A szabályok azért vannak, hogy betartsuk őket. Megszegésük pedig nem csak bajt vonzz maga után, de a lelkiismeretünkkel is meg kell vívnunk a harcot. Viszont, hogy melyik utat választjuk, nem ütközik szabályba, csupán az, ahogyan közlekedünk rajta.

Azt kell, hogy mondjam, nem lett a legjobb az a matek. Mármint jobb, mint amire számítottam, de többet vártam magamtól, ezért megkértem Jungkookot, hogyha nincs ellenére, akkor üljön le velem megoldani pár feladatot. Igazából nagyon türelmes és nagyon jól magyaráz. Olyan részletesen, hogy még az én agyam is felfogta, hogy miről hablatyol.

- Tehát, ha ide hozom át ezt, akkor lesz pozitív az eredmény... Igaz? – pillantottam fel Jungkookra, aki csak megingatta a fejét.

- Az eredmény mindenképpen negatív lesz, de igen, így kevesebb lesz majd az egyenletedben belőlük. Viszont ez nem fogja befolyásolni a végét. Csináld a negatívakkal, gyakorolj – mondta, én pedig elhúztam a számat, s duzzogva kezdtem el inkább lefirkantani az egyenletet.

- Nem szeretek negatív számokkal dolgozni – morogtam.

- Pedig néha jobbak. Ijesztőnek tűnnek a vonalka miatt előttük, de – húzódott közelebb, majd folytatta azt, amit én elkezdtem, s közben pedig magyarázott. – Ha jobban megnézed, lehet pozitív vége is – karikázta be a két vonalat, s írt föléjük egy apró plusszot. – Ha az előtte álló pozitív nem elég nagy, akkor hiába lett a másik eredmény is hasonló előjelű, ha a kivonás az egész eredményt negatívvá teszi – húzta alá a végét két vonallal, majd nézett rám.

Még a levegőt is benntartottam, olyan közel volt hozzám. Éreztem, hogy pontosan emiatt a kellemetlen helyzet miatt kezdett hevesebben verni a szívem, s még a víz is levert. Úgy éreztem, hogy mondanom kell valamit, meg kell szólalnom, hátha feltűnik neki, hogy...

- Nem volt gyenge a pozitív és a másik sem túl erős. Mindössze... Két pozitívat vontunk ki. A kivonás pedig... Akár vehetjük úgy is, hogy az első számítás eredményét negatívvá tette – mondtam végig a szemeibe. – A helyzet miatt volt, nem pedig azért, mert az egyik szám nagyobb, a másik pedig kisebb.

Jungkook elmosolyodott.

- Ne menj matek szakra – mondta, s végre elhúzódott tőlem, miközben szórakozottan rázta a fejét, s a kivonásos résznél a mínusz jel fölé felírt egy hasonlót, s egy pluszt is. – Nézheted akár így is. Az ellentéteknél mindig a mínusz nyer. Míg a...

- Két azonosnál a plusz – fejeztem be helyette, ő pedig bólintott egyet. – Zavaróak ezek a tudósok... Ha azt mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, miért van az, hogy az összekapcsolódás helyett az egyik mindig felülkerekedik a másikon? – húztam a számat, mire az egyetemista elnevette magát.

- Kétlem, hogy bármikor is szeretnél olyan feladvánnyal foglalkozni, ahol mindkettő egyenlő lenne. Akkor nem lenne értelme a pozitív és a negatív számoknak – pillantott rám, mire alig láthatóan megforgattam a szemeimet.

- Hülyeség az egész...

- Te állsz hozzá furcsán. Itt vannak szabályok, amiket követni kell, másképpen nem fog helyes eredmény kijönni – mondta. – Egyébként hétvégén ráérsz? Ha jól vettem ki a vacsis beszélgetésből, apud üzleti úton volt és valami gáz történt, szóval nem fog tudni hazajönni.

- Attól függ – ingattam a fejem. – Lehet, hogy Hanséval leszek.

Sokat lógok a sráccal, meg ő is velem. Már-már elválaszthatatlanok vagyunk mi ketten, délután is sokszor benéz anya örömére, mivel tényleg kedveli a fiút. Édesnek találja és azt kell, hogy mondjam, valóban az. A gyermeki mosolya bárkit képes levenni a lábáról. Kivéve persze a testnevelés tanárunkat, akinek nagyon nem tetszik az extrém stílusa. Főleg, hogy kitalálta a napokban, hogy ő be akarja festeni a haját. Már csak reménykedek abban, hogy engem nem akar belerángatni.

A tetkósnál is kérdezte, hogy én nem szeretnék-e bármit is magamra, mivel felszabadult egy időpont, viszont én inkább meghúzódtam, s nemet mondtam. Ha azzal jönnék haza, lehet, hogy anya keze is lendül. Alapból elég engedékeny, ám, ha nem kérdezem meg őt, s a háta mögött csinálnék dolgokat, biztosan csalódott lenne és ideges. Nem mondom, jogosan.

Csupán ezért sem merem elmondani neki azt, hogy lógtam az iskolából Jungkook segítségével, mert tudom, hogy iszonyatosan nagyot csalódna bennem, s akkor az én agyamban is igazán tudatosulna, hogy mekkorát hibáztam.

- Lesz egy buli a haverokkal. Holnap nekem is be kell már mennem egyetemre, ez a pár nap pedig elég lesz arra, hogy annyira stresszes legyek, hogy ki kelljen eresztenem a gőzt - mosolygott a fiatal férfi, míg én csak bólogatva hallgattam, amit mondott, s elkezdtem összeszedni a cuccaimat, hogy mindent visszarakjak a tolltartómba. - Arra gondoltam, hogy akár te is jöhetnél.

A kezem megállt a mozgásba, én pedig megmeredtem. El sem akartam hinni, amit hallok. Elhívott bulizni magukkal? Engem? Biztos nem! Annyi egyetemista között én baromira elveszett lennék, főleg, hogy még sosem ittam és őszintén szólva, nem most akarom elkezdeni.

- Szerintem nem jó ötlet. Amúgy is... Mondtam, hogy Hanséval leszek... - próbáltam hárítani.

- Hozd el őt is magaddal - vágta rá, s hallottam, amint a gurulós székkel megfordul, hogy felém nézzen, bár nekem eszembe se jutott hátrapillantani. Igyekeztem kerülni a tekintetét, ugyanis már akkor attól tartottam, hogy túl gyenge leszek ahhoz, hogy nemet mondjak neki. - Gyerünk, Jimin! Jó móka lesz - kelt fel, majd lépdelt mögém, s mögöttem lehajolva, elvette az ágyra dobott szövegkiemelőt, s közvetlen a fülem mellett kezdett beszélni. - Ezek a legszebb évek, ahol még kihasználhatod, hogy bármit kipróbálhatsz. Miért ne fogadnád el az ajánlatomat?

Nagyot kellett nyelnem a közelsége miatt. Igaz, egy ujjal sem ért hozzám, mégis... Olyan közel volt a teste az enyémhez, az arca az én arcomhoz, hogy rendesen belepirultam. Nem tehettem róla, ha bárki csinálja ezt anyán kívül, az fura és kellemetlen. Az pedig csak ráadás, hogy Jungkook velem egynemű volt, s tagadhatatlanul jól nézett ki. Hiába nem táplálok iránta semmit, még csak meg sem fordult a fejemben, hogy ő és én valaha közelebb kerülnénk egymáshoz, ez az egész vörös foltokat varázsolt az orcámra.

- Nem vagyok odavaló... Mindenki idősebb, mint én - próbálkoztam, bár elég gyatrán. Azért mégis kihagyni egy bulit az egyetemistákkal... Kevesen mondhatják el magukról azt, hogy elmentek velük ilyen idősen.

Az agyam csupán egy része mondott ellent. Viszont bennem volt az is, hogy érdekeltté váltam a dolgok iránt. Kíváncsi voltam, hogy milyen érzés kicsit kikapcsolni, egy más, új társasággal... Aztán meg ott van az, hogyha a többiek is olyanok, mint Taehyung-hyung, akkor nem lehet rossz, s minden bizonnyal normális keretek között zajlik ez az egész buli.

- Ott lesz Hanse is. Ő biztosan nem mondana nemet. Lehet, hogy neki kellene szólnom, hogy vegyen rá téged? - tette bele a szövegkiemelőmet a tolltartómba, majd ült le az ágyamra, s nézett rám oldalra döntött fejjel.

A lényegre tapintott rá. Hanse és én teljesen más világ voltunk, csak ránk kellett nézni.

- Miért akarod ennyire, hogy én is menjek? - sóhajtottam.

- Nem vagyok semmi jónak az elrontója. Inkább a szervezője - mosolygott. - Nem akarlak téged sem kihagyni. Itthon ülni olyan... Unalmas - húzta a száját, s nem félt egy percig sem attól, hogy ki kell nyilvánítania az érzéseit ezzel kapcsolatban. - Élj egy kicsit, amíg lehet, Jimin. Mindent ki kell próbálni, amit csak lehet, mert az élet rövid.

- Azt akarod mondani, hogy éljek a mának? - járt a szám meggondolatlanul, de már nem tudtam visszaszívni semmit. Főleg, hogy az egyetemista egyből válaszolt is.

- Persze - rántotta meg a vállait. - Kevésbé stresszel az ember, ha nem a jövője miatt aggódik, vagy a múlton rágódik. Nos? Számíthatunk rád a haverokkal? - mosolygott.

Jól nézett ki. Helyes volt, s az ártatlan, kerek szemei kisfiússá tették az eleve huligán stílusát. Viszont a somolya, ahogy csak féloldalasan húzta el a száját, az egész megjelenését megváltoztatta. Rosszban sántikált, viszont annyira manipulatív volt, hogy... Hogy én...

- Majd meglátom. Ha Hanse igent mond, akkor talán - motyogtam.

- Rendben - kelt fel, majd mielőtt elhagyta volna a szobámat, megveregette a vállamat. - Holnapig döntsd el, jó lenne elmondanom a haveromnak, hogy mennyien leszünk.

Bár ezzel érvelt, valójában csak hallani akarta a megerősítésemet, miszerint ott leszek. Elvégre már jól tudta a válaszomat. Nem csupán saját magában, a döntéseiben volt magabiztos Jungkook, de abban is, hogy én mit fogok mondani. Az ő szótárában nem szerepelt a nem szócska, az enyémből pedig igyekezett kitörölni.

Másnap az iskolában éppen a kávémat szürcsölgettem, amíg vártam, hogy Hanse megérkezzen. Én hamarabb értem be, ugyanis elértem a korábbi buszt. Általában épphogy beesek a tanár előtt, de most kivételesen szerencsém volt. Pedig nem keltem hamarabb, s nem is siettem. Minden bizonnyal a jármű késett.

Nem mondom, jó volt úgy beérni, hogy még senki sem volt a teremben, s nem voltam én sem rohanásban. Kényelmesen el tudtam fogyasztani a reggeli fekete nedűmet, amit bármennyire tartanak néhányan cikinek, jól felöntöm tejjel. Már-már tejeskávéként iszom, s még vaníliacukrot is keverek bele. Szeretem az édes dolgokat, a keserűeket pedig nem, így a kávémat is rendszeresen az ízlésemhez igazítom.

- Jó reggelt - jelent meg Chaewon, s tette le az asztalomra a táskáját. Nagyokat pislogva néztem a lányra, aki megfordította az előttem lévő széket, s leült rá. - Fura téged egyedül látni. Hova lett a furcsa feled?

- Hanséra gondolsz? - kérdeztem, mire elmosolyodott, s bólintott egyet. - Én jöttem korábban. De ő is hamarosan itt lesz - néztem fel a tábla feletti órára. - Te hogy-hogy itt?

- Láttalak, szóval gondoltam bejövök és megkérdezem, hogy minden rendben van-e a beilleszkedéssel - rántotta meg a vállait.

Nem sokat beszélek Chaewonnal, viszont tudom, hogy nem rossz arc. Volt már lehetőségem ezelőtt társalogni vele, igaz, mellettem volt Hanse, ahogy mindig, viszont nem éreztem kínosan magam, ha kettesben kellett maradnom a lánnyal.

- Minden okés. Szerencsére Hanse nem hagy egyedül - mosolyogtam.

- Helyes - bólintott. - Amilyen bolondos, olyan rendes srác szerencsére. Egyébként, indul egy új klub az iskolában, táncolni lehet. Gondoltam megkereslek vele, hátha érdekel - nyújtott elő egy szórólapot, amit arra használtak, hogy minél több embert toborozzanak. Egy kisebb kínos mosollyal vettem át a lapocskát, s vártam meg, amíg a lány befejezi a mondandóját, hiszen nem akartam félbeszakítani. - Egyik barátnőm a vezető, nagyon türelmes és megkért, hogy osszam szét ezeket. Te vagy az első, aki megkapja. Én is benne leszek, bár nem mindig járok be majd, mert sok dolgom van diákelnökként - mesélte. - Számíthatunk rád? Úgyis be kell lépned valamelyik szakkörbe.

- Ez... Igazán aranyos - mondtam. - Viszont nem hiszem, hogy jó ötlet lenne - néztem a szemeibe. - Asztmás vagyok. Kétlem, hogy bírnám az edzéseket. Nem vagyok teljesen felmentett tesiből sem, de elég gyakran kellett befújnom eddig - meséltem, mire a lány ajkai elnyíltak, s elkerekedtek. Később a szája elé kapta az egyik kezét.

- Sajnálom! Nem tudtam, hogy... Basszus, ez ciki - csapott a homlokára, majd nevette el magát kínjában. - Ne haragudj, ha tapintatlan voltam.

- Dehogy! - ráztam a fejem mosolyogva. - Nincs ezzel semmi gond. Egyébként a szakkörökről... Nem tudom, hogy mire mehetnék. Nézegettem a listát, de semmi sem fogott meg - sóhajtottam.

Sajnos tényleg ez volt a helyzet. Hanse hívott, hogy menjek külön matekra, hiszen a gyakorlás sosem árt, s mivel azon sok idősebb is részt szokott venni, ezért  rengetek anyagot előre átveszünk, illetve visszamenőleg is. Viszont én nem vagyok ennyire megszállottja a tantárgynak, mint ő. Elég nekem az is, hogy Jungkookkal otthon gyakorlok pluszban. Ha pedig előre átvennénk néhány dolgot, szerintem akkora katyvasz lenne a fejemben, hogy az életben nem bogozom ki azt a csomót, amit összegubancolna az a rengeteg új információ.

Természetesen a sporttal kapcsolatos szakkörök is kilőve. Úszni jártam régen, pontosan az asztmám miatt, viszont olyan nem indul. A nyelvi szakkörök sem érdekeltek, ahogy a természettudomány se.

Chaewon hümmögve nézett végig rajtam.

- Esetleg szeretsz olvasni? - kérdezett rá, én pedig elgondolkozva bólintottam egyet. - Akkor ajánlom neked az irodalom szakkört. Ne aggódj, semmi mást nem csinálnak, csak minden héten új könyvet olvas ki mindenki és összeülnek megbeszélni - magyarázta. - Egy ideig bent voltam, mert a barátnőmnek bejött onnan egy srác és nem akart egyedül csatlakozni. Nem rossz amúgy - ingatta a fejét. - Csak nekem nincs annyi időm, hogy egy hét alatt kiolvassak egy könyvet.

Itt csak kínosan elmosolyodtam. Szerintem lefordulna a székről, ha megtudná, hogy én inkább kevesebbet aludtam 2-3 órával, de akkor is fennmaradtam és olvastam, végül pedig egy hét alatt 3 könyvet is kiolvastam.

Mielőtt azonban újra beszélgetésbe elegyedtem volna, Hanse jelent meg, s ült le a mellettem lévő padba.

- Szép jó reggelt kívánok nektek, kedveskéim - mosolygott. - Jimin, eldöntöttem, hogy milyen hajat szeretnék - kezdett bele egyből, mire Chaewon megforgatta a szemeit.

- Válassz majd egy szakkört és ne hagyd, hogy ez a bolond melletted befolyásolja a döntésedet - hajolt közelebb, de Hanse rá se bagózott, figyelmen kívül hagyta a megjegyzését, csak el akarta mondani végre, hogy milyen színre esett a választása. - Nos, akkor én megyek is. Sziasztok - mosolygott a lány, felvette a cuccait, s miután megigazította a szoknyáját, ki is lépdelt a teremből.

- Nos, arra gondoltam, hogy lehetne szőke, de csak fent. Elég furán hangzik, de láttam valakinél és baromira megtetszett. Azt pedig később tudnám színezni is - hadarta, én pedig csak nagyokat pislogva hallgattam őt, s kortyolgattam a kávémat, miközben azon agyaltam, hogy vajon mennyit kellene meginnom ebből, hogy annyira éber legyek, mint ő?

Komolyan elgondolkodtam azon, amit Chaewon ajánlott. Semmiképp sem szerettem volna matekra menni, mert nagyon nem az én világom. Olvasni szeretek, bár mostanság hanyagoltam ezt a tevékenységet. Szerintem holnap be is nézek a könyvtárba, hiszen a kiírás alapján ott szokott lenni a szakkör.

Hanse végtelennek tűnő hiperaktivitása viszont elszállni látszott kémián. A fiú unatkozott, s inkább firkálgatott. Gondolom már megoldotta előre a feladatokat, hiszen a munkafüzetében minden ki volt töltve.

Ez a gyerek egy zseni, annyi szent!

Nem tudtam, hogy hogyan hozzam fel neki a bulit. Egyszerre akartam megemlíteni, mert a gondolat azért mégis izgatott, hogy egyetemistákkal együtt lóghatunk, de meg is rémített, s arra ösztökélt, hogy maradjak csak szépen a szobám mélyében, s koncentráljak a tanulásra, esetleg hívjam át Hansét, hogy együtt csináljunk valamit. Viszont a srác látta, hogy valami nincs rendben velem, s ezt szóvá is tette, miközben ebédeltünk.

- Minden rendben van? Fura vagy egész nap - mondta el az észrevételét. Ha már ő mondja ezt rám, akkor tényleg nagyon gáz lehettem.

- Igazából... Csak - harapdáltam az ajkaimat, majd egy nagy levegőt vettem. - Jó, inkább csak belevágok a közepébe, oké? - pillantottam rá már-már kétségbeesetten, míg ő teljesen nyugodtan válaszolt, miközben egy adag rizst tömött a szájába.

- Jó.

- Szóval... Meg lettem hívva egy buliba hétvégére, ami tele lesz egyetemistákkal. És te is szerepelsz a listán - tettem hozzá. - Szeretnél menni? Ha nem, akkor teljesen megértem és..!

- Okés, menjünk - rántotta meg a vállait, belém fojtva a szót, mire én csak pislogni tudtam. Fel se fogtam, hogy mit mondott.

- Biztos? - kérdeztem. - Nem baj, ha nem akarsz, vagy, ha nem engednek el, mert akkor maradhatunk otthon is és nézhetünk valami filmet meg ilyenek - soroltam a programokat, de úgy érzem, inkább magamnak gyűjtöttem ezeket, hátha lesz köztük olyan, ami sokkal jobban izgatja a fantáziámat, mint a buli az egyetemistákkal.

- Nem, nekem tökéletesen megfelel - mondta, majd egy kisebb adag kimchit is bekapott. - Tőletek indulunk? - kérdezte, én pedig egy sóhaj kíséretében konstatáltam, hogy bizony, ezúttal is vesztett a józan ész.

- Igen. Majd megírom a részleteket - mondtam, mire a fiú bólintott egyet, majd nem sokkal utána elmosolyodott. - Ha átmegyek előbb, akkor megcsináljuk a hajamat?

- Biztos vagy benne, hogy velem akarod leégetni? - kuncogtam.

- Kopasz még úgysem voltam - viccelődött.

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Hello Sütikék!!♥️♥️♥️

Először is, mindenkinek köszönöm szépen a türelmét, illetve a sok-sok jókívánságot😌 Bár még nem vagyok teljesen jól, már lázam nincs legalább, csupán hőemelkedésem, viszont azzal simán le tudok ülni ütni pár órán keresztül a billentyűzetet😌💪🏻♥️

Mit gondoltok Jungkookról? A bátyó elég manipulatív személyiség, szerintetek is?😌♥️♥️♥️ Na meg mi lesz majd azon a bulin??🫣

Ja és a matekos példára ne szóljatok be, egy párad tudjuk, hogy diszkalkuliás vagyokXD szóval nem az erősségem a számok világa haha

Nagyon szépen köszönöm az 5k megtekintést!!😱 Na hamarosan meglesz az a 10k is?😌♥️♥️♥️

Hogy vagytok kedveskéim?♥️♥️♥️

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

➖➖➖
xoxo: SanKook