Marinette úgy döntött, hogy a rendezvény nélküle is tökéletesen el lesz magának és ha már a helyzet úgy hozta, akkor gyorsan kimenekíti magát. Egyértelművé vált számára, hogy még nem áll készen arra, hogy a fő célja felé vegye az irányt, és még több felkészülésre van szüksége. Ami eléggé bosszantó módon meg egyezett azzal az elképzeléssel, amit Macska a legutóbb meg említett neki. Megragadta hát az alkalmat és amíg mindenki a trónörökös beszédére várt, addig felhajtott egy újabb pohár pezsgőt, és a telefonjába egy gyors "ott találkozunk" - at pötyögött, miután a megérkező üzenetre azon nyomban "oké"t válaszolt.

Fogcsikorgatva landolt a már jól ismert tetőn, lépcsőzött le az idegesítő folyosóra, s bevetette magát a tanulószobába. Meg sem lepődött rajta, hogy az ajtót nyitva találta, ám Macskát sehol sem látta. Frusztráltan nézett körbe a kis lakásban, de az ugyanolyan üresen meredt rá, mint előtte. Kényelmetlenül érezte magát a tisztaság és az üresség láttán. A saját kis miniatűr káoszában és ezernyi futó projectjével körülvéve sokkal komfortosabb lett volna. Most akkor a srác itt lakik vagy nem? Végigsimított a kanapén, kibámult az ablakon, elsétált a hűtőig és belekukucskált, de csak sajtokat és alkoholt talált benne. Nyilván nem itt lakik, vagy borzalmasok az étkezési szokásai. De a lakásra ráférne néhány dizájner újragondolás, ha tényleg ejtőzni akarnak ott. Kaja a hűtőbe, egy puha takaró a kanapéra, és valami szín se ártana. Mélázott el szakértő szemmel körbe nézve a pasztellszínű környezetben, amiben semmi sem emelkedett ki különösebben. Leginkább minden beolvadt és talán ettől borsódzott a háta. Olyan semmilyen volt az egész. A fejében zsongtak az este eseményei. Szerette volna elfelejteni azt a megalázó érzést, amikor a hódítási próbálkozásába egy telefonálás is belezavart és Adrien is barátlistázta. Előbbivel lehet, hogy az életét mentették meg? Tehetetlen düh lett úrrá rajta s bugyogott a lelkében. Vajon mikor érkezik meg Macska? A csípőjén meg sem rezdült a jojója, ami átváltozáskor átvette a telefonja szerepét. Szeme egy pillanatra megakadt egy mappán. Alig észrevehetően a kanapé mellett volt beállítva a fal mellé. Talán leesett oda. Kiemelte s kíváncsian lapozott bele a kuszán beleszórt lapokba, de azon nyomban be is csapta. A látvány felkavarta és nem tudta mire vélni a dolgot. Hogy kerültek Macskához a munkahelyének a féltve őrzött papírjai? Néhány skicc, ruhavázlat és egy két fotó is volt a halomban, amiket sietve tolt vissza oda, ahonnan elemelte azt. Még sosem érezte magát ennyire keserűen csak mert a kíváncsiságának engedett. Egykedvűen nyúlt végig a kanapén és próbálta elterelni gondolatait a munkahelyéről vagy annak tartozékairól. Már eleve az is a rejtélyek részét képezte, hogy jutott Macskához ez olyan apartman, mint ez. Akaratlanul is eszébe jutott, hogy a cicus talán valamelyik cégnek a kémje? Annyira illene hozzá a szerep. A settenkedő fekete macska, mint adattolvaj? Halkan nevetett magában az elképzelésre.

– Most nem fogsz elmenekülni? – kérdezte Macsek kihívóan, amikor a maszkos partnere az ajtón belépve meglátta őt a kanapén héderelni. Egy pillanatra elfutotta az adrenalin a lányt, de nemet intett. Az elfuserált parti jótékony hatással volt az elhatározására, és az önbizalmát is jócskán derékba törte.

– Egyszerűen muszáj megtanulnom, hogyan kell elcsábítanom azt a srácot – bukott ki belőle kétségbeesetten a felhalmozódott érzelemgombóc. Macska felvonta az egyik szemöldökét.

– Csak nem megpróbáltad?

– És akkora világégés volt, mint a skandináv karácsonyi kecskéé. Egyszerűen képen röhögött, amikor megpróbáltam neki udvarolni.

– Itt rontottad el – mosolygott rá a maszkos társa fölényesen. Katica elképedt, hosszú hajfonatát idegesen csapta a háta mögé.

– Merthogy? – Macska elsétált a kanapéig, felkapta a távirányítót és megnyomta, aminek a hatására az ablak elé sötétítők kezdtek le gördülni. A nő a kérdésére nem kapott választ, s a tevékenységhez sem tudott mit hozzáfűzni s a pillantása is csak futólag érintette a kanapé mögé dobott dossziét, hogy mennyire célzott félre. – Azt hittem nem látni be – váltott témát végül.

– Nem is, de idebent jól jön majd, ha nem látjuk egymást és a külső fény csak zavarna - kacsintott rá.

– Oh – mintha csak a beleegyezésére várt volna, egy újabb gombnyomásra megszűnt minden fény a szobában. Mire a nő szeme hozzászokott, a hiányához, apró foszforeszkáló csillagokat fedezett fel a falakon. – Ezek mik?

– Gondoltam a következő leckéhez majd jól jönnek. Felragasztottam néhány gyerekszobába való kis csillagot.

– Ez olyan, ... gyerekes – sóhajtotta Katica ingerülten, ugyanakkor tudta, hogy a saját szobájában is találhatóak ilyen csillagocskák, melyek megnyugtatóan hunyorognak éjjelente. A társa hangjából áradó játékos jókedv azonban idegesítette.

– Most a lelkembe gázoltál – színészkedett a srác ripacsul. - Szerintem tök cukik. Plusz nem volt más a boltban. Egyébként a tájékozódásban segítenek. Az ott az ajtón van, az az asztal szélén, azok ott a hűtőn...

– Ugye vágod, hogy nem látom hova mutogatsz? Már ha mutogatsz.

– Upsz – hallatszott a halk nevetés, majd két kar fonódott az ijedt hősnő derekára.

– Ne ijedezz már! Lazulj el végre! Látom, hogy tiszta görcs vagy – sóhajtott a nyakába néhány csókkal megtoldva az ölelést s a ruha nyakrészét gyakorlottan oldotta meg, hogy hozzáférhessen és kóstolgathassa kicsit a bogárkáját. Az meg csak állt tovább a szoba közepén és próbálta kiűzni a fejéből az egész ott keringő zűrzavart, de mindhiába. Zipper és csengő halk neszelése, majd egy puha meleg kéz érintése és simítása oldott kissé a hangulatán. A lélegzetét is visszafojtotta, mikor a saját ruháján is megindult az alig látható mikró fogacskák millióival egymásba kapaszkodó zár. Mégpedig lefelé.

– Mit tervezel? – riadozott, megérezve a bőrén a másik érintését.

– Egy kis testközeli élményt akarok most tanítani neked – nevetett halkan a macskafüles félig meztelen fickó. – Most, hogy tisztában vagy az erogén zónákkal, ideje megszoknod a partner közelségét.

– Teljesen hozzád vagyok szokva – hallatszott ki még mindig az ingerültség a női tónus mögül. A válasz erre is halk nevetés volt, s magához ölelte a zsörtölődő nőstényt. Kiélvezte minden centiméterét, amin büntetlenül végig simíthatott, magához vonta és csókot lehelt a homlokára, a kézfejeire, s mintha csak halk jazz zenét hallana, összesimult vele és táncra hívta. A partnere érezhetően robbanásig feszült állapotban volt, szóval automatikusan kérdezett rá, hogy fogyaszt-e alkoholt.

- Melletted alkoholistává fogok válni – jelezte aggályait halk sóhajjal. – Plusz nem hinném, hogy az alkoholtól eltompult állapotban kellene a tanulmányaimat letennem. Habár...

- Megint túl sokat gondolkozol és semmit sem cselekszel– eresztette el őt Macska s egyetlen mozdulattal halovány világítást varázsolt vissza a szobába egy kis ajtó kinyitásával. Katica halk puffanó és csörrenő hangot hallott, majd a hűtőajtó nyílásával megvilágított konyharész felé kapta a tekintetét, ahol lesokkolva állapította meg, hogy a társa időközben kibújt a felső részéből. Csak egy másodpercre bírta elkapni a tekintetét róla, hogy megállapítsa az landolt tompán csörrenve az imént a kanapé végében, utána szégyentelenül mustrálta végig mindazt, amit nem takart a krómozott ajtó.

- Rád készültem most – jelentette ki a szőkeség széles vigyorral az ajkán. – Ezt imádni fogod.

Katica várakozón sóhajtott föl. Macska olyan természetességgel egyensúlyozta az ujjai között a gömbölyded, tenyérbeillő méretű poharakat, mintha barista képzést is kapott volna. A másik kezében nemes egyszerűséggel egy jól ismert krémlikőr nyakát szorongatta. De miért volt rózsaszín? Vagy a szeme káprázott a gyér fényben?

- El kell keserítselek, már ittam Bailey's -t – jelentette be, hogy ne látszon ártatlan kislánynak.

- De nem ilyet – mosolygott rá Chat az ezerwattos mosolyával. Egyszer képen fogja törölni ezért a vigyorért – merengett, de aztán az elé emelt pohárra siklott a tekintete. Hát, tulajdonképp miért is ne? Annyira feszült, és szar napja is volt, a pohárért nyúlt. Abban határozottan nem a megszokott karamell árnyalatú folyadék lötyögött, ezt így a homályban is érezte. Lassan kortyolt bele, s lehunyt szemmel hagyta a tejszínes aromát érvényesülni a szájában.

- Ennek epres íze van – merengett fennhangon, s lassan elkortyolgatta a pohara tartalmát.

- Az – hagyta jóvá a másik, s lassan leereszkedett a szőrös szőnyegre, észre sem véve, hogy mozdulatát milyen pillantások kísérik. A társa követte a példáját, s perceken belül mindkettőjük poharát újra kellett tölteni.

- Ez isteni, bár már volt bennem egy két kósza pohár pezsgő – sóhajtotta a lány kissé fáradtan. Macska fölkapta a fejét, s műfülecskéi megrezzentek.

- Csak nem alapoztál Bogaram? Hát ennyire vártad a találkozót? – a fekete hajú csak legyintett a feltételezésre, s szűkre húzott szemmel mérte végig a partnere meztelen felsőtestét. Olyan természetességgel ült ott egy szem cicanadrágban, mintha mindennap ezt tenné. Egy pillanatra a gondolattal is eljátszadozott, hogy a srác éjjel nappal macskaként tevékenykedik. Megrázta a fejét az abszurd elméletre. Úgy fest kezd kicsúszni a talpa alól a talaj s a gondolatai kissé ködfátyolosak. Nem tehetett róla, de rohadtul meg akarta őt érinteni. Annyira formás volt, annyira puhának és egyszerre keménynek látszott, ahogy a bőre alatt látta a laza izmok játékát minden mozdulatára. A széles mosolya, a világítóan zöld szeme. Hipnotizálta a saját partnere, s azok a tulajdonságai, amelyek kísértetiesen hasonlították őt Adrienhez. Így azért könnyebben tudta elképzelni, hogy magával Adriennel "gyakorol". 

- Minden oké? – rántották vissza a valóságba a tíz méter mély Adrien kábulatából.

- Céges bulin voltam – bukott ki a száján majd az ajkába harapott. Biztos jó ötlet ilyet elkotyognia? hiszen decemberben szinte minden cégnek szokott záróbulija lenni. – Néhány kolléga azt tanácsolta, hogy ha már az elején felmarkolok egy poharat és azzal jövök megyek, akkor elkerülöm, hogy a munkahelyem szexragadozói megpróbáljanak rám tukmálni újabb és újabb italokat, hogy leitassanak és kihasználják a helyzetet.

Macska kiolvashatatlan tekintettel mérte őt végig, majd bólintott. – Valóban? Ez elég népszerű dolog lehet, mert már találkoztam ilyesmivel. – Karjával lazán a felhúzott térdére könyökölt, ez legalább húsz izom játékos hullámzásával történt. Katica érezte, hogy eltátotta a száját, szóval gyorsan hozzáemelte a poharát is másodjára is kiitta a tartalmát. A pohár automatikusan újra töltődött.

- Hogyne találkoztál volna, hiszen már annyi nővel volt dolgod. Biztos a Macskarucival csábítod el a rajongóidat és adsz nekik egy szép emléket. Mintha csak autogramot osztogatnál. – Macska sértődötten vonta föl a szemöldökét.

- Kikérem magamnak a gyanúsítgatást. A munkámmal jár, hogy rengeteg kivételes nő forgolódik körülöttem. Sajnos nagyon is népszerű vagyok.

- Mindjárt megsajnállak, hogy ragadnak rád a csajok.

Macska fáradtan túrt bele szőke hajába. Halk sóhajt eresztett meg, s a poharát félretéve feszengve vallott színt a magánéletéről.

- Gyerek korom óta tart. A szőke haj, a zöld szemek, mindenkit levesz a lábáról. Mindemellett más olyan előnyökkel is rendelkezem, amikről más srácok csak álmodhatnak – gondolt melankolikusan a gazdag felmenőkre, az örökölt cégvezetői pozíciójára, a modelkedésre és a hírességként megélt hétköznapjaira.

- Te most a farkadról beszélsz? A pöttyeimre mondom, már éppen kezdtelek volna komolyan venni – akadt ki egy pillanat alatt a lány, pedig már elkezdte a szegény kivert cicaképű srácot sajnálni sanyarú élete miatt, erre kiderül, hogy csak a férfiasságára akarta terelni a témát.

- Hát persze, hogy arról – vigyorodott el egy pillanat alatt, hogy kapva kaphasson az alkalmon és elterelje a beszélgetést s a gondolatait a hétköznapjairól. A partnere ezalatt felpattant s lassan a konyhába a kis mosogatóba helyezte a poharát. Mielőbb megszabadul tőle, annál tutibb, hogy nem töltik újra. Már így is teljesen ki volt a két- három pohár pezsgőtől és a három másik pohár epres krémlikőrtől, aminek fenségesen tejszínes íze miatt alig érezte a benne megbújó alkoholt. A szoba felé fordulva azonnal a társa nyálcsorgatóan szexi mellkasába ütközött. Pohara mellé került a másik pohár egy halk koppanással, mindez alatt ő a srác és a mosogató közé szorult, testük egymáshoz préselődött. A tevékenység befejeztével a távolság nem nőtt, sőt Macsek hátulról átölelte, arcát a fekete hajába túrta, majd a bal füle játékos megharapásával apró csókokkal követte végig a sötét hajnak és a sápadt bőrnek a vonalát. Katica vére azonnal forráspontra ugrott. Hogy a fenébe csinálja ezt vele? Mitől olyan jó, amit csinál? Lehunyt szemmel élvezte a figyelmességet, mikor a fiú kezeit megérezte mindkét oldalt a csípőjén. Fel le simogatták egy fenék – csípő- derék nyomvonalon, aztán előre kúsztak a hasára, összetalálkoztak, szétváltak, feljebb csúsztak, bebújtak a köldökig lenyitott pöttyös ruházat alá, ami alatt nem viselt semmit – lévén, hogy a varázslat eltávolított rajtuk minden emberi eredetű ruházatot és molekulárisan egybeolvasztotta a varázserővel. A puha és meleg kezek lassú mozdulattal állapodtak meg a lehúzott cipzáron át bekúszva a mellein, s kezdtek el játékosan körözni rajta. Már a szobában is megállapította, s most lepillantva két halk sóhaj között megint helyeselnie kellett, hogy nagyon tetszenek a kezei. Röhejesnek érezte a saját tövig rágott körmei után azt a szépen ápolt kezet látni, ami éppen a mellein körözött. Eszméletlenül jó volt a bőrén érezni a másik bőrét, minden köztes anyagtól mentesen. Lehunyta a szemeit s fáradt nyögés szaladt ki a száján. Macska kezei hirtelen eltűntek a melleiről, s a vállainál fogva maga felé perdítette őt, hogy szorosan magához ölelje.

***

2023 október

Bocsi a csúszásért.

Zajlik az élet, letudtam a harmadik félévet az egyetemen. Közben naponta szembesülök az élet mocsokságaival és próbálok úszni benne .

Pozitív is próbálok lenni :3 A kis pocok lassan két éves lesz. Imádom minden szöszke hajszálát a gyönyörűséges kék szemektől a kis szemtelen vigyoráig :D Igazi napsugár a szar napokon, de egybefüggően négy órát már több mint  két éve nem sikerült aludni . A megszakításos alvás borzasztó kimerítő, szóval ne legyen gyereketek XDDDD és jókat fogtok aludni.

A következő fejezetben bőven lesznek fincsiségek és már majdnem kész van.

Helyesírásért támadható vagyok, szívesen javítgatom ha úgy van időm.