Mindenki a szerelmet csúfolja, gúnyolja, s hibáztatja, mikor aki elkezdi elregélni a történtet, a mese megalkotója, a betűk mögött ülő valaki nem más, mint a vágy.

Ismerős zajok töltötték be a szobát, kizavarva annak csöndjét. Nem volt teljesen idegen, miért is lett volna? A szagokat sem tudtam volna beazonosítatlannak hívni. Mindet érzékeltem már.

Érzékelés... Hallás, szaglás, látás... A bőrömön az izzadságcseppek tudták csak jobban bizonyítani azt, hogy az embert mennyi módon össze lehetne zavarni, ha csupán az egyiket elvennék tőlünk. Ám most egyszerre tapasztaltam mindet.

A hideg rázott, mégis a saját testnedvemben fetrengtem. Ajkaim és a torkom kiszáradtak annak ellenére, hogy a nyálam oldalra folyt, többség pedig az államon megállt, vagy lecsöppent.

Remegtem az alkarjaimon támaszkodva, az egész testem lüktetett, s vele együtt a hangom is csatlakozott a vonaglásba. Teljességgel pulzáltam, s már-már fulladtam attól, hogy a levegőért kapkodok. A térdeim pedig kezdték feladni, amikor ismét végigfutott a gerincem mentén az a rettentő jó érzés, ami a rabjává tett.

A csípőmről a kezek lecsúsztak, a forróság ott egy pillanatra megszűnt, s a hűs levegő ezer tűt szúrt a helyére. Mégis segítségemre sietve a hasamnál fonta össze ismét férfias mancsait, s úgy tartott meg, miközben még mindig kíméletlenül bánt velem. Kegyetlen volt, viszont én így éreztem magam a legjobban. Hajszoltam az örömöt, amit ő adott nekem, amit a testünk tánca hozott világra.

- Nhg... Nem bíromh – nyöszörögtem, s a fejemet lehajtva homlokommal a párnát érintettem.

Ekkor ő előrébb hajolt, én pedig jóval mélyebben éreztem magamban, pedig ez idő alatt nem is mozgott. Izmos mellkasa, égnek meredt mellbimbói a hátamat érintették, a férfi pedig közvetlen a fülem mellett kezdett mély, csibész hangján beszélni hozzám.

- Fordulj meg, Szépség – dörmögte, mire szakadozva engedtem ki a levegőt ajkaim közül, s megvártam, amíg ő arrébb lépdel, közben kihúzza a tagját belőlem egy űrt maga után hagyva engedi, hogy azt tegyem, amire kér.

Én pedig meg is tettem. Szépen a hátamra fordultam, bár eléggé fájt, s a karjaim is remegtek, amikor segítségül hívtam őket. De ezt akartam. Látni akartam. Gyönyörködni benne, s tudtam, hogy sokkal jobb lesz, ha a végén egyenest a szemibe nézhetek.

- Íh... Így jóh? – nyeltem egy nagyot, mire elkuncogta magát.

- Húzd fel a lábaidat és tedd is szét őket. Másképp nem férek hozzád – mondta, s még is éreztem, amint forró mancsával a combom hátsó részére simít. Beharaptam az ajkaimat, s tettem, amit mondott, hiszen ő sokkal tapasztaltabb volt, mint én. – Jól van... – paskolta meg egy kicsit az előbb érintett területet, miközben néhány csontos ujját ismét feldugta, amit csak egy kelletlen nyöszörgéssel díjaztam. – Baszki, mindenhogy csodás vagy. De sokkal jobban szeretem, ha a farkam miatt könyörögsz és nyögsz. Kibaszott izgató vagy... Szépség – mászott felém, míg én csak félig-meddig önkívületi állapotban pillantottam fel. Hosszabb, sötét hullámos tincsei takarták az arcát.

Tudtam, hogy csak pár lökésre vagyok attól, hogy elmenjek. Vöröslő, mennyei áldásért rimánkodó péniszem sem tanúskodott másról. Ám előtte mindenképp látni akartam őt.

- Vh... Várj! – szóltam rá, mielőtt ismét behatolt volna, ő pedig felettem támaszkodva minden mozgását abbahagyta, s türelmesen figyelte, hogy mi lesz a következő lépésem. – Ah... Az arcod – mondtam hevesen nyelve a nyálamat. – Látni akarom – értem forró, izzadt arcához először csak egyik mancsommal, ezért láthattam, hogy féloldalasan, csibészen elmosolyodik.

- Ennyire odavagy értem, Szépség? – kérdezte. – Hogy engem bámulva akarsz elmenni? Hát rendben – mondta, én pedig bár picit elbizonytalanodtam, a kíváncsiságom és a makacsságom mégis győzött.

Másik kezemet is az arcára vezettem, s óvatosan arrébb tűrtem a rakoncátlan tincseket. A fekete, igéző szemek felbukkantak, a mosoly szélesebb lett, míg én teljesen lefagytam.

- T... Te – makogtam.

- Fejezzük ezt be. Élvezz el nekem – adott egy finom csókot az egyik kacsómra, majd a csuklómat leszorítva készült, hogy végleg a csúcsra repítsen, én pedig észbe kapva kezdtem tiltakozásba.

- Vá...Várj! Ezt nem szabad! Jung...! – akartam mondani, ám ekkor ő lendítette a csípőjét, én pedig teljesen megfeszültem. – Ne! – keltem fel a levegőt kapkodva, s néztem körül az üres szobámban.

Azonnal lerúgtam magamról a takarót, s lenéztem. Fel voltam öltözve, viszont teljesen le voltam izzadva. A hajam a homlokomhoz tapadt, én pedig alig tudtam felfogni, hogy mindez csak egy álom volt. Egy... Egy nagyon izgató, bűnös álom. Mégis, ahogy az ölemre pillantottam, rájöttem, hogy a testemnek talán túlságosan is tetszett ez az egész.

Viszont ekkor két koppanást hallottam az ajtómon, mire felé kaptam a fejemet.

- Minden rendben van? – hallottam anyám hangját, nekem pedig az állam is leesett, s kapkodva nyomtam az ölembe a takarót. Nem hiányzik, hogy így lásson, mivel ismerem, tudom, hogyha válaszolok, akkor is be fog nyitni az ajtón, hogy megbizonyosodjon a hogylétem felől. S akárcsak régen, most is halk nyikorgással nyílt az ajtóm, anyu pedig bedugta rajta a kíváncsi fejét. – Már egy ideje szólt az ébresztőd, de nem nyomtad le, most pedig úgy felkiáltottál, hogy megijedtem – lépkedett közelebb, majd ült le az ágyam szélére, én pedig idegesen a kezeimmel kezdtem babrálni. – Jézusom, teljesen lefőttél – állapította meg, s azonnal a homlokomra tapasztotta a tenyerét. – Lázas vagy? – ráncolta a szemöldökét.

- Nem hiszem – mondtam, s gyorsan arrébb is húzódtam.

- Nekem úgy tűnik, mintha lenne egy kis hőemelkedésed. Maradj itthon ma, ha délután is rosszul leszel, akkor doki – mondta, én pedig csak nagyokat pislogva kezdtem volna bele a tiltakozásba, de inkább befogtam a számat.

Azért egyik diák sem mondana nemet egy kis pihenőnek, nem? Nem voltam én lusta, sem iskolakerülő, sőt, kifejezetten szerettem ott eltölteni az időmet, főleg Hanse társaságában, viszont ezután az éjszaka után kellett a kikapcsolódás. Majd délutánra csodával határos módon felépülök és másnap megyek is.

- Akkor írok Hansénak, hogy nem megyek – mondtam, mire anyu bólintott egyet.

- Én pedig felhívom az osztályfőnököt – bólintott. – Hétvégén apádnál vagy? – kérdezett rá gyorsan.

- Igen, legalább is úgy beszéltük meg, hogy pénteken ő vesz fel suliból és náluk leszek – emlékeztem vissza az apummal való beszélgetésre.

Már nagyon vártam, mert már egy ideje nem láttam őt és tényleg szeretek velük időt eltölteni. Xiuying egy tündér és már beígérte nekem, hogy együtt fogunk főzni. Lehet, hogy srác vagyok, de sosem baj, ha tudok egy-két dolgot a konyhában. Sosem értettem azt a mentalitást az embereknél, akik azt állítják, hogy a nőnek a konyhában a helye. Egy meleg kapcsolatban amúgy is bukott lenne ez az egész.

Írtam Hansénak, hogy nem leszek ma, s szinte azonnal választ is kaptam, miszerint vigyázzak magamra és majd beugrik hozzám a házival, nehogy bármiről is lemaradjak. Ezek után pedig ledobtam az ágyra a telefonomat, amit lerángattam a töltőről, s oldalra fordulva próbáltam visszapihenni, ha már volt erre lehetőségem, viszont ez nem ment valami könnyen. Valami nagyon is meggátolt ebben az egészben. Méghozzá a lábaim között meredező tagom, ami mindössze egy rettenetes álomtól vigyázzba vágta magát.

Még egy ideig próbálkoztam azzal, hogy ide-oda forgolódok, virágos rétet képzeltem el, amikor lehunytam a szemeimet, s még az illatát is megpróbáltam felidézni egy-két növénykének, de amikor semmi sem jött be, halkan káromkodva rúgtam le a takarómat, s felkelve az ajtóhoz sétáltam, elfordítottam a kulcsot a zárban, majd az asztalom fiókjából egy csomag zsepit elővéve zuhantam ismét az ágyamba, hogy a sok-sok problémám közül legalább az egyiket megoldjam.

Délután órám volt Taehyunggal. Nem akartam lemondani, s egyébként sem volt semmi bajom. Szerencsére Jungkookkal sem futottam össze, aki szerintem nem is tudja, hogy itthon maradtam. Őszintén szólva, ezután az álom után nem is baj, hogy nem láttuk egymást. Nem is tudnék a szemeibe nézni, valószínűleg olyan vörös lennék, mint egy főtt rák. Na azzal aztán életem végéig cukkolna.

Szépen elkészültem, s elég hamar oda is értem a megbeszélt kávézóba, ahol az egyetemista már várt rám egy üdítőt iszogatva. Mosolyogva lépdeltem oda, s ültem le vele szembe.

- Ne haragudj, hogy ilyen későn szóltam, csak ma itthon voltam és később Hanse is jön át a házikkal, szóval...

- Nincs gáz, szabad voltam – legyintett. – Viszont lehet, hogy át kell majd jönnöd hozzánk is. Haza kell hoznom Chaet egy ideig, mert ma megcsúszott a lépcsőn és van egy kis gáz a lábával. Még nem írta, hogy mit mondtak neki a kórházban – húzta a száját.

- Jézusom! Nagyon sajnálom, hyung! Remélem, hogy nem lesz túl nagy baja...

- Nem tudom – rántotta meg a vállait. – Elég csúnyán bedagadt neki – mesélte. – Szóval nem lenne baj, hogy akkor már téged is hoználak és nálunk tartanánk az órákat?

- Nem, dehogy! Ha Chaewonnak sem baj, akkor nekem sem. Nem akarom zavarni, vagy valami – motyogtam.

- Dehogy! – nevetett. – Kedvel téged.

Egész héten próbáltam kerülni Jungkookot. Jól jött, hogy hétvégén nem voltam otthon, hanem apuéknál. Akkor legalább nem kellett bujkálnom a házban, vagy azt hallgatni, hogy mikor csukja be a szobája ajtaját, ezzel szabad utat engedve nekem. Egyébként ahhoz képest, hogy egy háztartásban élünk, egészen összejött. A közös étkezéseket is letudtam annyival, hogy hamarabb végeztem és felvonultam a szobámba.

Eleve később értem haza, mint általában, mert Taehyung-hyungnál voltam és matekoztam minden második nap. Nem mondom, hogy csodát művelt, mert elég zavarodott voltam, viszont valamicskét csak felfogtam abból az anyagból, amit próbált a fejembe verni. S mikor kikaptam a következő dolgozatomat, vigyorogva dugtam a papírt az asztal alá, hogy lefotózzam, s elküldjem az egyetemistának. Az a négyes is hatalmas mosolyt csalt az arcomra és ugyanezzel a boldogsággal hagytam el a termet, majd az iskolát is, mikor az utolsó órámról is kicsöngettek.

Hyung ott állt a parkolóban, s egy adag füstöt engedett ki az ajkai közül az elektromos cigarettája miatt. Amikor pedig meglátott, kikapcsolta a cuccost, s a zsebébe rakva integetett nekem. Én felgyorsítva a lépteimet értem elé, s toltam a képébe azt a szép jegyet, amit együtt kapartunk össze.

- Nagyon ügyes vagy! – mosolygott rám.

- Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hyung! Nélküled sosem sikerült volna – néztem fel rá hálásan, majd a rengeteg adrenalintól, ami az ereimben száguldozott, átöleltem őt.

Nem tudom, hogy meglepődött-e ezen, őszintén nem tűnt annak, helyette csak kuncogva vezette a kezeit a derekam köré, s finoman viszonozta a gesztust, amit a boldogságom váltott ki belőlem.

- Tényleg nagyon-nagyon ügyes vagy, Jimin – suttogta nekem, s hogy bizonyítsa, valóban büszke rám, egy halovány puszit nyomott a fejemre. Nem volt itt senki, szóval nem láthatták meg, s hálás voltam, amiért erre külön odafigyelt. Amikor pedig arrébb lépett, csak a kedves, felfelé ívelő ajakgörbület maradt meg arcán. – Ma mit fogunk tanulni?

- Hát én még a nevére sem emlékszem, mindent leírtam, de semmit sem jegyeztem meg, mert annyira lázba jöttem a négyestől – kuncogtam kissé zavartan.

- Semmi gond, együtt átnézzük az anyagot és megoldunk pár feladatot. Csak Chaewon bicegjen ki még ma – nézett az órájára.

Szegény lánynak megnyúltak a szalagok a lábában, s bár nem volt szükség pontosan ezért műtétre, azért a biztonság kedvéért begipszelték neki. A közlekedés elég érdekes volt, általában az egyik barátnője segített neki. A tanárok a lift használatát is megengedték neki, mivel megmászni isten tudja hány emeletet, kegyetlen lenne. Szerintem szünet végére sem érne fel.

S így teltek a mindennapjaim. Az utóbbi két hétben más sem volt, csak monoton órajárás, s rengeteg jókedv. Tényleg sikerült elkerülnöm Jungkookot, Taehyung-hyunggal pedig nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk. Jól éreztem vele magam, s bár nem vagyok híve a sok-sok ölelésnek, tőle különösen jól estek. Szerettem, ha közel van. Jó volt az illata, meleg volt a keze, s a hangja sem volt reszelős, hanem gyöngéd. Olyan kedvesen tudott beszélni, hogy tudtam, nála nincs rossz válasz. Mellette mertem. Tudtam, hogy megtehetem.

Viszont sajnálatomra az a bizonyos szombat túl gyorsan közeledett és bár reménykedtem benne, hogy Jungkook azóta kiverte a fejéből azt a hülyeséget, amibe nagy bambán én is belementem, nem így történt. Péntek este csak úgy bejött a szobámba, leült az ágyamra, a vigyorogva mondta, hogy ő már kitalálta, hogy mit fog kérni tőlem, ha nem teljesítem az alkunkat.

Őszintén szólva, én nem is agyaltam ezen, mivel így, tiszta fejjel azzal sem voltam tisztában, hogy képes leszek-e megcsinálni ezt. Viszont, ha azonnal meghátrálok, behajtja rajtam a dolgot. Márpedig nem tudtam, hogy mit talált ki, s féltem is kicsit, hogy nem lesz velem elég kíméletes. Tekintve, hogy milyen a társasága, s neki milyen a személyisége, nem számítottam túl sok jóra. Ezért úgy voltam vele; megpróbálom, ha nem jön össze, akkor hazudok, s ha az sem sikerül, akkor megteszem, amit kér tőlem. De elsőre semmiképp sem hátrálok meg.

Kicsíptem magam? Mondhatjuk. A szombat este valamelyest a csábításról szólt, így megpróbáltam valahogy merészebben öltözködni. Közben persze végig videóhívásban voltam Hansével, aki az egészről tudott, s bár nem tartotta jó ötletnek, tudta, hogy Taehyung is ott lesz, szóval nyugodtabban engedett el. Igen, azt a részletet lehet, hogy elferdítettem, hogy valakivel le kellene feküdnöm. Mindössze egy csókot említettem neki, ezért sem volt nálunk, s szegelte be az ajtómat, mielőtt hülyeséget csinálok. Bár belegondolva, lehet, hogy jobb lett volna.

Meleg vagyok. Tudtam, hogy mi az emberek zsánere. Tudtam, hogy hogyan tudnám felhívni magamra a figyelmet. Elvégére hiába én jobban szeretem a maszkulinabb férfiakat, ha valaki kicsit is a szépség irányába téved, megnézem magamnak.

Egy fekete nadrágot vettem fel, aminek talán egy picit magasabb is volt a dereka, mint a többinek. Még régebben anyával vettük, s nem tudtuk eldönteni, hogy ez női, vagy férfi, viszont az eladó kisegített minket, s elmondta, hogy ez bizony férfiaknak lett szabva. Felül egy fehér, testhez simuló felső volt rajtam. Kiemelte, hogy bár vékony vagyok, nem teljesen deszka, aminek sokszor tűnök. Való igaz, a sok-sok oversized pulcsi nem segít azon, hogy ne tűnjek annyira vékonynak.

Beraktam pár ékszert, belőttem a hajamat, s egy leheletnyi szemfesték után késznek bizonyultam. Egy fekete cipőt vettem fel, s az egész valahol elegáns összhatást keltett, mégis, másik részről ordított rólam, hogy bulizni megyek és fel akarok szedni valakit.

Amikor lementem a lépcsőn, ugyanis Jungkook már csak rám várt, egy pillanatra a lélegzetem is elakadt. A fekete határozottan az ő színe volt, de fekete ingben még sosem láttam. Nem csípte ki magát annyira, de ez a laza stílus, a könyökéig feltűrt ingujj, a lógva hagyott vég, s a fekete farmer... Teljesen levett a lábamról, s azt kívántam, hogy bárcsak ő lenne az, akit a mai este annyira megfogok, hogy összega-

Mégis miről beszélek?!

Amikor realizálódott bennem, hogy milyen mocskos gondolatok vesznek körül ismét, mint az elmúlt napokban, megrázva a buksimat mellé lépkedtem, s felvontam az egyik szemöldökömet.

- Nos? Mehetünk?

- Hűha! Nem semmi – bólogatott elismerően, s hátrébb lépve mellkasa előtt összekulcsolta a karjait, s látványosan végigmért tetőtől talpig, amit én csak vörösödve tűrtem. – Fordulj csak meg, hadd nézzelek hátulról is – mondta a csípő és a derekam között pihentetve a tekintetét, mire én csak megfogtam a mellettem lévő díszpárnát, s a mellkasának dobtam.

- Mehetünk, vagy sem? Nem neked akarok tetszeni, fúj – forgattam a szemeimet, s lépdeltem el mellette, amit ő csak kuncogva nyugtázott.

Kinyitottam az ajtót, s céltudatosan indultam el az utca másik vége felé, ahol Taehyung állt kocsival. Megbeszéltük, hogy ő visz és hoz minket, akárcsak eddig is tette, mivel ő nem iszik. Ám Jungkook, annak ellenére, hogy milyen hosszú lábai vannak, s ő maga milyen magas, nem ért utol. S nem tudtam, hogy azért, mert a telefonját nyomogatja, mint általában, vagy a fenekemet bámulja. De inkább nem néztem hátra. Nem akartam sem zavarba jönni, sem pedig csalódni, szóval...

Csalódást a francokat, Jimin! Térj észhez!

Mielőtt bármit is reagálhatott volna, kinyitottam az anyósülés ajtaját, s beültem Taehyung mellé, aki viszont le sem vette rólam a szemeit, s még a szája is tátva maradt.

- Most komolyan én ülök hátra? – kérdezte Jungkook, mire én csak megrántottam a vállaimat.

- Legközelebb legyél gyorsabb – vágtam rá, mire ő jó pár ízes káromkodást elnyammogva végre bemászott hátra.

- Nagyon kicsípted magad – mondta a mellettem ülő sofőr, mire halovány mosolyt ejtettem, s az idegességem egy pillanat alatt foszlott szét.

- Köszönöm szépen, hyung – mondtam neki, mire vigyorogva indította el az autót, s vettük az irányt egyenest a buli helyszíne felé, ami fogalmam sincs, hogy kinél lesz, de nem is ez a lényeg. Meg kell nyernem ezt a fogadást, vagy legalább át kell vernem Jungkookot annyira, hogy azt higgye, hogy nyertem. Igen, ezt kell tennem. Ha már képes voltam magam alatt vágni a fát, akkor azt is tudjam, hogy mikor kell leállni és nemet mondani.

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Hello Sütikék!🥰 Itt is vagyok az új résszel, igyekeztem gyors lenni, hehe:3

Néhányan kérdeztétek, hogy ennek a sztorinak hány pontja van, szóval pár érdekességet megosztok veletek😌

Ha új vagy és ez az első könyved tőlem, én pontokba szedem a történetet. Ergo, előre meg van tervezve a dolog, már csak meg kell írni. Olyan, mint egy mini olvasónapló😅 Így nem fogok belekavarodni, egy komplett ütemtervet tudok létrehozni és nem kerülök írói válságba sem, mert minden adott, hogy írjak (kivéve az idő, abból nekem iszonyatosan kevés vanXD)

Nos, ennek a könyvnek (készülj felXDDDD) 84 pontja van😊🫡 Ez a 84 pont nagyjából leírja, hogy mit szeretnék, azaz egy pontnak több alpontja is lehet. Vagyis, lehet, hogy egy pont több részt, egy-két fejezetet foglal magába és csak utána tudom kipipálni. Ugyanakkor az is lehetőség, hogy egy részen belül 3-4 pontocskát sikerül leszedni a listáról😌 Szóval ez a 84 valami nem azt jelenti, hogy annyi részes lesz a könyvXDDDD bár.. Ki tudja, elég összetett ez a sztori, az már biztos🥹

Na és a jelenlegi állásunk az 27/84🥳 Komoly, ugye?XDDDDD Hon' van még a vége?😂

Hogy vagytok kedveskéim? Milyen a suli? Már akinek van🥱🤌🏻

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

➖➖➖
xoxo: SanKook