Sziasztok! Már meg is hoztam a 4. fejezetet. Jó olvasást!

Hirtelen ütközés miatt látom, hogy a talaj vészesen közeledik az arcom felé.

-Hé! Minden rendben Death Boy?- kapja el hirtelen az egyik karomat Will, mielőtt a földre esnék.

-Jól vagyok- suttogom még és a fejemet még mindig nem emelem fel. Nem akarok föl nézni, mert tudom, hogy mindenkinek minket bámul.

-Menjünk enni- nyitja ki előttem az ajtót Will, hogy be tudjak menni. Milyen udvarias.

Egy kis szobába lépünk be, középen egy asztallal, amit a többi gyógyító ül körül és épp az vacsorájukat fogyasztják. Soha nem gondoltam, hogy ez a hely létezik. De most, hogy belegondolok nem lehet elvárni tőlük, hogy elhagyják a gyengélkedőt, itt hagyva egyedül a betegeket, hogy a többi kabin lakóival közösen egyenek.

-Hé!- kiált fel mögöttem Will, majd lerakja a tálcát az asztalra.

A többség köszön Willnek, néhányan viszont csak bólintanak egyet felé a fejükkel, majd kezdenek újra beszélgetni.

-Nem ülsz le Death Boy?- foglal helyet, én meg csak kínosan ácsorgok mellette.

Bólintok, majd példáját követve mellette lévő székbe ülök le.

-Wow. Ez rengeteg kaja Sunshine- veszem el előle az egyik a tányért (nem, ezek nem mágikus tányérok).

-Többet kéne enned. Túl sovány vagy Death Boy- nevet rám kacsintva.

Miért gondolok túl minden egyes dolgot amit Will tesz vagy mond?

Csendben eszem meg a felét a kajámnak, míg Will hangosan beszélget a testvéreivel.

-Öhm, lehet egy kérdésem?- mondja az egyik fiú, akinek a nevét nem tudom.

-Persze- bólint Will. Elképeszt, hogy hogyan lehet valaki ennyire kedves mindenkivel.

-Ő miért van itt?- mutat az irányomba és nyilván azt hiszi, hogy nem hallom amit mond, vagy csak szimplán idióta.

-Hogy érted Sam?- ráncolja a homlokát Will. Oh, szóval Samnek hívják.

-Nos, nem akarok Hádész fura fiával enni, és biztos vagyok benne, hogy más se- magyarázza.

Sóhajtok egyet. Igen, már biztos, hogy egy idióta.

-Akkor velem se fogsz- jelenti ki egyszerűen Will, majd kezemet megragadva áll fel a székéből. Felkelek én is, majd a zavarodott gyógyítókat magunk mögött hagyva sétálunk ki a helységből.

Nem is tudok mit mondani. Én se értek semmit. Miért hagyná ott a testvéreit miattam? Nyilván nem azért, mert olyan jó társaság lennék. Sam is megmondta, ki akarna Hádész fura fiával- vagyis velem- enni?

Talán ő is oda van érted- súgja egy hang a fejemben. Muszáj elmosolyodnom ezen.

Lehetséges lenne? Olyas valakinek, mint Will, tetszenék? Ki van zárva. Megpróbálom gyorsan eltüntetni ezt a gondolatot fejemből és koncentrálni bármi másra rajta kívül, de elég nehezen megy, mivel még mindig fogja a kezem.