(Remélem másnak is bejönnek ezek az abszurd és idióta címek XD )

11.

Egy pillanatra zavarba jött, hiszen eddig mégiscsak ruhában gyakoroltak és így hirtelen azt vette észre, hogy nem a híres bátor és magabiztos Ladybugként áll a macska álarcos srác előtt, hanem a gyenge és ügyetlen kis Marinetteként. Bár lehet a zavartság valami más érzésből adódott, de hirtelen ott volt a félcsupasz srác a szédítően zöld szemeivel, a cicafülekkel, egy fekete maszkban, amely az elmúlt években a biztonságot és a megbízhatóságot alakította ki a lelkében. Mintha csak a fekete ötven árnyalatába csöppent volna. Meg sem lepődött volna, ha hirtelen egy korbácsot nyom a kezébe. Elmosolyodott, mert magában halkan megjegyezte, hogy az ő cicája. Macska erre azonnal a szájára vetette magát. Olyan hévvel, olyan szenvedéllyel csókolta, mint még soha azelőtt. A pöttyös ruhás alig bírta a lépést tartani a nyelvjátékával, szinte fuldoklott a karjaiban. Eközben a szőke az egyik kezével a feneke alá nyúlt és felsegítette őt a pultra, hogy szétnyitott lábai közé férkőzve visszahúzza őt magához. A lány automatikusan fonta a karjait a nyakába és ölelte őt meg, teljesen benne volt a játékban. Úgy tűnt Macska mindkét kezének talált elfoglaltságot. Az egyikkel a lány felsőtestét ölelte magához, a másikkal a fenekét húzta az ágyékához olyan szorosan, hogy az az ő ágaskodó nemiszervéhez dörgölőzzön. Az apró konyharész egy pillanat alatt megtelt sóhajokkal, nyögésekkel és még annál is többet akaró gondolatokkal. Macska tudta, hogy a lány a ruháikon keresztül is minden mozdulatát érzi, ezért ágyéka lassan kezdett el föl- le, előre – hátra mozogni a combjai között. Csókjuk megszakadni látszott, mert a lánynál hirtelen áramszünet lépett fel és nem volt képes egyszerre két feladatra összpontosítani. A társa farkára a közöttük lévő ruhákon át, s a köröző nyelvre a szájában. Helyette inkább elszakadt tőle és tehetetlenül halk sóhajokkal ostromolta a szőkeség nyakát, s mintha csak hirtelen döbbent volna rá, hogy olyat is tud a lábaival, magához ölelte a felajzott kandúrt. Kezével követte ugyanezt mozdulatot. Megölelte, majd hanyagul a szénakazallá borzolt üstökébe túrt. Olyan szenvedéllyel feszültek egymásnak, hogy teljesen elfeledték a külvilágot. Katica úgy érezte, hogy a vére száguld dörömböl az ereiben, hogy annyit akar kapni a srácból, amennyit csak tud, hogy a testében keringőző gyönyör érzése egyre csak gyűlik, és a hozzá dörgölőző kemény szerszám még mindig legalább két ruhányi távolságra van tőle. Egyik kezével ernyedten próbált nyitási lehetőséget keresni a fekete nadrágon, az túl szorosan préselődött kettejük közé. Mindeközben halk ah és oh kíséretében cikázott végig benne a gyönyör. Macska szorosan ölelte magához, s apró mozdulatokkal hagyta őt evezni az élvezet hullámain. A lány tudta, hogy még csak ő van túl a dolgon, így tett még egy próbát, hogy közéjük csúsztassa az egyik kezét. Macska félretolta. Már kétszer is faképnél lett hagyva az efféle próbálkozások után. Fogalma sem volt róla mekkora önuralomba kerül ez a másik félnek.

- Kérlek – súgta a fülébe. Kérése hatott, a srác vonakodva, de utat nyitott s meglepetten hagyta, hogy a kecses apró kezek a nadrágjába csusszannak. Rekedt levegővétel jelezte, hogy a nemi szervére kulcsolódott női kéz élvezettel tölti el. Ő sem lehetett messze a csúcsponttól, mert eléggé reszketegen szedte a levegőt és sürgetően pillantott rá. Szemei szinte kérlelőn nézték a társa ibolyakék szemét. Katica még bizsergő tagokkal és lüktető ágyékkal határozta el, hogy a kezében akarja tudni a dolgokat. Soha ennél jobb lehetőséget. Macska ügyesen fogott bele ebbe a tanításba is. Egyszerre élvezi a dolgot, tudja, hogy miért történik és reagálni akar rá. Ideje barátkozni a hímvesszővel, bármilyen kétségbeejtően hangozzon is a fejében ez a mondat. „Adriennek is van farka" ismételte magában a már ezerszer elmantrázott mondatot. Ujjait lazán simította végig a puha bőrön, ami alatt kemény részeket érzett. Félénk pillantása találkozott a másikéval, s másik kezével segített a nadrágnak lentebb csúszni ahhoz, hogy alóla előtűnhessen végre a már kitapogatott testrész. Bátortalanul húzott rajta párat, ujjai minduntalan a kusza szőke szőrzetbe ütköztek, majd türelmetlen ujjak kulcsolódtak a kezére, hogy a helyes irányt, erősséget és mozdulatot néhány mozzanatra megpróbálja imitálni neki. A tanítvány figyelmesen próbálta utánozni, eltanulni a technikát, keze föl- le járt ahogy a bőr csúszkálását figyelte. Kezdetben szemérmesen oda sem mert nézni, majd kíváncsisága győzött és érdeklődve nézte, amit csinált. Olykor kérdően fölpillantott még megfelelően halad-e, s a maszkos kócos szőke mindvégig félig lehunyt szemhéja mögül figyelte őt. Megerősítette, hogy még mindig élvezi, sőt a teste megrázkódott kissé s a pénisze hegyén előbb néhány csepp ondó kezdett fényleni, majd hangos sóhaj kíséretében néhány bőr mozgatás után újabb és újabb ragacsos váladék spriccelt a piros ruhára. Katica elmerülten bámulta a kezén lassan lefolyó spermát s zavartan pillantott a homályos zöld szemekbe.

- Csak le kell törölni – motyogta az zavartan s a konyhapultra helyezett dobozos zsebkendő tartóból kitépett néhány kockányi papírt és gondosan letörölgette a szennyezett területeket. A jellegzetes szag megcsapta a lány orrát, s határozottan emlékeztette őt egy már ismert egyéb illatra.

- Van egy srác, akinek folyton ilyen szaga volt az iskolában – merengett hangosan Adrienre gondolva, akit néha auraként vette körül ez az illat. Leginkább azt tapasztalta, hogy a srác sajt kedvelő (olykor kikandikált a táskájából a guriga) és az egyik kedvence a camembert, amit szinte minden szituációban képes magával hurcolni. Nagy rajongója lehet, de ebben a pillanatban elbizonytalanodott.

- Biztos lehetsz benne, hogy recska függő a srác és minden sarokban kiveri a farkát, ha ezt a szagot eregeti – nyögte be Macska lazán, s szélesen mosolygott.

- Én azt hittem, hogy csak odavan a camembert-ért – motyogta Katica, ami ráébresztette a srácot, hogy nála is szokott néhány dobozzal lapulni Plagg etetésére. Megköszörülte a torkát s javította az iménti megszólalását, hogy talán tényleg a sajt okozhat ilyen szagokat, hiszen gyakorlatilag majdnem ugyanannak tűnhet. – Erről jut szembe, hogy lassan etetni kellene az éhenkórászt.

- Igen, Tikki is biztos éhes. Remélem, hogy nem lesz dühös a ruháért – lamentált a lány. – Lassan mehetnék, igazán tanulságos volt ez az óra – mosolygott le a pult tetejéről, szétvetett lábakkal az elsápadó Macskát figyelve.

- Igen. Tanulás volt – ismételte az csalódottan. Merthogy az agya egy pillanatig sem az oktatáson járt, mintsem inkább azonnal eldurrant és ösztönösen cselekedett, amikor meghallotta kicsusszanni a lány száján, „az én cicám" szavakat. Lehet, hogy fel sem fogta, hogy mit mond? Vagy nem neki szánta? – Khm. Az óra még nem ért véget ezzel. Nem véletlenül dolgoztam ennyit a sötétítéssel – ragadta meg az alkalmat, hogy további késő esti légyottra invitálja. Lassan magára igazgatta a nadrágját s a meglepetten pislogó társára nézett.

- Amit aztán tönkre vágtál a leolvadó hűtővel – hangzott a visszakozás a még mindig nyitott ajtóra mutatva. - Feltételezem, hogy a magas számlák téged nem érintenek érzékenyen.

- Ezen könnyen segíthetünk – nyúlt az ajtóhoz és belökte azt, ezzel megszűntetve a maradék fényforrást is. – Mint már mondtam egy ideig nem leszek elérhető, szóval most kell ezzel haladnunk amennyit tudunk – szólt, s szó szerint az ölébe húzta a pultról a meglepődött partnerét és visszasétált vele a kanapéhoz. Leült vele s szorosan magához ölelte s valamit a fülébe súgott, amit az nem értett, ám a felvillanó zöld fény mindent elárult neki.

- Mekkora álnok vagy – sziszegte halkan a sarokba szorított hősnő, majd az ajkába harapott.

- Igen, tényleg az – kacarászott egy harmadik fél a sötétben, közvetlen a fejük mellett. – Még kaját se kap...

- Sajt a hűtőben! – hallatszott a férfihang, amire halk gyomorkorgás volt a reakció. Meglepőmód a kis feketeség, alig látható, zöld derengéssel várakozóan lebegett tovább előttük.

- Még mit nem, megvárom amíg cukorka is előjön!

Katica az ajkába harapott. Tudta jól, hogy Tikkiről van szó, és most mindketten azt várják el tőle, hogy kövesse a könnyelmű példát és visszaváltozzon önmagává. Bár az éjjellátás nélkül Macska ugyanúgy vaksivá válik, mint ő maga, mégsem volt képes lazán venni ezt a dolgot. Eszméletlen zsizsegős érzés kerítette a hatalmába. A feje zsongott, és csakis arra tudott gondolni, hogy ő most egy vadidegen fickónak az ölében csücsül, akivel valamiféle erotikus dolgot művelt az imént. Hatalmas lett rajta a nyomás, hogy meg kellene tennie a dolgot, ugyanakkor tudta, hogy a személyazonosságával nemcsak önmagát védi. Millió pro és kontra gondolat cikázott benne egy mikromásodperc töredéke alatt, és egyikkel sem tudott mit kezdeni. Próbálta elhessegetni fejéből a buta gondolatokat. Ez itt Macska. Jelmezben, vagy nélküle, de ismeri őt már évek óta. Bárki legyen is, bizonyított már milliószor a hősiességével, odaadásával és hűségével. Plagg várakozó derengése azonban nem tudta feledtetni vele, hogy ez a lépés nagyon váratlan fejlemény volt a számára. Ott állna a sráccal szemben és bár nem látnák egymást tudatában volna, hogy minden egyes ruhadarabja olyan egyedi vonásokkal bír, hogy csak a tapintásuk által egy masszív kirakóselemet tenne elé az asztalra. Főleg, hogy a nevesebb lapok képeket fognak lehozni a partiról a következő nyomtatásban és internetes médiában egyaránt. Egy pillanatra elég komolyan elátkozta a gondolatot, hogy a fülbevalójától a bokáján csüngő apró bokaláncig mindene a két kezével készült és védjegyezett darab.

- É-én – nyelt egyet idegesen, mert hirtelen kiszáradt a szája s megfordult vele a világ. – Én erre nem állok készen! – Ideges nyögéssel próbált lecsusszanni a szőke öléből, hogy újfent menekülőre fogja a dolgot, de az ölelés visszatartotta.

- Plagg! Zárkózz a hűtőbe! Most! – utasította tagoltan a gazdája a magában morgolódva elsuhanó kwamit. Katica meglepetten követte ahogy a halovány zöld lüktetés átúszik a nappalin és a hűtőajtón átlebegve elenyész. – Mint mondtam most kell haladnunk a tanulással – hangsúlyozta az utolsó szót. – Az én döntésem volt, hogy megbízom benned és Plagg is kezelhetetlenné válik, ha éhezni kezd. De tőled nem fogom ugyanezt elvárni. Ez is pont ugyanolyan bizalomjáték, mint a szex.

A lány lelkében a kétségbeesés kezdett alábbhagyni, s a heves szívdobogása is enyhült. Milyen megnyugtató hangja van. Már- már olyan, mint Adriené. Érezte, hogy az a hüvelykujjával végigsimít az arcán. Átváltozása egy kicsit felkavarta ugyan és egyfajta nyomás alá helyezte őt azzal, amit tett. Mindenképpen bűnösnek érezte magát, hogy nem vállalta ő is a visszaalakulást.

- Nem is tudom – fordította félre az arcát. Torkában gombóc akadályozta a nyelést, s a lélegzetvételt is megnehezítette.

- Én tudom – mondta a partnere határozottan. – A társad vagyok. Az a fickó, aki mindig kiállt melletted. Kérdés nélkül megtennék bármit a kedvedért. Bár mocskosul kiborultam, amikor arra kértél, hogy avassalak be mindenbe, lenyeltem az érzelmeimet és most itt vagyunk – sorolta gondolkodás nélkül az érveit, enyhén lódítva az érzelmeiről. Hiszen a kiborulása után már csakis az a cél vezérelte, hogy kiélvezzen minden pillanatot és falatot, amit csak megkaphat az imádott bogárkájából, mielőtt egy másik férfinak ajánlja fel tálcán az egészet. Bár néha elfogta a bűntudat, az érzései azóta sem változtak. Férfiként már mindenfélében volt része, de ez a gyerekkori szerelme olyan tabukat ígért ledönteni, amelyektől még ennyi csalódás után is megnyalta a száját.

- Én nem akartam, hogy így ...

- És nem is azért mondom, hogy mindezt a fejedhez vágjam – vágott a szavába, mielőtt analizálni kezdi az egészet és bosszúsan elrohan, hogy megint egy ideig ne láthassa. Imádott volna ráugrani és jól megkefélni, ahogy azt már milliószor elképzelte. Maga alatt akarta tudni őt, miközben élvezettől összeránduló hüvelye rászorul a farkára. Mindennél jobban akarta, de ezekkel a találkozásokkal legalább telt az idő, bármennyire is fokozta a vágyát. Ott volt benne a szívfájdító kockázat is, hogy hirtelen ráveti magát a kiszemeltjére és bukik az egész alku, de ismerte már a lányt annyira, hogy nem sieti el, és mióta csak megvallotta neki, hogy titkon tanulni akar, mert egy igencsak tapasztalt emberrel van dolga, azóta magabiztosabban élvezte a kis leckéiket. – Csupán szerettelek volna emlékeztetni rá, hogy azért fordultál hozzám, mert megbízol bennem. Akkor most csüccsenj vissza szépen, és folytassuk, amibe belefogtunk! És amíg nem vagyunk kész a felkészítéseddel, kerülnöd kellene a flörtölést vele. Ha mélyebbre ásod magad menthetetlenül beleragadhatsz a barátzónában.

Macska nem láthatta, hogy Katica szemei elkerekednek a rövid lelkesítést követően. Nem is csoda, hiszen elképesztően hatott rá, hogy a srác úgy tud másokat utasítani, hogy azok megteszik, amit kér tőlük. Az imént is úgy küldte el Plaggot – a világmindenség pusztításért felelős egyféle istenségét – hogy az lehorgasztott fejjel elvonult. Ki a fene ez a srác? Elbizonytalanodva ereszkedett vissza az ölébe, s jobb célpont híján az egyik falra ragasztott foszforeszkáló csillagra hunyorgott. Adrient a mai tapasztalatai alapján még biztosan nem tudja megközelíteni. Az évek alatt leszokott a dadogásról, képes vele kommunikálni, de úgy fest a barátzóna egy mocskosul ragadós verem és a kitöréshez sokkal felkészültebbnek kell lennie.

- De visszaváltozni nem fogok – jelezte, hogy neki is lehessen egy ellenérve.

- És ezzel nincs semmi baj. Majd kibújsz a csigaházadból, amikor készenállsz rá. Lekapcsoljuk a fényeket, és mindkettőnk titka ebben a szobában marad – duruzsolta halkan, s előrehajolt, hogy szájába vehesse a kitapogatott és a széthúzott ruha alól elővillantott. mellbimbót. Kezei a ruha alá kúsztak és néhány simítással elérték, hogy a felsőrész lecsusszanjon a lány vállairól. Előhalászta a karcsú kezeket, s ujjait immár akadálytalanul fonta össze a kesztyűtlen ujjakkal. Hatalmas bukfencet ugrott a gyomra. Katicabogár meztelen felsőtesttel az ő ölében.

- Ezt szándékosan csinálod? – nyögött fel halkan az addig elégedetten sóhajtozó lány a combjai között éledező dudorra utalva.

- Esküszöm, hogy nem – felelte hunyorogva az Adrienné visszavedlett cicus, aki telhetetlenül élvezte ki minden mozdulatát, s elégedetten hallgatta az ölében ülő halk sóhajait. – Ez is egy olyan dolog, amit meg kell tanulnod kezelni. A nadrág tartalma néha teljesen önálló életre kel és egy igazi szörnyeteggé válik a gazdatest akaratára fittyet és cigánykereket hányva.

- Nagyon bosszantó lehet.

- Nekem mondod? – gondolt a rengeteg szituációra, amikor sebtében fogta menekülőre a dolgot, mert dolguk végeztével (rosszabb esetben harc közben) elkalandozó tekintete beindította tinihormonjait és hirtelen túl szűkké vált a cicanaci. – Legutóbb a gyerekkori barátomra kezdett éledezni – sóhajtotta kelletlenül, amikor eszébe jutott, hogy Marinette a tetőteraszon milyen finoman érintette meg őt. A partin őszintén meglepődött, amikor az addig mustrálgatott szexi fenék és csupasz hát tulajdonosáról kiderült, hogy az egyik kedves barátja az. Persze addigra már a hormonjai mocorogtak, így elég kellemetlenül érezte magát, amikor meredező farokkal kellett beugrania a liftbe, Nathalie hívását mentőövnek használva.

- Az nem lehet kellemes – nyögte halkan a bogárkája s igyekezett hozzászokni a gondolathoz, hogy a testi kontaktusok bizony efféleképpen szoktak zajlani.

***

Bocsika a késésért. kis betegség beficcent.

Hatalmas örömhírem is van. Az ősrégi AFS weblap törlésekor elveszített történetemet sikeresen visszaállította egy vészmentésből egy ismeretlen - sejtéseim vannak és halkan hozzáteszem sosem haragudtam, csak csalódott voltam a dolgok alakulása miatt. Ezt csak azok miatt írom akik lincselési szándékkal ostromolták az egykori oldalvezetőt a hirtelen törlések miatt. 

Mivel névvel ellátva megköszönni nem tudtam a dolgot neki így a kérésének eleget téve erre az oldalra nem fog felkerülni a történet, hogy az Archive forum lakosságát megpróbáljuk feltámasztani. A későbbiekben megpróbálnék egy magyar útmutatót létrehozni ahhoz, hogyan kell ott történeteket posztolni - már ha van olyan, akinek erre szüksége lehet. Néha olyan érzésem van, hogy már mindenkinek van ennyi nyelvtudása O_O

Szóval elkezdem feltölteni a Naruto sorozat "Hinata nagy napja" c történetet, amivel 2009 ben debütáltam az Anime fanfiction style nevezetű egykori magyar fanfices oldalon.

HitoriHanabi névvel és kb ugyanezzel a felhozatallal vagyok jelen abból az apropóból kifolyólag, mert ott egy picit több kell a bannoláshoz és történet törléshez egy behisztizett családtagnál vagy egy nyers kritikán banánhéjként elhasaló bakfisnál. ✌

A kéréseim a szokásosak . Bár átszaladtam a történeten párszor, minden alkalommal rohantam vagy hullafáradt voltam, szóval esélyes, hogy tele van hibákkal. Nem harapok érte, ha ezeket bárki megjelölgeti , hogy kijavítgassam - soon or later.

pusszancs.