-Futás vissza a hajóhoz!- kiáltottam el magam halálra rémült hangon- Én nyerek nektek egy kis előnyt... ha feldarabolják őket, akkor csak nem élnek tovább.- ezzel leakasztottam az övemről vadonatúj fénykardomat és megnyomtam az aktiválógombot.

Mély levegőt vettem, ezzel is nyugalmat erőltettem magamra. Lehunyt szemekkel kinyújtottam a kezemet a nyíló bejárat felé. A célom az volt, hogy bent tartsam azt, ami ott volt. Erős falat képeztem, így az első bátor jelentkező teljes erejéből belerohant. Elkezdték puszta kézzel ütni a láthatatlan falat. Minden egyes érintést éreztem. Egyre gyengébb voltam, végül elestem. A fertőzöttek kirontottak. A résnyire nyitott szemeimen keresztül még láttam, ahogy a fák közül vörös sugárnyalábok süvítenek elő. Egy kéz finoman de erősen megfogott és feldobott a vállára. Mikor elkezdett velem futni, akkor ájultam el.

■

-Magához tért!- kiáltott fel Sabine egyből, ahogy megmozgattam az ujjaimat. Éreztem, hogy a terembe James és Lex lépett be elsőnek, Sabine és Ezra már amúgy is ott volt. Lassan kinyitottam a szemeimet, eléggé gyengének éreztem magamat.

-Biztos jól van? Tiszta vörös a szeme!- jegyezte meg Hask. Nem hibáztatom, csak viccelt.. de akkor és ott egy apró kézmozdulatomra a falnak vágódott. Csak a koppanást hallottam.

-Szerintem jól lesz.- mosolygott Ezra, de rajta kívül senki sem.

-Ki mondja el neki?- nézett körbe Lex tanácstalanul.

-A fenébe is, az én hibám!- bukott ki James és leroskadt egy székre az ágyam mellé.

-Mi történt?- kérdeztem erőtlenül, elég aggodalmas hangon.

-Nem futottunk el úgy, ahogy kérted.- kezdte James.

-Nálunk van egy olyan szabály, hogy ne hősködj, mert vagy mindenki túléli, vagy senki sem.- magyarázta gyorsan Lex.

-Amíg Miller és Hask megtisztították körülötted a terepet, odarohantam és felkaptalak, majd így együtt rohantunk vissza ide a hajóra, de ők is támadás alatt voltak. A két Jedi vette fel a harcot. Sikerült annyira megtisztítani a környéket, hogy Hera ki merte nyitni a rámpát és berohantunk.. csak.. úgy sajnálom!- kiviharzott a kabinomból. Magá vádolja.. nagyon. Mit tehetett, ami így felzaklatta? És mi köze ennek hozzám?

-Mi történt?- kérdeztem megint.

-Miközben a hajót és a környéket tisztítottuk, egy fertőzött lerántotta az eszméletlen testedet James válláról. Ő tényleg megtett mindet, de a vírus belekerült a véredbe, mire oda juthattunk volna hogy kitakarítsuk a sebet. Nagyon sajnálom.- hát ennyi volt. Nem éppen így képzeltem el a halálomat, hogy egy agyatlan zombivá változok... de ha egyszer ezt dobta a gép? Kár, higy Thrawn hiába hozott ki, szinte ugyanúgy halok meg.

-Értem.- óvatosan felültem és végigsimítottam a lábamat. A bokámtól a térdemig be volt kötözve a jobb- Mennyi időm van még?

-Mivel nem folyadék vagy gáz formájában került a szervezetedbe a vírus, hanem karmolás útján, tovább fog tartani az átalakulás. Először a seb közelében kezd majd elhalni a szövet.- magyarázta Lex. Úgy tűnik amíg nem voltam magamnál, csak ezt tanulmányozta.

-A többiek jól vannak?- nyögtem halkan, beletörődve a halálomba. Legalább még van egy kis időm.

-Igen. Nekünk nem esett bajunk.- lépett az ágyamhoz Hera, aki nem rég indította el a hajót a Yavin 4 felé.

-Akkor jó.

Pár másodperc néma csend telepedett ránk, majd egy hangos pisztolylövés dördült el a mellettük lévő kabinban. Mindenki összerezzent. Egy csattanás és egy tompa puffanás és után megint síri csend telepedett a szobára. Mind sejtettük, hogy mi történt.