Ha megkérdezed magadtól, hogy miért nem vagy képes merni, élni, mint mások, gondolj arra, hogy mi mind a saját gátlásunk cölöphöz kikötött kutyái vagyunk.

Ahhoz képest, hogy mennyire izgultam az elején, minél tovább maradtam a társasággal, annál felszabadultabb lettem. Lehet, hogy egyetemisták, mind idősebbek tőlem, de nagyon rendesek. Kínálgattak különféle italokkal, s bár eleinte nemet mondtam rájuk, mivel mindet túl erősnek gondoltam. Párnak a nevét se jegyeztem meg. Viszont, amit a lányok adtak, egészen finom volt. Valamilyen likőr volt, ha jól emlékszem, akkor csokoládé.

Velem ellentétben Hanse elég sok piát elfogadott, ahogy Chaewon is. Kicsit úgy is éreztem, hogy itt én vagyok az egyetlen, aki még nem vett részt ilyesmiben, s sokkal inkább adott a jó gyerek szerepének, ahol egy bizonyos korig nincs buli, sem pia. Szerencsére ez a krémlikőr nem ártott, kicsit felszabadultabb lettem tőle, de nem is mertem sokat inni belőle. Az este során mindössze egy-két pohárkával fogadtam el, a maradékban valamilyen kólát, vagy vizet ittam.

Jungkook viszont szinte vedelte az alkoholt. Úgy itta, mint én a kedvenc narancslevemet. Még csak el sem torzult az arca, pedig elég erőseket próbált ki, s több fajtát is. Viszont nem úgy nézett ki, mint aki annyira lerészegedett, hogy ne tudjon magáról. Mindössze sokat nevetett és mosolygott. Örülök, hogy nem egy balhés részeggel van dolgunk. Másképpen elég nehéz lenne hazavonszolni.

A kanapén ültünk, s éppen hallgattam a lányokat, amint egy pasit beszélnek ki. Ha jól érettem, akkor Mina exéről volt szó. Legalább is jövőbeli exe, mivel még nem szakítottak, de ezek után nagyon úgy fest, hogy nem sokáig lesznek együtt.

- Az ilyen rohadjon meg! Ne is törődj vele – mondta komolyan Hyejin-unnie, miközben Mina vállára simított, aki csak lebiggyesztett ajkakkal bólogatott.

Ekkor valaki leült mellém, s nekem dőlt. Oldalra pillantva láttam meg, hogy Hanse az, így csak mosolyogva simítottam a hajába, amit ő hagyott is nekem. Még a szemeit is lehunyta egy pillanatra.

- Minden rendben? – kérdeztem meg a szokatlanul csendes fiút. Nem meglepően a fejét rázta.

- Kicsit szédülök – mondta, majd sóhajtott egyet. – Nem kellett volna annyi minden megkóstolnom.

- Menjünk ki? – mocorogtam kicsit, hogy ezzel is arra utaljak, ez nem csupán egy kérdés volt, hanem kérés. Hátha a friss, immár hűvös éjszakai levegő jót tesz neki.

Szerencsére nem állt ellen, ő is lassan felkelt, s tántorogva elindult az udvar felé. Egy gyors pillantást vetettem a többiekre. Mind el voltak foglalva, mindössze a lányok bólintottak, miszerint jobb, ha kimegyek vele, nehogy baja legyen.

Jungkook társasága tényleg nem rossz. Eddig mindenki nagyon rendes velünk, s egyáltalán nem néznek le minket azért, mert fiatalabbak vagyunk. Bár, van egy olyan sejtésem, hogy az is közrejátszhat, hogy Chaewon Taehyungnak a húga, Hanse extrém, látszik, hogy minden hülyeségbe benne van, én pedig Jungkooknak vagyok a fogadott öccse. Még akkor is, ha nem házasodtak össze a szüleink.

Amikor kiértünk, akkor láttuk meg, hogy nem csupán mi jöttünk ki a levegőre. Jungkook a lépcsőnél ülve cigarettázott, Taehyung pedig kint volt, s telefonozott közben. Az utóbbi vett minket észre először, s egyből elmosolyodott.

- Milyen eddig a buli? Hogy érzitek magatokat? – kérdezte kedvesen. Bár eleinte tartottam tőle, egyre inkább erősödik bennem a szimpátia iránta. Valójában nagyon kedves férfi.

- Egész jó, csak Hanse kicsit – pillantottam a fiúra, aki már le is tette a fenekét a földre, fejét a tornácnak támasztotta, s gondolom próbálta felvenni a versenyt a hányingerrel, ami a szédülésével együtt jár. – Kicsit rosszul van – ingattam a fejem.

Taehyung a fejem felett nézett rá az osztálytársamra, majd húzta el a száját.

- A pizza 10 perc múlva érkezik. Addig nem volt valami sok kaja, mert ez a sok vadállat bezabálta. Aztán éhgyomorra nem a legjobb inni – sóhajtott.

- Jobban üt a pia – tette hozzá lassan Jungkook, miközben kifújta a levegőt, s jó dohányos módjára köhögött is párat.

- Főleg, ha keveri az ember és nincs hozzászokva – bólogatott Taehyung. – Szerintem többet ne engedd inni. Fiatal még, ne legyen rossz első élménye – nézett rám egy kedves mosollyal, mire akarva-akaratlanul az én ajkaim is felfelé görbültek, s bólintottam is egyet.

- Rendben van, hyung. Köszönöm szépen – hajoltam meg egy kicsit, mire a férfi csak legyintett egyet, miszerint semmiség, hiszen ő sem szeretné, hogy mások rossz szájízzel távozzanak.

- Mennyire leszel másnapos? – kérdezte Jungkook felé fordulva, aki ennek hallatán elmosolyodott, de nem válaszolt. – Értem – sóhajtott. – Úgy tűnik, hogy mindkettővel még kint kell maradnunk egy kicsit – pillantott rám egy kedves mosollyal.

- Soha többet nem keverem a piát – motyogott Hanse, s a kezemért nyúlt, hogy lehúzzon magához, ugyanis a vállamra akarta hajtani a fejét. Mindezek után pedig fáradtan pislogott maga elé.

- Ne hozzak valamit? Nehogy megfázz – mondtam neki az aggályaimat.

- Maradj velem! – ölelt át, s úgy tűnt, hogy nem mostanában akar elengedni. Kicsit nyűgösnek találtam őt. De ez még mindig jobb, mintha hisztis, vagy erőszakos részeg lenne. Igazából Hanse egészen aranyos volt így. El is mosolyodtam erre, s biztosítottam arról, hogy nem megyek sehova, de ha fázik, akkor mindenképpen szóljon és hozok ki neki valamilyen takarót.

- Te nekem nem hozol ki valamit? – pillantott fel Jungkook Taehyungra, aki visszakézből válaszolt is, bár nem úgy, ahogyan arra számítottam tőle.

- Eltaláltad. Van két csinos lábad, annyira nem basztál be, hogy ne tudj bemenni egy pillanatra – nyomkodta a telefonját, mire a fogadott bátyám jóízűen elnevette magát.

- Cuki. Nekem is hozzád kellett volna bújnom, hogy igent mondj? – biggyesztette le az ajkait, mire én akarva-akaratlanul jöttem zavarba, s kaptam el a tekintetem a másik kettőről.

Eszembe jutott sajnos az, amit a minap csinált velem. Ahogy közeledett, amiket mondott, hogy milyen kicsiny volt a távolság kettőnk között. Olyan tiltott gyümölcsnek számított mindez, aminek leszakítása, s megkóstolása komoly büntetést rótt maga után. Viszont mind tudjuk; mindig az a legkívánatosabb és a legédesebb.

- Bújj ahhoz, aki elviseli a szagodat részegen – nézett rá furán Taehyung-hyung, s távolabb araszolt a legjobb barátjától. – Idegesítő vagy így... Szedd össze magad, Jeon Jungkook! Mindegy is – sóhajtott egy nagyot. – Hozok ki nektek egy takarót, nehogy megfázzatok – pillantott rám hyung, míg én egy kedves mosoly kíséretében bólintottam egyet.

Ő szépen besétált, addig pedig együtt maradtam a két józanodó félben lévővel. Hanse már egy ideig nem mondott semmit, az utolsó kérése az volt, hogy maradjak vele, azóta nem volt túlságosan beszédes. Inkább Jungkook és Taehyung dumáltak egymással. Az utóbbi inkább oltogatta az előzőt.

Bár nem terveztem társalogni, el voltam foglalva azzal, hogy Hanse puha haját simogattam, s a távolba meredve gondolkoztam. Viszont ezt a túloldalt ülő fél nem így gondolta.

- Milyen eddig a buli? – kérdezte mély hangján, mire megborzongtam, s egy picit meg is feszültem.

- Egész jó. Kedvesek a barátaid – válaszoltam.

- A többség rendes, de vannak köztük seggfejek is. Younghoval különösen vigyázz – nyomta el a szálat maga mellett, s folytatta is. – Neki mindegy, hogy az illető nő vagy férfi, amíg lyuka van és mozog, addig tökéletes. A magadfajtákat meg különösen kedveli – pillantott rám, mire nekem ráncba szaladt a homlokom.

- Mármint...? Hogy érted, hogy a magamfajtákat, hyung? – kérdeztem rá, hiszen nem értettem, hogy mire céloz így.

- Akik édesek és nem csupán az üvölt róluk, hogy szüzek – kezdett játszani a gyújtójával. – De az is, hogy nem vetik meg az azonos nemet – nézett rám, mire elkerekedtek a szemeim, s még a vér is kifutott az arcomból egy pillanatra. Teljesen bepánikoltam, hogy talán Hanse meghallotta, ugyanis nem most, s nem is így terveztem neki elmondani, hogy meleg vagyok. Viszont, mintha csak hallaná a gondolataimat, Jungkook azonnal megnyugtatott. – Kiütötte őt a pia, már egy ideje alszik – ekkor lenéztem a fiúra, aki még mindig ölelt magához, viszont valóban csukva voltak a szemei, s egyenletesen vette a levegőt. Egy pillanatra megnyugodtam, egészen addig, amíg meg nem éreztem egy újabb, nagyobb buksit a vállamon. – Bejönnek az olyan srácok, mint ő? – kérdezte.

- Hyung, miért..? – szerettem volna magyarázatot tőle a viselkedése miatt, de ő a szavamba vágott.

- Csak válaszolj.

Nagyot nyeltem, s csupán reménykedtem benne, hogy nem hallotta. Jungkookon érződött az alkohol és a büdös cigaretta szag. Egyáltalán nem volt kellemes az orromnak, mondhatni csípte, viszont a viselkedése... Valamiért elvette az undoromat ettől. Kedves és aranyos gesztus volt, ahogy bújt hozzám, ahogy beszélt nekem. A maga lágyságával és mély hangtónusával volt szigorú és követelőző.

Nem értettem, hogy mi lelte őt, s mi lelt engem. Hiszen akkor, abban a pillanatban nem úgy gondoltam rá, mint a fogadott bátyámra. Viszont ez nem tartott sokáig. Az a rengeteg gátlás, ami bennem volt, nem engedett messzire. Olyan volt, mint egy nyakam köré csavarodott vaskos lánc, aminek a másik végét egy cölöphöz kötötték.

- Nem, mintha sok közöd lenne hozzá... – motyogtam. – De ő csak a legjobb barátom. Az egyetlen, akim van – simítottam meg finoman Hanse arcát. – Nem ismer, lehet, hogy ezért van még mellettem. Én pedig, ha kell, sosem mondom el neki az igazat, csak maradjon velem.

- Ugye tudod, hogy nem hazudhatsz neki örökké? Ha nem fogad el olyannak, amilyen vagy, akkor nem is olyan jó barát, mint amilyennek gondolod – hunyta le a szemeit az idősebb is.

- De megpróbálhatom, nem? – pillantottam fel az égre, melyet most nem világítottak meg csillagok. A szmog, s a mostanság egyre gyülekező esőfelhők miatt aligha volt szerencsém látni egy-két éjszaka őket.

- Persze, megpróbálhatod. Az igazi kérdés itt az lesz, hogy képes leszel rá?

A fejemet automatikusan fordítottam Jungkook felé, s értetlenül pillantottam rá.

- Miért ne lennék képes rá?

- Mert arról van szó, hogy hazudnod kell. Gondolod, hogy elég jó vagy ahhoz, hogy egyfolytában a szemébe tudj hazudni a legjobb barátodnak? Sőt, inkább úgy kérdezem, hogy elég rossz vagy ahhoz, hogy hazudni tudj, Jimin? – húzódott arrébb, s nézett a szemeimbe. Egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán, miközben oldalra döntötte a fejét. – Nem vagy te olyan szent, nincs igazam? Hiszen könnyebb menekülni a problémák elől, mint szembenézni velük – emelte meg egyik kezével az államat, s úgy tekintett le rám. Most már biztos vagyok benne, hogy észrevette, hogy nagyot nyeltem. – Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lenne könnyű dolgod, ha most, amíg ő alszik, egy srác kikezdene veled. Hogyan néznél a szemébe? Elvégre, miközben ő aludt, addig te enyelegtél valakivel. Egy férfival. Mondd, még így is képes lennél hazudni neki és beadni, hogy valójában a csajok jönnek be? – emelte meg a mutatóujját, majd simította meg az alsó ajkamat.

A kezem megállt a mozgásban. Többé nem lapogattam Hanse puha haját, sőt, még levegőt sem vettem egy ideig, annyira megszeppentem. Ellenben ezekkel, a szívem hevesen vert a bordáim között, s biztos vagyok benne, hogy nagyon vörös lehetett az arcom. Szerencsére a kint pislákoló lámpa az eredeti színeket nehézkesen adhatta vissza.

Jungkook mosolygott. Büszke volt magára, amiért ismét sikerült ott eltalálnia, ahol biztosan a vesztembe rohannák. Nem volt szükségem arra, hogy időt töltsek el azzal, hogy pro és kontra érveket gyűjtsek. Mert míg én előálltam egy tökéletesnek tűnő ötlettel, ő elérte, hogy elbizonytalanodjak az eddig biztosnak hitt lépéseimben. A szilárd álláspontomban, a vastag, előttem felhúzott falon lyukat talált, egy repedést, s ez elég is volt neki.

Egy idő után kiabálást hallottunk bentről, mire az egyetemista komoly arcot vett fel, s távolabb csúszott. Vissza, ahol eredetileg is volt.

Taehyung lépdelt ki a házból, miközben a húgának ordibált valamit, s a kezében egy pokrócot tartott.

- Bocsánat, csak Chaewont kerestem. Az egyik mosdóban volt Hyejinnel és fogta a haját – mesélte. – Minden rendben van? – kérdezte tőlem, én pedig csak ekkor vettem észre, hogy valójában kapkodok a levegőért. A tüdőm sípolt, én pedig az oxigénhiány miatt már kettőt láttam mindenből.

Erre még Hanse is felkelt, s bár eleinte fel sem fogta, hogy hol van, szerencsére nem sokkal később realizálta, hogy annyira nem fényes a helyzet.

- Hol van az inhalátorod? – kérdezte azonnal, mire Taehung leguggolt hozzám, s a vállamra fogott.

- Rohama van? – kérdezett rá.

- Asztmás – válaszolta Hanse, míg én csak próbáltam a levegő után kapkodni, illetve felkelni, ugyanis bent hagyhattam a kanapén a pipámat, viszont ide ki nem hoztam magammal. A fene se gondolta volna, hogy egy kis levegő visszatartástól előjön! Bár, őszintén fogalmam sincs, hogy mennyi ideig lehettem úgy.

Egy csattanás ütötte meg a fülemet, s a következő, amire feleszméltem, az volt, hogy Jungkook a térdemre fog, s a kezembe nyomja az inhalátoromat. Sőt, még abban is segített, hogy a számhoz eltaláljak.

Miután pedig használtam, s éreztem, amint a gyógyszeres oldat hatni kezd, elemeltem a remegő kezemet a számtól, s az ölembe ejtettem. Innentől pedig próbáltam magamtól levegőt venni, mélyeket szippantani a friss éjszakai fuvallatból, s lenyugodni, ugyanis nagyon megijedtem.

Talán furán hangzik, hiszen asztmás vagyok, hozzá vagyok szokva ezekhez, viszont a fulladásos haláltól félek a legjobban. Lehet, hogy pontosan ezért. Már túl sokszor tapasztaltam, hogy milyen az, amikor az oxigénért küzdünk. S nem gáz, víz, vagy nyakunk köré font karok, vagy kötél az, ami megöl. Hanem saját magunk vagyunk a valós ellenfelek.

- Jobban vagy? – kérdezte tőlem Jungkook. – Menjünk haza?

- Nem – ráztam a fejem, miközben átöleltem a karjaimat. Még a hideg is kirázott, hiszen teljesen lefőttem félelmemben. – Maradhatunk, csak... Adjatok pár percet.

- Kint maradok veled, jó?

- Nem kell – utasítottam vissza az egyetemista ajánlatát. Bár nem ő volt a hibás, hiszen én tartottam vissza a levegőt, mégsem szerettem volna újra azzal kísérletezni, hogy mekkora a tűrőképességem.

- Jungkook, kísérd be Hansét, nehogy megfázzon. Majd én maradok veled – ült le mellém Taehyung, mire felnéztem rá.

- Tényleg nincs szükség erre, hyung. Te is megfázhatsz, ha kint maradsz... – motyogtam.

- Van egy takarónk – rántotta meg a vállait, miközben Jungkookra nézett, akinek bár nem tetszett az ötlet, s hosszú másodpercekig nem mondott semmit, végül egy sóhaj kíséretében felkelt, s Hanséval együtt bementek a házba. Taehyung ezután a hátamra terítette a pokrócot, mire én nagy szemekkel pillogtam rá.

- Hyung, veled mi lesz?

- Neked jobban kell. Egyébként mióta vagy asztmás? – terelte a témát, ám én koránt sem voltam elégedett a válaszával. Ezért is fogtam, s kicsit közelebb húzódtam hozzá, hogy kettőnkre tudtam teríteni a kihozott anyagot. Az idősebbet meglepte a tettem, de nem mondott semmit. Nem ellenkezett, csupán lágyan elmosolyodott.

- Kiskorom óta – meséltem. – Nagyon rossz volt, mert akkor még ennyire se kezeltem jól, mint most. Anyu úgy engedett el iskolába, hogy előtte beszélt az osztályfőnökkel, hogy különösen legyenek figyelmesek velem. Sokan nem kedveltek utána, mert még tesiből is felmentést kaptam eleinte. Utána kiharcoltam magamnak, hogy könnyített testnevelésen részt vehessek – ömlöttek belőlem a szavak.

- Az unokatestvérem is asztmás volt. De ő kinőtte – ingatta a fejét. – Voltál már sószobában? Elvileg az nagyon jó az asztmásoknak.

- Nem, de dohos borospincében igen – kuncogtam, mire a srácból is sikerült kicsikarnom egy kisebb hahotázást.

- Az biztosan jótékony hatással volt az asztmádra – pillantott rám, mire én csak megrántottam a vállaimat.

- Túléltem – rántottam meg a vállaimat. – De soha többet nem mennék oda vissza. Jó érzés hallani másoktól, hogy többszörös túlélő vagyok és ez milyen menő lehet, de átélni azért nem kellemes.

- Gondolom. Nekem eddig egy halálközeli élményem volt. De az... Inkább gáz, mintsem király – mondta, mire azonnal felcsillantak a szemeim, s izgatottan fordultam felé.

- Mondd el nekem, hyung! – pillogtam rá, mire ő elhúzta a száját. – Kérlek szépen! Nagyon kíváncsi lettem.

- Hát jó... Csak annyi volt, hogy kisebb koromban sok olyan mesét láttam, amiben a gonoszok elcsúsznak a banánhéjon. Nem akartam elhinni, hogy tényleg olyan csúszós, szóval megettem egyet és ledobtam a földre és keresztül akartam sétálni rajta. Hát... Annyira nem volt jó ötlet, mert valóban megcsúsztam, de úgy, hogy lefejeltem az asztal sarkát – simított a tarkójára. – Anyuék bevittek a kórházba, ott kaptam pár öltést a sok szidás mellé. Esküszöm, hogy jobban féltem anyám haragjától. Majdnem agyonvert, amiért ilyen idióta voltam – nevetett. – Azóta se bírok ránézni a banánra – húzta a száját, míg én csak jót mosolyogtam a történeten.

- Nem lehetett unalmas életed – vontam le a következtetést.

- Inkább a szüleimnek nem volt. Annyiszor járkáltunk kórházba, hogy az hihetetlen – rázta a fejét.

- De miért? Beteg voltál, hyung? Vagy Chaewonnal volt valami? – érdeklődtem, de ő csak elhúzta a száját.

- Többnyire. De volt egy eset, amikor nem velünk volt a baj. Egy jó barátom volt rosszul és mi vittük be. Nem én éreztem szarul magam, mégis olyan kilátástalan volt a helyzet – húzta a száját, én pedig látva az arckifejezését elszomorodtam.

- De már jobban van a barátod, nem? – kérdeztem rá óvatosan, mire ő csak nagyot sóhajtott, s lassan megrázta a fejét.

- Sajnos nincs és nem tudom, hogy valaha felépül.

- Sajnálom... Nem akartam kellemetlen témába belemenni – mondtam azonnal, mire Taehyung megrázta a fejét, s elmosolyodott.

- Ugyan, nincs semmi baj. Velem nincs – rántotta meg a vállait. – Lassan menjünk be? Vagy még szeretnél levegőzni?

- Nem, már jól vagyok. Köszönöm szépen, hogy velem maradtál, hyung – ejtettem egy kedves somolyt, mire az egyetemista legyintett egyet, miközben felkelt, s a kezét nyújtotta felém, hogy felsegítsen.

- Ugyan, semmiség. A lényeg, hogy már jobban vagy.

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Hello Sütikék!! Itt is vagyok az új résszel😌

Nos, sokan vártátok azt a bizonyos csókocskát, viszont az még icipicit arrébb van😌 Először még szokjuk meg az új bandát, hehe🥰

Jungkook csak nem ül meg a seggén🥺 Nagyon sok kommentet láttam vele kapcsolatban, miszerint igazi red flag a csávó ebben a történetben. Hát.. Ki tudja, talán igaza van annak a néhány embernek, de talán nem😌♥️♥️♥️

Mit gondoltok Taehyungról? Egyre több szerepe lesz a későbbiekben és egyre többet tudunk meg majd róla😌 Kicsit mintha Jungkook látszólagos ellentéte lenne, nem?🤔

Nagyon szépen köszönöm a 7k megtekintést!!🥰♥️♥️♥️ Nagyon örülök, amiért ennyire megy a könyv és oké, tudom, nagyon sokan vártátok már, hogy ez a történet is napvilágot lásson, viszont nekem akkor is sokat jelent ez az egész😌♥️♥️♥️

Hogy vagytok kedveskéim?🥰♥️♥️♥️

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

➖➖➖
xoxo: SanKook