Magamban mosolyogva sétálok el Percy és Annabeth mellett, míg az előbbi teljesen összezavarodva, addig az utóbbi levakarhatatlan vigyorral az arcán áll ott. Megkönnyebbültem, hogy végre képes vagyok ezt a terhet letenni a vállamról.

-Mehetünk?- kérdezi Will, fejével a betegszoba felé bökve.

-Persze- válaszolok neki, miközben próbálok úgy kinézni, mint aki nem izgatott attól, hogy három teljes napot vele tölthetek. Mivel nem vagyok az... Egyáltalán nem.

-Miről beszéltetek Percy-vel és Annabeth-el Nico? Percy zavarodottnak és sokkoltnak tűnt- kérdezi Will én meg csak megrántom a vállam.

-Semmi fontosról, Percy mindig össze van zavarodva- mondom miközben a földet bámulom és néhány kavicsot rugdosok odébb. Nem mondhatom meg neki, hogy meleg vagyok. Legalábbis még nem.

Jelenleg csak három ember tudja a titkomat: Jászon, Percy és Annabeth. Hála az átkozott Ámornak.

-Ez igaz. De tényleg teljesen le volt döbbenve! Azt hittem valami fontosról lehetett szó- állt meg Will, és fél szemöldökét felhúzva nézett rám. Ez annyira bosszantó! Hogy képes valaki ilyen dolgok közben is jól kinézni? És, még a haja is arany színben pompázik, miközben a nap sugarai megcsillannak rajta.

-Mondtam, hogy semmiség. Ejtsd a dolgot- szólok neki vissza ingerülten és látom rajta, hogy változik az arckifejezés. Homlokát ráncolva kezd bámulni rám. Miért kell mindig mindent elcsesznem?

-Sajnálom. Nem úgy értettem- mondom, miközben a földet kezdem el bámulni újra.

Hirtelen egyik karjával átöleli a vállam, mire valami melegség érzek átcikázni át a testemben.

-Semmi gond Death Boy- mosolyog rám, én meg csak nyögök egyet.

-Ne hívj így- válaszolok neki a fejem rázva, mire csak elneveti magát.

-Ahogy gondolod...Death Boy- mondja egy vigyorral az arcán, erre én karon vágom.

-Csak menjünk, Sunshine- ahogy kimondom már indulok is, majd hallom, ahogy elneveti magát és futni kezd, hogy utolérjen.