Katica halk sóhajjal készítette fel magát arra, hogy folytassák a tanulást. A halványan derengő csillagok álmosan hunyorogtak rá mindenhonnan miközben elhelyezkedett a srác ölében. Végig listázta magában az érzékeny pontokat, amelyeket érintenie kell. Kell ? Biztos, hogy jó ez így? Amikor együtt van valakivel, akkor ilyen strapásan kell jegyzetelni és tanulni, hogy az együttléteket élvezhessék? Ötlött fel benne egy pillanatra.

– Hogy? – szakította ki gondolataiból társa zavart hangja. A szájához kapott a felismeréstől, hogy mindezeket hangosan gondolta végig. Nem láthatta, de sejtette, hogy partnere most a homlokát ráncolja. Karjánál fogva óvatosan csúsztatta le őt az öléből. Úgy fest ő is ki lett zökkentve ezekkel a gondolatokkal. – Azt hiszem valamit félre érthettél még az elején. Mindenkiben benne vannak azok az ösztönök, hogy csak keféljen. Az ember léthez hozzátartozik az, hogy élvezzük is a szexet. És mivel élvezzük, többet akarunk belőle, nem feltétlenül szaporodási célzattal.

– Nem terveztem szaporodni még egy ideig – nyögte közbe a lány nyúzott hangon. Elég kényelmetlenül sült el, hogy a gondolatainak önkéntelenül is hangot adott és most kaphatja a helyreigazítást a kandúrtól. Pont tőle. A helyes és már már erotikusan bizsergető hangú kollégájától. A sötétben annyira próbált Adrienre fókuszálni, hogy már csalatkozni vélt a fülei által, hogy mindvégig az ő hangját hallotta. Megrázta a fejét és inkább a mondanivalóra figyelt nem a hangra, amely kuncogott a válaszára.

– Ezt valahogy sejtettem és ezért kell mielőbb gondolkodnod rajta, hogy ha majd már együtt leszel az életed szerelmével, akkor mi módon szeretnél vele védekezni.Vagy már gondoltál rá?

– Erre még nem volt időm gondolni – vallotta be szégyenlősen, s hirtelen fázni kezdett ahogy a fiú visszahúzta a kezeit. Zavartan ült le mellé a kanapéra és kezei maguktól keltek életre, hogy eltereljék a figyelmét. – Gondolom maradunk az óvszernél, aztán nem tudom mi lesz.

Halk sóhaj a kandúrtól.

– Első körben mindenképpen megfelel az óvszer, hiszen nem tudhatod milyen betegsége lehet.

– Hé!

– Csak semmi háborgás. Én, tudom, hogy nekem nincs semmi bajom, mert felvilágosult vagyok és odafigyelek rá. Te ugyebár még senkivel sem voltál, és ha pórul jársz, az bizony csak mr. Nagyon tapasztalt úrtól származhat, semmiképpen sem tőlem. Mielőtt még megesne a baj és azt vennéd a fejedbe, hogy a tökéletes kiválasztottad makulátlan és én vagyok a koszos kóbor macska.

Katica halkan fújtatott. Álmában sem merte volna megvádolni Adrient azzal, hogy nemibeteg volt valaha is. Ő egyszerűen túl jó hozzá. Kénytelen volt elereszteni a témát és hagyni Macskát kiokoskodnia magát.

– Amíg kifaggatod őt az utolsó exeiről, addig mindenképpen a gumihoz kellene ragaszkodnod. Plusz az sem kizárt, hogy te is csak felkerülsz a listára, aztán átlép rajtad.

– Én ezt nem hallgatom tovább! – pattant föl a lány a kanapéról indulatosan.

– Attól, hogy nem tetszik, amit hallasz még megvan rá az esély. Ne rám haragudj meg, ha egy nőcsábász ágyába akarsz bejutni és elmondom mire számíthatsz! Mit teszel, ha te is egy pipa leszel a listáján?

– Én nem...

– Mit nem? Tudod hányan reménykednek benne, hogy a számláló náluk áll meg? Hányan hiszik azt, hogy most jön a megváltó csoda és a srác majd vele kezd komoly kapcsolatba? Vannak akiknek futó kapcsolat kell, fogadd el!

– És veled mi a helyzet? Magadról miért nem beszélsz? Hány szívet törtél össze?

– Én mindvégig magamról beszéltem – nevetett keserüen Macska. Katicának a torkára forrott a következő vád, amit a szőke fejéhez akart volna vágni. – Igen, én is kaptam már el naivan betegségeket, éppen ezért tudom, hogy a futó kapcsolatoknál sosem tudni ki volt előtted a lyukban.  Férfi, nő, akár még állat is lehetett, mert az emberek nagyon betegek tudnak lenni, amikor az élvezetet hajszolják. Én is voltam már valaki trófeája és léptek át a következőre. 

– Te is az élvezetet hajszolod? – kérdezte tőle síri hangon, tétován borzolgatva a bolyhos szőnyeget a lábfejével.

– Én csak hiányt pótolok. Jó érzés, hogy kellek valahol, de nem tervezek megállapodni és nem is áltatok senkit azzal, hogy társaságra vágyom.

Társa keserű hangjától kirázta a hideg. Az évek alatt elég sok dolgot tudott meg róla. Például anyja tragikus elvesztéséről, vagy az apja rideg viselkedéséről. Néhány vigasztaló barát van az életében, s az élete az elköltözéssel lett elviselhetőbb, de a póráz ott maradt rajta, éppen csak hosszabbra lett eresztve. Számítása szerint néhány évvel lehetett idősebb tőle az elejtett dolgairól, a munkája komolyságáról és annak bizalmas voltáról megítélve. Azt megsaccolni nem tudta, hogy pontosan hány évvel idősebb, mert mióta csak találkoztak a srácnak már volt munkahelye és az iskolai tanulmányairól nemigen ejtett szót. Visszatérve a munkájára. A kanapé mögötti aktának nem lenne szabad nála lennie, és ez az érzés egyre jobban lüktetett az ereiben. A kihelyezett fényekkel tájékozódva odalépett a srác mellé és ölelésébe vonta.

– Ha tudnád nekem mennyire kellessz – búgta a fülébe kétértelműen, miközben az ölébe csusszant és ujjaival a hajába túrt. Nem tudta nem megállapítani, hogy az önmagává vedlett társa igencsak ki van öltözve. Érezte a parfümje illatát, ujjai végigsiklottak a drága óráján és érintették a ruházatát is. Tapasztalatai majdnem pontosan árulták el a ruhája márkáját is, ami csak tovább igazolta a sejtéseit. A srác ott volt a bulijukon és a mappát egy belső ember adhatta át neki, mivel alig néhány órával ezelőtt még néhány részlet nem volt tisztázva, a jelenlegi mappában pedig már benne szerepelt. A munkájához kapcsolódó bizalmas adatok, a következő bemutató helyszíne, témája, még a kiválasztott kiegészítők és a megrendelések is mind benne voltak.

– Mutasd! Mennyire kellek? – hagyta magát a srác, hogy elcsábíthassák. Álmai hősnője előrehajolt és ajkuk egy futó találkozásra egymásba kapcsolódott. Karcsú kezei rutinosan oldották a csokornyakkendőt, gombolták az ingje rejtett gombjait és dobták félre a csuklójáról a puha szőnyegbe az óráját. Utóbbi miatt a srác megdermedt. Még neki is egy egész percbe tellett lehámoznia magáról az első néhány alkalommal az egyedi kézműves csattal ellátott puccos időmérőt. Ez a lány meg csak úgy elsőre leolvasztotta róla. .Ördögien ügyes kezei vannak. 

Adriennek fogalma sem volt róla, hogy a lány hány ilyet vett már a kezébe a munkahelyén, segítette fel és le modellekre, vagy éppen milyen hosszan és tüzetesen vizsgálgatta a kapcsok ötletességét, így aztán maradt a pillanatnyi elképedése, amit gyorsan ejtett is a nyakán végigvonuló csókáradat miatt.

Ujfent összeölelkeztek, s próbáltak a pillanatra koncentrálni. Arra a pillanatra, amit éppen átéltek. Katica a félénkségén és az érzelmein felülkerekedve igyekezett minden eddig tanult dolgot bevetni és a fiúra zúdítani, amikor az kelletlenül csusszant ki alóla és nagyot sóhajtott.

– Azt hiszem ezt most félre kellene tennünk - sóhajtott újra és bár nem látszott, beletúrt ujjaival a hajába. 

– Valamit rosszul csináltam? Próbáltam utánanézni a témáknak és ...

– Ez lehet a baj. 

– De hát azt mondtad, hogy keressek rá – ámult el a lány egy kissé bosszúsan, mire a társa azonnal reagált, hogy mentegetőzzön.

– Tudom és nem is az a baj. Nem akarlak megbántani, de nagyon gépies vagy. Érzem rajtad, hogy stresszes vagy és teljesen máshol jár a fejed.

– Igen. Egy kicsit zűrös hetek állnak mögöttem, és még nincs vége – nevetett fel eröltetetten a pöttyös ruhás, ujjaival súrolva az ágy mögötti dossziét. – Kaphatok még egy italt?

– Ha megígéred, hogy nem vezetsz – ugratta őt a társa, fellélegezve, hogy nem kell kitérniük valami lelkizős magánéleti válságos dologra. Feltételezhetően nem azzal az idiótával kapcsolatos, mert arról a másik fickóról még annyi kedve sem volt beszélni. Pedig néha emésztgette magában a gondolatot, hogy ha ő nincs, akkor a bogárkája nem javasolta volna a tanulást. Vagy már rég összeborultak volna még a karrierjük elején. Ki tudja hol volnának mostanra? Gépiesen evickélt a hűtőhöz, öntött még egy pohárkával.

– Egek! Így eltelt az idő. Ne haragudj! Most rohannom kell, mert ...

A szőke a hirtelen távozásra fölkapta a fejét és ideje sem volt megkérdezni, hogy mi történt a lány már be is csapta az ajtót maga mögött.

Ettől azért egy leheletnyivel többet tervezett erre az alkalomra de sebaj, majd legközelebb megbünteti ezért a cserbenhagyásos lelépésért. Gondolta, s lehúzta a kezében tétován tartott italt.