-Tehát azt javasolja, hogy fogjuk az egész flottánkat és a maguk két hajóját, vonuljunk ki az ismert galaxis peremére, védelem nélkül hagyva ezt a támaszpontot, aminek Tarkin kormányzó már ismeri a helyzetét és lőjük szét a hold felszínét?- hitetlenkedett Draven tábornok. Ő egy pillanatra sem akart volna belemenni, de még csak eljátszani sem akart a gondolattal, hogy mi van akkor, ha ez sikerül. Mon Mothma viszont gondolkodóba esett. Kérdőn rám néztek mind a ketten, rám, aki fél lépéssel a főadmirális mögött álltam és ámulatba ejtve hallgattam az okfejtését. Ha hibát találtam is a tervben, az csak annyi volt, hogy nagyon sok hajó kéne egy ilyen hadművelethez. Kérdés az, hogy a lázadóknak van-e ennyi?

-Maga mit gondol?- kérdezett a szenátornő. Miért lettem hirtelen ilyen fontos?

-Lehetek őszinte?- néztem körül a teremben állókon. Mindenki rábólintott- Magát a tervet rizikósnak tartom. Ha a nagymoff erről is szerez információt valahonnan, nem kizárt, hogy mikor nem vagyunk itt akkor támad. Én legalábbis így csinálnám. A másik probléma, hogy van-e elég hajónk hozzá, hogy elpusztítsuk a holdat. A harmadik pedig, hogy ha a felszínt lőjük, valóban elpusztul-e majd.- ezt egy rövid csönd követte, mindenki gondolkodott- Mindazonáltal, a holdat meg kell semmisíteni. Ez az egyetlen biztos megoldás.

-Értem...- Mothma még mindig gondolkodott, Draven pedig hitetlenkedve nevetett fel.

-Maga ugye nem fontolta meg ezt komolyan?

-Van jobb terve, tábornok?- kérdezte hűvösen Thrawn. A két férfi nem kedvelte egymást azóta, hogy a főadmirális sikeres csapást intézett Tarkin flottája ellen.

-Gyártsunk ellenszert! Valamit, ami kiírtja a vírust.- nagyot dobbant a szivem.

-Ez már lehetséges?- kérdeztem reménykedve.

-Attól tartok, jelenleg még nem. Sajnálom, Liir.- Mon Mothma hangjában érződött a sajnálat.. na nem! Ez nem kell.

-Ne sajnáljon szenátornő. Van ennél rosszabb halál is.- mély levegőt vettem és fennhangon folytattam- Én támogatom a főadmirális tervét. A rizikó ellenére jó eséllyel győzhetünk.

-Én nem támogatom.- makacskodott Draven- Öné a döntő szavazat szenátor. Eddig 1-1 az állás.

-Én..- berontott az a volt birodalmi pasas, Kallus, vagy hogy is hívják.

-Ezt látniuk kell!- kiáltotta, aztán zavartan nézett körbe, talán rájött, hogy valami fontosat zavart meg, de már nem mehetett vissza.

-Igen, Kallus?- hívta be Draven tábornok. Thrawnnal le sem vették a szemüket egymásról- Mit hozott nekem?

-Egy birodalmi kém elfogott felvételét egy támadásról a holdon.- elindította a hologramot- Ebből a megmozdulásból világosan látszik, hogy tudnak kommunikálni.. arról nem is beszélve, hogy sebesen futnak és már lőfegyver használatára is képesek.

-Ez nem jó hír..- motyogtam magam elé.

-Nem bizony..- suttogta válaszul nekem Thrawn- Hölgyeim, uraim, cselekednünk kell! Ráadásul minél előbb, mert ha rájönnek hogyan kell helyreállítani a holdon lezuhant cirkálót, vagy elkötik belőle a kompokat, nem tudjuk majd őket megállítani.

-Nézze, főadmirális, nem engem kell meggyőznie, hanem a tanácsot..- próbált kibújni a vitából Mothma szenátornő.

-De a végső szó az öné.- majd Thrawn bólintott és kilépett a teremből. Utána siettem én is.

■

-Ez kész őrület!- kiáltott fel egy kékbe öltözött szenátor, miután Thrawn vázolta a tervét a Lázadó Szövetség tanácsának. Az ülésen részt vett a lázadás összes vezetője, sokukat már ismerte a főadmirális. Harcolt ellenük és sok esetben győzött is.. nem csoda, hogy ki nem állhatták és nem bíztak benne. Rengeteg egyéb tiszt és katona kísérte figyelemmel az izgalmasnak ígérkező szócsatát.

-Nincs jobb esélyünk!- kiáltott közbe Lex. Éreztem, hogy már nagyon elege volt a politikusokból.

-Mivel nem merült fel jobb ötlet, és az időnk szűkös..- az enyém duplán, ha nem triplán- Meg kell próbálnunk!- szavaim egyre gyengébbek és halkabbak voltak. A sebhely a vádlimon most, hosszú idő óta először istentelenül fájni kezdett. Égetett, ahogy egyik lábamról a másikra helyeztem a súlyomat és a nadrágom anyaga kifeszül, a hozzátapadt bőrömet is magával rántotta. Azt hittem, ott sikítom el magam. Kiszaladt a vér az arcomból, lüktetni kezdett a fejem, de most nem mehettem ki. Nem lehettem gyenge. Thrawn és Lex számítottak az én támogatásomra is. Erősnek kell lennem!

-Jól van...- folytatta a kék ruhás szenátor, aki egyre idegesítőbbnek tűnt. Erősen vágytam rá, hogy megfojtsam.. és még oda sem kéne mennem hozzá- Thrawn véleményét hallottuk. Mi a mi vezetőink véleménye?

-Magának ő főadmirális!- vetette oda Lex morogva, mint egy ragadozó, akit csak kevés választ el a támadástól.

-Neked pedig szenátor úr, katona!- vágott vissza a lánynak. Jól van... érik az a pofon. Bár olyan állapotban lennék! Lex összefont karokkal odébb fordult- Szóval, Draven tábornok?

-Hosszas gondolkodás és megfontolás után a szenátornő és én úgy határoztunk, hogy kiállunk amellett a tény mellett, hogy túl rizikós a terv.- ahogy befejezte a mondatot az idegesítő szenátor arcán elégedett vigyor jelent meg, és gúnyosan odabiccentett Thrawnnak- Mindazonáltal...

Itt lefagyott a vigyor az arcáról. Még én is össze tudtam szedni magamat annyira, hogy szerényen mosolyogjak Mon Mothmára, bár a fehér ruhája vakító volt a lámpafényben.

-Mindazonáltal abban is egyetértettünk- vette át a szót a vörös hajú nő- hogy nincs jobb esélyünk. Kidolgozzuk az akció részleteit. Holnap mindenki jelentkezzen eligazításra a felettesénél 5.30-kor.

Ahogy megkönnyebbülve kiléptünk a teremből, Draven lépett oda hozzánk. Thrawn megköszönte neki, hogy kiállt mellette, saját véleménye ellenére. A beszélgetésből kiderült, hogy a tábornok sem szívleli jobban azt a szenátort, mint mi. Örült, hogy kínos helyzetbe hozhatta. Miután hátat fordított nekünk és elindult a dolgára, éreztem ahogy kiszalad az erő a lábamból és nem tehettem mit, összeestem.

Talán az egészben az volt a legrosszabb, hogy nem ájultam el, hanem végig figyeltem, ahogy kétségbeesetten próbálták kitalálni, mi is történhetett. Végig éreztem a hasogató fájdalmat a vádlimban, láttam, ahogy felemelnek és hordágyra tesznek és a fehér lámpákat is, amik az orvosi szárnyban a szemembe világítottak.
Nem tudtam nem nézni.