《 39 》
-Liir!- üdvözölt minket a Springhawk hídján Thrass- Fivérem, Miller hadnagy.- biccentett oda mindannyiunknak egyenként.
-Hol a navigátorod? Egy percet sem vesztegethetünk.- tért rá a lényegre a testvére azonnal.
-Igaz. Nav'rì navigátor, jöjjön ide kérem!- intett egy nyolc éves kislánynak. Korához képest sokkal idősebbnek tűnt, talán a katonai egyenruha és a szigorú konty miatt.
-Dehisz ő még gyerek!- csodálkozott Lex.
-Halgasson ide, Miller!- kezdte komolyan Thrawn- Maga most szemtanúja lesz a chiss nép egyik legféltettebb titkának. Ha bárkinek beszélni mer erről, magam eredek a nyomába és vadászom le.- egy ilyen fenyegetést nem lehet semmibe venni, így Lex ígéretet tett a főadmirálisnak.
-Remek.. most hogy megvan az alaphangulat, akár indulhatnánk is.- próbálta terelni a témát Thrass.
A Springhawk hangárában állt egy nagyobb sikló, amiben öten is kényelmesen elfértünk, saját pajzzsal és fegyverzettel rendelkezett. Négyen leültünk, én a kormányhoz, Lex a másodpilóta székébe és kirepültünk az űrbe. Miután kellő távolságra értünk a holdtól, Nav'rì átvette a helyemet, lehunyta a szemét majd meglódult a hajó és azonnal a hiperűrben találtuk magunkat.
■
-Sosem próbáltad meg újra, Liir?- törte meg a csendet Thrass, miután a másik kettő magunka hagyott minket.
-Mármint a második látást?- eltöprengtem egy pillanatra- Nem adódott alkalom. Szerintem menne.. de Nav'rìnak sokkal több a tapasztalata.
-Mint neked, aki leszolgálta a maga idejét egy cirkálón?- nevetett fel a férfi hitetlenkedve- Kötve hiszem. A szerénység erény, de egy chiss legyen büszke. Főleg, ha van mire, mint a te esetedben.
-Rendben, uram.- válaszoltam katonásan.
-Szerintem töltöttünk annyi időt együtt, hogy barátoknak hívjuk egymást és mint így, hívj csak a magnevemen.
-Rendben... Thrass.- furcsa volt elsőre kimondani. Még szoknom kell majd.
-Vajon hányan versengenének érted odahaza.. a képességeid miatt, a tudásod miatt.- merengett el a férfi, majd lehervadt a mosoly az arcáról- Ha kapnál egy jobb ajánlatot, elhagynád a Springhawkot?- vajon most a hajó érdekli, vagy hogy őt otthagynám-e?
-Neked köszönhetem az életemet. Otthagynám-e? Biztos hogy nem.- és ezt így is gondoltam- De ez mind csak elméleti síkon zajlik.
-Ezt hogy érted?- tért vissza a jelenbe a chiss admirális.
-Neked nem mondták?- szerencsétlen, úgy sajnálom.. de valakinek meg kell mondania neki. Inkább én, mint egy orvos- Nem érem meg a holnapot.
-Hogy?- nem is értette. Nem tudta feldolgozni. Nem is tehette volna, mert belépett Thrawn. A fivére arcáról mindent le tudott olvasni.
-Lex erős nő. Sosem láttam még sírni.- kezdte mesélni- Kérlek, te is beszélj vele, Thrass.- lefordítom: beszélnék a katonámmal, most hagyj magunkra.
-Nem attól erős valaki, hogy sosincs mélyen, hanem attól, hogy mindig felkel.- majd felállt az admirális, Thrawn a vállára tette a kezét és kilépett.
-Tudja.. még senkinek sem mondtam hasonlót, de valahogy hiányozni fog. Maga világított rá, hogy néha nem erény a hideg logika. Bár az esetek többségében az, de természetesen vannak kivételek.- érezte, hogy a mondtata egy nem tervezett fordulatot vett, ezért habozva folytatta- Kár hogy elveszítjük.- hangja őszinte volt, lehullt róla a rideg érzelemmentesség.
-Ha csak sajnálkozni jött, főadmirális, akkor arra van az ajtó.- mutattam arra, amerre Thrass távozott az imént.
-Igaza van.- folytatta volna, de mielőtt zavarában valami borzasztó nagy marhaságot mondott volna, átvettem a beszélgetés irányítását.
-Mihez kezd majd, ha ennek vége?
-Hát, a Birodalomba nem mehetek vissza. Ott legalább úgy végezhettem a dolgomat, ahogy logikus volt, nem vezéreltek az érzelmeim. Úgy hiszem, szabadúszó fejvadászként sem bírnám sokáig.. túl nagy a küldetéstudatom.- keserűen elmosolyodott. Eszébe jutottak a chissek között töltött évei. Hány balhéja volt a gondolkodásmódja miatt? Pár tucat után már nem számolta- Valószínűleg a lázadókkal maradok. Lesznek nézeteltéréseink, efelől nincsenek kétségeim, de még mindig ez a legjobb lehetőségem.
-Hajlandóak bevenni magát, ahogy azt Draven tábornok is mondta. Lehet, hogy jobb lesz itt magának.- vontam meg a vállaimat- A lázadók nem ítélik el az idegeneket, mint a Birodalom.
-Eddig ott is remekül megvoltam.- felelte a főadmirális. Hangján érződött, hogy tisztában van vele, ez így nem teljesen igaz. És azt is tudta, hogy mindezt én is éreztem.
-Áltassa csak magát. Meglátja, jót fog tenni ez a környezet változás.- ezen mindketten nevettünk. Igen, még Thrawn is. A furcsa szó nem elég pontos a jelenség leírására, de a jobbik értelmében.
Nav'rì navigátor kinyitotta a szemeit és fáradtan, de nyugodt hangon közölte.
-Itt vagyunk.
És valóban megérkeztünk, beértük a birodalmi könnyűcirkálót. Ott lebegett előttünk sötéten az űrben, nem mozdult. Mintha ők is érezték volna, a pilótafülkében megjelent Lex és Thrass is, éreztem rajtuk a szomorúságot, hiába próbálták leplezni.
-A feladatra kell koncentrálnunk!- jelentettem ki hirtelen, de határozottan- Szóval.. mi legyen?
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro