A szégyen és a félelem nem egy és ugyanaz az érzelem. Az első akkor mutatkozik meg, amikor valami olyat tettünk, ami miatt fejet hajtva járjuk az utcákat, mindössze egy véletlen, aminek az okozói mi vagyunk. Ugyanis az akaratlan cselekedetek is tőlünk származnak. Ám ezzel ellentétben a félelem elsődleges indoka mások. Ez pedig nem a mi szégyenünk.

- Biztos fehéret akarsz? – kérdezte Jungkook, mire felpillantottam rá.

- Miért, mi a baj vele?

- Unalmas. Meg olyan, mintha egy kórterem lenne – vallotta be őszintén. Legalább nem köntörfalaz. Bár, nem tudom, hogy ez jó, vagy sem.

- Egyenlőre jó ez. Majd később kidekorálom. Nem akarom azt sem, hogy túlzsúfolt legyen a szobám – motyogtam.

Eszembe jutott az az ötlet, miközben válogattunk, hogy majd mintákat festek a falra. Kiskoromban sokszor csináltam ezt, bár akkor az nem volt több, mint holmi firka. Viszont régen apuval terveztük, hogy rávetítünk valamit projektorral és az alapján rámásoljuk a figurákat és miegymást. Ez nem rossz, később lehet, hogy megcsinálom. Ha lesz időm, persze. Jelenleg csak egy olyan alapot szeretnék, amire később lehet építkezni.

- Te tudod – rántotta meg a vállait. – Kell még bármi más? – nézett rám, mire megráztam a fejemet, s a kasszához mentünk.

Kifizettem a doboznyi festéket, majd el is indultunk vissza. Jungkook rendes volt és hozta helyettem, nem, mintha nem bírtam volna el, azért nincs akkora súlya. Ám, ha már felajánlotta, akkor nem utasítom vissza.

Mikor hazaértünk, még nem volt otthon a kaja, viszont ezt az időt kihasználva, elmentem, hogy legalább a fürdőbe kipakoljam a cuccaimat. Máshova nem igazán van lehetőségem, a szobám még készületek alatt áll.

Jó volt, hogy anyáéktól külön fürdőszobám lesz, viszont így kicsit kínosabbnak éreztem kipakolni egy-két dolgot, tekintve, hogy Jungkookkal közös mosdót fogunk használni.

Volt itt minden, ami egy férfinak kellett. Borotvától kezdve a dezodorokon át a hajzseléig minden. Én is kiraktam a fogkefémet, s illetve a samponomat, illetve a hasonló dolgokat. Viszont nem mindent, ami eddig nálunk a fürdőben helyezkedett el.

Anyával olyan normális volt, olyan természetes. Vele viszont... Nem szívesen csinálok ilyet. Nem tűnik rossz arcnak, de elég távolinak érzem magamtól a srácot. Ezért a szütyőmben lévő maradék cuccot visszadobtam, s elhagytam a helyiséget. Biztosan hozzá fogok szokni, de most még furcsa.

- Jimin, kicsim – szólt nekem anyu, mire lementem a lépcsőn, s kérdő tekintettel illettem őt. – Megkaptuk az iskolától a címeket, ahol be lehet szerezni az egyenruhádat – mosolygott. – Menjünk el érte holnap?

- Persze, elmehetünk – ültem le mellé a kanapéra, mire izgatott mosollyal az arcán felém fordult. Csak úgy csillogott a szeme.

- Milyen eddig a lakás? Tudom, hogy még nem tudsz mindent kipakolni, de egész szép, nem? Tágas – fogott a kezemre, én pedig egy somolyra kényszerítettem az arcizmaimat.

- Igen, valóban – bólintottam. – Szerinted... Milyen lesz az új iskola? – kérdeztem rá arra, ami miatt már hetek óta görcsben van a gyomrom.

Az, amit ott kaptam, számomra felejthetetlenné vált. Gyűlöltem felkelni azért, mert be kellett járni az órákra azokhoz, akik kivétel nélkül utálnak. S hiába állt mellém egy-két lány, nem sokat ért, ha az ő hangjuk semmissé vált a többiekével szemben. Az már biztos, hogy az új helyen nem szeretném, hogy csak úgy kiderüljön. Itt sem akartam, annyira igyekeztem titkolni, mégis rájöttek.

- Nem tudom, szívem – ölelt át a még tőlem is alacsonyabb nő. Édes parfümjének aromája szépen szaglószervembe jutott. Azonnal megnyugodtam, s fejemet az övére hajtottam. – Viszont ne igyunk előre a medve bőrére. Lehet, hogy sokkal rendesebbek, mint ott. Az egy elég prűd hely volt, valld be – nézett rám, mire elmosolyodtam.

Igaza volt. Rengeteg gazdag ember, orvosok, ügyvédek és ki tudja, hogy micsodák gyerekei jártak oda. Nyilván voltak rendesek is közöttük, azért én is egy ideig jóba voltam velük, viszont mihelyt kiderült, hogy meleg vagyok, hirtelen a sok ember, aki eddig mellettem állt, eltűnt onnan. Tábort és tábornokot váltottak.

Este inkább a kanapé mellett döntöttem. Elég kényelmes volt, bár sokszor figyelnem kellett, nehogy leguruljak. Sokat forgolódok éjszaka, reggelre a párnámat és a plüssömet is – amit direkt elrejtettem, nehogy valaki meglássa – a földön találtam. Szerencsére hamarabb fent voltam, mint a többiek. Ahogy anyu is, szóval kómásan segítettem neki reggelit készíteni.

Sokat voltam vele, miközben főzött, ezért egy-két dolgot én is eltanultam. Nyilván nem vagyok a konyha ördöge, de határozottan nem halnék éhen, ha elköltöznék és ezentúl egyedül folytatnám az utamat.

Én voltam az egyedüli, aki mást eszik. Anyu több személyre, egész pontosan háromra rántottát csinált jó sok zöldséggel, illetve teával. Én nem tudok reggelire sós dolgot enni, mert utána émelygek, szóval két lehetőségem maradt. Vagy gabonapehely, vagy kicsit több időt eltöltök a zabkásám elkészítésével, s azokhoz akkor már vágok fel valami gyümölcsöt is. Szerencsére azt hoztunk magunkkal, pár banánt és almát, mivel általában azokat használom.

Ezen agyalva el is kezdtem melegíteni a tejet, amibe majd a kásámat teszem. Még pár hozzávalót is előkotortam, mint például a joghurt, a fahéj, vaníliacukor és a magvak. Anyu közben egy kávét is felrakott, aminek nagyon örültem. Én használhatatlan vagyok, amíg meg nem iszok egy bögrécskével.

Természetesen nem tömény kávé, azért jó adag tejben feloldom, de kell ez a kicsiny mennyiség, hogy ember lehessek, akár kora reggel is.

Lassan a két másik házban lakó férfi is elkezdett leszállingózni. Lehet, hogy az illatokra jöttek ide, nem tudom, de mind a ketten eléggé álmoskásnak tűntek. Főleg Jungkook, aki szerintem abban sem volt biztos, hogy jó univerzumba került, miután lerántotta magáról a takarót, s kiszállt az ágyból.

Hosszabb haja most elég pufi volt, s ekkor látszott igazán rajta, hogy göndör. Vagy hullámos. Magam sem tudom. Olyan volt, mint egy bárány, amin muszáj volt elmosolyodnom, de nem csak nekem tűnt fel, hanem anyunak is. Persze a srác ebből semmit se fogott fel, csak beleszürcsölt a kávéjába, majd falatozni kezdett.

A szobám festését áttettük délutánra, mivel anyuval először el akartunk nézni az áruházba, ahol megkaphatom az új egyenruhámat.

Junho felajánlotta, hogy szívesen elvisz minket, így nem kell tömegközlekedéssel eljutnunk oda, hanem megoldható kocsival is. Azért az mégis sokkal kényelmesebb, egyértelműen amellett döntöttünk. Jungkook ezt az egész kirándulósdit passzolta, ezért csak hárman mentünk el a belvárosba, hogy megvegyük nekem a kellő dolgokat.

A hölgy, aki bent volt, meglepően kedves volt, s azonnal elkérte a méreteimet, s azok alapján adta nekem oda a szettet, hogy próbáljam fel.

Az előző iskolámban is kötelező volt az egyenruha, s bár én jobban kedvelem a világos színeket, azt kellett mondanom, hogy ez a sötétkék sem állt rosszul. A fekete nadrág jó volt, az ing anyaga is megfelelt, könnyed volt. A nyakkendőnk arany színben pompázott, a zakó pedig sötétkékben. Nem volt rossz.

Anyu kérésére kimentem, hogy megmutassam magamat, ő pedig elmosolyodva jött ide, hogy közelebbről is leellenőrizzen. Junho is elém lépkedett, s elismerően bólogatott.

- Amikor Jungkook középiskolás lett, akkor először láttam rajta nyakkendőt. Sosem hordta, mert zavarta – nevetett. – Annyi beírást kapott eleinte, amiért nem megfelelően öltözködik, de később már nem is érdekelte a tanárokat – mesélte. Igen, valamiért kinézem belőle. – Pedig jól állnak neki ezek a maskarák, de... Tényleg rohadt idegesítő nyakkendőt hordani – húzta a száját.

- Jimin szereti – mondta anya, mire én csak bólintottam egyet. Hozzászoktam, s az sem utolsó dolog, hogy nagyon szeretem az elegáns pasikat. Márpedig középiskolában a sok egyenruhás között nehezen talál az ember egyet, aki nem a házirendnek megfelelően öltözködik.

- Jól áll neki – mosolygott Junho. – Biztos vagyok benne, hogy mások is észre fogják venni – kacsintott, én pedig nem tehettem róla, de annyira zavarba jöttem, hogy inkább elfordítottam a fejem, s közöltem velük, hogy visszamegyek átöltözni.

Nem számítottam arra, hogy ennyire... Nem is tudom, támogató lesz velem szemben. Igaz, amikor anyu elmondta neki, hogy mi a helyzet, nem kezelt másképp, csupán sokkal tapintatosabb lett. Tényleg úgy tűnt, hogy őt nem zavarja az, hogy a pasik jönnek be, aminek nagyon örülök. Egy gonddal kevesebb. Bár Jungkook is ezt állította, azért az ő szavát nem veszem olyan biztosra. Nem ismerem őt. Gyakorlatilag semennyire. Tudok egy-két dolgot róla és annyi. Látszólag bárki lehet rendes, nem?

Délután, ahogy az be lett ígérve, elkezdtük befesteni a szobámat. Én szépen letettem a fenekemet a földre, s ott tevékenykedtem, akárcsak anyu. A két Jeon pedig a magasabb részeket vállalta be. Junho például a létrán állt, s a plafonnal próbált csodát művelni. Éppen őt néztem, ahogy szépen halad a villany felé, mikor valami hideget éreztem meg az arcomon. Azonnal az irány felé fordultam, mire Jungkook mosolygó valóját pillantottam meg. Ám abból az ártatlan somolyból hamar nevetés lett.

- Ne legyél már ennyire búval baszott – mondta, mire én oldalra néztem. Anyu is kuncogott, s még Junho is leszállt a létráról.

- Tudjátok, mit? Igaza van – mondta a férfi, s levéve a kesztyűt a földre dobta, majd a saját ecsetéért nyúlva anyu felé iramodott, aki csak nevetve, próbálta eltakarni az arcát.

Elég vicces volt, még engem is megmosolyogtatott, de ekkor ismét éreztem a festék hűsét az arcomon, ezért újra Jungkookra pillantottam. Az egyetemista vigyorogva vette fel velem a szemkontaktust, én pedig úgy gondoltam, itt az ideje visszavágni.

Felkeltem, feltűrtem a felsőm ujját könyékig, majd szinte rávetettem magam az egyetemistára, aki nevetve fogadott. Össze-vissza csápoltunk, még a parketta is festékes lett, aminek egy hátránya van, mégpedig az, hogy megcsúsztunk rajta.

Egy isteneset koppantam volna a földön Jungkookkal együtt, ha nincs mögötte az ágy, s a fiú nem rendelkezik ilyen jó reflexekkel. Nem tudom, hogy engem akart megmenteni, vagy ő akart kapaszkodni, nem is lényeg igazából. Mivel ő nagyobb darab tőlem, rántott magával az ágyra, s majdnem rá is estem, de még időben kapaszkodtam meg a vállaiban.

Nagy szemekkel néztem rá. Úgy tűnt, ő kevésbé meglepett, velem ellentétben. Nem értettem, pedig gyakorlatilag az ölében landoltam. Nem kellemetlen neki egy kicsit sem?

Közben anyu már Junho hátán volt, s úgy próbálta legyűrni a férfit. Jungkook is őket nézte egy mosollyal, mire én úgy éreztem, hogy itt a lehetőség, ezért az ecsetemet megemelve az arcára nyomtam egy adaggal a fehér festékből. Egyből nekem szentelte minden figyelmét, én pedig csak mosolyogva bámultam szétszórt valóját. Végre rajta több anyag van, mint rajtam.

- Vegyük úgy, hogy kvittek vagyunk és állítsuk le a szülőket – ajánlottam neki, még a kezemet is nyújtottam, mire az ő arcán a mosoly szélesebb lett.

- Utálok veszíteni, szóval benne vagyok – rázta meg a kacsómat, ezért lemásztam róla, s ahogy azt megbeszéltük, normális munkára bírtuk a két idősebbet is. Másképp sosem lesz kész a szobám, s félő lenne, hogy még többet kell takarítanunk. A padló felmosása így is azonnali feladat lett.

Igazából nem lett olyan borzalmas a fehér fal. A bútorok egészen feldobják, illetve a tárgyaim is, amiket végre kipakolhattam, így az utolsó doboz is üresen állt a garázsban. Sokkal otthonosabb lett, s annyira... Nem is kórtermes hangulata van. Jó, talán egy kicsit.

Ám az igazi móka még hátra volt. Másnap reggel immáron az ébresztőm hangjára ébredtem. Alig aludtam valamicskét, annyira ideges voltam. Féltem, hogy lesz ott bárki is, aki ismer, s akkor ismét semmi esélyem arra, hogy lehúzzam a maradék éveimet nyugodtan.

Még a reggelimet is alig tudtam leküldeni a torkomon, s kávémat is inkább elvittem egy termoszban. Legalább négyszer kötöttem újra a nyakkendőmet, s folyamatosan igazgattam. Szerencsére Junho azt bevállalta, hogy elvisz, így nem kell térkép alapján kitalálnom oda. Nem sokat javított a helyzetemen, de egy dologgal kevesebb, ami miatt aggódnom kellene.

Meglepetésemre viszont, amikor lementem a lépcsőn, a férfi sehol sem volt még. Pedig ő mondta, hogy húszra legyek kész.

- Ha aput keresed, áthívta a szomszéd, mert megint elbaszott valamit a fűnyírón – mondta mögülem Jungkook, mire ijedtemben megpördültem, s néztem, amint elhalad mellettem, s elkezdi felhúzni a cipőjét. – Faszomat, nekem még csak el sem kezdődött az egyetem – morgott, majd nézett rám. – Anyud azt mondta, hogy motorra nem ülhetsz, szóval kocsival megyünk.

- Te viszel el? – pislogtam nagyokat, miközben mellé lépkedtem, elvégre úgy tűnt, hogy ő már indulásra kész.

- Látsz más jelentkezőt? – kérdezett vissza, én pedig elhúztam a számat. A fiú sóhajtott egyet. – Bocs, baromi fáradt vagyok. Nézd el – legyintett, majd elindult ki, én pedig utána.

- Nem gond – motyogtam. – Te melyik gimibe jártál egyébként?

- Amibe te most fogsz. Jó hely, nem olyan gázos – rántotta meg a vállait. – Ki tudja, hogy mennyit változott azóta. Ha lesz ott egy izzadtságfoltos vén picsa, aki úgy járkál, mint akinek hat fasz van a lába között, akkor az a történelem tanárnő. Vele azért jók az órák, mert előre szól, hogy ő most rosszul lesz, mivel nincs kedve tanítani. Húsz percet ültünk bent, utána kiment ezzel az indokkal – mosolygott, miközben bekötötte magát, s megmozgatta a sebváltót. – Rohadt jó volt, egészen a vizsgaidőszakig. Szart se tudtunk a többi osztályhoz képest. – Egyébként jól áll az egyenruha – pillantott rám, mielőtt még kitolatott volna.

- Köszi – ejtettem egy halovány mosolyt.

- Nyugi. Apu mondta, hogy miért váltasz sulit. Ha valaki beszól miatta, az nem a te hibád. Elég gáz, ha valaki ennyire mások dolgába üti az orrát. Ha nem képes a saját életével törődni, akkor csak sajnálni tudom – rántotta meg a vállait.

- A haverod, akit mondtál... – kezdtem bele némi megnyugvást keresve. – Őt nem szekálták?

- Nem tudok róla – gondolkozott el egy pillanatra. – Ha volt is, nem merték a szemébe mondani. Tudod, ott voltam mellette – mosolygott, mire a piercing a szájában enyhén megmozdult. – Nem igazán mondtak neki bármit ezzel kapcsolatban.

- Miért, verekedtél? – kérdeztem rá, mindössze poénból, viszont a válasza meglepett.

- Igen. Annyiszor voltam az igazgatónál, hogy mindig attól féltem, hogy a következőnél kidobnak. De mindig csak kaptam egy kis ejnyebejnyét, beírást, aput behívták... Nyilván, azóta elég sokat változtam, de régen mindenért ugrottam. Elég heves tini voltam – mesélte, én pedig csak nagyokat pislogva hallgattam.

Bezzeg én a légynek se merek ártani, mert sajnálom.

Sokszor nem szabad kinézet alapján ítélni, de Jungkook nem csupán az elmondottak alapján néz ki úgy, mint egy huligán. Egy igazi rossz fiú, bár mostanra egészen nyugodtnak tűnik. Rendes a maga módján, de... Nem tudom, van benne valami, ami mégis némi ellenszenvet generál bennem. Ám lehet, hogy csak azért, mert még nem ismerem elég jól őt.

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Hello Sütikék! Itt is van az új rész😌 Igyekeztem, ahogy tudtam, de az utazások miatt sokkal kevesebb időm van elintézni mindent):

Szeretném megköszönni ismét az egyik kedves olvasómnak, aki jelezte, hogy nem kapott értesítést, miszerint ez a könyv publikálva lett. Ezért csináltam egy kiírást és szerencsére sokan idetaláltak😌♥️♥️♥️

Na kezdünk azért belelendülni. Lassan, de kezdünk😌😌😌

Mi a véleményetek Jimin anyukájáról? Édes teremtés, nem?🥺 Na és mi a helyzet Jungkookkal? Egy páran azért írtátok, hogy eléggé bad boy, úgy tűnik, hogy nem alaptalan😌

Waow... Teljesen le vagyok nyűgözve! Szerintem ilyen hamar még nem mondtam köszönetet az 1k megtekintésért, ami már ezt a könyvet is ékesíti! Nagyon hálás vagyok érte és örülök, hogy ennyire tetszik nektek😌♥️♥️♥️

Hogy vagytok kedveseim?🥰♥️♥️♥️

✖️▫️▫️✖️▫️▫️✖️

Insta: wattpad.sankook

Ha tetszett nyomj a csillagra, illetve kommentben írd meg a véleményed!^^

➖➖➖
xoxo: SanKook