-Remek, Passik, csak így tovább!- bíztatott lelkesen James, mikor kitértem Hask egyik ütése elől.

Úgy gondolták drága barátaim, hogy megmutathatnám nekik, hogyan kűzdenek a chissek. Rossztól kérdezték, ugyanis sosem képeztek ki teljesen. Inkább csak lőni tanultam, verekedni nem. Így is nyerek valamit, hiszen megfigyelhetem a legjobb ökölvívójuk, Hask ütéseit, mozgását, taktikáját és ebből is tanulhatok. Azt például már tudom, hogy mit csinál rosszul: túl nagy lendülettel üt, így ha kitérek, könnyen kibillen az egyensúlyából. Ez a módszer viszont egy páncélban remekül beválhat, hiszen ott több súlyt kell megmozgass.
A sok gondolkodás elvonta a figyelmemet és kaptam egy ütést a halántékomra. Megszédültem, egy pillanatra elhomályosult a látásom, fél térdre ereszkedtem és megtámaszkodtam.

-Jól vagy, Passik?- felém nyújtotta a kezét Hask, hogy felsegíthessen. Igazán nem akart nekem rosszat, csak gyakoroltunk.

-Persze. Megvagyok.- majd saját erőmből felálltam, megrázgam a fejemet és hozzátettem- Felőlem folytathatjuk.

Válasz helyett egy jobb horoggal indított, amit a könyökömmel hárítottam. Tudtam, hogy jobb kezes, tehát a bal oldala védtelen, de számít is rá, hogy ott támadom majd. Ha a másik oldalán próbálkoznék, azt biztosan kivédené, mert nagyon gyors, erős és tapasztalt. Csak bal oldalt van esélyem. Lefeszítettem a lábfejemet és egy kiáltás kíséretében megrúgtam a bal bordáit. Elkapta a bokámat és addig nyomta fel a fejem fölé, amíg a hátamra nem estem. Szerencsére már nem törte el. Lex egy kicsit csalódottan sóhajtott fel.

-Már megint megvert.. mennyi is most az állás?- fordult James felé a kérdéssel.

-Ha jól számolok 3-0 Hasknak.- hiába próbáltak együttérzőek lenni, tagadhatatlanul élvezték amit csináltunk. A Chimaera edzőterme kiürült, amint megjelentünk. Lehet, hogy ekkora tekintélyünk van, vagy csak félnek tőlünk.

-Próbáljuk meg még egyszer!- kértem Jont, aki szívesen tett eleget a kérésemnek. Ahogy rábólintott két új taggal bővült a nézők "serege". A chiss testvérpár csatlakozott hozzánk. Kíváncsian figyeltek minket a kűzdőszőnyeg széléről.

Hask első ütése elől, ami levitte volna a fejemet olyan erős volt, sikeresen kitértem, majd belekönyököltem a combjába, de meg sem rezdült. Beleöklözött a gerincembe, de szerencsére csak kétszer, mert a harmadik elől sikerült elbukfenceznem. Újra talpon voltam és lassan elkezdtem megközelíteni, mire ő mintha távolabb lépett volna. Amint meguntam a körbe-körbe mászkálást két fürge lépéssel ott teremtem előtte és mielőtt bármit tehetett volna, bevittem egy ütést a nyaka bal oldalára, majd átcsúsztam a széles támadóállásban lévő lábai között (ebben a mutatványban sokat segített, hogy Hask sokkal nagyobb volt, mint én) majd a háta mögött is rácsaptam a nyakára, ezúttal mindkét oldalra. Megsoroztam a hátát, de izmai annyira feszültek, hogy semmit sem érzett belőle. Szembe fordult velem és megszorította mindkét csuklómat. Léptem egyet jobbra, hogy egymással egy vonalban álljunk és csináltam egy tigrisbukfencet. Egyből a hátamra érkeztem, mert a kezeim nem voltak szabadok, hogy meg tudjak támaszkodni és baromira fájt, de messze nem annyira, mint Hasknak, akit váratlanul ért ez az egész, mert őt is magammal rántottam.. ez volt a lényeg. A kezeim végre kiszabadultak, Hask pedig fellélegzett a szőnyegen, mikor a hátára fordítottam.

-Ne haragudj, nem akartam ekkora fájdalmat okozni.- ezt őszintén mondtam. Azt tudtam, hogy Hask nem nagyon bír engem, talán azért, mert idegen vagyok, de ezek után már semmi kétségem nem maradt.

-Sokra megyek vele!- csak ennyit nyögött ki, majd talpra vergődött és elbicegett Lex és James mellé.

-Szép kűzdelem volt, Passik!- veregette meg a vállam a főadmirális.

-Mit gondolsz, Thrawn.. harcolsz még olyan jól, mint régen?- bökte oldalba a fivérét Thrass.

-Vegyem ezt egy kihívásnak?- sandított a fiatalabb chissre- Ha nem csal az emlékezetem, amikor mi verekedtünk, mindig te jöttél ki rosszabbul..

-Csak egy barátságos viadalt!- kérte Thrawnt, majd még a zsebkését is a földre ejtette maga mellé annak jeléül, hogy nem kívánja használni.

-Megtisztelsz..- mosolyodott el, mert eszébe jutottak a régi idők, mikor még a Csillán éltek és fényes jövő várt mindkettőjükre. Ebből egyikük más pályára kényszerült, a másikat pedig száműzték. Le merném fogadni, hogy akkor régen ők sem így tervezték. Fiatalon a kiképzés alatt gyakran kellett egymás ellen kiállniuk, ez mindkettőjüket megerősítette.

-Csak utánad!- mutatott a szőnyeg közepe felé. Levette a csizmáit, az övét és mindenféle felségjelzést a zubbonyáról. Csak zavarták volna őt. A főadmirális ugyanígy tett.

Megálltak egymással szemben, kezet fogtak majd két lépés távolságra (író: nem vicces! Az a film- két lépés távolság- valahogy nem az én műfajom) felvették a védekező pozíciót. Thrass támadt először. Egyszerű ütése elől Thrawn könnyen elhajolt, aztán azonnal visszatámadt, csapásai az ellenfele hasát célozták- tudta, hogy az a másik gyenge pontja. Az admirális hátrált egy métert, majd megfeszítette izmait és elrugaszkodott a földről, miközben rúgott egy erőset, hogy megtörje a másik védekezését. Sikerrel járt, bevitt egy ütést testvére mellkasára. Thrawn megérezte az ütést, pár pillanatra kiszorult az összes levegő a tüdejéből. Mikor visszanyerte tiszta gondolkodását és nem csak azon járt az agya, hogy 'kéne egy kis oxigén', felmérte a helyzetét. Thrass ugyancsak így tett. Egyszerre szólaltak meg.

-Egy botot!

Lex és én azonnal ugrottunk és odadobtunk nekik egy-egy fabotot, amit külön harc végett tartottak itt. Tökéletes pontossággal kapták el, de le sem vették a szemüket egymásról. A két chiss tovább folytatta a küzdelmet. Hevesen csaptak egymás felé, míg Thrass inkább a fejre és a mellkasra célzott, addig Thrawn csak a hasat próbálta támadni, de leginkább védekezett. A fiatal chiss egyik ütése olyan erősre sikerült, hogy kettétörte bátyja botját a feje fölött, de az övé nem állt meg és vállon találta a főadmirálist. Az kiejtette a botot a bal kezéből, ám a jobb még mindig aktívan védekezett. Egyik ütése eltalálta Thrass hasát, aki hátraszökkent, aztán megállt egy pillanatra.

Mintha egy videót néznék, láttam egy lehetséges jövőt abban a pillanatban, mikor kettőjük között a feszültség már tapintható volt.
Az admirális dühből olyan erősen súlyt le Thrawn mellkasára, hogy az egyik kulcscsontja eltörik, de ezt ő nem veszi észre, mert a harag elhomályosítja a látását, ezért következő csapása a fej felé irányul, ami ellen a főadmirális már védekezni sem fog tudni és betörik a koponyája.
Ez akár végzetes is lehet.

Ahogy fölpillantottam a lidérces látomásból azonnal felkiáltottam és kinyújtottam a kezemet a chissek felé, pont mikor Thrass megindult.

-Állj!- és az admirális kezében megállt a bot. Hiába próbálta mozgatni, nem ment neki.