Sok dolog csak úgy megtörténik. Nem számítunk rá, nem készültünk fel, s már egy új, teljesen ismeretlen szituációban találjuk magunkat. Ez pedig nem mindig a mi lépéseink következményei. Az ember nem magányos, s pont ezért lesz mellette mindig valaki, aki ezeket az apró, de annál fontosabb megmozdulásokat elköveti, s későbbi döntések elé állít. A kérdés már csupán az, hogy kiálljuk a próbákat, vagy megpróbálunk elmenekülni?

Sajnos a film miatt nem mertem egyedül aludni, így Jungkook mellett maradtam egész végig, ő pedig ezt nem bánta. Nem kérdeztem, csak miután elszívta a cigijét, visszamentünk, s lefeküdtünk az ágyába, majd halkan beszélgetni kezdtünk. Egészen más volt, mint máskor. Most szót lehetett vele érteni, sőt, komoly dolgokat is fel lehetett hozni.

Megtudtam például, hogy két kapcsolata volt, de mint a kettőnek ő vetett véget nagyon hamar, mert nem tudta magát elkötelezni. Nem megcsalta a barátnőit, szimplán neki sok volt. Persze az, hogy ennek mennyi a valóságalapja, azt sajnos nem tudom.

- Egyébként... Említetted ezt a testvérek tabuk témát – hoztam fel a srác felé fordulva, aki csak figyelmesen hallgatott. – Pontosan mit is jelent? – érdeklődtem. Nem tisztázódott bennem, hogy mi ez és miért hozták létre mindezt egymás között.

- Amire gondolsz. A tesók tabuk – rántotta meg a vállait. – Nincs közeledés, se puszi, se csók, a többiről pedig ne is beszéljünk – sorolta nagyjából. – Eleinte Tae húga miatt hoztuk létre, mert ő már régóta ismer mindenkit, viszont ez most már téged is érint.

- De én nem is számítok a testvérednek, hyung – motyogtam, mire felvonta az egyik szemöldökét.

- Miért, akkor mi vagy itt, ha nem az öcsém? – kuncogott, mire kissé fájóan elmosolyodtam.

Én sem értettem, hogy miért voltam ilyen keserű. Viszont az íz csak erősödött a számban, szabályszerűen marta a torkomat. Mintha az igazság akart volna felszínre törni, csupán magam sem tudtam, hogy mégis mi akart ennyire kikívánkozni belőlem. Mégis úgy fájt, annyira fojtott, hogy még levegőt is alig kaptam egy pillanatig.

- Ha mégis valaki megszegi a szabályokat, akkor mi történik? – nyeltem le az a fránya gombócot, s faggattam tovább.

- Még nem volt rá példa eddig, de... – gondolkodott el a sötét plafont nézve. – Valószínűleg megutálnánk a másikat. Tudod, egy barátság már nem ugyanolyan, ha a másik tesójával kavarsz. Ha ott történik valami sértődés, az a harmadik félre is kihat. Elvégre a legjobb barát úgyis a másikhoz fog menni, hogy megbeszélje a problémákat, de kétlem, hogy bárki szívesen tenne megjegyzést az illető testvérére, szóval elég gázos lenne – kuncogott. – Nem tudnád, hogy kinek az oldalára állj, kinek higgy, mivel mindkettőt ismered, de akkor tudatosul benned, hogy rohadtul nem – mondta, majd felém fordult. – Ugye nem tetszik senki neked?

- Mi? – pattantak ki a szemeim, s fel is ültem hirtelen az ágyban és kézzel-lábbal hevesen gesztikulálva próbáltam tagadni, amit szóban is igyekeztem megerősíteni. – Dehogy! Jézus, soha! Amúgy is mindenki túl idős hozzám, szóval... Meg nem is az én világom! – néztem rá, amint ő is felült, s csak bámult rám. El nem mozdította volna rólam a tekintetét, s bár a szobában sötét volt, a szemei mégis csillogtak. Érdekesen fénylettek orcája égboltján. S ekkor hirtelen mozdult.

Jungkook mindkét csuklómat elkapta, s átlendítve felettem egyik lábát teljes súlyával nyomott vissza az ágyba, mire meglepettségemben nyikkantam egyet. Épphogy a párnába zuhant a fejem, automatikusan próbáltam volna szabadulni, de ő ténylegesen csapdába ejtett. Közelebb hajolt, én pedig még lélegezni sem mertem. Csak hatalmas szemekkel néztem rá, miközben ő mosolygott rám.

- Reméltem is, hogy ezt mondod, mert... – jött még közelebb, én pedig a hatalmas zavarom miatt elfordítottam a fejemet, de őt ez nem igazán érdekelte, sőt, inkább kihasználta a helyzetet, hogy a nyakam védtelen területe csak neki kívánkozik fel. S mikor ezt realizáltam, már késő volt. Hideg orrának hegye megérintette a bőrömet, én pedig halványan megrándultam. – Túl sokan kedvelik az olyanokat, mint te. A friss, az ártatlan, a tapasztalatlan, akinek mi bármit mutatunk, csodálattal éli meg – szippantott bele a nyakamba, én pedig automatikusan húztam picit feljebb a vállaimat, de ez semmiben sem akadályozta meg őt. – Tudod mi a baj a tapasztaltakkal, Jimin? – kérdezett rá, de meg sem várta a válaszomat, pár másodperc múlva folytatta is. – Az, hogy ők már tudják, hogy mi a jó és a rossz közötti különbség. És egyértelműen mindenki a jót akarja újra és újra átélni – hallottam a hangján, ahogy elmosolyodik. – Te is kíváncsi vagy, nem? Hogy mi is az az igazi élvezet, amikor úgy érzed, hogy nincsenek határok, mégis azokat kergeted teljesen beleőrülve a gondolatba, hogy milyen kibaszott jó lesz a végén.

- Ju-Jungkookh – próbáltam valahogy tudatni vele, hogy ez már elég lesz, elég játék, mielőtt még tényleg túl messzire megyünk. Viszont úgy tűnik, hogy a gyenge, semmit sem érő próbálkozásom sokkal inkább feltüzelte a hangulatot.

- Hol marad a tisztelet? – kérdezte. – Mindegy, most az egyszer elnézem. Elvégre az életben mindenki hibázik, nem igaz? – suttogta egyre közelebb érve hozzám, s ekkor sikamlós nyelvét kidugva ajkai közül megnyalta az érzékeny bőrömet.

A szemeim azonnal kétszeresükre nőttek, s az érintkezéssel megegyezően futott végig az egész testemen a hideg.

- Hyung.. Neh! – feszültem meg, ahogy forró ajkait is hozzám érintette, s nem tehettem róla, de már most elkezdtem érezni a lábaim között a szorító érzést, ami még a végtagjaimat is lezsibbasztotta egy pillanatra.

- Nagyon érzékeny vagy itt, tudod? – suttogta. – Látni akarom az arcodat – engedte el egyik kezével a csuklómat, s az államra marva fordította maga felé a buksimat. Féloldalas mosolyt ejtett, amitől éreztem, amint ismét elgyengülök. Tagadhatatlanul szexi volt ő, s az is, amit közénk teremtett. – Ennyi? – kérdezett rá fölényesen vigyorogva, majd ismét közelebb hajolt hozzám. – Szabad az egyik kezed, Jimin. Nem is próbálsz meg védekezni? Ennyire szégyentelen vagy? – kérdezte, nekem pedig csak ekkor esett le, hogy mit is művel.

Hirtelen még reagálni sem tudtam, kellett pár másodperc még a realizáció után, hogy lépni tudjak, s addig ficánkoljak az egyetemista alatt, amíg az nevetve le nem száll rólam. Míg ő jót szórakozva a dolgokon feküdt vissza a helyére, addig én minden félelmemet, amit a film okozott nemrégiben, összekapartam, s egy sarokba dobtam azzal a címszóval, hogy majd később foglalkozok azzal is, viszont most sokkal nagyobb figyelmet szenteltem a haragomnak, amiért ilyen csúnyán bánt velem.

- Most komolyan elmész? – kérdezte szórakozottan.

- Most komolyan ennyire szemét vagy? – adtam vissza a feladónak, bár nem volt szükségem a válaszára ahhoz, hogy tudjam, valóban az.

- Ne érts félre. Úgy értem, hogy el fogsz menni? – mutatott a saját ölére, én pedig ettől vörösebb már aligha lehettem volna. Mégis milyen szemei vannak ennek, hogy még ilyen sötétben is látja, hogy mit okozott csupán azzal, hogy épphogy hozzáért a nyakamhoz. –El is felejtettem, hogy te nem csak prűd vagy, de még szűz is – rázta a fejét kuncogva, én pedig idegemben már képes lettem volna kidurranni. Felfújtam az arcomat, s úgy válaszoltam neki.

- Nem vagyok – mondtam elég gyerekesen, de akkor pont nem érdekelt sem a viselkedésem, sem pedig a szavaim következménye.

- Tényleg? Akkor bizonyíts – mondta, s izgatottan ült fel az ágyban. – Két hét múlva lesz egy nagyobb buli, ahol nem csak a barátaim lesznek. Szedj össze valakit. Mutasd meg, hogy ki vagy valójában. Látni akarom minden oldaladat, Jimin.

- Biztos lehetsz benne, hogy megmutatom neked – mentem bele hezitálás nélkül, mire a mosoly az arcán csak még szélesebb lett. – Összeszedek valakit azon a bulin.

- Rendben! Hajrá! De nincs fogadás tét nélkül – emelte fel a mutatóujját. – Mit szólsz ahhoz, hogyha sikerül összegabalyodnod valakivel, akkor bármit kérhetsz tőlem egy héten át, de ha senki nem jön össze, akkor az én köröm jön.

- Rendben! – mondtam.

- Akkor sok sikert a szüzességed elvesztéséhez, pici Jimin – kacsintott, én pedig talpig vörösödve, már teljesen tojva a tiszteletre, ízesen mutattam fel neki a középső ujjamat, s hagytam el a szobáját.

A sajátomba trappolva kevés kellett ahhoz, hogy jó hangosan bevágjam az ajtót, viszont bennem volt az, hogy lent a szülők alszanak és örülök, hogy az eddigiekre nem keltek fel. Ezért csak óvatosan becsuktam, s felkapcsolva a lámpámat a saját ágyamba vetettem magamat.

Duzzogtam? Nem. Rendesen forrtam a dühtől, amiért ilyen csúnyán bánt velem. Kihasználta, hogy meleg vagyok, hogy nem tudok nemet mondani, mert így volt. Én nem az a bizonyos ember voltam, aki ilyen esetekben képes volt a nehezebb utat választani. Engedelmeskedtem volna? Olyan voltam, mint egy báb, akit ő irányított. Habár nekem volt saját véleményem, akaratom, s tudatom. Mégis az övé erősebb volt. Más szinten álltunk.

Ő manipulatív volt, én pedig befolyásolható.

A telefonom rezgésére kaptam fel a fejemet, így a készülék felé nyúltam, s miután kitapogattam azt az ágyon, meg is néztem, hogy ki volt az, akinek ilyen órákban az eszébe jutok. Ám, amikor megláttam Jungkook nevét, s azt, hogy mit írt, le is csaptam szegény, semmiről sem tehető mobilomat.

Két kis üzenet fogadott, s ez a kettő képes volt teljesen kiakasztani.

Jungkook:
Kiverted? Ha gondolod segíthetek elmenni, ha már rám izgultál fel, kicsi

A párnámat nagyon gyorsan a képembe nyomtam, s odaszorítva belekiáltottam egyet, ezzel pedig teljesen eltompult a hangom. S mikor végeztem, oldalra vágtam a szerencsétlen puha tárgyat, s felkelve duzzogva lépdeltem az íróasztalomhoz, ahonnan felvettem a pipámat, s fújtam egy-kettőt, mielőtt kiszédülök az oxigénhiány miatt.

Nem, azért sem fogom kiverni, még fel sem izgultam teljesen, annyira azért nem volt jó. Majd lekókad és kész. Pukkanjon meg Jeon Jungkook ott, ahol van, de én már csak azért sem fogok úgy ugrálni ezentúl, ahogyan ő fütyül! Majd én megmutatom neki, hogy milyen fából faragtak.

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Hello Sütikék!😊♥️ Na, mielőtt itt páran szívrohamot kapnak, hogy "csak ennyi" a rész, elmondom, hogy hamarosan lesz folytatás😂 Sajnos így, hogy reggel hétkor én már javában dolgozok, pöppet nehéz beosztanom az időmet. However, tényleg a héten lehet számítani az új fejezetre😊🥰♥️

Na mit gondoltok egyetlen Jungkookunk megmozdulásáról? Tényleg bejön neki Jimin, vagy csak az agyát húzza?🤔

Egyébként mi a véleményetek magáról a karakterről eddig? Na és Jimin? Hogy jellemeznétek őket?🤔

Hogy vagytok kedveskéim?🥺🥺♥️♥️♥️

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

➖➖➖
xoxo: SanKook