Ha azt mondjuk, hogy a magunk urai vagyunk, részben az igazat beszéljük. Az állítás egészen addig helyes, amíg nem történik valamiféle váratlan, hiszen akkor hiába az agy által kiküldött információ, ha a testünk megtagadja a parancsot.

Meglepő módon Hanse haja nem égett le. Több videót is megnéztünk, rengeteg fodrász tippjét elolvastuk a neten, hogy lehetőleg ne kopaszon küldjem vissza a fiút. Eleinte meg se akartam csinálni, viszont ő ragaszkodott hozzá.

A fiúnak egyébként laikus szemmel nagyon erős hajszerkezete volt, szóval ezzel próbáltam nyugtatni magamat, amikor felkentem a szőkítőt, ami nagyon büdös volt. Nem is értem, hogy ő hogyan tűrte magán annyi időn át, de nem panaszkodott, csak az elején mondta, hogy mintha picit viszketne a feje, de ezen kívül semmi más probléma nem merült fel.

S láss csodát, nem lett kopasz. Igaz, nem lett az a csodálatosan szőke, inkább mondtam volna sárgának a fejét, viszont neki különösen tetszett. Sőt, azt is megjegyezte, hogy egy ideig biztosan ilyen marad, nem színezi be, hiába előre megvette a dolgokat. Nem mondom, azért kisebb sikerélményt szerzett nekem megnyugváson kívül, ugyanis én tényleg tartottam attól, hogy valami probléma merül fel. Annyi helyen láttam már, hogy az otthoni szőkítés után rengetegen panaszkodnak, viszont ő rendkívül elégedett volt.

Váltóruhát is hozott, ugyanis eszében sem volt visszamondani a meghívást. Sőt, nagyon is várta, hogy végre elinduljunk. Hiába nem ismert ott senkit, még annyira se, mint én, de izgatottan nézett az este felé.

Én viszont bajban voltam, ugyanis nem tudtam, hogy mit kellene felvennem. Nem igazán mozdultam ki eddig, szóval ötletem se volt, hogy milyen ruhában kellene megjelennem. Nem is volt olyan érdekes a ruhásszekrényem. Egy cuccom se volt, amire azt tudtam volna mondani, hogy ebben talán kevésbé lesz feltűnő, hogy egy mindig szent életet élő kisfiú megy a nagykutyák közé. Azért Jungkookot sem szerettem volna szégyenbe hozni a barátai előtt azzal, hogy egy prűd valakit odavisz, hogy felügyelje a többiek ivászatát és ha kell, akkor veregesse valaki hátát, aki éppen a mosdó felett görnyed.

Nem akartam a mindig tipikus fekete farmer és kockás ing mellett dönteni, mert bár megtehettem volna, de annyira egyszerűnek tűnt. Viszont talán az volt a leglazább.

A számat elhúzva álltam a szekrényem előtt, míg Hanse az állát vakargatva gondolkodott, hogy mit tudna összedobni nekem. Hihetetlen, hogy ezt mondom, én se gondoltam volna, hogy valaha ez lesz, viszont tényleg annyira kétségbeesett voltam, hogy teljesen a fiúra bíztam a sorsomat.

- Van egy ollód? – kérdezte felém pillantva, mire én az íróasztalomhoz lépkedtem, kihúztam a felső fiókot, s felé nyújtottam a régen még technikán használt piros ollócskámat. – Király, köszike – mosolygott miután elvette, s a kezébe vette az egyik szürke ingemet. Nagy szemekkel néztem, ahogy csak úgy fogja, s levágja az első két gombot. – Nem kockáztatok, így legalább biztosan nem fogod tudni összegombolni – nyújtotta felém az anyagot, amit én leesett állal vettem el. – A fekete nadrág maradhat és a cipő is. A hajadat majd mindjárt belövöm és kész vagyunk. Egyszerű, kicsit elegáns, szóval még idősebbnek is fogsz kinézni kicsit – mondta halovány somollyal az arcán. – Hajrá, öltözz csak – terült el az ágyamon, majd kezdte nyomkodni a telefonját.

Még mindig kicsit meglepődve, de elkezdtem vetkőzni. Éppen begomboltam a nadrágomat, felső még nem volt rajtam, amikor valaki egy kopogás után azonnal be is nyitott. Nagy szemekkel fordultam az ajtó felé, ahol Jungkook dugta be a fejét, én pedig azonnal a mellkasom elé kaptam a kezemben gyűrögetett inget.

- Csak szólni akartam, hogy hamarosan indulunk. Nem kocsival megyünk, hanem busszal, amit nem kellene lekésni, szóval ne sokáig készüljön a menyasszony – nézett felém egy csibész mosoly kíséretében, mire én csak feldühödve hajoltam le, s vágtam hozzá a földre ledobott felsőmet, az inggel pedig még mindig takarni próbáltam a mellkasomat. – Jól van, jól van, hercegnő, nem kell egyből a torkomnak esni – vigyorgott, majd tárta ki az ajtót, s lépett beljebb, aztán pedig be is csukta maga után. Úgy tűnt, ezzel akarja kifejezni a szándékát azzal kapcsolatban, hogy maradni tervez. Ezt pedig megerősítette az, hogy leült Hanse mellé az ágyra, aki még mindig a telefonját nyomkodta. – Mi az? Azt ne mond, hogy az öltözőben is így szoktál vetkőzni.

- Nem, csak... – motyogtam egyre vörösödve. Én menteni szerettem volna a helyzetet, viszont a következő pillanatban megszólaló Hanse inkább rontott rajta.

- Itt vagy és azért – mondta.

- Igen? – ráncolta a szemöldökét Jungkook, majd fel felhúzva az egyiket rajtam legeltette a szemét.

- Aha – bólintott az osztálytársam, s folytatta. – Nincs hozzászokva, hogy itt vagy. Engem már megszokott.

- Talán be kellene járnom reggelente? – mosolygott komiszan.

- Hyung! – nyüszítettem, s még hisztisen dobbantottam is egyet a lábammal. Azért annyira nem volt ínyemre az, hogy így poénkodik velem.

- Te segítettél neki öltözni? – kérdezte Hanse felé fordulva, én pedig kihasználva az alkalmat, gyorsan magamra kaptam az inget, hátat fordítottam nekik, s úgy próbáltam gyorsan begombolni.

Viszont a lyukak nagyon kicsikre voltak vágva, s őszintén szólva, még sosem hordtam ezt a darabot. Megvettük, kimostuk, s azóta a szekrényemben van. Nem is emlékeztem rá, hogy ez ilyen!

Már-már rángatásszerűen próbáltam a helyére bújtatni a kis gombocskákat a még kisebb lyukakba, viszont akárhogy erőlködtem, nem sikerült gyorsítanom a folyamaton. Azon voltam, hogy szitkozódni is kezdek, viszont ekkor valaki meleg tenyerét éreztem a karomon, mire a hideg végigfutott a gerincem mentén.

- Segítek – mondta egy mély hang. Ha nem szólal meg is tudom, hogy ki állt mögöttem. A kellemes parfüm illata enyhén keveredett a cigaretta füstjével, amit minden bizonnyal nemrég szívhatott el a teraszon.

- Megoldom – motyogtam.

- Hanse kiment mosdóba és lemegy enni anyud sütijéből. Szóval nem fog egyhamar visszaérni – mondta, mire én csak az ajkaimba haraptam. Jungkook érezhette, hogy nehezen megy a döntéshozás, ezért maga lépett, s kisebb erőt kifejtve rajtam fordított maga felé. – Sosem fogod felvenni, ha így haladsz – mondta, miközben lassan lenyúlt, s szépen, óvatosan elkezdte begombolni az ingemet, mindeközben én vörös fejjel próbáltam mindenhova nézni, csakhogy ne vegye észre, ha esetleg rajtam állapodik meg a tekintete. – Tényleg zavar, ha bent vagyok? – kérdezte hirtelen megtörve a csöndet.

Azt sem tudtam, hogy mit válaszoljak. Természetesen zavart, de nem azért, amiért gondolja. Vagyis... Nem teljesen azért.

- Csak... Kicsit szégyellem magam. Ennyi – mondtam, s reménykedtem benne, hogy nem fogja firtatni, ám nem így történt. Jungkook felpillantott rám, s érdeklődve próbálta elcsípni a tekintetemet.

- Miért is?

- Hát – köszörültem meg a torkomat, s inkább a mögötte lévő, a földön heverő pár cipőt kezdtem bámulni, hogy semmiképp ne találkozzanak a szemeink. – Ez talán furán fog hangzani, de nem szeretek mások előtt öltözni, akik nem olyanok, mint én.

- Mármint?

- Tényleg ki kell fejtenem? – nevettem fel kínomban.

- Sajnos addig nem foglak békén hagyni, amíg el nem mondod – kuncogott halkan.

- Nem vagyok valami férfias – motyogtam kissé szégyenkezve. – A családomban mindenki alacsony és vékony, én se vagyok más. Régen sokan bántottak azért, mert így nézek ki, szóval egy idő után már feszengve léptem be az öltözőbe a suliban – emlékeztem vissza. Ráadásul ezek azok az idők voltak, amikor még nem piszkáltak. Hát, amit még utána kaptam... Ezerszer rosszabb volt. – Szóval ennyi – rántottam vállat. – Mindig feszengek azok közelében, akik jól néznek ki – mondtam ki gondolkodás nélkül, s mikor eljutott a tudatomig, nagyra nyíltak a szemeim, s még az ajkaimat is eltátottam. Egyből Jungkookra kaptam a tekintetemet, s hevesen gesztikulálva kezdtem magyarázkodni. – Mármint..! Nem úgy értettem! Nem mintha megnéztelek volna, vagy valami! Csak olyan... Magától értetődő, ha meleg az ember, ha nem, és..! – vigyorgott. Olyan széles mosoly terült el az arcán, ami csak még vörösebbé tette az így is lángoló fejemet, amit tenyereim közé zárva próbáltam elrejteni.

Jungkook felnevetett a tettemre, majd mindkét kezével a csuklómra fogott, s próbálta lefejteni a mancsaimat. Nem mondom, túlságosan könnyen járt sikerrel az egyetemista, emiatt pedig azonnal leszegtem a fejemet, s magamban azért imádkoztam, hogy megbocsátást nyerjek, még akkor is, ha sosem gyakoroltam a vallást, s azt sem tudom, hogy egyáltalán tartozok-e valahova.

- Most komolyan? – morgott, s egy kezével összefogta a csuklóimat, közénk szorította, a másikkal pedig az állam alá nyúlt, hogy felemelje a fejemet. Nagy szemekkel néztem rá, míg ő csak egy lágy mosolyt ejtett. – Ezt már sokkal jobban szeretem – mondta. Nagyon közel volt, én pedig éreztem, hogy elönt a forróság, a szívem pedig a kialakult helyzet miatt gyors kalapálásba kezd a mellkasomban. Bár nem tudom, hogy hogyan jutottam levegőhöz, azzal tisztában voltam, hogy szaggatottan fújtam ki. – Jobban tetszik, ha a szemembe nézel, miközben beszélsz. Egyébként meg... Dicséretnek veszem, ha egy meleg srác szerint is jól nézek ki – kacsintott, én pedig erre csak jobban zavarba jöttem, s megpróbáltam elrántani a fejemet, de ő erre is felkészült, s a helyén tartotta. – Ne próbálkozz ilyesmivel, mert felesleges – nevetett halkan, s még közelebb jött. Nem értettem magamat. A testemet, ami nem mozdult el, nem próbált szabadulni. Csak álltam ott, s farkasszemet néztem vele, a tőlem idősebbel, a hyungommal. Összeszorítottam a szemeimet. Ha már a vörös orcáimon legeltetheti a tekintetét, akkor legalább én ne lássam az ő elégedett vigyorát. A fiatal férfi tüdőszaggató sóhajt ejtett. – Mindig találsz valami kiskaput ugye? – kérdezte, bár tudta, hogy nem fogok válaszolni. Ezért is folytatta. – Egy ilyen helyzetben, ilyen közel, okot adhatok arra, hogy kinyisd a szemeidet, viszont arra is, hogy újra lecsukd őket. Szeretnéd tudni, hogy hogyan? – hajolt közelebb, én pedig megremegtem. Már az orrán kifújt levegőt is az arcomon éreztem. Szájából elhangzó mondatai pedig szintén odacsapódtak. Ha mertem volna, akkor biztosan én is az éltető oxigén után kapkodnék, annyira túlfűtött volt a helyzet. – Kíváncsi vagy, Jimin? – kérdezte, arcát még közelebb tolva az enyémhez.

Nagyot kellett nyelnem, amikor a bőre is hozzám ért, s nem bírtam tovább magamba tartani a levegőt, akármennyire is akartam. Ajkaim elnyíltak, s próbáltam hangtalanul magamba szívni egy nagy adag oxigént, másképp úgy éreztem, hogy megfulladok.

Jungkook halk kuncogást hallatott, viszont mindezt egy halk sóhaj követte. Teljesen feszültem vártam, hogy mi lesz a következő lépése, ám ekkor lassan ellépett tőlem. Elengedett, s elmondta, hogy jó leszek így, ne változtassak a megjelenésemen, illetve, hogy legyek kész körülbelül tíz perc múlva, ugyanis akkor már jó lenne elindulni a buszhoz. Ezek után el is hagyta a szobámat, mire én rá pár másodpercre óvatosan nyitogatni kezdtem a szemeimet. Valóban, teljesen egyedül voltam már bent.

Azonnal fellélegeztem, s a mögöttem lévő tükörbe néztem. Még a nyakam is tiszta vörös volt, nemhogy az arcom! Egyből az ablakomhoz sétáltam, s kinyitottam azt, hogy egy kis friss levegő jöjjön be. Hogy lenyugodjak, még az asztalomon lévő egyik füzetet is felkaptam, s legyezni kezdtem magam vele. Egyszerűen hihetetlen, ami az elmúlt pár percben történt. Jungkook most tényleg... Majdnem..? Nem! Biztosan nem csinálna ilyet, hiszen a fogadott testvérem. Ő a...

Még a kezem is megállt a mozgásban, s fogalmam sincs, hogy ezúttal is vörös arccal, vagy már inkább hulla sápadtan pillantottam le.

Nem sokon múlt.

Ekkor ismét kivágódott a szobám ajtaja, én pedig azonnal megpördültem, s szerencsémre Hansével találtam szembe magam.

- Basszus, a tányérok helyét nem az olyan embereknek találták fel, mint mi... Még szerencse, hogy Jungkook-hyung meghallotta, hogy kiáltozok, mert másképp sosem érem fel a felső polcot – mondta, majd felém nyújtotta a tányérra kiszedett sütit. – Neked akartam felhozni, de nem akartam morzsálni, szóval...

Tehát azért ment csak le, mert hallotta, ahogy Hanse kiáltozik?

Kedves barátom, lehet, hogy az előbb még szidtalak, amiért kellemetlen helyzetbe hoztál, de most a térdeimet koptatnám a földön előtted, amiért kimentettél!

- Köszi – motyogtam, s vettem el tőle.

- Ugyan – legyintett. – Amúgy mitől vagy ilyen piros? – ráncolta a szemöldökét, s tette a kezét a homlokomra. – Jézusom, de forró a homlokod! Minden rendben? Nem ment fel a vérnyomásod, vagy valami? – pislogott nagyokat.

- De, lehet egy kicsit – nevettem kínosan, majd simítottam a tarkómra. – De nem vészes. Az előbb kicsit befulladtam és be kellett fújnom. Szerintem azért – találtam ki gyorsan valamit, míg Hanse csak megértően bólogatott, s hozzátette, hogy örül, amiért nem esett bajom.

Ezek után nem sokat tököltünk, mert tényleg indulnunk kellett. Befújtam magam parfümmel, elraktam a pipámat, felhúztam a cipőmet, s mentünk is. Mondanom se kell, ha Hanse egész végig nem jártatja a száját, akkor biztosan kínos csend ölelt volna minket körbe. Jungkook és én ugyanis még csak egymásra se pillantottunk. Nem tudom, hogy az ő fejében mi járhatott, de én nagyon zavarban lettem volna, ha újra a szemeibe kellene néznem. Főleg azok után, amiket mondott nekem.

Azért nem kocsival mentünk, mert bár az itthon van, s Jungkooknak van jogosítványa, kijelentette, hogy inni fog, szóval nem vezet. Ezt őszintén szólva nem is bánom, nem hiányzik egy baleset. Legalább észnél van, s előre szól nekünk.

Nem kellett sokáig mennünk, hamar egy családi házhoz érkeztünk. Sosem voltam még házibuliban – igazából semmilyen partin nem vettem részt –, mindössze filmekben láttam, s tudom, hogy mennyire el tud szabadulni a pokol ott. Ezért kicsit tartottam is tőle, de látva, hogy Hanse milyen nyugodtan sétál Jungkook után, s olykor-olykor hablatyol nekem valamiről, ami az eszébe jut, próbáltam elnyomni magamban a felhalmozódott kételyeimet.

A csengőszólamra hamarosan ajtót nyitott nekünk egy kiszőkített hajú srác, s mikor meglátta Jungkookot, azonnal lepacsiztak egymással, s beljebb is invitált minket, miután megkérdezte, hogy kik vagyunk. Természetesen a választ az egyetemista adta, amit nem is firtatott a szőke, mindössze ránk mosolygott, tágabbra nyitotta a nyílászárót, s mikor átléptük a küszöböt felénk nyújtott egy-egy papírpohárba kiöntött italt. Természetesen Jungkook egyből megitta a sajátját, s Hanse is beleszagolt, csak utána, egy vállrántás kíséretében küldte le, én viszont bizonytalanul álltam előtte.

Szerencsére nem vallatáson voltam, ahol minden mozdulatomat figyelték, mindössze beljebb invitált minket, mi pedig, mint két jól nevelt kisfiú, követtük őt és Jungkookot a nappaliba, ahol a többség volt. Nevettek, túlharsogták a zenét, ami egyébként nem szólt olyan hangosan, mégis mindenki kiabálva társalgott a másikkal.

- Csak megérkeztetek – szólalt meg egy ismerős hang, majd lépdelt egyből felénk.

- Ideértünk – válaszolt Jungkook, s akárcsak az előzőt, őt is egy pacsival üdvözölte. Amikor félreállt, hogy újabb italért menjen, akkor láttam csak meg, hogy honnan is rémlett a fiatal férfi. Taehyung-hyung amikor meglátott, egy lágy mosolyt ejtett.

- Nem gondoltam volna, hogy te is eljössz. Nem néztem volna ki belőled – jegyezte meg, míg én csak kínosan megrántottam a vállaimat. – Szia Hanse! Mizu? – kérdezte a mellettem állót, mire elkerekedtek a szemeim. Nem számítottam arra, hogy ismerik egymást.

- Szia Hyung! Nem sok – mondta a fiú. – Nem hittem volna, hogy itt találkozunk.

- Hát én se – nevetett az idősebb. – Chaewon örülni fog, hogy két ismerős alakot is láthat.

- Chaewon is itt van? – nyíltak el az ajkaim. – H... Honnan ismeritek egymást? – kapkodtam a tekintetemet köztük.

- Ő Chaewon testvére. Nem tudtad? Úgy tűnt, hogy ti sem vagytok idegenek – gondolkozott el Hanse. Chaewon és Taehyung-hyung testvérek? Sosem gondoltam volna!

Ekkor viszont veszekedés zaja ütötte meg a fülemet. Mind a hárman arra kaptuk a fejünket, s láttuk, hogy a szóban forgó lány lépdel ki kissé dühösen a konyhából, mögötte Jungkookkal. Hanséval egymásra sandítottunk, s kíváncsian vártuk, hogy mégis mi a fene történhetett pár perc alatt.

- De baszki, honnan kellett volna tudnom, hogy ő az? – kérdezte a lány. – Ha elmondod, név szerint lehetőleg, hogy ő apád barátnőjének a fia, akkor Yunjin biztosan eljött volna!

- Ne engem hibáztass már – forgatta meg a szemeit Jungkook. – Tae mondta, hogy nem akarsz egyedül lenni, mert Yunjin lemondta, szóval gondoltam beszervezem őket, hogy kicsit kimozduljanak és te se érezd olyan szarul magad.

- De ha elmondod, hogy ki, akkor Yunjin is itt lenne! – mondta el ismét a feldühödött lány.

- Azt se tudom, hogy ki a faszom az a Yunjin – tárta szét a karjait Jungkook, mire Chaewon felpaprikázva fordult felé.

- A legjobb barátnőm, aki, mióta Jimin ebbe a suliba jár, fülig bele van zúgva, pedig még sosem beszélt vele! – vágta hozzá, de olyan hévvel, hogy még az egyetemista is meghőkölt. Hát még én! Chaewon egyik barátnőjének tényleg bejövök?

- Uh, megy a tinik között a buli? – lépett be a nappaliba a szőke, aki ajtót nyitott nekünk, majd ránk pillantott. Egyből átkarolt, s lehajolt hozzám. – Te vagy Jimin, nem? – kérdezte, mire mindenki felénk nézett. Akarva-akaratlanul húztam össze magam a sok kíváncsi tekintet miatt, s mindössze egy félénk bólintásra telt tőlem. – Cuki srác, én bírom! – jelentette ki, majd felém nyújtotta az egyik kezét. – Lee Geunwon, a jelenlegi házigazda – mutatkozott be. – Jungkookot ismered, Taehyungot is szerintem, azok ketten csak együtt kaphatóak. Chaewon sem idegen ezek szerint. A csajszi szélen fekete hajjal Ahn Hyejin, mellette Yongsun és Mina. A bőrkabátos méretes fasz...

- Kurva anyád – szólt közbe a srác, mire lágy mosoly jelent meg az arcomon.

- Szóval, a bőrkabátos az Jung Cheolwook, mellette a szűz sojut iszogató és 2 órán belül kertben hányó Choi Youngho van. Ti pedig...? – pillantott ránk, mert bár elég egyértelmű, hogy én ki lehetek a kisebb vita után, viszont a mellettem álló legjobb barátom kilépte egészen eddig kérdéses volt.

- Do Hanse vagyok. Örülök a találkozásnak – mutatkozott be.

- Bírom a stílusát – mosolygott Mina, mire a másik két egyetemista lány egyetértően bólintott.

- Honnan vannak a tetkóid? Szép munkának tűnnek – mondta azt hiszem, hogy Cheolwook.

- Egy jó barátom csinálja őket. Ügyesen dolgozik – válaszolt.

- Király... És benned kit tisztelhetünk? – pillantott rám.

- Park Jimin vagyok – motyogtam, majd ejtettem egy bizonytalan mosolyt.

- Park Jimin, mond, szingli vagy? Úgy tűnik, hogy Chaewon nagyon össze szeretne boronálni téged és a legjobb barátnőjét – támaszkodott meg a térdein.

Egy szaggatott nadrág volt rajta, így tökéletesen látni lehetett a rajtuk lévő tetoválásokat. A kérdése viszont nagyon meglepett, s bár szerettem volna kitérni a válasz elől, annyi kíváncsi tekintet fordult felém, hogy tudtam, lehetetlen elterelni a témát valami másra. Valaki úgyis ismét felhozná.

Nagyot nyeltem, s szinte hallható volt, ahogy a fejemben a fogaskerekek kattognak. Viszont ekkor valaki más volt az, aki választ adott helyettem.

- Jimin jelenleg szingli. Nemrég szakítottak, szóval nem akar kapcsolatot. Mondd meg a kis barátnődnek, hogy kopjon le – borzolta össze Chaewon haját, mire a lány idegesen csapott rá Jungkook kezére.

- Senki sem kérdezett téged! Jimin, tényleg így van? Egyáltalán nem akarsz kapcsolatot? – nézett rám, mire én is felé kaptam a tekintetemet. Viszont a mögötte lévő Jungkookot is nagyon jól láttam. Az arcán bár nem látszott semmi, tudtam, hogy a pillantásával azt próbálja üzenni, hogyha ő már elkezdte, akkor én is haladjak tovább azon az úton.

- Most nem szeretnék egy ideig – mondtam, mire hallottam, hogy a többiek halkan sutyorogni kezdenek. A még mindig engem karoló házigazda volt, aki átvette a szót.

- Baszki, nem lehetett akkor szép szakítás – mondta. – Megcsalt? – kérdezte, én pedig, mivel elkínált előttem egy lehetőséget, éltem vele, s bólintottam egyet. – Hogy a...! Sajnálom, haver – nézett rám együtt érzően. – Kérsz egy szálat? Add ki magadból – nyújtotta felém a dobozát, s már éppen azon voltam, hogy válaszoljak, mikor Jungkook átszelte a köztünk lévő távolságot, s Geonwon csuklójára fogott.

- Jimin nem cigizik – mondta.

- Még egy szálat se kér? – pislogott nagyokat.

- Asztmás, szóval nem – mondta, mire én csak nagy szemekkel néztem fel rá. A hosszabb hajú piercinges srác úgy tűnt, nem enged ebből, s ezt a haverja is látta, így mindössze bólintott egyet.

- Akkor te kérsz? Vagy hoztál magaddal?

- Az ingyen ciginek sose mondok ellent – rántott vállat, majd fordult oldalra. – Taehyung, jössz? – kérdezte, mire a férfi sóhajtott egyet.

- Kezdődik... A cigi és az ital hamar a fejetekbe száll – tette hozzá amolyan figyelmeztetésként, de ekkora már Jungkook ki is vette a megtöltött bűzrudat, s az ajkai közé helyezte. Egy vigyorral válaszolt.

- Ki mondta, hogy sokáig józan akarok maradni? – kérdezett rá. – Kint leszünk, ha kellünk – biccentett a terasz felé, mi pedig bent maradtunk.

Hát ezt egyáltalán nem így képzeltem el.

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Hello Sütikék!!🥰♥️♥️♥️ Itt is vagyok az új résszel:3 Kivételesen nem éjfélkor, vagy hajnalban került felXDDDD Hihetetlen🥹🤌🏻

Na azért elég sok minden történt itt. Kiderült, hogy mi köze egymáshoz Taehyungnak és Chaewonnak😌 Ugyanakkor Jungkook ing begombolós akciója se volt semmi😌 Mit gondoltok róla?🥰 Na meg a buliról!! Szerintetek mi lesz még itt? Vajon miért menthette ki Jungkook Jimint ezzel az indokkal?

Nagyon szépen köszönöm a 6k megtekintést!!🥰♥️♥️♥️ Egyszerűen hihetetlen, hogy már ennyi van rajta és ilyen gyakorisággal kell ezzel kapcsolatban updatet hoznom. Viszont nagyon örülök, hogy ennyire tetszik nektek a sztori🥺♥️♥️♥️

Hogy vagytok kedveskéim?🥰♥️♥️♥️ Kedves érettségizők, hajrá, hamarosan itt az idő elkezdeni azt a sok szart😂 Ne aggódjatok, nem lesz az olyan durva😌♥️♥️♥️

✖️▫️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

➖➖➖
xoxo: SanKook