A hang hallatán mind sejtettük mi történt, ám amikor Kanan felsegített az ágyamról és áttámogatott a szomszéd kabinba... szörnyű volt szembesülni vele. James az arcán feküdt, végtagjai ernyedtek voltak. Letérdeltem, hogy megérintsem. Hideg volt. Nagyon hideg. Az energiasugár egyből beforrasztotta a sebet, így vér nem volt. A látvány szörnyű. Ekkor találtam meg a levelet.

-Kérlek... most menjetek ki.- suttogtam remegő hangon. Lassan mindenki kiszivárgott, így csak én, a gondolataim és az iszonyat maradtunk.

Ott hevert előttem a bajtársam, aki ráadásul (mostmár biztosan tudom) szeretett. Sajnos az én egyetlen szerelmem a szabadság, de barátnak ő volt a legjobb.. és Lex. Magát okolja.. és félig-meddig igaza is van, de én sosem hibáztatnám. Kezdek beletörődni, hogy milyen módon fog érni a halál.. addig teszek hát valamit ellene, amíg tudok. Addig küzdök ellene, amíg van erőm. És ezt az erőt csak is Jamesnek köszönhetem.

-Sajnálom Liir..- éreztem Lex kezét a vállamon- De most nincs időnk gyászolni.

-Mi történt?- töröltem le a könnyeimet az arcomról. Nagy nehezen felálltam James teste mellől.

-Valaki köpött Tarkinnak. Itt van négy romboló és három könnyűcirkáló. Készülnek harcba szállni a mon calamari cirkálóval.- hadarta csüggedten Lex.

-Cirkalóval? Egyetlen egy cirkálóval? Azonnal beszéljünk a főadmirálissal!- átváltottam sérült és sebzett lányból katonává. Eleinte nem kis akaraterő kellett hozzá, de idővel minden helyre fog billenni. Csak ezt az ütközetet kéne túlélni.

-Már próbáltuk.. zavarják az adásunkat!- kiabált Hera a pilótafülkéből- TIE vadászok! Ezra, Sabine, Zeb, az ágyúkhoz!

-A rombolókról zavarnak?- ha az ellenség bénította meg a kommunikációnkat, hogy ne érhessük el a lentieket, azt csak a hajókról, vagy esetleg a besúgó a bázisról teheti meg. Ha be tudjuk mérni, hogy honnan jön a zavaró jel, megtudjuk, hogy ki a kém.

-Nem egészen..- mondta Kanan, aki a másodpilóta székében ült- Chopper már keresi a jelet.

-Honnan?- kérdeztem úgy fél perc múlva.

-Ezt nem hiszem el...- motyogta a Jedi lovag- Innen a Szellemről.

■

-Beérkező hívás, tábornok!- jelentette Dravennek a kommunikációs tiszt idegesen. A radar ugyan még nem mutatott semmit, de a lázadók már tudták, hogy ez nem jelenthet jót. Ha Hera és csapata lett volna, ők küldtek volna egy értesítőt.

-Hadd halljuk...- intett Draven, majd feszülten hallgatta egy gőgös, már idősödő férfi hangját. Nem kellett hang alapján azonosítaniuk, azonnal bemutatkozott.

-Wilhuff Tarkin nagymoff vagyok, a Galaktikus Birodalomtól. Nem kívánok tárgyalni a megadásukról mocskos lázadók.. mind itt fognak veszni!

-Ennyi?- kérdezte érdeklődve a tábornok. Kicsit sem volt meglepve Tarkin szavain. Akkora arrogancia, gondolta, emiatt fog elbukni.

A következő percben két csillagromboló lépett ki a hipertérből. Rögtön utána hat könnyűcirkáló. Ezek a hajók kedvükre szétlőhették a Yavin 4 felszínét, nem kellett ide a Halálcsillag sem.. Draven tábornok agyán hirtelen átfutott egy szörnyű gondolat. Ő sejtette. Pontosabban tudta. Előre megmondhatta volna.. Thrawn elárulta a Birodalomnak a lázadók fő támaszpontjának a helyét és most jött Tarkin, hogy végleg végezzen velük. Ahogy gyorsan körülnézett a teremben, észrevette, hogy minden szem rá szegeződik. Tennie kell valamit! Ha ő elveszti a reményt, hogy várhatná el az alatta dolgozóktól?

-Készítsék fel a vörös és a kék rajt! Kiküldjük őket. A bombázóink ion torpedókkal támadják a csillagrombolókat.- osztogatta gyorsan a parancsait- Kérek még egy raj A szárnyút is. Őket tartogassuk erősítésnek.. nem két TIE érkezett a cirkálók hasában.

-Uram, ez kész öngyilkosság!- fejezte ki nemtetszését Thrass, aki fivérével az oldalán most lépett be a terem ajtaján. Éppen a bolygón fekvő őserdőben sétálgattak, mikor meghallották az ismerős hajtóművek hangját. Visszasiettek, hátha érdekli valakit az ő véleményük.
Ahogy beléptek, szemeik vörös izzása még a legsötétebb homályon is átvilágított. Draven hirtelen feldühödött és mint egy állat, kezdett el vádaskodni.

-Te, te kék bőrű istencsapása! Te hoztad őket a nyakunkra! A te hibád, hogy most itt vannak! Te vörös szemű rohadék, takarodj innen!- Thrawn arcizma sem rándult.

-Tudja, tábornok..- sóhajtott egy mélyet és folytatta- ha a maga helyében lennék én is magamat vádolnám. A Birodalom egy hű főadmirálisa idejön a Lázadók Szövetségéhez egy viszonylag átlátszó alibivel.. gratulálok, elkapott.- megengedett magának egy ártatlan mosolyt, majd megragadta a tábornok kabátját és közelebb rántotta magához. Mélyen a szemébe nézett, majd elengedte és megigazította Draven ruháját- He pedig ezt elhitte, akkor még nagyobb idióta, mint ahogy azt elsőre gondoltam.

-Ne merjen így beszélni velem! Tábornok vagyok.

-Én pedig főadmirális.- felnézett a neki háttal ülő repülésirányítókra- Innentől én vezetem a csapást.

-Még mit nem!- tiltakozott hevesen Draven.

-Hadd tegyek fel egy egyszerű kérdést tábornok: akarja még valaha is élve látni a pilótáit?- itt már Trawn nem is figyelt Dravenre. Rég azon gondolkodott, hogy hogyan győzhetné le Tarkin flottáját. A tábornoktól nem kapott válasz- Ezt egy igennek veszem. Muszáj bíznia bennem!

-Soha többet!- a tábornok nagyon bosszús volt, de be kellett látnia, hogy a főadmiralisnak sokkal több esélye van győzelmet aratni most, mint neki- Most az egyszer! De az összes pilóta térjen vissza!

Ezután gyorsan kiviharzott az irányító központból. Thrawn a rádióknál ülőkhöz fordult.

-Figyelem! Mindenkitől teljes és azonnali együttműködést várok! Ha győzni akarnak, mindent amit mondok pontosan hajtsák végre és/ vagy továbbítsák. Koncentráljanak! Kezdődik...