Néha egy apró pillanat képes annyira felkavarni az embert, hogy abból a pár másodpercből kész egy egész történetet csinálni.

Másnap délután egy körül arra kaptam fel a fejemet, hogy megállás nélkül csörgött a telefonom. Hanse szobájában hagytam, ugyanis mi ebéd előtt elkezdtünk társasozni, amibe még a bátyja is beszállt. Nos, mivel rengeteg matekos kérdés volt, így egyértelműen a legjobb barátom vezetett. Nem volt nehéz dolga, hiszen az egyik ellenfele egy katona volt, aki állítása szerint épphogy kijárta a gimit, a másik pedig szimplán segg hülye matematikából.

Kaja után pedig folytattuk a harcot a győztes címért. Mindössze annyira álltunk meg, hogy én elmenjek mosdóba. Amikor jöttem vissza, akkor hallottam meg, hogy a telefonom őrült módjára rezeg az íróasztalon. Anyu tud róla, hogy későn fogok visszamenni, mert még este megírtam neki, hogy Hanséval leszek, szóval ötletem se volt, hogy ki lehetett.

Amikor a kezembe vettem a készüléket, akkor láttam meg a nevet. A torkom azonnal elszorult és a gyomrom is liftezni kezdett. Nagyon nem akartam beszélni vele, s erősen gondolkoztam azon, hogy felvegyem-e vagy sem. Végül a hívás magától abbamaradt. Akkor láttam csak, hogy Jungkooktól 13 nem fogadott hívásom van. S nem sokkal később ismét megcsörrent a telefonom, mire a számat ugyan elhúzva, de felvettem.

- Halló? – kérdeztem bele halkan.

- Mi a fasz, Jimin? Hol vagy? Hova tűntetek Hanséval? – kérdezte. Örülök, hogy eszébe jut, hogy talán felelősséggel tartozik a két fiatalabbért, akik miattuk léptek le.

- Neked is szép napot, hyung – sóhajtottam, s ültem le az ágyra.

- Jó, ne most csináljunk ezt. Hol a picsában vagytok? – káromkodott továbbra is, mire nekem ráncba szaladt a homlokom.

- Ha így kérdezed inkább el se mondom – morogtam.

- Ne baszakodj már! Hol va-

Kinyomtam. Nem volt arra szükségem, hogy ilyen erőszakos legyen. Megijesztette Hansét, s ha én láttam volna, minden bizonnyal én is megrémültem volna. Még szerencse, hogy Taehyung ott volt.

A telefonom ismét csörögni kezdett, én pedig megforgattam a szemeimet, s újra felvettem.

- Te komolyan lecsaptad a telefont? – kérdezte.

- Igen és ismét megteszem, ha ilyen köcsög leszel velem, hyung – mondtam, mire a vonal túlsó végén pár másodpercnyi hallgatás után egy halk nevetés hallatszott.

- Te... Mióta vagy ilyen szemtelen?

- Eddig érdekelt, hogy hol vagyok? – kérdeztem vissza, s bár nem voltam a legkedvesebb vele, a tegnapi után ez volt a minimum, amit megérdemelt.

- Jimin..! Ah! – nyögött bele gondterhelten a telefonba. Nem voltam egy könnyű eset számára. – Jól van, hol vagy? Érted megyek.

-Hansénál vagyok és semmi szükség rá, mert anya tudja, hogy átugrottam hozzá – mondtam, mire egy pillanatra elhallgatott.

- Beszélnünk kellene. Kettesben, ha lehet.

Hosszan szívtam be a levegőt, majd engedtem szabadjára. Nem szívesen maradtam vele kettesben, s az okok már-már sorban álltak egymás mögött. Ugyanakkor igaza volt. Beszélnünk kellett és nem menekülhettem örökké előle, főleg, hogy egy háztartásban élünk. Ha valakinek feltűnik, nehéz lenne kimagyarázunk magunkat.

-Tudod, hogy hol lakik Hanse?

- Elkérem Taehyungtól a címet, de ha leírod SMS-ben, az jobb lenne.

-Rendben. Akkor majd hívj, ha ideértél – tettem le a telefont, mielőtt bármit is mondhatott volna, majd előkaptam a teljesen üres beszélgetésemet a fogadott bátyámmal, s első interakcióként leírtam neki Hanse lakcímét, hogy idetaláljon.

Nem sokkal később Jungkook is visszaírt, hogy fél óra és itt lesz, szóval készüljek el. Nem igazán örültem ennek, sokkal jobban elvoltam a két testvér társaságában, s szívesebben nevettem, mint beszéltem ilyen – valószínűleg – komoly dolgokról, mint például a tegnap este, aminek több árnypontja is volt.

Az, hogy szomorkodtam emiatt, azonnal feltűnt a legjobb barátomnak, hiszen a földön ülve felém nyújtotta a kezeit, hogy megfogja az enyémeket, mikor odaértem. Nagy szemekkel kérdezett némán, mire én csak annyit mondtam, hogy Jungkook fél óra múlva itt lesz, szóval hamarosan ki kell szállnom a játékból.

Nem kellett sok dolgot összeszednem, mivel eleve nem úgy készültem, mint aki itt fog aludni. Pizsamát is Hanse adott, amit bár a testévétől lopott, nagyon kényelmes volt. Még annyit tettek meg, hogy csomagoltak nekem sütit, amit el tudtam vinni, s az otthoniak is kaphatnak belőle, ami nagyon rendes volt tőlük. Isteni a süteményük, mind a tíz ujjamat megnyaltam utána.

Valóban, nem telt bele fél órába sem, de a telefonom már rezegni is kezdett a zsebemben. Jungkook hívott, s mondta el, hogy már itt van a ház előtt, szóval lassan kezdjek búcsúzni. Hát nem voltam boldog miatta, de túl kellett esni ezen is. A legjobb barátom felajánlotta, hogy elkísér minket annak álcázva az egészet, mintha csak pletykálni akar valamit, de visszautasítottam őt.

Amint kiléptem a házból, Jungkook felkapta a fejét, s elnyomta a cigarettát, amit éppen szívott. A közelben lévő kukába dobta, majd mellém sétált.

- Mehetünk? – kérdezte, mire én csak elhúztam a számat, s Hanse felé fordultam. Ő sem mosolygott, de mégis küldött felém egy biztatót, s integetni kezdett. Én is megemeltem a kacsómat, majd válaszoltam az egyetemistának.

- Persze, mehetünk – mondtam.

- Az Taehyung kabátja rajtad? – ráncolta a szemöldökét, mire bólintottam egyet.

- Kint voltunk és nem akarta, hogy megfázzak, szóval ideadta – válaszoltam, bár ezzel elég kevés információt osztottam meg vele, de egyenlőre nem is volt többre szükség. Megvárom, hogy mi az, amiről beszélni akar velem. – Busszal megyünk? – tereltem egy kicsit a témát.

- Gyalogolunk. Egy ideig, ha nem gond – válaszolta, én pedig megtapintottam a Taehyung zsebébe csúsztatott inhalátoromat. Miután biztosra mentem, hogy ott van, megráztam a buksimat. – Csak gondolom jobb lenne, ha nem emberekkel tömve beszélgetnénk.

- Ja, valóban jobb így – biccentettem. Nem voltam társalgós kedvemben, s most, hogy itt vagyok vele, nem is tudom, hogy mit mondjak, helyesebben, mivel kezdjek.

Jungkook is a tarkójára simított, s egy ideig meg sem szólalt. Látszólag ő is azon agyalt, hogy mi legyen az első, ami témába kerül. Végül jó öt perces némaság után a fiatal férfi megköszörülte a torkát, s beszélgetést kezdeményezett.

- Az a csók... Szóval muszáj volt – mondta, mire a szemöldökeimet ráncoltam, s hitetlenkedve néztem rá. – Van ez a tesók tabu dolgok. Nem engedtem volna meg neki, meg jól ismerem Younghot, nem állna meg mindössze egy csóknál. Amíg valakit meg lehet dugni valamilyen formában, megteszi, csak a farka meleg helyen legyen – sóhajtott. – Biztonságosabb volt, ha én teszem meg – hajtotta le a fejét, én pedig csak tátogtam magam elé, mint valami hal a szatyorban. Hát erre még hirtelen reagálni sem tudtam. Semmi bocsánat, amiért elvettem az első csókodat, vagy bármi?

- É... Értem – böktem ki végül. Semmit sem változtatott volna meg az, ha kiborulok előtte.

- Szóval arra gondoltam, hogy felejtsük el – nézett végre rám, mire megálltam. Az egyetemista elmosolyodott. – Amúgy is csak egy játék volt. A szülők pedig jobb, ha sosem tudják meg, hogy mi történt tegnap. Tesók leszünk, nem hiányzik egy felesleges vita azért, mert rámásztam a kisöcsémre egy faszom játék miatt – rántotta meg a vállait.

Egy dolog járt a fejembe. Egyetlen mondat, s azok cifrázva visszhangoztak a fejemben.

Mégis hogy lehetsz ekkora rohadék?

Vissza kellett fognom magam, mielőtt kibuggyan egy-két könnycsepp a bennem keletkezett ideg és csalódás miatt. Nem is tudom, hogy az utóbbi érzelem miért és hogyan keveredett a többihez. Talán szerettem volna mindezt jobban tisztázni vele? Kisebb empátiát látni a részéről, ha már elvette az első csókomat? Elvégre egy olyan ember kapta meg, aki meg sem érdemli. Nem, valóban nem neki kellett volna ezt megkaparintania. Hanem valaki másnak, akit én választok ki. Sokaknak nem jelent semmit, hiszen az ember sok száz puszit ad az élete során, de nekem ez az egy, az első különleges volt.

A hirtelen jött rengeteg érzelem miatt, s a visszafojtott sírás következtében kapkodni kezdtem a levegőt. Éreztem, amint egyre nehezebben lélegzek, miközben minden érzelmemet egyetlen hosszú szemkontaktusként átadtam Jungkooknak.

A zsebemben lévő, eddig erősen szorított pipámért nyúltam, s az ajkaimhoz emelve befújtam egyet. Azonnal éreztem, amint hatni kezd, én pedig egy fokkal nyugodtabban hunytam le a szemeimet egy pillanat erejéig.

- Persze, én sem szeretnék vitát generálni – mondtam. – Szóval? Van még más is? – kérdeztem.

- Nem hiszem – rázta a fejét, míg én csupán bólintottam egyet. – Szálljunk fel a buszra a legközelebbi megállónál? – kérdezett rá, miután némán egymás mellett sétálva folytattuk az utunkat.

- Igen, az jó lenne – mentem bele.

Jobb, minthogy kettesben sétálni a szűk utcákon veled. Inkább leszek sok-sok ember között, minthogy ismét arra kényszerüljek, hogy együtt legyünk, s hagyjam, hogy az a sok ezek kérdés és gondolat apránként alakítson ki valami újat bennem. Egy eddig ismeretlen érzelmet, ami bár még ki sem fejlődött, mégis éreztem, amint szúrja a mellkasomat.

S ahogy azt megbeszéltük, egy szót sem ejtettünk az estéről. Amikor hazaértünk, mind a ketten hazudtunk. A buli jó volt. Jól éreztük magunkat, a társasággal minden rendben volt és én semmit nem ittam, Jungkook pedig felelősségteljes fogadott bátyó módjára keveset csupán. Csupa üres, értelmet nem nyert szó, hiszen igazságalapja egyiknek sem volt. De megegyeztünk. S egyikünknek sem ért annyit ez a félrelépés, hogy a szüleink boldogsága legyen az ára.

Igyekeztem ezentúl kerülni Jungkookot. Nem akartam akkor enni, amikor ő, nem akartam a nap további részében kitenni a lábamat a szobámból. Inkább tanultam és Hanséval beszélgettem. Természetesen mindent leírtam a fiúnak, ami történt, aki bár egyetértett azzal, hogy nem kellene ezzel tönkretenni a szüleink kapcsolatát, mégis igazságtalanság, hogy nekem az első csókom lett oda egy idióta játék miatt. De tény, ha nem ezt választjuk, akkor rosszabbul jártunk volna.

Meglepetésemre Taehyung is írt nekem, érdeklődött, hogy biztonságban hazaértünk-e. Állítása szerint ő tette ki Hanse háza előtt Jungkookot kocsival, viszont tovább nem volt szüksége a fuvarra, mivel beszélni akart velem.

Jól elbeszélgettem hyunggal. Ő tényleg rendes volt velem, s tényleg hálás voltam azért, amiért nem engedte, hogy olyan állapotban lássam a többieket. Nem tudom, hogy hogyan reagáltam volna erre az egészre. Az biztos, hogy ettől jobban csalódtam volna benne.

Este lefekvés előtt kilopóztam kajáért. Kihagytam a vacsorát, csak azért, mert Jungkook lent volt és beszélgetett anyuékkal. Éppen ezért már pizsamában kotortam le a konyhába lábujjhegyen, s még a villanyt sem kapcsoltam fel, nehogy bárkit is felkeltsek.

A müzlit kívántam, s mivel azt hamar el lehetett készíteni a lehető legkevesebb zajjal, ezért a szekrényből kivettem a gabonapelyhes dobozt, illetve a tejet is kiszedtem a hűtőből. Már csak tál kellett, viszont azzal az volt a probléma, hogy minden ilyesfajta tálunk az egyik felső szekrényben volt.

Még kinyitnom is megerőltető volt, olyan magas volt az elhelyezkedése a fogantyúnak. De az igazi móka csak ezután kezdődött. Sehogy sem értem el sem a müzlis tálat, sem semmi mást. Csak tapogattam az ujjbegyeimmel a sima falapot, miközben a nyelvemet kidugva koncentráltam, hátha bármit is sikerül megkaparintanom. Viszont nem úgy tűnt, hogy sikerrel fogok járni.

Ekkor egyszer csak egy tenyér simult a derekamhoz, én pedig úgy megijedtem, hogy majdnem felsikoltottam. Szerencsére az illető számított erre a reakcióra tőlem, ezért erőteljesebben marva utánam meztelen mellkasához szorított, s másik mancsát a számra tapasztotta. A szívem majd kiugrott a helyéről, s komolyan azt hittem, hogy itt már a mentő se fog segíteni rajtam.

- Csendesen, nehogy meghalljanak minket, Szépség – mondta mély hangján, s ha arról nem, akkor a becenév után nem volt nehéz rájönnöm, hogy ki áll a hátam mögött. Halkan a fülem mellett elnevette magát, mire megborzongtam. Végül pedig leeresztette a számat fogó kezét, s könnyedén a polc felé vezette. Hátrébb állt, mégis elérte. – Mit szeretnél?

- Őszintén? Nyugalmat – sóhajtottam.

- Az mellettem nincs – válaszolta, mire inkább a tenyereimbe temettem az arcomat, hogy meg tudjam dörzsölni azt, s úgy válaszoltam.

- Akkor megteszi egy müzlis tál is.

Ekkor Jungkook le is kapta azt, majd egy mosollyal az arcán – már amennyire az látni véltem a sötéttől – felém nyújtotta.

- Menni fog holnap a matek? Nem gyakoroltunk hétvégén. Pedig mondani akartam, hogy ráérünk, szóval, ha kell segítség, akkor ma megoldhattuk volna – suttogott, s jött utánam, miközben én csendesen előkészítettem a müzlimet.

- Nem lesz gáz – motyogtam. Igazából magam sem tudom, hogy hogyan fog sikerülni a holnapi nap, de nem is ez a legnagyobb problémám jelenleg.

Amikor a szülők azt mondják, hogy ilyen korban a legfontosabb az iskola és csak amiatt kell aggódnunk, hatalmasat hazudnak.

- Hát jó – mondta.

- Nem akarsz felvenni egy felsőt? – sóhajtottam. Bár nem láttam rendesen, attól még tudtam, hogy nem takarja semmi a felsőtestét, ami engem eléggé zavart.

- Nem, jó idő van a házban – nyújtózkodott. – Amúgy hogy-hogy ilyen későn eszel? – faggatott.

- Mert eddig nem voltam éhes, most viszont igen – motyogtam. Meg reménykedtem benne, hogy nem kell veled találkoznom, de az már mindegy.

- Király – bólogatott a srác. – Akkor nem azért kerülsz, mert kellemetlenül érzed magad – támaszkodott a pultnak, én pedig igyekeztem erre természetesen reagálni. Nem lefagyni, hanem figyelmen kívül hagyni őt annyira, amennyire kell.

- Ugyan miért kerülnélek? Nem történt semmi – rántottam meg a vállaimat, s rá se néztem. Hallottam, amint halkan elnevette magát.

- Hamar túlléptél az első csókodon. Legalább is a reakciódból ítélve az első lehetett.

Na erre tényleg nem tud mit lépni az ember. Még a tejet is majdnem túlöntöttem, ráadásul majdnem a pult mellé raktam.

- N... Nem volt az annyira jó, hogy csóknak nevezzem – motyogtam zavartan. Na most áldom az égieket, amiért sötét van az egész helyiségben. Olyan vörös lehetett a fejem, mint még soha.

- Igazán? – kérdezett vissza a srác. – Mondjuk, nem is erőltettem meg magam – rántotta meg a vállait. – Vegye el más az első csókodat, aki jobban megérdemli – mondta sokkal lágyabban, s bár teljesen jogos volt, tudtam, hogy nekem is így kellene vélekednem erről, mégis csalódottan bólintottam egy aprót. – Hát akkor... Jó éjt, Szépség – köszönt el tőlem, majd indult az emeletre a szobája felé, míg én csak szobroztam ott, s hagytam, hogy szottyossá ázzon a müzlim.

Őszintén, ezek után még az étvágyam is elment, de ha éhesen fekszek le aludni, az csak rosszabb. Éppen ezért vettem magamon annyi erőt, hogy beletegyem a kanalat a tálba, s felsurranjak a szobámba én is, hogy ott megegyem a hamimat.

Az ágyban is csak forgolódtam. Amennyire nem akartam arra a bizonyos pillanatra gondolni, legalább annyira lett fontos. Kiverhetetlen volt, mert bár Jungkook ajkai nem mozogtak akkor, mégis olyan puhák voltak, olyan... Valami olyan, amit jobban meg akarok ismerni. Ez pedig kikészített.

A fülembe dugtam a fülesemet, s elindítottam rajta először csak egy lejátszási listát, később viszont még meditációs gyakorlatokat is próbáltam, hátha sikerül kiürítenem az elmémet, s békében alhatok. Ám ez nem volt olyan egyszerű. Nehéz volt, tekintve, hogy semmi másra nem tudtam koncentrálni. Ha lehunytam a szemeimet magam előtt láttam a jelenetet. Külsős szemlélőként, mégis azokat a finom puhákat a sajátjaimon éreztem, s már-már bizsergették ajkaimat.

Az sem segített, hogy úgy éreztem, hogy túl meleg van a szobában. Hol kitakaróztam, hol pedig visszacibáltam magamra azt a szerencsétlen lepedőt, ami nem tehetett semmiről, ahogy a párnám sem, akivel egyre gyakrabban találkozott a buksim egy-két idegösszeroppanás után. Idegesített, hogy nem tudtam miatta aludni. Hogy azért nem tudtam nyugodni, mert ahogy telt az idő, a percek, annál inkább csak arra tudtam gondolni, hogy kipróbálnám vele, hogy milyen, mikor mindent beleadva csókol.

Nyögve dobáltam magam az ágyamon, s végső elkeseredésemben beindítottam valami iszonyatosan unalmas filmet, hátha az meghozza a kívánt hatást. S bár nem elég hamar, de megtette. Ugyanakkor hétfőn az iskolapadban nem dicsekedhettem azzal, hogy milyen sokat sikerült aludnom. Ha nem ittam volna kávét, biztosan Hansénak úgy kellett volna felkaparnia. Még tesin is végig ásítoztam, s kivételesen kihasználtam az „asztmás vagyok" kártyát. Kiültem rosszullétre hivatkozva, s próbáltam valamennyire összekapni magam a nap többi részére.

- Biztos vagy benne, hogy ezt akarod csinálni? – kérdezte tőlem Hanse, miközben már a cuccainkat vettük át az öltözőkben.

- Nem szeretnék kettesben maradni vele – sóhajtottam. – Tudnál akkor segíteni? – néztem rá reménykedve.

- Jimin, tudod, hogy bármikor szívesen segítek, de legutóbb se értettél semmit az én jegyzeteimből, még akkor sem, ha kézzel-lábbal mutogattam neked – rázta a fejét. – És ha átmegyek hozzátok és akkor legalább hárman leszünk? – kérdezte.

- Akkor talán – motyogtam elkeseredve.

Álmatlan éjszakámban kitaláltam, hogy többet nem akarok Jungkookkal matekozni. Mindenféle lehetőséget el akarok kerülni, ami arra kényszerítene minket, hogy kettesben maradjunk. Megijesztettek a tegnapi gondolataim, s teljesen ki akartam törölni nem csupán az emlékeket, de az érzéseket is, amik egyre jobban összezavartak.

Egy csóknak nevezhető valami sem volt, Jimin! Nehogy már erre csorgasd a nyáladat!

Nem akartam Hansét sem belevonni. Nem tudom, hogy őt mennyire érintené érzékenyen ez az egész, hogy Jungkookkal együtt kellene eltöltenie pár órát. Elvégre a fiú bármennyire tűnik extrának, nála is meg lettek húzva azok a bizonyos határok, s a füvezés már azon jócskán túl van. Nem szerettem volna kényszeríteni erre.

- És mi van Taehyung-hyunggal? – kérdezte hirtelen, miközben a terem felé sétáltunk. Összeráncolt szemöldökkel álltam meg, akárcsak ő, s szembefordult velem, úgy folytatta. – Ő is azon a szakon van, mint Jungkook-hyung, nem? – döntötte oldalra a fejét, mire én csak bólintottam egyet. – Tehát ugyanolyan okos matekból. Lehet, hogy ő is jól magyaráz. Meg kellene próbálnod.

- Nem akarom zavarni őt, Hanse...

- Jaj, ne szerénykedj már! – forgatta meg a szemeit. – Felelősségteljesebb, mint Jungkook-hyung, de kétlem, hogy annyi dolga lenne. Chaewon elég önálló, a szülők nem hiszem, hogy bármiért is nyaggatnák őt, ergo, ha van szabadideje, akár rád is áldozhatna keveset – vetette fel, én pedig elhúztam a számat. Ezt látva Hanse összeszűkítette a szemeit. – Esetleg kérdezzek rá én?

- Mi? Dehogy! – tiltakoztam azonnal. – Majd... Majd meglátom. Egyenlőre próbáljuk meg, hogy milyen, mikor te is ott vagy – mondtam.

- Hát jó – rántotta meg a vállait. – Te tudod. De ez egy jó terv, szóval ne hagyd veszni – emelte fel a mutatóujját, mire én csak bólogatni tudtam, s elkezdtem őt a terem felé tolni, ugyanis nem hiányzott, hogy még egy késést is a nyakunkba varrjanak.

Viszont igaza volt, Taehyung-hyung „B tervnek" tökéletes lesz. Ha belemegy persze.

De legalább ebben a pár órában bebizonyosodott; semmire sem megyek külön matekórák nélkül. Ennyire zavarodottan még sosem hagytam el a termet, s bár Hanse mondta, hogy majd segít, nem lettem nyugodtam. A ma vett anyagból tervezett röpdolgozatot íratni, én pedig enyhén szólva, szart se tudtam. Természetesen annyi rossz jegy mellé nem hiányzott még egy, viszont mára nem volt lebeszélve Jungkookkal egy külön óra és őszintén nem tudtam, hogy képes lennék-e koncentrálni bármire is, amit mondd.

Hanse mindennel próbálkozott, hogy valahogy lenyugtasson, biztatott, mondta, hogy majd együtt megoldjuk, de igazából megoldani ezt az egészet csak ő tudta a saját részéről. Én még mindig tudatlan voltam hozzá képest és semmit se voltam képes megjegyezni.

A fiú egy sóhajtás kíséretében kért pár percet, én pedig az udvaron a padon ülve igyekeztem már ürügyeket gyártani arra, hogy mit adjak be anyunak, hogy miért írtam ismét olyan borzalmas dolgozatot, mikor meg se történt. Elég gáz és szégyenteljes, de egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy van arra bármilyen mód, hogy sikerülni fog átmennem a teszten. Egyből a bukás járt az eszemben, csak én nem az esélytelenek nyugalmával képzeltem el magamat, amint a padban ülök. Esélytelennek ugyan esélytelen voltam, de nyugodt? Na az semmiképp sem! Előételként kértem az idegességet és sokáig elrágódtam rajta.

Amikor a fiú visszalépkedett, a telefonját felém nyújtott az egyik kezével, míg a másikat a nadrágja zsebébe dugta. Nagy szemekkel néztem fel rá, nem értettem, hogy mit szeretne.

- Taehyung-hyung van a vonalban. Egyeztess vele, mert ráér – mondta nekem, mire az én állam szabályszerűen a földet verdeste.

- Mondtam, hogy nem kell – motyogtam, de erre a srác csak a szemeit forgatta.

- Hogyne, ez pont látszik is rajtad – rázta a buksiját. – Na, beszélj vele, ne várasd meg – rázta meg a kezében tartott készüléket, mire számat elhúzva vettem el tőle. Nem akartam ilyen gyorsan a „B tervre" ugrani, de nem volt visszaút, nem igaz?

Lassan a fülemhez emeltem a telefont, s halkan, kissé bátortalanul köszöntem bele.

- Szia hyung – mondtam, mire a vonal túlsó végéből felcsendült Taehyung kedvesen mosolygós mély hangja.

- Szia Jimin! Hallottam, hogy elakadtál egy kicsit matekban és kellene a segítség.

- Igen, ami azt illeti – köszörültem meg a torkomat. – De ha neked esetleg nem jó, vagy bármibe beleütközik, akkor..! – akartam mondani, de ekkor a fiatal férfi közbevágott.

- Nincs semmi dolgom éppen, ne aggódj – kuncogott. – Mit szólsz ahhoz, ha SMS-ben leírom neked az egyik kedvenc kávézóm címét és ott találkozunk? – kérdezte azonnal a lényegre térve.

- Az nagyon jó lenne – ejtettem egy halovány mosolyt.

- Szuper. Akkor ott várlak, Jiminie. És nem kell félned, nem lesz semmi baj, segítek. Itt vagyok neked – mondta, ami annyira jól esett, még akkor is, hogy nem egyből a „B tervre" akartam ugrani az „A-ról", kihagyva az utóbbit, de nem panaszkodhatok. Nem Jungkookkal leszek, hanem egy kedves és segítőkész hyung társaságában. Már csak abban kell reménykednem, hogy meg is értem majd vele az anyagot.

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Hello Sütikék!🥰♥️♥️♥️ Hosszú évszázadok múltán, de visszatértem😌

Szeretném itt is megköszönni mindenki kedvességét, türelmét és megértését. Nagyon sokat jelentett nekem az, hogy kaptam egy kis teret és a gyógyulásra koncentrálhattam. Mostmár csak a lelkiem vannak hátra, de ahhoz az is kell, hogy kicsit visszarázódjak a régi életembe😌♥️♥️♥️

Köszönöm a sok kedves kommentet is, rengeteget segített minden apró szócska, amit a falamra kaptam tőletek, vagy éppen privátban🥰♥️

Nos, mivel nem tudtam a kitűzött időpontra hozni a részt, ezért picit hosszabbra írtam, ügyelve arra, hogy ennek ellenére minden pontosan kijöjjön a végén😌♥️♥️

Mit gondoltok? Jungkook játszadozik Jiminnel, vagy komolyan közeledni próbál olykor-olykor?🤔 Szerintetek helyes az, ha csak így meg nem történtekké tették a dolgokat?🤔

Hogy vagytok kedveskéim?🥺🥰♥️♥️♥️

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

➖➖➖
xoxo: SanKook