Ha az ember részeg, akkor nem sok haszna van, de annál több hülyeséget csinál.

Fogalmam sincs, hogy hogyan sikerült egy ilyen után lebotorkálnom a lépcsőn, de szerintem az ideg, ami elérte a központomat, a legerősebb játékossá nőtte ki magát a mezőnyben. A nappali mellett is elmentem, ahol láttam, hogy a srác, akinek a nevét sem tudtam, annyira beütött a pia, a többiekkel beszélget és mulat. Én viszont baromira nem éreztem jól magam, s úgy tűnt, mintha a talpam alatti szőnyeget valaki elkezdte volna kihúzni. Éppen ezért jobbnak láttam, hogyha kimegyek az udvarra, s szívok egy kis friss levegőt. Amúgy is nagyon kipirultam, s a nemrég történtek miatt melegem is volt, úgyhogy jól jött az a hideg szellő, ami kint fogadott.

Érdekes volt ez az illuminált állapot, ami jelenleg körülölelt. Nem volt rajtam vastag ruha, s ismerem magam, elég fázós vagyok. Most mégsem kaptam magamra semmi, s amikor kiléptem az ajtón, nem éreztem, hogy túlságosan lehűlt volna az idő. Mindössze a leheletemből tudtam, hogy igencsak karcoljuk a nullát, s az az alatti fokokat. Viszont baromi viccesnek találtam, hogy láttam az általam kifújt gőz. Jót nevettem rajta, mert úgy nézett ki, mintha én is dohányoznék.

- Pedig... Én sosem tennék olyat – magyaráztam kissé kótyagosan a tetőszerkezetet tartó oszlopnak, s hogy még hitelesebb legyek, kezeimmel hevesen gesztikulálni kezdtem neki, miközben igyekeztem megtartani az egyensúlyomat.

- Jimin? – hallottam meg a nevemet, mire nagyra nyíltak a szemeim, s rendesen elhűlve tettem mindkét mancsomat az arcomra csodálkozásomban.

- Beszélnek hozzám a tárgyak – motyogtam. Ennyit ittam volna? Vagy csak józanon nem voltam normális?

Ekkor lépteket hallottam, s nem is emlékszem, hogy mikor kezdtem el hallani őket, már csak azt vettem észre, hogy közvetlen mögülem jönnek a hangok. S ekkor valaki a vállamra tette a kezét, én pedig... Hogy is mondjam... Férfiasan felsikítottam.

- Jézusom! – mondta az illető, akiről megfordulva láttam csak, hogy ki is valójában. – Minden rendben van veled? Ennyire csak nem lehetek ijesztő – kuncogott Taehyung, én pedig próbáltam lenyugtatni a bordáim között hevesen kalapáló szívemet. Majdnem kiugrott a helyéről miattad! – Ugye nem vagy rosszul? – kérdezte aggódva, s lépett közelebb hozzám. Ám én csak nagy szemekkel néztem rá, ami úgy tűnt, hogy csak rontott a helyzeten. – Jimin, minden okés? – hajolt közelebb, de én ekkor mutatóujjamat az ajkai elé helyzetem, ezzel csendre intve az idősebbet.

- Csitt! – szóltam rá. – Beszélnek a falak...

A szemeit forgatta rám az egyetemista, miután realizálta, hogy miket hablatyolok. Józanon én sem reagálnék másképp, de akkor részeg voltam, szóval nem ez volt az első gondolatom.

- És mit mondanak neked a falak? – lépett hátrébb, s elindult le a lépcsőn, én pedig lassan utána totyogtam. Az egyetemista a kezét nyújtotta nekem, hogy azon a két fokon se bénázzak véletlenül sem, én pedig el is fogadtam.

- Tudják a nevem, hyung! Várj, ha beszélnek, akkor... Látnak is?! – kaptam a szám elé a kezem. – Basszus, akkor ők láttak... – meredtem magam elé.

- Mit láttak? – értetlenkedett Taehyung, de én csak legyintettem egyet, miszerint nem lényeges.

Az információ jobb, ha köztem és a falak között marad. Jungkook szerintem annyira be volt állva, hogy nem is fog emlékezni semmire. Eleve ilyet sosem tenne, legalább is nem nézném ki belőle.

Az egyetemistával kicsit arrébb mentünk, egyenest a kocsijához, aminek nekidőlt, s a zsebéből elővette az elektromos cigarettáját. Nyomkodott rajta valamit, s mielőtt az ajkai közé helyezte volna, rám pillantott.

- Ugye ettől nem lesz bajod? – kérdezte nagyokat pislogva, mire én megráztam a fejem. – Akkor jó – bólintott, s beleszívott. A szerkezet erre érdekes, kissé karcos hangot adott ki. – Kellett végre a friss levegő – mondta, miközben a hatalmas gőz kiszabadult a szájából, majd az orrából is. – Nehéz mindenkire odafigyelni egyetlen józanként – kuncogott. – Bár úgy érzem, hogy most te vagy a legnagyobb falat.

- Én teljesen jól vagyok – bizonygattam. – Megmutassam? Még az asztmám is eltűnt – mondtam büszkén, mire a fiatal férfi felvonta az egyik szemöldökét. Én ekkor nagy levegőt vettem, s kifújtam azt. A meleg pára távozott a hideg miatt, én pedig kacagni kezdtem a jelenségen. – Látod? – néztem rá boldogan, majd közelebb lépve hozzá a fejemet a karjának hajtottam. – Jungkook-hyung most is be van állva, igaz..?

- Valószínű – motyogta, mire elhúztam a számat. Tudtam, hogy sosem gondolná komolyan. – Ő ilyen. Általában a bulik feléig tiszta, utána pedig elengedni magát. Aztán lehet, hogy nem fog emlékezni semmire – sóhajtott, viszont az utolsó mondatára megcsillantak a szemeim.

- Igen? Nem fog? – kérdeztem, s fordultam felé.

- Elég gyakori, hogy kiesnek neki dolgok. Szereti karcolni a határait – ingatta a fejét. – Az a baj, hogy nem tudod ebben megállítani. Kényszerzubbonyt meg nem adhatok rá – húzta a száját. – Pedig néha jó lenne...

- Jézusom, hyung! Ne tudd meg, hogy menyire megkönnyebbültem most! – mondtam neki, értetlen arckifejezését látva pedig körülpillantottam, s miután megbizonyosodtam arról, hogy csak ketten vagyunk itt, közelebb hajoltam hozzá. – Tudsz titkot tartani, hyung? – kérdeztem, mire ő furcsállva az egészet, bólintott egyet. Nekem a válasz volt a lényeg, amit meg is kaptam, ezért sutyorogva el is mondtam neki, hogy mi is volt az örömöm oka tulajdonképpen. – Jungkook-hyunggal fogadást kötöttünk, hogy ma le kell feküdnöm valakivel. Nem történt meg, szóval kérhetne tőlem valamit, de nem akarok veszíteni, szóval... Nem tudnád azt kamuzni, hogy ránk nyitottál? – néztem rá, ő pedig leesett állal hallgatott.

- E... Ezt kérte tőled? Te pedig belementél egy ilyen fogadásba? – akadt ki kissé, én pedig elhúztam a számat.

- Mindig csesztet, hogy annyira visszafogott vagyok, én pedig ideges lettem és belementem, mert bizonyítani akartam, hogy...!

- Mégis mit akartál bizonyítani, Jimin? Hogy nem vagy önmagad? – kérdezte fennhangon, ami miatt elhallgattam, s megremegtek az ajkaim. – Nem kell senkinek sem bizonyítanod! Ha te nem ilyen vagy és nem is akarsz ilyen lenni, az teljesen rendben van. Nem neki kell megfelelned, hanem magadnak, érted? – fogott a vállaimra, s nézett mélyen a szemeimbe, mire könnyek gyűltek a szemeimbe. Sosem vagyok ilyen érzékeny, de az alkohol valahogy kihozta ezt belőlem.

- S... Sajnálom, hyung. Butaság volt, tudom, de már nem tudok kiszállni belőle – mondtam, s emeltem is a kezemet, hogy letöröljem a kibuggyanni készülő könnyemet, de ekkor Taehyung volt az, aki közelebb húzott magához, s megölelt. Ez pedig meglepett.

- Semmi baj, Jimin, nem azért mondtam – mondta sokkal nyugodtabban. – Csak tényleg butaság volt és ha annak gondolod, akkor ne menj bele ilyenekbe – sóhajtott. – Megígéred? – kérdezte, én pedig bólintottam egyet. – És azt is, hogy nem fogsz sírni? – kuncogott halkan, én pedig ismét csak biccentettem egyet. – Na lássuk... – húzódott arrébb, hogy megbizonyosodjon erről. Felmérte az arcomat, majd óvatosan a kezét emelve hüvelykujjával finoman lesöpörte azt a kósza cseppet. – Így ni... Egy se maradjon – mosolygott rám, amit akarva-akaratlanul is viszonoztam neki. Ő mindig olyan kedves velem.

- Köszönöm szépen, hyung – mondtam. – Tényleg.

- Ugyan, ez a legkevesebb. Meg az, hogy megtartom a titkodat – rántott vállat, ami ezúttal engem késztetett somolygásra. – Viszont... Én is elmondhatok neked egy titkot? – kérdezte a kocsijának dőlve, s csak bámult a semmibe.

A szemeim azonnal felcsillantak, s közelebb húzódtam hozzá. A karjaink is összeértek, én pedig izgatottan pillogtam rá.

- Persze! Én nem mondom el senkinek, ígérem! – tettem a szívemre a kezemet, míg a másikat felemeltem, hátha így kicsit hitelesebbnek tűnök számára.

- Hát rendben, ha megígéred – motyogta.

- Bizony, Hanse megmondja, hogyha kell, hogy én állom a sza-

Nem tudtam befejezni. Az egyetemista csupán lehajolt hozzám, s ajkait az enyémekre helyezte. Igazából nem követelőzött, nem erőltette a csókot. Még csak nem is mozgatta a száját, így hasonló volt, mint amikor legelőször csókolóztam Jungkookkal. Viszont mégis... Teljesen más volt a kettő.

Mindössze pár másodpercig érezhettem az idősebb puháit az enyémeken, hamar elhúzódott, s a földet kezdte el bámulni. Nem is mondott semmit. Igazából nem is vártam el tőle. Én sem tudok mit mondani. Váratlan volt, hogy a bátyám legjobb barátja le fog kapni, ráadásul ő józan.

Értettem, hogy miért akarja, hogy ez titok maradjon. Amolyan egyezséget kötöttünk ezzel. Ő nem mondja el Jungkooknak, hogy elvesztettem a fogadást, én pedig hallgatok arról, hogy Taehyung megszegte a tabus dolgot. Lehet, hogy azért eléggé kiakadna. Elvégre most is elkezdte kiválogatni nekem a srácokat. Pedig én nem is vagyok a testvére... Még.

Jungkookot elég nehéz volt bekönyörögni a kocsiba. Ő túlságosan is jól mulatott a többiekkel. Sokat beszélt, pedig összeakadt a nyelve. Járkálni akart, de alig tudott megállni a lábain és még sorolhatnám. Ám végül sikerült betenni őt a hátsóülésre, ahol eleinte jártatta a száját valami hülyeségről, később viszont, mint akit kupán vágtak, elaludt.

Taehyunggal nem sokat beszéltünk a csók óta. Pedig nem igazán mozdultam el mellőle, ahogy ő sem hagyott magamra. Inni sem ittam többet, inkább józanodni szerettem volna, nem pedig úgy hazamenni, hogy szétverem a lakást. Anyám bezárna a szobámba, ha rájönne, hogy ittam, amikor még nem is vagyok olyan korban, hogy fogyaszthassak alkoholt. Kicsit szégyellem is magam miatta, de a bűntudat ráér. Most az volt a lényeg, hogy a lehető legnagyobb csendben feljuttassuk Jungkookot az emeletre a szobájába anélkül, hogy mind a hárman leesnénk a lépcsőn.

A férfit szó szerint húzni és tolni kellett, mert teljesen elengedte magát. Bár nem voltam nagy segítség, mivel nem bírtam el, így ez a feladat Taehyungra maradt, én nagyon ügyesen megvilágítottam a lépcsőt, hogy az egyetemista feltaláljon.

Amikor pedig végre ágyba került, kikísértem az egyetemistát, s az erkélyen állva néztem, ahogy beszáll a kocsiba, majd elhajt az éjszakában. Egy sóhajt engedtem ki az ajkaim közül. Tartalmas estém volt, s ennek a súlyát a még ki nem ürült alkohol miatt nem érzem igazán. Viszont biztos vagyok benne, hogy a másnapossággal együtt ez is elő fog jönni. Ám most csak aludni szerettem volna. Ezért a fürdést és az esti fogmosást is kihagyva, csupán pizsamába öltözve bedőltem az ágyamba, majd elaludtam.

Nem csalódtam, másnap szomjúságra keltem, égett az egész nyelőcsövem és a gyomrom is. A fejem pedig olyan tompa volt. Nem fájt, szerencsére attól megmenekültem, viszont úgy éreztem magam, mint a frissen kimosott szar. Legalább is megközelítőleg.

Pizsamában másztam le, miután még egy jó 45 percet az ágyban forgolódtam. Anyu és a barátja a nappaliban néztek valamit a tévén, érkezésemre pedig felkapták a fejüket.

- Csak nem felkeltél? – kuncogott anya. – Mi az? Jól érezted magad? – nyújtotta a nyakát, s tárta szét a karjait, ezzel jelezve nekem, hogy szeretné, hogy odamenjek és ideadja a reggeli puszimat.

- Egész jó volt – mondtam. – Jó reggelt Junho – köszöntem a férfinak, aki mosolyogva lepacsizott velem.

- Nem csalódtam Jungkookban. Tudtam én, hogy nem hagy cserben és el fog vinni magával, hogy egy kicsit kimozdulj – mondta. Ó, de még mennyire.

- Ő már elment, nem? – kérdezte anyu, mire ráncba szaladt a homlokom. Sokkal rosszabb állapotban volt, mint én, mégis hamarabb felkelt és le is lépett. Jó élet, ő tényleg nem kezdő...

- De, felpattant a motorjára és elment valahova – mondta az apja. – Szerintem azért ivott egy keveset, de hátha óvatos lesz – sóhajtott. – Nem szeretem, ha ilyenkor motorozik. Nem azért, mert megbüntethetik, az lenne a legkevesebb, csak nehogy balesete legyen vagy bármi.

Értem, szóval senki sem tud arról, hogy Jungkook nem csupán iszik – alkoholból is jócskán sokat fogyaszt – de mellette egyéb szerekhez is nyúl. Én csak a fűről tudok, de önmagában is elég nagy gond.

- Egyébként lent maradt a telefonod. Taehyung és Hanse is keresett téged. Nem vettük fel, de gondoltam szólok, hogy majd azért hívd vissza őket – mondta anyu.

Mindig is szerettem ezt benne. Anya sosem nyúlkált a dolgaimhoz, hanem meghagyta nekem azt a bizonyos személyes teret, amire szükségem volt. Mindig is bízott bennem annyira, hogy ne kémkedjen.

Bízott... Ha tudná, hogy miket csináltam, biztosan csalódna bennem.

S nem csupán ennek a gondolata, hanem maga a tény rendesen megfacsarta a szívemet. Nem lenne többet büszke rám, s az a baj, hogy már nem tudnám mérlegelni, hogy mi érintené érzékenyebben. Az, hogy alkoholt fogyasztottam, vagy az, hogy a fogadott bátyámmal olyanokat műveltem, amiket nem lenne szabad.

A számat elhúzva vettem el a telefonomat, s indultam a konyhába, hogy a 11 órai reggelimet megcsináljam magamnak, közben pedig gondolkozni kezdtem. Mindenre emlékeztem, annyira nem voltam részeg. Éppen ezért is tudtam, hogy mennyire gázul viselkedtem. Vihogtam, rámozdultam másra és ha nem kapcsolom fel azt a rohadt villanyt, akkor lehet, hogy a kiéhezett szajha énem még össze is feküdt volna Jungkookkal. De akkor magammal együtt őt is kiherélem.

Kíváncsi voltam, hogy miért keresett engem az a kettő. Hanse szerintem a bulit akarta kibeszélni velem, viszont Taehyung... Lehet, hogy ő is megmondja nekem, hogy felejtsük el az egészet? Mintha meg sem történt volna? Igaz, könnyebben menne, mint Jungkookkal, hiszen ő velem él. Ráadásul most még kínosabb lesz találkozni vele. Nem tudom, hogy mire emlékszik és mire nem, viszont én nem akartam vele megbeszélni a dolgokat. Nem szerettem volna, hogy felhozza a tegnap estét, vagy hogy rákérdezzen arra, hogy lefeküdtem-e valakivel végül? Ugyanakkor... Taehyung és a tesós tabu dolog... Jézusom, ez egyre csak rosszabb!

Amint ezen idegeskedtem, s a kakaómat kavargattam, a telefonom rezegni kezdett a konyhapulton. Mintha csak megérezte volna az illető, hogy rá gondolok, Taehyung neve villant fel egy kis szövegbuborékban. Az üzenet pedig nem volt más, minthogy:

Taehyung-hyung😊
Szia Jimin! Tudnánk találkozni?

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Hello Sütikék! Na mizujs? Mit gondoltok?😂 Kinek szurkoltok jobban?😂

Személy szerint úgy gondolom, hogy Taehyung is cuki lenne Jimin mellé, főleg, hogy kis rendes vele🥰 De nektek mik a gondolataitok ezzel kapcsolatban? Egy este két csók is, ráadásul Jungkook és Taehyung hatalmas barátok, ha nem a legjobbak. Szerintetek ez kihatással lesz a kapcsolatukra?🥰

Hogy vagytok kedveskéim?🥰♥️♥️♥️ Várjátok már a karácsonyt? Én személy szerint nem, mert dolgozni fogok, hogy a franc vigye el🤣🤣🤣 Na mindegy, majd csak túlélem😩

See you in the next chapter!

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

➖➖➖
xoxo: SanKook