Egy álmatlan éjszaka után ébredek, ami egy kicsit megijeszt őszintén szólva. Egy ideje már nem volt egyetlen nyugodt éjszakám se, vagy legalábbis Tartarosz óta semmiképp.

Érzem, hogy valami meleg simul hozzá az oldalamhoz. Will. Aprókat szuszogva vesz levegőt, ami csiklandozza a nyakamat.

-Will- suttogom miközben megfordulok, hogy szemben legyek vele. Lassan megrázom, úgy próbálom felébreszteni, ám semmit nem érek el vele, ugyanúgy alszik tovább. Az ablak felé fordulok, és látom, hogy a nap már felkelőben van.

Várjunk. Willnek már ébren kellene lennie, hiszen Apollón fia meg minden.

-Tudom, hogy ébren vagy, Sunshine- mászok ki az ágyból és keresztbe font karral állok meg a fal mellett, majd onnan figyelem őt tovább. Látom rajta, hogy mosolyog.

-Fenébe- nyitja ki a szemeit, majd néz rám.

-Gyere vissza, pihenjünk még egy kicsit, Death Boy- nyitja szét karjait és próbál visszacsábítani maga mellé. Válaszul csak megforgatom a szememet.

-Neked dolgozni kell menned, Will- mondom neki végül és látom, ahogy szemei elkerekednek miközben megvilágosodik.

-Francba! Már biztosan aggódnak, hogy mi van velem. Mennem kell, Death Boy. Később még visszajövök, hogy megnézzem minden rendben van-e veled, aztán visszaköltözhetsz a kabinodba- mondja Will, majd kel fel az ágyból és nyom egy puszit az arcomra.

Érzem, hogy elpirulok, Will pedig egy huncut vigyorral az arcán távozik a szobából.

Jászon csak egy pár ruhát hozott nekem, ezért semmim nincs, amit össze kéne pakolnom a költözéshez, így nincs mit csinálnom.

Jászonon gondolkozva huppanok vissza az ágyra. Kíváncsi vagyok hogyan ment a randija Piperrel. Remélem, most már végre összejöttek, olyan aranyosan mutatnak együtt. Tudom, hogy Piper boldoggá tudja tenni Jászont, és én azt szeretném, hogy boldog legyen, hiszen ő a legjobb barátom... vagy szimplán csak a barátom, vagy akármim.

-HELLO NEEKS!- esik be Jászon a szobába, én meg ijedtemben megugrok az ágyon.

-Ne hívj Neeksnek- meredek rá. Megforgatja a szemét.

-Mivel Te nem jöhetsz ki innen, ezért arra gondoltam, hogy én hozok ide mindenkit! De mivel ott az a srác nem enged be mindenkit, ezért csak én jöttem meg a fiú aki nem az eseted- csukja be vigyorogva az ajtót.

-Köszi, de hol is van Percy?- kérdezem, ő pedig megvonja a vállát.

-Azt hiszem, eltévedt útközben. Tudod, hogy Percy milyen....- halkul el a végén. Egyetértően bólintok neki.

-Milyen volt a randi?- töröm meg a kínos csöndet végül, Jászon arca pedig felragyog.

-Tökéletes! Minden úgy ment, ahogy elterveztem, és Piper most már hivatalosan is a barátnőm!

-Hey!- hallom valaki kiáltását kívülről. A függöny elé lépve széthúzom azt.

-Percy?- kérdezem szemöldök ráncolva, miközben kinyitom az ablakot. Mosolyogva mászik be rajta, majd segíti be Pipert, Hazelt és Annabethet. Frank jön be utolsókén és csukja be az ablakot maga után.

-Mi a...- hagyom félbe a mondatomat, mivel tudom, hogy Hazel nem szereti, ha káromkodok.

-Mi az? Valahogy segítenem kellett nekik is bejutni- emeli fel kezeit megadóan Percy.

-Ne aggódj, Nico. Én és Frank csak búcsúzni jöttünk. Új Rómába utazunk ma- von egy ölelésbe Hazel. Homlokon puszilom őt.

-Légy óvatos, oké?- Hazel bólint egyet- Vigyázz rá, különben halott hús leszel*- fordulok Frank felé. Frank feszengve bólint, majd távozik az ablakon át. Hazel még utoljára int egyet, majd Frank után megy.

Azt kívánom, bár közönség nélkül is el tudtunk volna búcsúzni egymástól. Olyan kínosan érzem magam a többiek között. Most már csak én és két pár maradt a szobában. Oh, milyen remek! Valamiről beszélgetni kezdenek, én pedig, hogy ne zavarjam őket leülök az ágyra. Azon kezdek el gondolkozni, hogy én soha nem leszek olyan, mint ők vagy soha nem lesz meg nekem az, ami nekik igen. Az ilyen pillanatokban, mint ez jövök rá, hogy magányos vagyok, és azt kívánom bár itt lenne velem Will.

* + * + * + *

*Nem tudom, hogy hányan olvastátok a könyveket, ezért elmondom, hogy miért azt mondja, hogy 'halott hús leszel'.  Frank bármilyen állattá át tud változni, ezért mondja, hogy hús.

Ha bármi mást nem értetek a történetben, akkor írjatok nyugodtan ^.^