A birodalmi könnyűcirkáló fedélzetén síri csend honolt. A hideg futkározott a hátamon, bárhová néztem, bár ez lehet, hogy az egyre növekvő lázam eredménye volt. Lábaim egyre nehezebbek voltak, gyakorabban jött rám a köhöghetnék és néha a látásomat is apró fekete pontok homályosították el. Még jól bírtam.. voltam már túl rosszabbon is.
A szürke folyosók falain itt-ott lövés nyomok látszottak. Vagy az élő legénység próbált kétségbeesetten menekülni, vagy a lények tanultak meg lőni. A padlón vértócsák hevertek szétszóródva.. a holttesteknek lába kélt.
Thrawn, aki a sor elején ment, megtorpant egy pillanatra. A hátunkra vigyázó Thrass majdnem nekem jött emiatt.

-Láttátok a falakat?- kérdezte sírontúli hangon. Valódi hangzavarnak hatott ez a pár szó a hosszú és nyomasztó csend után.

-Égésnyomok..- válaszolta a fiatalabb chiss nekünk háttal állva, szakadatlanul a folyosó végét figyelte.

-A kérdés, hogy kinek a fegyveréből?- fűztem hozzá, majd hangosan elköhögtem magam a sisakom alatt. Éreztem a vér gyomorforgató szagát.

-Liir?- pillantott hátra Thrass gyorsan.

-Megvagyok.. csak lenne már vége ennek az egésznek.- legyintettem és kihúztam magam, mintha minden rendben lenne. Kaparázsó hangot hallottunk a folyosó végéről. Az ezzel együtt járó hörgés egyre hangosabb lett, mígnem feltűnt a mögöttünk hagyott sarkon hét fertőzött rohamosztagos. Ritka ocsmány látványt nyújtott a zöldes bőrük, hatalmas karmaik és agyaraik, a nyáladzó szájuk és a megnyúlt végtagjaik.. nem is beszélve a hiányos páncéljukról.

-Itt vannak!- jelezte Thrass majd rálőtt az egyikre. Ugyan megtántorodott, de semmi komolyabb baja nem lett.

-Csak a rombolómon vagy köteles kábító fokozatra állítani a fegyveredet.- jegyezte meg Thrawn abban reménykedve, hogy a testvére csak feledékeny.

-Szerinted nem állítottam vissza?- pillantott föl két leadott sorozat között. Mindig is csapnivalónak tartotta a bátyja humorát.

-Majd én.- odaléptem Thrass elé.

Kinyújtottam a kezeimet a lények felé. Az Erőn keresztül megragadtam az egyik kezét és minden gyűlöletemet és akaratomat koncentrálva eltörtem a csontját. Ha egynél ez ilyen egyszerű, miért is ne? Miért ne végezzek a többivel is? Egyszerre mindet megragadtam. Fájdalom, düh, szomorúság, csalódottság és a gyilkos vágy hajtott. Ökölbe szorítottam a kezeimet, éreztem ahogy a körmeim a húsomba mélyednek, de nem mertem szétnyitni őket. Mikor kinyitottam a szemeimet csak néhány kupac húsdara fogadott.

-Szerintem ebből nem kelnek már életre.- ocsúdott fel Thrawn az ámulatból. Sok mindent látott és tapasztalt az Erővel kapcsolatban, de semmi ehhez hasonlóval sem volt még dolga.

-Reméljük.- vettem egy mély levegőt, majd hozzátettem- Mennünk kéne.

-Nem hiszlek el, Liir.- motyogta maga elé Thrass.

Ahogy tovább haladtunk a kihalt folyosókon egy újabb bandával akadtunk össze. Öten voltak, ebből három kezében sugárvető pihent. Amint megláttak minket, hátat hátnak vetve haladni a szürke falak közt azonnal tüzet nyitottak. Beugrottunk a legközelebbi sarok mögé. Gyorsan átvillant egy gondolat az agyamon: kiugorhatnék eléjük. Lelövethetném magam és akkor vége lenne. Megfeszültek az izmaim ugrásra készen...
Nem. Nem hagyom cserben a társaimat. Még nem. Most nem.

-Ha fedezlek titeket, lőjétek szét felettük a mennyezetet. Az rájuk szakad és remélhetőleg ott is tartja őket. Megyek!- kiáltottam, majd övemről lecsatoltam a fénykardomat, amit még Ashoka és Ezra segítségével hoztam létre a Yavin 4-en. Olyan keveset használtam, a markolat idegen volt a kezemben. A ciánkék penge hőjét éreztem, ahogy az arcom mellett tartottam.

Kiugrottam a folyosóra.
Belső látás: lövedékek a fejre, majd a testre, a karra és a fejre megint.
Könnyedén hárítottam mindet. Mintha lelassult volna az idő, úgy láttam minden egyes sugárnyalábot.
Belső látás: egy lövés a jobb vállra és beszüntetik a tüzelést.
Hárítottam az utolsó lövedéket és csak vártam. Thrawnék sem lőttek a lényekre.. csak megfigyeltek. Miért nem támadtak rám?

-Érzik rajta a vírust.- súgta a főadmirális a fivérének.

Ebben a pillanatban olyan dühös lettem, hogy nem tudtam kontrollálni az erőmet. Minden olyan hirtelen történt.. nem is tudom kire haragudtam abban a pillanatban. Annyit tudok, hogy az ujjaimból méteres, kék színű villámok törtek elő. Megsütötte a lényeket egytől egyig, de sajnos a két chiss is rossz helyen volt. Nem szándékosan csináltam, sosem bántanám őket, hiszen mindkettejüknek annyi mindent köszönhetek. Ahogy Thrawn arrébb rántotta az öccsét, úgy eltalálta egy villám a bal lábát, de egy másik sajnos elérte Thrass jobb karját. Ahogy magamhoz tértem, csak a földön elterült két chisst láttam, fájdalomtól eltorzult arccal. Azonnal odasiettem melléjük és letérdeltem.

-Te jó ég! Úgy sajnálom, nem akartam, tényleg nem!- szabadkoztam remegő hangon. Elköhögtem magam újfent, de már ez sem érdekelt.

-Túléljük.. voltam már rosszabbul.- nyögte a főadmirális- És te, Thrass?

-Szintén.. megleszünk, csak adj egy percet!