerült visszanyernem önmagam, s megtalálva az egyensúlyomat hátrébb léptem, s kihúztam a karomat az ujjai közül. – Miért kellett mögém osonnod, hyung? Azt hittem, hogy infarktust kapok – ráztam a fejem.

- Nagyon el lehettél foglalva, ha nem vetted észre, hogy jövök – válaszolt. – Hogyhogy Taehyunggal voltál? Nem engem keresett? – döntötte oldalra a fejét kíváncsian, én pedig nagyot nyeltem. Hihetetlen... Eddig sosem hazudtam, de mióta ő a közelemben van, mást sem csinálok.

- Segített a matekban. Nem értettem, ő pedig felajánlotta – vágtam rá, s kikerülve őt elindultam a lakásba, de úgy tűnt, hogy nem hagyja ennyiben a témát.

- Miért nem nekem szóltál? Háznál vagyok – mondta.

- Azért mert... Te most sem voltál itthon – motyogtam. Olyan természetesen beszél velem. Tényleg semmi sem rémlik neki a tegnap estéből? Vagy csak direkt csinál úgy, mintha semmi sem történt volna?

- Ha felhívsz, simán haza tudok jönni – lépett közelebb egy félmosollyal. – Egy szavadba kerül és állok a szolgálatodra – kacsintott, mikor elment mellettem, én pedig erre megfeszültem, s egy pillanatra még levegőt is elfelejtettem venni. A tornácon állva pillantott vissza rám az egyetemista. – Kezd hideg lenni, ne ácsorogj ott kint. Inkább gyere be – biccentett a bejárat felé.

Én... Semmit sem értek. Most akkor emlékszik, vagy nem?

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Hello Sütikék! Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!!🥰♥️♥️♥️ Remélem, hogy mindenki jól töltötte az ünnepet, kipihente magát és sok finomat evett🥰 Hát, nekem az utóbbi sikerült csakXD úgy telezabáltam magam, hogy holnap is szerintem csak gurulva fogok közlekedni🫡

Ja, itt is kiírom, mert at the moment, ez a legnagyobb kínom... Aki kitalálta, hogy karácsonykor, meg amúgy minden egyes ünnepnapon dolgozni kell, annak nem kívánok semmi rosszat, de jót sem🥰 Nagyon fáradt vagyok😭😂

NADE!!! Végre belekezdhetünk a bonyodalom részbe🤌🏻 Végre kapirgáljuk a felszínét, hehe

Figyelgettem itt a pontjaimat, és azt hittem, hogy a történet javával már lassan megleszünk, de valójában... kurva messze vagyunk🤣

Mindig kérdés, hogy most hány pontja van ennek a történetnek, szóval... huh, ennek 85 pontja van🤣 katonás XDDDDDD

Nos, nálam ezek a pontok ilyen kis mérföldköveket jelölnek, amolyan „ennek ekkor és akkor, ilyen-olyan körülmények között meg kell történnie". Egy fejezet alatt akár egyszerre négyet is kipipálhatok, szóval nem kell ezt a 85 pontot úgy felfogni, hogy minden kis mérföldkő egy rész. Van olyan fejezet, ami amolyan töltelék és egyetlen egy pontot sem érintett🤷🏼‍♀️

Jelenleg a 31 pont van kipipálva a 85-ből🫡🤌🏻 Nem apróztam el, ez a könyv, meg a téma is nehéz nekem, ezért is akartam minél részletesebben felépíteni🥰

Hogy vagytok kedveskéim?🥰♥️♥️♥️

See you in the next chapter!

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

➖➖➖
xoxo: SanKook