-És maga hogy keveredett ebbe az egészbe, Passik?- kérdezte egy nagyon kedvesnek tűnő twi'lek nő, aki a Hera névre hallgatott.

Amíg Thrawn és Thrass a lázadó vezetőséget győzködte arról, hogy tényleg mellettük állnak és nem csapda ez az egész, én találkoztam egy kisebb csapattal. Ott volt Hera, a zöld twi'lek nő, meg egy velem egykorú lány, lilás páncélban, rövid hajjal. Volt egy srác még, akinek kékebb volt a szeme, mint a bőröm és ez nagy szó! a haja éjfekete, meg egy férfi, barna copfos hajjal és szakállal.. a szemei hófehérek voltak. Mint később kiderült az alak vak. Egy harmadik férfi is ácsorgott velünk, szőkés haja és szakálla volt, a tartása akár egy birodalmi tiszté, mégis a lázadók ruháit hordta. Folyton ugratták egymást a Zeb névre hallgató lila óriással. Egy narancssárga gép is folyton körülöttünk sertepertélt, ahogy később elmagyarázták nekem, ő egy droid.

-Hosszú történet..- kíváncsian meredtek rám, főleg a két fiatalabb tag, a srác meg a páncélos lány. Engedve a kérésüknek, röviden összefoglaltam- A kutatóbázis körül szaglásztam Thrassnak, mikor elfogtak és rajtam akarták tesztelni a vírust. A főadmirális megmentett, majd bevett egy küldetés után az Árnyék osztagba. Azóta harcoltam érte, nem a Birodalomért. Amióta a Chimaerán tengetem a napjaimat, csakis a betegség legyőzésén kattog az agyunk.

-Én tudok a kis küldetésükről!- szólt közben egy arra járó sebesült katona- Szép kis vérfürdőt rendeztek a Jakkun! Majdnem meghaltam! Szerencsére pontatlan volt.

-Én...- tiltakozni akartam, de igaza volt. Én eszeltem ki a robbantást, aztán én védtem a hátukat, mikor Lex berohant. Semmi kétség, sokuk vére tapad a kezeimhez- nem tudom mit mondjak. Igaza van! De ez sajnos nem hozza vissza a társait.

-De ezen túl Passik és társai azon lesznek, hogy ne haljon meg több barátunk.- fűzte hozzá gyorsan a fiatal fiú.

-Így igaz. Segíteni jöttünk!- a hangom csepegett az őszinteségtől, sokan mégsem hittek nekem.

-Igen? Segíteni? Nem hiszem!- majd mogorván tovább állt. Számítottunk erre is, hogy nem fognak nekünk hinni, de eljön majd az a pillanat, mikor bebizonyíthatjuk szándékunk igazát.

-Mi hiszünk neked, Passik.- veregetett vállon a lila óriás.

-Kik is vagytok ti? Elég színes társaságnak tűntök.- kérdeztem immár mosolyogva- Eleget beszéltem már én, most ti jöttök!

-Ami igaz, az igaz. Én Hera Sydulla vagyok, a Szellem kapitánya. Ő Kanan- majd a vak férfire mutatott. Éreztem, hogy erős érzelmek fűzik őket össze.

-Ha jól érzem, ebben a fiatal chissben igen erős az Erő. Mondd csak, tudod használni is?- kérdezte a férfi minden kertelés nélkül.

-Erre majd mindjárt visszatérünk.- ígértem neki, majd Herára néztem, hogy folytassa.

-Ő Sabine. Igazi mandalore-i, kiváló harcos és művész. Egy ideig járt a Birodalmi Akadémiára, aztán...

-Eljöttem.- vette át a szót a lila páncélos lány- Valahogy túl szürke és mondoton volt. Sabine Wren.- kezet ráztunk.

-Azt gondoltam. A páncélodat is te díszítetted?- igen sokféle motívum, minta, szín és stílus keveredett rajta, de tökéletesen hűen festi a lányt. Thrawnnak elég lenne ránéznie, és már mindent tudna róla.. gondolom. Sabine aprót biccentett, jelezvén, hogy eltaláltam.

-Ő Ezra.- tette kezeit a fiú vállára- Kanan tanítványa. Mindketten kiváló Jedik. Zeb is velünk tartott, szinte a kezdetektől.. neki kiírtotta a népét a Birodalom. Ezért lázadt fel.

-Úgy sajnálom..

-Nem kell. Te nem szolgálod a Birodalmat.- már most kedvelem őt- A droidunk pedig Chopper.- fejezte be a bemutatást. Az utolsó, a szőke férfi is közelebb lépett és a kezét nyújtotta.

-Alexsandr Kallus.- mindenki megdöbbent. Talán nem hallották volna még a teljes nevét?- Thrawnnak és nekem közös múltunk van, ugyanis szolgáltam a parancsnoksága alatt. Miután Zebbel, még ellenségekként egy lakatlan bolygóra kerültünk valahogy megtört a jég, és ott döntöttem el, hogy fellázadok. Fulcrum álnéven jelentettem nekik megállás nélkül a Birodalom lépéseit, de Thrawn leleplezett. Heráéknak sikerült kihozniuk. Mostmár százados vagyok itt és máshol nem is lennék szívesebben.

-Gondolom nem egyszerű, hogy most újra találkoztál Thrawnnal.- vetettem fel.

-Nem kimondottan. Majd ha újra találkozunk, behúzok egyet neki, csakhogy kvittek legyünk.- fontolgatta egy gonoszkás mosollyal.

-Azt fel akarom venni!- lelkendezett Sabine. Halkan mögém somfordáltak a társaim, Lex, James és Hask.

-Ők az én csapatom.- jelentettem ki büszkén. Az is voltam, hogy ezek a rettenthetetlen harcosok oldalán szolgálhattam- Lex Miller, a nagyágyúnk. Kiválóan ért a nehézfegyverzethez, művészien kezeli a gépfegyvereket és rakétavetőket.- Lex intett egyet, egy bájos mosollyal az arcán. Szerintem a lázadók el sem hitték, hogy elbír egy akkora puskát. Pedig el. Én láttam is- James Law, precíz mesterlövész, profi szerelő. Bármit megjavít, ha van nála gyorskötöző és szigszalag.

-Ez egy kis túlzás. De igen, nagyjából erről van szó. Engem erre képeztek ki.- szerénykedett James.

-Én pedig Jonathan Hask vagyok. Remek pilóta, jó és hűséges katona.- hosszabb bemutatkozásra számítottam tőle, egy kis önimádatra, de az most elmaradt- A bátyámról, Gideonról biztos hallottak már.

-Nem ismerős a név.. Gideon Hask. Nem rémlik.- ízlelgették a nevet.

-Szóval te erőérzékeny vagy.- elgondolkodtam, hogy ez most hogy jutott Kanan eszébe? Vagy mindvégig csak ezen pörgött?

-Igen és azt szeretném kérni, hogy taníts meg néhány egyszerű dologra.- kértem a szememet lesütve.

-Biztos a Jedik útját akarod járni?- kérdezett vissza, pedig éreztem, hogy örült a felkérésnek.

-Thrawn említett egy haramdik felet. A szürke Jediket. Az ő tanaikról hallottál már?

-Lehet, hogy erről én többet tudok.- lépett közénk egy narancssárgás bőrű, magas, nálam pár évvel idősebb togruta, egy idős férfival, aki katonai egyenruhát hordott, a járása büszke volt. Mögöttük érkezett Thrawn és Thrass is. Felteszem, a tárgyalás véget ért.