Megvan az, amikor egy régóta tervezett eseményt látványosan nem élvezi veled az az ember, akivel együtt szervezted meg? A szinte legjobb barátnővé avanzsált gyermeked és szíved szottya már nem önfeledt a családi vacsorán? Még a különleges alkalom ellenére sem? A döglött szárnyas két napig feredőzött a csak neki összekutyult VIP szószban, hogy különösen omlóssá válva tegye emlékezetessé az estéjüket. Természetesen mindenki már az előtte elfogyasztott étvágygerjesztő falatkáknál félig eltelt, s mire a pirosra sült ropogós bőrű madár az asztalra került a családfő motyogott valamit holmi nyitva felejtett hűtőkamráról, hogy feltűnés nélkül elhagyhassa a drámai helyszínt. A család egy szem kislánya bár leplezte, de percenként nézte a sütő számlapján vörösen virító digitális óra pálcikáit. Egyszer kis széket formáltak, aztán hóembert, majd fánkot, fésűt és így tovább. A ház ura távozásakor az Anya felé pillantott, aki ennyiből már tudta, hogy az ő dolga lesz eme kényes szituációt békésen elsimítani. Megint. Sóvár pillantást vetett hát a társasjátékos dobozokra, melyeket mar egy nappal ezelőtt megszabadított a padlás fogságából, s keserűen nyelte le a torkából a gombócot. Megint nem jött össze, hogy a család rendesen és önfeledten összeülhessen és együtt töltsön egy kis időt. Halkan megköszörülte a torkát, amire a számokat hipnotizálva bámuló lánya összerezzent.
– Hol is tartottunk? – mosolyodott el szélesen az ifjonc, de ezzel már nem tudta menteni a helyzetet. Hiába vette fel a legkényelmesebb lazulós mackóját és a legkedvesebb otthoni mozizós pólóját, a meghittség valahogy nem akart az egész délután beköszönteni. A szárnyas néma csendben csusszant a sütőbe, a pirulása ideje alatt is sokszor állt be a kínos hallgatás, és a rizsfőző órájának a ketyegése is hangosabb volt, mint valaha.
– Ott, hogy ma nem itt kellene lenned – adta meg magát sóhajtva az anya, akinek rendeznie kellett ezt az elfuserált helyzetet. Családi összejövetel ide vagy oda.
– Miért nem – sápadt el a lány, s körbenézett. – Valami rosszat mondtam? – Anyja megcsóválta a fejét.
– Drágám – kezdett bele mély sóhajjal. – Édesapáddal észrevettük, hogy nem igazán vagy jelen. Nyomaszt valami? Esetleg nem érzed jól magad? Tudod, hogy velünk bármit megbeszélhetsz.
– Nem, semmi ilyesmiről szó sincs, épp csak...
– Annyiszor néztél az órára, mintha még sosem láttad volna. Üvölt rólad, hogy mehetnéked van.
– De annyira vártuk ezt az estét – fakadt ki csalódottan a vallatott, titkon ismét a piros csíkok felé lesve, s ezt a mozzanatot elkapva anyja elhúzott szájjal jelezte neki.
– Téged ismerve teljesen kiment a fejedből és már máshová is elígérkeztél, ugye így van?
Marinette fején átsuhant, hogy nem egészen ez a helyzet, inkább csak a magánéleti válságát rendezendő egy lehetőséget dobtak elé, de éppen rosszkor. Az a nap, amikor Adrien nevetve közölte fabrizioval, hogy van valaki különleges az életében, rémálmaiban kísértette őt és ráébresztette, hogy már nincs ideje szórakozni. Vagy belehúz abba amit elkezdett, vagy elúszik a legeslegutolsó lehetősége is arra, hogy életében legalább egyszer Adrien Agreste elé álljon és a legjobb formáját erőszakolja ki önmagából. Tétovázását természetesen félreértették. Édesanyja a konyhapulthoz sétált s halkan pakolni kezdett.
– Nem kell emiatt rosszul érezned magad. Majd elmondom apádnak, hogy mi a helyzet. Kicsit csalódott lesz, mert már rég ültetek le együtt játszani, de ismered. Hatalmas óriás, de vajból van a szíve. Alig várja majd a következő alkalmat, amikor el tudsz szabadulni abból a ...
– Álmaim munkahelyéről? – fejezte be a mondatot Marinette, tudván mit gondolnak a szülei arról, amikor teljes gőzzel megindul a munka a divathétre. Látták már milyen kimerült és üres olyankor az egy szem csemetéjük.
– Nekünk annyi is elég, hogy boldog vagy. – Szavait lágy öleléssel nyomatékosította, majd a konyhapultról a lány kezében egy szatyor landolt, melyben az egykori madár ropogóssá pirult és feldarabolt holtteste kezdett lassú agonikus kihülésbe, immár másodszor a halála után, ám most sokkal gusztusosabban, mint elsőre. A két nő pillantását magára vonta egy másodpercre, majd magyarázatot követelt a gesztus.
– Nincs az a rongy, amiért érdemes éhen halni – vonta meg a vállát az idősebb nő, azt vélve, hogy kislánya a munkahelyétől nem tud egy percre sem elszakadni. Lánya buzgón bólogatott, hiszen semmi kedve nem volt belemenni egy beszélgetésbe arról, hogy valójában semmi ilyesmiről nem szól a fáma. Mosolyogva fölkapta a szatyrot, hogy a hótaposóját és kabátját magára rántva már repüljön is kifelé az ajtón.
Percekkel később a lágyan gőzölgő szatyor mellé becsusszant egy közért polcáról levett borosüveg is. Bár egy fél pillanatig elmerengett macska gyöngyöző miacsudáján, úgy döntött nem kockáztat, és inkább olyat választ a kis kandúrnak, amit eleve ehhez a szárnyashoz vitt a szüleihez. Sauvignon Blanc. Ez volt a legjobb választása annak ellenére, hogy az előző találkozásukkor elhangzott néhány kevésbé magasztos gondolat a borokról. Általában épp csak belenyal az otthon kínáltakba, s nem is érti miért rajonghatnak egyesek ezekért a dolgokért, de alkalom adtán bizony legurult egy pohárral a társaság kedvéért. S most társaság várható. Keresett egy kevésbé kivilágított helyet, ahol biztonságosan átvedlett és már suhanhatott is a jól ismert tető irányába. A decemberi fagy megtette a hatását. Arcát pirosra csípte a hideg, s egy tüsszentést nyelt le földet éréskor. Csodálkozva tapasztalta, hogy a tetőajtó résnyire ki van támasztva. Úgy fest a házigazda most nem jött elé köszönteni. Izgalomtól liftező gyomorral lépdelt a lépcsőkön, vágott át a még mindig nem tetsző előtéren át, be a macska lakba.
– Megjött a bogárkám! – mosolyodott el szélesen a hűtőből épp előtűnő fekete ruhás.
– Csak nem éhezel? – próbálta oldani a feszültségét Katica. Derűsen villogó zöld szempár hunyorgott rá, majd végigfutott a csomagjain s kérdőn nézett föl. – Oh, ez? – jött zavarba hirtelen. Arra még nem is gondolt, hogy erre mit kellene mondania. Azt mégsem nyögheti be, hogy az anyukája készített egy kis harapnivalót nekik a szexuális felvilágosító magánórájukhoz. Megrázta a fejét és idegesen mosolygott.
– Azt mondtad folyton rohanásban vagy és nincs időd enni. Gondoltam megetetlek – emelte meg a szatyrot, mire a társa mellé lépett és kivette a kezéből, gondolatban elpirulva a kegyes hazugságért.
– És megitatsz? – vonta föl a szemöldökét a szőke a másik dolgot is bemérve az ételes doboz mellett.
– Tudom nem szereted a bort. De kólát mégse hozhattam, az annyira tinédzseres volna – vonta meg a vállát a lány. Macska alig észrevehetően megborzongott a tömény cukros ital emlegetésére. – Pedig ha tudnád milyen istenien karamellízűre tud sülni egy egész csirke, ha egy üveg kólára ráhúzod.
Macska elfintorodott a gondolatára is a fura eledelnek.
– Elvégezted a házi feladatot? – kérdezte végül a szőkeség és a lány mellé sétált. – Tudod nagyon megleptél azzal a múltkorival – az ajtóhoz sétált és a fényerőszabályzót kisebb, szinte alig látható fokozatra tekerte.
– Gyere – invitálta a kanapé felé, lehuppant rá és vonakodó partnerét magával szemben az ölébe vonta. – Nos? Erogén zóna. Mit tudsz?
Katica izgatottan dobogó szívvel próbálta a felszínre kaparni a kutatómunkája maradványait, miután első gondolata, hogy „mindent" gyorsan semmivé foszlott. Reszkető lélegzetet vett és olyat tett, amire Macska sem számított. Kesztyűit úgy húzta le a kezéről egészen a könyök hajlatától, mintha csak a nyáron megégett hámréteget távolítaná el és maga mellé tette a kanapé karfájára. A homályban is úgy tetszett, hogy a lány kezei hamvasak, fehérek és hibátlanok. Manikűrje egyszerű rendezett praktikus volt a másoktól megszokott hivalkodó, csillámos, adalékos vagy hatalmas méretek után szinte puritánnak hatott. Édesanyjára emlékeztette, aki a nemes egyszerűség híve volt. A lány habozás nélkül, szinte új lelkesedésre gyúlva igazgatta meg térdeit a srác külső combjaihoz, hogy egy meghitt ölelésbe vonhassa őt. Homlokon puszilta, rámosolygott, amitől az alatta ülő jelmezesnek hirtelen megugrott a szíve a mellkasában. A puha kezeket érezve a bőrén végre felfogta, hogy hús- vér emberrel van dolga. Nem földre szállt angyal, nem képzelgés, és az istenített szuperhős karaktere egyszeriben emberivé zsugorodott a szemei előtt és egy puha kezű nőben öltött testet. Az említett kezek pedig módszeresen cirógatták a fejbőrét, túrtak szőke tincseibe, karmolták lágyan bőre felszínét, hogy jószerint beleborzongott és minden érzékszervével élvezte a közelséget, beleértve a finom édes gyümölcsös parfűmöt is.
Katica elmélyülten állapította meg, hogy Macska rá sem csodálkozott a leválasztható ruhadarabok mutatványára. Talán már neki is elárulhatta a kwamija a varázslat mibenlétét, s hogy minden a fejükben formálódik olyanná, amilyennek mások látják őket. Nem tudhatta, hogy ezt a témát sokkal mélyebben érintette a Macska kwami, amikor Adrient megtanította arra, hogy ha a fejében más tervekre fókuszál akkor a ruhája merőben mássá képes átalakulni. Mondhatni a varázslat a viselőjéhez igazodik minden esetben. Ez esetben érintésre hámozhatóvá vált a lányon lévő ruházat, amit kedvére érett barack héjaként húzhatott le magáról. A lány fejében őrülten kavarogtak a gondolatok arról, hogyan kell behozni a lemaradását, az internetes kutatómunkájáról s arról vajon megfelelően sikerül-e alkalmaznia az onnan megjegyzett sorokat. A fiú tarkóját érintve néhányszor mélázva simított végig rajta, majd túrt bele, markolt bele a selymes hajtömegbe. Szívesen megkérdezte volna mivel éri el, hogy ennyire puha és dús legyen, de nem akarta kinevettetni magát.
Most kell kombinálnia egy csókkal. Emlékeztette magát, s megmarkolta a hajkupacot, hogy azzal irányítva a srác fejét felfelé mozdítsa és ráhajolhasson, hogy ajkain végig futtassa a nyelve hegyét. Eme mozdulat hatására azonnal érezte combjai között megugrani a fekete anyagot. Nyelt egyet s elmosolyodott. Ez egész könnyű így. Hogy is volt az, hogy a testén végig lehet zongorázni a bizonyos húrok pengetésével? Sikerén felbuzdulva örömmel hallotta a hangosabbra sikeredett lélegzetvételt. Ideje volt áttérni a következő húrra? Katica megnyalta az ajkát és közelebb hajolt a partneréhez, aztán ahogy tőle tanulta, játékosan ajak harapdálva kezdte, végül a nyelvét kíváncsian tolta a szájába. közben nem felejtette el a hanyagul a fiú nyakában felejtett karjait is elindítani a felfedezőútra. Feneke alatt valami újfent megmoccant és alfeléhez simult, testét jóleső melegség járta át, s ijedten pattant fel róla mikor megértette, hogy mi mocorog alatta. Macska elkapta a derekát és kétségbeesett tekintetére nevetve reagál.
– Most mi a baj? Ez csak azt jelenti, hogy jól csináltad.
A lány riadtan temette a kezébe az arcát. Igen, tudta, hogy ez van, így mennek a dolgok mégis hihetetlenül a torkában dobogott a szíve most, hogy eddig a pontig eljutott. Chat a kezéért nyúlt, megszorította s arca elől elvonva a mellkasa fekete anyagára helyezte pihenni mindkettőt. Pillantásuk egy másodpercre összefonódott. A szorult helyzet nagy úr tud lenni. Ezért a csupasz kezek ismét megindultak. Simították a mellkast – eddig fel se tűnt, hogy Macska ilyen széles és kellemesen domborodik mindenhol – állapította meg megfeledkezve zavaráról. Tovább kántálta magában a listáját s azonnal át is tért a karok belső felére. Csak remélte, hogy a ruha anyagán túl is érezni amit művel. Mellkastól vállig araszolt, észre sem véve , hogy a kíváncsi zöld szemek az arcát pásztázzák. A következő állomásként ujjai a fekete kesztyűkig siklottak, rákulcsolódtak a másik ujjaira, s hüvelykjével a tenyerét cirógatták lágyan, könnyedén. Ekkor ígérkezett újabb alkalma, hogy a csókkal kombinálja az izgatást így nyelvével érintette a fiú alsó ajkát, végigfuttatta rajta, majd gyengéden fogaival játékosan megcsípte, végül nyelvével utat nyitott befelé és érzékien élesztgette a bent talált nyelvet, hogy válaszoljon a közeledésére. Jólesőn hunyta le szemeit, mikor az alatta lévő ölelésbe vonta és visszacsókolt. Már a feneke alatt egyre kézzelfoghatóbb dudor sem aggasztotta. Egyszerűen belesüppedt egy szédítő, kába, keringőbe, ahol kezek, nyelvek, és gondolatok kuszálódtak össze a szélrózsa minden irányába. Annyira belekábult az egészbe, hogy fogalma sem volt róla, hogy mikor vonult a partnere keze az ő fenekére, hogy vágyakozva belemarkoljon és az ölébe húzza, s hogy égő lüktető ágyékukat egymáshoz préselve mikor is kezdtek felforrósodni az események. Egyszerűen csak megtörtént, hogy a lányt száját kéjes nyögés hagyta el, mely emlékeztette Macskát a szándékára, hogy nem fogja hagyni magát, hogy csak egy menetes fickó legyen.
– Azt hiszem kellően utánaolvastál a témának – lihegte, mikor kitért a csók elöl és az öléből a földre csusszantotta a vendégét. A gondolatait összeszedni képtelen leányzó így nem vette észre a másik ingatag első lépteit melyeket a konyha felé tett. – Térjünk rá arra az üvegre.
– Üveg – ismételte kábán a lány s már kapta is az orra alá a dugójától az idegesen kapkodó Macska által sebtében megfosztott és kitöltött italt. Hirtelen nem értette a tevékenységük megszakítását, de közben szégyenérzete hullámokban tört rá a viselkedése miatt. Igyekezett palástolni így megragadta a poharat és előrelibbent hajfonatát a háta mögé dobta.

– A maradék zónákra majd később visszatérünk – ült le mosolyogva az elégedett kandúr a kanapé elé a földre, ahol a lány is elhelyezkedett. „lábujjak, lábfej, gerincvonal, fenék, ágyék" - suhant végig a lány fején a bemagolt lista, melyeket nem érintettek végül. Rövid gondolkozás után a sebtében ledobott szatyorért nyúlt és kihalászta belőle az ételes dobozt, amiben még langyult a döglött madár korpusza egy vékony réteg rizs ágyon. A felcuppanó fedél által körbejáró ételszagra éhes gyomorkorgás felelt, amire Katica halkan felkacagott.
– Ez is egy olyan nap volt?
– A szó szoros értelmében – helyeselt a fekete maszkos és nem várt módon a szájába ízletes sült hús darabok landoltak. Az étel szétomlott a szájában, melegséggel töltve el a meglepett Macskát. Nem várta, hogy etetésbe torkollik az este, de kifejezetten örült, hogy az előbbi indulatokat sikerült egész jól levezetni. – Evőeszközzel nem szolgálhatok – sajnálkozott egy rövidet a köretre pillantva.
– Nincs szükség rá. Rizsfőzőben készült.
– Az mit jelent? – A puha kéz három ujjal beletúrt a hús mellé készített kifejezetten ragacsossá párolt rizsbe és kiemelt egy kupacot, hogy a társa szájába tolja azt is. Az első falatokat leöblítették, s bár a szőke berzenkedett a bortól, be kellett ismernie, hogy az édes verzió egész gyümölcsös utóízzel emlékszik a csirkéről. Szinte szőlővel itta az ételt. – Egészen elképedek a kombinációtól. Melyik étterembe ugrottál be érte?
– Ez családi recept – pirult a lány a borospohara tartalmába amit aztán letett a szőnyeg mellé, hogy ujjaival újra kicsípjen egy adag ételt és bekapja azt. – Látom nem hiszed – nevetett föl annak a hitetlen arckifejezésén.  – Teáskanálnyi sót, fehér borsot és kukoricalisztet kis olaj és víz masszába legalább egy napot állni hagyunk, jól megpuhítja és ízesíti a húst. Utána azonnal a forró sütőbe kerül. Nem menet közben melegszik mert akkor kiszárad. Egy óra alatt tökéletesre sül.
– És az a kólás dolog, mit említettél? Az ugye csak viccvolt? – A lány a fejét rázta.
– Egyáltalán nem. A recept változó. Sör, narancsos szóda, 7up vagy kóla, a lényeg, hogy ráhúzod a csirkét és a forró sütőbe rakod. Ahogy bugyog a szénsavas ital kilötyög és mindig belülről locsolja a csirkét. – Macska ámulva csóválta meg fejét a megosztott receptet hallva.
– Borzalmasan hangzik. – Katica nevetett, és bizonygatta az ellentétét, közben megfeledkezve magáról jólesőn nyalta le ujjairól a szaftot. A szőke lopva figyelte a jelenetet és érezte, hogy megérte megszakítania a szenvedélyes fejvesztésüket. Cserébe egy meghitt beszélgetést és a lehető legjobb társaságot kapta. Elégedetten vigyorgott bele a saját poharába. A lány már nem volt annyira feszült, mint korábban. A receptjein egész jól szórakozott, olyan lelkesedéssel adta elő őket. Ha előre tudta volna, hogy a munkakapcsolat ilyenbe is fordulat, sosem habozott volna az ajánlat elfogadásával. Gondolatait teljesen magával ragadta a jelenet ahogy a társa minden falat után az ujjait gondosan körbenyalogatja. Vajon akkor is ennyire vonzaná a jelenet, ha a kesztyűje rajta volna? A fehér kezeknek vagy a ruha mögött megbújó lánynak szól az a gerjedelem, ami remegve vár arra, hogy végre figyelemre méltassák. Az alkohol úgy festett, hogy ezúttal mindkettejükre hatott. Belesüppedtek egymás társaságába, a szoba kellemes hangulatvilágításába, az ízekbe, s abba a maradék erotikába amely még a gondolataikban szikrázott.
Katica halkan nevetett Macska buta arckifejezésén. A srác letette a poharát s úgy tűnt elmerült a gondolataiba és egyfajta melankolikusság vett rajta erőt. Megnémult és figyelt. Így váratlannak hatott amikor elkapta a lány kezét egy bekapott falat után és ajkai közé dugva egyenként ízlelte végig az ujjait. Szokatlanságából adódóan a pettyes ruhás fülig vörösödött zavarában, ugyanakkor mindenét végigmelengette a gesztus. Macska szeme valami mélyzölden csillogott, talán bor miatt. Volt ebben valami nyugtató, valami megszokott, kedves, valami kényelmes és ismerős. Miért is ne lett volna, hiszen már hosszú évek óta partnerek. Az életét is rábízná, sőt rábízta már tucatszor és soha nem bánta meg. Kábultan hagyta, hogy a fekete kesztyűs kezek végigkússzanak a karján, megöleljék, s lustán hunyta le a szemét, amikor a szőkeség már olyan közel volt hozzá, hogy arcát csiklandozták a tincsei. Tudta mi következik, de soha olyan jól még nem esett a közelsége. Lassan vette birtokba a száját, előbb alul puszilva majd felül, aztán éhesen addig falva őt, míg levegőért kaptak. Mivel más rajtuk kívül a környéken sem tartózkodhatott nemhogy a szobában, az a fülledt és forró nyögés csak tőle származhatott. Fogalma se volt róla mikor volt rá elég oxigénje, mert folyamatos ostrom alatt ált. Macska egyszerre ölelte, simogatta, csókolta és vette birtokba oly módon, hogy már a vastag szőnyeget teljes hosszában végigfeküdték, a lakoma maradékát odébb tessékelve a padlón. Legnagyobb meglepetését az okozta, hogy Macska talán mégis kapott valami útmutatást a kwamijától ruhaügyben, ugyanis minden vesződség nélkül hámozta szét a piros ruházat nyakát, hogy csókaival illesse a területet. Egy pillanatra fölmerült benne a tiltakozás lehetősége, majd egy forró nyelvjáték ki is oltotta, s úgy vélte úriemberhez méltó módon centivel sem merészkedett tovább, mint kellett volna. Feküdt tovább a hátán és hagyta, hogy hullámozzon a vágyakozás és a jóleső kényeztetés hullámain. Ruhája nem nyelte el sőt felerősítette a fekete kesztyűk útvonalát az oldalán, a hasán, a fenekén, sőt néhány ügyes ujj szakértően érte el, hogy a mellén illetlenül kidudorodjon az anyag. Valaki ismét halkan felnyögött. Be kellett látnia, hogy ez így túl jó ahhoz, hogy büntetlenül élvezhesse. Mélyet óhajtott, s lehunyt szemmel tovább élvezte ahogy a szakértő partnere a combjai belső feléről tüzelő vénuszdombjára csúsztatja a tenyerét, hogy ott lustán megpihenve átadja a stafétát az ujjainak. Le kellett nyelnie ezúttal az éhes sóhajt, mert nagyon várta már ezt az érintést. A ködös simogatások és szenvedélyt korbácsoló csókok után ez már egy elég tiszta és egyértelmű érzés volt. Odalent szeretne valamit. Valami többet és jobbat. Abban a tudatban hagyta, hogy egyre csak gyűljön ez az édes érzés, hogy csak még néhány simogatás és megkéri, hogy fejezzék be. Csak még egy pici. Sóhajtott, az ujjak picit erősebben préselődtek hozzá s megtalálták a ruhán át is az utat a forróbb területre, amik fokozták az intenzitást. Csak még pár másodperc. Emelte meg kissé a csípőjét, hogy jobban befogadhassa magába a ruháján át dörzsölő kéjes ujjakat. Csak még egy kicsit és tényleg mennie kellene mielőtt ez elfajulna. De annyira jó. Ennyire sose jó, amikor magának csinálja. Egyszer csak megtelt, eltelt a gyönyörtől s még mielőtt a nyögéssel a tiltakozás felszakadhatott volna belőle, a szájába hatoló nyelv elhallgattatta. A feje kitisztult a kéjgőztől és tenyerét a srác vállaira téve eltolta magától. Szeretett volna valamit mondani, de csak bámult rá kék szemekkel, és dobogó szívvel. A szemek most még csillogóbbak voltak mint előtte. Lehet, hogy képes hipnotizálni velük? Ajkára udvarias mosoly ült.
– Ennyi talán elég mára.
– Azzal a feltétellel fogadtam el a felkérést, hogy én diktálom a tempót – ráncolta a homlokát szigorúan Macska, majd a lány csodálkozó tekintetére elmosolyodott. – De igazad van. Az idő nagyon elszaladt. De van még itt egy kis apróság. Vagyis igazából kicsit sem apró – motyogta s ujjait a lány csuklójára fonva olyan helyre illesztette, ahol gazdájukat elsápadásra késztették. Szívesen el is kapta volna onnan, mintha tűz égette volna, de a társa nem engedte.
– Eressz! – utasította elvékonyodott hangon, s azon nyomban visszakapta az ujjait. Borzasztóan zavarba jött, a menekülés nem volt kétséges.
– A világért sem kényszerítenélek semmire, amit te magad nem akarsz – szólalt meg mögötte Macska halkan. – De tudnod kell, hogy akiért mindezt bevállaltad annak is van farka. Biztos erekciója is van jobb napokon – morfondírozott fennhangon. – S valószínűleg élvezi ha szakértő kezekkel érnek hozzá az érzékeny részekhez, ahogy a te legérzékenyebb részeid is a lehető legjobb kezekre bíztad – sóhajtotta, s várt. Katica mélyet sóhajtott. Néhány lélegzettel úrrá lett magán és várakozóan fordult vissza, hogy a zöld szempárban ezúttal gúnyos csillanást olvasson ki. Odanyúlt a földön elterült srác ágyékához de az újfent a csuklójára fonta ujjait.
– Nem miattam csinálod. Neked kell akarnod! – figyelmeztette. A piros maszkos nyelt egyet.
– Én akarom – hallatszott az erőtlen sípolás a torkából. Társa a homlokát ráncolta, a kezet nem eresztette.
– Mit szeretnél? Mondd ki. – A hősnő úgy ült ott, mintha leforrázták volna. Egyfelől tudta, hogy igaza van a másiknak, másfelől kínzásnak érezte azt, hogy mocskos beszédre kényszeríti.
– Senki nem kényszerít – kapta el a keserű kék pillantást a fekete ruhás. – Ez sima pszichológia. Ha kimondod, már nem félsz tőle. – Macska szavai megtették a kellő hatást. A hősnő lelkében dúló tájfun szelídebbé kényszerült válni, s keze kevésbé volt tétova, ahogy elhatározásra jutott.
– Meg akarom fogni a farkadat!

** ** **

Meghoztam hát.

Remélem ínyenc kedvetekben voltatok ^_~ mert egyhuzamban a kövi első felén is túljutottam ♪♫

Ne feledjuk, hogy megosztani, jelölni, kitűzni, vagy listára tenni ér, másokat bevonzani meg egyenesen szenzációs XD - mert lassan azt hiszem azért nyitnak meg kevesebben mert elkutyultam valamit, nem a lassuságom vagy a befejezetlen történet miatt.

2022.aug