-Minden kész a robbantáshoz, Thrass?- kérdezte a főadmirális, majd mellénk telepedett ő is. Fáradtnak tűnt.. nem fizikailag, inkább szellemileg. Teljesen kikészítették az elmúlt hetek.

-Ha Lex kellően eltávolodott, akkor igen.- bólintott lassan. Hangja halk volt, érdes. Beletörődött már a végbe ő is.

-Kérem a detonátort!- mondtam élesen. Thrass a kezembe adta a hengert, de mielőtt megnyomhattam volna, egy ismeretlen női hang közbevágott.

-Jól gondold meg!- kinézete kimondottan különös volt.. rövid fekete-piros haj, vörös miniruha, fekete csízma és egy különös pisztoly a kezében.

-Te meg ki vagy?- szegezte rá a hőfegyverét Thrawn. Ahogy hirtelen felállt, azonnal elém lépett, hogy megvédjen, bármi történjék is.

-Az aki meg tudja menteni.- mutatott rám a jobb kezével.

-Hogyan?- tette rá Thrass a kezét a fivére fegyverére és lejjebb nyomta.

-Akarják, vagy sem?- a nő hangja megkeményedett, minden empátia eltűnt belőle.

-Mi az ára?- tette fel az egyik legfontosabb kérdést Thrawn.

-A tartozást később róják le. Meggyógyítsam? Egy szavukba kerül.- a két férfi rám pillantott. A szemeim kevésbé izzottak, ahogy az élet lassan elszállt belőlük- Sürget az idő. Nemsokára már én sem tehetek semmit.

-Csinálja!- mondták egyszerre.

A nő valami injekciót adott nekem, aztán minden elsötétedett. Csípést és fájdalmat éreztem, ami lassan vonult végig a testemen. Mintha sejtről sejtre haladt volna.. és akkor megértettem. Sejtszinten gyógyított meg ez a furcsa nő. A szer sejtről sejtre járta végig a testemet. Ehhez senkinek sem volt elég fejlett az orvostudománya a galaxisban.. beleértve az Ismeretlen Régiókat, a Birodalmat és a bűnöző bandák felségterületeit is.

■

Amikor az a furcsa nő végzett, felállt Liir mellől és a két chiss férfira nézett. Nem szólt semmit sem. Végignézett rajtuk, körbejárta őket, úgy vélte, hogy a célra megfelelnek.

-A tartozást, mint mondtam később kell leróniuk. Az idő eljött.- jelentette ki szárazon.

-Mit akarsz?- Thrass egyik kezét a hőpisztolya közelében tartotta, hátha eldurvulna a helyzet.

-A nőt, és magukat.- majd olyan gyors mozdulattal rántotta elő a furcsa fegyverét, hogy senki sem tudta felfogni, hogy mi történik. Három lövés, három találat.

■

Fehér.. minden fehér volt. Ahogy magamhoz tértem a nagy feketeség helyét valami szörnyen világos vette át. Ahogy ülő helyzetbe küzdöttem magam, észrevettem a tőlem nem olyan messze gubbasztó társaimat. Thrass a fejét fogta, mintha szédülne és lüktetne neki. Thrawn a lábát masszírozta, amelyiket még én találtam el. Övén ott lógott a fénykardom.. attól tartok vissza kell majd kérnem.

-Felébredt.- jelentette ki Thrawn. Az öccse azonnal felém fordult és megkönnyebbült mosoly jelent meg az arcán.

-Akkor mégse vágott át minket teljesen.

-Hogy érzed magad?- érdeklődött a főadmirális.

-Voltam már jobban.. de sokkal rosszabbul is.- minden végtagom bizsergett. Jelen esetben semminek sem tudtam volna jobban örülni. Túl fogom élni!- Úgy érzem, mintha a vírus teljesen eltűnt volna a szervezetemből.

-Ha hihetünk annak a furcsa nőnek, ez történt, igen.- bólogatott Thrass.

-Hol vagyunk?- ahogy körbenéztem semmit sem láttam csak a nagy és fehér ürességet.

-Életemben most először fogalmam sincs..- csóválta a fejét Thrawn.

-Liir, nem érzel semmit sem?- lehunytam a szemeimet és az Erővel körbeszaladtam ebben a hatalmas térben. Találtam valamit.. néhány gyenge tudatot.

-Arra!- mutattam előre- Érzékelek néhány tudatot.

-Ha mindenki tud járni, akkor menjünk. Hátha ők többet tudnak.- jelentette ki Thrass és lábra állt.

Eleinte szépen lassan baktattunk, mert senki sem volt igazán jól, de lassan kezdett visszatérni mindenki ereje így egyre gyorsabban tudtunk haladni. Talán egy óra múlva feltűnt előttünk pár fekete pont. Közelebb érve láttuk, hogy emberek. Igazán furcsa társaság, mondhatom.

Először is, ott volt egy fekete hajú férfi, zöld és fekete bőrszerelésben. Vele kártyázott egy szőke lány, ezüst és kék páncélban. Oldalán rövid kard. Tőlük balra egy hosszú, szőke hajú férfi ült, akinek a fülei hegyesek voltak. Rajta fűzöld ruha volt, hátán tegez tele nyílvesszőkkel, mellette a földön az íja. Éppen egy számomra ismeretlen nyelvre tanította a barna hajú lányt, aki hasonló zöld páncélt viselt, de ő sokkal emberibben nézett ki. A csapattól kicsit odébb egy fekete taláros lány feküdt, haja élénkzöld és tűzpiros volt. Valami botot tartott a kezében és csillámló csíkokat húzogatott vele a levegőben. Szinte egyszerre néztek ránk.

-Hát ti?- mordult fel a fekete hajú pasi.

-Ti chissek vagytok, ugye?- ragyogott fel a kártyázó lány szeme- Nem igaz! Thrawn főadmirális? Maga meg Syndic Mitth'ras'safis?

-Honnan ismer minket?- kérdezte Thrass a nőt.

-Bocsássanak meg, be sem mutatkoztunk. Én Luna vagyok.. Luna Dale. Ez a mogorva isten itt mellettem Loki, a harcos amazon Nova Sting, a tünde herceg Legolas és a boszorkányunk ott pedig Amber Fox.- mutatott körbe a színes társaságon. Átvettem a szót, mert a két mellettem álló férfi köpni-nyelni nem tudott.

-Ők valóban azok, akinek hívtad őket. Thrawn, Thrass. Én pedig Liir Passik vagyok. Tudjátok, hogy hol vagyunk?

A történet folytatódik az És most? című könyvben....