A terem, ahol az Uralkodó fogadta a főadmirálist a régi Szenátus épületében helyezkedett el. Ez egyike volt a bolygón maradt utolsó épületeknek, amik még a demokráciára és a Köztársaságra emlékeztettek. Túl költséges lett volna lebontani, meg Palpatine már jól hozzászokott az ottani kényelemhez, így átnevezte Császári Palotának. Maga a szoba vörös padlószőnyege és szürke falai nem kölcsönöztek túl derűs hangulatot a helyiségnek. A falat képek, a terem előtti várakozót bronz szobrok díszítették. A főadmirális magabiztosan lépett át a küszöbön.

-Üdvözlöm, felség!- apró biccentéssel fejezte ki tiszteletét az idős, ráncos, csuklyás alaknak, akinek sárga szemei majdnem úgy izzottak, mint a chissek vörös szemei.

-Áh, Thrawn főadmirális! Kerüljön beljebb és helyezze magát kényelembe!- inkább felszólítás volt ez, mint kérés. Határozott kézmozdulattal egy székre mutatott, szemben a szürke dolgozóasztalával, ahol ő maga is ült. Mögötte az íves ablakon át belátszódtak az este fényei. A siklók robaját halk duruzsolássá tompította az acélüveg. A teremben csak ketten voltak- Úgy hallottam, beszélni akart velem, valami halaszthatatlan ügyről.

-Igen, uram, valóban így van.- mély levegőt vett, amíg összeszedte a gondolatait- A feketeszárny vírusról lenne szó.

-Megint?- horkant föl az Uralkodó meglepetten. Már számtalanszor átrágták magukat ezen a témán és a vége mindig ugyanaz volt. Ezúttal a főadmirális eltökélte, hogy sikerrel fog járni.

-Igen, megint. És annyiszor fogok magához jönni ezzel a problémával, amíg le nem állítja és meg nem szünteti azt a programot!- jelentette ki olyan hangon, hogy ha nála alacsonyabb rangúnak címezte volna a mondatot, az menten engedelmeskedik, méghozzá bármilyen kérdések feltétele nélkül. Ám az Uralkodó nem ilyen volt. Ijesztő fény csillant a szemében.

-Nem tetszik ez a hangnem, főadmirális.- emelte fel a hangját Palpatine fenyegetően- Amíg nem szolgál kézzel fogható bizonyítékkal a vírus veszélyeire, addig nem fogok tenni semmit.

-Akkor eljött a tettek ideje.- majd előhúzta az apró holografikus kivetítőjét és egy szögletes kártyát csúsztatott bele.

A kivetítő életre kelt. Olyan 35 cm magas és 15 cm széles kép jelent meg, amin Lex jelentése volt olvasható, amit a holdon történt eset után adott le. Az Uralkodó odahajolt, hogy a parányi betűket könnyebben tudja elolvasni.
"Már majdnem kint voltunk, mikor a holttest megmozdult. Rohamosztagos volt egykor, ám mostanra teljesen átalakult. Hát ezzel kísérleteztek itt ezen a holdon? Magával a halállal! A katona páncélja véres volt, karjai hosszan megnyúltak, végtagjai természetellenesen kicsavarodtak. Sisakja légszűrő berendezése hiányzott. Itt-ott kilátszott a bőre: halvány zöld, fogai agyarak (...).
Egyre csak felénk tart. Lassan a többi tiszt, katona és tudós is megmozdul. Mindannyian felén sétálnak. Kezük ügyében a sugárvető, de nem lőnek (...).
Épphogy sikerült megmenekülnünk."
-Lex Miller hadnagy

-Megható...- fintorgott az Uralkodó, mert érezte, hogy ha továbbra is életben akarja tartani a programot, akkor nem lesz könnyű dolga.

-Továbbá itt a katonám sisakkamera felvétele is.- ezzel bejátszott egy videót, ami a menekülést rögzítette. Tisztán kivehetőek voltak a fertőzöttek rajta. Palpatine sápadt arcából még az a kevés vér is kifutott, ami volt benne. Aztán széles, elégedett mosoly ült ki az arcára. A programja sikeresnek bizonyult.

-Bárki szerkeszt egy ilyen videót, bárki meghamisít egy jelentést... ezek itt mind nem jelentenek semmit.

-Hát akkor mit hozzak, hogy elhiggye végre, hogy amit a galaxisra készül szabadítani, az maga a halál?!- itt esett meg először, hogy Thrawnról lehullt az álcája és utat engedett érzelmeinek. Kétségbe esett. Féltette a népét. Féltette a Birodalom ártatlan polgárait. Könyörtelen harcos volt, a Birodalom szolgálatában, de mélyen belül még mindig chiss volt és a chissek sosem veszélyeztetnek ártatlanokat.

-Maga tényleg nem érti..- az Uralkodó fejét ingatva nézett rá a főadmirálisra, mint aki sajnálta volna őt, de ez lenéző, lesajnáló pillantás volt- Nem fogom leállítani a programot. Ezek után jöhetnek az igazi sikerek! Ha sikerülne beidomítani azokat a lényeket, végtelen számú katonánk lehetne! Nem jelentene többé problémát a katonáknak a halál!

-Elég elfuserált formája ez az életnek...- jegyezte meg epésen Thrawn.

-Itt nem ők számítanak, hanem a Birodalom!- vitatkozott tovább Palpatine.

-Ez ellenkezik a természet törvényeivel. Nem helyes és veszélyes. Ugyanúgy veszélyezteti a Birodalmat, mint a chisseket.- érvelt kitartóan a főadmirális, de szíve mélyén kezde megérteni: itt, most, ő nem győzhet. Egy harcosnak fel kell tudnia dolgozni a kudarcot és azon kell lennie, hogy még egyszer ne forduljon elő.

-Tudja mit, Thrawn?- az Uralkodó hátradőlt a székében, összeérintette ujjhegyeit orra előtt és kegyetlen mosoly vette át a helyét az elégedettnek- Nem is érdekel!