Sosem tudjuk, hogy melyik a helyes út. Mindig azt kérdezgetjük, hogyha ezen haladok tovább, akkor vajon minden rendben lesz? Ám őszintén, gondoltunk már valaha is arra, hogy nincs olyan, hogy jó és rossz? Pontosabban, bármerre megyünk elkísérnek minket, hiszen az emberi élet nem mentes sem ettől, sem attól. Ezért a válasz nagyon egyszerű; mindegy, mert nincs olyan, hogy nyugalom és semmiség.

Hanséval és Jungkookkal közösen mentünk a helyszínre. Szintén valakinél tartották, ami az egész eseménynek olyan amerikai hatást kölcsönzött. Viszont a maga módján különleges volt, arról nem is beszélve, hogy nem egy büdös és forró diszkóban vagyunk, ahol a zenétől még a saját ordibálásunkat sem halljuk, s akarva-akaratlanul vonaglunk másokkal.

Hanse egészen jó cuccokból állított össze nekem valamit, s még a hajamat is beállította. A srác amekkora őrült, annyira érti a dolgát. Igaz, amikor Jungkookkal kettesben maradtunk egy pillanatra, amíg a legjobb barátom még indulás előtt elszaladt mosdóba, az egyetemista megjegyezte nekem, hogy most igazán buzinak nézek ki. Nem volt benne rosszmájúság, bár én késztetést éreztem arra, hogy bemutassam neki a középső ujjam. Csupán szeretetből.

Jungkook már itthon legurított egy gyors rövidet, vezetni nem tervez ismét, szóval valószínűnek tartom, hogy Taehyung fog hazahozni minket, vagy ott alszunk valahol. Érdekes is lenne visszavánszorogni az éjszaka közepén, miközben a fogadott bátyám – minden bizonnyal – csatak részeg lesz és úgy kell felvonszolni az egyetemre. Az biztosan nem az én dolgom lesz, tekintve, hogyha borul, akkor én összetörök alatta. Magasabb és nehezebb is az izomzat miatt, ami rajta van, én pedig hozzá képest egy formásabb ropi vagyok.

- Kérsz? – nyújtotta a cigarettás dobozát Hanse felé, aki csak megrántotta a vállait, s lazán kivett egy szálat, amit én leesett állal néztem. – Te is bevállalhatod, de kétlem, hogy jó lesz az asztmádra – kuncogott az egyetemista, én pedig csupán megforgattam a szemeimet.

Hanse nem utasít vissza dolgokat. Bár belőle ki is nézné az ember, aki nem ismeri. De én, aki tudja, hogy ő milyen, nem gondoltam volna, hogy el fogja fogadni azt az egy szálat, aztán pedig úgy kezd pöfékelni, mint aki évek óta űzi az ipart. Viszont látva az arcomat elmondta, hogy ő mindössze partidohányos, magától sosem állna le szívni, de most, hogy ingyen van a cigi és kicsit italozni is fog, jól esik neki.

Nem tudom, hogy mi lehet jó ezekben, meg egyáltalán a részegségben, de ha ők élvezik, akkor én nem szólok bele. Csak ne fújják a képembe és kész.

Amikor megérkeztünk, akárcsak előzőleg, egy welcome drinket nyomtak a kezünkbe, amit le kellett volna húzni, viszont a másik kettővel ellentétben mindössze beleszagoltam, s a nyelvemet is odadugtam. Először olyan íze volt, mind a barackos teának, viszont nem sokkal később égni kezdett az ízlelőszervem, mire elhúztam a számat. Ők hogy a francba isszák meg? Nem marja a torkukat?

- Gyertek beljebb! Van kaja, van pia, de pizzát is fogunk rendelni, csupán később. Valakinek van valamilyen allergiája? – nézett hol Hansére, hol pedig rám, mire mindketten megráztuk a fejünket. A házigazda elmosolyodott, s elmagyarázta nekünk, hogy mit hol fogunk találni.

A lakásnak két emelete volt, de mondta, hogyha sokat tervezünk inni, akkor a másodikat inkább hanyagoljuk, nem hiányzik az, hogy valakihez a mentő járkáljon, amiért kitörte a nyakát. A dohányzás az egész lakásban engedélyezett volt, amit már akkor kiszúrtam, amikor bejöttem. Kicsit füstös volt a levegő, ami keveredett az elektromos cigaretta édes gőzével. Talán ezért zavart kevésbé, bár ennek ellenére is kicsit fullasztó volt.

Az ajtón belépve egy folyosó fogadott minket. Jobbra nyílt a nappali, ahol a többiek is voltak. Valaki a kanapén ült, valaki a fotelbe, vagy a földön. Középen kártyák voltak, s valamit játszhattak. Fehér műanyagpoharak sorakoztak fel a dohányzóasztalon, s még a lámpa sem égett bent, hanem LEDet vezettek fel az ablakkeret köré, azt pedig sárgára állították. Mindössze ez adott valamennyi fényt, ami az egészet olyanná tette, mintha szürkület lenne. A maga módján hangulatossá sikerült.

Itt-ott gyújtók is le voltak téve, egy-két soju, valamilyen külföldi sör, tömény, rövid italok, amiből már jó adagokat elpusztítottak. Pedig nem késtünk. Legalább is nem annyit.

A nappalival szemben, a folyosó bal oldalán volt a konyha, ahol nem csupán a pult, de még a hűtő is tele volt pakolva mindenféle italokkal, amikről fogalmam sincs, hogy micsodák. Jungkook azonnal el is mart egy egyet, s töltött magának a kóla mellé, miközben felírta a poharára a nevét, bár nem hiszem, hogy a sok részeg törődni fog azzal, hogy kiéből iszik és mit.

Fent volt több szoba is, illetve a második mosdó, ahova valószínűleg csak én fogok feljárni. Gondolom, hogy az lesz a tisztább, senki sem teszi majd kockára az épségét azért, hogy dobjon egy sárgát, vagy éppen hányjon.

Jungkook hamar eltűnt, a barátaihoz ment, hogy egyesével köszönjön mindenkinek, amíg mi Hanséval próbáltunk valami olyan italt találni, aminek elég jó az illata ahhoz, hogy képes legyen én is meginni. Ja, és ne legyen olyan erős.

- Mit szólsz ehhez? Olyan íze van, mint egy üdítőnek és annyira nem is durva – ingatta a fejét a fiú, én pedig beleszagoltam az italocskába, s számat húzva ráztam meg a buksimat. – Akkor nem tudom – sóhajtott. – Húzd le a welcome drinket. Nem olyan durva, csak ne ízleld, mert akkor jobban üt.

- Nem biztos, hogy ez jó ötlet – sóhajtottam a kis kupicát nézve. Először nem volt rossz, de utána rendesen marta a nyelvemet. Mi van, ha befulladok tőle vagy valami?

- Sikerült választani valamit? – dugta be a fejét Jungkook.

- Nem igazán. Elég válogatós – válaszolt helyettem Hanse.

- Akkor majd én keverek neked valamit – lépett ide az egyetemista, miközben izgatottan összedörzsölte a tenyereit, én pedig csak tátogni tudtam, majd mellé álltam, s próbáltam lebeszélni erről.

- Nem szükséges, tényleg! Amúgy sem terveztem inni, vagy becsípni...

- Becsípni? – vágott a szavamba, majd elnevette magát. – Azt én fogok, Jimin – hajolt közelebb oldalra döntött fejjel, majd kacsintott egyet. – Ne aggódj, ez jó lesz, nem is olyan erős és egészen édes – kevert valami édes löttyöt bele, azt hiszem málnaszörpöt, ami miatt az egésznek sokkal kellemesebb színe lett, nem mellesleg az illata is jobb volt. – Ezt nyugodtan lehúzhatod – nyújtotta felém, amit én bizonytalanul vettem el, s nyeltem egy nagyot a kupicát nézve. Nem mertem megtenni, ezt pedig az egyetemista is látta rajtam. – Hanse, köszöntél már a többieknek? – kérdezte a fiútól, aki természetesen megrázta a fejét. Még a többiek közelében sem volt. – Akkor jobb, ha megteszed, néhányan elég sértődékenyek részegen – mondta Jungkook.

- És Jimin? – kérdezett rá jogosan, ám a fiatal férfi egy mosoly kíséretében hárított.

- Neki nem fognak bepofázni, ő hozzám tartozik – jelentette ki egyszerűen, nekem pedig a szívem erre egy hatalmasat dobbant.

Tudom, hogy semmi értelme, ugyanakkor semmi jelentősége nem volt ennek, mégis a maga módján olyan dominanciát sugároz ez a kijelentés, hogy a térdeim képesek lennének beleremegni, ha nem a fogadott bátyámról lenne szó, akit ráadásul nem vonzanak a fiúk.

Pontosan ezért kell elengednem nem csupán a gondolatot, de a hallottakat is, mivel a végén félreérteném, amire meg aztán semmi szükség. A családot is képes lenne szétszedni, ha beállítanék egy olyannal, hogy tetszik a fogadott bátyám. Anya már nem tudna úgy tekinteni rám, Jungkookra, vagy a barátjára, mint ezelőtt. Milyen ciki lenne már...

- Hát jó – rántotta meg a vállait Hanse, majd ki is fordult a konyhából, amit Jungkook figyelemmel is kísért, s mikor már csak ketten voltunk, ismét nekem szentelte minden figyelmét.

- Mitől félsz, Jimin? – kérdezte, mire én nagy szemekkel néztem rá.

- Tessék? – szólaltam meg meglepődve.

- Mi tart vissza? Miért nem iszod meg? Ennyitől tényleg semmi bajod nem lesz, főleg, hogy ez enyhe a welcome drinkhez képest – ingatta a fejét, ám én csak elhúztam a számat. Félek? Határozottan, de mitől..? – Nem bízol bennem? – kérdezte, mire ismét, szinte azonnal felkaptam a fejemet, s magyarázni kezdtem.

- Dehogy! Nem erről van szó! – szabadkoztam. – Csak ez... Olyan idegen nekem és nem hiszem, hogy helyes ezt tennem – motyogtam. Abszolút nem voltam biztos ebben.

Nem tudtam, hogy mi aggasztott ennyire, s miután elkezdtem találgatni, már azt sem voltam képes eldönteni, hogy melyik taszít a leginkább. Teljesen összezavarodtam, s nem akartam én lenni a prűd a nagyok között. Mi van, ha nem fognak kedvelni ezért? Mi van, ha megutál mindenki..?

Szégyenemben még a fejemet is lehajtottam, mire nem várt meglepetés ért. Az egyetemista közelebb lépett hozzám, csontos mutatóujját az állam alá helyezte, s azzal emelte fel a buksimat, hogy egyenest a szemeibe tudjak nézni. Az ajkaim is elnyíltak egymástól, nem csupán a tette miatt, de azért is, amit magam előtt láttam. Egy iszonyatosan helyes fiatal férfit.

- Attól félsz, hogy anyukád megtudja? – kérdezte lágyan, míg én csak bámultam rá. Olyan közel volt, hogy szinte éreztem a leheletét az arcomon, főleg, hogy picit le is hajolt hozzám. Mellkasunk majdhogynem összeért. – Vagy attól, hogy nem tudsz majd leállni és olyanokat teszel vagy mondasz, amit nem kellene? Hogy kitudódik a kis titkod általad? – kérdezgetett, de nem várt választ, s ha akart volna sem kapott volna. Elvesztem a tekintetében, megbénított az, amit tett, a hangja, a közelsége, az illata, ami enyhén keveredett a cigaretta bűzével, rajta mégis olyan kellemesen hatott. Nem tudtam, hogy mi van velem, de abban a pillanatban nem is azzal foglalkoztam, hogy kiderítsem. – Nem hiszed, hogy ezt kellene tenned? Mondd, van bárki, aki két út közül tudja, hogy melyik a helyes? Nem, senki sem tudja. Viszont sosem késő visszafordulni. Aki egyszer letér az útról, még van esélye visszajutni oda, ha nem ment túl messze – döntötte oldalra a fejét, s szemeim helyett valami máson akadt meg a tekintete. S ha nem lett volna elég egyértelmű, hogy min legelteti a szemeit, hüvelykujjával finoman végigsimított alsó ajkamon, ezzel oldalra húzva egy picit puháimat, amit igyekeztek követni kedves keze lágy mozdulatát. Egy szexi, féloldalas mosolyt ejtett. – Nos, vannak még kétségeid, Jimin? – mondta ki a nevemet, mire a hideg végigfutott a gerincem mentén, s éreztem, hogy az arcom is lassacskán vörösödni kezd. Talán a pánik miatt, de ekkor megemeltem a kupicát, Jungkook hátrébb is lépett, hogy teret adjon nekem, én pedig egyből lehúztam a tartalmát. S be kellett vallanom... valóban nem volt erős, inkább finom. Az egyetemista elégedetten vigyorgott. – Jó fiú – bólogatott. – Ha szeretnél még ilyet, akkor szólj. Majd gyere ki te is – biccentett a nappali felé, majd könnyűszerrel kisétált rajta, míg én csak néztem a hűlt helyét nem is tudom, hogy meddig.

Ez mégis mi volt? Miért nem tudtam megmozdulni és miért néztem őt annyira egyértelműen vágyakozó szemekkel? Jézusom, mit gondolhat! Teljesen eszement vagyok, hiszen ő a fogadott bátyám, én pedig egy, a családom számára nyíltan meleg srác. Nem tehetem meg ezt sem vele, sem Junhoval, sem pedig anyuval... Rámozdulni a barátja fiára? Szenzációs botrány lenne belőle, az biztos!

A mosogatóhoz lépve gyorsan megengedtem a vizet, s a hideg folyadék alá tettem a csuklóimat, hátha kicsit visszatérek a valóságba, s nem csupán magamat, de a gondolataimat is lenyugtatom.

Ekkor viszont Hanse jött vissza, ám csupán a fejét dugta be, hogy szólni tudjon nekem.

- Jimin, gyere! Közösen fogunk játszani, nehogy lemaradj! – mondta, én pedig felé fordultam, s miközben elzártam a csapot, válaszoltam neki.

- Persze, sietek!

A nappaliban mindenki összegyűlt, így nekem is alkalmam nyílt köszöngetni, nehogy igaz legyen az, amit Jungkook mondott, hiába voltam biztos abban, hogy csak Hansét akarja lerázni. Jobb félni, mint megijedni, nem hiányzik, hogy bárki is megharagudjon rám, amiért nem üdvözöltem.

Egy körbe ültünk, természetesen a földre, mivel az ülőalkalmatosságokon nem volt elég hely, s egységesen szenvedjen mindenki. Én Jungkook és Hanse mellett foglaltam helyet, a fiatal férfi mellett pedig Taehyung volt. Ő ezúttal kihagyta a húgát a buliból, amit sajnáltam, mivel, bár nem sokat beszéltem még Chaewonnal, egész kedves lány volt. Meg így legalább nem csupán ketten voltunk az osztálytársammal ilyen fiatalok. Ki tudja, talán Chae még a barátnőit is magával hozta volna.

- Mindenki kedvenc ivós játékát fogjuk játszani – nevetett a házigazda, Cheolwook, miközben kiitta az utolsó cseppet is a sojus üvegéből, majd rátekerve a kupakot, középre tette. – Felelsz vagy mersz – pillantott fel, mire a többiek lehurrogták, de ő magyarázni kezdett. – Nyugi, várjátok meg, amíg ismertetem a szabályokat! – mondta, s visszaaraszolt a helyére. – Szóval, a szokásos „büntetésből vetkőzünk" – rajzolt macskakörmöket a levegőbe. – dolgot kicsit átvariáltam. Lesz egy alapfeladat, amit meg kell csinálni és aki nem hajlandó rá, választhat, hogy iszik ebből a 72 fokos Tatra teából, természetesen whiskys pohárból, vagy megcsinálja a büntetőfeladatot, amit szintén az talál ki, aki az előzőt is.

- Mi a helyzet a felelésekkel? Durvább kérdések lesznek? – tette fel a teljesen jogos kérdést Mina.

- Pontosan, de ilyenkor már a kérdező feladatot is adhat.

- Tehát a választásunk gyakorlatilag nem is ér semmit, ha nem válaszolunk a kérdésre? – tátotta el a száját Hyejin, mire Cheolwook, aki kitalálta ezt a fantasztikus játékot ezekkel a csodás szabályokkal, egy nagyot bólintott. – Király – ismerte el a lány. – Én benne vagyok.

- Csináljuk. Tüzeljük fel kicsit a hangulatot – dörzsölte össze izgatottan a tenyereit Youngho, s mivel a többség beleegyezett, gáz lett volna nemet mondani rá.

A kupakos rész volt a kérdező, avagy a feladatadó, míg a soju alja az áldozat. Nagyon sok kellemetlen kérdés és merészebbnél merészebb feladatok hangoztak el, s mivel senki sem akart inni, vagy bevállalni a súlyosabb feladatokat, inkább végrehajtották az elsőket.

Az üveg egyszer csak Minára mutatott, illetve Taehyungra. Az előbbinek volt szerencséje, ő tehetett fel kérdést, vagy adhatott feladatot. Örömében még tapsikolni is kezdett a lány, majd egyből bele is vágott.

- Felelsz vagy mersz, drága Taehyung? – mosolygott.

- Felelek – mondta, majd előkapva az elektromos cigarettáját, beleszívott egy nagyot.

- Ha nyitottak már rád szex közben, azt ki tette és mik voltak a körülmények? – kérdezte, mire mindannyian csak érdeklődően figyeltük a fiút.

- Anyám nyitott ránk, amikor az akkori barátommal szexeltünk. Mivel sikított egyet, a húgom is elindult fel, szóval majdnem két pöcsnek a tanúja is lehetett kilenc évesen. Jobban mondva csak egynek. Az enyémet nem láthatták – nevetett, én pedig leesett állal néztem rá. Ő most...?

- Taehyung biszex. Ő az, akiről meséltem régen – suttogta Jungkook, de én még mindig teljes sokkban voltam. Taehyung lenne a biszex barátja? A büdös életben nem néztem volna ki belőle!

- De gáz – nevetett Mina. – Virslipartira hazajönni – fokozta, mire a srác csak mosolyogva megrántotta a vállait, s az üvegért nyúlt, hogy pörgessen.

Jól megforgatta az üveget, alig akart megállni, s amikor elkezdett vészesen lassulni, még levegőt is elfelejtettem venni. Olyan szépen megúsztam, csak laza kérdéseket kaptam, vagy egy-két feladatot, de mindet végigizgultam, elvégre egyre csak durvábbak lettek a srácok. Én pedig nem akartam semmi olyat tenni, ami teljes mértékben kiszakít a komfortzónámból. S a legjobb, hogy az üveg Jungkook és köztem talált nyugalomra.

Azt vettem észre, hogy az egyetemista közelebb húzódik hozzám, ezzel picit arrébb lökve, amit először nem értettem, de ekkor az, aki a feladatot fogja adni, vagy a kérdést feltenni, elnevette magát, s nem is tudta tartani a száját.

- Mi az, megvédjük az öcsikénket? – kérdezte Youngho.

- Amúgy is közöttünk állt meg. Ilyenkor mi döntjük el, hogy ki szeretne játszani ebben a körben – válaszolt az egyetemista, én pedig csak csendben hallgattam. – Vagy talán hagynál unatkozni? – kérdezte mosolyogva, mire a tetovált térdű Youngho is hasonlóképp cselekedett.

- Eszemben sincs. Felelsz vagy mersz? – kérdezte.

- Merek – mondta hezitálás nélkül Jungkook.

- Akkor kapd le a tesókádat – biccentett felém, mire az összes vér kiment az arcomból egy szempillantás alatt. Jungkookra pillantottam, de ő nem nézett rám, sokkal inkább acélozta meg a tekintetét a haverján. – Pörgessük fel kicsit ezt a játékot. Amúgy is közöttetek állt meg, úgy gondolom, hogy az lenne az igazságos, ha mind a kettőtöket egyformán kihívás elé állítalak – fonta össze a mellkasa előtt a karjait, mire a mellettem ülő fiatal férfinek megrándult a szemöldöke.

- Mi a büntetés? – kérdezte.

- Hát nyilvánvalóan ez a 72 fokos csoda – ingatta a fejét. – Viszont a büntetés... Hm, mondjuk az, hogy mindketten videóra veszitek, ahogy kiveritek és elkülditek a szüleiteknek. Addig pedig nem törölhetitek ki, amíg meg nem nézték – mosolygott.

- De egy állat vagy! – nevetett Geunwon, miközben megcsapta a mellette ülő feladatadó vállát. – Gyerünk már, csak egy kis csókocska. Még én is lekapnám a tesódat, nézz már rá! Ártatlan pofija van és nem is olyan pasis – rántott vállat, mire Youngho szemei egyszeriben felcsillantak.

- Nem is rossz! – bólogatott elismerően. – De rendben, ha nem te kapod le, akkor majd én és természetesen a kiverős videó is vele jár – rántotta meg a vállait.

- Youngho, ő csak 16 éves én pedig 21! – mondta Jungkook, immáron kicsit a hangját is felemelve, mire én összehúztam magam mellette.

- És? Volt már barátnője, nem? Akkor nem ez lenne az első csókja. Gondolom már nem is szűz – rántotta meg a vállait.

De! Rohadtul szűz vagyok és még az a mocskos első csókom sem csattant el rövid életem alatt!

Ide-oda kapkodtam a tekintetemet, s komolyan nem tudtam, hogy hogyan kellene kiszállnom ebből a játékból. Már azon is agyaltam, hogy csak felállok és kisétálok a francba.

- Az teljesen más – morgott mellettem a férfi, de úgy tűnt, hogy a nemtetszés itt nem volt döntő abban, hogy megváltoztassa a kiadott feladatokat.

- Vagy te csókolod meg, vagy én fogom! – nevetett jókedvűen Youngho, én pedig bármennyire szerettem volna az erőset és a nagyfiút mutatni, nem ment. Kicsit összébb húztam magam. Ez a hely egyáltalán nem volt biztonságos és a társaság sem tűnt annyira jónak, mint ahogy eleinte hittem. Mindenki Jungkookra nézett, aki megfeszítette az állkapcsát, s elég dühösen nézett a tetovált térdű srácra. – Tehát ez egy engedély – csapott combjaira, s kelt is fel, hogy hozzám sétálva elvegye az első csókomat.

Nem akartam, határozottan nem. Az elsőre kedves, s barátságos társaság azonnal az eddigi jelzőkkel illetett ellentettje lett. Féltem, hogy mi lesz, mert akárcsak más, én is egy különleges embertől akartam kapni, valaki olyantól, akibe szerelmes voltam, s aki viszont szeret. Nem pedig egy játék miatt, ahol mást se veszünk figyelembe, minthogy ki mennyire merész, s jelen esetben mennyire festett erkölcsű.

Viszont mihelyt letérdelt elém, s kezét emelte, hogy arcomra foghasson, a mellettem lévő bátyám felszólalt.

- Rohadj meg, Youngho – mondta ijesztően mély hangján, majd államra fogva erélyesen kényszerített arra, hogy felé fordítsam a fejem, s ajkait enyéimre nyomhassa.

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Hello Sütikék! Na csak befutottam ezzel, hehe😌♥️♥️♥️

Először is, szeretnék itt is elnézést kérni, amiért el kellett halasztanom a részt családi okok miatt, amire nem szeretnék részletesen kitérni. Legyen elég annyi, hogy én jól vagyok, úgy aránylag😌♥️

Nagyon szépen köszönöm mindenki türelmét és kitartását, a kedves szavakat is, nagyon jól estek ezekben a nehéz pillanatokban🥰

NA!! De visszakanyarodva a részhez🥳 Elcsattant az a csókocska, de vajon milyen következményekkel jár?🤔 Ne feledjük azt sem, hogy Jungkook azért pár évvel idősebb, mint Jimin, aki ráadásul kiskorú😌

Hogy vagytok kedveskéim? Milyen volt az érettségi?🥺🥰♥️

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

➖➖➖
xoxo: SanKook