-Hey! Death, boy! Visszajöttem!- mondja Will, miközben besétál a szobába egy hatalmas mosollyal az arcán- Oh! Szia, Jászon- teszi hozzá, ahogy meglátja, hogy más is tartózkodik a szobában rajtam kívül.

Látom, ahogy a mosolya egyre jobban elhalványul, végül pedig egy kis ránc jelenik meg a homlokán. Most már nyilvánvaló, hogy nem szereti Jászont.... kíváncsi lennék, hogy miért.

-Szia, Will! Hamarabb is jöhettél volna. Most már sajnos mennem kell- áll fel az ágyamról Jászon és indul el az ajtó felé.

Várjunk, nem azt mondta, hogy velem tudja tölteni az egész délutánt? Idióta, tudom mit próbálsz csinálni. Nem hagyhat itt egyedül Willel. Kicsúszhat minden az irányításom alól... megint. És ezt ő is nagyon jól tudja.

Dühösen meredek Jászonra, mire ő csak elneveti magát.

-Látjuk még egymást, Neeks- mondja, miközben még egy puszit is küld felém, majd sétál ki a szobából.

-Ne hívj Neeks-nek!- ordítom utána.

Nyöszörögve fekszek vissza az ágyamra. Francba is, Jászon. Már így is el kell viselnem a Death Boy-t, most pedig már Neeks is? Vagyis, a Death Boy-t valamennyire még szeretem is. De csak ha Will hív így, mert akkor aranyos. Várj, mi? Tényleg nem kéne ilyeneken gondolkoznom. Nincs semmi Will és köztem, és soha nem is lesz.

-Szóóóóóval- próbál velem szóba elegyedni Will.

-Miért nem szereted Jászont?- bukik ki a számon. Will keresztbe fonja a karjait a mellkasa előtt, majd vállat von.

-Nincs vele semmi bajom.

-Tényleg? Akkor, miért viselkedsz olyan furcsán, amikor ő is itt van?- húzom fel a szemöldököm és úgy meredek rá. Ismét csak megvonja a vállát.

-Én aztán nem. Szóval, te és Jászon?- vált témát.

-Én és Jászon mi?- őszintén fogalmam sincs miről beszél. Soha nem kezdenék ki Jászonnal! Kivéve azt az egy alkalmat.... de az is Ámor hibája volt, nem az enyém! Jászon amúgy sem az esetem.

-Tetszik neked Jászon? Mert ha igen, akkor sajnálom, hogy megcsókoltalak. Nem tudtam és... Óh, istenek! Ti együtt vagytok? Nagyon sajnálom, Death Boy!- hangsúlyozza ki a második felét a mondatnak, miközben idegesen mászkál fel-alá a szobában.

-Nem, nekem nem tetszik Jászon, és nem vagyunk együtt, szóval nem kell bocsánatot kérned semmirét- mondom, majd felállok az ágyról és megfogom a kezét és megszorítom egy kicsit.

-Nem?- kérdi fél szemöldökét felhúzva.

-Veled volt az első csókom, emlékszel?- kérdezem, mire csak idiótán vigyorog rám.

-Akkor nem lenne probléma, ha újra megcsókolnálak?- úgy teszek, mintha gondolkoznék rajta.

-Hát, nem is tudom... Csak ha jól csókolsz- mondom neki végül mosolyogva, ő pedig viszonozza azt.

-Ezt neked kell kell kitalálnod, mivel én nem mondom el- lép közelebb hozzám, így már csak egy leheletnyi hely választ el minket.

-Elég kíváncsi természetem van. Ki kéne próbálnom- suttogom, és mint egy végszóra Will összeérinti az ajkainkat.

Ez a csók most nem olyan lágy, mint a múltkori. Ez sokkal inkább követelődző. Will két oldalról megfogja az arcomat, én pedig kezeimet a nyaka köré fonom. Ajkaink szinkronban mozognak. Kezemet lassan a hajába vezetem és a tincseivel kezdek el szórakozni, mire apró nyögések hagyják el a száját. Will keze az arcomról lassan a derekamra vándorol, úgy húzva közelebb magához, így már egy hajszálnyi helyet se hagyva közöttünk. Nyelveink közös táncot jártak még egy ideig, mielőtt elváltunk volna egymástól.

Leülök az ágyamra, míg Will szorosan mellém fekszik le, majd szétnyitva karjait invitál, hogy csatlakozzak hozzá. Fejemet mellkasára fektetem, ő pedig karjával szorosan magához ölel.

Ez az egész teljesen új érzés számomra. Ilyen közel lenni valakihez. De örülök, hogy ez a valaki Will. Néhány órával ezelőtt még azon gondolkoztam, hogy hogyan kerülhetném ki azt, hogy Willel kettesben legyünk, és most mégis itt vagyunk. Furcsa, hogy valaki miatt milyen gyorsan meg tudja változtatni az ember döntését, nem? Még mindig úgy gondolom, az, hogy Willel vagyok semmi jót nem fog eredményezni. De kiszeretném élvezni ezt a pillanatot addig, amíg lehet, mivel ezek a legboldogabb perceim már egy ideje. És biztos vagyok benne, hogy nem akarom ezt mással is megélni, csak az én Sunshine-ommal. Még Percy Jacksonnal sem, bármennyire is akartam még hónapokkal ezelőtt. Most már tudom, hogy tévedtem.